Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
JÓZSEF AU.LA T> ontosan 30 éve, 1037. * december 3-án halt meg. Életében kevés elismerésben volt része, s életműve tragikus halála után is, «okáig vita tárgya volt A két világháború között általában afféle „hetyke garabonciás” képét rajzolták meg róla, akinek meg kell bo- esájtanunk, hogy .a társadalmi propaganda alpári tájaira” tévedt A felszabadulás után hivatalosan is „nagy költő” lett de a róla kialakított kép egyesek méltatásaiban ellenkező előjellel torzult el: életműve legnagyobbrészt agitációs példatárként szerepelt elsikkadt költészetének sokszínűsége, hallatlan művészi gazdagsága Ugyanakkor mások részéről bizonyos hűvös tartózkodást is megfigyelhettünk: nem azt vizsgálták, mit kapott a költő a munkásmozgalomtól, a párttól, és mit adott annak, hanem azt milyen konfliktusai voltak egyes szektán* vezetőivel A hibás és egyoldalú nősetekre azonban fény derült Ma már látjuk, mit jelent a számunkra mind eszmei, mind művészi szempontból Egy korabeli irodalomtörténész már helyesen állapította meg: „Ez a nagy költő, kiben Ady politikai bátorsága, Babits formai készsége, Kassák kutató ösztöne éas Kosztolányi játéko« kedve egyesült a népdalkől- t6 naivságával s a magyar költészet ősi ural-al táji hagyományos izeivel első olyan költőnk, kiben a század emberséges szocialista szelleme vált tudományos meggyőződéssé, világnézetté, költő) kifejezésmóddá éz művészi problémává.'1 1 geo, József Attilában * valóban tudományos meggyőződéssé, világnézetté vált a marxizmus, s egyúttal művésd problémává is. kapcsolatban szoktuk mondani hogy ő volt a magyar proletárlíra megteremtője Mit is jelent ez valójában? Hiszen Ady Endre, aöt már előtte mások is Írtak proletár tárgyú verseket Igen, de ezek a költők általában kívülről szemlélték a proletárság sorsát, legfeljebb a fegyverbarátot látták benne József Attila azonban ennek az osztálynak a fiaként éli át és ábrázolja a valóságot Ez a* alapja annak, hogy verseiben tudatosan megszólaltatta a marxi ideológiái de ugyanakkor ez az ideológia mégsem hat „beépített”-nek, hanem a költő élményei, mondanivalói legközvetlenebb és legteljesebb kifejezőjének. Ez a magyarázata annak is, hogy páratlan politikai verseiben a filozófiai mélység egybefonódik a legvilágosabb politikai aktualitással, hiszen filozófia és politikum a marxizmusban egyesülnek. Munkások című versében pl. valósággal tudományos elemzését adja a munkásmozgalom korabeli állapotának, a művészi ábrázolás eszközeivel világítva meg a monopolkapitalizmus piacéhségéről, a kapitalisták egymás közti ellentéteiről, a gyarmatosítók és a kizsákmányolt népek, valamint a munka és a tőke közti ellentmondásról. 'A költemény utolsó versszakában így természetesnek, meggyőzőnek érezzük, hogy a költő fel- számyalva, páthosszal hirdeti az elnyomott munkás- osztály szükségszerű győzelmét 1 lyen filozófiai mélység1 gél és ilyen művészi költőiséggel azelőtt nem írtak a munkásságról. A róla írt versek egy irodalomtörténészünk kifejező megállapítása szerint valóságos helyszíni közvetítések a munkatermekből. amelyekben — a költő szavait idézve — „a fémkeblű dinamókat szopják a sivalkodő transzformátorok", ahol egyre Jobban felismerték, hogy „itt állsz, a ott ül a haszon”, vagy a legjobb esetben, hogy „bérünk van, de nincsen örömünk”, ahol terjed a marxi tanítás, amelyet egyik verse refrénjeként ismétel a költő: „A tőkéseké a haszon." A favágó Is felismeri, hogy „tö- vit töröm s a gallya Jut”. A cséplőmunkások pedig kenyéren és uborkán élnek. ■ mindig olyan éhesek, hogy ebédidőben meg sem szólalnak, „csak esznek, esznek, nem beszélnek, esznek.” Csupa mesteri pillanatképek ezek, s meggyőzőbbek minden agitádónál. A költő szaraiban valóban nem ő kiált, hanem a föld dübörög, ahogvan maga írta. Ügy látja, fordulót érlel az idő; „változások nehéz szagát görgeti a szél” — olvassuk egvifc költeménvében. Forradalmi látomásai vannak; amikor az gső veri a műhely bárlogtetelét, képzeletében golvók kooognak. szuronyok villa nnak. csörömpölnek a betört kirakatok. Ha mindez csak filozófia vagy csak agitáció, csak programköl tészet lenne, ma már csupán tiszteletreméltó emberi szándékot és kortörténeti jelentőséget látnánk benne. József Attila verseiben azonban mindez a legmagasabb rendű művészet fokán testesül meg, akárcsak költészetének magánéleti tematikájú része is, amelyre ezúttal csak utalhatunk. agyon tudatosan alkotó művész, költészete bonyolultan összetett magasrendű jelenség. Az érzelmi és az értelmi elemek egyesülnek benne, de mégis inkább értelmi jellegű. Versei nem könnyű, de annál elmélyültebb esztétikai élményeket nyújtanak. Ez a proletárköltő valóban nem valami csiszolatlan „vadzseni”, hanem nagyon művelt „poéta doctus”, tudós költő, Magyarországon pl. elsőként hangoztatta, hogy milyen hasznos volna, ha a költők, mint a zeneművészek, valamilyen szakmai képzést kapnának. ö maga végigpróbálta korának minden lírai lehetőségét Még szinte gyerekember, amikor a legkö- töttebb, a legnehezebb, a legtöbb tudatosságot igénylő műfajban, a szonettben már klasszikus értékűt alkot (Éhség). Hamarosan azonban tanul a nyugatosok, majd Kassák újszerű kísérleteiből, és a klasszikus versformákon kívül a magyar szürrealista költészet nagyszerű darabjait éppúgy megtaláljuk József Attila életművében, mint a népköltészet egyszerű, kristálytiszta nemzeti formáit ,.Modem” költő volt a szó legigazibb értelmében, nemcsak mondanivalóival hanem formakészletével is. Első kötetének tündén játékossága éppoly jellemző rá, mint későbbi tragikus hangvételű, súlyos mondanivaló- ' jú, filozófiai mélységű költészetének leegyszerűsített, klasszikus hangvétele. A maga korában sivár sorsot szenvedett elvhűségé- ért, de költészetének újszerűségéért, modernségéért is. Számkivetettsége még Csokonaiénál Is nagyobb, akiben elődjét látta. Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni a helyeimen — írta utolsó versében. Nem csodálkozhatunk rajta, ha ez • forgószél végül elsöpörte. A lig múlt 32 éves, ami- kor tragikus sorsa beteljesedett Még élhetne, szólhatna rólunk és hozzánk, és már 30 éve halott. De közöttünk él költészete, amely tanít gyönyörködtet, gazdaggá tesz bennünket József Attila rövid, szomorú életében véghezvitte a legnagyobbat, amire ember egyáltalán képes lehet: legyőzte a halált Dr. Költs Peren* Az Óda múzsája Minden életnek van története. Az élő versnek is. József Attila nagy verselnek keletkezési körülményeit jól ismerjük. Legszebb szerelmi vallomása, az óda fogantatásának körülményeiről kevesen tudnak. A nemrég megjelent Miért szépében a verset elemző Somlyó György csak ennyit ír: „A lány, akinek nevét sem őrzi az emlékezet, megjelent a Szinva-patak partján ..Többen az Írók Gazdasági Egyesületének lillafüredi kongresszusára véletlenül elkerült svéd, illetve bécsi asszonynak vélték. József Attila barátja, Németh Andor már többet elárult az „édes mostohá”-ról: „Karcsú, barna, éifekete szemű lány volt. Attila láthatóan belészeretett. Kétszer- háromszor láttam őket mesz- sziről, a Szinva mentén, a tó partján, a szálloda halijában Attila izgatottan beszélt és gesztikulált. A hölgy mosolygott és hallgatott.” Pátzay Pál visszaemlékezése; „Szebb nőt képzőművész létemre keveset láttam. Műveltsége, kelleme mellett ex a kivételes szépség egyszerűen nem maradhatott hatástalan senkire, aki a közelébe került” Valóban nagyon szépnek kellett lennie annak, kiről a költő így