Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
Sfax, a mesterdetektív Krimi-paródia POKOLI nyári zivatar tombolt. Tizenegy órakor történt, este. Sfax, a mesterdetektív élvezte a színjátékot. Elterpeszkedett karosszékében, pipázott, időnként kortyolgatott száraz Bingrove keverékéből, amelynek barna felszínén jégkockák csillogták. Utrage regényét olvasta, a Kék titok című izgalmas történetet. Nem messze, az esőfüggöny mögött, túl az égi- háború ijesztő zajain, ütött a Szent-Eustace toronyórája. & ekkor becsöngettek hozzá Sfax ajtót nyitott. Ázott, rejtelmesen villogó fekete esőkabátban egy magasnövésű, termetes férfi lépett be. Azt mondta: — A1 Touns a nevem, öcsémet ma reggel meggyilkolták a villámban. Teteme eltűnt. Nyomozza ki a tettest: ötvenezer guldot fizetek érte. Ezer guldot most azonnal leszúrok önnek, a többit a nyomozás befejezésekor kapja meg. De a csekket letétbe helyezem. Rendben van? — Tökéletesen. — Akkor induljunk. Vonaton utazunk, hálókocsiban, reggelre Ribbons városában leszünk. Cégem és villám van ott. Biztosítom, a gyilkosság felettébb rejtelmes. Sőt, ré- mületes elemek sem hiányoznak belőle, majd meglátja. Gyerünk, vár a taxi. Pontosan indult a vonat. Elhelyezkedtek a kétszemélyes fülkében. Touns a felső ágyat választotta, Sfax az alsót. Mindent tudott már a mester, amit előzetesen tudnia kellett. A1 Tounsnak semmiféle előnye nem származhatott öccse halálából. Inkább kára, mert életbiztosítása gyilkosság esetére nem szólt. A1 Touns különben dúsgazdag temetkezési vállalkozó volt, feltaláló-féle bogaras ember. Éppen nyugalomba készült. Üzletét közjegyzőileg az öccsére hagyta. öccse gyilkosán bosszút akart állni. Azért fordult a mesterdetektívhez, mert a helyi rendőrnyomozókat tehetetlennek tartotta, Touns hamar elaludt. Sfax szemére nem jött álom. CSODALATOS reggelen érkeztek meg Ribbons ódon városába, ebbe az óriási, szabadtéri múzeumba. Touns villájába haj itattak. Sfax megállapította: ízlés, gazdagság, mesebeli kényelem jellemzi az egyemeletes remek építményt kívül-belül. A házigazda nyomban öccse szobájába vezette hírneves vendégét, az emeletre. Két urat találtak ott, a helybéli rendőrség két nyomozóját, akik a bűntény ■ bejelentése óta egyfolytában foglalkoztak az esettel. Mindketten ismerték Sfaxot. Szakmai irigykedés nélkül méltatták sikereit és szívélyesen üdvözölve őt bevallották: — Kifog rajtunk az ügy. Tehetetlenek vagyunk. És gondterhelten hozzátették: — ön sem lesz szerencsésebb, mester. Előre sajnáljuk ... Sfax rágyújtott a pipájára s megkérte az egyik nyomozót, tájékoztassa a tényállásról. — Tegnap reggel ölték meg Ob Tounst, — hangzott az összefoglaló. — Kilenc órakor. Erre vall az asztali porcelán óra, amelyet az áldozat estében levert * ezzel megállított. Ob Touns testéből Made in India tőr állt ki. Ezt A1 Touns úr állapította meg, amikor a gyilkos eszközt öccse melléből kirántotta. Touns úr egyébként a gyilkosságot megelőző másfél órában a földszinten tartózkodott, ahol egy új találmányán törte a fejét. Senki sem távozhatott az emeletről az 6 tudta nélkül. Megjegyzem: a villa összes ablakát erős vasrács védi. Hová tűnt hát a gyilkos? öngyilkosságról nem lehetett szó, mert a hulla eltűnt, mialatt Touns úr nekünk telefonált. ö, persze, bátor ember lévén, átkutatta az egész házat Se tetem, se tettes. Es nincs meg a tőr sem. A NYOMOZÓ tehetetlenül széttárta a két karját: — Vaskos a rejtély és megoldhatatlan ... Sfax bólintott — Néhány perc és megnevezem a gyilkost, — pöfékelt, s megnyomta a szót: — Akkor aztán letartóztathatják. A1 Touns boldogan mosolygott a két nyomozó megrökönyödésén, a mester pedig kinézett a rácsos ablakon s így szólt: — Kék szeme van a gyilkosnak. Kopasz feje. Bika ereje. Felső, második záp- foga hiányzik. Szeretője, egy feketehajú, Indiából származó hölgy, jelenleg útban van Amerika felé. De nem ő a tettes. Sfax letérdelt a padlóra » a nagyítóját ráirányította: — A gyilkos szívesen olvassa Utrage regényeit. Ebben azonos az ízlése az enyémmel. Kalapját, lábbelijét, fehérneműjét külföldről hozatja. Jól érti az anatómiát, örömérzettel töltik el a hullák. Egyetlen szúrással oltotta ki áldozata életét. A1 Touns elragadtatva szorította meg Sfax kesét. De a helyi nyomozók nem akartak hinni a fülüknek. Végre az egyik nagy üggyel-bajjal megtalálta a hangját: — Főlséges elme, — mondotta. — De hol a hulla? — Igen, hol a hulla? — követelődzőit a másik. Sfax megértőén bólintott s odalépett a falburkolathoz. Nagyítója segítségével hosz- szan keresgélt rajta valamit, s akkor megnyomta az egyik cirádát. Erre feltárult egy olyasféle nagyságú és rendeltetésű üreg, mint ami- nőkbe hajdan a római katakombákban temetkeztek. És lám, valamennyien megpillantottak a nyílásban egy miniatűr koporsót, benne — Ob Touns miniatűr tetemével. — íme, a hulla, — magyarázta Sfax. — Koporsója olyan anyagból készült, amely elektromosság hatására gyorsan összezsugorodik a belétett hullával együtt. Sátáni találmány. Csak egy temetkezési vállalkozó agyában született meg az efféle gondolat.... Ebben a pillanatban A1 Touns előrántotta Made in India tőrét. Azt, amellyel szerelemféltésből megölte az öccsét. És mielőtt lefoghatták volna, a szívébe döfött. Valóban jól értette az anatómiát Koporsója működésének titkát elvitte magával. — Mester, — lelkendezett az egyik nyomozó — az ön zsenialitása már csaknem boszorkányság! Kőnyörgünk, árulja el a titkát! SFAX újra megtömte a pipáját, rágyújtott és így szólt: — Titok? Szó sincs róla. Mindössze az történt, hogy a hálókocsiban ébren töltöttem az éjszakát. A1 Touns pedig álmában kifecsegte a titkait... FÖLDES MIHÁLY APRÓ ESETEK Egy hölgy kalapot vásárol. Felpróbál vagy húszat, de egyik sem. tetszik neki. Végre a nagy kavarodásban talál egy megfelelőt. — Ez jó lesz, csomagolja be, kérem! — Ahogy parancsolja! — mondja az eladónő — bár ez az a kalap, melyben az imént bejött! * A madárüzletbe ingerülten tér vissza az egyik vevő. — Nézze, mit sóztak a nyakamba! Tegnap vettem maguknál ezt az énekesmadarat, és kiderült, hogy törött a lába! — Na és, mi van akkor?! — csodálkozik az eladó — hiszen ön énekest vásárolt nálunk és nem balerinát! * — Mikor a férjem rosszul bánik velem, azzal fenyegetem meg, hogy visszamegyek a mamához. — Én ellenkezőleg. Azt mondom, hogy idehívom a mamát... * A bokszoló panaszkodik a trénerének: — Az öltöző elég messzire van a ringtál. — Ez ne aggasszon, édes fiam, aligha kell majd a saját lábadon visszajönnöd. A Krokogyilbő] fordította Kovács Sándor — Tisztelt bíróság! Mint keresetemben is kifejtettem: válni kívánok feleségemtől, Az ok, hogy nejem teljesen elhidegült tőlem ... Nem, nincsenek konkrét bizonyítékaim, de ezt az ember megérzi, kár, hogy a tisztelt bíróság nő, így nehezebben érti meg a szempontjaimat. Tíz éves házasok vagyunk. Ennyi telt el megértésben, szeretetben, boldogságban. A dolog körülbelül egy éve kezdődött... Elöljáróban azonban el kell mondanom, hogy imádom a csirkecombot. Mikor elvettem Elvirát, anyám elmondta ezt neki. Akkor az álnok lesütötte a szemét és áhitatosan rebegte, hogy ez direkt szerencse, mert ő ki nem állhatja a csirkének a combját, csak a hátát, meg legfeljebb a szárnyát tudja megenni. Akkor éreztem, minket az isten is egymásnak teremtett, éppen olyan, mint az anyám. Minden vasárnap csirkét vágtunk. Nekem jutott a két combja és a melle, ő ette a hátát, a szárnyát és az aprólékját. Sosem szóltam érte: hadd egye, ha egyszer azt szereti. Az ember tisztelje a házastársa ízlését, még akkor is, ha nem egyezik az övével. Egy évvel ezelőtt történt. Későn mentem haza, a vacsorám az asztalon volt. Én sosem kívántam tőle. hogy megvárjon a vacsorával. Olyan enyhe szalon-mó- lém volt. de azt azért észrevettem, hogy a cslrkepör- költben nincs comb, nincs melle húsa. Egy hatalmas csontos hát es két szárnya úszkált a piros szaftban. Már akkor sejtettem, hogy ez nyílt támadás. De az is eszembe jutott aznap, hogy egyszer ő is megkóstolhatja a combot is ... Bár az egyiket azért meghagyhatta volna. Nem vagyok önző, tessék elhinni. Ha odaáll elém és azt mondja: — Te Jenő, én is megszerettem a combot, ezentúl egyik legyen » tiéd, a másik az enyém... Hát tessék elhinni, beleegyezem, elvégre emberek vagyunk, nem igaz? De így? Se sző, se beszéd! Másnap azért nem tettem szemrehányást. Egy hétig nem szóltam hozzá. A következő vasárnap megint csirke volt. Ezúttal rizs esen. Imádom. Nekiülök, eszem lefelé a rizst, eszem, eszein. Előjön egy szárnya, aztán a másik, aztán a püspökfalatja... De comb sehol. Érthető, tisztelt bíróság, hogy ekkor már megfogalmazódott bennem a gyanú: ennek a nőnek van valakije. Annak adja a combokat. Azután nagyon rosszul éltünk. Sosem emlegettem neki a csirkecombokat. Többször sütött rántottcsirkét. és újra nekem adta a combokat. Ekkor azonban VALÓ OK------- -- i ■ é n már óriási önuralommal, eltoltam magam elől és azt mondtam: — Add a szeretődnek! Képzeljék el. Megjátszotta. hogy sír. A comb ott állt napokig az asztalon. Azt hitte, ezzel eltereli a figyelmemet. Igen... Megismerkedtem Alizzal. Kedves özvegyasz- szony. Hiába, az embernek hiányzik a gyengédség, ö mindig nekem adta a csirke combját, mert ő is olyan, mint az én szegény jó édesanyám, isten nyugossza, ö is csak azt a jó csontos hátát szerette leszopogatni ... Ennyit tudok előadni, tisztelt bíróság, és kérem a válás kimondását, annál Is inkább, mert Alizk^m anyai örömöknek néz elébe... Ekkor a bíróság az asz- szonynak adta meg a szót: — Én nem tudok mit mondani... Én... Tetszik tudni, hiszen a tisztelt bírónő is nő ... Ez abban az időben volt, amikor csak azt a Mirelit fagyasztott csirkeaprólékot lehetett Gyurkó Géza: JCölto c fiűkőLAan — Hát te, édes fiam? — nézett bele határidős naplójába Szent Péter, amint szerényen bár, de meggyötörtén megjelentem a mennyek kapujában, belépőcédulái kérve és várva. — Megjöttem. Bemennék — suttogtam esdeklőn. — Nem értem — ingatta ősz szakállát Péter, hiszen te csak 32 év és négy hónap múlva vagy beütemezve. Miért siettél ennyire? — csodálkozott rám értetlenül. — Ügy történt, Péter atyám — mondtam — be kellett mennem a hivatalba, hogy pecsétet kapjak egy papírra, amely tulajdonképpen olyan nagyon fontos nem is lett volna, de hát nálunk a Földön a nem nagyon fontos papírokra is szükség van. Amikor az íróasztal mögött ülő férfi megtudta, ki vagyok, felütött, bezárta kulccsal az ajtót és egy vaskos köteg papírt dugott az orrom alá ... — Uram, örülök,hogy ösz- szehozott a sorsunk. Engedje meg, hogy felolvassam néhány versemet, szíves el-» bírálás végett... Amikor a takarítónő kidobott bennünket, megkért, másnap menjek vissza és azonnal lepecsételi a papírt. Nem mentem! A legkényelmesebb cipőm sarka javításra szorult. A cipészek mestere, amikor megtudta, ki vagyok, azonnal bezárta a cippentyűbolt ajtaját, kitette a „Zárva” táblát és előhúzott egy vaskos köteg papirt: — Uram, örülök, hogy jósorsa hozzám vezette. Nagy íróval találkozik most, engedje meg, hogy ennek bizonyítására felolvassam „Kleopátra a termelőszövetkezetben” című trilógiámat ... És felolvasta. BúcsúI záskor, éppen hajnalodott, megígérte, másnap, ha visszahozom a cipőt, azonnal’ *■ megcsinálja, csak még egykét kisebb elbeszélést mutat be nekem. Nem vittem visz- sza a cipőmet. Inkább boka- süllyedést kaptam, ami testtartási differenciákat, as utóbbi pedig máj- és vesezavarokat okozott. Elmentem hát az orvoshoz, aki lelkiismeretesen megvizsgált, mielőtt az injekciót beadta, a receptet felírta volna, megkérdezte a nevemet, valamint foglalkozásomat. Rendkívül megörült, amikor megtudta, hogy én vagyok a híres dráma-, regény- és esszéíró és közölte velem: ő is ír drámákat, esszéket, regényeket, sőt verseket is. Le is tette az injekciós tűt és megkért, jöjjek vissza rendelés után, akkor lesz ideje, hogy kényelmesen beadja nekem az injekciót és egykét drámáját. Nem mentem vissza. Ide jöttem. Szent Péter megcsóválta a fejét, megnézte noteszát, aztán hümmögni kezdett: — Szerencsétlen ember. Neked voltaképpen a pokolban a helyed a feljegyzések szerint. De úgy vélem, vezekeltél eleget... Itt a cédula ... Azazhogy várj csak egy percre. Ha már olyan íróféle voltál, ezt hallgasd meg, — előhúzott egy köteg fügefalevelet és büszkén olvasni kezdte mennyei darabjának címét: „Gábor és az arkangyalok”. Musical commedy három teremtésben, harsonaszólóval... kapni... ősz Ferenc Azonmód elindultam a pokolba! — Kikérem magamnak, nem én löktem rneg az asztalt, mert vesztésre állok! (A Wochenpresse-böl) Szöveg nélkül (Erb János rajzat)
