Dunántúli Napló, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-10 / 34. szám

2 napló 1908. FEBRUAR 10. A DNFF hanoi foirtelhízottjának nyilatkozata magyar újságírók nak ♦ BUDAPEST: A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága meghívására Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára rövid látogatást tett hazánk­ban, amelynek során megbe­szélést folytatott Komócsin j Zoltán elvtárssal, az MSZMP i Politikai Bizottsága tagjával, | • Központi Bizottság titkárá­val a két testvérpártot érintő kérdésekről és a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom időszerű problémáiról. ♦ ÚJ-DELHI: A kubai kül­kereskedelmi miniszter az ENSZ kereskedelmi és fejlesz­tési világértekezletének csü­törtöki ülésén síkraszállt azért, hogy az NDK, a Kínai Nép- köztársaság, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részt vehessen az ENSZ e különleges szervezeté­nek munkájában. A kubai de­legátus követelte Dél-Afriká- nak az értekezletről való ki­zárását. 4 ROMA: Mint a* Unttá közli, február 13-ra összehívták az Olasz Kommunista Párt Központi Bízott ■ágának plénumát. A plénum na­pirendjére a következő kérdések kér ölnek: a demokrácia fejleszté­séért folytatott harc erősítése, va­lamint a kommunista és munkás­pártok budapesti konzultatív ta­lálkozója. ♦ AMMAN: A csütörtöki Izraeli—jordániai tüzérségi párbajról beszámolva a jordá- niai hadsereg szóvivője kö­zölte, hogy Jordánia részéről nyolcán vesztették életüket és 4l-en megsebesültek. Egyben beszámolt arról, hogy a jordá­niai erők a tűzharcban hét izraeli tankot és egy 106 mm- es izraeli löveget semmisítet­tek meg. + KOPPENHÁGA: Hilmer Baunsgaard, az új dán miniszter- elnök a választásokat követően megalakult parlament első kül­politikai vitájában csütörtökön a többi között kijelentette, hogy kormánya az Odera—Neisse-határ elismerését tekinti az európai biz­tonsági problémákra vonatkozó tárgyalások alapjának. Hozzátette, hogy ezzel összefüggésben tanul­mányozni kellene az NDK elis­merését is. ■f NEW YORK: Az ENSZ emberi jogok bizottságában vita folyik a Dél-Afrikai Köz­társaságban alkalmazott faji megkülönböztető és elkülönítő politikáról. Morozov szovjet küldött a bizottság csütörtöki ülésén a Dél-Afrikai Köztár­saság kormányának fajüldöző politikáját a rabszolga tartás megdöbbentő formájának mi­nősítette. 4- NEW ORLEANS: Garrison 1 New Orleans-1 körzeti főügyész megkezdte Marina Oswald Por­temek. Kennedy állítólagos gyil­kosa özvegyének tanúkihallgatá­sát. Marina Oswald két napon ke­resztül számol be a főügyésznek arról, kivel tartott fenn kapcso­latot férje New Or!eans-i tartóz­kodása idején. A főügyész felté­telezése szerint Kennedy elnököt egy New Orleans-i összeesküvés tagjai gyilkolták meg 1963-ban. i-f TEL AVIV: Az újonnan, megalakult izraeli munkáspárt főtitkárává csütörtökön este a' 69 éves Golda Meir asszonyt, egykori izraeli külügyminisz­tert választották meg. A CHICAGO: Nyolcra emelkedett egy chicagói húsárugyárban tör- j tént robbanás áldozatainak szá­ma. Csütörtöki baleset követkéz- i tében további 76 személy szenve- : dett olyan sérüléseket, hogy kór- j házban kezelik őket. Az anyagi kárt egymillió dollárra becsülik. ♦ PÁRIZS: De Gaulle tá­bornok francia és Aref iraki köztársasági elnök csütörtö­kön délután megtartotta má­sodik megbeszélését. Az AFP és a DP A értesülése szerint a két államfő ez alkalommal a közel-keleti helyzetet vitatta meg. 4- FOKVAHOS: Barnard pro­fesszor kéthetes európai útjáról visszatérve, felkereste Philip Blai- j berget., akin januárban szívátül­tetést hajtott végre. Blaiberg ál- j lapotát kórházi közlemény meg- nyugaténak minősíti. Jól halad \ a gyógyulás útján, hazatéréséről ' azonban egyelőre nincs szó. 4 KAIRO: Az A1 Ahram pénteki számának közlése sze- , rint Jarring még egy körutat í tesz meg a Közel-Keleten, mi- j előtt beszámolna U Thant ENSZ-főtitkárnak küldetése j eredményéről. I c^ső cél, a saigoni bábrezsim megdöntése N' guyen Van Tien, a DNFF Központi Bizottságá­nak tagja, a front Hanoi főmegbízott ja február 9-én fogadta Róbert Lászlót, a Magyar Rádió és Tv különtudósítóját, Hajdú Jánost, a Népszabadság és az MTI tudósítóját és válaszolt kérdéseikre. Az interjút filmre vették, ezt későbbi időpontban sugározza a ma­gyar televízió, A szerk.) A VDK külügyminiszteré­nek, Nguyen Duy Trinh-nek, az AFP tudósítójának adott válaszaival kapcsolatban — amely ismét leszögezte, hogy a VDK elleni amerikai bom­bázások és minden más há­borús cselekmény tényleges beszüntetése után a VDK kész tárgyalásokat folytatni az Egyesült Államokkal — a DNFF Hanoi főmegbízottja ki­jelentette: „teljes mértékben egyetértünk ezzel a nyilatko­zattal és mindenben támogat­juk az abban foglaltakat”. Ami a dél-vietnarnj felsza­badító forradalmi erők ja­nuár 30-án megkezdett álta­lános támadássorozatát illeti, a főmegbízott elmondotta: Általános támadásról van szó, amelynek egyik legfőbb ismérve, hogy a felkelt nép­tömegek és a fegyveres erők összehangolt akciójának révén sikerült számos fontos várost elfoglalni, s felszabadítani. Az elmúlt napokon újabb és újabb helységeket sikerült részben vagy teljesen elfog­lalni. Ezen felül újabb terü­letek kerültek a népi erők el­lenőrzése alá. ami azt jelenti, hogy az ellenőrzött körzetek­ben az ellenség nem tudja mozgatni katonai erőit. A fő célkitűzés most az, hogy az amerikaiaktól és a báb-had­seregtől zsákmányolt nagy- mennyiségű fegyverrel felsze­reljék a városok és falvak fiatalságát. Fel kell ugyanis készülni az esetleges ellentá­madási kísérletek visszaveré­sére. A felszabadított területeken megdöntötték a saigonj rezsim közigazgatását és létrehozták a népi hatalom helyi szerveit. Nyuyen Van Tien elmon­dotta. hogy Saigon nyolc ke­rülete közül három a forra­dalmi erők ellenőrzése alatt van. három kerületben elke­seredett utcai harcok folynak. Saigon repülőterének egy ré­sze szintén a forradalmi erők kezén van. Az amerikaiak és a bábkormány szorongatott helyzete még a nyugati hír- ügynökségek jelentéseiből is kiderül, amikor hangsúlyoz­zák: az amerikaiak bombáz­ták Saigon belterületét, raké­tákat lőttek ki a városra és mérgesgázokat is alkalmaztak a harcoló népi erők. a felkelt lakosság ellen. Huéban immár több, mint egy hete leng a Citadellán a DNFF zászlaja. A várost ez idő szerint majdnem teljes egészében ellenőrzik a forra­dalmi erők. Az amerikaiak a tenger felől a Song Huong fo­lyón szállított tengerészgya­logsággal próbálták visszafog­lalni a várost, ez az akciójuk azonban meghiúsult, noha a támadást a hetedik flotta egy­ségei is támogatták. Katonailag rendkívül fon­tos tény. hogy Khe Sanh köz­vetlen közelében sikerült el­foglalni Lang Vei megerősí­tett körzetét. Ez a támaszpont a kelet-nyugati irányú Laosz- ba vezető 0. út mentén fek­szik. Az itt lezajlott harcok­ban már döntő mértékben részt vettek a front reguláris erői is. Nguyen Van Tien nyilatko­zatát befejezve hangsúlyozta, hogy a végső cél a saigoni bábrezsim megdöntése. „Olyan rendszert akarunk hazánkban, amely forradalmi szellemű, demokratikus népi jellegű, ké­pes kivívni az ország függet­lenségét és semleges külpoli­tikát folytat.” Szófia: Már elutazott az el­ső 50 főből álló bolgár építő­munkás csoport a Szovjet­unióba, annak a megállapo­dásnak az alapján, amelynek értelmében a Szovjetunió a Komi Autoöom Köztársaság területén — óriási erdőségek vidékén — fakitermelés cél­jaira területet bocsát a Bol­gár Népköztársaság rendel­kezésére. A megállapodás szerint Bul­gária felépíti a messzi észa­kon saját vállalatát és biz­tosítja a munkaerőt. A ter­vek szerint a fában szegény Bulgária számára évi 500 000 köbméter fát biztosít majd ez a vállalkozás. A megállapo­dást tíz évre kötötték, de ha mindkét fél úgy kívánja, a tíz év leteltével meghosszab­bíthatják. A bolgár építőmunkás okj fakitermelők, mérnökök, tech­nikusok csoportonkint utaz­nak a Komi Autonom Köz­társaságba. hogy ott felépít­sék ssjíl településüket. A tervezett teljes létszám 3000 fő. Június végéig felépítik a lakótelepet, A megállapodás óriási ér­deklődést keltett Bulgáriában. Az Erdészeti Minisztériumot valósággal ostromolják a ki­utazni kívánók, elsősorban a fiatalok. Hol bujkál Claude Tenne, az OAS-gyilkos? Wilson — Johnson tárgyalás Washingtonban Washingtonban Johnson amerikai elnök csütörtökön négy óra hosszat tárgyalt Wil­son angol miniszterelnökkel a vietnami kérdésről, a kölcsö­nös gazdasági problémákról, valamint a távol-keleti brit csapatok tervbevett kivonásá­ról. Johnson és Wilson este ta­lálkozott ismét a fehér asz­talnál. Johnson elnök pohárköszön­tőjében méltatta az angol ós az amerikai nép barátságát, „sorsközösségét” de ugyanak­kor elismerte, hogy a két or­szágot nézeteltérések válasz- ják el. Johnson szerint ezek „családon belüli véleménykü­lönbségek” A hírügynökségek valószínű­nek tartják, hogy a „családi perpatvarra” történt utalás összefügg a távol-keleti angol haderők tervezett kivonásá­val. Pohárköszöntőjében Johnson csak igen homályosan utalt az Angliára és az Egyesült Államokra váró nehézségekre. Kijelentette: „Ha szorosabbra kell is húznunk a nadrágszí­junkat egy időre, ez még nem jelenti azt, hogy nem marad bennünk szusz a következő csatára. Harcedzettek va­gyunk, nem pedig amatőrök és sohasem adjuk fel a har­cot”. Wilson miniszterelnök vá­laszbeszédében hű szövetséges nek bizonyult A vietnami kérdésről szólva hangsúlyoz­ta, hogy támogatja Johnson amerikai elnök San Antonio-i „békeformuláját” sőt mi több, Johnson vezetését bölcsnek és mértéktartónak minősítette. Párizs: A francia rend­őrség csütörtökön nagyarányú országúti ellenőrzést hajtott Végre és olyan értesülések birtokába jutott, hogy Claude Tenne, a Ré-szigeti börtönből az elmúlt év november 4-én egy katonaládába bújva meg­szökött OAS-gyilkos előjött fejtekéből és egy Ford Tau­nus gépkocsival a spanyol ha­tár felé igyekszik. A rendőri akciót, amely mind ez ideig eredménytelen maradt, to­vább folytatják. A rendőrség értesülésével szemben a Minute című szél­sőjobboldali hetilap legújabb számában azt állítja, hogy Claude Tenne nem sokkal szökése után Belgiumba távo­zott, Belgiumból Svájcba, majd Olaszországba utazott. A lap szerint egy nagy fran­cia hetilap riporterei Tennet Rómában, a Colosseum rom­jai között le is fényképezték. A cikk azonban, tekintve a lap szoros kapcsolatát az OAS-körökkel, a Tenne nyo­mába jutott rendőrség félre­vezetését is célozhatja. „Ez a fickó komolyan beszél“ Da Nang. Egy fiatal amerikai katona pénteken meg­próbált elrabolni egy repülőgépet a da- nangl támaszponton, hogy elhagyhassa Dél-Vietnamot. William Lee Clark tengerészgyalogos a repülőtéren éppen fel­szállásra készülő DC —8 csapatszállító re­pülőgép pilótafülkéjé­be betörve pisztolyát a pilótára fogta és utasította: „Azonnal vigyen engem Hong­kongba.” J. P. Jones, a gép parancsnoka rádión közölte az irányitóto- ronnyal: „Ez a fickó komolyan beszél”, az­tán utasítást adott a gépben tartózkodó 63 szabadságra induló katonának a leszállás­ra, majd gépével el­indult a kifutópálya felé. Paul Watson, a tá­maszpont parancsnoka a felszállás előtt kö­zölte a pilótával: „Westmoreland tá­bornok azt a paran­csot adta. hogy ennek a gépnek nem szabad elindulnia.” A pilóta leállította a motort. A gépet azonnal kö­rülvették a légirend­őrség gépkocsijai. Watson, a támaszpont parancsnoka a gép belső rádióján meg­próbálta meggyőzni a tengerészgyalogost, te­gyen le tervéről — de hiába. Végül a rend­őrség könnygáz-grá­nátokat dobott az irányítófülkébe. Né­hány pillanatig sem­mit sem lehetett lát­ni, aztán a pilóták közölték, hogy sike­rült kiragadniok a pisztolyt Clark kezé­ből. A fiatalembert őri­zetbe vették. 35. Galamb most az egyszer meg- rázkódott belülről. Ennek a titok­nak a szörnyűségét még az ő felületes, nemtörődöm, vidám lel­kivilága is teljes tragikumában átérezte. Batalanga még csak hagyján, s a szökőkút a márkival tréfa. Holttest a fürdőszoba előtt, rendben van. fő, hogy a villanyt eloltsák. A táborszernagy felisme­ri mint bakát, oda se neki. Mac- quart nem jön el az estélyre: sebaj. De ez itt más, megrendí- tőbb, ahogy a Szahara közepén ül a húszéves Iljics, és sír, mert megölt néhány embert. De ami a legkétségbeejtőbb egy felületes ember számára, mindezt egyedül ő tudja. És neki most tenni kell valamit. És ne értsük félre: nem szájharmonikázásról van szó, nem valami hülye viccről, hanem egész komoly tennivalóról. — Hát ide hallgass, most ne bőgj ... Már sajnálom, hogy nem a Troppauer versét hallgattam inkább. Ugyanolyan, mint a te históriád. Izgalmas, lehangoló és egy szót sem ért belőle az em­ber ... Nesze, itt egy cigaretta, gyújts rá, és mondj el mindent őszintén. A fiú néhány sóhajjal valahogy rendbe hozta szabálytalan léleg­zését, Időnként még egyet csuk­lóit Rendkívüli fellndultság di- dergett benne, úgyhogy eleinte összekoccanó fogai szó tagokká ha­raptak szét, amit mondott,,, — Most mindent meg fog tud­ni — suttogta. Azután jelentősen hozzátette: — Őrnagy úr. Galamb felugrott, és siránkozva vágta földhöz a sapkáját: — Csali ezeket a marhaságokat hagyjuk már, könyörgök! — Jó, jó.... Hát akkor erről nem beszélünk. Vegyük úgy, mint­ha nem tudnék semmit. — Az egész ügyben én vagyok az, aki nem tud semmit. És men­nél többen magyarázzák, annál kevesebbet tudok. Kölyök megértőén mosolygott: — Rendben van. Hallgass hát meg. Vegyük úgy, hogy te nem tudsz semmit. Csak egy derék bajtársam vagy, akinek elmondom ezt a szörnyűséget azért, hogy ha meghalok, akkor legyen, aki hur­kot dobjon a gazemberek nyaká­ba. Tudd meg elsősorban, hogy ez a sok-sok ember, aki itt tá­borozik ebben a hatalmas körben, soha többé nem tér vissza onnan, ahová megyünk. És ennek mind az a néhány gazember az oka, aki megölte Russelt. — Hát miféle életelíxirt talált lei ez a Russel úr? — Egy kétezeréves átjárót. Sue­tonius Paulinus, aki már az első században járt a Niger vidékén... — Pajtás... Csináljuk ezt máshol és ne a Szaharában! Ne­kem a tengerészeti akadémián is mindig bajom volt ezekkel a régi írókkal. Szürke porfátylakon át látszott n krétaszínfl hold. Bágyadt sugár­zás ragyogta be a végtelenbe nyú­ló homokhalmokat. Egy felriadt öszvér keservesen elordította ma­gát, és hiénák felelgettek rá a távolból. —- Ezt muszáj meghallgatnod... — mondta Kölyök. — Sok ezer ember pusztul el emiatt... — Ne haragudj, de ez marha­ság. hogy itt a sivatagban min­denféle klasszikus írók miatt pusztulnak az emberek! Nagyon meleg van, egészségtélen a klí­ma. De erről nem tehet sem a Vergilius, sem a Shakespeare! — Tudom, hogy tetteted ma­gad. Azért mégis kérlek, hogy légy türelmes. Hérodotosz azt írja, hogy a Nílus és a Niger össze­köttetésben állnak. Ezt valami homályos módon a krokodilokkal magyarázza. Russél szerint a Krokodilok Útja Szenegambián vezet át. és Hérodotosz, aki Sue- toniusszal járt úton, nyilván a Gambiát tévesztette össze a Ní­lussal. Ha ezt az átjárót, amely a Niger vidéket és a Szaharát összeköti, megtalálja valaki, ak­kor az újkor leghasznosabb fel­fedezésével járult hozzá a gyar­matosításhoz. A Szahara-vasút meg lenne oldva. A vonal össze­kötné a Földközi-tengert a nyu­gat-afrikai kikötőkkel. Azután Franciaország számára szerezné meg Szenegambia Ismeretlen vi­dékét, Batalangát. a szokoták földjét. A szokota bennszülöttek isme­rik azt az utat, amelyet Sueto­nius és Hérodotosz óta annyian kerestek hiába. Russel csalhatat­lanul biztosnak hitte a feltevését, hogy hol kell lenni ennek a tit­kos átjárónak... De Russel el­tűnt És soha többé nem tér visz- sza. Brétail doktor érkezett csak meg Marokkóba, halálos bete pen. és ez a bizonyos Henry Grison hazatért — Ez a Grison... Ez ott volt Russellel? Kölyök bántó, rekedt hangon nevetett: — Ott volt?... 0 lőtte agyon!... Szóval az az ember, akinek a tárcája itt van a zsebében, akit az ő rohamkésével leszúrtak Bré- til doktor házában, az a bizonyos Henry Grison ölte meg Russelt? — És te honnan tudod mind­ezt? — Engem az a nő, akiről gya­nítom, hogy Grison szeretője vagy ügynöke volt, összehozott Grison- nal. Henry Grison mint gazdag oroszlánvadász és Afrika-utazó férkőzött Russel közelébe. Grison szervezte, mint gyakorlati ember, Russel expedícióját, és bevett engem is. — És ki volt ez az ember? — Most már tudom: hírhedt politikai kalandor. Egy Laporter nevű vadász és én voltunk a legfiatalabbak az expedíció tag­jai között A sivatagban táboroztunk, kö­zel az őserdőhöz, azon a helyen, ahol Aut-Taurirt helyőrséget ala­pították később. Az erdőben la­kó pigmeus bennszülöttek segéd­kezdek a tábor körüli munkában. Innen indult el utolsó útjára Rus­sel. Csak Brétail doktor kísérte el. Talán azért nem hívott mást is, mert sejtette, hogy az expe­díció tagjai között lehet néhány hamis ember. Laporter. Lorsakoff, Grison. egy Byrel nevű angol én én tartottunk ki idáig, a többi kísérő betegség miatt vagy más okból lemaradt útközben. Este a bennszülött segítőink, vagy négyen, akik között egy fő­nök is volt. Illomor. kis ünnep­séget rendeztek, amelvre vendé­gül látták fehér gazdáikat. (Folytatjuk) Érdekes vállalkozás

Next

/
Thumbnails
Contents