Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

1968. JANUAR 7. napló 7 A pedagógus mondja: Első a mezőgazdasági tanszék SZENZÁCIÓS LELET SZIGETVARON A félévi értesítő a szülőknek is szól A „buktató osztály ” és a házirend Legfontosabb: kikérdezni a gyereket 44 milliós építkezés a Főiskolán Borpince, présház, gépszín — Külön pavilon az ének-zenei oktatás céljára Véget ért a tanév első félideje. Sok tapasztalatot szűrhetünk le az eltelt idő­ből egy ötödik, „buktató” osztályban. Ez a buktató osztály —> így mondják. De miért a*, s így kell-e lennie? A negyedik osztályban sajnos nincs olyan tantárgy, amelynek keretében megta­nulhatott volna „tanulni” a gyerek. Itt van ugyan az ol­vasmánytárgyalás, ahol a tanító néni a tartalmak el- mondatásával segíthet a reménybeli ötödikesen. De a tanulók zöme és sok szü­lő nem veszi ezt komo­lyan. Megszokták, hogy a leckét elvégezni annyi, mint megírni az írásbelik Ezt jól-rosszul lekaparják, utá­na jön az estig tartó játék, így csinálták ezt igen so­kan az ötödikben is. A szülők nagy része nem gondolt arra, hogy a gye­reknek tanulni is kell, vagyis könyv mellé leülni és a tanárok által elmagya­rázott, sőt gyakoroltatott módon egy-két oldalnyi lec­két megtanulni. Pedig amennyi gonddal kell a kis elsőst kézenfogni és segíte­ni, ugyanannyi törődéssel kellene segíteni az ötödike­seket is. hiszen a 4. és ■* 5. osztály szerkezete, be­osztása között nagy a kü­lönbség. Erre az új rend­szerre is rá kell vezetni, szoktatni a kisdiákot. Eb­ben kevésbé segíthetnek a tanárok — hiszen minden órára másik jön be. Szere­tő szülői gondoskodásra van szükség, amely ellen­őrzi a másnapra való ké­szülést és — talán a leg­fontosabb — kikérdezni a tanulókat Erre azért van szükség, hogy a tanuló megszokja: gondolatait ke­rek, világos mondatokban, logikus sorrendben kell elő­adnia. Ezzel fejlődik a ki­fejezőkészsége, szókincse és így nem ijed meg a saját hangjától. Sok az olyan kis­diák. aki megtanulta, tudja is a leckét, de feleléskor gátlás alá kerül, meg sem szólal és egyest kap. Aztán van még egy má­sik típus: e* alig tud ol­vasni. Az ide tartozók áll­nak csak lehetetlenül nagy nehézségek előtt, ezért kü­lönlegesen alapos segítséget igényelnek. Ezért jó a ki­kérdezés. Ha a gyerekével törődő gondos szülő ezt be­tartja, rövidebb-hosszabb idő után már csak ellen­őrzésre és szúrópróba sze­rinti kikérdezésre lesz szük­ség. De más baj is van: a leg­több helyen a gyerek dél­után nincs otthon, boltba küldik, focizik, játszik, akár este hétkor is. Némelyik este hét után akar tanulni, miután lent négy-öt órát játszott Vajon a kifáradt gyermek álmosan, éhesen mit tudott tanulni? Nincs olyan osztály, ahol ne beszélnék meg a gyer­mek helyes napi időbeosz­tását. De kevés az olyan család, ahol ezt legalább lényegében betartják. Este­felé például Űjmecsekalján a hétemeletes házak között a Páfrány utca táján, az Acsády út környékén csak úgy zeng a vidék a „srá­cok” üvöltésétől, a kukák dübörgésétől... Vajon mit csinál ilyenkor az anyuka vagy apuka, hogy gyermeke még nyolckor is — sötét hideg téli estén — az utcán hancúrozhat? Aztán panasz­kodik a szülő, a tanár, hogy a gyerek neveletlen, fegyel­mezetlen, rossz. De hát mi­lyen lehet ha a nap na­gyobb részét „kötetlen” fog­lalkozásban tölti lent az ut­cán? Hol és hogyan alakul­jon ki benne az a gátlás- rendszer, amely a fegyel­mezett magatartást eredmé­nyezi? Hát persze, hogy délelőtt az iskolában foly­tatja a minden délutánon megszokott stílust Idézzük csak fel a régi Igazságot: a félévi értesítő a szülőknek is szól. Felel arra, hogy mennyire támo­gatták a tanulásban gyer­mekeiket, különösen az el­sősöket és az ötödikeseket. Javaslom tehát a szülők­nek: az új esztendőre te­gyenek egy fogadalommal többet. Levonva a tanulsá­got az első félév tapasztala­taiból. irányítsák, segítsék, ellenőrizzék ezentúl jobban gyermekeik tanulását, idő­beosztását. Az év végi „ja­vított kiadású” bizonyít­vány ezt is tükrözni fogja. Manl Ernőné tanár Egy-két év múlva hatalmas, korszerű épületek emelkednek majd a Pécsi Tanárképző Fő­iskola környékén, a Csoroni- ka dűlőben, az Ifjúság útján. Az épületek méreteire és kor­szerűségére jellemző, hogy összesen 44 millió forintért építik majd fel őket. De nagy jelentőségük lesz Dél-Dunán- túl általános iskolai tanárkép­zésében is, éppen korszerűsé­gük, a tanárképzést szolgáló berendezésük miatt. A Művelődésügyi Miniszté­rium már elfogadta a fejlesz­tési tervet, amelynek során ezeket az épületeket 22 milliós beruházási és 22 milliós fel­újítási hitelből felépítik. A munkálatok Összesen négy évig tartanak majd, s két sza­kaszban hajtják azokat végre. Az első szakasz 1968-tól 70-ig, a másik 1971—72-ig tart. A Csoronika dűlőben épí­tendő rész kiviteli terve már elkészült a Pécsi Tervező Iro­dán. Itt, vagyis a főiskola mezőgazdasági tanszékének gyakorló területén épül fel az új, korszerű tanszék. A mun­kálatokat a Baranya megyei Építőipari Vállalat az idén ősszel kezdi meg. Lengyel művészet­történész Pécsett A lengyel-magyar kulturális, tudományos kapcsolatok kereté­ben dr. Sienkiexvicz professzor, a Lengyel Tudományos Akadé­mia művészettörténésze Magyaror­szágra látogatott. Pécsett megtekintette a Janus Pannonius Múzeum kőtárát, a Zsolnay-gyűjteményt és a Mo­dern Magyar Képtárat. Utóbbit kétszer is végignézte, és elis­merését fejezte ki a jelentős és gazdag gyűjtemény tulajdonosai­nak. A Zsolnay-kerámiák, mint a professzor mondotta, meglep­ték, eddig nem volt tudomása arról, hogy Pécsett ilyen nagy és európai hagyományai vannak a kerámiának, A lengyel művészettörténész professzor kétnapos pécsi tartóz­kodása alatt ellátogatott Martyn Ferenc műtermébe is. Mi lesz a mezőgazdasági tanszék új épületében? Először is korszerű előadó­termet létesítenek, megfelelő szertárral és előkészítővel. Továbbá két laboratórium is épül. külön a tanárok és kü­lön a hallgatók számára. Szo­bákat kapnak a tanárok és a technikusok, azonkívül a rak­tárát és megfelelő szociális helyiségeket létesítenek. De a gyakorlati foglalkozások segí­tése céljából kisállattenyésztő telepet is építenek a Csoroni­ka dűlőben, itt baromfit, nyu- lat és galambot tenyésztenek, illetőleg tenyésztésükkel kí­sérleteznek. A mezőgazdasági gépek számára gépszínt léte­sítenek, a főiskola két és fél holdnyi szőlője illetőleg a ter­mésből kísérleti, oktatási cé­lokra visszatartott kisebb mennyiségű must, bor elkészí­tésére. tárolására présház és borpince épül. Az új mezőgaz­dasági tanszék épületeit jö­vőre. 1969 szeptemberében ad­ják át az oktatás céljaira. Ugyancsak a nagyarányú beruházás első szakaszában a főiskola Ifjúság útjai közpon­ti épületének délnyugati ré­JANUÄR közepén MEGJELENIK A Pályaválasztási Tájékoztató Ax elmúlt években Igen nép­szerű közös vállalkozásnak bizonyult a Pécsi városi, vala­mint a Baranya megyei Ta­nács közös kiadványa a Pá­lyaválasztási Tájékoztató. Ezt a íüzetet végül mindig alig le­hetett már beszerezni. Ezért, a tavalyi négyezer példány helyett most hatezret rendel­tek a Pécsi Szikra Nyomdá­ban. A kiadvány előrelátható­lag január 15—15-án készül el. Háromezret a megye, ugyan­csak háromezret pedig a vá­ros területén terjesztenek majd, mégpedig részben