Dunántúli Napló, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-10 / 34. szám

1*68. FEBRUAR 1§. napló 3 Az agrár értelmiség helyzete Kétezer mérnök, technikus, közgazdász dolgozik Nyolcszáz méteres mélységben Célba értek a rekorderek megyénk mezőgazdaságában Világjelenség, hogy az ér­telmiségi munka részaránya állandóan növekszik az össz- mu nkatel j esíxményen belül. Ez előrevetíti a fizikai és szellemi munka, a falu és vá­ros közötti lényeges különbsé­gek fokozatos megszűnését. Nap mint nap tapasztaljuk a gyakorlati életben is annak a megállapításnak a realizálódá­sát. mely szerint a tudomány egyre inkább termelőerővé válik. Az értelmiségi munka nö­vekedésén belül mindig dön­tő jelentőségű marad a mű­szaki értelmiség szerepe. E folyamat alakulását a szocia­lista termelési viszonyok je­lentősen meggyorsítják. (Me­gyénk iparában dolgozó mű­szaki értelmiségiek száma 1960 óta megkétszereződött.) Iparosodó mezőgazdaság A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyidőben. de főleg azt követően viszonylag rövid idő alatt kialakult és megsokszorozódott az agrár- értelmiségiek száma és ará­nya. Hangsúlyozni szeretném, hogy itt is — az iparhoz ha­sonlóan — műszaki értelmisé­giekről van szó. mérnökökről, technikusokról, közgazdászok­ról stb., akik a termeléssel, annak végrehajtóival vannak közvetlen kapcsolatban. Jelen­legi létszámuk Baranyában 2 ezer körül van —, de az ilyen felkészültséget Igénylő státusok száma meghaladja a 2500-at. A mezőgazdaság­ban dolgozó műszakiak túl­nyomó része a termelőszövet­kezetekben, állami gazdasá­gokban helyezkedik el. A termelőerők általános fejlődésével együtt — annak függvényében — a mezőgaz­daság is iparosodik. A tech­nikai. kémiai. biológiai és egyéb tudományok szédületes gyorsasággal hódítanak teret itt is. Példaként elég ehhez megemlíteni, hogy — ma már a mezőgazdasági vonóerőnek 85—90 százaléka gépi vonóerő. Tizenöt évvel ezelőtt ennek fordítottja volt; — a talajmunkát, a kalá­szosok betakarítását szinte 100 százalékban gépekkel vég­zik; — a kémiai szerek terje­désére jellemző, hogy meny- nyiségének növekedése a me­zőgazdaságban 5 évenként több, mint megduplázódik, s ma már a növényápolásban és gyomirtásban döntő szerepet tölt be. Széleskörűen terjed az állati takarmányok dúsítá­sában, és egyéb területen is. Mezőgazdaságunk termelés­fejlesztésének ma már ez az egyetlen járható útja. Ebben az értelemben a mezőgazda- sági termelés fejlesztése szo­ros függvénye az ipar továb­bi sokoldalú fejlődésének. De fordítva is igaz ez: az ipar- fejlesztés egyik fő feltétele a mezőgazdaság — mint egyik fő fogyasztó — növekvő szük­ségleteinek kielégítése. Több és jobb minőségű gépeket, ve­gyi- és építőanyagokat igé­nyel a mezőgazdaság az ipar­tól. 15 éwes ezelőtt az ural- kodóan kisárutermelő mező- gazdaság termelésében az ipa­ri eredetű anyag- és eszköz­felhasználás aránya alig 12— 14 százalékban szerepelt; ma ez az arány meghaladja a 65 —70 százalékot. Mindezek nélkül nem lehe­tett volna rövid 5—6 év alatt elérni, hogy a korábbi 7—8 q/kh búzatermés helyett 14— 15 q/kh. 12—13 q/kh kukori­catermés helyett 18—19 q/kh, a tehenenkénti 1700—1800 li­ter tej helyett 2500—2800 li­terre, a baromfi tojáshozam évi 90—110 darab helyett 220 —250 darabra nőjön. Értékes szellemi tőke Helyesen tette a párt és kormány, amikor a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sével egyidőben — de főleg azt követően — a mezőgaz­dasági szakembereket sokol­dalú intézkedésekkel a ter­melőszövetkezetbe csoportosí­totta és gondoskodott a kép­zésük meggyorsításáról. 