Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

MST DECEMBER 24, napló Elérték az ipari dolgozók életszínvonalát Hogyan él a mohácsi járás tsz-paraszlsága? X mohácsi járás átlagos tsz- tag ja 25 ezer 400 forint jöve­delemre tett szert az elmúlt évben. Hasonlóra számítanak az Idén is. Ha ezt az összeget elosztjuk a családtagok szá­mával, kiderül hogy a Mo­hács környéki tsz-parasztok nemcsak hogy elérték, hanem némileg már meghaladták az ipari munkások és alkalma­zottak reáljövedelmét. Tizenegyezer forint a háztájiból Ma sem volna könnyebb, mint arra a következtetésre jutni, hogy a tsz-parasztság valóban jobban él. mint a vá­rosiak. Csakhogy ez nem fe­lel még a valóságnak. Amikor a mohácsi járásról szólunk, sohasem szabad elfelejteni, hogy ez a járás olyan kitűnő minőségű földeken gazdálko­dik, amelyekből kevés van az országban. Csak egy példát: amíg a mohácsi járás földjei­nek átlagos aranykorona érté­ke 14,1, a sásdi járásban ugyanez még az 5-öt sem éri el. Ezért fizetnek majd a mo­hácsiak — a sásdiakkal ellen­tétben — földadót. A kitűnő föld magyarázza, hogy a mohácsi járás átlagos tsz-tagja 14 ezer forint értékű készpénzt, illetve terményt kapott a szövetkezetétől, mint­egy 1500-zal többet, mint amennyi a megyei átlag volt. Pedig a megyei átlag is meg­haladta az országosat! S nyilván, a jó föld jobban fi­zet még a háztájiban is. kö­vetkezésképp semmi furcsa sincs abban, hogy az átlagos tsz-tag majdnem 11 és fél­ezer forint értékű terméket állított még elő a háztájiból. A kettő — a közösből eredő 14 ezer. meg a háztájiból szár­mazó 11 400 — összege adja a fent említett 25 ezer 400 fo­rintos évi jövedelmet. Bármilyen jó a föld, még a mohácsi járásban sem hul­lik az égből a jövedelem. Az átlagos tsz-tag napi 7,5—8 órát dolgozott a szövetkezetben, majd hazament, • további 4 órát dolgozott a háztájiban. Ez nem túlzás, ez könnyen le­mérhető. hiszen a mohácsi já­rásban felvásárolt hízott ser­tés 13. a hízott marha 36. a tej 35, a tojás 87 százaléka még ma is a háztáji gazda­ságokból származik. Nyilván szuxseg e sok termeit eiucuu- tásához. Mire költik a pénzüket? Az átlagos tsz-tag — a ház­tájit is beleszámítva — 2116 forint jövedelmet ért el ha­vonta, s egy családot 2,8 sze­mélynek véve (ez az országos szorzó) 760 forint jutott min­den családtagra. Természete­sen, ez is csak egy átlagszám. Az elnököknél 1630. a főagro- nómusoknál 1520, a főköny­velőknél 1320, a függetlenített párttitkároknál 1120. a brigád­vezetőknél 935 forint a meg­felelő összeg. A tsz-vezetők aránya a taglétszámnak még a 2 százalékát sem éri el. A 12 százalékot alkotó segédüze­mi dolgozók 930, a 16 száza­lékot kitevő állattenyésztők 800, a 4 százalékos részarányú adminisztráció 643 forinttal részesedik. A tagság közel kétharmadát alkotó növény- termesztőknél 670 forint jut egy családtagra. A „szóródá­sok”, a jövedelemelosztási ará­nyok jónak mondhatók. A növénytermesztők többsé­ge középkorú, illetve idősebb asszony, az életerős fiatalok zöme a gépesítésben, segéd­üzemágakban, illetve nagyobb szakképzettséget igénylő mun­kakörökben dolgozik. A fiata­lok nagyobb része elhanyagol­ja a háztájit, s arra törek­szik, hogy a közösből szerezze be a jövedelmét. Az időseb­bek — különösen a volt kö­zépparasztok — viszont ház­táji pártiak, kitartanak amel­lett. hogy természetbeniben osszák ki a jövedelem tekin­télyes hányadát. Törekvésük a készpénz párti fiatalok ellen­állásával találkozik, gyakoriak a konfliktusok. Az idősebbek takarékba te­szik a pénzüket, a fiatalok d­A jubileum éve 7 írta: dr. Csendes Lajos, a Megyei Pártbizottság titkára Az építők ajándéka Az Építő és Tatarozó Vállalat tegnap eleget tett idei átadási kötelezettségeinek A Magaslati úton tfx víz­ügyi és tizenhat kesztyűgyári lakás átadásával már a hét közepén teljesítette idei lakás­ra; néhány dolgot megbeszél­tem az állattenyésztőkkel, utá­na a leltárt ellenőriztem, az­tán kilenc óra körül folytattuk a zárszámadás előkészítését Délben előadást tartottam. — Ebéd? «=• Íróasztalból. Ez mindig így megy. Amikor nagy munka van kint a határban, akkor meg zsebből ebédelek. Már megszoktam. ■ Hochrein W?' ■■'?& Ádám, a me­f » gyei tűzrendé­W, szét őrnagya, w* Markáns arcú, középkorú fér­fi. Fia, László 19 éves, hon­véd tiszti isko­la hallgatója. Hochrein őr­nagy kelleme­sen meglepő­dik, amikor mondom neki, Kerner Adóm­tól jöttünk, ugyanis nagyon jó barátok. — Bátyám, az elsőszülött fo­gán kapta apám nevét és így engem keresztapám után ke­reszteltek Ádámnak. — Szerencsésnek tartja-® aiz Ádám nevet? — De még mennyire! Először is: igaz ugyan, hogy osztozko­dunk a névnapon az Évákkal: fél nap ide, fél nap oda. Csak hogy mi reggeltől estig ünne­pelhetünk, az. Évák csak dél­től... — Másodszor? — Soha nem. hittem volna. hogy ennyire „befutok? és or­szágszerte keresett személyiség leszek... — Nem értem. i— Hát akár a tv-ben, rádió­ban, akár az utcán, mindenütt ezt hallani: Á-dám-hal-vagy? Feleségem is megtanulta, bár— inkább országszerte keresse­nek, mint hogy ö fogadjon az­zal, hogy: „Ádám, hol voltál?/” Az Ádám-napi köszöntés tradíció már a Hochredn-csa- ládban is és benn a tüzérsé­gen szintén. — Befejezzük a munkát, vi­szem a kis gyükési bort... — Tej óisten, ott terem a leg­rosszabb bor! — Na ne mondjál Gyükés- ben?! Nem firtatom tovább, szóval a kollegák is meglepik egy kis ajándékkal — Mindig jói sikerültek a névnapok? Hirtelen elszomorodik. — Egy kivételével. A bá­tyám éppen karácsony előtt halt meg a fronton. Az én név­napom mindig emlékeztet a bátyámra, háborúra... Gyorsan el kell terelnem a figyelmét Az őrnaggyal itt ülök szerkesztőségünk klubjá­ban. Va<n egy fehér falrész, tele nevekkel. Megkérem, iratkoz­zon fel, mert ahogy nézem, Ádám még nem szerepel itt, e betonba ágyazott vendégkönyv ben. — Meg hát aktuális is, — Így névnap előtt — fűzi hozzá, az­tán ismét jókedvre derül Rab Ferenc i költik. Csaknem 400 házat épí­tettek a járásban az utóbbi 5 évben, s az építők, illetve gép­kocsitulajdonosok zöme fiatal tsz-tag. Jellemző a szemléle­tükre. hogy — bár vagy két hete elterjedt annak a híre, hogy leszállítják a tv árát —, mégis, az utóbbi héten 13 tv- készüléket vásároltak Vémén- den. Inkább kifizették a. több száz forint pluszt, mert azt akarják, hogy az öt ünnep­napra meglegyen a televízió. Elsősorban a fiatalok szor­galmazzák az országjáró ki­rándulásokat. külföldi turista- utakat is. melyek az utóbbi években tömegessé váltak. A sombereki tsz 500. a bólyi 280, a babarci 270 tagot vitt közös kirándulásra ebben az évben. így kell csinálni Mindez csak egy töredékét alkotja annak az igen gazdag tényanyagnak, amelyet a Mo­hácsi Járás Pártvégrehajtó Bi­zottság összegyűjtött és kidol­gozott. A párt vb. ugyanis kü­lön ülésen foglalkozott ezzel a témával. Nem először tapasztaljuk, hogy a mohácsi járás kommu­nista vezetői alaposan, lelki- ismeretesen és nagy áttekin­téssel vizsgálnak meg egy-egy fontos témát. A mohácsi kom­munisták már többször pél­dát mutattak arra, hogyan le­het és kell szigorú, szinte tu­dományos objektivitással, a fontos részleteket is feltárva és mégis, az egységes egészet látva vizsgálni a jelenségeket, s miképp lehet és kell levonni ezekből politikai következteté­seket. a cél ugyanis ez. kü­lönösen most. amikor az új gazdasági mechanizmus kü­szöbéhez értünk. Ha valami­kor időszerű volt az anyagi ösztönzőkkel, a jövedelemel­osztással foglalkozni, akkor ma különösen az. Magyar László építési programját a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat. Tegnap