Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-07 / 263. szám
Világ proletárjai, egg»sölje*elc! Dunámon napló ________Az MSZMP Baranya megyei. Bizottsága és a Megyei Tanács lapja_______ r m ÉVFOLYAM, 2#s. SZÁM ARA: 8# FILLÉR 19*7. NOVEMBER 6., HÉTFŐ Ä szovjetek országa a kékéért9 szabadságért és a haladásért küzdő erők megbízható, szilárd bástyája volt mindig és az is marad 1 eningrád legnagyobb termében, a 4000 főt befogadó „Oktőber”-teremben, amelyet az ifjúság a jubileum alkalmából épített, vasárnap ünnepi ülést tartottak az Októberi Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. Az ünnepi ülésen részt vettek: Leonyid Brezs- nyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, valamint a forradalmi mozgalom veteránjai, a Téli Palota ostromának részvevői, munkások, a tudomány és a kultúra művelői, a második világháború hősei. Jelen voltak a Francia, a Spanyol, a Mexikói, a Marokkói Kommunista Párt küldöttségei, a DNFF képviselői, Gdansk, Drezda és Turku városának küldöttei. Ünnepi ülés Leningrádban A hős város lakóinak ötödik kitüntetése Leonyid Brezsnyev beszéde Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára az ülésen beszédet mondott. Beszéde elején rámutatott arra, hogy ezek a napok nagy örömet és mérhetetlen érzelmi felemelkedést jelentenek az egész szovjet népnek, de az évforduló nem csupán a szovjet nép számára drága, mivel „más országokban élő barátaink milliói is saját nagy ünnepüknek tekintik az Októberi Forradalom ötvenedik évfordulóját”. Brezsnyev ezután megállapította, hogy a testvéri szocialista országok és a világ j kommunista pártjai többségének vezetői, a közelmúltban a gyarmati elnyomás alól felszabadult államok küldöttségei a moszkvai ünnepi ülésen arról beszéltek, hogy a Szovjetunió leninista pártja, a szov jet nép mindig hűséges a proletár-internacionalizmus nemes elvéhez, a szovjetek orszá ga a békéért, szabadságért és haladásért küzdő erők megbízható bástyája volt és az is marad. Ünnepi beszédében Brezsnyev hangsúlyozta, hogy — a forradalmi folyamatosság által széttéphetetlenül összefűzve — ezek a dicső évtizedek megszámlálhatatlan példáját mutatják a kizsákmányolás, a szegénység és a tudatlanság igáját mindörökre levetett és a bizalommal a kommunista jövő felé haladó nép gigászi tetteinek. Leningrádban. amelyet joggal neveznek a forradalom bölcsőjének, minden azoknak a történelmi napoknak a felejthetetlen eseményeire, Vlagyimir Iljics Leninnek, a nagy tanítónak és vezetőnek tevékenységére emlékeztet. 1917 októberében megvalósult az, amiről a forradalmárok nemzedékei álmodtak, amiért évtizedeken keresztül állhatatosan harcoltak: az országban győzött a szocialista forradalom. „Ezekben az ünnepi ríapok- ban teljes szívünkből üdvözöljük a forradalom dicső veteránjait és szerencsét kívánunk nekik” — jelentette ki Brezsnyev. Leningrad méltónak bizonyult Leninnek, a proletariátus legnagyobb vezetőjének nevére. A békés szocialista építőmunkában, a háborús idő szigorú megpróbáltatásai közepette a leningrádiak mindig becsülettel teljesítették forradalmi kötelességüket. Mint korábban. Leningrád most is nagy mértékben járul hozzá a szovjet nép nagy ügyéhez. A Volga, Angara és a Jeni- szej hatalmas villamoserőműveinél. az északi és a szibé(Folytatás a 3. oldalon) A Marsmezőn az elmúlt napokban tíz- és tízezrek adóztak a forradalomban elesétt hősök emlékének. A magyar párt- és keraiányküldöttség látogatása a moszkvai Vörös Proletár gyárban Vasárnap délelőtt a Kádár János vezette magyar pártós kormányküldöttség látogatást tett a moszkvai Vörös Proletár Szerszámgépgyárban. A delegációt a gyárlátogatásra elkísérte Andrej Pavlovics Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja. Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin vörös rózsákból álló koszorút helyezett el Leningrádban a forradalomban elesett hősök Marsmezőn lévő emlékművére. Erb és Szokolai képernyő-felvételei Mielőtt beléptek volna a gyárkapun, a küldöttség tagjai megtekintették a gyár előtt álló, a gyár hősi halottainak emlékét őrző márvány obe- liszket, s kegyelettel adóztak a Vörös Proletár elesett munkásainak, akik életüket áldozták a forradalomért, az intervenciós bandák kiűzéséért és azért, hogy a szovjet földet és Európát felszabadítsák a náci megszállók igája alól. A delegáció ezután a gyár igazgatói irodájába ment, ahol Georgij Alekszandr Szurbu- csov, a Lenin-renddel kitün- i tetett gyár igazgatója ismer- ! tette a vendégekkel a válla- I lat harcos múltját, termelési í eredményeit és a munkás- | kollektíva életét. Szurbucsov igazgató a jelenlévők nagy tetszése közepette mondotta, hajdan az volt a jelszavuk: „Utolérni és túlszárnyalni”. Ma a gyári kollektíva körében új, népszerű jelszó honosodott meg: „Érjenek bennünket utol”. Röviden beszámolt a Vörös Proletár igazgatója arról is, hogy a gyár 1967. januárjában áttért az új gazdasági rendszerre. A dolgozók sok évtizedes tudásának, tapasztalatainak és az új reformgazdálkodás előnyeinek köszönhető, hogy az üzem máris sokmillió rubel nyereségre tett szert. A gyárigazgató ismertetőjéért Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a pártós kormányküldöttségünk vezetője mondott rövid köszönetét. Hangsúlyozta, hogy a Vörös Proletár gyárat Magyarországon is ismerik, a gyárnak nagyon jó híre van. Dolgozói megáll ták helyüket1 a forradalomban, a Szovjetunió védelmének frontján csakúgy, mint a munka frontján. Megköszönte azt a segítséget, amelyet a gyár kollektívája nyújtott hazánknak a szocializmus építésében. A gyárral, amely kiváló gépeket szállított Magyarországra, társadalmi, mozgalmi kapcsolataink is vannak —, jegyezte meg Kádár János. A szovjet emberek, ahogyan megszoktuk tőlük, szívesen átadták és átadják termelési tapasztalataikat. Kádár János ezután arról beszélt, hogy miután Fock Jenő is és ő maga is vasmunkásként dolgoztak életük jelentős részében, ezért különösen otthonosan érzik magukat a Vörös Proletár gyár vasas környezetében. Kádár János sok sikert kívánt a gyár kollektívájának. A kötetlen beszélgetés után a gyár vezetősége ajándékot nyújtott át a delegáció tagjainak. Az emléktárgyon a félévszázados évfordulót jelző 50-es szám és a Szovjetunió hevének rövidítése látható. A magyar párt- és kormány küldöttség ezután a gyár 3. számú mechanikai üzemébe indult, ahol barátsági nagygyűlésre került sor. A gyárudvaron kedves epizód zajlott le: a 25. számú műhely kollektívája a jubileumi ünnep alkalmából éppen „fényképezett”. A delegáció tagjai beálltak a műhely dolgozói közé, s őket is lefotografálták. Az 50. évfordulót éltető és a gyár termelési eredményeit hirdető transzparensekkel díszített, 3. számú mechanikai üzemben fergeteges taps kö(Tolytaiis a 3. oldatom)
