Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

1968 JANUAR 14, 4 napló ŐSSZEL INDULÓ CTTÖRÖPROGRAM A forradalom lángjai A XV. századtól a XXI. századig kalandozik az idei tanév második felében a kisdobosok és úttö­rők csaknem 1 200 000-es tá­bora. November 7-én lezárult a Vörös Zászló Hőseinek Ut­ján mozgalom 1966-ban meg­hirdetett programja, s most 11 úgynevezett „Mini”-akció kínál jó szórakozást, hasz­nos időtöltést, ezernyi tenni­valót az őrsök és a rajok tagjainak. Ezek programjá­ban a gyerekek megismer­kednek a könyvnyomtatás télévezredes történetével, megemlékeznek Gorkij szá­zadik születésnapjáról, és a Vöröshadsereg megalakulá­sának 50. évfordulójáról. Egymással vetélkedve tanul­mányozzák Századunk iparát, a közelgő mexikói olimpia jegyében házi bajnokságokat tartanak. Végül pedig az űr­kutatás történetével és eddi­gi eredményeivel foglalkoz­nak. A „Mini”-akciók sorozata tanév végén fejeződik be, őszre zászlót bont a Forra­dalom Lángja mozgalom, amelynek programját a kö­zelmúltban tárgyalta meg és fogadta el a KISZ KB in­téző bizottsága. Ez a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakulásának, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége életrehívásának és a Ma­gyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 50. évfordulóját köszönti majd. Résztvevői egyebek között felkutatják a párt harcainak emlékeit, fel­keresik a kommunista vete­ránokat, megismerkednek a helyi pártszervezet megala­kulásának és eddigi tevé­kenységének történetével. A gyűjtő expedíciók eredmé­nyeiből kiállításokat rendez­nek az iskolákban és csapat­otthonokban. Svábbál Kél száztizenhét nap Mongóliában Fúrótorony a jurták között Magyarország geológiai szaktekintély** — 110 méternyi kutatófúrás — Jól vizsgáztak a komlói szakemberek Beiratkozás a TIT nyelviskolá jóba Két alkalommal, február 10-én és 17-én az Olimpiá­ban rendezik meg a hagyo­mányos svábbált. A bál ren­dezője ezúttal is a Magyar- országi Német Dolgozók De­mokratikus Szövetsége. A jegyek árusítását már meg is kezdték. A Pécsi Rádió német nyelvű adásában is meghirdetett időpontokban: ma, vasárnap 15—19, a hét többi napján 14—16 és szom­baton 10—14 óra között le- ■ hét jegyet váltani az Olim­pia előterében. Időjárásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: időnként felhősödé», valószínűleg havazás nélkül. A helyenként vi­haros erejű északnyugati, északi szél lassan mérséklődik. A hideg idő tovább tart. Várható legala­csonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 13—mínusz 16 fok között, a szélvédett helyeken mínusz to fok alatt. Legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz S—mínusz lé fok között. Új audio-vizuális tanfolyamok angol, német, francia nyelven Január 15-én megkezdődik a beiratkozás a nyelviskola kurzusaira. A beiratás helye: a nyelviskola irodája (Janus Pannonius u. 11. I. em.). Ide­je: január 15—február 1-ig de. 9—12-ig, du. 2—6-ig. Angol, francia, német, olasz, orosz, délszláv tanfolyamok indulnak kezdő, haladó és tár­salgó fokon. Az angol, francia és német nyelvből megindított kezdő audio-vizuális oktatás a II. félévben folytatódik. Egyben meghirdetik ugyan­ezen nyelvekre (angol, francia, német) az audio-vizuális kur­zusok új első félévét Tekin­tettol a nagy érdeklődésre és e tanfolyamok kötött létszá­mára, kérjük leendő hallga­tóikat, hogy a beiratkozást időben végezzék el. Az őst! tapasz tálát azt mutatja, hogy az audio-vizuális oktatásra egy hét alatt többen jelent­keztek. mint amennyit fel le­hetett venni. Tandíj: heti két órás foglal­kozásnál 102 forint, az audio­vizuális kurzusoknál 252 fo­rint. A régi csoportok kollek­tív beiratkozását az előadók is elvégezhetik. Megkérdeztük a Pécsi Hő- szolgáltató Vállalatot, hogy miért szünetelt a távfűtés az elmúlt napokban az újme- Csekaljai 60-as épületben. Az alábbi választ kaptuk. Három nappal ezelőtt az épületben, mivel a lakások­ba felmenő vezeték nem bír­ta a felmelegedésből eredő tágulást, két helyen, a ha­todik és a hetedik emeleten csőtörés keletkezett. Két la­kás beázott, az épületben a távfűtés leállt. A szerelők a törött részt éjszakába nyúló munkával ideiglenesen kija­vították, pénteken pedig hoz­záfogtak a végleges megja­Befejeződött a cukorrépa- feldolgozási idény A magyar cukoripar 11 üze­me közül nyolc szombatig végzett a cukorrépa feldolgo­zásával. Vasárnap hajnalban a hátralevő három, — a pető- házi, a szerencsi és a sarkadi — cukorgyárban is munkába veszik az utolsó vagon répát. Ezzel befejeződött a cukor­ipar szeptembertől megszakí­tás nélkül tartó répafeldol­gozási idénye. A cukoripar sikerrel zárta az 1967—68-as idényt, amely­ben a tervezettnél 30 000 va­gonnal több répa állt a gyá­rak rendelkezésére, s ennek megfelelően az előirányzott­nál 3000 vagonnal több cuk­rot gyártottak. Az elkészült 41 000 vagon cukor a zavar­talan belföldi ellátáshoz tel­jes mértékben elegendő, s ex­portfeladatát is tudja teljesí­teni a cukoripar. Nemcsak a mennyiségi, ha­nem a választék igényeket is kielégíti az ipar. A kereset­tebb cukorfajták közül pél­dául a „mokkából” 800 va­gonnal, a műanyag tasakba csomagolt porcukorból pedig — a tavalyi 100 vagonnal szemben — 300 vagonnal ad­nak a kereskedelemnek. A kampányfeladata sikeres teljesítésével egyidőben a kö­vetkező idény nyersanyagáról is gondoskodott az ipar. A termelési szerződéseket, az új feltételek mellett — pél­dául átlagosan 5,5 forinttal emelkedett a répa felvásár­lási ára ■— eredményesen kö­tik a cukorgyárak. Január elejéig a tervezett 185 000— 190 000 holdból 82 000 hold répa termelésére kötöttek szerződést. vításhoz. A csőhálózatból ek­kor újra le kellett engedni a vizet. Péntek délután itt* dúlt meg a felmenő csőháló­zat feltöltése, az utolsó két szintre azonban nem jutott fel a víz. Ez a DßDASZ üzemzavarai miatt történt — tegnapi lapunkban írtunk erről — a tortyogói vízmű nyomása ugyanis lecsökkent, és a városi hálózatban 20 méteres magasságon felül nem emelkedett fel a víz. Tegnap reggel a 60-as épü­letben 17—18 Celsius fok volt a lakások hőmérsék­lete, amely délre 20 fokra emelkedett. Ki a felelős a csőtörésért? — tettük fel a kérdést A jegyzőkönyvezés már folyik. Pró-kontra: a Hőszolgáltató Vállalat állás­pontja például az, hogy a csőtörés rejtett hiba. Hogy mi a tényállás, s a lakóknak visszatérítenek-e valamit a fűtési díjból? — jogi kérdés, amiben eddig még nem szü­letett döntés. Sok * n^gvlalálafos A Sportfogadási te Létté Igazgatóság közlése szerint a második játékhéten öt- találatos szelvény nem ér­kezett. Négy találatot 59 fogadó ért el, nyereményük egyenként 61 712 forint. Há­rom találata 6107 fogadónak volt, nyereményük egyen­ként 298 forint. A kéttalá- latos szelvények száma 164 767, ezekre egyenként 14 forintot fizetnek. A nye­reményösszegek a nyere­ményilleték levonása után értendők. Visszatérés „Én 67 éves vagyok, a fér­jem 81. Két évvel ezelőtt meg­nősült a fiúnk, akivel eddig egy háztartásban éltünk. Már az első hetekben elkezdte a felesége a veszekedést, azóta mindig zaklat, üt bennünket, már több esetben nekemjött és megvert. Durva káromko­dásokat kapunk tőle. több i esetben el akart zavarni. Nem bírom tovább. Férjem egy te­hetetlen ember, 240 forint öregségit kap A többi gyere-1 künk mind családos. Hová menjünk? Ez a ház a miénk. Vagyis a ház a fiam nevén j van, de a haszonélvezet a I miénk. De a fiam és a fele­sége azt mondják. hogy a j számunkra nincs itt hely ... I Most eljöttünk tőlük, mivel-; hogy még az ünnepeket se tudtuk nyugodtan tölteni. El­jöttünk a testvéremhez, aki 71 éves. Eay kis szobakonvhá.ia van de itt se maradhatunk mindig .. Mindenné' fá'd-dmasabban han er-'k az öregemberek pa­nasza •\ v'orsi .ivv.t-.Kci- cn,r„l ve’ero a természet fehér tár- , gyai között, A fák utak. szik- j Iák és épületek fehér látvá- < nyában van valami túlját­szott. szinte gúnyos gyöngéd­ség, amj még akkor se szű­nik. amikor a községi tanács­elnök gondtól és álmatlanság­tól vörös szemével belemélyed a levélbe. Hivatalos komoly­ság és a fiatalabb emberek meghökkentő együttérzése árad a hangjából. — Tudtam erről — mondja. — De nem gondoltam, hogy ennyire súlyos. — Elkísér? — Az öregekhez? — Azokhoz is, meg a fia­talokhoz is. Útközben alig beszélünk- Szánkós gyerekek és házőrző kutyák csodálkoznak utánunk. ! Nem nagyon verjük fel a1 csöndes falusi mellékutcát. A: látszatnál is súlyosabb ez a i menés, mert érezzük, hogy egyszerre akarunk megoldani valamit, amiről mind a ket­ten tudjuk, hogy nem nagyon lehet szó. Dehát ez mindig így van. ha az ember az öregek tehetetlenségével kerül szem­be. és valóiéban egy kicsit a sai'í ■•ö-j'tótő! retten meg. ! Az idős testvérasszony la­kásának deszkaajtaja zárva van. A szomszédasszony a gőzzel együtt jön ki a kony­hájából. — Lent van a fiataloknál, disznótoron. — És az öregek? — Egy hete visszamentek. Az elnökkel meglepődve ösz­szenézünk. Leindulunk a falu másik vége felé. A jó más­fél kilométeres úton van időnk beszélgetni. Az út fénylik és csikorog alattunk. — Az asszony két vagy há­rom hete bejött hozzám pa­naszkodni a menyére — mondja az elnök. — Nem tudnak kijönni együtt? — A2t mondta: a fiatalasz- szony eleinte még csak hall­gatott. később azonban mind­egyre mérgesedett közöttük a ! viszony, a fiatalasszony nem szívelte őket. az öregek pedig már érzékenyebb természetű­ek. A fiúk este, mikor meg­jött a munkából, csak a fele­sége panaszait hallotta. Az öregeknek nem nagyon volt módjuk elmondani a fájdal­mukat. és rajtuk csattant az ostor. Javasoltam az öregasz- szonynak. hogy forduljanak a járásbírósághoz Azt mondta, ez jó lesz. Engem Is megle­pett. hogy a 'evél után most . visszaköltöztek — Pedig ez a legjobb meg­oldás. nem? — Ha végleg maradnak. A férfi nyolcvanegy évével a falu legöregebb embere. Kő­műves volt. két éve hagyta abba á szakmát, utoljára még a házát tette rendbe, amibe most visszaköltöztek a fiata­lok mellé. Az öregasszony jó időben még tavaly is eljárt napszámba. A faluban csak jót mondanák a két öregről; szorgalmas emberek, hajtogat­ják, s közben zavartan elnéz­nek az erdők felé. A kopogásra a testvérasz- szony lép ki a szép kőház konyhájából az előszobába. Látszik az arcán, hogy nem a legjobbkor érkeztünk, és en­nek nem a disznótor az oka. A fiatalasszony is kilép a me­legtől pirosán, értetlen zavar­ral pillant a tanácselnökre, majd rám. A konyhaaajtó szinte ki sem nyílt, úgy lép­tek kj rajta. A konyha üveg­ajtaján függöny lóg. a füg­göny áttörésein két idős em­ber körvonalai sötétlenek át. Az asztalnál ülnek, pillantá­suk. hangjuk nincs, csak ül­nek. A kisunoka is ott van valahol, a hangja kihallatszik. Mondjuk, hogy miért jöttünk. A fiatalasszony