Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-21 / 301. szám

196T DECEMBER 21. napló 3 (folytatás a 2. oldalról) j 'Jalatok hitelt is vehetnek igénybe, amit fejlesztési alap­ból fizetnek vissza. A beru­házások finanszírozásában megnő tehát a vállalati ala­pok és a hitel szerepe, csökken a központi források részará­nya és megszűnik a beruhá­zások ingyenessége. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek hatásköre is to­vább nő a pótlási és fejlesz­tés} célú beruházások elhatá­rozásában, amelyet az amor­tizációs alap fokozatos kiter­jesztése és a beruházási ár- támogatási rendszer segít elő. A beruházások új rendjétől azt várjuk, hogy a vállalatok és szövetkezetek gondosabban, körültekintőbben veszik igény­be, s hatékonyabban használ­ják fel az erőforrásokat. A jövőben Is a költségve­tésből fogjuk finanszírozni a népgazdaság fejlesztésé­ben kiemelkedő jelentőségű termelő, a termelés] szerke­zet átalakítását eredménye­ző beruházásokat, az infra­strukturális, a szociális és kulturális beruházásokat. Az 1968. évi beruházási terv viszonylag kevés számú ilyen nagy beruházás kezdé­sével számol. Ezek között leg­jelentősebbek a Beremendi Cementgyár, mely 120 ezer tonna égetett mész és 1 mil­lió tonna cement előállítására lesz alkalmas évenként; a százhalombattai kőolajfinomi- tó II. üteme, évi 8 millió ton­na feldolgozó kapacitással; évi 8,5 millió négyzetméter kapa­citású síküveggyár Orosházán; Kincsesbányán 350 000 tonna kapacitású bauxitbánya; 150 ezer tonna év} kapacitású kénsavgyár Szolnokon. A ke­vésszámú nagyberuházás meg­indításában az a törekvés nyilvánul meg. hogy koncent­ráljuk a központi beruházási j erőforrásainkat. A költségvetési beruházási j kiadások túlnyomó részét a korábbi években megkezdett, i folyamatban lévő beruházások minél gyorsabb befejezésére fordítjuk. Az ipar} nagyberu­házások közül 1968-ban befe­jeződik a borsodi ércelőkészí­tőmű. a péti nitrogénművek bővítése, a dunaújvárosi író­nyomó-papírgyár beruházása. Az élelmiszeripar beruházá­sai közül befejeződik a szege­di és a székesfehérvári tej­üzem építése. Szabadegyházán üzembe lép egy paradicsom­sűrítő üzem. A mezőgazdaságban az épí­tési beruházások zömét az ál­lattenyésztés fejlesztésére, va­lamint a tárolótér növelésére és útépítésre fordítják. A gé­pi beruházások elsősorban a munkaigényes terménybetaka- rítás gépesítését szolgálják. Az év során folytatódik akis- köre] — Tisza n. — vízlép­cső építése. A szállítás és hírközlés be­ruházásai közül kiemelkednek a Budapest közlekedését javí­tó beruházások és a nemzet­közi kapcsolatokat bővítő lé­tesítmények. Az előterjesztett költségvetés az előző évinél magasabb összegeket irányoz elő a távolsági és helyi utak, hidak, valamint a vízügyi lé­tesítmények fenntartására és korszerűsítésére. A jelentős fejlesztés ellenére az előirány­zatból nem biztosítható a korszerűsítés kívánatos üte­me. A kereskedelem jelentős új beruházása a mátészalkai hű­tött almatároló és feldolgozó. Tovább folytatódik az év fo­lyamán a balatonfüredi szálló és az új Duna szálló építése. A kormány célkitűzéseinek megfelelően az építőipari te­vékenység egyik legfontosabb feladata a lakásépítési prog­ram megvalósítása. A terv — lényegében a harmadik ötéves terv ez évi ütemének megfe­lelően — több, mint 61000 lakás megépítésével számol. Ennek közel egyharmada ál­lami erőforrásokból valósul meg. Ezen túlmenően a lakosság anyagi eszközei­ből végzendő lakásépítkezé­sekhez a 7 állam mintegy 2,5 milliárd forint hiteltámoga­tással járul hozzá. Az állami lakásépítés elő­irányzata 3,9 milliárd forint Tanácskozik az országgyűlés Mintegy 14 800 lakás — az állami lakások többsége — tanácsi beruházásként épül meg, melyből kb. 6800 szövet­kezeti lakásként kerül érté­kesítésre. Az értékesítésre ke­rülő öröklakások száma 860. A lakásépítési program tel­jesítését szolgálják az építő­ipari beruházások: termelésbe lép a budapesti II. házgyár és az egyenként 4200 lakás éves kapacitású győri és mis­kolci házépítő kombinát, be­fejeződik az évi 42 millió db tégla előállítására alkalmas fehérgyarmati téglagyár re­konstrukciója. megkezdődik a debreceni házépítő kombinát beruházása. A jövő évtől a vállalatok a lakásépítéshez saját alap­jaikból hozzájárulhatnak: erre a célra nyereségből képzett fejlesztési alapjuk 5 százalékát Tehetik igény­be. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi helyzet ala­kulása arra figyelmeztet, hogy fokozott gondot fordítsunk ha­zánk védelmi képességének fenntartására és erősítésére. Az 1968. évi költségvetésben — az előző évinél valamivel nagyobb összeget — 6,4 mil­liárd forintot irányoztunk elő erre. A honvédelem fejleszté­se, néphadseregünk erkölcsi­politikai egységének növelése, hazafias és egyúttal interna­cionalista kötelességünk. A jogrend és törvényesség további megszilárdítása érde­kében nagy feladat hárul rend- és jogbiztonsági szerve­inkre. Gyorsan növekvő ide­genforgalmunk vámügyi szer­veinktől, örvendetesen gyara­podó gépkocsiparkunk pedig közlekedésrendészeti) nk tői kí­ván nagyobb szervezettséget és technikai felkészültséget. Mindezek figyelembevételével rend- éts jogbiztonsági kiadá­sokra 4,1 milliárd forintot kí­vánunk fordítani. Az igazgatási szervezet fenntartási költségeire 2,6 mil­liárd forint, a kiadások 1,9 százaléka szükséges. Az ál- I lamigazgatási munka olyan irányban fejlődik tovább, hogy a gazdasági miniszté­riumok tevékenységében csök­ken az operatív jelleg és mun­kájuk egyre inkább általános közgazdasági műszaki fejlesz­tési kérdésekre irányul. A gazdasági minisztériumok lét­szárra és fenntartási költsége csökken. A fokozatosan meg­valósuló nagyobb gazdasági önállóság talaján tanácsappa­rátusunk tevékenységében is új vonások bontakoznak ki, amelyek elősegítik, hogy a helyi társadalmi és gazdasági kérdésekben a lakosság érde­kei jobban érvényesüljenek. 17 milliárd forint társadalombiztosításra Tisztelt Országgyűlési A költségvetés kiadásainak egynegyedét társadalombizto­sítási, szociális, egészségügyi, kulturális célokat szolgáló ki­adások teszik ki. E közös tár­sadalmi szükségletekre elő­irányzott összeg növekedése 5,9 százalék. A fejlődés meg­ítéléséhez rá kell mutatni ar­ra; hogy a második ötéves terv és a harmadik ötéves terv első éveinek átlagában a kö­zös társadalmi fogyasztás cél­jait szolgáló kiadások növeke­dési üteme meghaladta a nemzeti jövedelemét. E kiadá­sok növekedése az 1968. év­ben azonos a nemzeti jöve­delemével. A gazdaság belső stabilitásának és kiegyensú­lyozott tovább} fejlődésének biztosítása végett kell töre­kednünk a közös társadalmi fogyasztás nemzeti jövedelem­mel összehangolt arányadnak kialakítására. A költségvetési szervek gaz­dálkodási rendszerében szá­mos változtatást vezetünk be. Megnő a költségvetési szervek önállósága mind a tervezés­ben, mind a gazdálkodásban. Javítja a gazdálkodás felté­teleit. hogy az intézmények a felújításra szükséges össze­geket állóeszközeik értékével arányosan kulcsok segítségé­vel képezhetik és alapszerűen kezelhetik. Rugalmasabb lesz a bérgazdálkodás] rendszer is. A költségvetési szervek pénzügyi szükségletét nagy­részt életszínvonalpolitikánk határozza meg. Ezzel össz­hangban a második és har­madik ötéves tervperiódus ed­dig eltelt ideje alatt a kiadá­sok közül a társadalombizto­sításé nőtt legnagyobb mér­tékben. A jövő évben 9 milliárd fo­rinttal többet fordítunk tár­sadalombiztosításra. mint a második ötéves terv elején, ami azt jelenti, hogy e költ­ségvetési előirányzat hét év alatt megkétszereződött. A lakosság mind nagyobb hányadára terjesztettük ki a társadalombiztosítást, bővítet­tük a szolgáltatások körét és mértékét. Ebben az időszak­ban a nyugdíjkiadások 4,6 milliárd forinttal emelkedtek, amiben a nyugdíjasok számá­nak növekedése mellett szá­mottevően közrehatottak az átlagnyugdíjak növekedése és az alacsony összegű nyugdíjak emelésére hozott intézkedések is. A családi pótlék összegé­nek ismételt emelése 1,4 mil­liárd forint többletet rótt az államháztartásra. A kifizetett bérek növekedése jelentősen növelte a betegségi készpénz­segélyeket. Az 1967. évben ke­rült bevezetésre a gyermek- gondozási segély, amelyet az év végéig mintegy 30 000. jö­vő év végéig pedig várhatóan 65 000 dolgozó nő vesz igény­be. Államunk fokozott gon­doskodása jut kifejezésre ab­ban is, hogy a költségvetés biztosítja a csökkent munka­képességűek rendszeres segé­lyezését. A társadalombiztosítás ke­retében a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti tagak foko­zatosan hasonló Jogokat nyer­nek, mint a munkaviszony­ban állók. 1968. év közepén sor kerül a termelőszövetke­zeti tagoknál a családi pótlék összegének további növelésé­re. a munkaviszonyban álló­kéval azonos korhatárok meg­állapítására. Ezek a tényezők befolyásol­ták a társadalombiztosítási ki­adások jövő évi előirányzatát, amely kereken 17 milliárd fo­rintot tesz ki. s a társadalmi közös fogyasztásra fordított kiadások 50 százalékát jelen­ti. A szakszervezeti társada­lombiztosítás bevételei emel­kednek. az állami támogatás pedig csökken, mert a válla­latok által fizetett járulékot 10 százalékról 17 százalékra emeltük. A vállalatok illet­ményadó terhei azonos mér­tékben csökkennek. Az egészségügyi célokra elő­irányzott 6,9 milliárd forint fele a fekvőbetegellátást, csak­nem egynegyede a járóbeteg­ellátást szolgálja. Egészségügyi politikánkat az a törekvés határozza meg, hogy a mezőgadaság szocia­lista átszervezésének befeje­zésével az ingyenes egészség- ügyi ellátásra jogosultak szá­mának hirtelen növekedéséből adódó problémákat fokozatosan megoldjuk.Ezért csaknem min­den anyagi erőt az intézmény­Bővülnek bevételi A kulturális célokra fordít­ható kiadások összege — a kulturális szolgáltatásokat nyújtó vállalatoknak adott dotációval együtt — kereken 11 milliárd forint. Ennek túl­nyomó része az oktatási célok megvalósításának pénzügyi feltételeit biztosítja. Ma már egyre szélesebb az a felismerés, hogy az oktatás a gazdasági fejlődésnek ki­egészítő, fontos tényezője. A tudományos és műszaki fejlő­dés gyors üteme világszerte előtérbe helyezte az oktatási kiadások és a gazdasági növe­kedés közötti összefüggés vizs­gálatát. A gazdasági fejlődés intenzív szakaszában a terme­lékenység fokozásának elen­gedhetetlen feltétele a dolgo­zók általános műveltségi szín­vonalának, a szakképzett munkások arányának emelése, a szakmunkásképzés szélesebb elméleti ismeretekkel való megalapozása, a felsőfokú képzett szakemberek szamá­nak és részarányának növelé­se. Mindezek eredményeként a munkaerőutánpótlás egy fő­re jutó költségei állandóan növekednek, amiből egyre na­gyobb hányadot vállal a szo­cialista állam magára. Ezek hosszúlejáratú befektetések és a nemzeti jövedelem jövőbeni gyorsabb ütemű növekedésé­ben térülnek majd meg. Az oktatási költségek rész­aránya a szociális, egészség­ügyi és kulturális kiadásokból közel 24 százalékot tesz ki. A kiadások növekedésének té­nyezői között elsősorban azt kell megemlíteni, hogy iskola- politikánkban folytatódott az egyes oktatási formák közötti helyes arány kialakítása és hálózat bővítésére, új kórházak és rendelők létesítésére és mű­ködtetésére kellett és kell for­dítani még néhány évig a jö­vőben is. Az elmúlt években a járó­betegellátás hálózata — első­sorban a falusi lakosság jobb ellátása végett — az átlagos­nál gyorsabb ütemben nőtt. Kiépítettük a gyermekorvosi és a vidéki fogorvosi hálóza­tot. A hálózat fejlesztése mel­lett szerény keretek között javítottuk az ellátás színvo­nalát. Javult és tovább fog javulni ugyanakkor az egész­ségügy létszámellátottsága. Orvosellátásunk világviszony­latban is a legjobbak közé tartozik. Gyógyintézeti ágyel­látottságunk nemzetközi Ösz- szehasonlításban nem ennyi­re kedvező, de az utóbbi évek erőteljesebb kórházfe.ileszt<^e útján mindjobban megközelít­jük a haladó színvonalat. Az elmúlt hét évben a kór­házak ágyainak száma csak­nem tízezerrel emclk"dett és a következő évben úlabb 1509—1609 ággyal fog gya­rapodni. Rendelőintézeti há­lózatunk már most is fej­lettebb, mint az európai or­szágok többségében. a tanácsok forrásai a nagylétszámú korosztályok továbbtanulásának elősegíté­se. Az egy tanulóra jutó ki­képzési költségek húsz szá­zalékkal nőttek az elmúlt hét év alatt. Ebben egyaránt meg­mutatkozik a magasabbíokú oktatási formák részarányá­nak a növekedése, az anyagi- technikai feltételek javulása és a diákjóléti ellátás fejlő­dése. A költségvetés kulturális kiadásai arra hi­vatottak, hogy cselekvőén szolgálják a párt és a kor­mány kultúrpolitikai céljait, a közművelődést, a művé­szetek ápolását, a nemes szórakozást és a nép kultu­rális előrehaladását. Ezért hosszabb távon is érvé­nyesülő elvünk, hogy a kul­turális célokat szolgáló eszkö­zök anyagi gyarapodásunkkal arányban növekedjenek. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével olyan ösztönzők alkalmazásáról is gondoskodni kellett, amelyek alapvető kul­túrpolitikai érdekeink érvé­nyesítését szolgálják: ezt biz­tosítja a kulturális alap, amelynek bevételeit a kiemel­kedő kulturális értékű müvek támogatására fordítják. A tudományos kutatásokra előirányzott összeget lehetősé­geinkkel arányosan növeltük. E feladatokra a költségvetés­ben 725 millió forint áll ren­delkezésre, de jelentős össze­geket áldozunk erre a célra a vállalatok által képzett mű­szaki fejlesztési alapból is. A kutatómunka eredményeinek fokozásában a kutató intéz­mények a jövőben érdekeltek lesznek s ezáltal