Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
4 napló 1967. NOVEMBER 18. Csak 7 n?p'g lesz nyitva Finom Kötött Aruk Boltja TTjabb. Időszakosan üze^ meló bolt nyílik a Kossuth Lajos u. 11. sz. alatt, a volt Anyák boltjában. A Baranya megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat helyes és bátor akciókészségét dicséri ez a vállalkozás. rövid ideig nyitvatartó boltokat nyitni, ahol kurrens. és máshol, máskor nem kapható cikkeket árusítanak. A hét napig nyitvatartó külföldi áruk boltjának sikere bebizonyította, hogy ez az irányvonal helyes, ez a kereskedőpolitika jó. Bátran és leleményesen kezdeményezni kifizetődő dolog a vállalatnak, és kedvező a vásárlóknak. 14-én, kedden reggel 9 órakor nyílik a Finom kötött áruk boltja, és egy hét múlva bezár. — Ez alatt az egy hét alatt milyen áruféleségekből választhatnak a vásárlók? __ kérdeztük meg Bánki E ndrét, a B. m. Ruházati Kereskedelmi Vállalat Értékesítési osztályvezetőjét. — összefoglalóan: férfi, női és gyermek kötöttárukat tartunk és mindent, ami ebbe a gyűjtő fogalomba belefér. megtalálhatnak vásárlóink. Férfi, nőj és gyermek kardigánokat, pulóvereket, blúzokat, sőt kötött női ruhákat és kosztümöket is árusítunk. A kötött ruhában és kosztümben egy-egy fazonból csak 20 darab érkezik, ami egyáltalán nem sok. Megállapodtunk a budapesti Finomkötöttárugyárral. hogy a jövőben minden új termékből először Pécsre kerülnek a mintadarabok, és attól függ a további gyártás. hogy itt hogyan válik be. Tehát a pécsiek fogják gyakorlatilag eldönteni, hogy miből mit gyártanak, hogy tetszik-e nekik, vagy sem. A megnyitás előtti este, hétfőn 19 órakor a megvásárolható kötött holmikat divatbemutatón mutatják meg a közönségnek. A divatbemutató a Nádor Étteremben lesz. A bemutatóra meghívó nem szükséges, a belépő ingyenes, sőt kötelező fogyasztás sincs. A Nádor Étterme a bemutató alatt a kávéházban üzemel. A ruhákat fővárosi manökenek mutatják be; konferál Galambos György színművész, a zenét a Funny Focis együttes szolgáltatja. Három és fél hold fóliák alatt W Érlelés etiléngázzal Fekete lepel a szamócaföldön - Talaj fűtés a Duna mellett Nyolcvanezer forintos nyereség Mit mond a tudós a Föld jövőjéről? Hatmilliárd éve van még az emberiségnek Gázzal fognak paradicsomot érlelni, fekete fólia alatt termesztik a szamócát és lehetséges, hogy kifizetődő lesz fűteni a talajt... Hogy hol? Mohácson, az ország egyik legnagyobb fóliás-kertészetében. A Farostlemezgyár és a Tég lagyár között terül el a kertészet, közvetlenül a Duna mentén. Zajos hely, autók száguldoznak a közeli országúton. Ennek ellenére, ismételten felhangzik egy „urbanizá- lódott” fácánkakas rikácsolása. Török Ferenc agronómus, a kertészet vezetője azonban nem törődik a fácánnal (mindig itt van, megszokta már a hangját), hanem öles léptekkel | rója az ágyúsokat, s büszkén i mutatja, hogy mennyi salátá- I juk van. (Pontosan 360 ezer | fej.). A tsz-tagok is belemerültek a munkájukba. Pehelykönnyű műanyagcsöveket — ahogy itt nevezik: bordákat — hajlítgatnak félkörív alakba. E földbe szúrt bordákra terí- | tik majd rá februárban a műanyagból készült sátrakat. Kint fagy lesz még, de a mű- anyag-alagutak alatt már „hízni” fog a saláta. S alig szedik ki azt a „potom” három és félszázezer fej salátát, úgy március 20. körül az egész „fóliavárost” áttelepítik a szomszédos táblára, a paprika fölé. Ott lesz vagy két hónapig (ezalatt a paprika természetesen „megugrik”), majd május 25. körül ismét „vándorolni” kezd a fóliaváros, s ezúttal a paradicsom fölött „köt ki”. — Egy rókáról csak egy bőrt... — oktattak bennünket öregapáink valamikor. Nos, a mohácsiak már az idén is bebizonyították, hogy egy „róka” kivételes esetben 3 „bőrt” is szolgáltathat Mert bár „csak” három és fél holdat tudnak beborítani egyszerre a fóliákkal, a háromszori vándoroltatással mégiscsak háromszor három és fél hold lesz ebből. Vagy 320 ezer fej salátát (20 ezer fejet a várható veszteség számlájára írnak), hét és fél vagon paradicsomot, hat vagon paprikát és még sok mást, közöttük 90 ezer csomó retket akarnak megtermelni a három és fél hold fólia alatt. Csupa primőrt, amely hetekkel előbb érik, mint a többi, amiért kemény valutában fizet München és Bécs. Bármerre tekint az ember, mindenütt valamilyen új ötlettel, találékony megoldással találkozik. Itt van például a szél elleni védelem. Mint ismert, a szél nagyon hamar „belekap” a fóliába, s játszi könnyedséggel borítja, tépi fel a sátrakat, ha nem vigyáznak. Százezres, sőt — ekkora kertészetben — milliós károkat okozhatna egy május eleji, fagyos levegőjű szélvihar. S mit tettek a mohácsiak? Tanultak a tavaszi példából (akkor vagy hetven sátrat fordított fel a szél), a Farostlemezgyár két méter magas betonkerítése mellé telepítették az egész fóliavárost. Éppen észak felől véd, még egy — ugyancsak szélfogó — nyárfasor is van a kerítés mögött, szintén gyári területen. Van itt egy öreg kazán is, Hoffherr-Schrantzék idejében készítették még. Ezüst színűre festették, alaposan „helyrepofozták”, következésképp valamire készülnek vele. Hogy mire? „Ez szakmai titok” — mondja Török Ferenc, s azt állítja, hogy azok a hírek, mi szerint két méter magas, fűtött talajú fóliaházak építését tervezik — nem biztosak. Hogy miképp fűtenék a talajt? Talán föld alatti vascsövekkel, meleg-, illetve forró víz cirkulációjával. Hogy mit termesztenének ott? Mondjuk paprikát és paradicsomot. Hogy mikor ültetik ki a palántákat? Talán még akkor, amikor a szomszédban — tehát a fóliaházon kívül — fagyos lesz a föld. „Dehát ez nem biztos” — mondja hamis- kás mosollyal a főagronómus. Szűkszavú marad akkor is, amikor azt kérdezem: igaz-e, hogy elgázosítják majd a para dicsomot? Ha etiléngázt bocsátanak a fóliasátrakba, néhány nap alatt megérik. Az utolsó szemig. És — tudósok állítják ezt — egyáltalán nem ártalmas. Egészséges, mint a többi paradicsom. Mégis, Török Ferenc hallgat, s nem lehet meg tudni tőle, hogy mennyi lesz a „rúzsozott” paradicsom abból a három és fél holdból. Pedig — ez is jellemző, hogy most derült ki — már a nyáron kipróbálta ezt a módszert, s nyilván, be kellett, hogy váljék, ha ma etiléngáz után kutat, ha dr. Somos András professzor, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanszékvezető tanárának segítségét kéri, aki természetesen segít is._ Nem mutatja meg a paprikát, mely még most is bur- iánzik és terem, holott máshol már elfonnyadt. Természetesen ez is fóliasátor alatt van. Csak a fekete fóliás szamócánál közlékeny, mert az Bács megyében például már elterjedt. Nálunk azonban még új, legalábbis nagyüzemben, hiszen még egyetlen baranyai tsz-ben sem láttam ilyet. Fekete műanyaglepel borítja a földet, egészen a talajhoz simul a palást, csupán az epertöveknek hagytak meg egy- egy alma nagyságú nyílást. Szabad ég alatt van tehát a szamóca, ám azért fekete ez a lepel, hogy magába szívja a napsugárzást. Főként tavasz- szal lesz ez hasznos. Hetekkel előbb érik meg az eper. Van tehát ötlet az Uj Barázda Tsz-ben, talán több is, mint amennyit megtudhattam, dehát ki tehetne szemrehányást a szűkszavúságért? Az ötlet kincs, az ötletből nyereség lehet, ha anyagi erővé válik. S végül is — ahogy mondani szokták — nem babra megy a játék. A fóliás zöldségtermesztés kockázatos dolog. Igaz az, hogy a mohácsiak több mint nyolcvanezer forintos nyereséget értek el ezzel egy holdon az idén. Megyei rekord ez. De rá is fizethettek volna — méghozzá alaposan —, ha nem vigyáznak, ha Török Ferenc, meg a kertészet több dolgozója nem olyan lelkiismeretes. Mert nekik nincs ünnepük, vasárnapjuk, aggódva néznek minden vakondtúrást a salátaágyások között. Nem adják ingyen a sikert, sok munka, önfeláldozás van a nyolcvanezer forint mögött. Milyen jövő vár a Földre, és ez a jövő milyen sorsra ítélj az emberiséget? — Dr. Kulin György, az Uránia csillagvizsgáló igazgatója, erről az „izgalmas kérdésről” — a következőket mondotta: — Az élet minden feltétele kozmikus eredetű — mondotta többek között — nemcsak kezdetét, hanem végét is kozmikus tényezők határozzák meg. Jelenleg immár körülbelül ötmilliárd éve olyan magfizikai átalakulás termeli a Nap sugárzó energiáját — megteremtve ezzel a Földön az élet lehetőségét —, amelynek során a hidrogén héliummá alakul át. A tudósok megállapították. hogy még körülbelül hatmilliárd évre való hidrogén áll rendelkezésre. E készlet elfogytával, ez az átalakulási folyamat befejeződik, és a Nap belső kazánjában lassan „kialszik a tűz”. A belső nyomás hirtelen csökken. a külső rétegek óriási anyagtömege kezd bezuhanni a Nap középpontja felé. A fellépő gravitációs energia viszont ekkor hőenergiává alakul át. még pedig akkora hővé, hogy a Nap belső hőmérséklete a korábbi 15 millió Celsius fokról csaknem százmillió fokra emelkedik, a Földön pedig az élet szférájában a hőmérséklet eléri a 600 fokot. De amíg a Napban ez a nagyarányú hőmérsékletemel- | kedés „begyújtja” a második I átalakulási folyamatot, amelyben most már a héliumból keletkeznek a következő nehezebb elemek, tehát amíg ismét megkezdődik a magfúziós energiatermelés, a Földön az élet minden formája elpusztul. A Nap második számú kazánja azután ismét aránylag egyenletesen termelj majd az energiát, míg a héliumkészlet is mind át nem alakul. Ezután megint jön a gravitációs összehúzódás, majd az újabb magfúziós folyamat, s ez így folytatódik mindaddig, amíg az egymást követő átalakulások elvezetnek a vashoz, amely fúziós energiatermelésre már nem képes. Itt végződik majd a naprendszer élete, legalábbis máj formájában. Ami pedig az emberiséget illeti, van még hatmilliárd évnyi jövőnk, hatezerszerese a múltunknak. Ennél több csak akkor lehet, ha közben sikerül olyan védelmi módszert kitalálni, amelyek fenn tudják tartani az életet még a hatszáz fokos hőmérsékleten is. De. ha ez nem sikerül, a Földet emberi láb többé nem tapossa, sőt növényi és állati szervezetek sem jelennek meg rajta. A hélium ugyanis, mint a második magfizikai átalakulás alapanyaga már csak 100 ezer esztendőkig, legfeljebb egy-két évmillióig lesz elegendő, s utána következő tüzelőanyagok mind egyre rö- videbb ideig tudják energia- termelő feladatukat betölteni. Ha 'abból indulunk ki, hogy a mai földi élet kifejlődéséhez évmilliárdok kellettek, a következő napkorszakokban a legkezdetelegesebb élő szervezetek kialakulására sem igen lesz idő. Orkánkabát 4 színben szivacsorkán nagy választékban „ÁDÁM“ Pécs, Bem utca 4 Magyar László November 3-án adták át rendeltetésének az Alföldi Porcelángyárat Hódmezővásársielyen. Nem tudtak aludni Utólag csaknem minden körülmény tisztázódott. H. I. 31 éves, szellemi fogyatékos férfi nem egyedül, hanem édesanyjával távozott a mohács-újvárosi Betegotthonból egy októberi vasárnapon. Ezután néhány nappal az áthelyező határozat is megérkezett anyja pécsi lakására: H. I.-t a Mohácsi Megyei Betegotthonból átutalják sásd—margitmajori Szociális Otthonba. E határozat volt H. I.-nél akkor szombat este, benne figyelmeztetés: Az otthon köteles az áthelyezett mellé kísérőt adni. Ez persze a szülői otthont nem kötelezi, sőt az is lehet, hogy a beteg egyszerűen elszökött hazulról október 28-án ... Hogy mi történt azon a bizonyos estén, azt a Nagy Lajos Gimnázium három harmadik osztályos tanulója mondja el. Béres Lajos: Klubvetélkedőről mentünk hazafelé, a vasúti bérháznál szálltunk le a 40-es buszról, esté fél 9 lehetett. Közvetlenül utánunk szállt le egy férfi, inge ki volt csúszva a nadrágjából, kopott lumberjack volt rajta és szandál zokni nélkül. Furcsán, imbolyogva járt, meg mertem volna esküdni rá, hogy részeg. Egyenesen felénk tartott. Kamarás László: Artiku- látlan hangokat adott és a kezünkbe nyomott egy hivatalos papírt. Ebből tudtuk meg, hogy Margit-ma- jorba kell mennie. Nyilván a pályaudvarra igyekezett, de előbb szállt le. Szigeti Lajos: Nem hagyhattuk magára. Közrefogtuk és eltámogattuk az állomásig. Béres előre szaladt rendőrért. Béres: Elmondtam neki, hogy miről van szó, a segítségét kértem. Addigra a többiek is megérkeztek. A rendőr felvette H. I. adatait, ismerhette már, mert tegezve szólította meg. Szigeti: Azután telefonált valahová, majd hozzánk fordult „Gondoltam, nem tudunk csinálni semmit Szociális otthonba csak a tanács vitethetné, de szombat este van... Az őrsön nem tarthatjuk, mert nem követett el bűncselekményt. A mentőket ki lehet hívni éppen, de maguknak kell fedezni a költségeket.” Kamarás: Nekem egyöt- venem volt, Szigetinek hat forintja, Béresnek három. Erősködtünk, hogy legalább adjon egy írást és akkor szólunk a kalauznak. Erre elővett egy darab papírt és ráírta: „Margitmajor, Vásá- rosdombóig.” Már minthogy ott kell leszállni a vonatról. Ennyi volt a papíron, egy szóval se több. Ezzel nem mertünk odamenni a kalauzhoz. Béres: Egyenesen bementünk az egyik kupéba és Szigeti megkérte az utasokat, hogy Vásárosdombónál segítsenek majd leszállni ennek a magával tehetetlen embernek. Szigeti: Azt nem mondtuk, hogy nincs jegye, gondoltuk, ha látja kivel áll szem ben, már a kalauznak sem lesz szíve leszállítani. Béres: Erre valóban nem került sor, mert az utasok morgolódni kezdtek, hogy vigyük innen ezt a furcsa szerzetet, egy nagyhangú ember pedig kerek perec kijelentette; ne várjuk meg, hogy ő szállítsa le a komát, mert azt nem köszöni meg. Senki sem mondott ellent. Kamarás: Akkor leszálltunk mind a négyen és Szigeti megkereste a kalauzt. Szigeti: A kalauz azt mondta, hogy a MÁV-nál szabályzat van, őket megbüntetik, ha jegy nélkül utaztatnak valakit. „A boltban is csak forintért lehet kenyeret kapni.” Nem nagyon tudtuk most már, hogy mit csináljunk. Béres: A felvilágosító ablaknál a néni azt mondta, hogy az ügyeletes tiszt engedélyt adhat ilyesmire. Szigeti: A vasúti irodában több ember ült, de nem tudtak segíteni, hivatalosan nem járulhatnak hozzá a jegy nélküli utazáshoz, — mondták. Kamarás: A váróteremben találkoztunk a rendőr elvtárssal. Azt mondta, hogy hagyjuk csak itt a beteget, majd ellesz reggelig az egyik pádon. De másnap vasárnap volt. Béres: Nagyon kellemetlen volt. mert körülállták minket az emberek, úgy bámészkodtak, mint a cirkuszban. Szigeti: Többen mondták, hogy menjünk már haza, ne csináljuk a felhajtást. Mi közünk van ehhez az emberhez? Nem tudunk aludni? Béres: Meg nevettek rajtunk. Szigeti: És akkor, már nem is tudom melyikünknek, jó ötlete támadt. Megvesszük a jegyet Vásárosdombéig. Nem kerülhet az olyan sokba. Megkérdeztük* tizenhat forint, mondták a pénztárnál. Kamarás: Nekem egyöt- venem volt, Szigetinek hat forintja, Béresnek három ... Az emberekhez fordultunk, és megkértük őket, hogy egészítsék ki az összeget. Mindenki elhallgatott, né- hányan meggyőződés nélkül kotorászni kezdtek a zsebükben. Mi meg csak álltunk, én már egyenesen szégyelltem magam, mert úgy jött ki, mintha nekünk kellene a pénz. Végül is a rendőr elvtárs adott. Megvettük a jegyet, a kupéban egy néni megígérte, hogy majd ■ segít H. I.-nek a leszállásnál. Szigeti: És szeretnénk, ha a szerkesztőség utána nézne, hogy odaért-e baj nélkül a margitmajori szociális otthonba. Igen, fiúk. Vasárnap reggel 9 óra felé három állami gazdasági gyerek támogatta be az állomásról. Kéri Tamás
