Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-23 / 303. szám
2 napló Í9ti? DECEMBER 25. Befejezte munkáját az országgyűlés (Mytotít aa 1. oldalról) •M mértékű legyen. E meggondolásoknak fontos szerepe van abban, hogy amíg a lakosság fogyasztási előirányzatai 1068-ban csaknem 6 százalékkal meghaladják az 1967. évi színvonalat, addig a nép- gazdasági beruházások előirányzott összege azonos az ez évi várhatóval. A népgazdasági beruházások előbbiek szerinti — új áron számított 57—58 milliárd forintban való — megállapítását azonban nemcsak az ismertetett egyensúlyi meggondolások indokolják. Ezt kívánják azok a tapasztalatok is, amelyek arra mutatnak, hogy az elmúlt években nem tudtunk kielégítő mértékben érvényt szerezni beruházási politikánk elveinek. Ez a helyzet amellett, hogy zavarja az egyensúlyt, azzal is jár, hogy lassú a beruházások megvalósítása, s ezáltal korlátozott az új elhatározások érvényesítésnek lehetősége. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ami a beruházások ágazati összetételét Illeti, az megfelel a harmadik ötéves tervben elfogadott fejlesztési arányoknak. Az 1968. évi mintegy 57—58 milliárd forint népgazdasági beruházásból az iparban és az építőiparban 47 százalék, a mező- és erdő- gazdaságban, valamint a víz- gazdálkodásban 17—18 százalék, a szállítás és hírközlés területén 15—16 százalék, a lakás-, kommunális-, egészségügy!-, szociális- és kulturális ellátás területén pedig 15 százalék valósul meg. A terv azzal számol, hogy a beruházásra rendelkezésre állé eszközöket elsősorban a folyamatban levő beruházások befejezésére és folytatására használják fel. Ekt a eélt szolgálja az Is, hogy a népgazdasági terv csak viszonylag kevés számú — ösz- azesen 16 —, állami döntési körbe tartozó új nagyberuházás megkezdését irányozza elő. Az 196*. évi terv kidolgozásakor nagy figyelmet fordítottunk a terv-célok és a szabályozók olyan összehangolására, amely az adott körülmények között a legjobban szolgálja a népgazdaság érdekeit Amint ez ismert, ehhez a következő eszközök állnak rendelkezésre: — Az állami és a vállalati döntési körbe tartozó beruházások közötti arány megtervezése, — az egyedi nagy, célcsoportos és az egyéb állami beruházások előirányzatainak meghatározása, — a vállalati beruházások befolyásolása, főleg a jövedelemszabályozási rendszer előírásai és a hitelezési feltételeknek a kormány által való meghatározása útján. A már ismertetett meggondolásokból — mint említettem —, 1968-ban csak kevés számú új nagyberuházás megkezdését vettük tervbe. A 16 beruházás többszöri és sokoldalú mérlegelés alapján úgy került kiválasztásra, hogy a létrejövő kapacitások mindenekelőtt az alapanyagi- és fél- késztermék szükségletek jobb kielégítését, az építőanyagbá- sds bővítését, a lakásépítkezések ütemének gyorsítását szolgálják. A megfelelő arányok biztosításában fontos szerepet töltenek be az úgynevezett állami célcsoportos beruházások, amelyek elsősorban a különböző hálózati rendszerek fejlesztését irányozzák elő. Az e célra előirányzott 14,7 milliárd forint szolgálja többek között a kőolaj- és földgáz- kitermelés és vezetékrendszer fejlesztését, a villamosenergiahálózat bővítését, az országos közutak és a mezőgazdasági bekötőutak építését, a vasúti közlekedés fejlesztését, egyes vízgazdálkodási feladatok meg valósítását és nem utolsósorban a központi lakásépítés, a kórházi hálózatfejlesztés és a középiskolai tantermek létesítésének feladatait. Szólni kell arról is, hogy az i$ gazdasági mechanizmus elveivel összhangban már 1968- ban jelentősen változik az állami és a vállalati döntési körben megvalósuló beruházások aránya. A vállalati beruházások aránya évi 30 százalékról 1968-ban 40 százalékra, ezen belül az iparban és építőiparban 22 százalékról 45 százalékra nő. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a korábbi állami döntések alapján folyamatban levő- beruházásokat — részben állami támogatással — a vállalatok általában kötelesek tovább folytatni és ez jelentős mértékben Igénybe veszi felhasználható forrásaikat. A népgazdasági beruházásoknak szerves részét képezik a különböző hitelformákban megvalósuló beruházások. E célra a terv és költségvetés 7,4—7,8 milliárd forintot irányoz elő. Meggyőződésem, hogy az ismertetett gazdaságpolitikai meggondolások és a tervcélokkal összehangolt szabályozók együttes érvényre juttatásának eredményeként fokozatosan javulni fog az egész beruházási tevékenységünk hatásfoka. UJ gazdaságirányítási rendszerünkben a népgazdasági és a vállalati tervek mellett a tanácsi tervek képeznek külön egységet. Kiss Árpád: A tanácsok számára a kormány egyrészt néhány olyan fontos, országos szempontból is jelentős cél megvalósítását írja elő, amelyeket saját tervük kidolgozásakor figyelembe kell venniük, másrészt országosan, s ezt bontva, megyei szintű tanácsonként meghatározza a fejlesztési alaphoz nyújtandó állami hozzájárulás összegét. A tanácsok fejlesztési alapjára 1968-ban mintegy 7,2 milliárd forint áll rendelkezésre. Ebből a helyi bevételi források körülbelül 1,6 milliárd forintot, a bankhitel felvételi lehetősége 0,2 milliárd forintot, az állami hozzájárulás pedig 5,4 milliárd forintot tesz ki. A 7,2 milliárd forintos fejlesztési alapból a tanácsok 6,8 milliárd forintot beruházásra használhatnak fel; ennek legnagyobb tétele ■— 3,7 milliárd forint — a lakásalap fejlesztését szolgálja. Az iparilag elmaradott területek Ipari fejlesztésének támogatására 100 millió forint áll rendelkezésre'. Ennek mintegy kétharmadát a már megkezdett ipari létesítmények folytatásához kell felhasználni. Ezen túlmenően a kijelölt budapesti ipari üzemek vidékre telepítésének támogatásához 50 millió forintot irányoz elő a terv. 1968-ban a tanácsok a korábbinál jóval nagyobb önállósággal dönthetnek gazdasági céljaik megvalósításáról. Az eddigi tapasztalatok bizonyítékot nyújtanak arra, hogy ezzel az önállósággal helyesen fognak élni, szem előtt tartva mind a helyi, mind a népgazdaság! érdekeket. Befejezésül még egyszer hangsúlyozni szeretném azt a meggyőződésemet, hogy az 1968. évi terv és az ország- gyűlés elé terjesztett állami költségvetés megfelel gazdaságpolitikánk irányvonalának és biztosítja a feltételeket az új gazdasági mechanizmus bevezetéséhez, elősegíti annak kibontakozását. Meggyőződésem, hogy a vállalatok vezetői és dolgozói minden tőlük telhetőt meg fognak tenni a gazdasági reform sikere, az 1968. évi nép- gazdasági tervben előirányzott célok teljesítése érdekében. Ezután Szekeres László, Szolnok megyei, dr. Babics Antal, budapesti, dr. Lukács János, Zala. megyei, Ma jót Tamás budapesti képviselők szólaltak fél, majd szünet következett A szünet után dr. Beresz- tóczy Miklós elnökletével folytatta munkáját az országgyűlés, és Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke kapott szét A tudományos kutatás kőselebb kerül a Tisztelt Országgyűlési Kedves Elvtársak! — Ha napjainkban a termelés fejlődéséről, a társadalom igényeinek egyre magasabb szinvonalú kielégítéséről hallunk. természetesnek tartjuk, hogy az a tudományos eredményeken alapszik — mondotta bevezetőben, majd arról beszélt, hogy a tudományos eredmények alig egy évszázada kezdtek a termelésbe is behatolni. Lényeges különbség van azonban a technikai tudományok egy évszázad előtti és mai fejlődése között. Egy évszázaddal ezelőtt egyes kiemelkedő egyéniségek ötletei, zseniális éleslátása vezetett egy-egy korszakalkotó találmányhoz, ezzel szemben a mai kor összehasonlíthatatlanul több, nagy tudományos eredményt produkál a technika területén, mint a megelőző korok bármelyike.’ S ezek a tudományos eredmények egymásra épülve, gyorsan követik egymást. Ma már új tudományos eredményeket nem hozhatnak létre egymástól elszigetelten működő, nagy alkotó egyéniségek zseniális gondolatai, hanem azok csak szervezetten folytatott tudományos kutató tevékenység eredményei lehetnek. A szemünk előtt lejátszódó folyamatot joggal nevezhetjük műszaki tudományos forradalomnak, amelyben a tudomány fejlődése nemcsak a kutatás anyagi ráfordításaitól függ, hanem a termelés irányítóinak szakmai műveltségétől. a dolgozók szakképzettségétől is. Ez pedig az államilag szervezett oktatás méretein. színvonalán múlik. A tudományos kutatás előfeltétele a mérnök- és tudósképzés társadalmi méretű megszervezése döntő előnyt biztosít számunkra a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyben, ha az adottságainkban rejlő lehetőségeket jól hasznosítjuk. Ezután arról szólt Kiss Árpád, hogy korunkban a nemzeti jövedelem egyre jelentősebb részét fordítják kutatásra, a tudomány fejlesztésére. Nekünk sincs szégyellni valónk: jelentős összegekkel támogattuk és támogatjuk a tudomány fejlesztését. Amíg a legnagyobb ét a legfejlettebb országok a nemzeti jövedelemnek általában 3—3.5 százalékát fordítják kutatásra, mi az elmúlt évek átlagában a nemzeti jövedelem 2,3 százalékát költöttük erre a célra. — Rendelkezünk a jelentős tudományos eredmények elérésének másik feltételével is: vannak világszerte ismert és elismert kiváló tudósaink, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazására képes, kitűnő mérnökeink, a technikai tudományok számos területén rendelkezünk komoly tudományos és műszaki tradíciókkal, jelentős kutatási iskolákkal. — Nem lebecsülendők tehát azok az eredmények, amelyeket a tudomány és a technika fejlesztésében elértünk, mégis fel kellett tenni a kérdést, hogy a kutatásra fordított jelentős anyagi eszközök és tudósaink. műszaki szakembereink magasfokú felkészültsége nem hozhatna-e nagyobb eredményeket, ha változtatnánk a kutatás szervezésének és finanszírozásának módján. Á tudományos kutatások összhangjának javítására már az elmúlt években jelentős lépést tettünk a műszaki fejlesztési alap rendszerének létrehozásával. Ennek egy részével a vállalat, más részével a minisztérium rendelkezett Jórészt ebből fedezték az alkalmazott kutatások költségeit A műszaki fejlesztési alapban rejlő lehetőségeket mégsem lehetett teljes mértékben kihasználni. A kutatók ugyanis kevéssé voltak érdekeltek abbán, hogy elért eredményeiket a termelésben ténylegesen felhasználják, sőt sok esetben a szervezeti feltételek is hiányoztak. Az ipar nem tudott kapacitást biztosítani üzemi méretű kísérletekre. Ezért nálunk a kutatási eredmény elérésétől a gyártmányok bevezetéséig eltelt idő általában nagyobb volt a nemzetközileg szokásosnál. Már pedig a gyorsan változó műszaki megoldások gazdasági előnyeit a társadalom csak akkor élvezheti igazán, ha lépést tud tartani a haladás ütemével. — 1968-ban összesen több mint 4 milliárd forintot fordítunk kutatásra. Ennek az összegnek a kétharmadával á vállalatok rendelkeznek, természetes azonban, hogy az országban folyó egész kutatási tevékenység szervezése nem hárulhat a vállalatokra, vannak olyan kutatási témák, amelyek túlterjednek a vállalatok lehetőségein. Az ilyen jellegű kutatásokat egy-egy gazdasági ágazat körén belül az illetékes minisztérium, több ágazatot érintő kérdésben pedig az OMFB szervezi, hangolja össze és finanszírozza. — A magyar tudósok a társadalom- és természettudományok számos területén jelentős eredményeket értek el. Méltán lehetünk büszkék tudósaink, műszakijaink nem egyszer világszerte is elismert eredményeire, s biztosan számíthatunk a jövőben is alkotókészségükre. munkaszeretetükre a szocialista építés minden területén. Befejezésül hangoztatta: a tudomány, a kutatás eredményeinek gyakorlati hasznosítása az egész társadalom jólétének emelkedését segíti elő. A költségvetésben a tudomány, a kutatás fejlesztésére előirányzott összegek ennek minden lehetőségét biztosítják, ezért a költségvetést elfogadom. Kiss Árpád beszéde után Kocsis József, Győr—Sopron megyei, Bőhm József, Somogy megyei, Pályi Sándorné, Veszprém megyei, Li8tór Sándor, Fejér megyei képviselő szólalt fel, majd ebédszünet következett. Ebédszünet után dr. Beresz- tóczy Miklós elnökletével folytatódott a tanácskozás. Uhljár Mihály, Békés megyei. Szőke Antal, budapesti, dr. Hargitai Katalin, Vas megyei és S. Hegedűs László, Pest megye! képviselő szólalt fei. Ezután szünet következett. Szünet után Kállai Gyula elnökletével folytatódott a tanácskozás. Kállai Gyula bejelentette, hogy az 1968. évi költségvetésről szóló törvény- javaslathoz több képviselő nem jelentkezett felszólalásra. A vitát berekesztette, s megadta a szót Vályi Péter pénzügyminiszternek. A pénzügyminiszter válasza A pénzügyminiszter bevezetőben hangoztatta, hogy a vitában rendkívül sok érdekes, hasznos, az ország életének szinte minden területét érintő észrevétel, kritikai megjegyzés hangzott el. Megelégedéssel nyugtázta, hogy a képviselők helyesnek, reálisnak tekintik az 1968. évi költségvetés tervezetét, a jövő évi nép- gazdasági tervet, s helyesnek, reálisnak tartják a kormány gazdaság politikájának vonalát is. A vita másik általános konklúziójaként szűrte le a pénzügyminiszter, hogy a képviselők egyöntetűen helyeslik a gazdaságirányítás reformját Optimizmus, nekigyűrkő- zés — így jellemezte Vályi Péter a légkört, amely áthatotta a költségvetési vitát. Mint mondotta, ugyanez a hangulat jellemzi az ország dolgozóinak túlnyomó többségét is. — Jómagam azok mellé állok, akik nem tartanak a kultúra kommercializálódásának veszélyétől, akik úgy vélik, hogy a párt és a kormány elvi alapokon nyugvó művelődéspolitikája a jövőben sem enged teret a sekélyes, tömeg- izlést rontó, az ideológiailag káros műveknek. Nagyon fontos, hogy megőrizzük kulturális életünk pezsgését, sokszínűségét, s gondoskodjunk arról, hogy a jelentkező sokféle igényt színvonalas alkotások elégítsék ki. Meggyőződésem, hogy a költségvetés előirányzatai e törekvéseket alátámaszt j ák. Kitért a pénzügyminiszter arra, hogy a vitában sok szó esett a televízióról, a népművelés egyik legfontosabb eszközéről. Hangoztatta, hogy a tv számára a költségvetés kielégítő mértékben biztosítja a szükséges anyagiakat. Kijelentette, hogy a maga részéről elfogadhatónak tartja azokat a javaslatokat, amelyek a Szociális és Egészség- ügyi Bizottság részéről hangzottak el, s amelyeket a Tervéi Költségvetési Bizottság megerősített. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy bőven 3 tennivaló egészségügyi álon is a munka gazdaságosabbá, céltudatosabbá, vezettebbé tételében. Az alapanyag-árakkal kapcsolatban elhangzott képviselői felszólalásra reflektálva hangoztatta: a nyereség-adóztatás mértékének megállapításakor az alapanyagokat előállító vállalatok külön elbírálásban részesülnek. Például a bérek növelésére fordítható nyereségrészt nagyobb összegben határozzák meg, ezenkívül az átlagosnál nagyobb amortizációs hányad marad e vállalatoknál a fejlesztési alap kiegészítésére. Az a tény, hogy a mező- gazdaság területén az állattenyésztéssel kapcsolatos beruházások a következő időszakban előtérbe kerülnek, távolról sem jelenti azt, hogy az agrárgazdálkodás más ágazataiban — elsősorban a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelésben — a már kivitelezés alatt álló beruházásokat nem fejeznék be. Ezek mindenképpen meg fognak valósulni, mégpedig a tervezett ütemben. Végül kijelentette, a kormány a Terv- és Költségvetési Bizottság által ajánlott ösz- szes módosításokat elfogadja, és azokat az országgyűlésnek is eifogadásra javasolja, A módosításokban szereplő ősz- szegek a következők: bél vízrendezésre 30 millió forint, egészségügyi fejlesztésre 30 millió forint, a felsőoktatási intézmények felszereltségének javítására 10 millió forint, a kulturális alap támogatására 10 millió forint, további 600 pedagógus foglalkoztatáséra hatmillió forint, vagyis összesen 86 millió forinttal módosul a kormány által előterjesztett költségvetési törvény- javaslat. — Több olyan módosító indítvány is elhangzott, amelyek a mostani ötéves terv folyamán nem valósíthatók meg — mondotta. A kormány ezekre is figyelmet fordít, elsősorban a következő évek beruházási programjának ki- alakításánál. Ilyenek például a Pest megye fejlesztési alapjának növelését célzó kívánság, továbbá a Zala megyei úthálózat fejlesztésére előirányzott összeg ötmillió forinttal való megemelésére vonatkozó javaslatok. 1* ors&á*g2gyülés elfogadta költségvetési javaslatot Ezután dr. Bognár József, a Terv- és Költségvetési Bizottság elnöke emelkedett szólásra. Bejelentette, hogy a Terv- és Költségvetési Bizottság a vitában elhangzott javaslatok megvitatására ülést tartott. A bizottság vita után úgy döntött, hogy eredeti módosító javaslatát tartja fenn. A Terv- és Költségvetési Bizottság a jövő év derekán — munka- programja alapján — megnézi, hogy a költségvetés helyzete, a gazdálkodás eredményei, az esetleges megtakarítások lehetővé tes2nek-e valamilyen változtatást — mondotta. Végül kérte az országgyűlést, hogy a költségvetés tervezetét a Terv- és Költségvetési Bizottság módosító javaslataival együtt általánosságban és részleteiben fogadja el. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés — az ügyrendnek megfelelően — először a módosító Indítványokról szavazott. Egyhangúlag elfogadta a Terv- és költségvetési Bizottság módosító javaslatait, s ezzel 86 millió forinttal növelte az 1968. évi költségvetésre vonatkozó törvény- javaslatban foglalt kiadások összegét. Az egyéb módosító javaslatokkal kapcsolatban az országgyűlés ugyancsak egyhangúlag úgy határozott, hogy azok most nem teljesíthetők, s a kormányra bízta hogy későbbi időpontban vizsgálja meg sorsukat. Az országgyűlés végül a Magyar Népköztársaság 1968. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a mát- megszavazott módosításókkal együtt egyhangúlag élfogadta. Az országgyűlés ülésszaka Kállai Gyula zárszavával ért Véget, i
