Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-06 / 4. szám

1 2 napló 1968. JANUÄR «. — MOSZKVA: Harold Wil­son brit miniszterelnök január 22-től 24-ig a szovjet kormány vendégeként hivatalos látoga­tást tesz a Szovjetunióban. Wilson a viszontlátogatásra szóló meghívást Alekszej Ko­szigin szovjet miniszterelnök­nek adta át tavalyi, februári londoni látogatása alkalmával. — BELGRAD: A román 9árt- és kormányküldöttség, amely Joszip Broz Tito .jugo­szláv államfőnek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnö­kének meghívására baráti lá­togatáson Jugoszláviában tar­tózkodott, csütörtök késő este hazautazott. Az eszéki pálya­udvaron a Nicolae Ceausescn vezette román küldöttséget Tito, Edvard Kardét j. Mika Spfljak és más .jugoszláv ve­zetők búcsúztatták. — MOSZKVA: A Szovjet­unió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága testvéri üdvözletét küldte a Brazil Kommunista Párt VT. kong­resszusának. — BELGRAD: Mintegy húsz millió új dinár értékű segítsé­get kapott eddig Jugoszlávia. bői és külföldről a földrengés sújtotta macedóniai kisváros, Debar. A segítség nagyobb ré­sze — 11 millió új dinár — a Macedón Szocialista Köztársa­ságból származik. * Jugoszlávia számára Mel­lben 250 millió dollárt jövedel­mezett az idegenforgalom. — MOSZKVA: Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy Kirill Mazurovnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa első el­nökhelyettesének vezetésével kormányküldöttség utazik az Egyesült Arab Köztársaságba. A delegáció Nasszer elnök és az EAK kormányának meghí­vására január 9-én részt vesz az asszuáni gátépítés 8. évfor­dulójának ünnepségein és a vízierőmű első részlegének üzembehelyezésén. — KAIRÓ: Az Al Ahram pénteki száma közli, hogy Mahmud Riad egyiptomi kül­ügyminiszter a hét végén kör­útra indul Libanonba, Szíriá­ba. Irakba, Kuwaitba és Szaud- Arábiába. A lap szerint Riad a látogatásairól szóló jelentése alapján dolgozzák ki az EAK j álláspontját a január 17-re ki- j tűzött rabati csúcstalálkozóra, j — BUENOS AIRES: Csü-1 törtök este tüntetők ezrei vo- , nultak fel az argentin fővá- j ros utcáin, hogy megünnepel- ■ jék az Argentin Kommunista ! Párt megalakulásának 50. év- j fordulóját és egyben tüntesse- 1 nek a diktatúra ellen. A tűn- j tetők demokratikus kormányt, ! békét és munkát követelve, a ! párt alapítóinak fényképeit, I argentin, vietnami és kubai zászlókat vittek. A rendőrség több tüntetőt letartóztatott. — SZÓFIA: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt első titkára csütörtökön fo- ■ gadta Meir Vilnert. az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bi­zottságénak titkárát. Eszme­cserét folytattak a közel-ke­leti helyzetről és a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom néhány problémá­járól. _ NEW YORK: Levi Eskol izraeli miniszterelnök csütör. j tökön az esti órákban megér- j kezeit tengerentúli útjának el­ső állomására, New Yorkba. New York Kennedy repülőte­rén megérkezése után nyilat­kozatot olvasott fel kormánya politikájáról. — NSW ORLEANS: A Ken­nedy-gyilkosság ügyében nyo­mozó New Orleans-i ügyész. Jim Garrison, csütörtökön este újabb tanút idézett a helyi vádemelő esküdtszék elé: Ja­mes Hicks-et. egv oklahomai lég:' r ’ — non' polgár; alkal­mazottját Garrison szerint Hicks ..tudott a gyilkosság ki­termelésének és v végrehajtási-; nak részleteiről, emellett is­merte a gyilkosságra felbérelt | szeméivel?"