Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

A Pécsi Zenei Hét rendezvényei Tegnap megkezdődtek a Pécsi Zenei Hetek rendez­vényei . A Pécsi városi Ta­nács művelődésügyi osztálya az egész évi gazdag zenei programot foglalja össze ezzel az egyhetes sorozattal, mely­nek keretében hangverse­nyek, operaelőadások vár­ják a zenekedvelő közönsé­get. A Pécsi Zenei Hétnek külön jelentőséget ad Ko­dály Zoltán születésének 85. évfordulója. A nagy mester ugyanis 1946-os pécsi látoga­tása során indította el a ma­gyar szolfézs-oktatást. Ezzel megalapozta a' magyar ta­nulóifjúság ének-zenei okta­tásának mai. rendkívül ma­gas színvonalát. A tegnap esti program a Liszt-teremben kezdődött, ahol énekkari hangversenyt rendeztek. Ezen az Ivasivka Máivá* vezényelte pécsbá- nyatelepi Kodály Zoltán fér­fikar a Nagyszalontai kö­szöntőt, valamint a Fran­ciaországi változások című dalt adta elő. Utána Tillai Aurél karmester és a Me­csek kórus lépett a dobogó­ra. Műsoruk volt: Fölszállott a páva. Túrót eszik a ci­gány, Mohács. Jandó Jenó az Építők Madrigál Kóru­sát vezényelte, s ők a Co- hors generosa. Adventi ének, valamint Esti dal című mű­veket adták elő. A KISZÖV ének- és zenekara, melyet Horváth Gyula vezényelt, a Kállai kettőst, a Dobák Pál dirigálta MÁV Vegyeskar pedig a Nagyszalontai kö­szöntőt. A szabadság him­nuszát és a Siratóéneket mutatta be. Ezután még két pécsi kórus szerepelt: a Ne­velők Háza Kamarakórusa — Dobos László illetőleg Tillai Aurél vezényletével — és a Pécsi Bartók Béla Fér­fikar — amelyet Ligeti An­dor dirigált Műsorukon az öregek. Oda a múzsához, 114. genfi zsoltár, illetőleg a Karádi nóták. Kit kéne elvenni? és Isten csodája cí­mű dalok szerepeltek. Ma este hat órakor ugyan­csak a Liszt-teremben lesz, egy ifjúsági hangverseny, melyen az Alkotmány utcai Általános Iskola, a Mátyás király utcai zenei tagozatos iskola, a Leőwey Gimnázi­um, a Janus Pannonius Gimnázium, a Művészeti Szakközépiskola és a Pécsi Tanárképző Főiskola kórusai énekelnek. Délelőtt fél 11 órakor pedig Zara Doluhalo- va dalestjét rendezik meg ugyanott. A művésznő Csaj­kovszkij, Melikán. Hacsatur- ján, Schumann, Marcello, Scarlatti, Mozart, Grieg és Puccini dalokat énekel. De­cember 13-án Antal Imre zongoraestjét rendezik meg a Liszt-teremben, 19.30 órai kezdettel. A műsor: Haydn: F-moll szonáta, Beethoven: Sz-dúr és Cisz- moll szonáta. Opus 27., és Schumann: G-moll szonáta. December 14-én este fél 8 órakor kezdődik a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola zene- és énektanárképző szak pécsi tagozatának hangversenye. Ezen a fő­iskola jubileumi versenyé­nek győztes hallgatói mű­ködnek közre. A főiskola szimfónikus zenekarát Aare Heming finn karmester ve­zényli. December 15-én 19 órakor a Pécsi Nemzeti Szín­ház bemutatja Donizetti Don Pasquale című háromfelvo- násos vígoperáját, melyet másnap. 