visszanyerte már az egyensúlyát. Kitár előttünk egy másik ajtót, amely szőnyegek közé vezet. — Tessék ide bemenni — mondja. — Rögtön szólok az uramnak. A testvérasszony zavartan topog. A konyhaajtóra pillant. — Csütörtökön visszahívták őket — mondja halkan, ami­kor a fiatalasszony kilép az udvarra. A fiú kötényben, feltúrt ingujjban jön elő az udvar mélyéből. A karja még gőzö­lög a töltelékhústól, összeszo­rított szájjal hallgat bennün­ket. Látszik, hogy nehezen fojtja magába a mérgét. Az arca körülbelül erre figyel­meztet: mégis, nem gondolják, hogy ez magánügy? — Senki se küldte el őket innen — mondja végül. — Csütörtökön maguktól vissza­jöttek. A tanácselnök mond vala­mit. Figyelmeztetésnek szánja. A fiú bólint. Szólni nem na­gyon szól, mintha attól félne, hogy valami gorombaság csú­szik ki a száján. Az öregek bént ülnek a konyhában. Nem. nem mondják, jhogy nem beszélhetünk velük.: csak ez egyszerűen lehetetlennek lát­szik, mint egy leküzdhetetlen akadály, s hiába gondolunk az elnökkel együtt arra. hogy meg kellene próbálni, e perc­ben ez lehetetlen. Nincs rá magyarázat, csak az. hogy le­hetetlen. — Jó mulatást estére! — köszönünk el. — Nem lesz kivel — hang­zik kissé fagyosan a válasz. Megint csikorog és fénylik alattunk a hó. Az elnök a fa­luról beszél, s arról a tizen­egy évről, amit pesti ember létére itt eltöltött már. de va­lójában mind a ketten a két öregre gondolunk, akik ott ül­nek a végtelenben, amit most konyhának neveznek. Az el­nök azt mondja búcsúzóul: — Majd figyelemmel kísér­jük az öregek sorsát, és ha szükség lesz rá. majd jegyző­könyvileg figyelmeztetjük a fiatalokat. Ezt megígérem. Bólintok. Igazság szerint ei- től meg kellene nyugodnom, de ez nem sikerül. Magam előtt látom a fiút: a később nősült férfiak tapasztaltságá- val és ragaszkodásával szereti az asszonyt, és belül napról napra sebzi az öregek látvá­nya. Magam előtt látom a fe­leségét, aki talán nem is rosszindulatú csupán még nem készteti meggondolásra az idő, és nem tudja, hogy az öregek sorsában az az igazi kegyet­lenség. hogy fájdalom nélkül már nem lehet megoldani. S látom a két öreget a konyhá­ban. sorsukra várva. Az se vigasztalhat bennünket hogy sorsukban nincsenek egyedül. S, hogy velünk is megeshet majd. Thlery Árpád < t 4 vizsgálatokat a vállalat kom­lói laboratóriumában, úgy tu­dom. most végzik ... A mongóliai „stáb” felosz­lott. Ki Miskolcra, ki Pestre, ki Komlóra tért vissza eredeti munkahelyére a hírek szerint azonban rövidesen újra készü­lődhetnek az útra: Mongólia elégedett a munkával, s újabb expedíció megszervezéséről tárgyal. Kempf József azt mondja: — Mi szívesen megyünk, csak az asszonyok... — fele­sége azonban közbe vág: — Most mi sem panaszkod­hatunk. a sok egyedüllét után öröm is ért bennünket: a vál­lalat mind a tizenhárom fele­séget elvitte Moszkvába a ha­zatérő férfiak elé... Békés Sándor Csőtörés a 60-as épületben Kétszáztizenhét napos mon­góliai tartózkodás után decem­ber közepén hazaérkezett az a magyar geológiai expedíció, mely a Nehézipari Külkeres­kedelmi Vállalat szerződése alapján érc után kutatott Mongólia kínai határvidékén. A tizenhárom fős stáb az Or­szágos Földtani Kutató Fúró Vállalat legjobb szakemberei­ből tevődött össze. A vállalat komlói üzemegységéből hár­man kaptak helyet a nem min dennapi expedícióban — köz­tük Rőder Antal, a kutató csoport vezetője. Rajta kívül két geológus, hat fúrómester, egy aknász, egy motorszerelő, egy szakács és egy tolmács indult útnak májús 12-én két 1 hazai fúróberendezés „társasé- ! gában”. A fúrómesterek közül j ketten — Kempf József és; Frank József —, ugyancsak a komlói fúrási üzemben dol­goznak. A szerződés lejárt, az expe­dició elvégezte feladatát, tag­jai a hat nap pótszabadsággal megtoldott évi szabadságukat töltik ezekben a napokban. Kempf Józsefet Pécsváradon találtuk meg — a több mint fél éves távoliét után, érthe­tően sok házimunka közepette. — Pontosan egy hétig tar­tott kifelé az út, — a nagy csomagok miatt a repülőt ugyanis nem vehettük igény­be. A szovjet vasutasok dicsé­retére legyen mondva, az uta­zás nagyon kellemes volt, s nem is fecséreltük hiábavaló­ságokkal az időt: menetközben is leendő munkahelyünk sajá­tosságaival ismerkedtünk ... — Milyen előzmények után indult útnak az expedició? — Már több hasonló célú magyar csoport járt előttünk Mongóliában, s nem túlzók, ha azt mondom: a Távol-Ke­leten Magyarország geológiai szaktekintélynek számít. Jó­hírünket mindenekelőtt a víz­kutatóknak köszönhetjük, — lassan már tizenöt éve, hogy minden esztendőben megnyi­tunk odakint néhány kutat... — Mi volt a konkrét fel­adat? — Azt a megbízást kaptuk, hogy a kínai határ közelében, Barun-Urt térségében, viszony lag kis mélységben, érc után kutassunk. Ebben a körzetben egyébként egészen nagyszabá­sú feltárási munkák folynak, s rajtunk kívül több mongol, szovjet, illetve csehszlovák j csoport is végzett fúrásokat. | Kempf József lakása a csa- | ládfő hazatérése óta olyan, mint egy kis múzeum: lépten- ■ nyomon a látogató szemébe tűnik valami, ami a Távol-1 Kelet furcsa, izgató hangula-; tát őrzi. Fényképek, képes­könyvek, apró, színes szobrocs- ! kák, borostyánkő tubákos sze- lence. sohasem látott pénzek... : — Az ember csak most tud- | ja értékelni igazán, hogy mi­lyen élményben volt része... Képzelje el, felszerelésünk egy | része, köztük a lakókocsik, kissé késve érkeztek, s addig jurtákban rendezkedett be az expedició. .. — Nyilván szorongva várták az első éjszakát... — Ez május második felé­ben volt, nappal 30 fok körül volt a hőség, éjszaka azonban keményen fagyott. — Hogy nézett ki a végleges tábor? — Négy lakókocsink volt, olajkályhákkal, tisztálkodási felszereléssel. A NIKEX rend­szeresen küldött hazai zsírt, fűszereket, húst meg annyit kaptunk, amennyi kellett, így aztán szakácsunk — akit egyébként szerelőnek álcázva „loptunk” ki — remekelhe­tett ... — Szórakozás? — Egyedül a levélírás. Kis­sé késve kezdtünk munkához, így aztán három műszakban mentek a gépek, s bizony nem is igen hiányzott az embernek a szórakozás. Néhány kirán­dulást azért szerveztek a kör­nyékre — például a Góbi siva­tagba —, vendéglátóink, s így képet alkothattunk erről a ha­talmas furcsa országról. — Valamit a fúrásokról... — A szerződésben az szere­pelt, hogy 700 folyóméter ku­tatólyukat kell lemélyítenünk, mi ezzel szemben 1100 métert fúrtunk. A geológiai kutatá­sokat Csojbalszanból irányí­tották, s az ehhez a körzethez tartozó brigádok versenyét mi nyertük meg. — A munka egyébként za­vartalan volt? — Uj gépeket vittünk, s így a berendezésekkel nem volt baj. A gondot inkább az em­berek jelentették: nem volt könnyű megszokni a szeszélyes időjárást — szeptember végén már leesett az első hó —, s bár megbetegedés nem történt, valamennyien éreztük. hogy nem otthon vagyunk ... — És milyen eredményt hoztak a kutatások? — Pontosan nem tudom megmondani, egy azonban biz­tos, nemesfémekben gazdag az a vidék, s több helyen kül­színi művelésre is alkalmasak a telepek. A mintákat gondo­san ládákba raktuk, s haza- küldtük Magyarországra. A

Next

/
Thumbnails
Contents