az év egyik legna­gyobb létesítményének — a Dohánygyár szociális épületé­nek —. műszaki átadására is sor került, s ezzel a vállalat maradéktalanul eleget tett idei átadási kötelezettségei­nek. Az 1967-es évben előrelát­hatóan 39 és félmillió forintot tesz ki a vállalat által el­végzett munkák értéke. Az idej év egyébként a műszaki színvonal terén is jelentős vál­tozást hozott, amire egyébként szükség is volt, mert a vál­lalat jelentős létszámhiánnyal oldotta meg feladatát. A ter­melékenység emelkedése, a jobb munkaszervezés eredmé­nyeként mintegy 5—6 száza­lékkal nőtt az egyfőre eső termelési érték. — 706 ezer tonna szén. A Mecseki Szénbányák teljes jövő évi termelési kapacitását lekötötték a különböző meg­rendelői. Csak a TÜZÉP 700 ezer tonna jóminőségű szenet rendelt. Nemsokára leperegnek a * ' naptáron 1967 utolsó lap­jai és ezzel együtt végetér a Nagy Októberi Szocialista For­radalom jubileumi évforduló­ja is. Amolyan évvégi mér­legként jogos büszkeséggel, és megelégedetten, de elbizako- dás nélkül mondhatjuk: a ju­bileumi évet sikeresen és je­lentőségéhez méltóan töltöt­tük el. Pécs és Baranya la­kossága tartalmasán és lelke­sen ünnepelt. A Központi Bizottság ez év november 23—24-i ülésén me­gyei tapasztalatainkkal össz­hangban állapította meg: „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­nak ünnepségei az utóbbi hó­napok legjelentősebb politi­kai eseményeivé váltak. Né­pünk a haladó világgal együtt a jubileum jelentőségének megfelelően készült, emléke­zett, ünnepelt és dolgozott.” A jubileumi esztendő a szó szoros értelmében véve jubi­leumi év volt. Az évforduló szelleme és tartalma átszőtte az egész évet, ünnepeinket és hétköznapjainkat. Mindenki számára kitűnhetett, szinte kézzelfoghatóvá vált, hogy dolgozóink nagy többsége: munkások, parasztok és értel­miségiek egyaránt felismerték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségét, a magyar nép és más népek sorsára és jövőjé­re gyakorolt pozitív hatását, ismét megmutatkozott, hogy lakosságunk magáénak érzi a szocialista építést, egyetért pártunk kül- és belpolitikájá­val, internacionalista elveink­kel és gyakorlatunkkal. Tavaly ősszel látszott, hogy nagy társadalmi aktivitás van kibontakozóban. Még meg sem jelentek a központi és a megyei szervek jubileumi irányelvei, máris sorjában születtek a helyi kezdeménye­zések. javaslatok — kommu­nisták és pártonkívüliek kér­ték a párt, állami és társa­dalmi szerveket, hogy időben és megfelelően biztosítsák a méltó ünneplés feltételeit és szervezeti kereteit A pártszervezetek, az álla­mi és a társadalmi szervek, a különböző intézmények a Politikai Bizottság és a me­gyei szervek januári irányel­veit és az alulról jövő igé­nyeket figyelembe véve, ösz- szehangolt terveket készítet­tek, a vállalatok, intézmények dolgozói, üzemrészek és szo­cialista brigádok munkaver­senyt kezdeményeztek, felada­tokat vállaltak az évforduló tiszteletére. Szinte lehetetlennek tűnő feladat mindazt a rendez­vényt és munkát összegezni, amit a jubileumi év kapcsán Pécsett és Baranyában meg­szerveztek és végeztek. Nem­csak azt állapíthatjuk meg, hogy megvalósultak a párt- szervezetek, a különböző tár­sadalmi szervek és mozgal­mak tervekbe foglalt elkép­zelései, hanem azt is, hogy a szeretet, a hála és az öntevé­kenység olyan helyi progra­mokat és mozgalmakat szült a megye városaiban, nagy és kisközségeiben, amelyeket — valljuk be — előre nem is láttunk. A * évforduló ünneplése már az év elején meg­kezdődött és így november 7-e előtt több jubileumhoz kap­csolódó rendezvényre került sor. A célkitűzéseknek meg­felelően rendezték meg Pé­csett többek között a Műsza­ki Propaganda Hónapot, a Csillagászati Hetet és kapcso­Év régi leltározás a megye boltjaiban December 27-én kezdődnek az év végi leltározások Bara­nya kiskereskedelmi hálózatá­ból. Az 1662 kereskedelmi egységet érintő leltározást két ütemben hajtják végre. A boltok egy része december 27- én. másik része január 2-án kezdi meg ezt a munkát. A kiskereskedelmi vállalatok gondoskodtak róla. hogy a vá­sárlók ne szenvedjenek hát­rányt A leltározást úgy osz­tották be. hogy egy-egy kör­zet lakossága megszokott üz­letének zárvatartása idején se legyen kénytelen nagy távol­ságról beszerezni szükségle­teit. Az üzletekben kifüggesz­tik a leltározás idejét közlő táblákat, valamint a legköze­lebb nyitvatartó bolt címét lódtak az évfordulóhoz a Ma­gyar Felsőoktatás 600. évfor­dulójának és a Játékfilm- szemlének egyes rendezvényei is. Sikerrel zárult a KISZ- esek „Ki tud többet a Szov­jetunióról” vetélkedője, az út­törők „Vörös zászló hőseinek útján” és „Auróra” akciója. Az egyébként is színes és tar­talmas kulturális rendezvé­nyeinket szovjet együttesek színvonalas műsorai gazdagí­tották. megszámlálhatatlan ki­állítás, találkozó és politikai gyűlés adott számot a győz­tes forradalom országának 50 évéről és a magyar szocialista építés eredményeiről. Az általában jó és tartal­mas rendezvények közül is ki­emelkednek a november 7-re szervezettek. A helyi szervek által rendezett emlékünnep­ségeken, ünnepi megemléke­zéseken 70 ezren vettek részt Pécsett és a megyében, a KISZ ünnepi ifjúsági gyűlé­seinek is 20 ezer résztvevője volt. Az emlékünnepségek, a szovjet emberekkel és a ve­teránokkal való találkozások, a katonasírokon elhelyezett virágok és a különböző ren­dezvények nagy látogatottsá­ga, hű képet adnak lakossá­gunk és ezen belül ifjúságunk politikai érettségéről, gondol­kodásáról és érzésvilágáról. Szélesedtek és új formák­kal gazdagodtak a testvéri kapcsolatok megyénk dolgo­zói és a szovjet emberek kö­zött. A megyei pártbizottság és a KlSZ-bizotlság küldött­sége részt vettek a Ívovi test­vérmegyében rendezett ün­nepségeken. KISZ- és úttörő csoportok utaztak a Szovjet­unióba és az évforduló alkal­mával Baranyában tartózko- | dott a Komszomol 300 tagú j küldöttsége. Ezek a fiatalok megyénk üzemeiben, intéz­ményeiben sok dolgozóval ke­rültek kapcsolatba baráti ta­lálkozók keretében. A Mecse­ki Szénbányák a jubileum tiszteletére szocialista ver- senyszerzödést kötött a cser- vonográdl bányaüzemmel, s a két üzem szocialista brigádjai közül többen párosversenyre hívták egymást. Bányászaink vállalatuknál készített képes­lapokat küldtek szovjet bá­nyász ismerőseiknek, néhá- nyan személyesen is találkoz­tak és együtt ünnepeltek. A városok mellett községeink is tovább fejlesztették baráti kapcsolataikat. A sásdi já­rásban például 11 baráti ta­lálkozó keretében 1200 dolgo­zó találkozott szovjet embe­rekkel. A barát! találkozások kivé­tel nélkül forró hangulatúak voltak, mutatták a magyar— szovjet barátság elmélyülését, lakosságunk internacionalista érzéseinek fejlődését. Ezt ész­revették szovjet barátaink is és levélben a következőket ír­ták a megyei pártbizottság­hoz: „Tapasztalataink azt mutatják, hogy megyéjükben magas színvonalú munka fo­lyik a dolgozók internaciona­lista nevelése és a népeink közötti barátság elmélyítése érdekében. Az őszinte és ven­dégszerető elvtársi találkozá­sok megmutatták, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti barát­ság megbonthatatlan és mé­lyen él a magyar dolgozók­ban.” A forradalom ma is friss szellemének és tömege­ket mozgósító erejének hatá­sa nemcsak a bensőséges ün­nepségekből sugárzott, de megtermékenyítette a jövőt formáló táradalmi munka hét­köznapjait is. Mint már utal­tam arra, széleskörű munka­verseny bontakozott ki. A szocialista brigádok jelentős része, sok üzemrész, munka­brigád és dolgozó feladatokat vállalt, jobb és több munkát végezve versenyez és e ve­télkedésben a fő kérdés: az üzemi tervek teljesítése, töb­bet. jobban és olcsóbban ter­melni. A jubileumi felajánlások és a vetélkedés megváltozott jel­lege. továbbá eredményessé­géről és hasznosságáról szer­zett eddigi tapasztalataink felhívják a pártszervezetek és a szakszervezetek figyelmét arra,, hogy érdemes a munka­verseny továbbfejlesztésén munkálkodni. A jól szervezett és a helyes célokra irányí­tott, az új gazdaságirányítási rendszer követelményeihez igazított munkaverseny a jö­vőben is fontos lendítője le­het az üzemi kollektívák előtt álló feladatok teljesítésének. A szénbányáknál 483 bri­gádban 10 ezer ember, az építőipari vállalatnál 162, az Ércbánya Vállalatnál 360 bri­gád dolgozói kapcsolódtak be a jubileumi munkaversenybe, örvendetes, hogy a jubileumi évben a mezőgazdaságban is szélesedett a szocialista bri­gádmozgalom és fejlődött a versenyszellem. A pécsi já­rásban mintegy 100, a sziget­váriban 70. a sásdiban pedig 78 brigád vállalt jubileumi termelési feladatot. A jubileumi munkaverseny­ről persze még nem lehet tel­jes és pontos képet nyújtani, hiszen a vállalások egész é\Te vonatkoztak, s így az értéke­lésre az év végeztével, a ju­talmak kiosztására pedig a jövő év elején kerülhet sor. Ennek ellenére helyesnek tart­juk, hogy több üzemben „me­netközben” értékelték az ered­ményt és november 7-i ün­nepségeken pénzjutalmat és kiváló dolgozó jelvényeket ad­tak át az arra érdemes dol­gozóknak. Af int kitűnik, a jubileumi J-TX verseny nagyon fontos, a jövő évbe is átnyúló szaka­szához érkeztünk: a dolgozók lelkesen vállalták a feladato­kat, odaadóan dolgoztak azok teljesítésén — a pártszerveze­tek, szakszervezetek és a ga7.rlasági vezetők sem ma­radhatnak adósak az eredmé­nyek és a munka lehető leg­objektívabb értékelésével, az elismerő szavakkal és a ju­talmakkal. Erre kötelez a dolgozók lelkesedése, a mun­kaversenyhez fűződő közér­dek és nem utolsó sorban maga a széleskörű versenyt kiváltó jubileumi évforduló. S van még eg>, a verseny­nyel, illetve az évfordulóval összefüggő kötelezettség: a megyei pártbizottság, a t - nács, a KISZ Bizottság és az SZMT ez év elején felhívá­sukban közölték, hogy a leg­jobban d lgozó üzemi, intéz­ményi és hivatali kollektívák munkáját közösen alapított díjakkal. oklevelekkel és tárgyjutalmakkal kívánja el­ismerni. E verseny értékelését, a legjobb kollektívák kiválasz­tását a városi, járási párt­végrehajtó bizottságoknak kell elvégezniök, együttműködve a szakszervezetekkel, a KISZ bizottságokkal, illetve a ta­nácsokkal A díjak odaítélése végső fokon a megyei párt- bizottság jóváhagyásával tör­ténik. A díjakat alapító szer­vek elismerésében azok a kollektívák részesülhetnek, amelvek terveiket, vállalásai­kat, feladataikat kimagaslóan teljesítették; a gazdasági és szakmai feladatok teljesítése a dolgozók magasfokú politi­kai aktivitásával párosult; s a helyi társadalmi szerveze­tek jól és együttműködve se­gítették a kitűzött célok meg­valósítását. T^ontos fokmérője volt a 1 jubileumi évforduló nem­csak lakosságunk politikai öntudatának, hanem a párt, állami és a társadalmi szer­vek. továbbá a tömegmozgal­mak munkája színvonalának is. Jóleső érzéssel állapíthat­juk meg. hogy szervezeteink és aktivistáink is jól vizs­gáztak. Kezdeményeztek és élére álltak a dolgozók kez­deményezéseinek, lakossá­gunkkal együtt, közös szívvel és akarattal dolgoztak és a siker nem is maradt el: a nagy évfordulóhoz saját ügyünkhöz méltóan ünnepelt a megye. Most arra van szük­ség hogy a kialakult társa­dalmi aktivitásra támaszkod­va, a jubileumi szellemet to­vább ápolva kezdjük meg az. új esztendőt, gazdasági, tár­sadalmi-politikai feladataink végrehajtását. I I

Next

/
Thumbnails
Contents