Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

1968. március 31.

onnanra» naoto

7

Vizuális nevelés, vagy rajzoktatás?

|V/| int nemrégiben hfrt * adtunk róla, megalakult a Magyar Pedagógiai Társaság vizuális nevelési szakosztálya. Az új szakosztály pontos nevében zárójelben az is szerepel: ábrázolási és művészetszemléleti. Az alakuló ülésen megfogalmazott és elfogadott munkaterv, amely a szakosztály feladatait egészen 1972-ig magában foglalja, utal bevezetőben arra, hogy ezt a lépést számos fontos határozat és sok gyakorlati és tudományos eredmény készítette elő. Két országos rajzpedagógiai konferencia és a Magyar Képzőművészeti Főiskola pedagógiai tanszékének tavaly megtartott tudományos ülésszaka többek között.

Az ügynek az oktatásban, sőt, azon túl terjedő jelentőségére utal a munkatervben általános feladatként megjelölt „a vizualitás, a kulturált látás általános pedagógiai mibenlétének és módszereinek tisztázása” című tétel, valamint a második pont, amelyet szó szerint idézek: „Az iskolában és az iskolán kívül folyó vizuális-művészeti nevelés fejlesztése, módszertani és didaktikai tényezőinek folyamatos rendezése: a tudományos

és a gyakorlati élet vonatkozásaiban, valamint a képzőművészet, az esztétikai nevelés hatóerejének tudatosításával,

komplex társadalmi hatóerejének elmélyítésével.”

A szakosztály tehát nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy tevékenységével segítséget nyújtson és átfogjon mindenkit, aki az óvodától kezdve egészen as egyetemig az esztétikai nevelés szolgálatában áll, sőt, segítséget nyújtson a különböző társadalmi szerveknek és Ismeretterjesztő intézményeknek a képzőművészeti nevelés, a művészeti Ismeretterjesztés és propaganda területén folytatott munkájukhoz.

Könyvekkel, ismertető Hnkiimentnmolrkal, ankétokkal, vitafórumok teremtésével, módszertani tanácsokkal. A szakosztály célul tűzte ki azt is, hogy belépjen az UNESCO mellett működő INSEA-ba, a nemzetközi művészeti nevelési szövetségbe, részt kíván venni az INSEA által felállított európai regionális szervezet szakmai kutatóintézetének munkájában, és szoros kapcsolatot akar kialakítani a szocialista országok hasonló kérdésekkel foglalkozó tudományos és társadalmi szervezeteivel.

A szakosztály alakuló ülésén a pécsi szakembereket Lantos Ferenc, a Művészeti Gimnázium tanára képviselte. Megkértük, foglalja össze mindenekelőtt tapasztalatait a szakosztály alakuló üléséről.

A hozzászólók általában azt hangsúlyozták, hogy ma már nem az a legsürgetőbb feladat, hogy elméleti elképzeléseket gyártsunk, hiszen az elméleti koncepciók nagyrészt készen állnak, csak nincs e- lég lehetőség ezeknek megvalósítására. Az új elméleteket a régi gyakorlat oldaláról megcáfolni nem lehet, az igazolás vagy a cáfolat csak úgy jöhet létre, ha az elképzeléseket a gyakorlatban is kikísérletezzük. Fokozni kell tehát a kísérleteket, hogy a vizuális nevelés necsak a szakemberek magánügye legyen, hanem a gyakorlaton keresztül bele is szólhasson az emberek életébe és elősegítse fejlődésüket minden téren. Nem esztetizálni kell tehát, hanem meg kell a feladatokat valósítani, következetesen és szívósan. Végül az egyhangúlag megválasztott elnök, Balogh Jenő, a Képző- művészeti Főiskola módszertani tanszékének vezetője foglalta össze a programot: a vizuális nevelés segítése és ápolása nagy feladat, mert a vizuális kultúra az emberi kultúra szerves része. Beszélt a hagyományról, hangsúlyozta, hogy a hagyományok tisztelete nem jelenti mindennek a tiszteletét, az akadémikus hagyomány például használhatatlan. Vizuális nyitottságra van szükség, a konvenciók zártsága helyett Ez biztosíthatja csak az összefüggésekben való látást ami viszont feltétele a valóságban való megbízható tájékozódásnak. A látást tehát aktívvá kell tenni, azaz eredeti aktivitásában kell megtartani. A merev és passzív látású ember a világban sokmindent nem ismer feL Végső fokom a tudomány, a munka és a művészet harmóniáját kell kialakítani az emberekben, ez lényegében önkifejezés, célunk tehát a szubjektum önkifejtése. A tudomány, például a matematika tökéletessége abban áll, hogy exakt, kérdés- feltevése is az, a művészet kérdésfeltevése viszont nem exakt, ezért erre a válasz koc kázatos. Ezt a kockázatot viszont vállalnunk kell! Elmondta még Balogh Jenő, hogy a szűkebb szakmai feladatokon túl fontos feladat a művészet eredményeinek kőrfdnccsé tétele, s ennek érdekében változtatni kell a népművelési módszereken is.

Hangsúlyozta, hogy legnehezebb lesz saját megrögzött módszereinken változtatni, pe dig erre okvetlenül szükség van, mert a pedagógia nem kulloghat az események után. Ehhez a munkához persze személyes szellemi erőfeszítésre és bátorságra van szükség.

— Milyen munkát végzett eddig ezen a téren, ami nyilván meghatározta a szakosztály alakuló ülésén való részvételét?

— A magam munkaterületén, a művészeti szakközép- iskolában is és a Doktor Sándor Művelődési Ház képző- művészeti szakkörében is, már évek óta végzek ezirányú kísérleteket. Az iskolában a művelődésügyi minisztérium illetékes osztályának egyetértésével, a szakkörben pedig a Népművelési Intézet külön felkérésére

I — Mi volt a célja ezekkel

* a kísérletekkel?

— Felderíteni azokat a módszertani elveket, amelyek a rajztanítás leszűkített, öncélú és továbbfejleszthetet- len konvenciói helyett az un. vizuális nyitottságot biztosítják. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha egyrészt nem feledkezünk meg arról a marxista alaptételről, hogy az emberi megismerés útja a jelenségtől a lényeg felé halad, tehát lehetőséget biztosítunk tanítványainknak is, hogy a dolgokkal való közvetlen kapcsolatból vezessék le saját megállapításaikat, természetesen életkoruk mindenkori szintjén. Másrészt tudomásul kell vennünk, hogy a képzőművészet történetének eredményei számunkra ugyan olyan objektív kiindulási alapot jelentenek, mint a valóság tárgyai.

— Mit tanít tehát tanítványainak?

— Mint minden más tantárgyban, a tananyag elsajátítása, mint oktatási cél, dialektikus összefüggésben van az önálló gondolkodás kialakításával, mint nevelési cél lal. Ennek érdekében tanítványainknak életkorilag helyesen megválasztott, az adott képességekhez és körülményekhez kötött feladatok sorát biztosítjuk, úgy hogy a rajzoló minden esetben levon hassa a maga következtetéseit Abból kell kiindulni, hogy a rajzolás és a festés „vizuális beszéd”, amelynek megvan a maga szókincse és nyelvtani szabályai. A tárgyak vizsgálata során a tanuló a szükséges „szókincset”

szerzi meg, a „nyelvtani szabályokat” pedig a mesterségnek azok az alapjai jelentik, amelyek azt története folyamán végigkísérték, tehát nem stílushoz vagy irányzathoz kötöttek. Az iskolában az oktatásnak sosem szabad stílushoz vagy irányzathoz kötöttnek lenni. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy ebben az egy esetben képes csak a tanuló egyúttal korszerű is lenni, hiszen az általános alapok teszik lehetővé éppen a korhoz- kötöttségeti

— Végül még egy kérdés:

I

miért beszélnek következetesen vizuális nevelésről, rajztanítás helyett?

— A valósághoz való aktív vizuális viszony átfogó tevékenység, helytelen lenne hát csak „művek” készítésére korlátozni. A művek alkotása a művészek feladata, a vizualitás viszont minden ember számára adott, születésétől fogva tulajdonsága. Ezért beszélünk ma már rajzoktatás helyett vizuális nevelésről. Kimondottan hangsúlyozni kell tehát, hogy a vizuális megismerésből eredő önkifejezés nem azonos a kép-készítéssel, hanem ennél sokkal átfogóbb tevékenységet jelent, amely nemcsak a művészetet, hanem a tudományt és minden emberi munkát át- meg átsző, és minden ember sajátja lehet. Nem véletlen, hogy ennek a kérdésnek a felvetése éppen a szocialista társadalomban vált sürgetővé, hiszen a munkához, a tudományhoz és a művészethez való átfogó viszony a Sokoldalúan fejlett szocialista ember tulajdonsága.

H. E.

Pécsi karmester Rijekában

Rljekában vendég szerepelt «

elmúlt héten Horváth Gyula karmester. Élményekkel telve érkezett haza. A hangverseny plakátját nézzük, a műsorfüzetet, « Növi lÁst című rijekai újságban megjelent képes riportot, valamint azt a Macedonkát ábrázoló művészi bronz domborművet, mellyel a Rijekai Szimfonikus Zenekar tagjai ajándékozták meg.

— A zenekarral már a próbák alatt nagyon összebarátkoztunk — emlékezik vissza Horváth Gyula. — Rendkívül nagy lelkesedéssel és szorgalommal készültek az előadásra. Különösen a Galántai táncokkal vesződtünk sokat, hiszen a zenekar még soha sem játszotta. Kezdeti aggodalmam azonban végül is alaptalannak bizonyult, mert már a főpróbán hibátlanul hangzottak fel a legkényesebb és legnehezebb szólórészek. A szombati hangversenyre zsúfolásig megtelt a színház nézőtere.

A Galántai táncokat tomboló siker fogadta.

Dlt!

I kfbnika

▼ dsl dunAntOu képző*

MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS. Április 3-án délután 3 órakor nyitja meg Papp Imre, a Városi Tanács elnökhelyettese a déldunántúli képzőművészek területi kiállítását. A február elsején történt zsűrizés alapján a kiállításon összesen *6 mű szerepel, grafikák, festmények, szőnyegek, szobrok és kerámiák.

• A SZÉKELYFONÓ — GYERMEKSZlNPADON. Tegnap mutatta be Kodály: Székelyfonójának gyermekszínpadi változatát a Mátyás király utcai ének-zene tagozatú általános iskola. Ma este 6 órakor a Liszt-teremben tartják második pécsi előadásukat.

O

Gorkij-emlékest

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság március 2S-an Gorklj-emlékülést tartott a nagy író születésének századik évfordulója alkalmából az Akadémián. Másnap pedig a Magyar írók Szövetsége és az MSZBT rendezett Gorkij emlékestet a Fészek Klubban. Mindkét rendezvény

irodalmi műsorában fellépett

nánffy György, a Pécsi Nemzeti Színház tagja.

O UJ TEHETSÉGEK FÓRUMA címmel rendezte meg a fiatal művészek klubja Nép- köztársaság úti termében a pécsi származású Papp Zoltán zeneszerzői estjét. Tehetségére már tavaly felfigyelhettünk, amikor Pécsett tanult és néhány műve máris megszólalt a nagyközönség előtt. Kosztolányi Dezső japán verseire komponált Miniatűrök című női kóruskompozícióit azóta nyomtatásban is megjelentette a Népművelési Propaganda Iroda. Jelenleg Budapesten Sugár Rezső növendéke. Március 26-i szerzői estjén többek között zongoraművei, Lírai etűdök című öt dala, szóló fuvolára írt improvizációs, valamint Divertimento fúvósötösre című alkotása hangzottak el.

O

Operahangverseny

A Pécsi Nemzeti Színházban ma délelőtt 11 órakor nagyszabású operahangverseny kezdődik, melyet a Petőfi Rádió egyenes adásban közvetít. A hangversenyen közreműködik: Ágoston

Edit, Bárdos Anna, Horváth Eszter, Erese Margit, Berczeli Tibor, Bolla Tibor, Juhász Pál, Krémer József, Marczis Demeter és Wág- ner József. A színház ének- és zenekarát Paulusz Elemér vezényli, a kórust Károly Róbert tanította be.

+ EGYSZER VOLT. A televízió szerdán, április harmadikén este húsz óra húsz perckor mutatja be az Egyszer volt című mesere- vű filmet, melyben a Pécsi Balett tagjai működnek közre.

+ GYERMEKRAJ'ZOK. A pée*váradi művelődési ház képzőművészeti szakköre nagysikerű kiállítást rendezett helyben a szakkör gyermekrajzaiból.

▼ EZERFÉLE KÖNYV FELÁRON. A március 25-től április 13-ig tartó nagy, 50 százalékos könyvvásár alkalmával mintegy ezerféle kiadványt lehet fél áron megvásárolni. Az érdeklődés rendkívül nagy, mint a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat pécsi kirendeltségében közölték: máris 110 üzembe vitték el az első szál- litmányokat, s ezeknek túlnyomó többségében utánpótlást is kértek. Különösen nagy az érdeklődés az ifjúsági könyvek iránt.

T AZ IRODALMI SZÍNPAD CJ

BEMUTATÓJA. Ma este, majd holnap este fél 8 órai kezdettel a Pinceszínházban mutatja be a Doktor Sándor Művelődési Ház új műsorát. Anouilh; Medeia e. tragédiáját és Christopher Fry: Nem ritka a Főnix című komédiáját játsszák, Bécsy Tamás rendezésében.

♦

Jubilál a Jelenkor

Tíz éve, 1958 októberében jelent meg az első Jelenkor. Ez az év tehát a jubileum éve, s a folyóiratnak az idén három nyilvános bemutatkozására is sor kerül a tv-ben, illetve a Magyar Rádióban. Áprilisban kezdődik egy sorozat a tv-ben, ,,Fáklya” címmel. Elő irodalmi folyóirat, amelyben egy-egy folyóiratot és annak munkatársait mutatják be. Az első alkalommal a Jelenkorhoz látogat a kamera. A műsort Fábián Gyula riporter vezeti. A folyóirat múltjáról, céljáról és a pécsi irodalmi életről Szederkényi Ervin, Pákolitz István és Csorba Győző ad tájékoztatást. Ezalkalommal Bánffy György, Bálint András és Ronyecz Mária színművészek pécsi költők műveiből adnak elő. A második adás stúdió felvétellel készül a budapesti rádióban a tízéves jubileum alkalmából. Szederkényi Ervin főszerkesztő mond bevezető és összekötő szöveget. Bemutatja a Jelenkor munkatársait, íróit, költőit. Arató Károly, Bárdost Németh János, Csorba Győző, Pákolitz István, Pál József, Galambost László, Kalász Márton, Takáts Gyula költők és Bertha Btílcsu, Thiery Árpád, Tüskés Tibor és Csányl László prózaírók mutatják be műveiket, pécsi és fővárosi művészek tolmácsolásában, valamint néhány művet a szerzők maguk olvasnak fel. Szintén a rádióban a ,,Fiatalok stúdiójában” 20 perces adásban Szederkényi Ervin beve* ‘tőjével Bebesi Károly. Békés Sándor. Berták László. Makai Ida ós Marafkó László müveiből olvasnak fel részleteket.

♦

O DIÁKSZlN JÁTSZÓ NAPOK. Április 5. és 7. között rendezik meg Csurgón a diákszínjátszó napokat. Ezen a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium színpada Weöres Sándor: Theo- machia című drámáját adja elő Bécsy Tamás, valamint a Pécsi Vegyipari Gépészeti Technikum színpada A mi nemzedékünk című dokumentumjátékot Sződy Szilárd rendezésében.

M

axim Gorkij ■ forradalom tm polgárháború «dlyo» éveiben

sem szűnt meg a fiatal szovjet Irodalmat szervezni, rendezni. Körülötte csoportosult mindaz a friss Irodalmi erő, amely hitt a forradalomban, a munkásosztály új kultúrát teremtő képességében. Sok későbbi neves irút Gorkij indított el útjára, szüntelenül azért küzdött, hogy megteremtse az irodalom anyagi alapjait. Még kenyeret és rubát Is szerzett az Íróknak, védte őket a túlkapások ellen. Egy rövid részt közlünk K, Fegyinnek „Gorkij közöttünk” című, tavaly megjelent könyvéből.

Meggyőzően Illusztrálja Lenin és Gorkij emberi kapcsolatait és cáfolja a polgári irodalomtörténészek állítását, hogy Gorkij 1921-ben emigrációba vonult

Búcsú Gorkijtól

Ilyen lelkiállapotban még

egyszer sem kapaszkodtam fel a Kronwerk sugárúton álló ház szűk lépcsőjén. Nem is a korai, , októberi borús hideg nap miatt, nem is amiatt, hogy beteg voltam, nem — tudom, hogy utoljára jövök ide, hogy búcsúznom kell: Gorkij elutazik hogy gyógyulást keressen Azt mondták, hogy Nauheim- ba, utána meg valószínűleg Finnországba. Mi lehetne ennél jobb? Nagyon is jól tudtam. hogy Gorkij olyan vonalhoz közeledik, amelyen túl talán már nincs visszatérés, világosan e'képzeltem, milyen állapotban találom, ha belépek a lakásba, hogyan kél fel a szókéról ha meglát. De a szó „búcsúzás” kegyetlenül szomorúvá tett, akaratlan önzésem

tiltakozott ellene, hogy megbéküljek a kikerülhetetlennel: Gorkijnak erre szüksége van, neki jó lesz, de jó lesz-e nekem, mindnyájunknak, annak a mindent átfogó reménykedésnek, amelynek magvát ő hintette el bennünk olyan nagy jóakarattal és olyan gyorsasággal? Érthető, hogy e! kell utaznia: meghalni nem olyan nagy dolog. Biok megrázó távozása még élénken élt bennünk és könyörtelenségével mindnyájunkat leigázott. De mit tegyek a szánalom érzésével, annak a tudatnak keserűségével, hogy íme most utoljára fogok vele beszélni?

