Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

WOT. március X

DutiQntmi nap i«i

5

Komló az elmúlt két évtizedben harmincezres várossá fejlődött. Ma is bányaváros, de már nem teljesen az. Egymásután teremnek itt a kisüzemek. a dombokon mind több modem bérház sorakozik, az ország — szaklapban olvastam — legszebb és legmodernebb iskolája a Szilváson épült gimnázium. És így tovább.

Amikor tehát a harmincezer ember kulturális helyzetét. gondjait szeretnénk átlátni, nem vagyunk könnyű helyzetben. Informátoraim (sok más egyéb között) így vélik egy mondatban összefoglalni a helyzetet:

— Komló sokat fejlődött az elmúlt években, járdák, üzletek, óvodák, bölcsődék épültek, lakóházak, iskolák — a kulturális létesítmények azonban elmaradott képet mutatnak, s ez természetszerűleg kihat a tartalmi munkára is. (Rácz Sándor, a városi tanács művelődésügyi osztály- vezetője.)

— Sok mindent próbálunk, tok minden sikerül. Azonban sok mindent meg sem lehet kísérelni, ki bolond leülni az ócska fapadjainkra, ha otthon szép lakásában, kényelmes fotelból nézheti a tévét? (Varga János népművelési előadó.)

— Két szélsőséges vélemény van, az egyik: „Nem lehet, nem érdemes itt semmit csinálni!’’ és a másik: „Minden remekül megy, minden a lehető legjobb!” Mondanom sem kell, hogy az igazság a kettő között van. (Bernáth József, a TIT városi elnöke, á Steinmetz gimnázium igazgatója.)

Ki adja a pénzt?

Az időközben 30 ezer lélekszámúvá fejlődött Komlónak két számottevő művelődési háza van. (Hogy a létfeltételeknél kezdjük,) Az egyik, a Május 1., valamikor bányászkaszinó volt, tisztes korához tehát semmi kétség nem férhet. A Zrínyi művelődési házat lakóépületből ügyeskedtek össze, — korszerűtlenségéhez tehát ugyancsak nem férhet kétség. E két házon kívül kisebb művelődési termek, munkásklubok, klubkönyvtárak működnek a külterületeken.

Egész Komló a majdani új,

tágas és korszerű művelődési háztól várja a dolgok jobbra- fordulását. Egy valódi színházterem lenne benne, a klubokon. szakköri termeken stb. kívül kiállítóterem, végre otthonra lelne benne a legfeljebb papíron létező komlói múzeum, a zeneiskolát is ide képzelik. Meg szeretném jegyezni, hogy a Zrínyit éppen most alakítják át, ősz óta ezért még színházi előadás sincs Komlón, de ha elkészül a munka, a 400 fős nagyterem helyett egy 300 embert befogadó terme lesz csak a városnak. Igaz, hogy az eddigi terem akusztikája csapnivaló volt, de az is igaz, hogy háromszáz emberre voltaképpen

Kultúra Komlón

Gondok és tapasztalatok

nem lehet műsorokat tervezni. Egy ORI-műsor például 7—8000 forintba jön, és még ha 20 forintos átlagban árulják is a jegyeket, akkor sem jön be több, mint 6000 forint egy előadáson (s telt ház mellett).

Ha már az anyagiaknál tartunk. pillantsunk bele a művelődési ház (a két ház egy intézmény) évi költségvetésébe. Bevételi helyzet tavaly:

támogatások 710 000 Ft

a mozi bevétele 1 000 000 „

rendezvények 60 000 „

tanfolyamok 140 004 „

egyéb (terembér *tb) 160 000 »

tartalék felhasználás ISO 000 „

Összesen:

2 280 000 Ft

Kiadások.

könyvtár ZT4 000 Ft

■smeretterjesstée S0 000 „

közhasznú tanfolyamok 25 000 „

szakkörök M 000 „

művészeti csoportok 150 000 „

rendezvények 35 000 „

mozi 770 000 „

gyermek csoportok 35 000 „

igazgatás 800 000 „

klubok IS 000 »

Összesen:

2 220 000 Ft

Ha végigpásztázzuk az

csolat a művelődésügyi házak vezetői és a tanács osztálya közt. A városi tanács, mivel nem az ő intézményeiről van szó, a művelődési ház rendezvényeit egy fillérrel nem támogathatja — példának okáért egyetlen dupla feketét nem számolhat el egy íróolvasó találkozó, filmszemle vagy más egyéb vendégeinek. A kissé meghökkentő helyzetet illusztrálja az a tény is, hogy a tanács költségvetésében minimális összegek szerepelnek művelődésügyi célokra, de persze ezeket az összegeket is csak a peremvidéki termek és klubok céljára fordítják.

A hosszú évekkel ezelőtti talajban gyökerező, áldatlan és abnormális helyzeten e pillanatban nem lehet, talán nem is érdemes változtatni. A meglévő épületekbe invesztálni nagyobb összegeket nem volna helyes. A tanács erőit a jövőt megoldó, új művelődési házra szeretné koncentrálni, a szakszervezet fenntartja intézményeit, és ha magában arra gondol, hogy a fejlesztés nem az ő dolga, akkor lényegében igaza van. Hiszen — mini mondtam — területi igényeket elégít ki olyan intézmény, ami eredetileg egy nagy bánya dolgozóinak létesült. A fenti kérdéegyes tételeket, mindenütt a spórolás és a szükségesség nyomaira bukkanunk. Az igaz gatás feltétlenül szükséges tétel (ebben a fűtéstől a munkabérekig minden benne van), a mozi. kiadásai mellett is, az egyik legnyereségesebb, a könyvtár és a művészeti csoportok a kultúrának régi ismert, bevételt nem biztosító, de elengedhetetlen részei. A komlói zenekar, a bányász- és a gyermekkórus, az Ezüsf- paraván-díjas bábszínház, a régi és kitűnő népi tánccsoport és a fúvós ifjúsági zenekar — mind feltétlenül igényelnek legalább ennyi kiadást Hogy a ház éppen- csakhogy kigazdálkodj a helyzetét, — különösen ha bizonyos árak felemelkedéséről sem feledkezünk meg, a könyvtárba járó folyóiratok ára. a vízdíjak stb. — azt jelenti, hogy különösebb fejseket tehát egy új — s nyilván közös fenntartású művelődési ház fogja megoldani.

Kulturális közélet

Sok jó dolog van. — mindemellett. — Komló kulturális életében. A „bányász-profil” elég jól látható, szép eredmény’ a páréves Bejáró Bányászok , Klubja, amely a szabadidő kultúrált, hasznos eltöltéséért jött létre, vagy a szocialista brigádok klubja, vagy a Kossuth-aknai klub, vagy az olyan kiemelkedő üzemi klubok, mint a Béta- aknai Juhász Gyula klub. Jó az is. hogy néhány nagyobb előadásra koncentrálnak, ilyen kor telt ház és nagy siket

lesztésről itt szó sem lehet, csak ha a támogatás nő. Márpedig nemigen nő, mert az ifjúsági szimfonikus zenekart is meg kell szüntetni, a bányász szakszervezet ugyanis legutóbb lefaragott a hozzád járulásbóL

De hát ki adja a pénzt?

Komlón egészen különleges helyzet áll fenn évek óta: a művelődésügy gazdája a szak- szervezet. A SZMT és a bányász szakszervezet adja tehát a pénzt. Intézményei mégis területi feladatokat látnak el. A szakmai és igazgatási felügyeletet gyakorló tanácsi szervek furcsa helyzetbe kerülhetnének — ha nem lenne baráti, munkatársi kapván: mint a természetrajzi múzeum munkatársának beszámolója kelet-afrikai gyűj- tőútjárói, vagy a Váczi Mi- hály-est.

Ne soroljuk tovább az eredményeket — ami van, az dicséretes, de meg kell mondani, hogy szórványos, nem mozgat meg nagy tömegeket.

Komlónak nincs még olyan sajátos kulturális arculata, amely hagyományokban gyökerezne, felhasználná és beolvasztaná a múlt tapasztalatait, amely biztos lenne, mindig megtalálható, összetéveszthetetlen. Egyedül talán a zenei élet az, ami már töb- bé-kevésbé kitaposta a maga ösvényeit, s pár év múlva — mire közönség lesz a zeneiskolából kikerült diákokból — biztosan beszélhetünk is majd pezsgő zenei életről Komlón.

De az a közel kétezer értelmiségi hol marad — kérdi az ember csodálkozva, mikor megtudja, hogy a TIT-ben kb. 50-en dolgoznak rendszeresen. Előadásokat tartanak, nyelvtanfolyamokat rendeznek, fenntartanak egy Ifjú Matematikusok Baráti Körét, ami a gondolkodás remek iskolájának bizonyult, (de persze az iskolás korosztálynak!) Hallom, a közgazdasági szakosztály első előadásán egyetlen szál érdeklődő jelent meg. A pedagógusok, orvosok stb. és a műszakiak nem nagyon keverednek. Igaz, hol, mikor és miért tegyék? Rácz Sándor osztályvezető, (eredetileg pedagógus) mondja, szinte elcsodálkozva, hogy ilyen is volf: „tényleg, azelőtt a műszakiak és a pedagógusok futballmecs- csein ott állt a pálya szélén a sörösüveg, gyakran bejöttünk meccs után a Gyémántba is, ma még ez sincs...”

Kétségtelen, hogy a városiasodás okozta befeléfordulás (lásd: févé és hasonlók) nehezíti a szervezést. Kétségtelen az is, hogy a bányaüzemeken belül a műszaki értelmiség számtalan elfoglaltságot talál magának, s hogy önmagán belül él is — hogy úgy mondjuk: — klubéletet. De ez még a szakmán belüli, ez még Komlóhoz, a városhoz nem kapcsolódik elég szállal. Ez még nem kulturális közélet

Egy nagy közösség

Azt mondják, legszebb ilyen élményük a bányászkórus és az iskolai énekkarok közös hangversenye volf, amikor végül százhúszan a színpadon és rengetegen a nézőtéren együtt énekelték a Forr a világ-ot... Mintha igazán egy nagy közösség lenne itt, a komlóiak, egy város valamiben rokon lakói — s nem bejárók és elvágyódók, munkások és értelmiségiek, gőgös őslakók és gőgös bevándoroltak ...

Igaz, amíg egy városban

nincs valódi gazdája a kultúrának, addig igazi egység nem is alakulhat ki. A tanács egészséges, mondem vezetési elveiben, a konzekvenciák levonásában és persze a hosszú távra tervezett és már nagyon szükséges korszerű, új művelődési komplexumban látják a bizakodók a biztosítékot arra. hogy lesz majd színes, önálló, jellegzetes és mégis sokarcú komlói kultúra.

Hall ama Erzsébei

Egy férfi és egy nő

C

laude Lelouch rendkívüli hatású filmje után izgalmas a titokfejtés: miért ilyen nagyszerű ez az — úgy tűnik — egyszerű történet. Hiszen nincs szó másról, mint egy férfiről és egy nőről, egy véletlen találkozásról, melyből szerelem fejlődik. Ezt a szerelmet az első beteljesülés pillanatában próbára teszi egy előző szerelem emléke, de a próbát kiállja. Mi tehát a titka? Miért oly lenyűgöző a filmvásznon az a történet, amely a hétköznapok sorában természetszerűleg és milliószám fordul elő?

Lelouch filmjében ott kísért Resnais világszenzációt keltő alkotásának a Szerelmem, Hiroshimának emléke. A modern lélekelemző regény eredményeit ugyan a filmművészet már Resnais előtt igyekezett átültetni, de ez igazán a Szerelmem, Hiroshimában sikerült először. Az idővel való játék, a lelki mélyrétegek érzékletes megjelenítése, a súlyos, mégis költői dialógusok itt szakították el először az irodalmiság béklyóit. Mégis vigasztalannak éreztük a Hiroshima és a francia Never emlék-valóság párhuzamából gyúrt pszichoanalizáló filmet. Resnais a lelki mélyrétegekből bravúrosan hozott fel egy iszapborította gyöngyöt, amiről azonban nem lehetett lefejteni a mélyrétegek örömtelen hínárját.

Lelouch most a gyöngyöt az élet egészséges fénye elé tartotta, és ettől az Egy férfi és egy nő életízfl, igaz és optimista történet. A mélyrétegek ezúttal emberinek tűnnek.

Maga a forgatókönyv is biztosítja ezt Hiszen a hétköznapi szerelem történetvázának van egy nem egészen hétköznapi fordulata: az asszonyt emlékei először visszatartják a szerelemtől. Tulajdonképpen azonban ez is köznapi eset. Az érett korú ember komoly szerelmének általában van egy ilyen választóvize, ezen méri le az új érzés erejét, nagyságát. Ezen a ponton vagy elcsúszik a szerelem, de akkor nem is érdemel mást, vagy megedződik, s akkor bízni lehet benne. Csakhogy erről a választóvízről többnyire nem beszélünk, s hogy a filmben az asszony mégis őszintén elmondja, az csak különleges és szép.

Mindez rendkívül magas képi kultúrával jelenik meg. A színek és fények kombinációja tökéletes szinkronban van a lelki történésekkel. De Lelouch szemfényvesztő ügyességgel alkalmazza a film sajátos pszichológiai módszereit is. Olyan asszociációs lehetőségekre épít, amelyek merészek ugyan, de a néző számára nyilvánvalóak és azonnal érthetőek. Ezek az eisensteini értelemben vett vágások: a dolgok egységének a részleteken keresztül történő ábrázolása. Ilyen színvonalú és szellemes montázsokkal a legritkább esetben lehet találkozni. Csak egy példa: a férfi tréfából azt mondja, hogy csúnya foglalkozása van. Utána jön egy képsor, ahol ez a férfi megjelenik mint kikent- kifent szépfiú, aki pofonok segítségével gyűjti össze az utcalányoktól a jutalékát A mai kor emberének reflexeit és asszociációs gyorsaságát tapintotta ki Lelouch és ez adja művészetének aranyfedezetét. Az eredmény pedig bámulatos: ilyen merészen egybevágott képsorokat értett és követett a néző. Pedig nem egy világhírű alkotás bukott már meg a mozivásznon, gondoljunk csak Fellini Ország- úton-jának gyenge közönségsikerére, Lelouch viszont igazolta: a ma emberének idegrendszeréhez a filmművészet áll a legközelebb.

Földessy Dénes

Leonardo tankja

Leonardo da Vlnd tank-tervrajza

p vtizedek óta Brazíliában

*- élő kiváló magyar orvos (egyébként író és nyelvész is, mondhatni: polihisztor) dr. Réti László, a többi között Leonardo da Vinci életének és munkásságának is szakértője.

A londoni Times jelentése

szerint Réti dr. a napokban fejezte be a reneszánsz nagy olasz zsenije nemrég Spanyol- országban megtalált könyvtári listájának feldolgozását. E munka nyomán Réti László érdekes űj adatokkal gazdagította a tudományt.

Felfedezte például, hogy az a tank, amelyről a mai napig minden nemzedék iskolásgyermekei úgy tanulták, hogy Leonardo da Vinci találmánya nem Leonardo eredeti ötlete!

A Leonardo-könyvtár nemrég megtalált listája 116 címet tartalmaz —, korábban a kutatók csak 76-ról tudtak. A 21.

számmal Jelzett könyv címe:

De re militari. Dr. Réti úgy nyilatkozott, noha ilyen címmel több szerző is írt könyvet, nem lehet kétséges: Leonardo könyvtárának ezt a munkáját az ariminoi Roberto Valturio irta. Kéziratos formában terjedt, 1743-ban nyomtatták ki először, sok évvel azelőtt, hogy Leonardo megtervezte tankját. Réti doktor és más tudósok ebből azt a következtetést vonják le. hogy a Leonardo-féle tank nem önálló munka, hanem Valturio tervének másolata.

A. Rupert Hall, a londoni műszaki egyetem tudomány- történeti tanára így nyilatkozott: „Leonardo 1500 körül rajzolta le tankját, de most már bizonyos, hogy előzőén ismerte^ Valturio változatát —, de még az sem az eredeti. Valturio alkalmasint egy másik olasztól, Guido de Vigevano- tól kölcsönözte a gondolatot

Vigevano harckocsit ábrázoló tervrajza első ízben egy 1335- ös évszámot viselő kéziraton jelent meg”.

A professzor hozzáfűzte: valószínűtlen, hogy Vigevano tankját valaha is megépítették. Szerinte egyébként Leonardo tankja sem működött volna, ha megépítik, mert a nagy művész hibát követettel: úgy tervezte meg a kerekeket hajtó kézi fogantyút, hogy az első kerekek előre, a hátsó kerekek hátra forogtak volna.

Leonardo könyveinek listája egyébként sok érdekes művet tartalmaz, Ovidiustól Fto- lemaioszig. a Bibliától Szent Ágoston vallomásáig, Arisztotelésztől Albertiig.

De csak a könyvjegyzék került elő, — a könyvek nem. Az évszázadok során mindösz- sze egyetlen kötetet találtak meg — Olaszországban —, amely Leonardo da Vinci könyvtárából származott.