vall: „Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben.” Ki volt hát az Oda ihlető múzsája, akibe a kétségbeesés elől menekülve pár napra megkapaszkodott a „szépség koldusa”? Szabolcsi Miklós irodalomtörténész, kiváló József Attila kutatónk és Rajk András már évek óta ismerik az Óda-kézirat történetét. Utóbbi kutatónk felkereste budapesti lakásán azt a nőt, „kit kétezer millió embernek sokaságából kiszemelnek,” aki a költő szívének legmélyebb üregeiben szóra bírta a cselszövő magányt, s a mindenséget. Dr. Szöllős Henrikné, a harmincas évek ismert sebészének a felesége ex, aki még mindig — ahogy mondani szokták — nem vonult be az irodalomtörténetbe. A Rajk András által 1964-ben közzétett interjúban dr. Szöllős Henrik né a következőképpen ismertette a* 1933. júniusában tartott lillafüredi találkozó történetét: — József Attilával ezekben a napokban ismerkedtem meg. Megmondom teljes őszinteséggel: tudtam, hogy jeles költő, de hogy nagy költő, azt én akkor még nem tudtam. Néha beszélgettünk ezekben a napokban; műveltsége, egyéniségének érdekessége megfogott. Amolyan játékos, jelentéktelen udvarláson felül semmilyen szubjektív kapcsolatról nem beszélhetek. Mondhatom, nem álmodhattam, hogy ebből az ismeretségből vers szülessék. Nagy meglepetés ért, amikor hazaérkezvén a félbeszakadt találkozóról, másnap egy borítékban megkaptam a verset egy néhány soros levél kíséretében. Szépnek találtam, természetesen eltettem. S azután két nappal később ért a következő és utolsó meglepetés ebben az ügyben. Kora reggel csengettek a Mészáros utca 12. számú házban levő, akkori lakásom ajtaján. József Attila volt Néhány meglehetősen érdektelen mondatot beszélgettünk. Megköszöntem a verset ö hamarosan elment — akkor láttam utoljára. Ez minden. Ha többet mondanék, hazudnék. Néhány versnek van utóélete. Az Ódának is. Amikor József Attila hazaérkezett, a vers kéziratát zakója belső zsebében felejtette. Judit — Attila ruhájának kikefélése közben — észrevette zsebében az írást. Elolvasta. s utána megmérgezte magát. Az is a vers utóéletéhez tartozik, hogy a párizsi rádió az Óda francia fordítását ekként vezette be: „A modem világirodalom legszebb szerelmi verse.” József Attila: (TZjeqqeli A kakas forgó szavakat szói, • néni a tyúknak magot szór a a kenyerek erősen, bízva kelnek, harangszó ömlik a Tiszába, frissen, nyújtózva kel a lárma, derékig mosdok s a vizet neápacskolom a fejemre. Oly hűsen, tisztán simul hozzám, úgy ring a tálban, úgy zenél mint a danaló lányok melle. Kitárt ajtómon szellő jön be, szaglász, vigyorog diadallal a mint rozsvetésben kisgyerek, édesen rúgkapál hajamban. Almomban kazalról gurultunk, rózsámmal bukfencet vetettem, tótágast ál Ínék most is én, de már munkába kell sietnem. Fürgén, vígan viszem magam, most úgyis én vagyok a legszebb és szépet, tisztát kell már egyszer fölmutatni az embereknek. Szeretnék majd, ha eljövök, szeretnek, mert közöttük voltam, együtt jártuk a széles utcát, zápor előtt velük loholtam. Az apókkal és az anyókkal akik ráncaim tervét hordják, fiúkkal — a lányokkal, kik munka után a mellüket kibontják. (1928) József Attila: kát megleltem hazámat... Íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell (mily sajnálatos!) a háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos. Bem a vasgydrű, melybe vésve a saép szó áll hogy új világ, Jog, föld. — Törvényünk háborús még s szebbek aa aranykarikák. Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan. így éltem s voltam én hiába, megállapíthatom magam. Bolondot játszottak velem s már halálom Is hasztalan. Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem. Saép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot már végképp másoknak reméL *