16-án este 19 óra­kor is előadnak. A Donizetti operában Marczis Demeter, Ágoston Edit, Bolla Tibor, Wagner József és Berczeli Tibor énekel. Rendező: Hor­váth Zoltán. Karmester: Sza­bó László. December 17-én a Liszt-teremben a Pécsi Liszt Ferenc Kórus és a Pécsi Filharmonikus Zene­kar Kodály hangversenyét rendezik meg, délelőtt 11 órakor. December 18-án este fél 8 órakor pedig a Zene- művészeti Főiskola pécsi ta­gozata, valamint a Művésze­ti Szakközépiskola tanárai­nak Kodály-hangversenyére kerül sor, mely alkalommal Antal György Liszt-díjas karmester vezényel. A mű­soron többek között a Bu­davári Te Deum, a Laudes Organi, valamint az Ádám hol vagy? szerepel. Közre­működnek: Bánky József, Gyermán István, Balatinecz Márta, dr. Nemerey Péter, Kistétényi Melinda, Hollai Keresztély, M. Bállá Mária, Marczis Demeter. Zongorán kisér: Simonfai Mária. Megje ént a Jelenkor decemberi száma A decemberi Jelenkor lírai anyagából Csorba Győző és Bárdost Németh János versei emelkednek ki. A fiatalabb nemzedék­ből Galambost László. Pé­csi Gabriella és Szepesi Attila szerepel versekkel. A szépprózában Csongor Rózsa és Kende Sándor je­lentkezik újabb novellájá­val. Az Élet és kultúra ro­vatban Csányi László Ozora helyzetéről, fejlesztési le­hetőségeiről ír színes ripor­tot. Balogh László József Attila-monográfiájából kö­zöl részletet a Tanulmány rovat; Czine Mihály a két világháború közti romániai magyar szocialista iroda­lomról ad áttekintést A képzőművészeti rovatban Romváry Ferenc az I. Ma­gyar Kisplasztikái Bienná- lét értékeli. A folyóirat műmelléklete a Kisplasztikái Biennálé néhány alkotását mutatja be. Meglepetések egy számtanórán X tábla bal sarkában sza­bálytalan összevisszaságban felírt számok. A tanítónő az 1-est a 2-est és a 4 est köti össze vonalakkal. — Találjátok ki, mire gondoltam — fordul a gye­sekek felé. Sok kéz nyúl a magasba, ▼égül egy barnahajú kisfiú megy a táblához. Ö a 8-ast jelöli meg. Ezután egy kis­lány szalad a tábla elé, vo­nala a 16-os felé mutat, s egy következő jelentkező a 32-t majd a 64-et választja ki. Egy úgynevezett geomet­riai sor tagjait találták meg a gyerekek, akikről mindjárt el kell mondani, hogy az ál­talános iskola második osz­tályának tanulót „Négy a pincébenn A számtanóra színhelye a budapesti Jázmin-utcai is­kola, ahol Justh Kornélné tanítónő új, kísérleti mód­szerrel oktatja osztálya gyere­keit a számolásra. Első, még felszínes benyomásunk is ér­dekes. A gyerekek élénkek, leköti őket az óra, s ami kü­lönösen szokatlan a szám­tanoktatás eddigi gyakorla­tában: játszanak. Íme egy következő feladat: Egymást metsző, számozott függőleges és vízszintes vo­nalak hálózatába kell be­rajzolni, hogy ki hol ül az osztályban. A gyerekek ver­sengenek azért, ki mehessen a táblához. Megoldják a fel­adatot, anélkül, hogy tud­nák. ezúttal egy Descart-fé- le derékszögű koordináta- rendszer rajza van előttük. A tanítónő ezután újabb kérdéssel áll a gyerekek elé: — El tudtok venni 1-ből »-öt? — Igen — hangzik a vá­lasz. — Az négy a pincé­ben. Amit a nyolcadik osztály­ban is nehezen értenek meg, a negatív szám fogalmát, itt felfogják a kisiskolások, ta­lán azért is, mert még nem ijesztgette őket azzal senkL — Osszátok ki a kockákat — adja ki a tanítónő a kö­vetkező utasítást. Minden gyerek asztalára rajzos kar­tontábla, és kockakészlet ke­rül ennek segítségével szá­molni fognak, mégpedig az elektronikus számológépek nyelvén, a kettes számrend­szerben oldják meg a felada­tokat. Mindez az általános iskola második osztályában törté­nik. Amíg a gyerekek a koc­kákat rakosgatva számol­nak, az iskola igazgatónője megjegyzi, hogy ő is megle­pődve figyeli az eredménye­ket, hiszen a gyerekek jó­val többet tudnak, mint amennyit hagyományos módszerrel tanuló társaik. Ugyanakkor, és ez a