Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-28 / 23. szám
napló tm janüAr m. 6 John Galsworthy: •— John Galsworthy (7W7—1S*J) a századforduló egyik legkiválóbb ü**~ goi prózatróia, A XIX. százai nagy realista íróinak hagyományait követte. a Forsythe Saga című sokkötetet családregénye méltán sorakozik ■ Thlbault család, « Buddenbrookok és az Artamonovok mellé. Novelláiban a kapitalista társadalom ellent- mondásait, visszásságait tűzi toUr kegyre. A nagy, magányos szobában a kandalló tüze olyan volt, mint az oázis. Keith Darrant odahúzta a karosszékét és arra gondolt, bárcsak Maisie, a lánya hazatérne a bentlakó iskolából, vagy legalább Larry, az öcs- cse vetődne errefelé. Milyen más is L,arry, mint ő maga — gondolta kis mosollyal. — Máról holnapra él, semmit sem tud igazán eltökélni és keresztülvinni, 5 viszont minden sikerét ez akaraterejének köszönheti. E morfondirozások közepette el is aludt, s arra ébredt, hogy neszezést hall a szobában. — Ki az? — kérdezte megriadva. Felcsavarta a villanyt. Larry állt az ajtóban, sápadtan, szinte megbénulva. — Mi van, Iarry? — Gyere beljebb! Mi van, te beteg vagy? Válasz helyett az öccse csak egy mély sóhajtást hallatott Keith fölkelt és odalépett hozzá. — Mi történt Larry? Meggyilkoltál ▼alakit hogy úgy állsz ott mint hal a szárazon? Egy másodpercig ismét csend volt, majd suttogva hangzott el a felelet: — Igen. — Hogyhogy? Gyere már Ide a fénybe, hadd lássalak! Mi bajod van, hadd tudjam végre; Larry hirtelen egy székbe roskadt, s egyszerre kitört belőle: — Igaz, amit mondtam. Megöltem egy embert Keith föléhajolt, a* cocába bámult és látta, hogy valóban igazat beszél. — S miért jöttél ide, hozzám, hogy ezt elmeséld? — Kinek mondanám el? Azért jöttem, hogy megkérdezzem tőled, mit tegyek. Feljelentsem magam? Keith úgy érezte, hogy szíve a torkában dobog, de erőltetett nyugalommal felelt — Mondj el mindent? Mikor és hol történt? Mondd el az egészet szépen sorjában! Larry arcán megjelent a gyermeki őszinteség régi, ismerős kifejezése, aztán hozzáfogott a történethez. — Ismerek egy lányt Az apja meghalt, amikor ő tizenhat éves volt, s később elvette őt egy férfi, aki ugyanabban a házban lakott Wanda, a lány nagyon csinos, de ez a férfi magára hagyta a közben megszületett gyerekükkel. Aztán meghalt a kisbaba és kis híján Wanda is. Éhezett és fagyos- kodott, mikor Walenn, a férfi visszatért. Akkor ütötte, verte, végül ismét otthagyta. — Larry hirtelen felpillantott. — Keith, én szavamra mondom, sohsem láttam Wandánál aranyosabb, hűségesebb nőt. Nőt! Hiszen még most is csak húsz éves. És tegnap, amikor meglátogattam, az a vadállat, Walenn megint ott volt nála. Meglátott engem és nekem rohant, idenézz —- Larry egy fekete foltot mutatott a homlokán. — Erre aztán nyakonragadtam és amikor elengedtem, halott volt Keith keményen megkérdezte: — És akkor mit csináltál? — Sokáig ültünk ott, szólni se tudtunk. Aztán lecipeltem a hullát egy közeli árkád alá. — Látott valaki? — Nem. — És hol történt mindez? Hol lakik a lány? — A Sohóban. Glove Lan» 42. — Glove Lane! Hiszen ezt láttam az újságban. — Visszaemlékezett az aznapi újság öles betűire. Gyilkosság! S a gyilkos a saját öccse, aki tőle várja a választ, hogy mit tegyen. Pillanatnyilag semmi sem jutott az eszébe, oly nagy volt a megdöbbenése, s ezért csak ennyit mondott: — Szedd össze magad, Larry, holnapra kigondolok valamit. Csak azt ígérd meg, hogy innen egyenesen hazamész. Most vacsora-meghívásom van, mennem kell. T izenegy óra volt, amikor Keith Darrant kilépett vendéglátói házának