a tudomú- ] nyos kutatás gazdasági vonat­kozásban is közelebb kerü! a gyakorlathoz. A tanácsok 1968. évi költ­ségvetési előirányzata iö,5 milliárd forint, ami 3,2 szá­zalékkal magasabb az előző évinél. Ezt a költségvetést a tanácsok már az új rendszer szerint készítették el. Ennek megfelelően költségvetésük összeállításához központilag meghatározott keretszámokat már nem kaptak, csupán az általuk igénybevehető btvéte- li források köre, mértéke és az állami hozzájárulás óssze- I ge került részükre meghatáro­zásra. Ezzel lehetőve vált, hogy a tanácsok költségveté­sükét — a helyi fonások messzemenő kiaknázásával — tényleges gazdasági lehetősé­geik alapján, ugyanakkor fej­lesztési lehetőségeiket reálisan számbavéve állíthassák össze A nélkülözhetetlen előrelátás érdekében — az 1968. évi költségvetés mellett — a ta­nácsok elkészítették az 1908- tól 1970-ig terjedő évekre kö­zéptávú pénzügyi tervüket is, amely kiindulásul szolga! tá­volabbi gazdasági munkájuk n »egál apozásához. A tanácsoknál bevezetett áj tervezési rendszer megköve­teli a fejlesztési politika és a költségvetési gazdálkodás összehangolását, ezért a költségvetéssel együtt ké­szült a fejlesztési alap ter­ve is. 1968-tól bővül a fejlesztési alap helyi bevételi forrásai­nak köre. mindenekelőtt * vállalatok és szövetkezetek által fizetendő kommunális adó' amely kereken 730 millió ;orint. Bővülnek a Be­vételi források azzal is, nogy a vállalatok a jövő évtől kezd­ve az általuk igénybevett tel­kek után egyszeri és folyama­tos telekhasználati díjat fog­nak fizetni, amelynek egy ré­sze a tanácsokat illeti. Remél­jük, hogy ez ésszerűbb telek­gazdálkodást eredményez majd. Az új helyzetben a tanácsok önálló döntési lehetősége a be­ruházások szélesebb területére terjed ki. Lényegében csak az egyedi nagy és a célcsoportos beruházásokat — lakás, kór­ház, középiskola, nagyobb víz­mű építés — kell a központi elgondolásoknak megfelelően megvalósítaniok, míg a többi beruházásról a tanácsok beru­házásra szolgáló eszközeiket, is jobban, a helyi szükségierek- nek megfelelően használhatják fel. A fejlődés meggyorsítása végett természetesen szükség van arra. hogy a lakosság he­lyi erőforrásait, társadalmi munkáját — a törvényes le­hetőségeken belül — a jövő­ben is igénybevegyék. Az összeállított tanácsi költ­ségvetésekből és tervekből megállapítható, hogy a taná­csok jól fogadták az új ren­delkezéseket, s élni is fognak azokkal a lehetőségekkel, ame­lyek az új irányítási rendszer­ből adódnak. Árváltozások január 1-től Tisztelt Országgyűlés! Egész pénzügyi politikánk központi célkitűzése a gazda­ság kiegyensúlyozott fejleszté- I se. E politika egyik oldala az eddiginél gyorsabb fejlesztés megalapozása, másik oldala pe­dig a forint stabilitásának biz­tosítása, a pénz vásárlóerejé­nek megőrzése, s nemzetközi tekintélyének erősítése. A gazdaság kiegyensúlyozott fejlődését, a terv-koncepciók megvalósulását a jövőben a szabályozók egybehangolt mű­ködésével fogjuk biztosítani. Ennek legfőbb elemei: egyfe­lől a költségvetés, amely szé­les területen szabályozza a fi­zetőképes keresletet, másfelől a közgazdasági-pénzügyi sza­bályozó eszközök, amelyek i közvetett módon, a különböző feltételek megteremtésével befolyásolják a vállalatok döntéseit. A legfőbb szabályo­zó eszközök az árrendszerben, ! a jövedelemszabályozás rend­szerében, a hitelrendszerben, a külkereskedelmi- és deviza­rendszerben érvényesülnek. Az árreform fő célja, hogy az árarányok és a költségará­nyok közeledjenek egymás­hoz, hogy az árak figyelem­be vegyék a piac, a kereslet és a kínálat viszonyait, to­vábbá a gazdaságpolitikai1 elhatározások is tükröződje­nek bennük. A termelők között érvényesülő új árak elősegítik a technika i gyorsabb fejlődését, a korsze- ; rű gyártmányok elterjedését, a gazdaságos felhasználási struktúra kialakulását. A fennálló termelési és ér­tékesítési adottságok egyes te­rületeken szükségessé tették a belföldi termelés állami támo- j gatását, amelynek különböző formái lesznek: a szén- és érc- I bányászatban a magas költsé- i gek miatt az eszközlekötési ! járulék és az illetményadó fi- | zetése alól mentesítjük a vál- ! lalatokat, a műanyagiparban a termelési dotációt folyósítjuk. Jelentős támogatást nyújtunk a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteknek gépek, gépal­katrészek, műtrágyák és nö-1 vényvédőszerek beszerzéséhez. A mezőgazdaság a tényleges; költségnél alacsonyabb áron juthat ezekhez a termékekhez. I A mezőgazdaság számára! azért adjuk e termékekei j tényleges költségeiknél olcsób-! bán, mert a mezőgazdasági termékek állami felvásárlási arai — emelésük ellenére — még mindig alacsonyabbak az ipari áraknál. Az árreform figyelembevet­te az életszínvonalpolitikai el­határozásokat. Ennek megfelelően a fo­gyasztói árak olyan válto­zására kerül sor, amely mellett biztosítható a lakos­ság - s ezen belül egy-egy társadalmi réteg — egy főre jutó reáljövedelmének és egy keresőre jutó reálbéré­nek tervezett emelkedése. A fogyasztói árak és terme­lői árak közötti kapcsolatot a forgalmiadó rendszer biztosít­ja. Az új forgalmiadórendszer a fogyasztói árak nivellálását jelenti, melyet elsősorban a cikkcsoporton belüli helyes — a ráfordítási arányokhoz iga­zodó — árarányok kialakítása tesz szükségessé. Ugyanakkor a jelenlegi 2500 forgalmiadó­kulcs kb. 1000-re csökken és a ruházati termékeknél meg­szűnik a 10 000-nyi adótétel. A forgalmiadó reform során a túlzott fogyasztói ármozgá­sok elkerülésére törekedtünk. Számításaink szerint a forgal­miadó változások miatt az érintett forgalomnak mintegy 10 százalékában következik be áremelkedés, közel 1.4 mil­liárd forint kihatással, de ez­zel szemben az érintett for­galom közel 20 százalékánál következik be árcsökkenés, mintegy 2 milliárd forint ki­hatással. összességében tehát a forgalmiadó összvolumenét ez alkalommal az állam több mint 600 millió forinttal csök­kenti, s ennek számottevő ár­mérséklő hatása lesz. Az árreform jellemző voná­sa a rugalmasabb ármecha­nizmus bevezetése is. A leg­fontosabb alapanyagok és használati cikkek árát tovább­ra is központilag állapítják meg. Lesznek termékek, ame­lyeknek árát a vállalatok — a hatósági előírások betartá­sával — bizonyos korlátok között változtathatják és lesz­nek szabadáras termékek. Ahol az árak szabad mozgása megengedett, ott a kereslet­kínálati viszonyoktól függően bizonyos áremelkedés és ár­csökkenés is bekövetkezhet az év folyamán. A szabad árak mozgása' az árszínvonalat 2— 3 százalékkal növelheti. Ennek ellensúlyozására január 2-án jelentős ható­sági intézkedésekre kerül sór. amelynek eredménye­ként a fogyasztó'- árszínvo­nal valamelyest csökkenni fog. (folytatás • 4. oldalor

Next

/
Thumbnails
Contents