pén­zért, részben pedig ingyen. Az iskolák Igazgatói, a Vin. osztályosok osztályfőnökei, szülői munkaközösségei. to­vábbá az érintett társadalmi és állami szervek ingyen kap­nak belőle, míg a többi pél­dányt 4 forintos áron adják majd el az iskolákban. szén húzzák fel egy oktatási épület falait. Ez az épület négyszintes lesz. Három ter­mészettudományi tanszék kap benne korszerű, új otthont, mégpedig az állattani, a föld­rajzi és a kémiai tanszék. Itt megfelelő számú előadóterem is létesül majd. Az 1971—72-ig tartó máso­dik fejlesztési szakaszban az Ifjúság úti telkén létesítenek oktatási épületrészeket. Ennek során először is az ének-zenei tanszék kap új otthont. Ez a tanszék a kora őszi, késő ta­vaszi időben, amikor a főis­kolán nyitott ablak mellett tartották az előadásokat, ed­dig közelségével zavarta az oktatómunkát. Most teljesen külön épületet kap, mégpedig a Sörgyár felöli telekrészen. Az épület kétszintes lesz. Egyik szintjén tíz tanári szo­ba. és a kiszolgáló előadó és egyéb helyiségek épülnek fel, a másikon pedig 14 gyakorló szoba és egy nagy előadóte­rem. Valamennyi helyiséget a legkorszerűbb akusztikai meg­oldások figyelembevételével alakítják ki. A műszaki tanszék is to­vább bővül, mégpedig a fő­iskola nyugati részén eddig meglévő tanszéki épületeket déli irányban bővítik. Egy új előadótermet, tanári laborató­riumot és tanári szobát kap­nak. Mindezek mellett 1971-től 1972—73-ig az intézmény ré­gi épületrészeinek belsejét is felújítják, korszerűsítik. E munkának legnagyobb jelen­tőségű része: a központi épü­letbe bevezetik a távfűtést. Továbbá a felújítással meg­oldják a kollégium központi épületben elhelyezett részének egészségügyi problémáit. Sőt, ezen a részen, ahol jelenleg is korszerűtlen. 14—20 férőhe­lyes hálótermek vannak, egy­ségesen nyolcágyas hálószo­bákat létesítenek. Végül elké­szítették az üzemi konyha és az éttermi helyiségek felújí­tási tervét, e tervnek is az a célja, hogy a korszerű egész­ségügyi követelményeket ki­elégítsék vele. Már csak az engedély szükséges ahhoz, hogy ez utóbbi munkát az idén ősszel megkezdjék. Egy ember levelet írt... Egy ember levelet Irt a szerkesztőségnek. A levelet m ügyrend szerint iktatták, sor­számot kapott, a tárgyrovatba beírták, hogy „Életéről, lakást szeretne” — majd a kétolda­las vallomást a gondjaimra bízták. Töprengve, majd mind mélyebb együttérzéssel olvas­gatni kezdtem. A kék betűk, mint a nyíratlan fűszálait, rendetlenül, izgatottan heve- résztek egymás mellett. „1942-ben születtem. Apám kiléte ismeretlen. Anyám meg halt még' 1942-ben, és így ál­lami gondozásba futottam, majd tizenhat éves koromban fölkerestem a rendőrséget. Ott azt adták hírűi, hogy a szü­leim meghaltak. Megadták testvéreim címét, akkor én odautaztam a szülőfalumba. A bátyám megszüntette az ál­lami gondozásomat. Egy da­rabig jó is volt náluk, de utá­na elmentem bojtárnak, és azután ott kezdtem észhez jönni. Bementem a gyámható­sághoz, és megkérdeztem, hogy mivel a bátyám kivett az állami gondozásból, mi lesz velem? Akkor megkaptam a választ arra, hogy minek irt alá a bátyám, most már neki kell gondoskodni az iskoláz­tatásomról és a becsületes ne­velésemről .. Gyanútlan, panaszos szem­pár pillantott fel rám a levél­ből. még nem férfi, már nem kamasz, tele megválaszolatlan, fájdalmas kérdésekkel. Pajták hűvös szénaillata áradt szét, t láttam magam előtt a gyám­hatóság könyökvédős, biztató mosolyát. „Ekkor kértem, hogy he­lyezzenek el rendes, önálló munkába, ha lehet. Ez meg­történt, de egyszer csak föl­keresett a bátyám, jól meg­rugdalt, és elvette a pénze­met, meg az órámat. Szóval, ilyen egy testvér. amikor nem nevelkednek együtt, és nem éreznek együtt.” Az ember ilyenkor megáll egy percre az olvasásban. El­tűnődik, eszébejut a gyerek­kora, mert minden magába- szállás ott kezdődik, és meg­érti, hogy végül is szerencsés embernek mondhatja magát. Az élete már a szülei révén reálisan alakult, a dolgok tisz­tesség szerint rendeződtek el, s ha volt Is idő, amikor azt hajtogatta magában: nem sza. bad túl sokat tanulni, hogy elég okos maradhasson az em­ber; volt aki bölcs magyará­zattal szolgált. Volt az élet­ben néhány olyan pillanat is, amikor homlokegyenest ellen­kezőleg is alakulhatott volna az ember sorsa, és egy kicsi! az is a szerencsének tudható be. hogy a régi, gyerekkori barátok zöme titokban, vagy nyílt beismeréssel már rég­óta az orvosokhoz jár, s ő nem. „Külön megköszönök min­dent az államnak, hogy törő­dött velem, és nem dobott el az élettől, hanem kiiskolázta­tott engem. Külön köszönetét mondok a vállalat párttitká­rának és az igazgató elvtárs­nak, aki segít rajtam, mert amikor idejöttem, nem volt se pénzem, se lakásom, ahol lak­tam volna...” A levelet egy hétig hord­tam a zsebemben, egyik nap azután felkerestem a vállala­tot. s mondtam: szeretnék be­szélni ezzel az emberrel. Az üzemvezető savanyú mozdu­lattal elhúzta a száját. — Nehéz lesz — mondta. — Miért? — Az igaz, hogy Itt dolgo­zott hat napig, mint fűtő, de elment. — Elküldték? — Nem. Semmiesetre se küldhettük el, mert jól fű­tött, és azóta se találtunk oda embert. — Mégis, miért ment el? — Nem tudjuk. Fogta ma­gát és elment. — Maga szerint milyen helye volt itt? — Csakis jó helye volt. Állíthatom, hogy nagyon jó helye volt. Egyedül a lakás miatt panaszkodott, és hogy messze van a családja, de ezen mi nem tudtunk segí­teni. Minden másban, őszin­tén mondom, minden más­ban segítettünk. — Nem mondott semmit, hogy hová megy? — Semmit se mondott, csak hat nap után elment. Rosszkedvűen indultam vissza a szerkesztőségbe. Az első percek kedvetlenségében egy donquijote-i hangulatú történet járt az eszemben, amit Tolsztojról jegyeztek fel. Abban az időben, amikor ez megesett vele, két fiával együtt mindennap hajnali négytől fogva kaszált a me­zón egész estig, átdolgozva a rekkenő nyári napokat. A parasztok mosolyogva nézték, és azt suttogták egymás közt: úri szórakozás ez. Este Tolsztoj előadást tartott a parasztjainak a részegségről, és biztatta őket, hogy ne igyanak többé, sőt: a parasz­tok fogadalmait írásba fog­laltatta. Felszólította őket, hogy hagyják abba ők is a dohányzást, a parasztoknak a • dohányukat be kellett dob­niuk egy gödörbe, amit Tolsztoj ásatott. A háta mö­gött azonban a parasztok to­vábbra is vígan dohányoztak és részegre pálinkázták ma­gukat. Tolsztoj tudta ezt és nagyon szenvedett miatta. S akkor megpróbáltam ma­gamban mentegetni ért az embert, akinek a levelét aa iktatás rámbízta. Hisz annyi minden közbejöhetett. Talán a nyugtalanságnak valami különös, alig magyarázható vágyakozása ragadta el, és egyszerűen nem volt mara­dása. Talán elviselhetetlen volt a kazánház poros mé­lyében a hőség. Talán nem tudta elviselni a parázs fe­hér izzását? Talán az örökös széngáz elvette minden éte­lének és italának az ízét? Ta­lán ostobán megbántották a munkatársai? Vagy talán va­lami rossz érzés végső pilla­natában írta azt a kétoldalas vallomást? És nem volt tü­relme várni tovább? S ak­kor magam előtt láttam az igazgató és a párttitkár bosz- szús arcát: hat nap még a megfutamodásra is kevés. Hat nap valóban semmi. Semmi egy megpróbáltatá­sokra született ember életé­ben. s ahhoz is kevés, hogy elfogja