Dunántúli Napló, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-13 / 36. szám
VUág proletárjai, egyesüljetek I XXV. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM ÁRA: 70 FILLÉR 1968. FEBRUÁR 13., KEDD Alapokmány — díszkötésben A lapszabálya eddig is volt minden termelőszövetkezetnek. A most esedékes munka — új alapszabály készítése vagy az eddigi átdolgozása — azonban mégis kiemelkedő jelentőségű a közösség életében. A tsz-nek ezt a fontos okmányát ugyanis eddig törvények, rendeletek, minták írták elő. A szabad döntés lehetősége szűk körre korlátozódott és nem is mindig a legfontosabb kérdésekre vonatkozott. Most azonban igen lényeges a változás. A tsz- törvény és a végrehajtását szabályozó utasítások ugyanis szinte csak keret-jellegűek. Inkább a cselekvés határait szabják meg. Ezen belül igen fontos ügyekben az alapszabály rögzíti, hogy a közösségen belül mi a követendő. És mondjuk meg, a különböző döntésekben nem azonos módon érdekelt a kollektíva és az egyes tsz-tag; közelebbi — bár nem okvetlenül pontos — kifejezéssel: a vezetőség és a tagság. Itt van például a háztáji. A törvény csak annyit mond, hogy a fél- és az egész hold között mozog. Az alapszabály rögzíti, hogy ezen belül ki, inennyi munkáért, mekkora földterülethez jut. Nyilván minden tsz-tag — legyen fiatal, vagy öreg, tehenész vagy csak nyáron dolgozó háziasz- szony — azt kívánná, hogy neki 1600 négyszögölet adjanak. Ha azonban ezt mondaná ki az alapszabály, számos tsz közös területe egyszerre összezsugorodna, a közös jószágnak nem tudnának kukoricát termelni, oly nagy területet foglalna el a háztáji gazdálkodás. A vezetőség nyilván a közöst fogja védeni, tehát az egyéni és csoport- érdekek ütköznek. A sort tovább is folytathatjuk. A tsz-tagnak ezután fizetett szabadság jár. A törvény azonban csak azt Írja elő hogy az egész éven át folyamatosan dolgozó tagot a gyári munkáséval azonos mértékű szabadság illeti meg. A többiről nem beszél, tehát az alapszabályba foglalják majd részletesebben a közösségek, hogy ki kaphat szabadságot, milyen esetben, mikor és mennyit. Az érdekek megint ütköznek, mert a tag sok szabadságot szeretne, a vezetőségnek pedig arra is gondolni kell, hogy mindig legyen, aki a munkát elvégzi. Hasonló a helyzet a kötelezően ledolgozandó munkanapok számával és a különböző juttatásokkal, a szabadidővel és még néhány területen. Végeredményben kimondhatjuk hogy amint a törvény biztosítja a tsz-tagok szabad gazdálkodását, úgy kell az alapszabálynak biztosítani a tagok jogait, a termelőszövetkezet belső demokráciáját. Mégpedig az eltérő érdekek egyeztetése útján. Receptet erre nem lehet adni, mert ez valóban olyan eset amikor a vezetők és tagok jogalkotó munkáját helyettük senki el nem végezheti. Mivel az adottságok, hagyományok, szokások és kívánságok mindenütt mások, ezt termelőszövetkezetenként kell kidolgoz- x ni. Sehol ne tekintsék az alapszabály megszövegezését kizárólag a jogász feladatának. De még csak a vezetők munkájának se. A belső törvény csak akkor lesz jó, ha előzetesen kifejtheti véleményét, kívánságát a vezető is, meg a tag is, ha a megállapodás vita eredménye, abban ésszerűen rögzítődnek a különböző érdekek. Azt mondtuk, hogy előzetesen. Nem véletlenül használtuk ezt a kifejezést. Mert ha egy már kész, véglegesnek tekintett szöveget terítenek a tagok elé, az nem sokat ér. Azon már nem sokat lehet vitatkozni legfeljebb dühös lesz a tagság, és a közgyűlésen utasítja vissza az egész javaslatot. Ez a vezetőknek is kínos perceket szerezne. Akkor kell a véleményeket kérni, akkor vitatkozni, amikor még laza. formálható az elképzelés. És azt kell a tsz- gazdák elé terjeszteni, amiben már az ő álláspontjuk is benne foglaltatik. Különben a legszebb díszkötéssel sem válik az alapszabály a közösségi élet mindenki által tisztelt alapokmányává, i M it kérünk a tagoktól? Főleg azt, hogy ne akarják gúzsba kötni a vezetők kezét. Ezt ugyan a törvény se engedi, de a mai gazdasági életben nem Is boldogul, a lehetőségeket nem tudja kihasználni az a tsz, ahol minden apró-cseprő ügyben közgyűlési határozatot ír elő az alapszabály. De ne rugaszkodjon el a tagság a tsz adottságaitól se. Egy gyenge közösség, ahol „sóra-paprikára” is alig van pénz, nyilván előírhat drága munkaruhákat, magas juttatásokat. Csak éppen ezeket, anyagi erői híján, úgyse tudja kiadni vagy ezek miatt még a minimumnál is lejjebb száU a munkaegység értéke. A vezetők viszont ne vigyék végletekig a közös erősítését. Gondoljanak arra, ha van miből, és azt a tagságnak adják, ezzel is közös célokat szolgálnak. Mert a vezetőkben bízó, jókedvvel dolgozó, jómódban élő tagság is legalább olyan, vagy értékesebb „vagyona” a tsz-nek, mint a bank páncélszekrényében lapuló, kicsit magasabb egyszámla egyenleg. Persze amit így sikerült elmondanunk, az sem több laza keretnél. Dehát ismételjük, ezt a munkát mindenütt otthon kell elvégezni... Gromiko Szófiába érkezett Szófia: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter február 12-én Ivan Basev bolgár külügyminiszter meghívására Szófiába érkezett. — A vendéget Ivan Basev külügyminiszter, Haralambi Trajköv és Ivan Popov külügyminiszter-helyettes, a Szófiában akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és más hivatalos személyiségek fogadták a repülőtéren. Gromiko hétfőn délután megkoszorúzta Georgi Dimitrov Mauzóleumát. A koszorúzás után a ..Lozenc” kormánypalotában megkezdődtek a hivatalos bolgár—szovjet tárgyalások. Este Ivan Basev bolgár külügyminiszter fogadást adott Gromiko tiszteletére. Szovjet vezetők határozott álláspontja az USA agressziójáról U TBiant Moszkvában A Pravda a hazafiak sikeréről tárgyalt Moszkva: Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke vasárnap ebédet adott U Thant ENSZ-főtitkár tiszteletére, akivel baráti légkörben megbeszélést folytatott. U Thant és Koszigin megtekintették a Nagy Színház előadását. Alekszej Koszigin hétfőn a Kremlben fogadta U Thant ENSZ-főtitkárt. U Thant más szovjet vezetőkkel is tárgyalni kíván. Leonyid Brezsnyev ugyancsak fogadta U Thantot és megbeszéléseket folytatott vele. Az eszmecserén részt vett Kuznyecov, a szovjet külügyminiszter első helyettese és Nyesztyerenko, az ENSZ főtitkárának helyettese. Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese hétfőn ebédet adott U Thant tiszteletére. Az ebéden Kuznyecov és U Thant mondott pohárköszöntőt. Havel József, az MTI tudósítója jelenti: Jóllehet U Thantnak a szovjet vezetőkkel folyó megbeszéléseinek tárgyköre nem került nyilvánosságra, moszkvai politikai körökben úgy vélik, hogy az Uj-Delhiből érkezett és Londonba tovább utazó „világdiplomata” moszkvai eszmecseréinek középpontjában — a nemzetközi viszonyokra való súlyos kihatása folytán — a vietnami probléma áll. U Thant szovjet partnereinek határozott és világos álláspontja az Egyesült Államok vietnami agressziójával kapcsolatban három alapvető elemet tartalmaz: O Az igaz ügyét védelmező vietnami nép továbbra is számíthat a Szovjetunió sokoldalú testvéri támogatására; © Az amerikai imperialisták, bármennyire is szeretnék térdrekényszeríteni a vietnami népet, agresszív céljaikat nem fogják elérni, nem lesz „amerikai béke” vagyis amerikaiak által diktált béke Vietnamban. Az igazi vietnami békéhez az út nem a háború lépcsőzetes kiterjesztésén, nem az esztelen bombázáson át vezet. A vietnami béke megteremtéséhez vezető út megköveteli az amerikai agresz- szió haladéktalan beszüntetését. a vietnami nép azon elidegeníthetetlen jogának a tiszteletben tartását, hogy maga intézze ügyeit, külső beavatkozás nélkül. © A Szovjetunió fenntartás nélkül, teljes mértékben támogatja a VDK kormányának már nem egyszer nyilvánosságra hozott szándékát, hogy kész tárgyalásokba bocsátkozni az Egyesült Államokkal, amennyiben ez utóbbi bizonyságot tesz arról, hogy minden feltétel nélkül ténylegesen beszünteti a bombázásokat és a VDK elleni más harci cselekményeket. U Thant, az ENSZ főtitkára hétfőn este egynapos látogatásra Londonba érkezett. Moszkvai megbeszélései után valószínűnek tartják, hogy U Thant közvetíteni igyekszik a vietnami kérdésben. Moszkva: A hétfői Pravda vezércikkben foglalkozik az utóbbi napok vietnami eseményeivel. Megállapítja, hogy J az egész világ tudomást szer- i zett a dél-vietnami népi' fegyveres erők átfogó offen- j zívájáról, a dél-vietnami ha-1 zafiaknak az amerikai inter- j venciósok 'és a korrupt sai- j goni klikk ellen elért újabb j nagy sikereiről. Dél-Viet- j nam további körzeteit szaba-. ditották fel a hazafiak és a I körzetekben megteremtették a forradalmi hatalom szerveit. Tovább bővült a hazafias erők frontja. A dél-vietnami események arról tanúskodnak, hogy a dél-vietnami nép felszabadító háborúja új, az eddiginél magasabb szakaszba lépett. A Pravda a továbbiakban hangoztatja, hogy a Szovjetunió híven teljesíti forradalmi kötelességét a proletár nemzetköziség szellemében, nagy és sokrétű segítségei nyújt a hős vietnami népnek. A Pravda hangsúlyozza, hogy az amerikai imperialisták bármennyire kiterjesztik is vietnami agressziójukat, bármennyire fokozzák is had műveleteiket, nem tudják elérni önző céljaikat. A vietnami béke megteremtése megköveteli az amerikai agresszió azonnali beszüntetését, a vietnami nép azon elvitathatatlan jogának tiszte- letbentartását, hogy saját maga döntsön sorsáról minden külső beavatkozás nélkül. A hazafias erők offenzívája tovább folytatódik Saigon Vasárnap este és hétfőn hajnalban a dél-vietnami partizánok az ország számos pontján indítottak támadást amerikai egységek és a saigoni kormánycsapatok ellen. A hazafias erők Da Nang és Hoi An között nehéz automata ! fegyverekkel vették tűz alá az 1 egyik amerikai hadosztályt A , csata több mint öt órán át I tartott és a támadó partizánok , csak az amerikai helikopterek bevetése után vonultak vissza. Az amerikaiak 23 katonát veszítettek. Hűétől 22 kilométerre északra a szabadságharcosok mozsárágyúkkal támadták meg az egyik amerikai állást. Az el- i lenséges állásokra 23 perc alatt több mint 100 lövedék zúdult. Két csónakkal halásznak, a két csónak vagy ötven méterre úszik > egymástól. Ekkora sávot fognak át a Dunából, ekkora részt kerítettek el víz alatti hálójukkal. Lassú, kényelmes mozdulatokkal tartják a távolságot, várják, hogy a halak „besétáljanak” a kifeszitett hálóba. Nem érezzük a víz sodrását, innen a csónakból úgy látszik, mintha a mohácsi tornyok mozognának. A halászok közömbös pillantásokat vetnek a tornyokra, aztán a legidősebb, borostás arcú férfi kihajol a csónakból. Telemeríti vízmérő lapátját. s iszik, közvetlenül a Dunából... A maradékot visszalöttyenti a folyóba. A legfiatalabb halász szemrehányóan néz rá. valami ilyesmi van a tekintetében: Mégsem kellett volnál Még megírja az újságíró! ... A harmadik férfi — ti. három halász ül egy csónakban — nem törődik a jelenettel. Dicséri a térden felül érő gumicsizmát, vízhatlan esőkabátot, csónakmotort. tehát mindazt, amit a modern kor adott halászHalászok a Dunán nak. Nyájas, közlékeny természet, ha ö nem beszélne, mindenki hallgatna talán, hiszen az öreg halász szófukar embernek látszik, a legfiatalabb pedig — aki csak úgy, kiskabátban, tehát módfelett legényesen szállt ki a huzatos Dunára — még nem akar véleményt nyilvánítani. Nemrég került ide, tanuló még. A középkorú férfitől tudom meg. hogy a halászatra kiszemelt hely neve: tanya. A háló kivetésétől bevonásáig eltelt vagy fél órás időszak neve: rina. Az a fedett kis bárkát, ami a csónak mellett úszik, amibe a kifogott halat teszik, laptallónak hívják. Húsz egynéhányan vannak a halász szövetkezetben, valaki nem tud közöttük úszni, bár a neve nem érdekes. A legtöbben már be- lepottyantak a jeges Dunába, volt aki lék alá került, de még mindig megmenekültek. Két hete fogtak egy ötven kilós harcsát... Időközben vége lett a „ri- ná"-nak, s olyankor nem beszél a halász. Egyrészt ki kell húzni a hálót, s az fárasztó, másrészt kíváncsi arra. milyen lesz a zsákmány. Különös dolog ez a kíváncsiság. Nevetgélnek, sopánkodnak, biztatgatják egymást, tehát egész másképp viselkednek, mint öt perce még. Két hengeres testű, hosz- szú „bajuszú” harcsát (hathét kilósak lehettek), négyöt fehárhasú pontyot, ugyan annyi acélszürke színű, hosszú testű márnát, egy hegyes arrú kecsegét eredményezett a három fogás. A halászok szerint nem voltak rossz rínák. Aztán felbúgott a motor, partra tettek, s elköszöntem tőlük. Valószínű most is halásznak valahol. Vagy tíz vagon halat akarnak fogni ebben az évben, sok „tanyát” kell felkeresni, renge- < teg rinára lesz szükség, mire a tíz vagonnyi hal a hálóba } „sétál”. f Magyar László Saigonban vasárnap este és hétfőn reggel három térségben folyt csata. A több mint 3 órán át tartó ütközetek során az amerikaiak páncélkocsikat vetettek be a íóversenypálya környékén a partizánok ellen. Az amerikaiak a maguk részéről 18 fős veszteséget ismernek el. A Mekong folyó deltavidékén, Dinh Toung tartományban 7 óra hosszat folyt a haro a szabadságharcosok és az amerikai csapatok között. Saigontól 23 kilométerre északra, Kau Nghia tartományban a hazafias erők mozsárágyúkkal vették tűz alá az amerikaiak egyik állását. A szabadságharcosok csak az amerikai tüzérség, a helikopterek bevetése után vonultak vissza. Vasárnap a partizánok rakétákkal, mozsárágyúkkal és aknavetőkkel indítottak támadást az Egyesült Államok Khe Sanh-i támaszpontja ellen. A támaszpont területére 120 lövedék csapódott. Hírügynökségi jelentések szerint Hűé városában tovább tartanak az öldöklő csaták. Az éjszaka folyamán amerikai csapaterősítések érkeztek Hué- ba. ÉJFÉLI JELENTÉS: Saigon. Thq Dau Mot délvietnami tartomány felszabadító fegyveres erői támadást intéztek á Hon Quan-i amerikai repülőtér ellen — idézi az AFP a DNFF közleményét. A tüzérségi támadás következtében megsemmisült a repülőtéri berendezések fele. Az első jelentések szerint a támadás következtében több, mint kétszáz amerikai katona életét vesztette. Az AFP hírügynökség arról is beszámol, hogy a Hűét körülvevő Thrna Thlen tartományban széles falusi övezetek szabadultak fel. A népi fegyveres erők több, mint tízezer ellenséges katonát, közöttük nyolcezer amerikait megsemmisítettek, megsebesítettek, illetve fogságba ejtettek. A hadműveletek következtében gyakorlatilag megszűnt létezni a saigoni hadsereg 1. hadosztálya, 1 > f