kapuján. Az öccse ügyén gondolkodott: egyelőre senki sem tud még a dologról, csak a lány: őt kell tehát megkeresnie A holtraijedt lányt megnyugtatta, hogy ő Larry bátyja, s akkor az felengedett. beljebb tessékelte és hellyel kínálta. — Bocsásson meg, hogy ilyen későn jöttem. Az öcsém mindent elmondott — borzasztó ügy. Szeretném megmenteni magukat, de a kérdéseimre válaszolnia kell. — Mindenre felelek — suttogta a nő kerekretágult szemmel. — Szereti az öcsémet? — Meghalnék érte. — Ez a férfi, a férje, rossz ember ▼olt? —- Szörnyeteg; Máról holnapra — Az öcsém látta már őt azelőtt? — Soha. — De maga elmondta az öcsémnek, hogy miként bánt magával? — Igen. De Walenn kezdte. Megütötte Larryt. — Tudom. Látta valaki az öcsémet, amikor jött, vagy amikor távozott? — Senki. — Maga elment ma itthonról? — Nem. MkMtrtrl Kottái n)u — Mit csinált egész nap? — Sírtam. — Végtelen egyszerűséggel mondta ezt, ■ közben kezét tördelte. — Most veszélybe került miattam, s oly rettenetesen féltem. — Néhány napig nem szabad talál- koznlok. Neki nem szabad idejönnie és magának sem szabad felkeresnie őt. A nő ajka hirtelen remegni kezdett, de azért engedelmesen bólintott Aztán hirtelen megszólalt, könyörgő, halk hangon. — Kérem, ne szakítsa el tőlem őt Nagyon óvatos leszek, de ha nem láthatom, belehalok. — Bízza rám. Elrendezek mindent és ha igazán szereti, akkor most legfontosabb az elővigyázat A lépcsőn lefelé arra gondolt: a veszély kisebb, mint sejtette. Azok a szemek' Ez a lány feláldozná magát Lányért. Sosem árulná eL Igen, Lar- rynak el kell tűnnie Dél-Amerikába, a Távol-Keletre, bárhová. Eszébe jutottak az ügyfelei, a pályája, a jövője: ha kipattan ez az ügy, őt teljesen tönkre teheti. M ásnap a szokásos Időpontban ébredt * mikor átlapozta az újságokat, rábukkant a hírre, mely szerint a rendőrség letartóztatta a sohói, Glove Lane-i gyilkosság elkövetésével gyanúsított személyt Istenem, ha Larry az! Meg kell bizonyosodnia róla, azonnal látnia kell az öccsét. Amikor belépett Larry szobájába, az öccsét az ágyon találta. Hirtelen megkönnyebbült. hiszen a rendőrség valaki mást tartóztatott le Larry helyett, s így a dolog a lehető legjobban alakult Most majd a rossz nyomon kutatnak, s ezalatt Larry könnyedén leléphet A lánynak is el kell tűnni* előbb-utóbb, de nem vele. Larry felpillantott rá és megkérdezte: — Nos, mit döntöttél? — Azonnal el kell utaznod, Larry. Wanda utánad mehet a következő hajóval, de együtt semmiképp sem indulhattok. Van pénzed? — Nincs. — Kifizetem előre egyévi jövedelmedet. — Nagyon Jő vagy hozzám, Keith. Mindig jó voltál. Keith szárazon válaszolt. — Holnap indul egy hajó Argentínába. Egyébként szerencséd van. Letartóztattak valaki mást, benne van az újságban. — Micsoda? *— Larry a homlokához kapta a kezét és hirtelen fölült. — Erre nem gondoltam. Nem gondoltam rá, hogy letartóztathatnak egy ártatlan embert Ez megváltoztatja a helyzetet. Larry, a bátyja távozása után néhány percig ülve maradt az ágyon. „Az ártatlan ember nincs veszélyben* — ezt Keith mondta, az ünnepeit ügyvéd. Bízhat benne} Bxaehet-e Wandával, és ttthagy hatja-e azt a másikat, esetleg halálos veszedelemben? Ma lesz a tárgyalás, elvégre elmehet oda. A tárgyalóterem zsúfolva volt és Larry borzadva látta a fegyőrök között az ütött-kopott, rongyos férfit, aki oly riadtan kapkodta fejét a vádlottak padján, mint a vérebektől űzött állat A kihallgatás rövid volt. Egy rendőr azt vallotta, hogy gyakran látta Evant a Glove Lane árkádjai alatt aludni, ahol a hullát megtalálták. Egy másik rendőr tanúságtétele szerint Evan zsebében megtalálták Walenn arany pecsétgyűrűjét. A rendőr még hozzátette: Evan beismerte, hogy lehúzta a gyűrűt a halott férfi ujjáról, de erős- ködött, hogy őt magát már holtan találta. Az ítélet nem késett sokáig. Evant bűnösnek találták, és Laurence Darrant volt az egyetlen ember a teremben, aki tudta, hogy ártatlan. Amikor hazaért, megpillantotta a bátyját: Keith éppen akkor szállt ki a taxiból. — Itt a pénz ■— szólt hozzá. — Megérdeklődtem, még van helyük, csak be kell menned, hogy lefoglald a kabinodat. — Maradok, Keith. — Idefigyelj, Larry, ért verd ki a fejedből. Annak az embernek semmi baja sem lesz. Larry mosolygott — Azt akarod, hogy tűnjek «9 és mentsem meg a becsületedet, mi? Tedd vissza a pénzt a zsebedbe Keith, mert a tűzbe hajítom. Keith visszavette a pénzt — Még van bennem valami becsület Nem tudnék ezzel a gondolattal elutazni. Borzasztóan sajnálom, Keith, igazán nagyon sajnálom. A z ítéletet jóváhagyásra felsőbb bíróság elé terjesztették, s közben teltek, múltak a hetek. Larry odaköltözött Wandához, s ez a rövid időszak volt a legszebb az életében, amire valaha is szívesen emlékezhetett. Kelthet többé nem kereste fel, nem is írt neki, igyekezett nem is gondolni rá. Az újságot azonban mindennap megvette, s buzgón fürkészte át a híreket. Am a halálos ítélet kihirdetésének napján Keith ment el Larryhoz. — Láttad az újságot? — majd az öccse bólintását látva, gyorsan folytatta. — Egy napra van szükségem, hogy megmondjam, mit tehetek. De most ígérd meg, hogy holnap reggelig nem csinálsz semmit, el sem mozdulsz hazulról, s akkor újra eljövök. Ígérd meg, Larry! — Megígérem — felelte az öccse. — Helyes. Bízom benned — fordult meg Keith és magára hagyta. De megnyugodni nem tudott. Egész este azon töprengett, megtartja-e Larry a szavát, végül mégsem bírta tovább és még aznap este visszament Kopogott Wanda ajtaján, de választ nem kapott Szavai, csakúgy, mbit a kopogás, belevesztek a moccanatlan csendbe. Aztán belökte az ajtót, s megpillantotta mindkettőjüket az ágyon. Alusznak vajon? Megragadta az öccse vállát és hevesen megrázta. Hideg volt * a fiú már nem is lélegzett Keith megrázkódott, s meg kellett kapaszkodnia egy fotel karfájába, hogy el ne essen. Aztán észrevette a borítékot az asztalon. A borítékra tűzve egy Ids cédulát olvashatott: „Kérem, adják át ezt a rendőrségnek. Laurence Den-ant”, ösztönös mozdulattal zsebregyűrte az egészet s meg sem állt a dolgozószobájáig, amelynek biztonságos magányában végül felbontotta. „Én, Laurence Dämmt, most, amikor önkezem által meghalok, kijelentem, hogy én követtem el a Glove Lane-1 gyilkosságot november 27-én ... Nem akartunk meghalni, de nem viselnénk el, hogy elválasszanak bennünket egymástól, és hogy egy ártatlan embert akasszanak fel az én bűnömért Nem látok más kiutat Kérem, temessenek el együtt bennünket Laurence Darrant” Keith csak áTTt és a papírlapok remegtek a kezében. Ha ez az írás eljut a rendőrségre, őt is meggyanúsítják, hogy tudott az egész ügyről már két hónapja. Tönkreteszi a karrierjét az életét, a lánya életét, az egész ígéretes jövőjét Hirtelen mozdulattal tflzbe vetette a levelet Elnézte, ahogy a lángok körülnyaldossák, majd felfalják a papírt, s ezzel vége. Vége a kételyeknek, a rágcsáló, emésztő félelemnek. Az arca megkeményedett. „Tovább! Nem úgy, mint a gyenge Larry! Mindig csak továbbP /gyárfás Miklós Irta, Ki-lett ^ Márton rendezte, Hildebrand István fényképezte, és Fényes Szabolcs szerezte a zenéjét. Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Kiss Manyi, Páger Antal, Darvas Iván, Venczel Vera, Bodrogi Gyula és Polonyi Gyöngyi játsszák a főbb szerepeket. — Ennyi ismert, közkedvelt név fémjelzi az új magyar film vígjátékot, amelynek címében a hangzatos „tanulmány” szó természetesen nem jelent egyebet, mint azt, hogy szó sincs semmiféle tanulmányról. Sietek megjegyezni, hogy: pedig lehetne. Olyan szelleme«, csípő«, szatirikus vígjáték, ami felér egy tanulmánnyal, Gyárfás Miklós történetében és kísérőszövegébea vannak is ilyen erények, de nem teljesednek ki. „Tanulmány- szerűségét” mindössze abban találhatjuk meg, hogy ntal a nagy gondolkodókra, Platóntól Einsteinig, akiknek voltak ugyan okos gondolataik, de a női logika és szív titkát nekik sem sikerűit megfejteni. Mondanom sem ken, hogy as a narrátorból szereplővé előlépő „írónak»’ (alias Dénes bácsi) úgyszintén nem sikerűk Komolyra fordítva a sxótt Keleti Márton új filmje nem zárkózott fel a Butaságom története mellé. Kétségkívül megvan ebben a filmben is sok minden azokból a pompás tulajdonságokból, amelyek Keleti Mártont a maga módján utólérhetetlenné teszik. A mesterség fölényes tudása, az ízlés, a közönség precíz ismerete, a kulturáltság. De Keleti Márton a Butaságom történetében ennél a mostaninál sokkal elmélyültebb, szellemesebb és telibetalálóbb „tsnnl- mányt** készített már a nőkről. Tanulmány a nőkről Új magyar filmvígjáték A ráérné* u tnMUtsn ate den bizonnyal valamennyi néző- ben lelmerül, aki látta az előbbi filmet. Egyébként, persze abbaa nem a „női lélek rejtelmeinek** kutatása, Inkább egy pompást, életteli típus megjelenítése volt a düntő, egy sereg remek, koae- festő ötlettel körítés gyatrán*. Enütt mindvégig megmarad s női lélek, mint olyan — általi ban. Még az eltérő típust Jelen* tő ügy védnő la tétel marad, bp- lőtt fele sem Illik a „tanúé many” tételei közé. Vagy mégis* Mert odakerül, ha nem la D- pontnak az A. B és C után, tus- nem legfeljebb utóíratnak. A (Um utolsó, kissé váratlan kockái as esküvői típusjelenettel roppant laposnak hatnak, sőt, dsmlut nak: éppen azt a csípősséget vonják ki a megelőző képsorokból, amelyek Jó Ízként maradhatnának meg a távozó né- zőben. Az embernek as as érzése, bogy a filmet sáré kép so* kimondottan a klasszikus happy end igényével került oda, la- pöttyintve aa érzékeny lelkű nézőnek a megnyugvást Jelen lé pontot a mondat végér«. Egyáltalán nem mond dM mindezeknek, hogy a film süné végig nagyon szórakoztató, kéé' lemez látvány. Kicsit sok t kését« szöveg, kicsit hígak a dalbetétek. sőt, kicsit vontatott Is nem egy jelenet. De ezzel «gyűli Is Igen szórakoztató a film. Un Keleti Márton kitünően ért sírhoz, hogy hogyan ken >Jkfk*- vemt” egy vígjátékot. Végy hé rom nőt, egy tizenkilenc, egy harminckettő és egy őtvon érméét, hozzájuk a három férje«* egy túlontúl vérmes és életvidám fiatal szerelőt, egy középkorú könyvelőt, aki éjszakánként bárban gitározik, a egy Hapci nevű kishajé, becsületben raegószül* kormányosát. Keverj hozzá csipetnyi melankóliát, valamivel több Iróniát, s még több komikumot, dobj az egész közé egy fiatal és ambiciózus ügyvédnőt, aki feltűnően cslneo és hivatástudattól áthatva mindhárom férjet meg akarja győzni. Az anyag megvan, s ha ehhea a műfaj kiváló mesterét hozzáadjuk, aki hallatlan rutinnal tud szerkeszteni, magabiztosan bánik a színészekkel, máris biztos a siker. Jóízű kacagás, két órai önfeledt kikapcsolódás. Jócskán meg kell még telítenünk az évezrednyi visszalépést, hogy László Gyula könyveimé — HUNOK ÉS MAGYAR NYOMÁBAN — „valósággá” váljon. Nem a köztörténet kitaposott útját követjük; néppé és emberré válásunk ösvényein kutatunk a szerző szándéka szerint „szeretettel teli figyelemmel”. Alapos okunk a figyelemre, hiszen őstörténetünk Ázsiába vezető török ágán alig-alig Indult el valaki. Külön ajándék, hogy egy-egy új feltevését, elméletét Ismeretterjesztő kiadványban teszi közzá első Ízben a szerző. A pusztai lovasnomádok mindennapi életét, művészetét Idéző sorok s a ritka szép Illusztrációk keresetlen harmóniája a tipográfia eszközeivel Is e legújabb Gondolatkiadvány Igényességét hangsúlyozza. A Turul-monda, a Csodaszarvas-legenda ezerfele futó szálait bogozzuk László Gyulával, aki — játék az idővel! — hol a Kalevalát, hol Juhász Ferencet Idézi. Módszere nem a „hetyke dicsőségidézés”. Hagyományainkat elemezve elsősorban arra kiváncsi, „ml bennük a szép mese. és ml bennük a még szebb valóság.” * Ftessvaregva kissé valamely Ázsiába vezető ösvényen, valódi mesevilágba érünk. A SAR- KANYKTOALY PALOTA JA (Móra Kiadó) kínai, tibeti, mongol, ttjgnr, koreai, japán és vietnami mesék kincsestára. Különös, számúikra teljességgel szokatlan egységben állnak elénk Itt hősök és tulajdonságok: elég, ha csupán a sárkányt, mint kegyes hatalmasságot említem. És menynyi dl mese-inger! „A J1 Feng- ldőszakban történt, hogy Liu J! nevű diák megbukott az államvizsgán” — olvassuk, a ez egyúttal figyelmeztető is; nincs új a nap alatt! * Égtájakhoz kapcsolódunk most egyetlen égtáj helyett! S hogy miképpen, elárulom, elóbb azonban egy felvonóban-rekedt alkalmi emberpár szóváltását idézem találkozásuk sorsszerűségéről; „— Talán már akkor szándékos volt ez, amikor otthagytam (mármint a felhőkarcolóban!) kalapomat. — Vagy amikor magával hozta. — Vagy mikor vettem. ■» Vagy mikor gyártották, — Vagy amikor a birkán k*- ■•*» a gyapjú. — Vagy amikor Mea aa ttotokat megteremtette.” Hadd okoskodjam óképpen umgarn Is; — A fenti torokat egy atbeaaé lésben olvastam. — Címe: A liftben. — Irta aa osztrák Johannes Ob «um. — Található „őt világrész elto szélésel”-vei egyetemben az ÉGTÁJAK 19*7 című kötetben (Európa K4* A logikától csupán egy ugrtti a filozófia. Élvonalbeli filozófusaink — idény eleji formában Is bizonyltja könyvkiadásunk — alaposan kitettek magukért. Sándor Pál példának okáért nem átallott újfent a mélyére nézni olyan életműnek, mely a század elején és különösen az első világháború után már világsiker volt. Hogy ki az életmű szerzője, elárulja a tanulmány elmei HENRI BERGSON FILOZÓFIÁJA (Gondolat K.). Heller Agnes ellenben arra kíván feleletet kapni és adni terjedelmével Is imponáló művében, miként gondolkodott „önmagáról” a reneszánsz ember. Az „örök" és „általános” emberi fogalmának kidolgozása hatalmas vívmány — hangsúlyozza a szerző —, mer* a történelmi emberfogalom felé mutatott. A RENESZÁNSZ EMBERE (Akadémiai Kiadó) termő szelesen az előzményekről sem feledkezik meg és részletesen elemzi az antik és keresztény emberkép szintetizálás! törekvéseit. • Nem menekedhettem a Modem Könyvtár legújabb darabja elől. mely Emil Manov bolgár fró kisregényét tartalmazza. A GALATEA SZÖKÉSE — tartalmilag —* pár mondatban reprodukálható: őszülő halántékú mérnök szerel- méoen és munkatársaiban csalódva csillogó tengerparti fövenyen «fittet! sérelmeit. A többszörösen nagybetűs Erény Jegyében — nem éppen művészi módszerekkel — sikeresein óvja hősünket az író minden méltó ée méltatlan csóktól a regény utolsó negyedéig. Amikor elcsattan mégis az „igazi”, kiderül, hogy (megtalált életcél ide-oda) tulajdonképpen kár az egészért. Ugyanezt a tanulságot, véleményem szerint, érdemes lett volna Jóclöra megszívlelni* — * kV adónak la. d J l
