Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

A családi nevelés gondjai Bejáró munkások klubja Komlón Az idén nem tanulnak a pécsi diákok Mi a gyerek: a nevelés szenvedő alanya, vagy aktív résztvevője? Segít a Nőtanács Hasznot előadássorozatot Indított a Pécsi városi Nő- tanács. A családi nevelés se­gítése, valamint az iskolai és a szülői nevelés összehango­lása céljából a szülői mun­kaközösségek vezetői számá­ra tartják meg ezeket az előadásokat. Az első a na­pokban zajlott le. Ez alka­lommal a családi nevelés és a tanulás segítése címen dr. Molnár Péter főiskolai tanár tartott előadást December­ben a pályaválasztás lesz a téma, s míg a novemberi előadásra valamennyi pécsi általános és középiskola igazgatóját, s szülői mun­kaközösségének elnökét meg­hívták, a decemberire már csak az általános iskolák nyolcadik, valamint a közép­iskolák negyedik osztályai­nak szülői munkaközösségi elnökei és választmányi tag­jai hivatalosak. Januárban Jellemformálás a serdülőkor előtt és a serdülőkorban címmel tartanak előadást az általános Iskolák felső tago­zatos szülői munkaközösségi elnökei számára. A februári téma: A gyermek- és ifjúság- védelmi munka problémái és eredményét Meghívottak: ugyancsak az általános isko­lák felső tagozatos osztályai szm-elnökei. Ezzel a sorozat tulajdonképpen be is fejező­dik. De decemberből még egy előadást szerveznek a harmonikus családi életről és annak hatásáról a gyermek érzelmi életének alakulására. Ide a* alsó tagozatok szm- elnökeit hívják majd meg. A Pécsi városi Nőtanács emellett az óvodáskorú kis­gyermekek nevelését is segí­teni kívánja, E célból szerve­zett előadássorozatának cí­mei: A családi és óvodai ne­velés együttműködése a gyer­mek személyiségformálásá­ban. A gyermek helye a csa­ládban és a gyermek és szülő érzelmi kapcsolata. A gyer­meki tevékenység biztosítása a családban, a játék és a munkáranevelés, végül A testi nevelés, egészségügyi szokások, helyes táplálkozás, edzés, étkezés és pihenés. A havonta megtartandó előadá­sok közül az elsőt november 23-án rendezik meg — csak­úgy mint valamennyit — a Nőtanács Széchenyi téri ter­mében. Az előadó: Horváth Lajosné, városi óvodai szak- felügyelő. Az óvodáskorú ne­velés előadássorozatának meghívottjai a szülői mun­kaközösségek elnökei. Rendkívül érdekes megál­lapításokat hallottunk a Nő­tanács ezen akciója első elő­A TIT Irodalmi Szakosz­tálya a Munkácsy Mihály Szabadegyetemen a fenti címmel 8 előadásból álló sorozatot tart mindazoknak, akiket érdekelnek a modern regényirodalom problémái. Az első előadás a mai orosz regényirodalom nagyjaival ismerteti meg a hallgatókat. A téma egyik legkiválóbb hazai ismerője, Elbert Já­nos kandidátus, egyetemi tanár, a Nagyvilág szerkesz­tője tart erről előadást no­vember 30-án, csütörtökön délután 6 órakor a Bartók Klubban. (Janus Pannonius •\ 11. I. em.) A 2—3 heten­adásán. Egyrészt igen fontos körülményekre hívta fel a fi­gyelmet Kabar Ferenc, a Vá­rosi Tanács vb művelődés­ügyi osztályának iskolai cso­portvezetője, aki a sorozatot megnyitotta. Elmondotta: az idei tanévben egyre több jel­zést kapnak arról, hogy nem tanulnak a gyerekek. Egyre több az iskolába készületle­nül, vagy hiányosan felké­szülve elinduló fiú. vagy leány. Az is káros jelenség, hogy a tanári, tanítói fogadó­órákat, a szülői értekezlete­ket nem túl sokan látogat­ják. S ide éppen azok a szü­lők járnak el keveset, akik­nek gyermekével legtöbb baj van, akár a gyenge tanulás, akár a rossz magaviselet te­kintetében. Kérte a szülői munkaközösségek elnökeit: segítsék megvalósítani az is­kolareform három alapvető célkitűzését, a munkáraneve- lést, a tananyag korszerűsí­tését, a szocialista hazafiság- ra való nevelést. Ezzel kap­csolatosan hangoztatta: a korszerűsítés és a túl nagy tananyag elleni küzdelem nem jelentheti azt, hogy a gyerekeknek ezentúl nem kell tanulniuk. S ehhez —, de az egész iskolareform végrehajtásához — a szülői munkaközösségek segítségére is szükség van. Dr. Molnár Péter gyermek- lélektani jellegű és tudomá­nyos színvonalú, ugyanakkor élvezetes előadása igen emlé­kezetes marad a szülői mun­kaközösségek elnökei számá­ra. Legfőbb erénye, hogy lé­lektanilag bebizonyította: a szülők nem ismerik a neve­lés anyagát, a gyermekei. Mind mondotta: ha valakire, akkor a gyermekre igazán vonatkozik a napóleoni mon­dás, hogy tudniillik minden­ki a tarisznyájában hordja a marsallbotot A tehetség­nek, az emberi fejlődésnek ez a marsall botja azonban nem egy gyereknek örökké a tarisznyájában marad, éppen a szülők nevelési hozzánem- értése, a gyermek lélektani ismeretének hiánya miatt. Rávilágított többek között arra az alapvető hiányosság­ra, hogy a szülők nem ve­szik észre: a nevelés egy ál­landó folyamat, amelyben a gyermeknek nem szenvedő alanynak, hanem cselekvő résztvevőnek kell lennie. Ke­vés az olyan apa és anya, aki fiát, vagy lányát nem fennhangon oktatja ki, ha­nem a „gyere csináljuk együtt!” módszerét alkalmaz­za. Még a pedagógusoknál is előforduló hiba, hogy nem veszik figyelembe a gyermek sikerélményét, nem alapoz­nak arra. Az iskolai ellenőr­zőkönyvekben gyakrabb az olyan bejegyzés, amely meg­ró, és hibákat tár fel, mint a dicsérő és elismerő beírás. ként folytatódó előadások a német regényirodalom mai helyzetéről, a francia egzisz­tencialistákról, az angol, amerikai, olasz és az északi népek prózairodalmáról nyújtanak átfogó képet. Egy előadás a népi demokráciák regényirodalmában jelent­kező modem törekvések is­mertetésével foglalkozik. A TIT Irodalmi Szakosz­tályának vezetősége az egyes előadások megtartásá­ra budapesti és pécsi iroda­lomtörténészeket kért fel. A Főiskola irodalmi szín­pada szemlélteti az egyes regényrészieteket. Dr. Molnár Péter beszá­molt arról: Pécsett is kísér­letek és felmérések igazol­ják, hogy a gyermekek gon­dolkodási és feladatmegoldó készségét nevelni lehet és ne­velni kell. Előadásának egyik célja ugyanis az volt, hogy a szülői munkaközösségek megismerjék a gyermeki gondolkodás fejlesztésének alapjait. Felhívta a figyel­met arra, hogy a szülők gon­dolkodtassák, beszéltessék gyermekeiket, adjanak nekik megbízásokat, feladatokat, amelyeket gondolkodva és felelősséggel teljesítenek. Ve­gyék észre a jószándékot, is­merjék el, jutalmazzák a he­lyeset, az értékeset, megér­tőén, de következetesen bí­rálják a helytelent. Vitassák meg és tartassák be a csa­lád házi rendjét, ragaszkod­janak a tanulmányi és mun­karendhez. Igaz — mondotta dr. Molnár Péter —, hogy tudományos felkészültséggel nem rendelkező, egyszerű szülők is neveltek és nevel­nek értékes embereket, ugyanakkor a tisztázott és helyes nevelési célkitűzéssel, • módszerek és eljárások tu­datos, rendszeres és követ­kezetes alkalmazásával még többet, még jobbat adhattak volna gyermekeiknek. A céltalanul eltöltött várakozási Idő hasznos és tartalmas kitöltésének gon­dolatából született meg ez az érdekes klubforma Kom­lón. A szocialista bányaváros­ban nagyon sok az olyan vi­dékről bejáró bányász és üzemi munkás, aki a műszak lejárta után V/2—2 órát kény­telen a hazainduló buszokra várakozni. 1965 őszéig, a klub beindulásáig ezek az emberek a művelődési ház közelében lévő megállóknál, szabad ég alatt, vagy a szom­szédos talponállók előtt ácso- rogva várták az indulás ide­jét. Ezen a visszás helyzeten igyekezett a „Május 1” Mű­velődési Ház úgy segíteni, hogy klubját és abban gaz­dag programot kínált fel a várakozók részére. A szóbeli agitáció kezdet­ben csak nehezen törte át a megszokást; mig a művelő­dési ház igazgatója zenei propagandáról nem gondos­kodott. A művelődési ház fúvószenekarával a várako­zók között térzenét adatott s a pattogó ritmusok megtet­ték hatásukat. Megindult a vándorlás a klubba — s aki egyszer betette oda a lábát, többé nem is szakította meg vele a kapcsolatát. Megkap­ta, — sőt többet kapott ott annál, amit várt Az első fecskék után már nem kellett szervezni, elvégezték azt munkahelyü­kön maguk az új klubtagok. Heinz Kahlau Heine-díjas költő Pécsett A Pécsi Tanárképző Főis­kola egyik harmadik eme­leti előadótermében nagy­számú hallgatóság gyűlt ösz- sze csütörtök délután, hogy részese legyen egy érdeket találkozónak. Heinz Kahlau, Heine-díjas német költő ér­kezett Pécsre, hogy szemé­lyesen tolmácsolja néhány költeményét. Hant Weil tanügyi taná­csos, a Német Tanszék lek­tora mutatta be néhány szó­val a fiatal költőt, aki ezt követően előbb eddigi élet­útját vázolta. 1931-ben szü­letett, Brecht tanítványává fogadta, 19 éves kora óta foglalkozik versírással, újab bán a műfordításon kívül film-forgatókönyvek és szín­házi művek írásával is fog­lalkozik. Heinz Kahlau kö­tetlenségével és közvetlen­ségével néhány perc alatt megteremtette azt az at­moszférát, amely sajátos gondolkodó és gondolkodtató versei megértéséhez annyira nélkülözhetetlen. Magával hozta egyik megjelent köte­tét és egy sor, részben már publikált, részben még ki­adatlan versét. Sajátos írói modora, mely sokszor Brechtet juttatja az ember eszébe, a kérdésekkel való közlés. Mint elmondta, ah­hoz a generációhoz tartozik, melyet eszmélésének idején hazugságokkal traktáltak és tudatosan félrevezettek, és amely a háború okozta szen­vedések láttán tanult meg önállóan gondolkodni úgy, hogy környezetéhez és ön­magához is kérdéseket in­tézett. Bár az első pillanatra úgy tűnt, hogy a költő a vélet­lenre bízza a felolvasandó versek sorrendjét, makko­mat megérezhette a közön­ség, hogy pontosan átgondolt koncepció alapján válogatta össze költeményeit. Éppen a témák sokfélesége győzte meg hallgatóit arról, hogy költészetének, kérdéseinek középpontjában a ma em­bere áll, az a fajta gondol­kodó ember, aki legyen bár asztalos, paraszt, bányász vagy tudós, nem engedi meg magának, hogy megeléged­jék a tegnapi sémával, újra és mindig újra felméri he­lyét, szerepét és feladatait, kérdez és felel, de sohasem éri be kinyilatkoztatással. Heinz Kahlau meglepően őszinte verseket ír. Szerel­mes versei megkapóan tük­rözik férfi és nő megválto­zott tartalmú kapcsolatát és céltudatosan törekszenek is e lényeges tartalmi válto­zásra. A_ költő felolvasását kö­vető vitában a hallgatóság köréből több kérdést intéz­tek hozzá műfordítói mun­kásságával kapcsolatban, kü­lönösen ami Ady és József Attila verseinek tolmácso­lását illeti. A jól sikerült szerzői es­ten képviseltette magát a Tanárképző Főiskola, a Je­lenkor szerkesztősége, az NDK magyarországi nagy- követsége, valamint az NDK Kulturális és Tájékoztató Irodája. Heinz Kahlau még az esti órákban visszautazott Budapestre, hogy pénteken Berlinbe repüljön, ahol dél­után a gyermekszínházban legújabb darabjának pre­mierjére várták. Azzal bú­csúzott, hogy szívesen térne vissza Pécsre egy későbbi időpontban. Bn. B. De a taglétszám növekedé­sével nőttek az igények, s szaporodott a klub kulturális szolgáltatása is. Mikor erre a költségvetés már szűknek bizonyult, rátértek a tagdíj- fizetés rendszerére. Mintegy 100 ember fizette be első íz­ben a havi 2 Ft-ot, s kapott tagkönyvet, de számuk a fi­zetés ellenére is 421 főre emelkedett. A tagokról a klub vezetője részletes nyilvántartást vezet, ami lehetővé teszi, hogy munka- és lakhelyükkel kap­csolatot tarthasson s egyéni életkörülményeiket is alakít­hassa. A műszakváltásokhoz iga­zodva délután és este áll a klub a munkások rendelke­zésére 32 fajta újság- és fo­lyóiratával, társasjátékaival. A programot kívánságlista alapján a bizalmiak bevoná­sával a klub vezetője havi bontásban készíti el. Gerincét népszerű tudomá­nyos, szakmai- és dokumen­tumfilmek vetítse alkotja megfelelő magyarázattal s helyi konkretizálással. A ta­gok szeretik az életükhöz közelálló témákat. Több al­kalommal a művelődési ház irodalmi színpada ad kismű- sort s a havi programban váltakozva szerepel: magnó­szalagról lepergetett vegyes, szórakoztató műsor, a zenei kultúra kifejlesztése érdeké­ben hanglemezparádé, fúvós- zenekari hangverseny, a tánc­csoport bemutatója, stb. A klubban gyakorta alakulnak ki spontán viták különböző termelési, napi politikai, vagy a sajtó és folyóiratok olva­sása közben felmerült prob­lémákról. Hogy ezekre a Je­lenlévők szakszerű választ kaphassanak, a klub vezetője gondoskodik arról, hogy min­dig legyen a helyszínen olyan személy, aki nyomban képes reagálni a felvetett kérdé­sekre. Jelentős eredményeket ért el a klub az olvasóvá ne­velés s ezáltal az önművelés segítése terén. Minden héten szerepel a programban könyvismertetés, melyen a művelődési ház könyvtárosa hasznos tájékoztatással látja el a tagokat, s könyvajánlá­sánál figyelembe veszi a tv műsora által keltett problé­mákat s az elkövetkező mű­sor megértését elősegítő iro­dalmat. De talán legörvendetesebb az a magatartásbeli változás, amin a tagok keresztül men­tek. A hangoskodást és szer­telenséget fegyelmezettség, a zárkózottságot a kultúra és művelődés iránti mohó ér­deklődés váltotta fel. Beiga­zolódott, hogy egy esztétiku­sán berendezett, jól felsze­relt klub — mint amilyen a komlói js — már önmagában a miliőjével is a helyes vi­selkedésre s a társas együtt- lét normáinak betartására nevelhet. Végső soron a Mub igazi jelentősége abban rej­lik. hogy a „pendlizése” foly-v tán munkahelyén és otthon- nában Is nehezen hozzáfér­hető réteg üres idejét tölti meg hasznos tartalommal. L L Üzenet az utókornak Restaurátor levele a Székesegyház egyik oszlopjőjében „A nevem Veress Zoltán. 1927—28-ban a Székesegy­házban restauráltam az ösz- szes figurális festményeket.” így kezdődik az a levél, me­lyet a mostani restaurálás közben találtak az egyik oszlopfőben bevakolva, egy üvegcsőben. Negyven éve, hogy Veress Zoltán megírta azt a levelet, amelyben el­mondja, hogy a festéseken hihetetlenül vastagon ült a korom és a por. Pontokban felsorolta, hogyan végezték a restaurálást, milyen techni­kát alkalmaztak és utasítá­sokat is ad a mostani res- taurálóknak. Jelenleg a figu­rális falfestményeket az Illés házaspár restaurálja. Veress utasításait azonban nem használhatják, hiszen ma már modernebb technológiá­val végzik a restaurálást. Ve­ress lelkiismeretesen járt el a maga korában, de ő in­kább kísérletezett az anya­gokkal. A freskókat nem fes­tette át teljesen, mint abban az időben szokás volt, csak a hiányos részeket pótolta. A mostani restaurálás folya­mán ezeket a ráfestéseket le­mossák, megtisztítják, kon­zerválják és az eredeti színe­ket hozzák a felszínre. Vass Bertalan vezetése alatt a dí­szítő festők az ornamentikán dolgoznak. Ez a munka is rengeteg gondot, figyelmes­séget követel. A falak sző­nyegmintái mind szabadkézi munkával készülnek, kb. 5000 kör és négyzet van a főhajó egy falán és az ezeken lévő aranyozás művelete öt rész­ből áll. Vass Bertalan érde­kes számításokat végzett, mely szerint 25 000 részmű­veletből jön ki az egész fal mintája. Ugyanígy a szabad­kézi vonalak kilométereket tesznek ki, tehát fogalmat alkothatunk, hogy a szorgal­mas díszítő kezek mennyit dolgoztak. Ha Veress Zoltán látná a most folyó restaurá­lást. csodálkozna, hisz renge­teget fejlődött 40 év óta a restaurálás technikája. Szak­képzett, hozzáértő művészek nyúlnak a nagyértékű fres­kókhoz és rengeteg kísérletet végeznek, hogy minél tartó- sabb legyen munkájuk. Visszatérve Veress Zoltán le­velére, így végződik: „Üdvö­zöllek és minden jót kívá­nok. Vigyázz az állványokon való járás, kelés közben, ne­hogy az istenért lezuhanj. Nagyon vigyázz! Én is vi­gyáztam, nem estem le, de kétszer, háromszor szinte, ölel és csókol: Veress Zol­tán, Pécs, 1928. június 5.” MOUer Edit L Nagy írók — nagy regények

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents