Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-21 / 301. szám

\ l 2 napló 196*7. DECEMBER ti. Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az í. oldalról) j világháború küszöbén volt. j Ausztriát bekebelezte a hitleri Németország, Csehszlovákia lényegében felbomlott, s Eu­rópa kormányai fokozott iram­ban haladtak a második vi­lágháború katasztrófái felé. József Attila ezeknek az eseményeknek a küszöbén, a kilátástalanságok sötét völgyé­ben hagyta itt örökségét. Ar­ról, hogy a Dunának, Oltnak egy a hangja, hogy a Duna mentén élő népeknek rendez­niük kell végre közös dolgai­kat —, az itt élő népek közös szabadsághősei, közös állam- férfiai, közös írói, festői sokat álmodtak, álmaikért közülük sokan vérüket is ontották. De azt, hogy magyar, cseh, szlo­vák, ruszin, román, szerb, hor- vát, osztrák német tud élni közös fedél alatt is, s minden­képpen egymást segítve —, most tanuljuk igazán, s en­nek most rakjuk le igazi j alapjait. A történelemben gyakoriak a tiszavirág-életű államközi 1 szerződések; Magyarország története is sok ilyent ismer. Ennek a mostani szerződés­nek alapfogalmazványa húsz évvel ezelőtt készült, de ele­ven gyökerei visszanyúlnak a Nagy Októberi Forradalom, a Magyar Tanácsköztársaság, az ellenünk és a Szovjetunió el­len folytatott intervenciós há­borúk idejére. Honfoglaló elő­deink olyan helyen telepedtek meg kényszerítő körülmények folytán, ahol az európai nagy hadiutak kereszteződnek. Most van itt igazán a lehe­tősége annak, hogy a nagy hadiutakat a béke útjaivá te­gyük, s a nemzetközi viszá­lyok egyik fő forrását, Közép- Európát a népek és nemzetisé­gek barátságának példamutató színhelyévé változtassuk. Ez a szerződés, a Szovjetunió és Magyarország népeinek ben­ne kifejezett örök barátsága — tartós biztosítékot nyújt Közép-Európa békés fejlődé­séhez. Nemcsak az államok­nak, az államok között kötött szerződéseknek is van osz­tálytartalmuk. Sorsuk, létük, érvényük tartóssága osztály­tartalmuk időálló képességétől függ. Ennek a mi szerződé­sünknek a végérvényes, a szerződés szavai szerint: örök barátsági jellegét az az új osztálytartalom adja meg, amely a Szovjetunióban és Magyarországon, s velük együtt az egész szocialista világrend- szerben véglegesen érvényre jutott. Amiként ez a hatalmi rendszer rendíthetetlen, éppen úgy rendíthetetlen az a ba­rátság, amelyet ez a szerző­dés kifejez. Ez a szerződés a nemzet­közi együttműködés okmánya. A függetlenség, a szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elveinek tisz­teletben tartása alapján a gaz­dasági, kulturális és politikai együttműködés gazdag lehető­ségeit iktatja törvénybe ez a szerződés. A mai nemzetközi élet nagy­arányú gazdasági versenyében Magyarországnak a Szovjet­unió gigantikus méretű gaz­dasági életével való egybe- szövődése a nemzetközi fe­szültségek hullámzásaitól vé­dett, jól megalapozott fejlő­dést biztosít népgazdaságunk számára. Ez is magyarázata annak, hogy a nemzetközi piacon megbecsült partnerek vagyunk. Ki is fejezzük eb­ben a szerződésben a Szovjet­unióval együtt készségünket arra, hogy együttműködünk más országokkal, függetlenül gazdasági rendszerüktől, hogy ezáltal is erősítsük a nem- i zetközi békét és biztonságot. I Országgyűlésünk nyári ülés­szakán szó volt arról, hogy í kormányunk a jövőben na­gyobb figyelmet kíván fordí­tani a latin-amerikai gazda­sági kapcsolatokra. Szurdi Ist­ván belkereskedelmi minisz­ter elvtárs vezetésével négy országot látogatott meg a múlt hetekben kormánydelegációnk, j s ehhez a látogatáshoz kap- j csólódva, Szarka Károly kül- j ügyminiszterhelyettes elvtárs vezetésével, további négy or- I szágot keresett fel jószolgálati delegációnk. A küldöttségeket mindenütt megfelelő fogadta­tásban részesítették. A tárgya­lások mindenütt a nemzetközi békét és biztonságot szolgáló gazdasági kapcsolatok fejlesz­tését segítették elő. Ezt az al­kalmat is felhasználom, hogy kifejezzem köszönetünket a vendéglátóknak és a tárgyaló partnereknek. Ez a szerződés a kölcsönös segítségnyújtás okmánya. In­dokolt ma segítségnyújtásról beszélni, s ez nekünk nemzeti érdekünk. Vietnamban az Egyesült Államok növekvő agressziója szélesebb arányú nemzetközi fegyveres össze­ütközések veszélyét érleli. Kö­zel-Keleten még nincs béke, s ennek körvonalai még mesz- sze távolban vannak. A délkelet-ázsiai és közel- keleti konfliktusokból eredő veszélyek beárnyékolják az egész világot. A görögországi puccsok sorozata növeli a fe­szültségeket a Balkánon és a Földközi-tenger térségében. A nyugatnémet neonáci törekvé­sek új gyújtóanyagként ve­kölcsönös segítségnyújtás bé­kés alkotó elveit. Azt a megbízást kaptam a kormánytól, hogy tegyek ja­vaslatot az országgyűlésnek a magyar—szovjet szerződés tör­vénybeiktatására. Az elmon­dottak és a képviselőtársak­nak írásban átadott indokolás alapján kérem az országgyű­lést, hogy a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer ződést iktassa az ország tör­vényei közé. Péter János beszéde után Mihályfi Ernő, Nádasi József, Tamás János, Kálazi József, Hárász Gyula, Szurffyi István­ná és Komócsin Zoltán szólalt fel az első napirendi pont vitájában. Ebédszünet után a tanács­kozás Vass Istvánná elnökle­tével folytatódott Bejelentette, hogy a tárgysorozat második pontjának, az 1968, évi költ­ségvetésről szóló törvényja­vaslatnak a megtárgyalása kö­vetkezik. Vass Istvánná elő­ször Vályi Péter pénzügymi­niszternek adta meg a szót szélyeztetik az európai békét és biztonság megteremtésére irányuló folyamatokat. Ebben a rosszabbodó hely­zetben a Szovjetuniónak az a szövetségi rendszere, amely­nek a mi barátsági szerző­désünk is része, a veszélyek ellen felsorakozó erőket szilár­dítja, s a béke megmentésé­nek esélyeit növeli. Mi békét akarunk Vietnamban, ezért a Szovjetunióval, más szocialis­ta országokkal, minden béke­szerető, haladó mozgalommal együtt megadunk minden tá­mogatást a megtámadott viet­nami népnek katonai, gazda­sági, politikai és diplomáciai téren egyaránt. Mi békét aka­runk a Közel-Keleten. Ezért követeljük az agresszor visz- szavonulását és olyan politikai rendezést az egész térségben, amely biztosíthatja a népek békés együttélését. Mi békét akarunk Európában. Ezért lépünk fel a nyugatnémet re- vansizmus és militarizmus minden megnyilvánulása ellen. Mi az összes európai országok egymáshoz való viszonyának normalizálása mellett vagyunk — ideértve a két német állam egymáshoz való viszonyának rendezését is. A Szovjetunióval megkötött szerződésünk olyan okmány, amelynek tartalma a NATO és a Varsói Szerződés meg­szűnte után következő idő­szakra is kihat majd. Ml, a Varsói Szerződés tagállamai, nem szűnünk meg hangoztatni nyugati partnereinknek, hogy téves az a nézet, amely Eu­rópa biztonságát a két katonai