Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
Bizse János és Soltra Elemér grafikai kiállítása A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumát ünneplő rendezvények sorába illeszkedik a két, ismert pécsi művész kiállítása is. A nem túl terjedelmes anyagnak, s a grafika intim teret kívánó szempontjának egyaránt igen megfelelő bemutató terem a TIT Bartók Béla klubja. A három hetes tanulmányát vázlatsorozata élmények közvetlen megfogalmazása;— az élmény erős hatása alatt és az elsődleges megfogalmazás miatt — érthetően a látványhoz erősebben tapadó jelleggel. Van, ahol a tudósítás objektivitásra törekvésével találkozunk, máshol a szubjektumnak a benyomások által kiváltott emóciói jutnak kifejezésre az útirajzokban. Bizse János és Soltra Elemér kiállítása nemcsak útikrónika, amely az egyes állomások, jelentősebb élményt adó események megörökítő- je, hanem a festők érdeklődésének és odafordulósának tükre is. Ezek a rajzok egyúttal a motívumkeresésnek és gyűjtésnek is tanúi. A Szovjet Képzőművészeti Szövetség vendégeként 1967 pasztelljein a színes ívek hálójában elénk táruló tájban ott érezzük az emlék és látvány rokonságát, egymásra találását, amivel nagyon ismerőssé teszi, közelhozza a szemlélőnek élményeit. Csupán színeinek komorabb erejével fejezi ki a különbséget. A tóparti részlet áll legközelebb a Bizsétől legutóbb látott festmények formanyelvéhez, az erővonalak hálójára redukált képépítéshez. Soltra Elemér gouache technikával megörökített tájélményei az orosz táj roppant méreteit, végtelenbe nyúlását sugallják egyszerű, szétszórt motívumokkal: magányos szénakazallal, villany- oszloppal, távoli facsoportból kivillanó háztetővel. Novgorod előtt című képét a tájelemek mellett hideg színei, elsősorban kék-zöld harmóniája hitelesíti. A látványhflséget őrző színes lapok közül nem mindegyik hat igazán az élmény erejével, a vázlat spontaneitásával, frisseségével. A fekete-fehér grafikus megoldások változatosabb benyomást keltenek. Bizse János Tóparton című rajza egyszerű, érzékeny vonalrajzával, a Tükröződés sötét-világos tónus lüktetésével pasztelljeihez viszonyítva az élmény finomabb átszűrődéséről tanúskodnak. A sokkupolás, középkori orosz templomok formai gazdagsága, történelmi légköre egyaránt foglalkoztatja mindkettőjüket. Soltra Elemér Uszpenszki} székesegyház, Blagovescsenszkij székesegyház, a Vaszilij Blazsenyij kupolái című rajzai e formák változatos szépségének bűvöletében keletkeztek. A Za- gorszk I. a kupolák egymáson „átúsztatott” kontúr-képei, keresztjeik merev derékszöge, az ívek lágy hajlása adta dinamikus formavilág, vagy a vonalszövedékből kibontakozó homályos templombelső (Zagorszk), — az élmények lényeges motívumra redukált sűrített előadásai. Soltra szenezsi sorozata a tolihasználat és a vonal Soltra Elemér: Orosz falu A művészek számára különös jelentőségű a horizont tágulása, hiszen az élmények ihlető- erővé válnak, tovább gyűrűzve bennük, a mélyből átformálódva új dolgokat hozhatnak felszínre. A más ország művészeivel való találkozás, festői tapasztalat- csere lehetősége az országról szerzett benyomásokkal társulva sokszorozza a hatást. A nyitott szem, a befogadásra és raktározásra feszített tudat mellett a művész útifelszerelése néhány egyszerű, könnyen és gyorsan kezelhető kifejezőeszköz: toll, pasztell, rajzszén. Az útirajz a festészetben nem olyan önálló műfajkategória, mint az irodalomban. Fő ismertetőjegye a képző- művészetben is elsősorban az nyarán három hetet töltöttek a Szovjetunióban. Az ország méreteit, távolságait tekintve ez az idő csupán a legjelentősebb városok és egy kis területtel való gyors ismerkedésre adott lehetőséget. Gazdag programjuk során nemcsak a szenezsi művészteleppel ismerkedhettek meg, a szovjet falu, a történelmi múltú városok műemlékei után Moszkvában a modern nagyváros lüktető életével, majd Leningrád műkincseivel találkozhattak. A művésztelep környéke, a szelíd ívelésű tájban meghúzódó falu az első ihletők, olyan témákat nyújtva, amelyek színekkel történő megjelenítést kívántak. A tóparti táj. a faluvége, hullámzó dombok hazai emlékeket ébresztettek festőikben. Bizse gazdag kifejezési lehetőségeire épül. A Szenezsi emlék áttört, széljárta ősi alakzatainak elvontsága mellett az orosz népmesék világát idézi egy falusi faház játékos vonalrajza. A szenezsi motívumok képpé montírozása: díszes falusi ablak, mögötte felbukkanó lányalak gömbölyű formáival, háztetők összezsúfolt világa, fagerendák végeinek ritmusa — az élmények változatos megjelenítői. A két művész tanulmány- útjának igazi jelentősége művészi pályájuk szempontjából nem e kiállításon mérhető le, az utazás emberformáló erején át áttételesen, leszűrődve bizonyára még találkozunk kisugárzásaival jövendő munkásságukban. M. Zs. A Múzeumi Hónap után AZ IDÉN hatodjára megrendezésre került Országos Múzeumi Hónap jellemzője az volt, hogy kevesebbet markolt, mint korábban, de többet fogott. Ez a törekvés mutatkozott meg a Pécs- Baranyai Múzeumi Hónap 1967. tervezésében, megrendezésében és végrehajtásában is. Ügy fejezte ezt ki a Múzeumi Hónap meghívóműsorfüzete, hogy „ezúttal inkább a minőség elvének tiszteletbentartását, érvényesítését tűzzük ki célul és kevésbé törekedünk mennyiségi eredményekre.” A Múzeumi Hónap a maga szervezeti, keretével, a Múzeumi Hónapot előkészítő és azt végigdolgozó múzeumi szakemberek tevékenységével teljes mértékben beépült azokba a rendezvényekbe és rendezvénysorozatokba, amelyek nemcsak országos, hanem nemzetközi figyelmet is keltettek. A magyar felső- oktatás 600 éves évfordulójának ünnepségsorozatára, az I. Kisplasztikái Biennáléra és a Pécs-Baranyai Játékfilmszemlére gondolunk itt elsősorban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 éves évfordulójának megünneplését nem vettük fel a Múzeumi Hónap programjába, bár sok rendezvény nagymértékben előkészítette azt és a reprezentatív emlékkiállítás is, mely november 5-én nyílt meg, végeredményben a Múzeumi Hónap alatt készült. Országosan is ez volt a helyzet s ezért a múzeumok felettes hatóságai az idén meghosszabbították a Múzeumi Hónapot. Az idei Múzeumi Hónapot november 13-án kell lezárni, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 éves jubileumára készített emlékkiállítások és egyéb múzeumi rendezvények is beszámíthatóak legyenek a Múzeumi Hónap tevékenységébe. Ha már most az eredményeket nézzük, elmondhatjuk, hogy meg lehetünk elégedve, ismét jelentős eredményeket értünk el. Nem számítva most a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 éves jubileumára készített emlékkiállításunkat; látogatóink, illetőleg azoknak a száma, akik a Múzeumi Hónap valamilyen rendezvényén résztvettek, 88 946 fő. Ez a szám valamivel kisebb, mint a múlt évi, de ennek ellenére nem csökkenést, hanem emelkedést jelent. Ugyanis, egyrészt a már jelzett nagy- rendezvények, rendezvény- sorozatok az idén erőteljesen megosztották az érdeklődést, másrészt pedig éppen ezen rendezvények miatt a Múzeumi Hónap kevesebb rendezvényt valósíthatott meg. Az idei Pécs-Baranya! Múzeumi Hónap hangsúlyos részei a kiállítások voltak. Múlt évi és még régebbi keletű tapasztalatunk az, hogy a múzeumoknak legeredményesebb ismeretterjesztő-népművelési és egyben propagandatevékenysége a kiállítás. Ezt a tapasztalatot hasznosítottuk az idén, amikor a Múzeumi Hónap alatt 14 kiállítást nyitottunk. Ezek közül négy ismét vándorkiállítás volt, olyan, amelyeket a Mozgó Művelődési Ház juttat el megyénk falvaiba. KIÁLLÍTÁSAINK közül kiemelkedő jelentőségű volt a Kapoli kiállítás, a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályán, a Kisplasztikái Biennáléra beérkezett pályaművek reprezentatív kiállítása a Tudomány és Technika Házában, a Modern Magyar Képtár teljesen új, merőben átrendezett kiállítása, valamint a sellyei Kiss Géza Ormánysági Múzeum kiállításának befejezése, második része. Az idén két faluban rendeztük meg az ottani helyi gyűjtemény kiállítását, Egerágon és Átán. Ez utóbbi Matusek László helyi pedagógus jó munkáját dicséri. A kiállítások mellett számos más rendezvényünk is figyelmet keltő volt. Megható ünnepség volt Dombay János emlékművének leleplezése a Dombay tó partján. Az egész község ünnepévé nőtt Mozsgón a Kaza- liczky emléktábla leleplezése. Előadásainkat, ha nem is a kívánt létszámmal látogatták, sokan szívesen hallgatták végig és használják fel napi munkájuk során. sok esetben éppen a múzeummal kapcsolatosan is. Nem egy esetben előadásainkon szereztünk olyan múzeumbarátokat, akik az ott hallottaktól fellelkesülve, az előadott tárggyal kapcsolatosan, fejtenek ki ma már érdemes gyűjtőmunkát és segédkeznek egyéb vonatkozásokban is a múzeumnak. Az idén is, mint minden eddigi múzeumi hónapban, újszerű népművelési formákkal is próbálkoztunk. Mindenféleképpen ide kell számítanunk azt a kezdeményezést, amit a karhatalom előkészítésére október 26-án klubdélután formájában a karhatalom körében rendeztünk meg. A klubdélutánon három múzeológus vett részt és fesztelenül elbeszélgetett a katonákkal a múzeumi problémákról, egyes szaktudományok kérdéseiről. MINDENT ÖSSZEGEZVE az a vélemény alakult ki bennünk múzeumi dolgozókban. hogy a jövőben a Múzeumi Hónap kampányjellegét fokozatosan meg kell szüntetni. A sok rendezvény egy hónapra való sűrítése azon túl, hogy igen nagy erőfeszítést kíván, fi- zikailag-technikailag is alig véghezvihető. Ugyanakkor az érdeklődők szempontjából sem helyes a múzeumi tevékenység tekintélyes részét egy hónapra összpontosítani. Sok érdeklődő emiatt nem jut el egy-egy kiállításra, emiatt mulasztja el folyamatosan, teljes egészében kiaknázni a múzeumnyújtotta tanulási-szórakozási, egyszóval a kulturálódási lehetőségeket. A Múzeumi Hónap eredményeire támaszkodva éppen arra kell törekednünk, hogy az egész évben arányosan elosztva kerüljenek megrendezésre a különböző múzeumi alkalmak, és az érdeklődés állandósításával, a kulturálódási igény fokozásával érjünk el igazi, a látogatottsági szám emelkedésében is megmutatkozó eredményeket. A Múzeumi Hónapok számára pedig maradjon meg egy-két kiemelt, igazán nagyszabású, valamilyen szempontból a helyi érdeklődésen túlmutató rendezvény, melynek megnyitása önmagában elég lehetne a figyelemnek a múzeumra való irányításához. Ma még nem állnak rendelkezésünkre adatok hazánk más múzeumi szervezeteinek múzeumi hónapjairól. De a menetközben tapasztalt jelenségekből, a legkülönbözőbb helyekről nyert tájékoztatások alapján elmondhatjuk, hogy a Pécs-Baranyai Múzeumi Hónap 1967. az ország legnagyobb szabású és ezzel szoros összefüggésben legeredményesebb múzeumi hónapja volt. Dankó Imre Elsietett ítélet Mark Lane könyvéről 1963. november 22-én Dallasban meggyilkolták az Egyesült Államok 35. elnökét, J. F. Kennedy! Négy évvel a tragikus esemény után még mindig kétségek merülnek fel az emberekben: vajon igaz-e az a jelentés, amelyben a Warren- bizottság hivatalosan igazolta, hogy az elnök halála hasonló módon történt, ahogyan ő megjegyezte? A magyar olvasókhoz már eddig is több olyan könyv, cikk, tudósítás eljutott, amelyek valamilyen formában kétségbevonták a Warren-bi- zottság munkájának eredményességét és hitelét, olyan kérdéseket tettek fel, amelyek azt sejtetik, hogy Kennedy elnök egy összeesküvés áldozata lett, hogy tudatosan titkolják, elhallgatják a bűncselekmény körülményeit. A közelmúltban jelent meg magyarul, az Európa Könyvkiadó gondozásában, Mark Lane: Elsietett ítélet című könyve, amelyet már rég megelőzött híre, ismeretessé váltak a könyv amerikai és más nyelvű kiadását kísérő bonyodalmak, viharok. Érthető tehát, hogy egyrészt a Kennedy-gyilkosság valóságos körülményeire, másrészt a nagy politikai vitákat kiváltó könyvre kíváncsiak érdeklődéssel fogadták meg j elentetését. Mark Lane New York-i ügyvédet az állítólagos gyilkos, Oswald, édesanyja kérte fel, hogy a Warren-bi- zottság előtt képviselje fia védelmét, aminek lehetőségét azonban megtagadták tőle. Ennek ellenére magáévá tette az igazság kiderítésének ügyét, éveket szentelt az elnök-gyilkosság rejtélyének felderítésére. Hatalmas meny nyiségű dokumentumra támaszkodva könyvében megindokolja azt a meggyőződését, hogy nem Oswald húzta meg annak a puskának a ravaszát, amelyik megölte Kennedy elnököt A könyv visszhangja a nemzetközi sajtóban azt igazolja, hogy Mark Lane alaposan megrendítette az emberek hitét a Warren-jelen- tésben. Az Elsietett ítélet vádbeszéd a bizottság módszerei és következtetései felett. Rávilágít azokra az eltérésekre, amelyek a tényleges bizonyítékok, tanúvallomások és a jelentésben történt beállításuk között van. Az olvasó a könyv elolvasása után igazat kell hogy adjon a szerzőnek: Oswald nem lehet az egyedüli gyilkos, mint ahogyan ezt hivatalosan állítják róla.' A vád tarthatatlanságát bizonyítják olyan dokumentumok is, mint a boncolási jegyzőkönyv hiányosságai, az elnök testén lévő sebek elemzése, a különböző tanúk megszólaltatása, akik több merénylő jelenlétéről vallanak, Zapru- der amatőr filmkockáinak elemzése, stb. Mindezek segítségével Mark Lane abba az irányba tereli az olvasók figyelmét, hogy a tanúk vallomásai, a dokumentumok tanulmányozása alapján a Warren-bi- zottságnak módja lett volna az igazság kiderítésére. Azonban ezt nem akarták megtenni! így leplezi le a bizottság, az FBI, a rendőrügynökök visszaéléseit a vallomásokkal, a dokumentumokkal. Ebből vonja le következtetését, hogy a bizottság jelentése szégyent hozott az Egyesült Államokra és kormányára. Oswaldot meggyilkolták, Ruby, aki ezt elkövette börtönében meghalt, több szemtanú, újságíró rejtélyes körülmények között tűnt el az élők sorából, vagy „valamitől” úgy megrettent, hogy szavát sem hallani, az ügy legfontosabb dokumentumait pedig az Egyesült Államok Nemzeti Levéltárában őrzik 2039 szeptemberéig. Az emberek azonban nem törődnek bele a csalásokba, ha- zúgságokba, tudni akarják miért, kik, hogyan ölték meg Kennedyt? Az igazság kiderítését, a hazugságok leleplezését segíti Mark Lane nagyon érdekes, izgalmas könyve. M. B. J nemcsak méltó hozzájárulás az évforduló előtti tisztelet- adáshoz, hanem egyúttal érdekes abban a tekintetben is, hogy mit jelentett a két művésznek az orosz földdel, s a szovjet művészekkel, képzőművészettel való találkozás. Az utazás, ismeretlen tájak, városok, emberek megismerése mindenkinek élmény, Bizse János: Vörös téren