*” Amerikai bombataiálat ért egy szovjet hajót Haiphong kikötőjében A szovjet kormány tiltakozó jegyzéke Moszkva. A szovjet kormány erélyes jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államok kormányá­nál amiatt, hogy a halphongi kikötő ellen végrehajtott ja­nuár 4-i amerikai légitámadás során bombatalálat érte a Pereszlavl-Zalesszkij négyezer tonnás szovjet fehérhajót. A tiltakozó jegyzéket Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió wa­shingtoni . nagykövete csütörtö­kön nyújtotta át Dean Rusk amerikai külügyminiszternek. A hajó kapitányának rádió­jelentése szerint január 4-én amerikai repülőgépek két órán át ötszáz-hatszáz méter ma­gasságból bombázták Hai- phongot, a VDK legnagyobb kikötővárosát. Hét bomba tíz-húsz méterre csapódott be a vízbe a Pereszlavl-Zalessz­kij élei mi szerszáilí tó hajótól. A nyolcadik, időzített bom­ba — a hajó baloldalától két méternyire ért vizet, majd közvetlenül a megrakott ha­jóba fúródott és 25 perc múl­va robbant. A bombarobba­nás következtében a gépház valamennyi motorja és cső­vezetéke üzemképtelénné vált, a hajótesten több lék támadt, amelyeken keresztül beomlott a víz. A szivattyúberendezé­sek felmondták a szolgálatot. A 41 főnyi személyzet közül a támadás nem követelt ál­dozatot. Az Argusz szovjet mentőhajó legújabb rádió­üzenete arról számol be, hogy a Pereszlavl-Zalesszkij kép­telen a helyváltoztatásra, de a kikötőbe való bevontatását rendkívül megnehezíti, hogy a kikötő vízterülete tele van szórva időzített bombákkal. A jegyzékben a szovjet kor­mány követeli, hogy az Egye­sült Államok kormánya bün­tesse meg a szovjet hajó ellen intézett támadásért felelős személyeket és foganatosítson szigorú és hathatós intézke­déseket a hasonló jellegű cse­lekmények megismétlődésének elkerülésére. A körülmények alakulására való tekintettel, az illetékes szovjet hatóságok kénytelenek lesznek intézke­déseket tenni a VDK kikö­tőibe tartó szovjet hajók biz­tonságának szavatolására. Azokért az esetleges súlyos következményekért, amelyek az amerikai fegyveres erőik­nek a szovjet hajók ellen irányuló agresszív cselekmé­nyeiből származnak, a teljes felelősség az Egyesült Álla­mok kormányára hárul. A szovjet kormány — mu­tat rá a jegyzék — korábban már felhívta az amerikai kor­mány figyelmét arra, hogy milyen következményekkel járhat a tengerhajózás sza­badságának megsértése és az amerikai fegyveres erőknek a VDK kikötőibe tartó békés szovjet hajók ellen intézett bűnös akciója. Az amerikai kormány azonban — mint ez a Pereszlavl-Zalesszkij hajót ért amerikai légitámadásból nyilvánvaló — nem vonta le a szükséges következtetéseket ezekből a figyelmeztetésekből. Ünnepi megemlékezés a kubai forradalom győzelméről maoisták“ kudarca Franciaországban 99 Párizs. A Pekingből irányított sza- kadár mozgalom Franciaor­szágban bekövetkezett buká­sáról ír Georges Marchais, az FKP Központi Bizottságának titkára, az Humanité pénteki számában. Marchais emlékeztet rá, Mao Ce-tung csoportja elő­ször 1963. októberében szólí­totta fel nyíltan híveit arra, hogy fejlesszék ki szakadár tevékenységüket a kommunis­ta és munkáspártokban. Fel­hívásukat 1965-ben a Remin Ribaoban megismételték. Fenntartják az olasz vétót az osztrák közöspiaci társulás den B é c s: Olaszország mindaddig fenntartja az Ausztria és a Közös Piac tárgyalása ellen bejelentett vétóját, amíg Becs nem tesz „komoly intézkedéseket” az osztrák terület­ről Olaszország ellen tevékenykedő terroristákkal szem­ben — közölte csütörtökön este a római külügyminiszté­rium. A Bécsi Kurier kommentárja szerint a nyilatkozat nyilván azokkal a jelentésekkel kapcsolatos, hogy Bécs Bonn közvetítését kérte az olaszoknál, s azt remélte, hogy NSZK bizonyos nyomást gyakorolhat közöspiaci társára az osztrák ügyben. Értesülések szerint a kérdés legutóbb a héten került szóba, amikor Klaus osztrák kancellár lá­togatást tett a Tirolban üdülő Kiesingernél. Olaszország 1967. júniusában' jelentett be vétót, miután egy akna közvetlenül az osztrák határ közelében széttépett egy olasz katonát. Az elmúlt félévbén osztrák részről több intézkedést tettek a terrorista tevékenység meggátlására. ezeket azonban olasz részről nem tekintik kielégítőnek. Franciaországban ezt a fel­adatot a pártból kizártak, re­negátok és kalandorok ma­roknyi csoportja vállalta ma­gára. Legtöbbjük a Francia— Kínai Baráti Társaság mar- seillei bizottságához tarto­zott. Mao Ce-tung Csoportja tekintélyes anyagi eszközöket is bocsátott rendelkezésükre. Hatalmas összegeket fordítot­tak propaganda célokra és arra, hogy megkíséreljenek megvesztegetni becsületes munkás-aktivistákat. Kína berni, majd párizsi nagykö­vetsége útján állandóan tá­mogatta a maroknyi csoport tevékenységét. A csoport tag­jai sűrűn utazgattak Peklng- be, ahol utasításokat kaptak. A szakadárok Bouche du Rhone megyében most meg­tartott úgynevezett kongresz- szusa, amely a rendőrség vé­delme alatt egy elszigetelt ta­nyán folyt le, csak megerősí­tette kudarcukat. Olyannyira nyilvánvaló a kudarcuk, hogy még a polgári sajtó is hosz- szasan foglalkozik vele. Míg két esztendővel ezelőtt egyik gyűlésükön csaknem kétszá­zan vettek részt, ezúttal már | alig' harmincán voltak jelen. Ráadásul maguk között is I megoszlottak. A titkár beszá- I mólóját nem egyhangúlag, ha- I nem „nagy- többséggel” fo- j gadták *1. A lelépő vezetőség < nem titkolhatta, hogy egész Franciaországban még 50© tagjuk Sincsen. Hetilapjuk két évvel ezelőtt még 45 000 pél­dányban jelent meg, most már csak 18 000-ben és ennek 93 százaléka eladatlan. A kubai forradalom győ­zelmének 9. évfordulója al­kalmából a Magyar Parti­zán Szövetség Országos Bi­zottsága pénteken délután ünnepi megemlékezést ren­dezett a MEDOSZ székházá­nak kongresszusi termében, j Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt he­lyet Földes László, az MSZ­MP Központi Bizottságának tagja, Szarka Károly külügy- miniszterhelyettes. s több más ismert közéleti szemé­lyiség, a kubai és a magyar Himnusz hangjai után Gá­bor István, a Magyar Parti­zán Szövetség főtitltára mon­dott beszédet. Bevezetőben rámutatott: a történelmi je­lentőségű, szép és bátor hős­tettnek, a kubai forradalom győzelmének kilencedik év­fordulóját ünnepeljük. Azt az eseményt, amelynek során egy lélekszámra nem nagy, de erényeit, szabadságszere- tetét tekintve annál nagyobb nép kivívta szabadságát, da­colva halálos ellenségével, az amerikai imperializmus­sal. Példákkal bizonyította az Egyesült Államok Kuba el­len irányuló aknamunkáját. Hangsúlyozta, hogy mindez Kubát nem térítette le a forradalmi útról, hanem még elszántabb harcra ösztönözte. A hős kubai nép hű ba­rátokra, a harcban megbíz­ható szövetségesekre talált a szocialista országok népei­ben. A Szovjetunió volt a földkerekség első hatalma, amely pillanatnyi habozás nélkül az élet-halál harcát vívó kubai nép mellé állt és teljes támogatásáról biztosí­totta. A kubai nép felszámolta hazájában a kizsákmányoló rendszert, s áldozatok vál­lalásával, szorgalmas mun­kával építi Amerika földjén az első szabad, szocalista országot — mondotta. Látjuk a kubai nép nagy erőfeszítéseit és tisztelettel adózunk a hősi küzdelemnek, az építkezésben megmutat­kozó, elismerésreméltó, szép tettek sorának. Szívből kí­vánjuk. hogy mind gyorsab­ban és teljesebben valósít­hassa meg céljait; hogy a hihetetlenül nehéz körülmé­nyek között vívott küzde­lem, a szocialista társadalom építésében tanúsított áldo­zatkészség, a szabadság meg­védéséért. az elmaradottság felszámolásáért folytatott harc, a kubai nép erőfeszí­tései mielőbb ereményt kos­zának. A nagy tapssal fogatott beszéd után Miguel Figuero- la, a Kubai Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője lépett a mikrofon elé. Visszatekin­tett a forradalom győzelmé­nek előzményeire, s szólt az eltelt kilenc esztendő során Kubában végbement gazda­sági, politikai, kulturális fejlődésről. Ezután az ügyvivő hang­súlyozta, hogy a kubai nép mindig feltétel nélkül támo­gatni fogja a latin-amerikai testvérnépek szabadságküz­delmét. Ezen az évfordulón, amely számunkra oly nagy jelen­tőségű, őszintén kívánjuk, hogy a kommunistákat egye­sítő baráti kapcsolatok egyre szorosabbak legyenek, hogy a világ proleláriátusa közös erővel számoljon le végleg az imperializmussal — mon­dotta befejezésül. Dollármentő program Magyarázó körúton Európában és Ausztráliában A dollár védelmében beje­lentett amerikai intézkedése­ket Európában „magyarázó” Katzenbacz külügyminiszter- helyettes csütörtökön Rómába érkezett. A repülőtéren újság­íróknak adott nyilatkozatában azt bizonygatta, hogy európai körútja során az általa meg­látogatott országok vezetői megértést tanúsítottak az ame­rikai álláspont iránt. Termé­szetesen azonban — fűzte hoz­zá — mindegyik ország elő­állt bizonyos problémákkal, amelyeket megvitattunk. Johnson másik megbízottja, Rostow külügyminiszterhelyet­tes Ausztráliában tárgyalt McEwen miniszterelnökkel a „dollárerősítő program” auszt­ráliai hatásáról. A Reuter hír- ügynökség tudni véli, hogy McEwen a tárgyalásokat fel­használja arra. hogy ismét felszólítsa az Egyesült Álla­mokat, csökkentse az ausztrál gyapjúra kiszabott magas vám tarifát és könnyítsen a auszt­rál ólom és cink behozatali kvótáján. 5. Harrincourt-nak mindössze öt hónapja volt még hátra az életé­ből. Ez alatt meg kell halnia, ha nem akarja, hogy dobra ke­rüljön az ősi ház és hozzátarto­zói végképp elmerüljenek Párizs szegényei között. Ezen gondolkodott szomorúan, a szegények ebéd utáni konfekt- jét rágva: néhány napraforgót egy pádon a régi kikötőben. Egyszer csak megpillantotta szemközt a Fort St. Jeant, a lé­gionista újoncok erődjét, fenn a hegyen, szemben a Notre Dame de la Grande templomával. A légió! Voltaképpen hivatás. Az ember szerződést köt a francia állam­mal, és fizetést kap érte. Ott dán nem gond meghalni. De miért kell meghalni? Hoppla! Be a városba. A Cannebiéren megtalálja a biztosító társaság hatalmas palotáját. Eleganciája a kültelkeken fényűzőnek tetszett (különösen egyik cipője, amely­nek gombos szürke betétje jó­formán teljesen ép volt), itt azon­ban nem engedték be az igaz­gatóhoz. Néhány életveszélyes fenyegetés, feltűnően durva be­csületsértés és az altiszt szemé­lyes szabadságának, nyakánál fogva elkövetett korlátozása, még­iscsak egy cégvezető elé juttatta. Harrincourt lelkesen előadta tervét. — Elsőrangú ajánlatom van. Játsszunk nyílt kártyákkal. Ha én most olyan hivatást választok, amely elpusztít, tízezer dollárt fizetnek. Adjanak ötezer dollárt, és életben maradok. — Azt hiszem, jobb lesz. ha meghal — ajánlotta rövid meg­fontolás után jóindulatúan a cég­vezető. — Szabályosabb az ügy­lei — De uram; Egy ember halála önöknek nem jelent semmit? — Dehogynem. Egy kötvény likvidálását jelenti. — önök keresnek az ajánlato­mon — magyarázta meggyőzően. — Ha nem egyeznek ki, akkor olyan hivatást választok, hogy a legrövidebb idő alatt meghalok, és ki kell fizetniük a teljes tíz­ezer dollárt. — Nem egészen így áll a dolog. Bizonyos levonásokat eszközöl­nünk kell hivatalból, és azonfe­lül hetvennégy centet felszámít kezelési illetékért a bankunk. — Ezt álmodozva mondta, ceruzájá­val a papírlapon firkálva. — Et­től függetlenül, ma nincs olyan hivatás, amelyet megfelelő óvin­tézkedésekre ne kényszerítene a hatóság. — És ha beállók a légióba? A cégvezető meglepetten ütötte fel a fejét. ■— Az nem hivatás ... Várjon! — Felvette a kagylót és lenyo­mott egy gombot. — Jogügyi osz­tály ... Kérem avocat Lagarde-ot. Jó reggelt! Egy úr hivatásból ere­dő balesettel kapcsolatos élet- biztosítást kötött, és beáll a lé­gióba ... Hogyan? ... Köszö­nöm ... — Letette a kagylót. — Önnek igaza volt. Ha meghal az idegenlégióban, akkor kirúgjuk azt, aki a biztosítását csinálta. Mert oda kellett volna írnia, hogy milyen hivatás ellen bizto­sítja. Ugyanis van hivatásos ka­tonáskodás is. — Hajlandó tehát kifizetni a biztosítás felét, ötezret? A légió­ban ugyanis gondoskodni fogok róla, hogy rövidesen meghaljak. — Nézze uram, ne változtas­sunk. Szolidabb az üzlet. Kerül­jön inkább többe valamivel. Lekötelező mosollyal felemel­kedett, és az ajtóig kísérte a fia­talembert. Galamb nagyon dühös volt — Jusson majd eszébe álmat­lan éjszakáin az az ember, akivel itt ma beszélt! — mondta dühö­sen Galamb. — Furdalja a lelki­ismeretét, hánykolódjék sírva a párnáin ... — Ha csak egy mód van rá — felelte lekötelező udvariassággal a cégvezető —, meg fogom önnek tenni ezt, uram. Parancsol még valamit? — Semmit, ön azt hiszi, hogy gyáva vagyok. Ebben téved. Bi­zonyos lehet benne, hogy meg fogok halni! Ajánlom magam! A cégvezető udvariasan meg­hajolt: — Nyugodjék békében ... Galamb dühösen lerohant a lépcsőn. Nem is gondolkozott, nyomban jelentkezett az erődben és felvétette magát a légióba. (Folytatjuk) 4 í í t í

Next

/
Thumbnails
Contents