Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-21 / 68. szám

Ara: 70 f»Mr Vn&g proletárjai, egyesüljetek t Dunámon napio XXV. évfolyam, 68. szóm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968. március 21., csütörtök Történelmünk dicső napfai A mi 1919-ünk, akárcsak 1848—49, az orosz 1905, majd 1917, mint a franciák 1789-e és a Párizsi Kommün, népünk számára örök történelmi me­mento, tanulságadó erőforrás. Hívei és ellenségei évről évre emlékeztek rá, az előbbiek dermedt lélekkel, majd fel­felvillanó, erősödő és hanyat­ló bizakodással, az újrakez­dés, a folytatás elszántságá­val, meggyőződéssel, hogy új győzelem követi; az utóbbiak gyűlölettel, bosszút lihegve, újra és újra ismételve, hogy nem lesz még egyszer, nem lesz soha többé. Megkettőzött fegyveres elővigyázatossággal készültek minden évben már­cius 21 -re, a forradalom utó­védjeire és előőrsejre mért kíméletlen csapásokkal, tg y volt negyedszázadig, míg olyan fordulatot vett a tör­ténelem, hogy a nép újra birtokba vette az országot. Es ünnepelt — immár sza­badon — a harmincadik, a negyvenedik évfordulón. Most pedig készülünk már a Ma­gyar Tanácsiköztársaság ki­kiáltásának ötvenedik évfor­dulójára. Negyvenkilenc évvel ez­előtt először lépett győztes­ként a történelem színpadára a magyar munkásosztály. Diadalát sok évtizedes küz­delem alapozta meg. E küz­delem forrpontra jutott, ami­kor a Habsburg császár pa­rancsára indított háború a nyomornak is legmélyére ta­szította az ország szegényeit, amikor a sebek már oltha- tatlanul égtek, s a nép meg- elégedte a szenvedést Mi megmunkáltuk hajh, jól a lelkek. / Rabságok, sebek, búk es keservek; / Izzadlsá 80s. rossz magyar földjét. / S ha most támadunk, le nem vernek — írja Ady Roha­nunk a forradalomba című versében. Valóban: minden nap és minden óra a lázadást, a fel­kelést érlelte, az elnyomó imperialista császári hatalom és a belső ellenség, a tőkés­földesúri kizsákmányolok rendszere ellen. Ennek lát­ható megtestesítője Magyar- országon Tisza István kor­mánya volt. Annáit üzent hadat a proletariátus, a vele mindinkább összeforró szö­vetségben a polgári demok­ratikus átalakulást akaró tá­bor. Meg kellett valósítani mindazt, amit a korábbi év­tizedekben nem sikerült. A demokratikus nép jogokért, a parasztság jobbágysorsának megszüntetéséért, a nemzeti függetlenségért, s mindenek­előtt, legsürgősebben, a bé­kéért folytak a meg-meg- újuló ütközetek. Minden nap és minden óra évforduló immár: a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom magyar követői, az in­ternacionalisták, ezrével küz­döttek orosz testvéreik olda­lán szerte Szibériában, Le­nin magyar tanítványai a forradalom elméletét tanul­mányozták, s azon nyomban kipróbálták világváltoztató erejét: fegyverrel rohamozták a barikádokat. Itthon Káro­lyi Mihály hívei, a polgári demokrácia eszméinek hívei és a munkásak szervezetei, a fiatal, galilleisták, az anti- militarista csoportok, fokoz* ták erőfeszítéseiket, hogy or­szágmentő terveiket keresz­tülvigyék. A történelmi hely­zet, a háborús fejlemények, a háborút vesztő országra nehezedő diplomáciai és ka­tonai nyomás gyorsították az eseményeket, melyek 1918- ban, az őszirózsás forradalom győzelmében érték el csúcs­pontjukat. Megalakult a Kommunis­ták Magyarországi Pártja, szervezett egységbe tömörül­tek a proletariátus forradal­mi erői, a szegényparasztság és az értelmiség baloldali csoportjai. Ezek az erők se­gítették győzelemre a prole­tariátust, bennük talált tá­maszt a március huszonegye­dikét követő százharminchá­rom napon át a Tanácsköz­társaság. Az új rend négy és fél hó­napja pillanatnál is kevesebb a történelemben. Fennállásá­nak szinte csali napjai tel­tek el a viszonylagos, ingatag béke körülményei között. De e rövid napok is a messze- néző tervek, a merész vállal­kozások, a nagyszerű kísérle­tek napjai voltak. A sikerek, az eredmények, s a tévedé­sek is figyelmet érdemlők, tiszteletet parancsolnak. Alig néliány nappal a győzelem után, 1919. április 4-én Kun Béla Marx-idézettel kezdte égjük cikkét: A proletár-for­radalmak állandóan kritizál­ják önmagukat — irta — folyton megszakítják menetü­ket, visszatérnék a látszólag elvégzettekre, hogy újra kezdjék ... Nekünk is kriti­zálnunk kell a magunk for­radalmában mindama cselek véseket, amelyeket romboló és teremtő munkánk közben végzünk, kritizálnunk annyi őszinteséggel és annyi éllel, mint amennyi szükséges ah­hoz, hogy visszatérjünk olyan fényekhez, amelyeket látszó­lag befejeztünk. M áig Is változatlanul érvényes és tanulsá­gos ez a győzelem napjaiban idézett ön­kritikus intelem, minden or­szág és minden nép, minden forradalmi és minden haladó mozgalom számára. A ma­gyar proletár seregek honvé­dő háborúja — lelkesítő lia- disikerei, s tragikus veresé­ge, amelynek előidézője a külső ellenség és a hatalmá­tól megfosztott régi uralko­dó osztály ötödik hadoszlopa volt — nem tudott győze­delmeskedni a nemzetközi imperializmus sokszoros túl­ereje fölött. De a Magyar Tanácsköztársaság jelentősé­ge és érdeme mind az orosz- országi szovjet hatalom fenn­maradása és végső győzelme, mind a nemzetközi munkás­mozgalom további fejlődése szempontjából, elévülhetet­len. Népünk most a negyvenki­lencedik évfordulón is meg­becsüléssel köszönti a ma­gyar proletárforradalom egy­kori harcosait, tisztelettel és hálával adózik a nagy for­radalmi nemzedék emléké­nek, amely csaknem öt évti­zeddel ezelőtt történelmünk fényes lapjait írta. Megemlékezések az iskolákban a Tanácsköztársaság évfordulójáról Szerdán az ország általános és középiskoláiban meg­emlékeztek a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 49. évfordulójáról. A tanulóifjúság előtt a pedagógusok méltat­ták az első magyar proletárhatalom, az 1919-es forradalmi események történelmi jelentőségét Ifjúsági nagygyűlés Szigetváron (Tudósítás a 3. oldalon) Szokolal felvétele Baráti találkozó pécsi veteránokkal Élvezzék eredményeinket jó erőben, egészségben A hatvanöt éves, de fiata­los Beck Ferenc bányász, a Mecseki Szénbányászati Tröszt nyugdíjas osztályvezetője ko­radélután élménybeszámolót tartott a honvédségnél, egye­nesen onnan jött, Dobszai Ist­ván a kórházi ágyból kelt fel erre a délutánra. Baráti találkozót rendezlek tegnap délután a Szakszervezetek Megyei Tanácsa hírlapolvasó­jában a Tanácsköztársaság pécsi veteránjaival, volt vö­röskatonákkal. A találkozóra több mint ötvenen jöttek el, akik nem jöhettek, idős ko­ruk, vagy betegségük miatt, azokat úttörők keresték fel, virágcsokorral, köszöntővel. A veteránok körében megjelent dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára Ambrus Jenő, a Pécsi Városi Pártbi­zottság első titkára, Bogár Jó­zsef, az SZMT vezető titkára is. A hangszóróból munkás- mozgalmi dalok csendültek fel, s miközben sorra érkez­tek a veteránok, a hetvenhat éves Léber Jánoshoz és asz­taltársaságához ültünk le, közöttük volt Gergely Lajos országgyűlési képviselő is. Arra kértük L éber Jánost, elevenítse fel élete nagy ese­ményeit Mint hadifogoly került Oroszországba, Szibériába, 1915-ben. Csita, Omszk... messzi városok, de neki na­gyon is ismerősen hangzó nevek. Omszkban érte a for­radalom. Hamarosan a Vörös- hadsereg soraiban találjuk. Az 1919-es magyarországi ese­mények idején jött a jelszó: tisztekkel segíteni a Tanács- köztársaságot. Moszkvában jelentkezett kiképzésre, ott látta Kun Bélát. A Tanács- köztársaság elbukott, s ő 1921- ben, orosz feleségével haza­jött. Pécsett bekapcsolódott a munkásmozgalomba, amely­ről sok érdekes dolgot tud. A vágóhídon dolgozott 1957- ig, nyugdíjazásáig. Szovjet ki­tüntetése van, tavaly, az 50 éves jubileum alkalmából kapta meg a Harci Érdeme­kért Érdemérmet. A tegnapi találkozón Amb­rus Jenő meleg szavakkal köszöntötte a megjelent vete­ránokat, méltatva érdemeiket Emlékeztetett a múlt három kiemelkedő eseményére, ame­lyek mind a tavasszal függtek össze. A ma is élő, s ami külön öröm, szellemi frisse- ségük teljében lévő veteránok a második tavasz, a Tanács- köztársaság aktív résztvevői, védelmezői. Nekik nem sike­rült, de elképzeléseiket 1945 tavasza, a felszabadulás ma­radéktalanul megvalósította. Élvezzék mai eredményein­ket jó erőben, egészségben veteránjaink — mondotta Ambrus Jenó. Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága Március 21-rc összehívták a Magyar Szocialista Mu»> káspárt Központi Bizottságának ülését. Fogadalomtételi ünnepség Cseriétől! A Mecseki Szénbányák KISZ bizottsága, a Petőfi Sándor laktanya KISZ bi­zottságával közösen március 21-én, csütörtökön délután rendezi meg a forradalmi ifjúsági napok keretében az újonnan felvett KISZ-tagoK j fogadalomtételi-ünnepségét a csertelői bányász emlékmű­nél. A fogadalomtételi ünnep­ség résztvevői 2t-én. délután 3 órakor gyülekeznek a Fe­hérhegyen, s onnét vonul nak fel az emlékműhöz, ahol Lukács János, a KISZ KB. tagja, a ‘KISZ megyei első titkára mond ünnepi be­szédet. Ezt követőén a J munkás- és katona K1SZ- tagok fogadalmat tesznek a1 Mecseki Szénbányák párt- bizottságának első titkára és a Petőfi Sándor laktanya parancsnokának politikai he­lyettese előtt. Az ünnepségen a fogada- lomtevőkön kívül részt vesz­nek megyénk politikai, tár­sadalmi, tömegszervezeti ve­zetői, az üzemek delegációi, a bányász munkásőr-zászló­alj díszszakasza, a megyénk­ben állomásozó szovjet ka­tonai alakulat Komszomol bizottságának képviselői, az 1919-es vöröskatonák, vala­mint a Szabolcs telepi, a fe­hérhegyi, a meszes!, az Acsá- dy Ignác úti és a Vasas II. Állami Általános Iskolák úttörőcsapanának küldött­ségei. H a í sxá sh a rm i n ceser forint jutalom 640 dolgozó kap kit áló jelvényt, illetve oklevelet a Mecseki Szénbányák üzemeiben 43, Zabákon pedig 66 üzemi dolgozó érdemelte ki a ma­gas elismerést. Az Északi Üzem állományából 26-an kapnak ma jelvényt, illetve oklevelet. A hagyományokhoz híven az idén is pénzjutalmakat mellékeltek a kitüntető cí­mek mellé. Az okleveles ki­váló dolgozók egyheti, a jel­vénnyel kitüntetettek pedig kétheti fizetésüknek megfe­lelő összeget vehetnek át. Vállalati szinten az okleve­lek mellé közel 337 ezer, a jelvények mellé pedig több mint 301 ezer forintot ad­nak az üzemek legjobbjai­nak — egész évi fáradhatat­lan munkájuk elismerése­képpen. Tegnap délelőtt rövid ün-1 népség keretében 27 vezető' beosztású dolgozó vette át a Kiváló dolgozó jelvényt, il­letve oklevelet a Mecseki Szénbányák igazgatóságán. Ma a vállalat mind a tizen­öt üzemében hasonló ren­dezvényekre kerül sor: az 1967. évi jó munka jutalmá­ul összesen hatszáztizenhár- man részesülnek kitüntetés­ben, illetve pénzjutalomban. Az idei . év jelvényes ki­váló dolgozóinak száma 188. Okleveles kiváló dolgozók négyszázötvenketten lettek. Pécsbányán ötvenen, Szabol­cson hetvenkilencen, Vasa­son pedig negyvennégyen ré­szesültek kitüntetésben. A komlói bányaüzemek közül Kossuth-bányán 128, Bétán Erb János (elvétele A megjelenteket ezután a városi KISZ bizottság részé­ről Szabó Jáncs titkárhelyet­tes köszöntötte, majd a Leö- wey Gimnázium tanulói mű­sorral kedveskedtek. A vete­ránokat megvendégelték, s fe­hér asztal mellett, beszélget­ve, a régi élmények feleleve­nítésével, a ma problémái­nak megbeszélésével ért vé­get a délután.

Next

/
Thumbnails
Contents