1961-től. vagyis az átszer­vezés befejezésétől, 1967. vé­géig a termelőszövetkezetek szakember ellátottságában gyökeres változás következett be. Például az egyetemet, fő­iskolát végzettek száma 40- ről mintegy 400-ra. a techni­kusok száma 67-ről mintegy 600-ra nőtt. az egy mezőgaz­dasági szakemberre jutó ter­melőszövetkezeti szántóterület 2600 kh-ról 350—400 kh-ra csökkent. Sokan feltehetnék — és fel is teszik — a kérdést: „Van-e összefüggés a befektetett szel­lemi tőke — szakember sűrű­ség — és a termelés, termelé­kenység növekedése között?” Számos példát lehetne felso­rolni. hogy milyen sok kár származott igen sók mezőgaz­dasági üzemben a hozzáértés hiánya, vagy annak rosszul való alkalmazása miatt. Négy­öt évvel ezelőtt még igen sok termelőszövetkezet raktárában „döglődött” évekig a kiutalt műtrágya, de előfordult a határban történő elásása is. A vegyszerezés, a növényvé­delmi munka hiányosságainak óriási kárösszegeiről, vagy az állattenyésztésben a korsze­rűtlen takarmányozás és állat­egészségügyi károk kihatásai­ról nem is beszélek. Ezek ma már — ha fellépnek — mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben, tömeg­méretekben fertőznek, károsí­tanak. És ha még hozzászá­mítom a mindig újabb és újabb fajták és korszerűbb­nél korszerűbb eljárások el­maradásából származó kiesé­seket. akkor tűnik fel igazán a hozzáértő műszakiak szere­pe a nagyüzemekben. 38 százalék párttag Tudott dolog, hogy az álla­mi gazdaságok termelési ered­ményei — több éves átlagban — holdanként búzából 5—6 q- val. kukoricából 3—4 q-val, tejből — tehenenként 500—600 literrel meghaladta a termelő- szövetkezetekét. A megye szántóterületéből 13—14 száza­lékán gazdálkodnak, de az árutermelés 22—24 százalékát adják. Ha az okokat kutat­juk. kétségkívül feltűnik, hogy eszközellátottságuk jóval magasabb, de ezen túl a szel­lemi tőkebefektetés is lénye­gesen nagyobb, főleg annak minőségi összetételében. Pél­dául az egyetemet és főisko­lát végzett szakemberek szá­ma közel ugyanannyi, mint a többször ekkora szántóterü­leten gazdálkodó termelőszö­vetkezetekben. A fentiektől következtetve válaszolható *_ arra a kérdés­re. elegendő-e a mezőgazda- sági műszaki értelmiség. A mai fejlettségünkhöz és felté­telekhez viszonyítva nem a telítettség a jellemző, hanem az ellenkezője. Különösen ál­lattenyésztői. gépészeti, nö­vényvédő. közgazdász és egyéb speciális munkakörökben. Egyes szakmában ugyan mu­tatkozik bizonyos telítettség, elsősorban általános növény- termesztő technikusokból. De ez is viszonylagos. A minő­ségi igény pedig egyre sürge­tőbb. A termelőszövetkezetekben a főagronómusok több. mint 50 százalékának nincs meg ehhez a beosztáshoz szükséges felkészültsége, a főkönyvelők 41 százaléka 8 általánost vég­zett. a főállattenyésztők 16 százaléka, az üzemegységve­zetők 61 százaléka, a brigád­vezetők mintegy 80 százaléka pedig szakképzettség nélküli. Az lenne a jó, ha ezekben a munkakörökben dolgozóknak is kiegészítené gyakorlati is­mereteit a megalapozottabb elméleti, szakmai tudás, ame­lyet ma már aligha lehet nél­külözni. A korszerű műszaki felké­szültséget és alkalmasságot persze nem szabad kizárólago­san az iskolai végzettséggel mérni. • különösen nem a termelőszövetkezetekben. Gon­doljunk csak árra. hogy mi­lyen súlyos politikai és gaz­dasági kár származna abból, ha például a termelőszövetke­zeti brigádvezetők 80 száza­lékát. vagy az üzemegység­vezetők 61 százalékát lecse­rélnénk csak azért, mert nincs meg legalább a technikusi végzettségük. Természetesen tendenciájában olyan irány­ban fejlődik az élet ezen a területen is. hogy fokozatosan növekszik azok száma és ará­nya. akik minden szempont­ból még alkalmasabbak lesz­nek a növekvő igények ellá­tására. A mezőgazdasági műszaki értelmiség túlnyomó része fia­tal — közel 80 százaléka — 20—40 év közötti, lelkes, aktív gárda. Viszont az élettapasz­talatokban, az emberekkel va­ló kapcsolatban ez sokszor hátrányként jelentkezik. Szemléletük, társadalompoliti­kai magatartásuk általában igen pozitív. Mutatja ezt pél­dául a többek között az. hogy jelentős részük — 35—36 szá­zalék — a pártunknak tagja. Igen pozitív, hogy a termelő- szövetkezetben dolgozó szak­emberek között a legkedve­zőbb a párttagság aránya és a társadalmi életbe való aktív bekapcsolódása. Közülük 33 százaléka párttag, és nagyob­bik része közéleti, társadalmi funkciókat is vállalt. Hason­lóan kedvező a helyzet a gép­javító állomásokon és elfo­gadható az állami gazdasá­gokban. Legtöbb kívánnivaló e téren az erdészetekben és a vízügyi szakemberek köré­ben van. A termelőszövetkezetekben az elsőszámú műszaki vezetők között a párttagság aránya lényegesen kedvezőbb az ál­talánosnál. Például a termelő­szövetkezeti elnökök 82 szá­zaléka párttag, a főagronómu­sok 52. a főállattenyésztők 34, az üzemegységvezetők 41 szá­zaléka párttag. Viszont a fő­könyvelők körében társada- lompolitikailag is a legelma­radottabb a helyzet. Politikai magatartásukra a fiatalkori és tudati összefüg­gésen túl hatással van az is, hogy létük — mint mezőgaz­dasági szakembereké — szo­rosan összefügg a szocialista mezőgazdaság nagyüzemmel, annak függvénye. Körükben egyáltalán nem vitatott a szo­cialista mezőgazdasági nagy­üzem fölénye a kisárutermelő és tőkés mezőgazdasággal szemben. A gazdasági mecha­nizmus reformját is kedvező­en fogadták, üdvözli k. Anyagi és erkölcsi megbecsülés Mindezek ellenére körük­ben is tapasztalhatók kedve­zőtlen jelenségek. Egy ré­szükre itt is jobban hat a polgári gondolkodás, amelyek megnyilvánulnak különböző hamis nézetekben és gyakor­lati magatartásukban. Ilye­nek; a fölényeskedés, a leke­zelő. lebecsülő magatartás az egyszerűbb, képzetlenebb dol­gozókkal szemben. Eseten­ként tapasztalható nacionalis­ta megnyilvánulás, politikai passzivitás, közömbösség is. Jellemzőbbek a kispolgári tü­relmetlenségek, az átmenet, valamint az anyagi-, techni­kai ellátottság korlátái miatt. Esetenként túlzottan előtérbe kerül az anyagiasság, amely erkölcstelen anyagi előnyszer­zésben, laza tervkészítésben nyilvánul meg. Az elmúlt év­ben jobban felszínre került az üzemi és népgazdasági érde­kek helyes egyeztetése helyett a kizárólagos üzemi érdekek képviselete is. Ez több helyen a sertéshizlalás visszafejlesz­tésében vagy felszámolásában, más helyeken az egész terme­lés fejlesztés háttérbe szorí­tásában vagy elhanyagolásá­ban. az üzleti, sőt spekulatív j tevékenységek előtérbe kerülő ' seben nyilvánul meg. Sajnos, < ilyen jelenség ellen a párt- szervezetek sem léptek fel mindenütt. Anyagi helyzetük, megbe­csülésük jó. szerepükkel, te­vékenységükkel arányban ál- ió. Sok megjegyzést, vádat le- j hetett — még ma is — hal- i lani erről. „Kincskeresők”, í „aranyásók’’ stb. Tudni kell ! ehhez, hogy munkakörülmé- ! nyük mostohább. A napi 12— 14 órás munka nem ritka eset. Megfelelő anyagi érde­keltség nélkül átcsoportosítá­suk a tsz-ekbe nem lehetett volna eredményes. Erkölcsi megbecsülésüket mutatja az a nagyszámú és arányú társadalmi funkció is, amelyet országos, megyei, já­rási és helyi társadalmi élet­ben betöltenek. Falun ma már megnövekedett rangot jelent j a mezőgazdasági szakember. A dolgozó parasztok többsége becsüli — egyre inkább — segítőjét, munkatársát látja benne. A korábbi nagy fluk­tuáció minimálisra csökkent. Szociális, kulturális helyze­tük a mai falu életviszonyai­nak függvénye. Ehhez mérve elfogadható, de nem teljes. Még több, mint 70 községnek nincs bekötőútja, amely nehe­zíti az ilyen helyen való le­telepedésüket. Szerepűk állandóan nő összegezve: Történelmileg igen rövid idő alatt kialakult a falunak egy új értelmiségi rétege, amelynek szerepe egy­re inkább növekszik az iparo­sodó mezőgazdasággal, a falu általános fejlődésével együtt. Erősítsük. bátorítsuk őket, hogy a közösség számára mi­nél jobban hasznosíthassák tudásukat, őszinte elvtársi bí­rálattal segítsük őket abban is, hogy hibáiktól, minél előbb megszabaduljanak. Ennek egyik eszköze — az eddig igen hiányosan megoldott — poli­tikai képzésük elősegítése. Ugyanakkor a közvélemény­ben is erősítenünk kell az olyan kedvező, elismerő lég­kört. amelyben ő Is jól érzi magát, amely a mezőgazda­ságban dolgozó műszaki értel­miségieket is — szerepüknek megfelelően joggal megillet. Czégény József, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága mezőgazdasági osztályvezetője. Csütörtöktől pénteki-e virra­dó éjszaka, néhány perccel éjiéi előtt, egy nagyerejű rob­banás átszakltotta azt a kö­zel 3 méteres sziklafalat, ami Hadnagy József gyors vágat­hajtó csapatát a szállítóakná­tól elválasztotta, s ezzel utol­só fázisához érkezett a ma­gyar mélybányászat eddigi legnagyobb feltáró program­jának első szakasza. Kétszáz méteres átlag Mint ismeretes, a múlt év folyamán — az egykori Petőc puszta helyén —, üzembe he­lyezték a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat legfiatalabb ak­náját — a IV-es üzemi lég­aknát. Ettől a 880 méter mély óriásaknától két kilométerre épül az új üzem 1170 mé­teres szállítóaknája, mely ez- idő szerint 870 méter mély. A vállalat vezetősége — a termelésbelépés időpontjának előbbre hozatala érdekében —, az aknamélyítéssel pár­huzamosan a feltáró munká­kat is beindította, melynek első lépéseként főszállítóvá­gatot kellett építeni a két ak­na között. A munka 1967. ja­nuárjában kezdődött, 800 mé­teres mélységben. A kihajtásra váró vágat- hossz 1935 méter volt, szel­vénynagysága 10 négyzetmé­ter. A geológusok jelezték: a munkálatok végig kemény- homokkőben folynak majd, tehát speciális technológiára lesz szükség, mert ez a kőzet­fajta rugalmassága következ­tében, rendkívül nagy ellen­állást tanúsít. További nehéz­ségeket ígért a terület víz­betörés-veszélyes volta. Az el­ső 25 méter különösen las­san készült el, mert a na­gyobb robbantások az akna épségét veszélyeztették volna, így a betörést követő tényle­ges „start” 1967 márciusában volt Hadnagy József vezette 40 fős gyorsvágathajtó kollek­tíva ettől kezdve négy mű­szakban dolgozva, munkahelyi váltás mellett, több mint 200 méteres havi előrehaladást produkált, ami a magyar bá­nyászat történetében egyedül­álló. (A vállalat átlaga havi 75—80 méter.) Tízhónapi munka Tizenegy hónapi munka után a február 4-i előfúrás el­érte az aknát. Eszerint 29 mé­ter volt még vissza, s a fél­tárás vezetői a bányamérók pontosságáról is meggyőződ­hettek: a lyukasztás ugyanis pontosan a kívánt helyen tör­tént. A gyors ütemben előre­haladó csapat irányítása egyébként ugyancsak egyedül­állóan korszerű eszközökkel történt — a bányamérő szol­gálat tagjai Giro-teodolittal adták meg az előrehaladás szögét és irányát. Ezt a ké­szüléket föld alatt még nem alkalmazták, eddig kizárólag a repülők és hajók felszere­léséhez tartozott. Jellegzetes­sége, hogy nagysebességű pör­gő mozgást végez, s minden helyzetben megtartja ereded irányát. Műszaki vonatkozásban két érdekes újítást alkalmaztak. Az egyik: hosszan késleltetett gyutacsokkal robbantottak, a másik: a váj vég közelében ál­arccal felszerelt légcsapokat helyeztek el, melyek segítsé­gével a csapat tagjai a mun­kahely közelében várhatták ki a robbantás utáni veszélyes gázok és füstök elvonulását. Sok gondot okozott a ma­gas kőzethőmérséklet. A mé­rések nap mint nap 37 Cel­sius fokot mutattak. A váj- végen dolgozó emberek friss levegővel való ellátását 1 (egy) méter átmérőjű légveze­ték biztosította, s a 2,8 kilo­méter hosszú csőrendszer vé­gén elhelyezett mammut-ven­tillátorok sohasem engedték & a munkahelyi hőmérsékletet 26 Celsius fok fölé emelkedni. Csütörtökön éjfélkor A február negyediki „fel­derítő” lyukasztás után némi­leg lelassult a csapat előre­haladása, most már ugyanis az aknamélyítők biztonságát is szem előtt kellett tartani. A visszalévő 29 métert négy nap alatt tették meg A csü­törtökön éjfélkor végrehajtott robbantás „ablakot” nyitott az aknára, pénteken délelőtt 10 órakor pedig egy újabb, most már utolsó robbantással teljes nagyságúra szélesítették a két aknát összekötő főke- resztvágat nyílását. Ezen a délelőttön már nemcsak a lég- csövön, de elölről is friss le­vegőt kaptak a bányászok. B. S. Háromszáz baranyai fiatal vesz részt a kiváló ifjú mérnök, közgazdász és technikus mozgalomban Huszonnyolc szakdolgozat A fiatal műszakiak és köz- ; gazdászok tanácsai az üzemek­ben évről évre hatékonyabban koordinálják és a legfonto­sabb területekre összponto­sítják a KISZ alapszerveze­tek termelést segítő tevé­kenységét. Az elmúlt évben a Mecseki Szénbányákhoz és az Uránbányához egyre in­kább felzárkóztak a Bm. Épí­tőipari Vállalat és a Mohácsi Farostlemezgyár fiatal mű­szaki dolgozói, s általában fokozódott a közgazdász fia­talok érdeklődése is a Ki­váló ifjú mérnök, közgazdász és technikus mozgalom iránt. A SZOT elnöksége és a KISZ KB Intéző Bizottsága 1967-es felhívása nyomán Baranya megyében háromszá­zan jelentették be részvéte­lüket, közülük 250-en teljesí­tették a mozgalom feltételeit. Az országos értékelésre kül­dött 28 szakdolgozat közül négyet közgazdászok készítet­tek, dr. Dányi Pálnak, a tej­termelés jövedelmezőségével foglalkozó szakdolgozatát már ismertettük. Az országos eredményhirde- ! tés március 23-án lesz, de a birtokunkban lévő szakvéle- 1 menyek már sejteni engedik a színvonalat. Közülük né­hányból ragadtunk ki egy- egy részt az alábbiakban. Felvonulási villamosberende­zések érintésvédelme (Metz­ger Tibor mérnök és Sínké Tamás technikus munkája, Bm. Építőipari Vállalat). „A tanulmány nagyon he­lyesen foglalkozik az áram­ütés esetén történő mentési és elsősegélynyújtási felada­tokkal. Hasonló összeállítású, a felvonulási villamosberen­dezésekre vonatkozó érintés- védelmi előírások korábban nem készültek.” Aláírta az SZMT munkavédelmi felügye­lője és a munkavédelmi bi­zottságának vezetője. Az új 3/3-as munkarend várható dekoneentráló hatása (Tiszai László bányamérnök munkája. Béta-akna). „Dicséretes a kidolgozásban végig érezhető matematikai számításokra alapozott objek­tivitás valamint a logikus, mérnöki igényű gondolatfűzés. A tanulmány felhasználását végső soron nemcsak lehet­ségesnek, hanem szükségesnek tartom a 3/3-as munkarenddel kapcsolatos üzemi kísérletek­nél”. Aláírta a Mecseki Szén­bányák főmérnöke. Kezelőlift présgéphez (Keszt­helyi István és Maros völgyi József technikusok munkája, Mohácsi Farostlemezgyár). „A feladat megoldása ko­moly szaktudást igényelt, kü­lönös tekintettel a személy­liftek biztonságtechnikai elő­írásainak megtartására. A szakdolgozat a feladatot tel­jes egészében megoldotta, sőt a szerzők a tervezés során olyan megoldást alkalmazták, amely megkönnyíti a présen szükségszerűen végzendő ja­vítási munkákat”. Aláírta a gazdasági vezető. Transzformátorok tekercse­lésének technológiája és pró­batermi vizsgálata (Cserfai János villamosmérnök mun­kája, Bányaigazgatóság). „A pályázó aktuális témát dolgoz fel, olyan színvonalon, mely egyben biztosítja a min­den kiegészítés nélküli hasz­nosítást. Tartalmi igényessége a témát magas szinten elégíti ki”. Aláírta a Mecseki Szén­bányák főmérnöke. A fiatal műszakiak és köz­gazdászok klubja biztosítja a lehetőséget ahhoz, hogy a fia­tal műszakiak és közgazdá­szok rendszeresen összejöjje­nek, kicseréljék tapasztalatai­kat. szélesítsék szakmai és ál­talános ismereteiket. A klub legutóbbi összejövetelén érté­kelték a fiatal műszakiak, közgazdászok ‘evékenységét a fentiek szerint, és ismertették a legjobb 28 szakdolgozat listáját. K. T. •\ 1 1

Next

/
Thumbnails
Contents