Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
IMS. JANUÁR 14. napló 5 Avatás február 25-én Busószobor Mohácson Minden évben, farsang végén visszatérő, hagyományos esemény Mohácson a busójárás. Az itt élő sokacok évszázadokon át megőrizték hagyományukat. Ez tette oly nevezetes eseménnyé a busójárást, hogy még a határainkon túli délszláv népek számára is megtekintésre érdemes. A mohácsi hagyomány. mint tudjuk még azt is tartja, hogy a szigetből csónakon átkelt, állatbőrbe öltözött, faálarcos busók űzték ki a városból a törököket. A Kolo tér a busók szokásos gyülekező helye. Ezen a téren állították most föl La- luja András, fiatal szobrász- művész kompozícióját, a busószobrot. Szerencsés helyen áll az új szobor. Egyrészt ezt kívánta a hagyomány, másrészt a lebontott darálóépülettel kitágult a tér. A nagy fákkal körülvett totemoszlopnak négy képe van. A izemben lévők azonosak. A legalsó álarc egy állatfejet mutat. A középső maszk kettős: egymásba szerkesztett két fej. Felül újabb arc. Nagy erénye az új szobornak a pompás szerkesztés. Igaz, hogy az álarcoknak nem a sajátossága a kiemelkedő szemek, de éppen ezek által mutat minden oldalról más-más alakzatot. Megformálásukban is különböző módozatokat hozott a művész: az egyik lapokból formált. a másik sugaras, a harmadik a kontúrt és a középpontot emeli ki. A szarvak is sokformájúak. Ezek mintázásánál a legszembetűnőbb az új technika. a hegesztőpisztoly alkalmazása. A hegesztéssel rávitt anyag adja a szarvak, a szakáll és a szemek szép rajzolatát. A szerkesztettség mellett ez a modern eljárás az. amiért különösen az ifjúságnak tetszik a szobor. Gazdagabb lett az új szoborral a város, segít kialakítani egy új ízlést azzal, hogy elgondolkoztat. Az emberek nemcsak azért nézik meg, mert újdonság, hanem beszélnek róla, megvitatják, megbeszélik, milyennek látják. mit tartanak jónak, érdekesnek benne. A busószobrot nem avatóbeszéddel. hanem — stílusosan — játékkal avatják majd fel. február 25-én. az idei busójárás színesnek ígérkező programjában. Müller Géza, népművelési előadó, Mohács FORDÍTÁSGYŰJTEMÉNY, DRÁMA Egy kérdés három költőhöz Csorba Győző, Pákolitz István és Arató Károly tervei 1968-ban Három Pécsett élő költőt, a József Attila-díjas Csorba Győzőt, az ugyancsak József Attila-díjas Pákolitz Istvánt, valamint Arató Károlyt kérdeztük meg: mit tervez 1968- ban? Pákolitz István — Nagy tervem: drámát írni Janus Pannoniusról. Ez a dráma számomra nem pusztán kíváncsiskodás, nem az egyik műfaj művelőjének kirándulása a másik műfaj birodalmába, — hanem rendkívül érdekel e történelmi alak tragédiája, az ő és Mátyás király közötti . megnemértés problémája. Hogy miért éppen Janus Pannonius? Hadd feleljek Eliot-val. ö mondja: „Tudom, a történelem, minél messzebb az ügy. annál bátrabban következtet”. Az elmúlt évszázadokból következő sok utánjárás mellett éppen emiatt is hihetetlenül nehéz dolgot jelent számomra e drámának a megírása. Egyáltalán nem győződtem meg arról, hogy e munkámból dráma lesz. De a téma any- nyira izgat és a feladat súlya annyira rámnehezedik, hogy ez ilyen esetben már gyanús, s ilyenkor a költői tapasztalat szerint a nagy vajúdásból általában születik valami. — A sokféle forma közül moqt éppen azt tartom legjobbnak, hogy óriási monológban dolgozzam fel az egész művet A helyszín pedig valószínűleg egy korabeli papi pince lesz. Egyébként minden szerzői jogi megegyezés, vagy kötelezettség nélkül Nógrádi Róbert színházigazgató segít nekem a dramaturgiai megoldásokban. Persze azért szeretnék elsősorban költő maradni és remélem, minél több jó verset írok az idén. Arató Károly — Nem szeretek a terveimről beszélni, mint ahogy nem szeretek hosszú távra tervezni sem Bár valami rendszert megfigyeltem magamban, s ez bizonyos következtetésekre ad lehetőséget. 1961-ben adtam le első könyvemet, megjelent 1964-ben. A második 1967- ben. Tehát a hároméves időszaknak megfelelően 1970-re várhatom a következőt. No de ennyire előre tervezni enyhén szólva merészség lenne. Hiszen még azzal sem nagyon vagyok tisztában, hogy ez évben mit valósítok meg, s továbbra is lesz-e elegendő erőm és merészségem elképzeléseim valóraváltásához. Azaz, nem tudom, „formában” leszek-e. Mert ez is változó. pést jelentene számomra, a másik kettőhöz viszonyítva hangja még határozottabbá, sajátosabbá válna, horizontja tágabb lenne. Aztán szeretnék egy-két olyan verset írni, amelynek megírása után végre nem keserednék el az eredménytelenség miatt. Ez hát a tervem, ebben reménykedem. Végül ebben az évben szeretnék jó irodalmi közéletet és kicsit több figyelmet az irodalmi tevékenységre. Csorba Győző Új magyar film Olyan hullámhegy-hullámvölgy szerű, mint a sportolók teljesítményei. Mindenesetre szeretném, ha harmadik kötetem, amelyről még szinte csak négyszemközt, súgva merek beszélni, ismét továbblé— Ebben az évben két nagyobb tervem van, mindegyik inkább gyűjtögető, szerkesztő munkát, kíván. Egyik egy válogatott kötet, tehát előző köteteimet kell ehhez végignéznem. Ugyanis mostanában jelenik meg — még az első félévben — hetedik verseskötetem, a Magvető Kiadó gondozásában. Ezután már hasznosnak látszik egy válogatás. Ebben az időközben született új verseim is helyet kapnának. — A másik? Egy műfordítás-gyűjtemény. Eddig összesen húszezer sort fordítottam. Igaz, ebből hét és fél ezer sor a Faust, de fordításaim többsége mégis kisebb vers. E magyarra átültetett kisebb költeményekből szeretnék egy gyűjteményt. Ha majd összeáll és közben úgy látom, hogy akár időrendben, akár a nemzeti irodalmak szempontjából hézagok lesznek benne, akkor ezeket újabb fordításokkal egészítem ki, hogy a kötet kerekebb legyen. F, D. Lássátok feleim Izgalmas és ünnepélyes élmény, mikor az ember fiatal rendező első filmjét, első nagy nekifutását láthatja. Az első film mindent nem dönt el, de a lényeget, az alapot, amire sokféle épületet lehet majd felhúzni, a tehetség kérdését bizony eldönti. Fazekas Lajos fiatal filmrendező első játékfilmje is eldöntötte: rendkívül tehetséges alkotó lépett be a „nagyok” közé. A fiatal rendező maga írta s rendezte első filmjét, ez ma már szinte természetes, a közlés igénye harcolta ki magának a film területén is ezt a formát. A filmet tehát nyugodtan nevezhetjük önéletrajznak vagy vallomásnak is, ez a lényegen nem sokat változtat. a döntő, hogy egy tehetséges fiatal mondja el ebben a műben véleményét a körülötte lévő világról, gondjait és panaszait, mindazt a filozófiai igazságot s tapasztalatot, amelyet eddig összegyűjtött. Arról az ifjúságról beszél, amelyről eddig szinte semmi, vagy nagyon kevés igazán őszinte, igazán életszerű ábrázolást láthattunk: a húszévesekről. A fiatal író-rendező nyilván a maga, legalábbis a kor- és osztálytársai kérdéseire keresi a feleletet: mit tegyen az ember, ha úgy érzi, van ereje, képessége, hogy „megváltsa” a világot. Hol van az a csavar, amit éppen neki kell elfordítania a nagy gépezetben? Miként lelje meg helyét, nemcsak az alkotó tevékenység dolgában, hanem az emberekhez való viszonyban is. A „hova tartozom”, „mi a dolgom”, „ki vagyok én” („Lássátok feleim, mik vagyunk”) régi kérdésfeltevése ismétlődik itt is, csak éppen a mai húszévesek reális miliőjében. Foglaljuk tehát össze a film erényeit: őszinte és világos kérdésfeltevés, reális és életteli világ életrekeltése a vásznon, kitűnő drámai érzék, sőt, írói tehetség, biztató hajlam a magasabbrendű (és saját) jel- képrendszer megteremtésére. A film főhősei között magas hőfokú dráma játszódik le, amelynek egy dramaturgiai gyengéje azonban van: Klárinak, a fiatal költő egyetemista-szerelmének szembefordulása a fiú életformájával nem eléggé előkészített, inkább csak elmondják a filmen, ahelyett, hogy történne, ahelyett, hogy a lány csel»; kedetein, környezetén kérész, tül ábrázolódna Az írói képességgel pedig, amellyel a fiatal rendező kétségkívül rendelkezik, az a baj, hogy kicsit elhúzza őt a szöveg felé, nem tud lemondani egyetlen jólsikerült mondatáról sem, s az „agyonbeszélt” film akkor sem jó, ha mindaz, amit mondanak benne, igaz, okos vagy szép. Végül pedig éppen a saját filmnyelv megtalálása — amely filmrendezőnél elsődleges kívánalom és Fazekas Lajosnál meg is van rá minden adottság — megy a legnehezebben, ebben lelhetjük föl a legtöbb hibát Fazekas Lajos a legújabbkori magyar film kiváló alkotásaiból éppúgy tanult mint a franciáktól, de még küszködik a sokféle hatással, s ez — együtt azzal, hogy a mindent elmondás vágya feszegeti filmjét — egyenetlenségeket okoz. Az életformák különbözőségeit, a társadalom „hasznos” tagjainak és a vívódó fiatal művészeknek másmás világát, a születés és halál misztériumát az ember megannyi, ősivé meztelenített tartozékát, (öregedés, vallás, gyilkolás, áradó életöröm) — mind-mind a szimbólum igényével komponált jelenetek ábrázolják. A szüret diony- sos-i kavargása, a vadászat képsorának fekete-fehér kontrasztjai, a falusi szülés nyers naturalizmusa, az érettségi találkozó zsoltárt éneklő, kisdiákká vedlett öregjei, a gyertyafényes intellektüel-szertar- tás a nekrológokkal (az élőkről), a falu bolondjának mindhárom „jelenete” (a nagy jégtükör egy kis lékjében horgászik, megfagyva fekszik a nyomorult kunyhóban, s holtan a koporsóban, a téli temető dünnyögő sírásója mellett) — nagyonis tudatos, s nagyon gyakran telibetalált képek ezek, beszédes és erőteljes képek. Csak az a bajuk, hogy olykor nincsenek eléggé megfaragva (például a szülés jelenete elcsúszik a naturalizmus felé), olykor 'meg túlságosan is faragotok, stlizáltságuk már modorosnak tűnik (ezt éreztük például a téli vadászat utánérzéses, dekoratív képsorában). De — hogy még egyszer leszögezzem — nagyon rokonszenves, tehetséges film született Benne kitűnő, meglepően kitűnő alakításokkal (Huszti Péter, Almási Éva, Dégi István mindenekelőtt, de Dőry Virág, Bihari József, Iglódy István, Kézdy György is jók), valamint Szécsényi Ferenc gyönyörű képeivel, amelyekből azonban szintén nem ártott volna kicsit „faragni”, hogy ne juthassanak el az öncélúságig. Hallatna Erzsébet Képernyőre kerül A csodálatos mandarin Szinetór Miklós Pécsett Szinetár Miklós, a tévé főrendezője két napot Pécsett töltött, és stábjának zöme meg a Pécsi Balett együttese megkezdte A csodálatos mandarin tévéfilmváltozatának előkészítő munkáik Egy rövid interjú erejéig elraboltunk fél órát a szűkre szabott időből. Mindenekelőtt azt kérdeztük meg: miért éppen a Mandarinra gondolt Szinetár Miklós? — Lassan az egész Bar- tók-oeuvret feldolgozzuk, filmszalagra rögzítjük. Ebben az évben Ä fából faragott királyfi is elkészül, Horváth Adám rendezésében. A Bartók-filmsorozatnál nyilvánvalóan exportszándékaink is vannak. Éppen ezért a Mandarin is színeseben készül, ami nem akadályozza, hogy feketefehérben is adhassuk a hazai közönségnek, de részben a külföldi forgalmazhatóság a színes filmeknél sokkal nagyobb, részben számítanunk kell a magyar tévé színes adásainak küszöbön állására is... Export esetében egy színes, és persze jól sikerült Bartók-film nagyon szerencsés alkotása a művészi és forgalmazási szempontoknak. Hogy a Mandarint csinálja elsőnek, annak talán mégis van valamilyen különleges oka? — Igen, persze. A Mandarint nagyon jelentős műnek érzem, színpadi pályafutása is izgalmas. Eredeti bemutatója annakidején Kölnben volt, és Adenauer, mint polgármester, be is tiltotta... Itthon is nagy csaták, félreértések sorozata után érte el végül színpadi diadalát. A Mandarint többféle kiindulópontból meg lehet közelíteni. Ki lehet emelni gazdag mondanivalójából a mindent elsöprő férfivágy motívumát, de meg lehet közelíteni a város romlottságának szempontjából is. De lényegét úgy is meg lehet fogalmazni, hogy az a humán világ panasza a század embertelensége ellen. Eckék feldolgozását azért szeretem, mert ezt a harmadik, legegyetemesebb megoldást választották. s véleményem szerint a Mandarin legsikerültebb változatát produkálták. Milyen munkát jelent, milyen problémákat vet fel a színpadi produkció megfilmesítése? — Nem lehet ebből „filmszerű” filmet készíteni. Abban a percben, amikor a filmvásznon már nem normálisan mozognak, kötelező valamilyen fokú stilizált világ megteremtése. De a lefényképezett színpad nem megoldás. Ráadásul mi tévére dolgozunk, ami még komplikálja a feladatot. A tévé időélménye más, mint a színpadé, a tévének vizuális dinamikai igénye van... egy primitív példát mondok: a színpadon állhat valaki a színpadon, amíg szól a zene. senkinek sem lesz hiányérzete, de a tévéfilmen ez nem megoldás. A színpadi Mandarin kamarajellege kedvez nekünk, va- 1 amint az is, hogy ez olyanfajta tánc. ahol a szemek szerepe szinte nagyobb, mint a lábaké. Lényegében nincs nagy átdolgozásokról szó. pusztán néhány olyan változtatásról, amely a lényeget nem érinti, legfeljebb kitágítja a színpad korlátáit. Példát? Amikor a Mandarin üldözi a lányt, a tér kitágul, s a szereplők a színpadinál nagyobb, szinte megfoghatatlan térben mozognak... Mikor kerül sor a forgatásra? — München után. Münchenbe most azért kell mennem, mert a német televíziónak színesfilmen kell megrendeznem a Székelyfonót. német énekesekkel. Közben a Bánk bánt rendezem, nem-színes tévéjátéknak. A magyar színpad klasszikusainak filmszalagra rögzítése — ebbe a tervembe illik, végeredményben mindhárom jelenlegi munkám, a Mandarint valószínűleg áprilisban készítjük el. A csodálatos mandarin a Pécsi Balett előadásában és Szinetár Miklós rendezésében tehát egyike tesz azoknak a műsoroknak, amelyeket majdan a magyar színes tévéadások első napjaiban láthatunk. Az már biztos. hogy Bretus Mária, Tóth Sándor. Hetonyi János, Csifó Ferenc és Bálint András szerepelnek a Mandarinban. h. e. » I K