Jóval később Gorkij egyszer Leninre emlékezve előszedte azt a levelet, amely utazását végleg eldöntötte:

„Vért köhög és nem akar elutazni! Ej, ej, ez könnyelműség és nem értelmes dolog. Európában egy jó szanatóriumban meg fog gyógyulni és háromszor annyit dolgozhat. Ej, ej! Nálunk se gyógyulása, se igazi munkája — csupa kapkodás. Utazzék el, gyó- gyíttassa magát. Ne csökö- nyösködjék, kérem önt.

Lenin.w

Újra csodálkozva láttam, hogy Gorkij legtöbbet másokkal törődik, azokkal, akiktől most elválik. Magáról is szól, félszegen, zavartan nevetve közben hol egyik, hol másik vállát rándítja fel.

Az arcán a ráncok megszaporodtak, árkosabbak lettek, szeme lázban égett, kéksége ugyan még áttetszőbb volt, de a láztól nem lett élénkebb. fáradtságáról minden arcvonása szinte külön vallott.

— Moszkvában majdnem elért a halál, jelentem magának. Soha ilyesmi nem történt velem. Máskor is előfordult, hogy veszély fenyegetett, de

nem éreztem. De most megéreztem, érti, mégéreztem, hogy meg lehet halni.

Gyerekes frisseséggel elnevette magát és szemét kinyitva néhányszor ismételte:

— Megéreztem a halál lehetőségét. Nagyon lehetséges, érti, nagyon ... Valami különleges szívnagyobbodást találtak bennem... és ami mindennél rosszabb — hinnem kell benne.

Hirtelen komolyra fordítja a szót, mintha észbekapott volna és összeszedné magáti

— S ön hogy van. uram?

Én épp akkor kerültem ki a

klinikáról, nemsokára műtétre kerülök, s amikor ezt megmondtam neki, nyugtalan lett. arról faggatott, ki fog megoperálni és ki fog gondoskodni majd rólam az operáció után.

— Az operáció semmiség — maga sem hitt a szavának; tudta, engem sem tud félrevezetni. De mihez kezd az operáció után? Jól kell táplálkoznia — lám, micsoda kellemetlenség. De honnan szerez ennivalót?

Hosszú köhögés fogta el, egész idő alatt bütykös mutatóujjával mutogatta, hogy valamire rájött, és hogy türelemmel várjam a köhögési roham végét, és akkor megmondja:

— Várjon csak — mondta még zihálva — külföldön megjelennek a könyveim, a honoráriumból küldök. Minden «ze- rapionnak.*

Hirtelen szívmelegítő ked vességgel mondta:

— Vigyázzon magára! A többinek is mondja meg, hogy vigyázzanak magára. Igen, igen, gondoskodjanak egymás ról. Ez a csoport különösen közel ál] a szívemhez. Me kell menteni, meg kell óvn bármibe is kerüljön.

Félszeg mosolyával, amely- lyel valamikor annyira zavar ba hozott, hozzám lépett, esetlenül és óvakodva átfogta * váltamat.

* A Szerapion-teStvérek irodalmi csoportosulás volt. Fe- gyin is közéjük tartozott.

— Alaposan lesoványodott — morogta halkan.

— Tehát Grekov fogja operálni?’ Jó sebész, igazi mester.. Természetesen, d-? talán jobb lenne, ha Fjodorov csinálná ..

Nyugtalanul néz rám. de mindjárt mintha magát cáfolná:

— A legfontosabb... az operáció után’ időszak De ezt elintézzük. Egészen biztosan elintézzük!

Még egyszer utó1 jáfa hatalmába kerített az a hirtelen érzés, hogy a szemén át leikébe látni, s íme’ az érzés már elmúlt, elmaradt, ahogy minden elmaradt mögöttem.

Lent ál'ok a kapuvárat alat* s mio'őt’ ki”óm ük. lé •fel’ küzdenem, az: a zavaró érzé t amelv az »a! zavar, hogy nem. tudom megfogalmazni. Nagy erőfeszítésembe kerül, közönséges testi erőfeszítésembe, amikor végre ös7r- szeszedem niagemat. vára’lar pelszabadulteággai mondón

magamnak: hisz én bold- ember vagyok. Mennyire bol dog!...

(Fordította: Selymes Ferenc)

1

*