egy igazgató és egy párttitkár jóindulatú pillan­tását. A kérdésekre most már valószínű, hogy nem fogok választ kapni. Az út véget ért. A levél kísérő űrlapjára, a megfelelő kockába sza­bályszerűen beírom, hogy „A levélíró ismeretlen helyre tá­vozott” — és csak magam­ban teszem fel még egy ideig makacsul, újra meg újra a kérdést, mind türelmetleneb­bül, már-már haragosan: De hát, ember! Miért ment el onnan? TJilerj Árvád Kossuth és a Védegylet Kossuth Lajos ismerte fel, hogy a nemzet ipar nélkül félkarú óriás. Mivel # Habsburg-háznak nem állt érdekében a magyar ipar fejlesztése, mivel nem volt hajlandó arra, hogy hazank iparosodását támogató vám­rendszert vezessen be, Kos­suth indítványára a haza­fiak a vámsorompókat há­zaiknál, a saját portájuknál állították fel. így született meg 1344-ben Pozsonyban az Országos Védegylet. A Véd­egylet minden tagja önként, becsületszóval kötelezte ma­gát arra. hogy ,.1350. évi ok­tóber 1. napjáig csak honi mestéremberek által dol­goztat. s általában minőség­re tekintet nélkül semmi­nemű iparcikkből, melyből lakóvidéken belföldi kapha­tó, tudva külföldit nem vé­szen, nem csináltat, nem használ, nem visel, s tőle függő gyermekei, gyámolt- jai és cselédei által néni viseltet használtat.” A Véd^ egylet ügyvezető igazgatójá­nak Kossuthot. elnökévé Batthyány Kázmért válasz­tották. A védegyleti mozgalom futótűzként terjedt el az or­szágban, sorra alakultak vi­déken a védegyleti osztá­lyok, így Szigetváron is. Kossuth körül gyorsan ki­alakult a legharcosabb el­lenzék tábora, munkatársai a Védegylet vidéki osztályai­nak élén irányították, szer­vezték a közhangulatot; be­lőlük lettek a nagy idők po­litikusai és később pedig • szabadságharc áldozatos ka­tonái, tehetséges tisztjei. De a védegyleti vezetők agitá- ciós munkáinak hatására egymás utált alakultak az ipari egyesületek, gyárak és üzemek is. Pár év alatt többet lépett előre iparunk, mint azelőtt egy évszáza­don át. Még le sem telt a határ­időül kitűzött hat esztendő, amikor már nem a magyar ipart, hanem az egész ma­gyar hazát kellett védeni az idegen elnyomókkal, az el­lenforradalmi zsoldosokkal szemben. Bár a Védegylet­nek nem volt ideje, hogy megvalósítsa kitűzött cél­jait, pár év alatt nem te­remthetett fejlett ipart, de megmozgatta az álmos Ma­gyarországot, országos lel­kesedést szított, közelebb hozta egymáshoz az állam polgárait, felnevelte a füg­getlenségi harc öntudatos katonáit és vezetőit. E nagy jelentőségű mozga­lom páratlan érdekességű eredeti iratait fedezte fel a Szigetvári Várbaráti Kör. Megtalálták a Védegylet 1844-ben kézzel írt alapsza­bályzatát, Batthyány Káz- mér védegyleti elnök saját kézzel írt beszédfogalmazvá- nyát és a beszéd letisztázott teljes szövegét. A beszédei Batthyány Kázmér a Véd­egylet első nagygyűlésén, Pesten mondotta el 1845. no­vember 17-én. Előkerültek továbbá a Védegylet Szigetvári Osztá­lyának iratai: az alapító ta­gok névsora, tagtoborzó le­velek. nyugták, elszámolá­sok. Különösen érdekes az a részletes beszámoló jelentés, amit az 1845. november 17- én Pesten tartott nagygyű­lésről a szigetvári küldöttek készítettek. A küldöttek rész­letesen és színesen leírják a védegyleti vezetőknél, Kos­suth Lajosnál tett tisztelgő látogatásukat, aprólékosan beszámolnak a nagygyű­lés lefolyásáról, a nagyon lelkes közhangulatról. A Várbaráti Kör szak­ember tagjai gondosan ta­nulmányozzák a talált anya­got. és azt tervezik, hogy a Kör máris nagv népszerű­ségnek örvendő v dvány- sorozatában megjelentetik. Molnár Imre, * Kör «tafifat A i >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents