Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-07 / 56. szám

2 nat)to IMS, mórdul X Vietnamban harcoló amerikaiak elve „Leromboltuk, hogy megmenthessük“ + PRÁGA: A csehszlovák katonai főügyészség közlemé­nye szerint Jan Sejna vezér­őrnagy, nemzetgyűlési képvi- | selő anyagi természetű visz-! szaélésekct követett cl és a felelősségrevonás dől illegá­lisan külföldre szökött. 4- LIPCSE: A jénai Carl Zeiss Művek a lipcsei tavaszi vásáron kiállítja a világ első űrrepülései | planetáriumát. A berendezés ke­retében egy önműködő vezérlőmű segítségével a planetárium kupo­láján úgy lehet ábrázolni a csil­lagos eget, ahogyan azt az űrre­pülő látja. A planetárium űrre­pülők kiképzésére is alkalmas. ♦ JERUZSÁLEM: Hírügy­nökségi jelentések szerint a Jordán folyó mentén kedden este újabb harcok robbantak ki. Magyar idő szerint 20 óra tájban Izraeliek és jordániai- ek akna- és ágyú tűzzel árasz­tották el egymás állásait. A csata egy órán át tartott. Izraeli részről azt állították, hogy nem voltak veszteségeik. Szerintük a harcot a jordá- niaiak kezdeményeztél!. + MELBOURNE: Ausztrália egy­millió tonna búzát adott el a Kí­nai Népköztársaságnak. A búzát március és szeptember között fogják hajóra rakni. ♦ OMAHA: Hétfőn este j Omahában heves összetűzés volt a fajgyűlölő Wallace volt alabamai kormányzó hívei és a néger tüntetők között. A legfrisebb jelentések szerint i egy néger fiatal meghalt, 12 megsebesült. A néger fiatalt , egy rendőr lőtte le, miután! az felszólításra nem állt meg. j Az újabb összetűzések meg­akadályozására rendőroszta- gokat vezényeltek a városba.-f KAMPALA: Kardéij, a Jugo­szláv Föderáció Tanácsának tag­ja, Tito külünmegbízGttja kedden négynapos látogatásra Ugandába érkezett. ♦ HAVANNA: Három ko­lumbiai szabadságharcos át­vette egy kolumbiai repülő­gép irányítását és leszállt a kubai Santiagóban. A gépen 28 utas tartózkodott. Az uta­sok között volt egy kolumbiai politikus is, aki a történtek­ről telefonon számolt be a Reuter tudósítójának. Elmon­dotta, hogy a kubai hatósá­gok a legnagyobb udvarias­sággal bánnak a repülőgép utasaival és szeméi yzetével, akiket szállodákba helyeztek el és megvendégeltek. 4- NEW YORK: New Yorkban egy sportpályán bárom kamasz­fiú rátámadt egy társukra, akit először összevertek, majd a tá­madók egyike nyilat lőtt ki rá, amely az áldozatot szíven talál­ta. A tragédia egyik szemtanúja a nyilat kirántotta a fiú mellé­ből, a fiú azonban mire a men­tők megérkeztek meghalt. ♦ SALISBURY: Szerdán, magyar idő szerint reggel S órakor a salisburyi központi börtön kapujára kiszögezték a hirdetményt, amelyen a szo­kásoknak megfelelően beje­lentették, hogy végrehajtották a halálos ítéletet azon a há­rom afrikain, akiket' a fehér­telepes fajüldöző rendszer terror-per keretében ítélt el. A három rhodesiait még a fel­lebbezés jogától is megfosz­tották. II. Erzsébet angol ki­rálynő kegyelmet adott ugyan az elítélteknek, a Smith-kor- mány azonban ezt nem vette figyelembe. 4- ÜJ DELHI: India és Pakisz­tán szerdán megállapodott abban, hogy végrehajtja a genfi nemzet­közi törvényszék döntését, amely Kutch térségét India és Pakisz­tán között felosztotta. + KAIRÖ: Nasszer elnök kedden „valahol Egyiptom­ban” részt vett az EAK had­serege egyik alakulatának hadgyakorlatán. A közvéle­mény ezt válasznak tekinti arra az izraeli bejelentésre, amely a megszállt arab terü­letek annektálására és a je- ruzsálemi izraeli katonai pa­rádé megtartására irányul. Ezek az izraeli lépések sem­mibe veszik a Biztonsági Ta­nács határozatait, amelyek előírják a megszállt arab területek kiürítését. 4 DJAKARTA: Eszak-Szumátrá Tebing Tinggi városának köze­lében összeütközött egy autóbusz és egy személyvonat. A szeren­csétlenség következtében 26 em­ber meghalt, 33 megsebesült. Saigon (MTI) A „leromboltuk, hogy meg­menthessük” formula a hír- ügynökségek jelentése szerint az amerikai csapatok állandó elvévé vált. Ben Tre és My Tho után kedden az ameri­kaiak félig lerombolták Ca Mau (más néven: Guang Long) városát is a Mekong deltájában, miután egy par­tizán-zászlóalj hatalmába ke­rítette a körzeti székhelyet. A gerillák egynapos harc után kivonultak a városból. Az amerikai szóvivő közölte, hogy az egynapos ütközet során több mint ezer ház pusztult el. A romok között 277 ha­lottat találtak. Ca Mau váro­sa An Xuyen körzet szék­helye volt — az amerikaiak eddig előszeretettel vitték a a külföldi újságírókat ebbe a körzetbe, ahol véleményük szerint a legszebben haladt a „pacifikációs” program. Dél-Vietnam más pontjain is folytatódtak a katonai műveletek. A szerdára virra­dó éjszaka a szabadságharco­sok mintegy 20 városban ka­tonai és központi hivatali épü­leteket, valamint hat repülő­teret és más katonai létesít­ményeket ágyúztak. Tűz alá vették egyebek között a Plei- ku-i repülőteret, valamint Cu Chi térségét, a 25. amerikai hadosztály főhadiszállását. A tüzérségi tűz következtében számos amerikai meghalt és sok repülőgép elpusztult — közölte az AP hírügynökség. Folytatódott Khe Sanh ágyú­zása is. Az amerikai légierő B—52- es nehézbombázói kedden Khe Sanh térségében szórták le bombáikat, ezenkívül Sai­gontól mintegy 35 kilométer­re is nagyobb robbanószőnye­get terítettek az őserdőre, ahol partizánokat sejtettek. Az amerikai vadászbombá­zók kedden radar tájolással bombázták Hanoitól észak­nyugatra a vasútvonalakat, továbbá Észak-Vietnam déli részén Mu Gia hágó térségét. Az AFP tudósítója szerint a vasárnap esti és hétfő reg­geli amerikai légitámadások nyomán Hanoiban számos munkásház pusztult el. Az egyik bomba tiz méter széles rést vágott a Vörös folyó gátján. Az AFP tudósítója szerint úgy tűnik, hogy az amerikaiak fő célpontja egy rizshántoló üzem volt. A lé­gitámadást időben jelezték. Az áldozatok száma így a tá­madás hevességéhez viszo­nyítva alacsony —, írja a francia tudósító. A szerdai jelentések mel­lett érdemes visszatérni egy régebbi eseményre is. Az ame­rikai nagykövetség Saigonban | bejelentette, hogy tudomásé-j ra jutott: egyik vietnami j sofőrje vietcong, azaz parti­zán volt A sofőr az amerikai nagykövetség elleni partizán­támadás során életét vesztet­te. Washington: Az AP hír- ügynökség jelentést tett köz­zé a dél-vietnami korrupció­ról. Dick Bames, a hírügy­nökség különleges csoportjá­nak munkatársa tudósítását olyan anyagokra alapozta, amelyeket mindeddig titokban tartottak Washingtonban. Az amerikaiak egyik fő polgári tanácsadója szerint a korrupció áthatja a kormány és a társadalom minden ré­tegét, aláássa a kormány gé­pezetét és szükségtelenül meghosszabbítja a háborút A jelentés szerint „a vietna­mi hivatalos személyek olyan mélyen belebonyolódtak az üzletelésbe, hogy csak nagyon kevesen vannak olyanok, akik elég tisztakezüek ahhoz, hogy jelentősebb módon hozzájá­ruljanak a helyzet felszámo­lásához”. Politikai terrorper Düsseldorfban Berlin: A hatalmas ruhrvi-1 déki ipari központ, Düsseldorf [ lett a soronkövetkező politikai per színhelye: a Német Kom­munista Párt három tagja fö­lött ítélkezik a bíróság. A düsseldorfi tartományi bíróság előtt — mint az ADN hírügynökség közli — Oskar Rothstein, Otto Henke és Wil­ly Henderichs jelent meg. Mindegyiküket azzal vádol­ták, hogy „megszegték azt a Nem lesz Eszterliázy-loryény A burgenlandi tartományi gyű­lés — a helyi parlament — ked­den végképp nem jutott dűlőre az úgynevezett Eszterházy-törvény ügyében. Eszterbázy Pál „herceg”, Burgenland s egész Ausztria leg­nagyobb földbirtokosa önkényes Intézkedéseivel hosszú évek óta nehezíti a legszegényebb osztrák tartomány fejlődését. Röviddel a helyi választások előtt most mind a többségi szocialista párt, mind az itt ellenzékben levő néppárt törvényjavaslatot terjesztett elő. Az előbbiek a bécsi parlament­ben akarnának Intézkedéseket hozatni Fsztcrházy birtokainak kisajátítására, míg a néppárt he­lyi, a nagybirtokost kevésbé ér­zékenyen érintő megoldást akar. A tartományi gyűlés összetétele miatt egyik párt sem kapta meg a javaslat elfogadásához szüksé­ges többséget. Eszterbázy Pál egyébként Svájcban él és Bur- genlandból csak birtokainak jö­vedelme érdekli, amelyet évi 14 millió schillingre becsűinek. rendeletet, amely az NKP be­tiltására vonatkozik" és „tit­kos szervezetet alakítottak”. A vádlottak már a per ele­jén kijelentették. hogy ők kommunisták és „azt a politi­kát képviselik, amelyet az NKP új programtervezetében fektettek le”. Megtagadták, hogy vallomást tegyenek a bíróságnak és elutasították az „alkotmányellenes tevékeny, ség" vádját is. A bíróság előtt tett nyilat­kozatában Rothstein hangoz­tatta, a hivatalos bonni pro­paganda állításainak teljes megalapozatlanságát azzal kapcsolatban, hogy „a kom­munisták megszegik az alkot­mányt”. Ellenkezőleg — jelen­tette ki Rothstein — mi vé­delmezzük a nyugatnémet al­kotmányt mindazok ellen, akik meg akarják azt szün­tetni a szükségállapot törvény bevezetésével. A bíróság elutasította a vé­delemnek a bírósági vizsgálat megszüntetésére vonatkozó követelését. Bu€Í€3ig$@$f után, Moszkva előtt M ég csak 24 óra telt el azóta, hogy a nemzetközi hírügy­nökségek közzétették a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozójáról szóló közleményt, s így a teljes mérleg elkészítésének ideje nyilvánvalóan még nem érkezett el. Egy dolog azonban máris bizonyos: Budapest olyan esemény színhelye volt, amelynek helye van a nemzetközi munkásmozgalom történetében. Hatvanhat testvérpárt képviselői tanácskoztak több, mint egy hétig a Duna partján, s munkájukat feszült figyelemmel kísérték világszerte a haladó politikai körök és csoportok — és azok is, akik ellenségei a társa­dalmi progressziónak. Utóbbi ak csaknem teljesen bizonyosra vették, hogy a találkozón résztvevő kommunista párfok között a széthúzás erői kerekednek majd felül; hogy’ a vi­tában a vezérszólamot a különbözőségek adják majd meg, azok a kérdések, amelyekben nincs teljes egyetértés a pártok között. Tévedtek. A budapesti találkozó egész me­nete azt demonstrálta, hogy a kommunista és munkáspár­tok soraiban növekszik a nemzetközi szolidaritás igénye. Nagy erővel érvényesült az a felismerés, hogy az imperia­lizmus globális stratégiájával szemben — amelynek eszr- közei változatosak, s célja a haladás erőinek visszavetése minden kontinensen — a kommunista pártoknak a maguk átfogó, a helyi lehetőségeket és a közös feladatokat egy­aránt figyelembevevő stratégiáját kell szembehelyezniök. A budapesfi konzultatív találkozó azokat igazolta, akik meggyőződéssel hangoztatták: a kommunista pártok közös céljai és érdekei erősebben nyomnak a latba bármiféle nézeteltérésnél. ß találkozón napokon keresztül tartó, sokszor késő éj­szakáig tartó vita gyümölcse a kommunista és mun­káspártok konzultatív találkozásáról kiadott közlemény, amelyet — egy tartózkodással (Reunioni Kommunista Párt) — fogadtak el a résztvevők. Ennek megfelelően 1968. november—decemberében Moszkvában összehívják a világ kommunista és munkáspártjainak értekezletét. E tanácsko­zás napirendjén az a kérdés szerepel majd, hogy melyek az imperialistaellenes harc, az akcióegység megteremtésé­nek jelenlegi feladatai. Előkészítő bizottság létesül Buda­pest székhellyel — ez megtisztelő elismerés a magyar kommunisták számára, akik a konzultatív találkozó házi­gazdái voltak —, az MSZMP-t bízták meg az előkészítő bizottság összehívásával. A vita demokratikus módszere, realista alaphangja, higgadt hangvétele kétségkívül nagy szerepet játszott az eredményes munkában. Ez feltétlenül vonzó hatást gyako­rol majd a Budapesten nem képviselt testvérpártokra is. A budapesti találkozó sikeres befejezése jó hír a világ haladó emberei számára. Üzenet ez a harcoló Vietnam hős fiainak és lányainak arról, hogy a szo­cialista országok, a kommunisták, s a velük együttérző tízmilliók növekvő segítséget adnak az agresszorok elleni harchoz. A proletárinternacionalizmus mindenki számára érthető nyelven írt üzenete ez mindazoknak, akik az impe­rialista agresszió, a brutális osztályelnyomás, a gyarmato­sítás áldozatai. Bizonyos, hogy a budapesti közlemény erőt ad az imperializmus elleni küzdelem harcosainak az egész világon. Most arra kell törekedni, hogy a jó hírt, még jobb hírek kövessék: hogy eredményes legyen a nagy tanács­kozást előkészítő munka, hogy Moszkvában a világ kom­munista pártjainak világkonferenciáján minél több párt vegyen részt. Azok a pártok is, amelyek itt voltak a kon­zultatív találkozón, s azok is, amelyek valamilyen oknál fogva nem voltak jelen. Nem könnyű feladat ez, sok köl­csönös erőfeszítést, nagy türelmet igényel —, de a cél meg­éri az erőfeszítéseket. Az a szellem, amely a budapesti találkozó sikerét biztosította, lehetővé teszi a moszkvai tanácskozás eredményes előkészítését is és azoknak az ala­poknak a lefektetését, amelyek hozzájárulnak majd a nem­zetközi kommunista mozgalom széleskörű, eredményes és hatékony akcióegységének megteremtéséhez. 5«. — Most gyere a kantinba — mondta Galamb, mivel néhány emberük már volt, és látta, hogy Troppauert verseinek elvesztése mennyire lesújtja. — Játszok ne­ked néhány szép dalt. De a költő komoran ment mel­lette, és nagyot sóhajtott. — A legszebb verseimet lop­ták el. Közte volt az eposzom is: „Holnap indul a század csukló- gyakorlatra. Irta Troppauer Hü- mér”. Ez neked nagyon tetszett... Leültek egy sarokasztalhoz. A vendéglős bort hozott, és Galamb a zsebébe nyúlt a szájharmoni­kájáért. Elámult. A harmonika helyett Grison tárcáját vette elő, benne volt a titkos szolgálati jegy, a tizenöt­ezer frank, a notesz és az újság­cikk ... Ostobán nézte. — Mi ez? — kérdezte Trop­pauer. — Ez volt... a viaszosvászon zacskóban .. Ami eltűnt a század páncélszekrényéből... Most itt van a zsebemben! — A verseim! Az is ott volt! — kiáltotta a másik izgatottan. — Nézd meg a zsebed! De hiába kotorászott a zsebé­ben. A versek eltűntek. — Nincs... — dadogta Galamb. — Visszaadott mindent... még a tizenötezer frankot is... — Gondolhattam volna — mondta keserűen a költő —, tud­ta a gazember, hogy mit akar. Majd bolond lesz a tizenötezer frankot megtartani, amikor ellop­hatta valamennyi eredeti Trop­pauert. A szája megremegett, és nagy, szürke szeme nedvesen csillogott... Galamb vésztjóslóan felemelke­dett. Hohó! Ezt senki más nem te­hette a zsebébe, mint az arab su­hanó, aki állandóan az asztalnál lábatlankodott a levetett zubbonya körül! De hol van a fiú? Otthagyta Troppauert, és szó nélkül kisietett. A söntéspolc mö­gött a konyha felé ment. Ott senki sem volt. Átment a konyhán. Egy kis, kővel körülvett kertbe ért, ahol törölgetnek, krumplit tisztí­tanak és mosogatóvizet öntenek ki. Megvan! Ott áll az arab, és ci­pőt tisztít Elkapta. — Beszélj, te ördögfiók, mert kitekerem a nyakadat! Hogy ke­rült ez a holmi hozzád? — Megmondok mindent... csak eressz el... uram ... De ahogy lazult a szorítás, a fiú kisiklott a kezéből, és befu­tott a házba, a konyha melletti keskeny úton. Galamb elkapta a csuklóját... Mindkettőjük keze a bejáró és a fal közé szorult. De az arab kiszakította magát, és beugrott egy szobába, ahol a kantinos lakott. Galamb nekife­szítette a vállát, a zár könnyen kitört, és máris ott állt a kü­szöbön. Egy hatalmas altiszti revolver feszült a gyomrának a suhanc remegő kezében ... — Ha hozzám nyúl, lelövöm! Meglepetten nézte a barna bő­rű kölyök elszántan villogó sze­mét Azután a kezére nézett. El­zsibbadt az ámulattól. Ahol a karfa lehorzsolta a bőrt, fehér színű volt, és egy háromszögű anyajegy látszott! A szellem! Ez nem barna arab suhanc, hanem fehér nő! Ijedten lépett hátra. — Bocsánat... nem tudtam ... hogy... Az arab követte a katona pil­lantását. Meglátta a kezén a je­let... Ijedten eltakarta- Csend volt. — Milyen ostoba voltam... — mondta aztán szomorúan. — Sejthettem volna, hogy rájön, ha visszateszek mindent a zsebébe... — Na hallja — legyintett fö­lényesen Galamb —, ön nem tud­ja, hogy én közben kitűnő nyo­mozó lettem? Most mondja meg nekem, kicsoda ön. Mert kísér­tetekben csökönyösen nem hi­szek ... A nő egy másodpercig gondol­kozott. — Madge Russel... Az apám volt az a kutató, akit gyaláza­tosán meggyilkoltak, és az anyám lett később... dr. Brétailné. — Értem... ezért hasonlít rá... és az anya jegy... — Kérem... Én most nem mondhatok semmit... Sokáig azt hittem, hogy maga... Például amikor az órát kértem... ott az oázisban. Hiszen emlékszik? — Halványan... — felelt rossz­kedvűen. és megtapogatta a tar­kóját. — Később meggyőződtem róla valaki révén, hogy maga... egész... rendes és ... Galamb csillogó szemmel lé­pett hozzá, és megfogta a kezét: — Régen vágytam már egy ehhez hasonló társalgásra ... Mert meg kell mondanom ... — Ne... Ne mondjon semmit — vágott közbe gyorsan a leány, és tűzpiros lett. — Ja igaz... a karóra, ha pa­rancsolja ... — Nem baj... Csak tartsa ma­gánál ... de kérem — tette hoz­zá őszinte aggódással —, vigyáz­zon magára, mert ezért meg akar­ják ölni... — De nem teszik! — kiáltotta elkeseredetten. Felharsant a kürt. Takarodó. — Mikor látom... — kérdezte gyorsan Galamb. — Talán... lesz alkalom még... Kérem, bízza ezt rám. Most nem vagyok a magam ura, de meg­ígérem, hogy rövidesen találko­zunk ... Nem akadályozhatta meg, hogy Galamb megcsókolja a kezét. De úgy látszott, hogy nem is akarja. (Folytatjuk) i

Next

/
Thumbnails
Contents