szervezet létére akarja alapoz­ni. Mi erősítjük a Varsói Szer­ződést, annak hatékonyságát, mindaddig, amíg fennáll a NATO katonai szervezete, s amíg fenyeget a revansizmus és militarizmus veszélye. De már most tárgyalni és tervez­ni kell az európai biztonság­nak arról a rendszeréről, amelyen a katonai szerveze­tek feleslegessé válása után a népek és országok békés együttműködése alapszik. A ma gyár—szovjet szerződés olyan okmány, amely erre az elkö­vetkező új korszakra is példa­mutatóan fejezi ki a barát­ság, az együttműködés és a As 1968* évi költségvetés A pénzügy miniszter expozéja Tisztelt Országgyűlés! A közvélemény mindig nagy érdeklődéssel várja a gazda­sági tervekről és az állami költségvetésről szóló tájékoz­tatást. Különösen nagy a vá­rakozás most. amikor széles­körű. történelmi jelentőségű gazdasági reformot hajtunk végre. Ismeretes, hogy a jövő év elején bevezetésre kerülő reform célja az, hogy meg­gyorsítsuk hazánk szocialista fejlődését. Ehhez arra van szükség, hogy biztosítsuk a fejlődés nagyobb tervszerűsé­gét és korszerűsítsük a gaz­dálkodás módszereit. Az elmúlt néhány évben gazdaságirányítási rendsze­rünk a reform egyes elemei­vel már korszerűsödött. Csök­kent a kötelező tervmutatók száma, egyszerűsödött beruhá­zási rendszerünk, kötetleneb­bé és ösztönzőbbé vált a lét­szám- és bérgazdálkodás, új szállítási szerződési rendszer lépett érvénybe. Ezek az in­tézkedések már növelték a gazdálkodó szervek önállósá­gát. ugyanakkor a reform ki­dolgozásának előrehaladtával megélénkült a vállalatoknál folyó közgazdasági elemző munka, úi önálló elképzelé­sek megvalósítására készülnek fel üzemeinkben. Ennek az újszerű, pezsgő és kezdemé­nyező légkörnek is szerepe volt abban, hogy 1967-ben a fejlődés üteme meghaladta a i korábbi évekét. A gyorsabb gazdasági fejlő­dés tükröződik az 1967. évi költségvetés végrehajtásában is. A vállalatoktól származó bevételek növekedtek. Ugyan­akkor emelkednek a beruhá­zásokkal és a központi tarta­lékkészletek gyarapodásával összefüggő kiadások is. A vál­lalatok várható eredményei alapján a költségvetésben be­vételi többletre számítunk. Gazdasági és társadaBmi zökkenők nélkül Az 1968-as év gazdasági terveinek, költségvetésének és a gazdasági szabályozó eszkö­zök rendszerének kidolgozása­kor — az említett kedvező jelenségek mellett — figye­lembe kellett venni azokat az aránytalanságokat is. amelyek több év során kialakultak. Kö­zelebbről azt. hogy — a magasabb fogyasztási, felhalmozási és termelési szint miatt megnövekedett az importigény is. de az export- növekedés ezzel nehezen tar­tott lépést; — a lakosság vásárlóereje gyorsan nőtt. az árukereslet a korszerűbb ipari termékek irányába tolódott el, s a ter­melés ezt a keresletváltozást nem követte megfelelő ütem­ben; — a tervezettnél többet for­dítottunk beruházásokra, mé­gis néhány jelentős üzem ter­melésbe lépése elhúzódott; a beruházások hatékonysága sem javult kielégítően. Munkánk során számolnunk kell ezekkel a problémákkal. De azzal is. hogy a gazdaság- irányítási rendszer reformjá­nak kedvező hatásai csak fo­kozatosan bontakoznak ki. Az első években az egyensúlyi helyzet, a szerkezeti arányok csak lépésről lépésre fognak változni, sőt a piacon átme­netileg kisebb zökkenők is je­lentkezhetnek. Ezért a gazdasági vezetés fő fel­adatának azt tekinti, hogy tovább haladva a gazdaság fejlődésének a harmadik öt­éves tervben meghatározott útján, biztosítsa az egyen­súlyi követelmények és a reform kibontakozásához szükséges feltételek olyan összehangolását, amely fo­kozatosan és következetesen a feszültségek feloldása irá­nyába hal lalati önállóság feltételeit a költségvetés terhére lehetett csak megteremteni. 1968-ban decentralizált fejlesztési és részesedési alapokat hozunk létre és emiatt a nemzeti jö­vedelemből 8—10 százalékkal kisebb hányad kerül be a központi pénzalapba. Ugyan­akkor a költségvetés ilyen arányban egyelőre még nem mentesült a kiadásoktól. így például a költségvetés vállal­ja a már folyamatban lévő beruházások finanszírozásának számottevő részét. Emellett a társadalmi közös fogyasztás­sal kapcsolatos kötelezettsé­geink tovább növekednek, ami természetes is. hiszen az emberekről való gondoskodás kötelességünkké teszi, hogy — ha viszonylag szerényebb mér­tékben is, de — tovább fej­lődjenek ez évben is a szo­ciális. egészségügyi és kultu­rális juttatások. A költségvetés egyensúlyá­nak javítására megfelelő erő­feszítések történtek, amelyek a bevételek fokozására és a kiadások mérséklésére irá­nyultak. Ezeket az előterjesz­tett törvényjavaslat indokolá­sa ismerteti. A törvényjavas­latból az is látható, hogy ésszerű takarékosságra töre­kedtünk és nem törekedtünk minden áron arra, hogy a bevételek haladják meg a kiadásokat; az előterjesztett költségvetés 1,4 milliárd fo­rint hiányt mutat. Az volt a célunk, hogy a költségvetés egyensúlyával szemben támasztott követel­ményt alapos mérlegelés után kellő összhangba hozzuk azzal a fontos, politikai jelentőségű várakozással, hogy az új gaz­dálkodási rendszerbe való át­menet gazdasági és társadal­mi zökkenők nélkül menjen végbe. A hiány a költségvetés vo­lumenéhez viszonyítva nem mondható jelentősnek, mégis arra figyelmeztet, hogy az át­menet bonyolult szakaszában nagyon körültekintően és ta­karékosan kell gazdálkodnunk és többletkiadásokat nem vál­lalhatunk. 1968. január elsejétől kezd­ve az elmondottak szerint mó­dosul a költségvetés jövede­lemelosztó szerepe, megválto­zik a költségvetés bevételei­nek és kiadásainak mértéke és összetétele. Az 1968. évi költségvetés bevételi előirányzata kere­ken 137 milliárd forint, ami a központosítható társadal­mi tisztajövedelem csökke­nése ellenére több, mint 36 százalékkal magasabb aa 1967. évi bevételi előirány­zatnál. A bevételek növekedése éa a költségvetési volumen emel­kedése — a képződő jövedel­mek tényleges emelkedése mellett — elszámolási okokra vezethető tússzá. Az 1968. évi költségvetésben következete­sebben érvényesül a teljes — bruttó — elszámolás elve. A korábbi években a vállalati nyereségbefizetést a dotációk­kal csökkentettük, a forgalmi adót az árkiegészítésekkel, a beruházási kiadásokat pedig a vállalatoktól elvont amorti­zációval csökkentett — nettó — összeggel számoltuk él. A költségvetésnek ez az új fel­építése világosabbá teszi a központi pénzalapok képződé­sének és felhasználásának át­tekintését. A költségvetés vo­lumene összehasonlítható szer­kezetben nagyjából az előző évivel azonos. Az állami költségvetés be­vételeinek túlnyomó része to­vábbra is a vállalatoktól éa szövetkezetektől származik, annak ellenére, hogy a vál­lalatok és szövetkezetek a ná­luk realizálódó nyereségnek mintegy 60 százalékát fizetik csak be a központi pénzalap­ba. az eddigi 85 százalékkal szemben. A költségvetést megillető jövedelmek több. mint 42 szá­zaléka a lekötött eszközök és kifizetett bérek utáni járulék. A forgalommal arányosan képződő jövedelmek — for­galmi adó, termelési adó, vám és import forgalmi adó — cí­mén az összes befizetés 28 százaléka, a nyereségadó cí­mén pedig közel 30 százaléka kerül a költségvetésbe. A kisipari szövetkezeteket az iparvállalatokéhoz, a fo­gyasztási szövetkezeteket a ke­reskedelmi vállalatokéhoz ha­sonló költségvetési befizetési kötelezettségek terhelik. Át­menetileg a szövetkezetek ál­tal fizetett eszközlekötési járu­lékot az OKISZ. illetve a SZÖVOSZ kapja a költségve­tés helyett, hiteltörlesztéseik és fejlesztési céljaik megva­lósítására. A költségvetési bevételek 3 százaléka származik a lakos­sági adókból. Az adóztatás rendszerében nem történik lényeges vál­tozás. Az arányosabb köztehervi­selés érdekében azonban te­szünk lépéseket. A háztáji gazdaságok adóterhe számot­tevően nem változik, de a jö­vőben a terület nagysága és a művelési ég szerint differen­ciált adót kell majd fizetni. A kisiparosok, kiskereskedők és szabadfoglalkozásúak adóz­tatásánál a tanácsi adóügyi szervek törekedni fognak a tényleges jövedelmek meg­adóztatására. A Pénzügymi­nisztérium és a tanácsi adó­ügyi szervek messzemenő fi­gyelmet kívánnak szentelni a spekulációs, a végzett mun­kával nem arányos jövedel­mek igazságos, nagyobb mér­tékű megadóztatásának. Legjelentősebb beruházás a Berentendi Cementgyár Az új beruházási rendszeri az jellemzi, hogy a válla­latok termelőberendezésük felújításában, pótlásában és kisebb fejlesztésében maguk dönthetnek, s az ehhez szükséges pénzalanokkal is rendelkeznek majd. Saját hatáskörben megvaló­sítható fejlesztéseikre a vál­( folytatás a 3. oldalon) 4. | Ennek a célkitűzésnek szol­gálatába állítjuk pénzügyi po­litikánkat. Az új közgazdasá­gi szabályozók közvetlenül hat­nak a költségvetési rendszer­re. E hatások közül a legje­lentősebb, hogy a gazdálko­dásban az állam és a válla­latok között újtípusú kapcso­latok jönnek létre. A válla­lati önállósághoz saját anya­gi eszközök kellenek, tehát a jövedelem egy része ott ma­rad a vállalatoknál, varrvis kisebb lesz a társadalmi tisz­tajövedelemnek az a része, i amelyet az állami költségve­tés összpontosít. Csökkennek a vállalati beruházásokra adott költségvetési juttatá­sok, mert ezeket nagyobb részben saját eszközökből és hitelből kell fedezni. Mindez újabb feladatok elé állítja a gazdaságvezetést és a költség- vetést. A költségvetéshez kap­csolódó adózási és támogatási rendszernek aktívan kell ser­kentenie a jobb, előrelátóbb és hajlékonyabb vállalati gaz- | dálkodást és a vállalati forrá­sok mozgósítását. A költség- vetés e megnövekedett és sok­oldalú szerepét természetesen csak a hitelpolitikával szoros összhangban képes betölteni. A költségvetési javaslat! összeállításánál a szokásosnál! nagyobb gondot okozott a be- : vételek és kiadások összehan-! golása. mert a reform kezde­tén a szükséges nagyobb vál- i A költségvetés kiadási elő­irányzatainak közel fele köz­vetlenül összefügg a gazdasá­gi tevékenységgel. A beruhá­zások a kiadások kereken 20 százalékát igénylik, a terme­léssel és a forgalommal ösz- szefüggő támogatásokra és fo­gyasztói árkiegészítésekre pe­dig a kiadások 27 százalékát fordítjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents