Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-07 / 263. szám
2 napló 1967. NOVEMBER 6. Jubileumi díszünnepség a Pécsi Nemzeti Színházban A Megyei Pártbizottság üdvözlő távirata UKRAJNA KOMMUNISTA PARTJA LVOV TERÜLETI BIZOTTSÁGA, A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából tegnap este a Pécsi Nemzeti Színházban díszünnepséget rendezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, a Baranya megyei és Pécs városi Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. A díszünnepség elnökségében foglalt helyet Rapai Gyula, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára, a meghívott szovjet vendég, dr. Csendes Lajos, dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkárai, Bakos László, a Pécsi Nemzeti Színház tagja, Bogár József, az SZMT vezető titkára, dr. Boros Béla, az Orvostudományi Egyetem rektora, dr. Boros István veterán, dr. Csiky Ottó, a Megyei Bíróság elnöke, Dobszai István veterán, Duga József, a munkásőrség megyei parancsnoka, Garamvölgyi János, a Mecseki Szénbányák igazgatója. Horváth Lajos, a Pécs városi Tanács vb-elnöke, dr. Iváncsics Imre, a Jogtudományi Egyetem pártszervezetének titkára, Jaczkó Lajos veterán, Jelenszky Márton ezredes, Kerékgyártó Béla alezredes, Kiss Imre szakaszvezető, kiváló katona, dr. Kolta János, az MSZBT megyei elnökségének tagja. Matakovics János veterán, Márk Bertalan, a Tanárképző Főiskola igazgatója, B. Nagy Gusztáv veterán, Nagy Jenő, a Mecseki Szénbányák szocialista brigádvezetője, dr. Nagy Gyula, a Megyei Tanács vb-elnökhelyettese, dr. Nemes Alajos ezredes, a Megyei Rendőrfőkapitányság vezetője, Panta Antal szocialista brigádvezető, Pataki Mihály veterán, Petöházi Szilveszter, a KISZ megyei titkára, Prassnig Irén veterán, Ramaisl Ferencné, a Megyei Nőtanács elnöke, országgyűlési képviselő. Szabó Józsefné szocialista 'brigádvezető, Sztergár János, a Hazafias Népfront megyei titkára, Tóka Jenő, a Mecseki Ércbányászati Vállalat igazgatója, Varga Gyula szocialista brigádvezető, Váradi Sándorné szocialista brigádvezető, Wágner Károlyné szocialista brigádvezető és Wieder Béla, az MSZMP Városi Bizottságának titkára. A magyar és a szovjet Himnusz után Bánffy György, a Pécsi Nemzeti .Színház tagja olvasta fel Lenin levelét a Központi Bizottság tagjaihoz, majd elmondta Aszejev Lövés az Auróra cirkálóról versét. Ambrus Jenő, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára elnöki megnyitója után Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója mondott ünnepi beszédet. Vass Henrik elvtárs ünnepi beszéde nyítsa a szocializmus életerejét. fölényét minden más társadalmi rendszer fölött. Vass Henrik az azóta eltelt néhány évtized példátlanul gazdag, világtörténelmi jelentőségű eseményeiről szólva többek között megállapította: — Míg a kapitalizmusnak több száz évre volt szüksége ahhoz, hogy végleg diadalra jusson a legfontosabb országokban, addig a szocializmus néhány évtized alatt teljes győzelmet aratott olyan gazdaságilag elmaradott országban. mint Oroszország, amely történelmileg viszonylag igen rövid idő alatt az ipari termelés számos területén megközelítette, több iparágban túl is szárnyalt több fejlett kapitalista országot, a tömegek kulturális ellátottsága terén pedig magasan megelőzte őket. Az előadó adatokkal támasztotta alá megállapítását, majd így folytatta: — A marxisták a realitások emberei. A hatalmas eredmények nem takarják el előlük, hogy sok még a tennivaló, vannak olyan fontos iparágak, amelyekben a Szovjetunió jelenleg még elmarad az USA- tól. (Pl. villamosenergia ipar, egyes szükségleti cikkeket gyártó iparágak.) A termelési eredményekről szólva sem feledkezünk meg arról sem, hogy ma már a mennyiségi mutatók egymagukban nem árulnak el mindent. Az SZKP KB-nak 1965. szeptemberében tartott plénumán Koszigin elvtárs hangsúlyozta, hogy a szocialista országok és a kapitalista országok békés gazdasági versenyében a súlypont a termelés mennyiségi oldaláról a minőségi oldalra helyeződik át. Minden alapunk megvan annak kijelentésére, hogy évszázadunk nagy versenyében a hatalmas szovejt ipar — és vele együtt a többi szocialista ország ipara — az elkövetkezendő években mind mennyiségi, mind minőségi téren újabb eredményeket ér el és nincs már messze az az idő. amikor mindkét területen túlszárnyalja a legfejlettebb kapitalista országok iparát. A tömegek akarata Tisztelt Elvtársak! Csoda-e ez a hatalmas irányú fejlődés a Szovjetunióban? Valóban csoda, abból a szempontból, hogy a kizsákmányoló tőkés rendszerben ilyen példátlanul gyorsütemű fejlődésről még álmodni sem lehetett. De semmi csoda nincsen itt, ha a szocialista forradalom törvényszerűségeit, teljesen új mozgató erőit és rugóit nézzük. Valóban, mi az az erő, amely a szocialista forradalmat oly magasra emeli az összes lehetséges társadalmi átalakulások fölé? Mi az a mozdony, amely olyan példátlan sebességgel ragadja maga után a történelmi fejlődést a győztes szocializmus viszonyai között? Ez az erő a tömegek hatalmas megnövekedett aktivitása. közvetlen történelmi cselekvése. tudatos történelemalkotás. „A népről már csak lelketlen frázisok és vad versek beszéltek — írta Ady Endre. — A néptől tudatos cselekedetet nem vártak a legrajongóbb apostolok sem. íme, a proletárság visszaadta a népnek a népet. Fölkelt a nép. s formálja a világot.” Az októberi forradalom legyőzhetetlensége és társadalomformáló ereje éppen abban van. hogy az az öntudatra és önálló cselekvésre ébredt tömegek alkotása. Maga a forradalom pedig hatalmas vívmányaival új. korábban soha nem látott magaslatra emelte a dolgozó milliók történelemalkotó szerepét. Ez volt az első olyan forradalom, a világtörténelemben, amelyet valóban a legszélesebb tömegek önmagukért, saját érdekükben csináltak, amelyben következetesen érvényesült a tömegek akarata, óhaja. A szocialista forradalom azért volt képes ilyen magasra emelni a tömegek történelem alkotó tevékenységét, és azért volt olyan átütő ereje a tömegek harcának, mert annak ihletőjét és vezetőjét. a kommunisták pártját korunk leghaladóbb elmélete, a marxizmus—leninizmus világnézete vezérelte, ennek szellemében mozgósította a tömegeket a forradalmi feladatok megoldására... Béke és jólét Az előadó hangsúlyozta: Lenin óva intett a sablontól, a holt sémáktól, a szovjet szocialista forradalom tapasztalatainak mechanikus alkalmazásától. A marxizmus- leninizmus egyik alapelve: a történelmi körülmények és a nemzeti sajátosságok változáOtven esztendeje annak, hogy Oroszországban elindult diadalmas útjára a szocialista forradalom, melyet születése pillanatától kezdve hiába próbál elfojtani a gyenyikinek és kolcsakok, a wilsonok és lloyd-georgeok, a clemen- ceauk, a kisebb-nagyobb hit- lerek egyesült erejének nyílt vagy leplezetlen támadása, a nemzetközi imperialista reakció ármánykodása — kezdte ünnepi beszédét a szónok. Vass Henrik elvtárs, egykori újságcikkek alapján felelevenítette a forradalom magyar visszhangját, megállapította, ezekből is világosan kitűnik: az Októberi Forradalmat már akkor sem lehetett tudomásul nem venni, jelentőségét elvitatni vagy lekicsinyleni, ko- ránsem volt valami tőlünk távoli, idegen ügy. — Fél évszázad távolából visszatekintve rendkívül tanulságosak ezek az egykorú állásfoglalások. Abban a helyzetben vagyunk ugyanis, hogy szembesíthetjük őket a mával, azzal, ami számunkra jelen, de ami az ő számukra akkor a talányos jövő volt. Elmondhatjuk, mindkét fél tisztán látott: az is, aki az új világ győzelmét remélte, az is, aki a régi világot féltette attól, ami azokban a napokban Oroszországban megindult. Vilástörténe'mi jeleiilőséaű eseménv öt évtized nem nagy idő az emberiség történetében. Mégis, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta eltelt fél évszázad elegendő volt ahhoz, hogy bebizosával változnak a harc tornái, módosul a harc menete, megváltoznak azok a formák; amelyekben az általános érvényű alapelvek megvalósulnak. Mind az általános törvényszerűségek negligálása, mind pedig a nemzeti sajátosságok eltúlzása egyiknek vagy másiknak figyelmen kívül hagyása súlyos hibák forrásává válhat. — Minden ország kommunista pártjának szolidaritása a világ első szocialista országával ma is vízválasztó, kifejezője a nemzeti felelősség- érzetnek, politikai érettségnek, a proletár nemzetköziségnek, annak, hogy minden kommunista párt szívén viseli népének sorsát. Ezért is váltott ki olyan nagy visszhangot világszerte Kádár János elvtársnak, az SZKP XXIII. kongresszusán tett félreérthetetlen kijelentése: szovjet-ellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem is lehet soha! Vass Henrik ezután a nemzetközi kommunista mozgalom egységének szükségességéről szólt. — Valamennyi szocialista ország alapyető érdeke az ösz- szefogás — mondotta —, amelyért az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány oly kitartóan harcol és ebben a törekvésében a szocialista országok többsége támogatja is. Ezt a politikai irányvonalat mi magyar kommunisták is minden erővel támogatjuk, mégpedig azért, mert felismertük ennek helyességét és realitását. Mi sohasem téveszthetjük szem elől, hogy mit jelent számunkra a szocialista tábor együttes ereje. A jubileumi díszünnepség szónoka a békéről szólva ezeket mondotta: Kedves Elvtársak! Drága Barátaink! LVOV. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 50. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága, megyénk kommunistái és dolgozói szívből jövő köszöntésüket és legőszintébb baráti jókívánságaikat küldik önöknek, Lvov terület kommunistáinak, egész lakosságának. A jubileum alkalmából a világ valamennyi népével együtt valljuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség történelmében. Az elmúlt ötven esztendőben a szovjet nép Lenin útmutatásait valóra váltva kommunista pártja vezetésével felépítette a szocialista társadalmat és az élet minden területén magabiztosan folytatja építő munkáját. Őszinte örömmel üdvözöljük azokat a kimagasló eredményeket, amelyeket a szovjet nép az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és kultúra terén elért. Nagyra becsüljük, hogy napjainkban pártjuk és kormányuk fáradhatatlanul tevékenykedik az imperializmus és az elnyomás ellen harcoló valamennyi forradalmi és haladó erő egybekovácsolásáért, a szocializmus világméretű győzelméért, a béke biztosításáért. A magyar nép legjobbjai mindig úgy tekintettek a Szovjetunióra, mint függetlenségünk és felemelkedésünk legfőbb zálogára. A felszabadulás óta eltelt több mint két évtizedben a magyar és a szovjet népnek, a proletárinternacionalizmus magasztos elvein alapuló igaz, testvéri barátsága állandóan erősödik, és évről évre gazdagabb tartalmat kap. Ez a barátság nemzeti függetlenségünk és szabadságunk legfőbb záloga. A jövőben is minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy tovább szilárduljon a pártjaink és a népeink közötti szoros testvéri barátság. örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy a két nép barátságának elmélyüléséhez Lvov terület és Baranya megye mind jobban kiterebélyesedő, sokoldalú kapcsolata Jelentősen hozzájárul. Kommunistáinkat, a dolgozóinkat és ifjúságunkat összefűzik a személyes találkozások, levelezések, tapasztalatcserék, a bányák és üzemek munkásainak szocialista versenyszerződései, a kultúra és a tudomány képviselőinek együttműködései. Kívánjuk, hogy ez a kapcsolat a jövőben tovább erősödjék, szélesedjék! Megyénk kommunistái és dolgozói nevében e nagy ünnepen újabb sikereket és boldogságot kívánunk önöknek, Lvov terület minden dolgozójának a kommunizmus építésében, közös ügyünk győzelméért folytatott munkában. RAPAI GYULA, a Megyei Pártbizottság első titkára. — Az októberi forradalom első hivatalos megnyilatkozásával, a békedekrétummal eljegyezte magát a béke gondolatával. A béke és a szocializmus azóta is összetartozó fogalompár. Még inkább ösz- szetartozó fogalompár napjainkban, amikor a tudomány és a technika által feltárt új energiaforrások egyaránt lehetővé teszik a korlátlan tömegjólét megteremtését és a korlátlan tömegpusztítást, amikor éppen ezért a háború és a béke kérdése az emberiség életének vagy halálának drámai alternatívája lett. A Szovjetunió kezdeményezései — amelyek az októberi forradalom békedekrétuma szellemében fogantattak, — arra irányulnak, hogy ez az alternatíva az élet, a jólét, a szocializmus, a béke jegyében oldódjék meg. A mi ünnepünk Az előadó a magyar internacionalisták részvételét így méltatta: — Lenin szent népi háborúnak nevezte azt a küzdelmet, amelyet a Szovjet-Oroszor- szág 1917—1922-ig a belső ellenforradalom és a külföldi intervenciósok ellen viselt. Ebben a szent háborúban a polgárháború négy éve alatt összesen mintegy százezernyi magyar internacionalista harcolt a Vörös Hadsereg soraiban. Számuk a Vörös Hadsereg sok millió vöröskatonája mellett talán nem tűnik nagynak, de azzá nő, ha hazai méretekkel hasonlítjuk össze és meggondoljuk, hogy az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének legnagyobb létszáma kétszázezer körül mozgott, hogy a háborútól és hadifogságtól meggyötört félmillió magyar hadifogoly közül minden ötödik fegyvert fogott a dolgozók hatalmáért. Többek között azért is a mi ünnepünk, magyar ünnep is november 7. Az első győztes munkáshatalom népeinek hősiességére, nagyszerű ered(Folytatás a 3. oldalon) A dfszilnnepség elnöksége.
