Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

napló I9OT. DECEMBER 1«. n Ú Eélfjn a’aznak a Baranya meiysi hiildSt'e'.t az Mii !l. kongresszusára As MTS n. kongresszusát, de­cember 12-én és 13-án tartják Budapesten. Az MTS Baranya megyei Tanácsa küldöttei hét­főn. december ll-én a déli gyorssal utaznak fel Budapest­re. A megye küldöttei, szavazati jogú küldöttek: Abai Ferenc, Baltzer Klára, Bődi Dezső, Bö- dő László, dr., Búzánszky Béla, dr. Csemus Kálmán, Csorba István. Egyed Mihály, Fischer Ferenc, dr. Gaái Tibor, Gonda Ki Tolt Baranya legjobb női Ferenc. Gyarmati Sándor, dr. > Kálmánchey Zoltán, Kóré Fe- < : és férfi sportolója rencné. Köves István, Köves < ■ ** Mária, Mátrai Géza, Muskáth) Ede, dr. Nagy Gyula. Orosz ( Ottó, Poprócsi Vilmosné, Pusz- J tai József, Rózsahegyi Mátyás,; Tóth László, dr. Vida József, < Weich László. Tanácskozási jo-) gú küldöttek: Appelchoffer Gé- / za, Bogyó Gyula, Keresztes j László, Körtési József. Lendvai> János, Pásztory Attila, Sági j Sándor, Szepezdi István. Játíhotnzcsgás vagy a szabályok mozdulatlansága ? A nyári sportágak, de külö- nősképpen a labdarúgás talán „legtitokzatosabb” hónap­ja a december: az átigazolások időszaka. Ilyenkor mende-mon- dák, kiszivárgott realitások és tévhitek kelnek szárnyra. Ezek kísérőjelenségek, a közvélemény szórakoztatására (vagy éppen a bosszantására) szolgáló híreszte­lések. Ezeken túl azonban az átigazolási időszak nagyon ko­moly eseménye a hazai sport­életnek — s ha már elsősorban a labdarúgásról van szó, mond­juk ki: az átigazolás az egye­sületek kisebb-nagyobb érdekei mellett a magyar labdarúgás fejlődését is kell hogy szolgálja. Sajnos, a tapasztalat évek óta az. hogy nem túlságosan szol­gálja, illetve ez a szolgálat egy­oldalú. Ismeretes, hogy az átigazolási szabályok értelmében a klub­cserére váró sportoló lapján a régi egyesület nyilatkozatának is szerepelnie kell. Ha ez a nyi­latkozat nemleges, akkor a sportolónak — ha kitart a klub­csere mellett — egy évig ki keli várnia. Ez idő alatt sem­miféle nyilvános versenyen, mér­kőzésen nem szerepelhet. A vá­rakozási idő újabban a kére­lem benyújtásának a napjától számít. Kivételként eltér ettől a felsőoktatási intézménybe be­iratkozott, valamint a sorköteles katonai szolgálatot teljesítő sportoló átigazolása. Az érvényben lévő átigazolási szabályzat nyilvánvalóan a ki­sebb egyesületek, alsóbb osztá­lyú csapatok érdekeit védik, és ez bizonyos szempontból érthe­tő is. A kis csapatok házatáján szokott feltűnni a tehetségek nagy többsége, ott kezdik a szárnyaikat bontogatni, és azt az áldozatot (anyagi és pedagó­giai áldozatot), amely egy-egy fiatal tehetség „feltűnését” meg­előzi — rendszerint az anya­egyesület hozza meg a maga szerény kereteiből. így érthető is a ragaszkodásuk a saját ne­velésű ifjú tehetségekhez. A ta­pasztalat szerint a ragaszkodás mértéke — egy-egy nagycsapat­tal szemben — a körülmények­hez képest szokott változni, de minden esetben a kis egyesület érdekei állnak az előtérben. Az átigazolási szabályok azon­ban nem ilyen megfontoltak és reálisak a magasabb osztályú csapatokkal — és ezen túl a magyar labdarúgás fejlődésével szemben. Nem elégítik ki az igé­nyeket, amelyek a magyar lab­darúgás nemzetközileg elismert helyzetéből, a sportág élvonalá­nak feladataiból következnek. A jelenlegi átigazolási rendszer a nagycsapatok szempontjából ki­egészítésre szorul. Jóformán évek óta hiányzik a magyar labdarúgás élvonalából a reális játékmozgás, az egészséges vér­keringés. Érdemes átgondolni, hogy a legutolsó villámigazolás óta alsóbb osztályból alig-alig jutott fel figyelemre méltó te­hetség az első osztályba, illetve élvonalbeli nagycsapatba, vagy ha igen, akkor két klub közötti kivételesen jó viszony révén (mint például Dunai II. átigazo­lása az Üjpestbe) vagy a leg­bonyolultabb lakáscserékhez ha­sonló „keringőzés” révén (erre is volt már példa nem is egy), vagy pedig egyéves kivárással, amire azonban a játékosok ért­hető módon nem szívesen vál­lalkoznak. mert elég ritka, hogy egy játékos az egy évi kihagyás után is a „régi” maradjon. Mi tagadás, bonyolult dolgok ezek, de elsősorban azért, mert az évek során észrevétlenül bo­nyolultakká váltak. Az NB I-es csapatok kedvezőbb átigazolási lehetőségeiről beszélni nem va­lami népszerű dolog, csakhogy ezzel a szemérmes szemhünyás- sal a magyar labdarúgás fej­lődése nem fog előre mozdulni. A kétségkívül demokratikus han­gulatú ellenérv szépen hangzik: a kisebb csapatokat nem lehet kifosztani, a nagycsapatok pe­dig ahelyett, hogy a kiscsapa­tok tehetségeire vetik ki a há­lójukat. inkább fordítsanak több gondot a saját játékosnevelésre. Nos. ez mind igaz — bizonyos értelemben. Az egyik oldalról. Az elsőosztályú csapatok nagy többségében évek óta komolyan foglalkoznak a saját utánpótlás­sal, de valljuk be: még az e téren a legkedvezőbb helyzet­ben lévő Ferencváros is legfel­jebb egy fél csapatra való olyan sajátnevelésű játékost tud pro­dukálni, akik NB I-es színvona­lon tudnak játszani. A kisebb csapatoktól való felszívás nél­kül aligha létezne az első osz­tály, de ugyanúgy az NB I. B, és az NB II. sem. Másrészt pe­dig: mennyit használ a magyar labdarúgás szempontjából egy kitűnő fiatal tehetség, ha az NB II-ben, vagy még lejjebb rúgja a labdát? A % NB I. —, de még K NB ^ I. B. részéről Is jogosnak látszik az igény, hogy az át­igazolási szabályzat bizonyos módosításra vár. Az első osz­tályú csapatoknak —■ anélkül, hogy egy-egy klub esetleg „já­tékostemetővé” válna — egy-két játékos erejéig minden évben biztosítani kellene a villám- lehetőséget! Ez főként a kisebb lehetőségekkel rendelkező NB I-es csapatoknak biztosítana reális játékosmozgást, csapat- építési lehetőséget. Az átigazolás végső célja az erők ésszerű átcsoportosítása. Bizonyos sportágakban az egye­sületek között reális a viszony. A nevelő egyesületek és a ve­zető klubok között többnyire baráti viszony mellett, a két­oldalú érdekek alapján cseré­lődnek a játékosok. Labdarú­gásban is valami hasonlóra van szükség! Különösen most — vagy addig —, amíg az átigazo­lási szabályok nem a legked­vezőbbek, és lehetőséget adnak a helytelenül értelmezett klub­érdek merev alkalmazására is. A klubérdek nagyon fontos. De fontosabb ennél az adott terület sportjának ésszerű egyensúlya, s még ennél is fontosabb a sport, vagy a sportág országos helyzete. A magyar labdarúgás mindig gazdag volt a tehetsé­gekben. Most is az. A tehetsé­gek, a jó játékosok okosan, át­gondolt. túlzásba nem vitt át­irányítási lehetősége messze meghaladja a klubérdekeket. Thicry Árpád 1967-ben? A Dunántúli Napló sport­rovata és az MTS Baranya megyei Tanácsa propaganda bizottsága a hagyományokhoz híven, ebben az évben is megrendezi közvéleménykuta­tását. Ki volt Baranya legjobb női és férfi sportolója 1967- ben? Az egyes sportágak szak­szövetségei rangsorai alapján az MTS Baranya megyei Ta­nácsa és az MTS Pécs városi Tanácsa elnökségeiből és a megye legjobb szakembereiből alakuló bizottság dönti el. Baranya férfi és női sportolói közül kik érdemlik meg ered­ményeik alapján a megtisztelő címet. Közvéleménykutatásunk eredményét január közepén hozzuk nyilvánosságra. Az el­ső három helyezett férfi és női sportoló nyeri el szerkesztősé­günk és az MTS megyei vá­rosi Tanácsa tiszteletdíját. Közvéleménykutatásunknak nemes hagyományai vannak. Évről évre meghirdetjük pá­lyázatunkat, s a megye leg­jobb sportolói ranglistájára magyar válogatottak, országos csúcstartók, megyeválogatot­tak, kiváló sportolók iratkoz­tak fel. Baranya és Pécs sportolói ebben az évben is jó ered­ményekkel öregbítették a me­gye. a város sportjának hír­nevét. Kóréné, Schmidtné a magyar kézilabda válogatott erősségei voltak, Erdősiné Tol­nai Márta ebben az évben is megállta a helyét a magyar női tornászválogatottban. Kö­ves Mária, Lukács Jánosné. a PVSK női atlétái nagy orszá­gos versenyeken is a legjob­bak között végeztek. A kom­lóiak fiatal női atlétája Wie- land. serdülő létére verekedte magát a legjobbak közé. A férfiaknál Lovász Lázár, a Dózsa atlétája nemegyszer szerepelt a magyar váloga­tottban, Honti, a PVSK, Du­dás, a Komlói Bányász atlé­tája ugyancsak válogatottsá­gig vitte. A Spartacus kerék­párosai Rajnai és Dévai And­rás. a Dózsa labdarúgói Kon- rád. Móricz, Hernádi, a PVSK kosárlabdázói Gyurasits. Cson­gor, mind-mind oly teljesít­ményt nyújtottak. melyek megérdemlik az elismerést, megbecsülést. Reméljük, közvéleménykuta­tásunk eléri célját: hozzájárul a kitűnő eredményt elért sportolók népszerűsítéséhez, az egyes sportágak rangsorai­nak megállapításával pedig tisztázza az erőviszonyokat. Nem sikerült előbbre lépniök a Dózsa labdarúgóinak Tanulsáaos ével zártuk a lila-fehérek A labdarúgó NB I. 1967. évi pé­? A labdarúgó NB I. 1967. évi pé­< esi mérkőzései nem elégítették ki J a pécsi sportkedvelőket. Nem is \ olyan régen lő—16 ezer nézőt von- j zcttak a találkozók hétről hétre j a vasutas sportpályára. Nem egy ( alkalommal fordult elő, hogy ; szűknek bizonyult a pálya néző- {tere. És most lényegesen meg­csappant az érdeklődés, volt olyan vasárnap, amikor alig kétezer fi­zető néző volt a pályán. A szur­kolók megérzik a jó összecsapá­sokat és az utóbbi időben ritkán jutottak olyan mérkőzésekhez, melyek a kétségtelenül megnöve­kedett igényeket kielégítették ) volna. Igazán színvonalas, izgal- j más mérkőzés hiánycikk volt az NB I. pécsi találkozóin. Talán > egyedül a Bp. Vasas elleni pécsi < mérkőzésen játszott úgy a Dózsa, S hogy tűzbejöttek a nézők. ) A sportkedvelők joggal bosszan- (kodtak, hogy gyakran végződtek S megegyezéssel, pontosztozkodással \ a találkozók s ezért megrendült s a szurkolók bizalma. Az izgalmas, ; változatos, érdekes küzdelmek J akkor is elnyerik a nézők tetszé- S sét, ha a színvonal nem emel- ( kelik átlag fölé. De olyan játék, (mely a színvonal mellett az iz- ) galmat, a küzdelmet, a változa- ) tosságot is nélkülözi, nem tudja s a pályára csalogatni az érdeklő­> dőket. í TÖBBRE KÉPES A CSAPAT! Az elmúlt év végén a Dózsa ) értékelésekor azt írtuk, hogy több- s re képes a csapat, s ekkor az > NB I-ben 7. helyen végzett a c lila-fehér együttes. Az idén Bem ) sikerült előre lépniük a pécsiek­MAI SPORTMŰSOR Asztalitenisz: NB I. mérkőzések: Pécsi Ércbányász—Csepel, férfiak, Üjmecsekalja, műszaki klub, 9.00, BVSC—PEAC, férfiak, Budapest, 9.00, megyei fiú és leány úttörő egyéni bajnokság. Építők Tüzér utcai terme, 9.00. Birkózás: Kötöttfogású területi bajnokcsapatok országos döntője, a PVSK együttese részvételével, Budapest, 10.00, Országos serdülő kötöttfogású egyéni bajnokság, a PVSK birkózók részvételével, Jászberény, 10.00, szabadfogású úttörőolimpiai területi elődön- | 9.00. tők, a legjobb pécsi fiatalok rész­vételével. Székesfehérvár, 10.00. ökölvívás: NB I. B. csb. mér­kőzés: Honvéd Kun Béla SE— PVSK, Kikunfélegyháza. 10.30. Sakk: Megyei fiú és leány út­törő egyéni bajnokság. Üttörő székház, 9.00. Úszás: Idényzáró verseny a pé­csi úszók részvételével, Kaposvár, 10.00. Vívás: n. osztályú párbajtőr csb. a PEAC részvételével, Budapest, Jó fnntiló. tó nirortoló Üufigch János mMű-Mcfofm ;Tulzottak-e a műszaki vizsga követelményei? Nem sok sikert hoztak az autósok számára a gépjármű műszaki felülvizsgálat eddigi eredményei. Különösen novem­ber 27-én és 28-án, az első két felülvizsgálati napon volt ma­gas, 80—90 százalékos az „al­kalmatlan” minősítést nyert gépkocsik aránya. Sokan azt mondták ezután, hogy túlzottak a követelmé­nyek. Mások úgy vélekedtek, hogy a mai alkatrészellátási helyzet közepette nem is lehet azokat teljesíteni. De vajon lehetne bármiféle túlzásról be­szélni. amikor a követelmé­nyek a közlekedés biztonságát szolgálják. A vizsgabizottságok tapasztalták, hogy a „bukott” járművekkel néhány nappal később kifogástalan állapotban tudott megjelenni a vizsgán, a legtöbb üzembentartó. Ez pe­dig azt tanúsítja, hogy nem a felülvizsgálat követelményei magasak, hanem a felkészülök mutattak nem csekély igény­telenséget járművükkel szem­ben. Melyek voltak a leggyakrab­ban előforduló műszaki hiá­nyosságok? Különösen sok hibát tapasz­taltak a gépkocsik lámpáinál. Néhol a lámpák színei nem voltak megfelelőek, más jár­műveknél rosszul szerelték fel azokat. Sokan kényszerül­tek ismételt vizsgára amiatt, hogy ködlámpájukkal nem égett együtt autójuk városi lámpája. A ködlámpa nem kö­telező, de ha van. szabályo­san kell felszerelni. A ködr- lámpa ugyanis nem jelzi a kocsi szélességét és ezért könnyen „becsaphatja” a szembe jövő jármű vezetőjét. Az ismételt vizsgára ezt a problémát valamennyi jármű­nél sikerült megoldani. Nem mehettek át a felül­vizsgálaton azok a járművek — a jövőben sem reményked­hetnek ilyesmiben — melyek­nél hibák mutatkoztak a fék- berendezésekben. A fékolaj szivárgása rendkívül súlyos balesetek eredője lehet. Mégis számos kocsinál tapasztalható volt. Rosszul működő kézifék­kel ugyancsak több járműnél találkozott az ellenőrzés. A kormányberendezés üzembiztos állapotát azért kellett szigo­rúan megkövetelniük, mert a kopott gömbcsapszegek, futó­mű függőcsapszegek, trapéz­tengelyek komoly mértékben megnövelhetik a volán holtjá­tékát, amiből súlyos balesetek következhetnek. Ismeretes, hogy az autók, motorkerékpárok gumikerekén legalább 2 milliméter mélysé­gű profil szükséges a futófe­lületen ahhoz, hogy a gumik megfelelően tapadjanak az úton. A lecsiszolódott futófelü­let alkalmatlanná teszi a jár­művet az „úttartásra” és kü­lönösen téli időben rengeteg baleset forrása lehet. Ez a hi­ba nemcsak fékezéskor, hanem a különböző irányváltoztatá­soknál okoz problémákat a nedves, síkos utakon. A járművek karosszériájának állapota ugyancsak tárgyát képezi a műszaki felülvizsgá­latnak. A szakadozott, he­lyükről elmozduló ülések, a törött üvegek, a fényezés hi­bái vagy a korrodált lemezek a forgalomban való részvétel­re alkalmatlanná teszi a jár­művet. A műszaki felülvizsgálat kö­vetelményeit valamennyi gép­jármű-üzembentartó megismer­heti. Saját érdekében taná­csos, ha komolyan veszi azo­kat és idejében felkészül jár­művével nem úgy. mint sok gépkocsivezető, aki ..rögtön hozom” felkiáltással kér tü­relmet a vizsgabizottságtól, hogy még a vizsga idején megigazítsa a szabálytalanul felszerelt lámpát.. L. J. nek. Sőt, az elmúlt évi szereplé­sét sem tudta megismételni idén a gárda. A 16 csapatos NB I-ben 25 pontot szerzett a Dózsa, a 14 csapatos NB I. találkozóin 1966- ban pedig 29-et! A pécsi csapat gólaránya (31:40), sokmindent elárul. Az idén csak­úgy, mint az elmúlt évben, a csatársor gól képtelensége jelen­tette a legnagyobb problémát. Ti­zenegy mérkőzésén nem lőtt gólt a Dózsa. A kapott gólok alap­ján a csapat a bajnoki tábláza­ton a 6., a rúgott gólok alapján viszont a 16. Az NB I. 16 csa­pata közül a Dózsa lőtte a leg­kevesebb gólt. Érdemes azt is megnézni, hogy a megszerzett 25 pontból hányat szerzett hazai pá- lyán és hányat idegenben. Nos, 20 pontot gyűjtöttek a lila-fehé­rek Pécsett, s mindössze öt pon­tot idegenben. Ez az öt pont na­gyon kevés. Különösen az utolsó négy, idegenben lejátszott talál­kozón (Győr. Diósgyőr, Szeged, Honvéd) szerepelt gyengén a Dó­zsa. Egyetlen egy pontot sem tu­dott szerezni ezeken a mérkő­zéseken a csapat. Igazán jó szereplés csak attól a csapattól várható, mely nem­csak a hazai pályán, de idegen­ben is jó eredményekre képes, a pécsiekről viszont ezt nem mondhatjuk el. Túlságosan nyílt sisakkal játszottak a lila-fehérek a vidéki mérkőzéseken. A Dózsa volt az egyetlen csapat az NB I-ben, mely négy csatárral ját­szott. Legtöbb csapatunk k ét­három előretolt csatárral próbál- ! kozott, még az újpestiek is meg­erősített védelemmel játszottak, ha kellett 7—8 emberrel védekez­tek, de ha mód nyílott rá. 6—7 emberrel támadtak. A Pécsi Dó- ; zsánál kialakult játékstílusról, já­tékrendszerről nem beszélhetünk. GYENGÉLKEDŐ CSATÁRSOR A Dózsa csatársora már az el­múlt évben is ,,gyengélkedett”. A csapat szakvezetése akkor úgy nyilatkozott: legfontosabb felada­tának a támadójáték eredmény es- 1 ségének fokozását és az olyan ' játékstílus kialakítását tartja, j mely a meglevő játékosanyag ' adottságának, képességének leg- | jobban megfelel. Nos, a Dózsa- ' csatársor játékában ebben az év­ben változás nem történt. A leg­több mérkőzésen helytelen játék- ; felfogás és annak eredményeként vészes gól képtelenség jellemezte 1 a támadók játékát. Nem volt igazi góllövő csatára a Dózsá­nak, de igazi karmestere, játék­mestere sem volt a csapatnak. A csapat felkészítése nem a legjobban sikerült. Bizonyítja ezt az a tény. hogy május 14-ig ki­lenc mérkőzésen mindössze három gólt lőtt a Dózsa, pedig olyan csapatokkal is találkozott, mint Dunaújváros, Komló, Eger, MTK, Szeged. Erőnléti problémák is jelentkeztek az év folyamán. Te­leki Gyula edző nem tudta meg­felelően kézben tartani a csa­patot. Edzői működése első évé­ben ’még megfelelően irányította, vezette az együttest. Az NB I-ben talán még sosem volt ily szoros a mezőny. Az 5. j helyezett Tatabányai Bányász es a 15. Komlói Bányász között mindössze 5 pont a különbség, a 10. MTK-t és a kiesett 15. Komlót mindössze egy pont választja el. Nem egy fővárosi csapatunk erő­sen visszaesett. Gondolunk itt a Honvédra, az MTK-ra és a Va­sasra. A fővárosi és vidéki csa­patok közötti különbség az FTC ' és az Újpesti Dózsa kivételevei eltűnt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vidékiek fejlődtek, hanem azt, hogy a fővárosi csa­patok estek vissza. NEM VOLT KOMOLY TÉT A kiegyenlítődött mezőnyben > 7—8 csapatunk küzdött a kiesés > elkerüléséért. A pécsiek tavasszal megszerzett 12 pontjukkal az őszi 5 idényben szinte páholyban ültek, { a kiesés nem veszélyeztette a csa- s paiot. az előkelőbb helyezés meg- (szerzése, kiharcolása pedig nem < fűtötte a játékosok harci kedvét. S Lényegében, nem volt komoly tét, nem volt olyan cél, amelyért a (játékosok úgy érezték, érdemes ; küzdeni, harcolni. A pécsiek a (bajnoki táblázat alsó felében vég- s zeft csapatok ellen jól szerepel- >tek, Szombathely, Komló és Eger ] csapataitól 3—3 pontot szereztek, ) ez is hozzájárult, hogy a lila-fehé- ) reknek nem voltak kiesési gond­> jai. ; A játékosok egyéni teljesítmé­< nyét vizsgálva, két labdarúgóról, sMóriczról és Konródról mondhat­juk el. hogy egész évben kiemel­< kedő, jó teljesítményt nyújtott. A ) második csoportba sorolhatjuk (azokat a játékosokat, akik általá­éban megfelelő formát árultak el Sa mérkőzéseken. Gondolunk itt ) Rsppra, Hernádira, Kincsesre, dr. s Dunaira és Rádira. Dr. Vajda, J Rónai és Tüske csak időnként < nyújtottak jó játékot, nemcsak a < szakvezetők, de a szurkolók is > többet vártak Dákjától, Töröktől (és Lutztól. Dr. Györkő nem tu- ) dott beleilleszkedni a csapatba. < Kriska néhányszor jutott csak úszóhoz, tőle további fejlődést vár- j nak a Dózsa vezetői. Górnak vol- (tak jó napjai, de ő sem tudta s végleges helyét biztosítani a esa­> patban Kár! hogy Csupák sérü- hése miatt harcképtelenné vált­) A üla-fehér együttesben össze­gen 17 játékos jutott szerepléshez. ‘Rapp. Hernádi, Móricz és Dunai • dr. játszottak a legtöbb alkalom­Tíz évvel ezelőtt még pöttöm kis qyerek volt, ma magas. váU las legény, fel kell rá néznie ha vele beszélünk. Kitűnő spor* toló lett Kulisch János. Ered­ményeiről a nagy atlétikát ver­senyek után gyakran számolt be a sajtó. Rúdugró. Másodi­kos aimnazlsta korában 2 mé­ter 90 centimétert ugrott. Idei legjobb eredménye pedig mosti amikor másodéves orvostanhall­gató, 4 méter 20 centiméter. Közel másfélméter javulás négy év alatt, és mégsem elégedett önmagával. Tavaly hat orszá­gos versenyen szerzett első he­lyet. Az idén pedig . . .? — Nem a legjobban rtke* rillt az évem — mondja. — Sokszor bajlódtam sérüléssel. Ezek időről időre visszavetettek fizikailag, Idegileg Az edzése­ken kevesebbet tudtam ugranU mint amennyire szükséges lett volna, sőt versenyalkalom is kevés volt, hisz alig tíz ver­senyen vettem részt az idén. De ezeken aztán helytállt, Közülük három nemzetek kö­zötti válogatott viadal volt. me­lyeken az egy szófiai rrysszem- lékü viadaltól eltekintve, a ma­gyar rúdugrók közül mindig ő volt a legeredményesebb. AZ NB l. viadalokon vedig a me­gyeválogatott egyik biztos, pont« erős tagjaként szerepelt a vem senyeken. Nem csodálkoztunk, amikor kaptuk a hi*t: az Orvostudo­mányi Egyetem es a PEAC el­nöksége neki itéhe az egyetem „Jó tanuló, jó sportoló” ver­senyében az első helyet. Jó tanuló. 1ó sportoló. Kulisch Jánost valóban megilleti a büsz­ke cím. Egyetemi tanulmányait kitünően kezdte• nagyszerű ta­nulmányi eredménye veteksziH SDorteredménv elvei. ■ | mai. (Minden mérkőzésen i szottak). A csapatban szerepelt í játékosok (a játékosok neve mel- 1 lett azt tüntetjük föl, ki hány­■ szór szerepelt): Rapp. Hernádi« I Móricz, Dunai dr. (30), Török (28), Konrád (25), Kincses (24), Daka, » Rádi (22), Gór (16), Csupák (14), ' j Tüske dr. Vajda (13), Rónai (11)» 1 dr. Györkő (10). Lutz (8). Kriska ‘ | (4). A csapat góllövői: Daka 6, ' | dr. Dunai, Rónai. Török 4—4, 1 j Csupák. Gór, dr. Györkő, Her- I nádi. Tüske, Rapp 2—2. Szabó S. ‘ ! egy öngólt vétett a Dózsa javára. . | Az NB I. csapatok vezetői ezek- . ben a napokban minden erejüket 5 az átigazolásokra összpontosítják. 5 A lila-fehér csapatra is nagyon . ráférne az erősítés. A Dózsa ve- ! zetői leszögezték: feltétlenül szűk- I séges a játékosállomány felfris- . i sítése az eredményes szereplés . i érdekében. öt—hat új játékos , megszerzésén fáradoznak. Hogy . mennyire sikerül az erősítés, rö- videsen kiderül. TERVEK, ELKÉPZELÉSEK És a jövő? Erre vonatkozóan most dolgozzák ki terveiket a lila- 1 fehérek. Kovács Imre személyé- ’ ben új edző került a csapathoz. ’ A pécsi sportkedvelők többet, sok- > kai többet várnak a megye és a 1 város reprezentatív együttesétőL b Győr, Tatabánya, Diósgyőr pélr : dája bizonyítja vidéken is lehet 1 jó csapat. És a Dózsa miért nem J lehetne ott a legjobb vidéki együt- ' tesek között. Emeljék meg a mér- ’ cét a Dózsa vezetői. Ne elégedje- ' nek meg a bentmaradással. A pé- ' esi sportkedvelők ennél jóval töb- - bet várnak. Pécs jelentős helyet ’ foglal el gazdasági, kulturális és r sportéletünkben. A legnépszerűbb ’ sportágban, a labdarúgásban ‘ azonban nem szereztük meg azt ■ a helyet, mely joggal megilletné egvre fejlődő, szépülő városunkat, Érdemes ezért dolgozni, küzdo- ni, harcolni. Hegyi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents