Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

8 Dunnntmi naoto 1968. március 31. A kőgömbök rejtély© Costa Rica-ban, nemrég érde­kes felfedezést tettek. A munká­sok, miközben a dzsungelt ir­tották, hogy a helyén banánül- letvényt telepítsenek, az erdő mélyén szabályos gömb alakú köveket találtak. A legnagyobb gömbök átmérője két méter, súlyuk kis híján 16 tonna. A legkisebbek átmérője körülbelül 10 centiméter. A gömbök mér­tani alakban helyezkedtek el; egyenes vonalakat, háromszö­geket, köröket alkottak. Egy- egy csoportban 3—45 gömb volt. Azt is megállapították, hogy a gömbökből kirakott egyene­sek az észak-dél vonalat követ­ték. Vajon kik, mikor, milyen célból alakították k» ezeket a különleges kőidomokat? Sajnos, e kérdések egyelőre még megválaszolatlanok. A tudó­sok úgy vélik, hogy a kő- feCtfűtböket az indiánok a XIV— XV. században készítették, mi­vel ebből az időből származnak a gigantikus kőtömbök tövében talált agyagedények és arany­ékszerek. Lehet, hogy a göm­böket az indiánok különféle szertartásokhoz használták. Van olyan feltevés is, hogy a göm­bökből kirakott szeszélyes kő­mozaikok a naptárszámítással és a földművelési munkák ide­jének megállapításával kapcso­latos csillagászati megfigyelé­seket szolgálták. Az is rejtély, hogyan szállí­tották ezeket a sok tonnás grá­nitgömböket a dzsungeleken, mocsarakon keresztül a több tízkilométernyire lévő kőfejtők­től. Autó aufő hátán A tokiói közlekedési szak­emberek gyakran hasonlítják városuk utcahálózatát a vér­erekhez, de mindjárt hozzá is teszik, hogy ezek az erek, saj­nos, elmeszesedtek. A világ leg­nagyobb városában 1,3 millió gépjárművet tartanak nyilván, és a szomorú statisztikai ada­tok szerint évente kereken 70 000 törik össze belőlük vala­melyik utcakereszteződésen. 1966- ban 635 ember veszítette életét közlekedési szerencsétlenségben, 51 ezren pedig megsérültek. A tavalyi év kilenc hónapjában 64 ezer közlekedési szerencsétlen­ség történt. Tokióban közleked­ni egyenlő a halállal, mondják az autósoké A japán főváros minden ti­zedik lakosának van autója, s átlag minden családban van egy hajtási engedély. Az autóveze­tők egyre nagyobb kínnal tör­nek utat maguknak a gépkocsik, riksák, kerékpárosok és gyalo­gosok között. Nemegyszer pe­dig éppenséggel fogátos jármű­vek állítják meg a forgalmat. Nem csoda hát, hogy a na­ponta történő torlódások, du­gók a közlekedési rendőrök rémálmai, noha a forgalom irá­nyításában televízió és radar is részt vesz. Reggelente 700 000 gépkocsi­ból álló karaván hömpölyög a belvárosban, vasárnaponként pe­dig kocsi kocsi hátán utaznak az emberek a természetbe. A közlekedési szakemberek mindent megtesznek, hogy ja­vítsanak a helyzeten. Legelő­ször is a nehézkes, állandó tor­lódást okozó villamosokat von­ják ki, jövőre pedig szélesítik Hz utcákat, alul- és felüljáró rendszert dolgoznak ki, újabb közlekedési jeleket állítanak fel. A közlekedés irányításának gondja természetesen elsősor­ban a rendőrség vállán nyug­szik. 2400 közlekedési rendőr 800 gépkocsival — irányítja a forgalmat. Valamennyi rendőr összeköttetésben áll a központ­tal, ahoi elektronagy végzi az ellenőrzést, és jelzi, hol kelet­kezett torlódás. A város utcáit feltüntető térképen ilyenkor azonnal kigyúl a vörös lámpa, jelezvén, hogy a közlekedési rendőrnek segítségre van szük­sége. A Kommunizmus Hajnala szovhoz Nincs hely a nagy állatok számára? — Kenyának gondot okoznak az elefántcsordák — A vastagbőrűek ugyan­csak felbolygatták Kenyában a kedélyeket A szembenálló felek, akik az ország elefánt­csordái miatt rántottak kar­dot, egymást is valamiféle vastagbőrűséggel vádolják, mi vei egyik fél sem látszik kompromisszumra hajlandó­nak. Tény, hogy Kenya legna­gyobb turistaattrakciója ré­vén került szorult helyzet­be, mégpedig kétféle szem­pontból: az elefántoknak fenntartott területeket tarrá­gás miatt az elsztyeppesedés fenyegeti. A többi állat, a- melyek a devizát hozó turis­tákat nem kevésbé vonzák, ezáltal elveszti létalapját. A kérdés, amellyel Nairobi­ban és mindenütt szembe­találják magukat. azok, akik törődnek Afrika állatvilágá­val, a következő: nem kel­lene-« kiirtani az elefántok egy részét, hogy köztük egy népesedési robbanást megaka­dályozzanak? A csak állatba­rátok válasza egyértelmű: nem. A tudósok viszont, akik­nek feladata a kérdés meg­oldása, eljutottak a „talán”- ig. Ez egy közel két éves ku­tatómunka sovány eredménye, amire a Ford Alapítvány kö­zel 240 ezer dollárt költött. A tudósok több mint 300 elefántot lövettek ki „tanul­mányozás céljából”. De ami­kor két angol szakember annak a véleménynek adott hangot, hogy még több ál­latot keli kiirtani a probléma megoldása érdekében, a ba­rikádokra vonultak az állat­védők. Végleges választ az ele­fántok további sorsát illetően mindeddig senki sem adott. Most ez a helyzet: a Tsavo Nemzeti Parkban 240 kilomé­terre Nairobitól délre közel negyvenezer elefánt él egy nem egészen 13 ezer négy­zetkilométeres területen. (Ba­ranya területe 4387 négyzet­kilométer). Most még bokrok borítják, de már kezd kiszá­radni és elsztyeppesedni. Néhány évtizeddel ezelőtt az elefántok a terület egye­düli urai voltak. Átvonultak rajta, egy sávot letaroltak és továbbálltak, ha már nem ta­láltak semmit. így az általuk látogatott vidékek regenerá­lódhattak. Manapság az em­berek és a XX. századi fia­tal állam szükségletei egy viszonylag kis területre szorí­tották az elefántokat. Az idők megváltoztak, a vastagbőrűek étvágya azonban nem. Ami egykor erdőség és magas bok­ros vidék volt. helyet adott a bozótnak, de már ez is veszélyben van. Az elefántok legelési módszerei rombolólag hatnak a rezervátumokra — állapították meg a szakértők. Kenya kormánya már nem sokáig zárkózhatik el annak tudomásulvételétől, hogy cse­lekednie kell. Ma az a véle­mény látszik túlsúlyba jutni, hogy csak a korlátozott és célszerű kilövés segíthet. Ke­nyának máris tapasztalnia kellett más állatok erős el­vándorlását, amelyektől a fa­lánk vastagbőrűek elvették a megélhetés lehetőségét. Az állatok egy részének tehát a Nemzeti Park minden lakója üdvére bizonyára a fűbe kell majd harapnia. Légpárnás expedíció El Doradóba ) Egy angol expedíció ? < légpárnán meg akarja is- < S mételni az Erzsébet-kora- > beli kutató, Sir Walter í Raleigh 1596-ban megtett S 3200 kilométeres útját az / áradásos Amazon-dzsun- < \ gelben. \ A 18 tagú csoport azt S ( tervezi, hogy légpárnás jár- j művön süvít el Észak-Bra- < zília mocsarai és rohanó ) folyó! fölött, dacolva ki- ? lene méteres kígyókkal és s y vérszopó denevérekkel, ) <■' hogy megállapítsa, vajon < ) feltárhatók-e ezek a távoli ; Sj vidékek. ) > A sugárhajtásos korszak ) \ járművének fedélzetén a ( színes TV riporterei is ott ) !> lesznek, akik remélik, vé- { < gére járhatnak azoknak \ ; a meséknek, amelyekben > / az utazók magas, mezte- c s len, harcias nőkről szá- £ / mólnak be, akik férfiaikat ? ( izgatószerekkel serkentik < > szerelemre. s — Nem veszélytelen az b / út — mondta a harminc- ) < ezer fontba kerülő expe- s S díció egyik tagja. Az ex- ) ) pedíció — az Edinbrughi ' s herceg szellemi gyermeke i 5 — április 10-én indul a \ ) ^ brazíliai Manausból. < 1 A csapat — miután el- l s olvasták könyvét: A nagy S ) és szép Guianai birodalom <j < felfedezése, — megállapí- s $ tóttá, hogy útjuk ugyanaz ) < mint a XVI. századi angol ? ( tengerész kutatóé. De az s > útvonal — Brazília Negro ) / és Orinoco folyóin fel a ) > venezuelai San Felixig — S ? az egyetlen hasonlóság, ? ( mert a „Winchester” lég- { } párnás jármű az embere- > / kel és felszerelésüket egy ^ s méterre a levegőbe emeli \ <> és 64 kilométeres sebes- J 5 séggel zúg el a morajló r S vizek fölött. S ( Földrajz-, természetrajz- s tudósok és kutatók elem- \ zik majd a folyóvizet, a $ talajt és a fel nem tárt ) terület növényi életét, < hogy megállapítsák meg ) \ lehet-e művelni. ( ( Amikor esténként tábort i > ötnek, meg fogják vitatni ) } napi észleléseiket, ébren S ügyelve az emberölő han- / ; gyákra, krokodilusokra és < } barátságtalan törzsekre. ; S A TV csoport reméli, > > hogy megfejti a 400 éve« ( < legenda rejtélyét a szőke S I ' hajú Amazon szépségek- ' ről, akikről azt mondják, <j hogy hangszereket készí- > tenek megunt szeretőik ? csontjaiból. A csoport ve- < zetője Brian Rranston azt ) mondta, hogy másik cél- ( juk El Dorádó eredetének S felderítése, a legendás or- ) szágé, amely tele van s . arannyal, s amely számos ; \ expedíció célja volt már. < Antik város Kolhidában Az ősi Kolhida földje (a Kaukázus fekete-tengeri part­vidéke), ahová az argonauták aranygyapjúért hajóztak, is­mét meglepetéssel szolgált az archeológusoknak. Vanj grúz város közelében egy nagy antik város marad­ványaira bukkantak: csupán a város fellegvára 12 hektá­ron terül el. A régészek meg­állapították, hogy ez a város már az i. e. IV. században is létezett. Az ásatások vezetője úgy véli, hogy azt a templomvá­rost sikerült megtalálniok, a- melyről több ősi írás is emlí­tést tesz. I. u. 47-ben Farnak boszporuszi cár lerombolta a várost. A legérdekesebb lelet egy bronz istennő-fejekkel díszí­tett. áldozati oltár. Az oltár legszebb dísze a győzelem szárnyas istennőjének kép­mása. Az antik városban több mint száz pontiusi rézpénzt is találtak. A leletekből ítél­ve az antik várost teljesen váratlanul érte ■ a támadás. Mindenesetre az erődfalak mentén felhalmozott, lövedé­kül szolgáló köveket nem használták fel. Az archeológusok a város­ban két kultúrréteget tártak fel. Az alsó réteg az ie. VI— V. századból származik. Itt amphorákra és kerámiatár­gyakra bukkantak, amelyek az itt élt lakosság fejlett kul­túrájáról és kiterjedt kap­csolatairól tanúskodnak. Hegújuló szovjet falvak M ilyen újdonságok vár­hatók a falusi építke­zésben — ezzel a kérdéssel ke­reste fel az APN tudósítója Ivan Bekarjevet, a Szovjet­unió Mezőgazdasági Építészet' Tervező Intézetének igazgató­ját. — Ha a jövő falujára kíván­csi, keresse fel Krasznaja Pah- rát, itt van Moszkva közelében — válaszolt az igazgató. ... Krasznaja Pahra éppen olyan mint a többi falu, föld­szintes házikók, a tetőkön te­levízióantennák. De teljes gőz­zel építkeznek. A kocsi egy kis fehértéglá­ból készült emeletes épület előtt áll meg. Még néhány hét és beköltözhetnek a lakók. Bemegyünk egy kétszintes lakásba. Az előszobából egy nagy szoba nyilik, mellette a konyha, így jól használható ebédlőnek. A veranda kis kertre nyílik. Az előszobából vezet lépcső az emeletre, ahol két szoba van. — Egy-egy ilyen házban nyolc ilyen összkomfortos la­kás van, — magyarázza Belja­jev, a tervező intézet fő- konstruktőre. — Épülnek há­rom, sőt négyemeletes házak­ból álló telepek is, ezek is na­gyon kényelmesek. A szom­széd faluban például, Baribi- nóban, a Kommunizmus haj­nala szovhozban. ... Ez a falucska nyílt mezőn épült, miután 1960-ban néhány kolhozból egy nagy gazdaságot szerveztek. Ez a szovhoz köz­pontja, itt él a dolgozók több­sége. A falu főutcáján — amelynek építése még folyik — háromemeletes lakótömbök épülnek, egy-egy közülük 40, 48, 64 lakással. A 2—3 szobás lakásokban, mint a városban, gáz, fürdőszoba, központi fű­tés van. Persze mindehhez megfelelő bolthálózat, korsze­rű iskola, óvoda, bölcsőde já­rul. Most épül a művelődési ház, befejezéshez közeledik a há­romemeletes 120 ágyas kórház építése. — Ilyen falvak nemcsak Moszkva közelében épülnek, — mondja Ivan Bokarjev igaz­gató. — sok hasonló épült Bje- lorussziában. Ukrajnában. A falusi építkezések tervezésén 25 ezer építész és mérnök dol­gozik. akik természetesen min­denütt figyelembe veszik a nemzeti és klimatikai sajátos­ságokat, a helyi sajátos építő­anyagokat és mindenekelőtt a lakosság kívánságát. Az ősi falvak helyén rövide­sen új, komfortos telepek emel­kednek, amelyek tervszerű el­helyezésüket és a kényelmet tekintve semmiben sem külön­böznek majd a városoktól. Az órásművészei remeke Már több mint 40 éve mu­tatja ez az óra, nemcsak a helyi időt másodpercekben, percekben és órákban, de le lehet olvasni róla a dátumot is napokban, hónapokban és években. Ezen felül jelzi a napkeltét napnyugtát és hold­járást. Mutatja a csillagos ég pillanatnyilag látható részét a megfelelő állatövekkel, a csil­lagidőt és szökőéveket. Minden órában üt, minden negyedik héten kell felhúzni és rendkívül pontos. Ez alatt az idő alatt legfeljebb két má­sodpercet siet. Igen sok turista csodálja meg ezt a műremeket, ame­lyet egy Glashütte-i órásmes­ter, Hermann Görtz készített 1919-től 1926-ig. Az Érchegy­ség kis faluja. Glashütte, az NDK délkeleti részén már hosszú ideje ismert a világon precíziós óráiról, a Glashüttei óraművek a föld igen sok or­szágába szállítanak.

Next

/
Thumbnails
Contents