lényeg, nincs magolás, házi feladat sem, szinte észrevétlenül nyernek újabb és újabb is­mereteket a számok rejté­lyes birodalmából. — Nekik már nem Is olyan rejtélyes — jegyzi meg a tanítónő. — Ügy irá­nyítjuk őket, hogy mindenre maguktól jöjjenek rá. — És mindenre rájönnek? — adódik a kérdés. — Amire nem, azt nem erőltetjük. Hiszen a negatív számokat ők maguk nevez­ték el „pincének”, s termé­szetesnek tartották, hogy ki­sebb számból is ki lehet vonni egy nagyobbat. Közben a gyerekek egyre­másra hozzák a kitöltött la­pokat a tanítónőhöz. Segéd­eszközük a magyar szárma­zású professzorról elnevezett Dienes kockák. A kis kockák összerakhatok, és segítségük­kel át tudnak váltani szá­mokat, például a már emlí­tett kettes számrendszerre is, így már most megszok­ják, hogy nemcsak a tízes számrendszer létezik. Meg is kapja jutalmul a társasjátékot, s miközben ön­feledten rakosgatja a pálci­kákat, lassan megtanulja, hogy a kockának hány éle és hány csúcsa van. Társas­játék, mint geometria óra. Szokatlan, de a látottak sze­rint jó módszer. Ki mit ért? Ennek az osztálynak a tanulói az első évben az új módszer szerint kezdték tanulni a számtant, s en­nek egyik eredménye, hogy az népszerűségében vetek­szik a tornaóráéval. Szám­tanórán az ülésrend is meg­változik, a három padsor­ban mindig mások ülnek, aszerint, ki mit értett meg az anyagból. A Komplex-oktatásnak ne­vezett módszert Magyaror­szágon az Országos Pedagó­giai Intézetben dolgozták ki. Alkalmazták már az új módszert az Egyesült Álla­mok, a Szovjetunió, Anglia és az NDK iskoláiban is — sikerrel. A Jázmin utcai is­kola kísérletéről ez a kép marad meg: egy gyerek, mi­előtt a kérdésre válaszolna, kezét a fejéhez támasztva — gondolkodik. Mi • még magoltuk az egy­szeregyet ... Benedek B. István „Ne is mutassátok meg senkinek../ Egri muzeológus dolgozza fel Gárdonyi Géza hagyatékát Negyedszázadnyi időn át élt és dolgozott egri remete­műhelyében Gárdonyi Géza. Méreteiben is hatalmas iro­dalmi hagyaték maradt utá­na: többezer kötetes könyv­tár, kéziratok, feljegyzések, naplótöredékek: irói életé­nek számos ereklyéje. A FIA SEM EMLEGETTE Sejteni lehetett, hogy ez a — szakemberek által is­mert — hagyaték megcsonkí­tott. nem teljes, de ez a sejtés csak két éve, az író legidősebb fia, Sándor halá­la után vált bizonysággá. Gárdonyi Sándor apja ha­gyatékának nagy részét ma­gánál tartotta, mindenkitől elzárta, s titkolta bármiféle anyag létezését is. „Ne is mutassátok meg senkinek, ne is emlegessétek”, tar­totta magát az atyai inte­lemhez élete végéig, s a kéz­iratok kötegelt, az ellent­mondásokat, titkokat meg­világító és magyarázó ira­tokat, a legparányibb papír- szeletkéket, cédulácskákat, a borítékba rakott jegyzete­ket is gonddal megőrizte. A 43 esztendőn át isme­retlen irodalomtörténeti vo­natkozású és jelentőségű Gárdonyi-hagyaték — 23 320 lap kézirat, több mint fél­ezer levél, több száz szemé­lyi és családi okmány, nagymennyiségű titkosírással készült cédula, naplótöre­dék — az egri vármúzeum tulajdonába került, ahol dr. Korompai János, a múzeum A MECSEKI FOTOKLUB Gondolatok egy jubileumon Elmaradt Pécsett egy jubileum: senki sem emlé­kezett meg arról, hogy tíz esztendeje alakult meg a Mecseki Fotoklub Ma­guk, a klubba tömörült amatőr fotósok is szeré­nyen elhallgatták az évfor­dulót, legalábbis a nagy nyilvánosság előtt. Pedig ez a társaság többet érdemel ennél, nagyobb figyelmet, több elismerést. Tíz évvel ezelőtt ugyanis, amikor megalakultak, s mindjárt „meg is szegték? a fotóművészet hagyomá­nyait — azonnal Pécsre te­relték az ország amatőr fotósainak figyelmét, s a Mecseki Fotoklub egy- csapásra példa lett. Az eredményes útkeresés, az új formanyelv kialakításá­nak példája. Sőt, egy-két év múlva kialakultak kül­földi kapcsolatai is. A posta Japántól Dél-Amerikáig, Kanadától Finnországig sokszor hetenként vitte és hozta képeiket. Rövidesen betörtek a világ szinte minden számottevő kiállí­tására, s amikor például a londoni szalonra vagy to­kiói tárlatra az egész vi­lágból küldött öt-hat ezer kép közül egy-kétszáz ke­rült csak a falra, abban mindig ott volt két-három, vagy több pécsi amatőr művész fotója is. A vá­ros művészeti élete elő­ször velük került Európa művészeti életének vérke­ringésébe. Ezek a sikerek igen nagy belső alkotóerőt adtak a klub tagjainak. Szinte meg­szállottként dolgoztak, tisz­tán öntevékeny alapon, tag­díjakból összegyűjtött pén­zen. Később a Doktor Sán­dor Művelődési Ház ismer­te fel a klub remek nép­művelési adottságait, s nyújtott otthont műhely­munkájuk számára. Csak­hogy a frissen kialakult nemzetközi kapcsolatokat tartani kell, ez pedig cse- rekiállítás nélkül lehetet­len volt. Ehhez viszont hi­ányzott a megfelelő helyi­ség. Azonkívül a nemzet­közi kiállítások költségei­nek fedezésére nem ele­gendő egy nagy vidéki vá­ros tárlatának bevétele, mert nem fedezi még a megfelelő színvonalú kata­lógus kiadásait sem. Ezek a főleg anyagi gondok végül is azt eredményezték, hogy Győr és Miskolc fo­tósai a pécsiek elé törtek. Aztán a Mecseki Fotoklub több tagja, külföldi sikerei után úgy érezte, hogy ki­nőtte ezt a klubot, s fej­lődéséhez további lehető­ségeket keresett. Az élteié erejű kiállítások hiánya miatt évekig tétlenségre kényszerített klub erőtlen volt ahhoz, hogy visszatart­sa magas művészi színvo­nalat elért tagjait. Lassan már annak sem tudott ele­get nyújtani, aki eljárt a klubba. Mindemellett néha az anyagiasság is felvetette fejét közöttük. Bár a klub most már lá­badozik, van már terme, igaz, csak pincehelyiség a Technika Házában, de ez is valami. Csakhogy erejét felőrölte a létért való küz­delem, lelkes tagjai közül sok, időközben nagyobb ne­vet szerzett fotós hiányzik. De a tíz év történetének végén vessük fel a kérdést: Mit jelent, mit jelenthet a Mecseki Fotoklub Pécs kulturális életében? Két és fél ezer amatőr fotós tevékenykedik Pécsett a klubok és szakkörök tag­jain kívül. A fotó észre­vétlenül tömegigénnyé vált, a fényképezőgép lassan el­engedhetetlen családi kel­lék, sőt „alkotásai” nem egyszer falra is kerülnek, generációk nézegetik. De ha csak album lesz belőle, akkor is elgondolkodtató: vajon az esztétikai nevelés ilyen remek lehetőségét, sőt tömegméretű lehetősé­gét kihasznál juk-e eléggé? Vajon az igénytelen szín­vonalú fotó kétezernéhány- száz alkotója tud-e arról, hogy Pécsett világviszony­latban elismert fotóművész társaság létezik? Túlnyomó többségük valószínűleg nem tudja. Pedig éppen tíz éve, hogy megalakult a Mecseki Fotoklub. S mivel óriási lehetőség van ezzel Pécs kezében! Kiállítások, bírá­latok, rendszeres, nyilvá­nos szaktanácsadások for­májában többé-kevésbé a klub vehetné kezébe az amatőrök irányítását, neve­lését. Ehhez persze nagyobb propaganda kellene és több pénz. Nem akarjuk anyagi kérdésekben befolyásolni az illetékes szerveket, hiszen a rendelkezésükre álló anyagi eszközöket oly nehéz a sok­féle igényt egyaránt kielé­gítve elosztani. Mindössze arra hívjuk fel a figyel­met: vessék egybe, mek­kora közönsége van például az öntevékeny színjátszás­nak, vagy a népi táncnak, sőt — s ez világért sem az öntevékeny kórusművé­szet lebecsülése akar lenni —, mekkora a közönségük az öntevékeny kórusoknak, — majd utána hasonlítsák össze a két és fél ezer szer­vezeten kívüli pécsi amatőr fotóssal. v.n. irodalomtörténeti gyűjtemé­nyének kezelője, két éve végzi a nagytömegű anyag rendezését, nyilvántartását, az irodalmi hagyaték feldol­gozását ÁLMOK A NOVELLÁBAN — Gárdonyi az élet min­den helyzetét felhasználta gondolatok, ötletek, témák gyűjtésére. — mondja á ku­tató. — Gyakran leírta ál­mait, hogy az „éjszaka lá­tott” helyzeteket vagy ese­ményeket beleszője egy-egy novellába, regénybe. Van a hagyatékban számos cédula kusza írású verssorokkal, a cédula alján a sorok tisztá- zatával, magyarázatával, amelyek mind azt tanúsít­ják. hogy ezeket a sorokat az író álmából felébredve írta le. JAVÍTHATATLAN JAVÍTÓ Az utókor és a kutatók szempontjából hasznos szo­kása volt Gárdonyinak: az egyszer leírt szót nem dob­ta el, nem semmisítette meg, még ha többször meg is vál­toztatta műveinek szövegét A legkezdetlegesebb vázlat, a legkopottabb papírdarab is megmaradt. ötvenhárom borítékban 1145 cédulát szá­moltak meg; ezek részletes vizsgálata értékes felvilágo­sításokat ad majd az egyes művek kialakulására, szö­vegének változásaira, vissz­hangjára. Gárdonyi javíthatatlan javító volt. Kéziratait újra meg újra átjavította. A ce­ruzás kéziratból csak lénye­ges módosítások után lett tintával írott, de még ex is tovább finomult és bő­vült gépelésben, és a gép­iratot is sűrű javításokkal tűzdelte meg. A nyomdába küldött kéziraton is egymást érték a javítgatások, beszú­rások. Hogy az agyonjavit- gatott kéziratlapokat ho­gyan fogadták a nyomdá­szok, könnyű kitalálni alt­ból a piros ceruzás kérlelő üzenetből, amelyet a „Jancsi dádé” című novellájának lapszélén olvashatni: „Szer dő úr! Kedves munkatár­sam! Káromkodni vétek!” LEVELEK AZ ÉVKÖNYVBEN A Gárdonyi-hagyaték mú­zeumi gondozójának napló­jában máris több, mint 40 téma sorakozik, amelyek tu­dományos feldolgozásra vár­nak (új életrajzi adatok az ifjúkorról, az író tanítós­kodása. Gárdonyi, az újság­író, Gárdonyi és a szinpad. Gárdonyi, a nyelwédő, Gár­donyi világnézete, munka- módszere, mindennapi éle­te.) Az irodalmi hagyaték nagytömegű anyagából előbb a levelezés kerül feldolgo­zásra: az Egri Vármúzeum 1968. évkönyve közli vala­mennyi (584) levél tartalmi kivonatát; majd az okmány­anyag és a kéziratok feldolgo­zása következik. Előrelátha­tóan 5 év kell a roppant hagyaték fő részleteinek publikálásához. Legutoljára marad a titkosírásos anyag megfejtésének technikai le. bonyolítása. A nagyobb mennyiségű titkosírásos kéz­iratanyag, a sok új adat és szempont: Gárdonyi Géza életére és munkásságára vo­natkozó kutatás új lehető­ségeit tárja fel, s egyszer­smind az író új irodalom­történeti portréjának meg­rajzolását sürgeti. Pataky Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents