Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-10-15 / 244. szám
4 naplő 1967. OKTÓBER 15. A szintézis igénye és szükségessége A Magyar Biofizikai, Biokémiai és Élettani Társaság első együttes vándorgyűléséről A Magyar Biofizikai, Biokémiai és Élettani Társaság első együttes vándorgyűlését a magyar felsőoktatás 600 éves jubileumi ünnepségeinek keretében rendezték meg. Három napon át mintegy 300 szakember — köztük 20 meghívott külföldi vendég — vett részt az előadásokon és az azokat követő vitákban. Dr. Szentágothai János professzort, a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztályának vezetőjét kérdeztük meg, hogyan értékeli a három társaság első együttes vándorgyűlését. — Hajdan egy igen demokratikus intézményben, a Magyar Élettani Társaságban tömörültek a szakemberek. A társaság a felszabadulás után megújult, kiválóan működött tovább, de bizonyos idő után felmerült az az igény, hogy a biofizikusok és a biokémikusok kiváljanak ebből a szervezetből. Hat-hét esztendeje e három társaság külön- külön végzi tevékenységét, vitatja meg rendre saját problémakörét. A differenciálódásnak emellett a régebbi szükséglete mellett azonban egyre inkább felmerül a másik igény: a szintézisre törekvés. Az élő anyag egy-egy jelenségét a különféle szakemberek különféle oldalról vizsgálják, de vizsgálódásaikban nélkülözhetetlen egymás eredményeinek ismerete. A három szóbanforgó társaság első ilyen közös tanácskozásának megrendezésére kitűnő alkalomként kínálkozott a 600. évforduló, hiszen ez a mostani közös vándorgyűlés inkább reprezentatív jellegű volt, a mi speciális viszonyainknak megfelelően. Nemcsak elképzelhető, hanem szükséges is a jövőben olyan közös megbeszéléseket rendezni, amelyen már nem ilyen alapkérdések, hanem részletkérdések kerülnek napirendre. Mindamellett a most végétért kongresszus világszinten mozgó megvitatását hozta egyes kérdéseknek. Igen sikeresnek tartom az első együttes vándorgyűlést. Dr. Dénes Géza, a Budapesti Orvostudományi Egyetem orvosi kémiai intézetének docense, aki többek véleménye szerint a vándorgyűlés egyik legszínvonalasabb előadását tartotta, a következőképpen fogalmazta meg tapasztalatait: — Bizonyos értelemben ma az összegezés feladata került előtérbe. Hogy egyáltalában lehetséges a különböző részszakmák eredményes egységbe hozása, azt a molekuláris biológia fejlődése tette lehetővé. Matematikusok, elméleti és kísérleti fizikusok, phar- makológusok stb. ugyanannak III. magyar játékfilmszemle filmbemutatói OKTÓBER 2& Petőfi: Csillagosok, katonák — megnyitó díszelőadás — szélesvásznú, szovjet—magyar koprodukció, rendezte: Jancsó Miklós — fi. Csak meghívottaknak! Kossuth: Tavaszi zápor — Fejős Pál filmsorozat megnyitó előadása f9. OKTÓBER 24. Petőfi: Utószezon — szélesvásznú, magyar film. Rendezte: Fáb- ri Zoltán — díszelőadás 6. Hideg napok — szélesvásznú, magyar film, rendezte: Kovács András — díszelőadás t9. Kossuth: Nagyítás, rendezte: Antonioni — 1967. évi cannesi nagydljas film — 4. Az özvegy és a százados — szélesvásznú magyar film ősbemutatója, rendezte: Palásthy György — f7. Utolsó előadás — a Fejős Pál filmsorozat 2. előadása f9. OKTÓBER 25. Petőfi: Szevasz, Vera — szélesvásznú, magyar film, rendezte: Herskó János — díszelőadás 6. Apa — szélesvásznú, magyar film rendezte: Szabó István díszelőadás f9. Kossuth: A nap szépe, rendezte; Bunuel — 1967. évi velencei nagydíjas film — 4. Új magyar film-ősbemutató — fi. A nagy ház — a Fejős Pál filmsorozat 3. előadása f9. OKTÓBER 26. Petőfi: Az újságíró I. n. — szélesvásznú, szo\jet fűm, rendezte: Geraszimov — az V. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál fődíjas filmje — 6. Kossuth: Nagyítás, rendezte: Antonioni (cannesi nagydíjas film) 4. — Kártyavár, rendezte: Hints eh György, szélesvásznú, magyar film ősbemutatója f7. Egy marék rizs — a Fejős Pál filmsorozat 4. előadása f9. OKTÓBER 27. Petőfi: Hogy szaladnak a fák — sziélesvásznú, magyar film, rendezte: Zolnay Pál — díszelőadás 6. Tízezer nap — szélesvásznú, magyar film, rendezte: Kosa Ferenc — díszelőadás f9. Kossuth: A nap szépe, rendezte: Bunuel (velencei nagydljas film) 4. Idézés — szélesvásznú, magyar film rendezte: Wieder- mann Károly — ősbemutató f7. Broadway — a Fejős Pál filmsorozat 5. előadása f9. Időjárásjelen tés Várható időjárás vasárnap estig: változóan felhős, főleg reggel és délelőtt többfelé párás, ködös idő, legfeljebb északon szórványosan előforduló kisebb esőkkel. Gyenge, időnként élénkebb, változó irányú szél. A hőmérséklet alakulásában lényeges változás nem lesz. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 6—11, legmagasabb nappali hőmérséklet IS—21 fok között. OKTÓBER ». Petőfi: Nyár a hegyen — szélesvásznú, magyar flím, rendezte: Bacsó Péter — záró díszelőadás f8. Kossuth: Napsugár — a Fejős Pál filmsorozat 6. előadása 4. A Balázs Béla Stúdió és a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatóinak műsora Í7, * A ÜT. Magyar JátékfUmszemle Rendező Bizottsága értesíti az érdeklődőket, hogy a szemle filmbemutatóira a jegyek eladását a mozik pénztárai hétfőn, 16- án megkezdik. Hétfőn és kedden a Balázs Béla filmklub tagjai válthatnak Jegyeket, szerdától kezdve pedig a nagyközönség Is megvásárolhatja jegyeit a fent feltüntetett előadásokra. a kérdésnek többféle oldalát látják, s eredményeik egyesítése ma már a korszerűség követelménye is. Polihisztorok napjainkban már nincsenek, de a specialisták számára van lehetősége az egymáshoz való közeledésnek, s van remény arra, hogy megtaláljuk a közös nyelvet. Számomra egyénileg is rendkívül tanulságos, izgalmas és gondolatokat ébresztő volt ez a kongresszus. A kongresszus előadásai és vitái szombaton befejeződtek, a részvevők harkányi és siklósi kirándulásra mentek a délutáni órákban, majd este bankettel zárult a háromnapos program. Évente 300 épületbe költöznek be a boldog tulajdonosok A családi ház — nem magánügy A várcwt körülöleli a kertes családi házak koszorúja. Évente 300—320 épületbe költözködnek be a boldog tulajdonosok, s annak ellenére, hogy az építkezés költségei rendkívül nagyok, évről évre nő a családi ház iránti érdeklődés és vonzalom. Országos jelenség ez. bár a pécsi emberben talán az átlagosnál is nagyobb a kert, a virágok, a nyugalom után; nosztalgia. Az OTP-t, a tanácsok építési osztályait minden évben százak ostromolják hitelért, telekért, engedélyekért, s egyre többen vannak az elégedetlenek. Ogy érzik, Pécs — korszerű lakótelepeinek fényében sütkérezve —, harmadrendű kérdésként kezeli a családi házak ügyét. Igaz. más város lakójával beszélgetve ugyanezt hallja az ember. Érdemes hát összefoglalni a panaszokat, lehetőségeket. Nincs telek A II. ötéves tervben — országosan — a lakások 64 százaléka magánerőből épült, s ezt az arányt a III. ötéves terv időszakában 3 százalékkal még növelni is kell. Az előirányzatok megvalósítását azonban komolyan veszélyezteti az a tény, hogy nincs elég telek. Az egész országban mindössze 400 ezer a nyilvántartott telkek száma, ezek túlnyomó többsége azonban minden közmű nélkül való. s falvakban van. Pécsett még az átlagosnál is rosszabb a helyzet. Néhány foghíjat leszámítva egyszerűen nincs telek. Űj parcellázásokra előreláthatóan Sza- bolcsfaluban, Patacson. a Keszüi úttól délre kerül majd sor — ehhez azonban még sok idő és még több pénz kell. Az építési hatóságok mindent elkövetnek a foghíjak mielőbbi beépítése érdekében, ez azonban csak ideig-óriáig biztosítja a fejlődés egyenletességét. Az igazság az, hogy a terület-előkészítés üteme mesz- sze elmaradt az építkezések ütemétől. Ez a helyzet azért is kellemetlen, mert lehetőséget ad az árak emelésére. a spekulációra. Van azonban az éremnek egy másik oldala is. A város és az építtetők „érdekellentéte”. Aki házat épít, az szinte minden esetben kertet is akar mellé — még hozzá a lehető* legnagyobbat. A teleknagyság alsó határa hatóságilag — egészségügyi szempontok miatt — szabott, a felső határ kérdését azonban érdemes lenne újra napirendre tűzni. A városnak ugyanis óriási gondot okoz a ritka beépítettség következtében fellépő hatalmas közműit zsebóra selyempapirba van csomagolva, az egész pedig egy jól záródó dobozkában van — műszak végére mégis lisztfinomságú szénpor borítja az üveget. Hát ez az egyik, amit nehéz megszokni. A másik: az apró kerekek monoton csattogása. Ha valami baj történik a pályán vagy meghibásodik a vontató motor, szinte hasogatja az emberek fülét a csend. Nem csoda hát, ha az „újoncok" nehezen melegednek meg a töltőbrigádnál — különösen ha megszokták, hogy beszélgessenek munka közben. — Itt az ember legfeljebb csak magának mesélhet — mondja Poppe György brigádvezető —, máshoz hiába is szól, nem tudja túlkiabálni az edények zaját. A csillék 13—15 másodpercenként érkeznek, s ennyi idő telik el két indítás között is. A sodronypálya itt, az indító állomás előtt, meredek szögben „lehajlik" — szinte földet érnek a csillék —, s míg a nyílt pályán alig hallani, amint suhannak, bent a tetővel fedett töltő- és indítótérben úgy csattognak, mint a száguldó gyorsvonatok. A sodronypálya kétkarú traverzei a Petőfi-akna lábánál meredező palahányó tövéből indulnak, s egy szelíd dombháton át jutnak el a hosszúhetényi vasútállomásig. Itt kerül vasúti kocsikba a vasasi szén, s itt van a drótkötélrendszer hatalmas erejű motorja is, mely 35—Í0 tele csillét képes egyszerre mozgatni. A Petőfi-aknai inditón NÉVTELENEK“ állomásnál egy kilenc fős brigád dolgozik — a bánya „névtelen” emberei. Poppe György, a délelőttös brigádvezető, kicsit hitetlenkedve hallja, hogy őt keressük. A „sodronypályásoknál” ritka a vendég. Kimászik a korlátok mögül, s hunyorogva áll a vakító fényben. Mi újság? — örülünk a szép időnek .., A töltőállomás mélyén csattognak a csillék, megállni egy percre sem lehet, most, hogy Poppe György kilépett a sorból, valakinek kettő helyett kell dolgozni, mert a vontatógép — a hetényi „pallér” — az ilyesmiről nem hajlandó tudomást venni. A baloldalon beérkező üres edények a bunker elé sorakoznak, ahol hatalmas „csapon” folyik a szén. Idáig még elhozta a csilléket a lendület, innen azonban kézzel kell to- vábblenditeni valamennyit. — A tízórait is így esz- szük, menet közben — mondja a brigádvezető. — Ha odalent jól kijön a lépés, nekünk ugyancsak meg kell kapaszkodni. De most még istenes. Képzelje el, mi van itt télen, mikor szembe jön a hó... Schuller Ferenc szállítási fővigyázó mutatja a naplót: tegnap 1725, azt megelőzően 1730 csillét továbbítottak nyolc óra alatt. A mintegy két kilométer hosszúságé pályán 96 csille függ, s ha maradéktalanul el akarják szállítani a napi kihozatali, gondosan ügyelni kell arra, hogy az edények a megengedett legnagyobb sűrűséggel, egymást 37 méternyire megközelítve haladjanak. Töltés, csilletolás, beakasz- tás. Egy perc alatt három- szor-négyszer megismétlődik minden mozdulat. Kinek a legnehezebb? — A csilletovábbitók 18— 20 kilométert gyalogolnak műszakonként. — És a beakasztó? — Neki a felelőssége nagy. Volt már olyan, hogy nem jó volt a kapcsolás, a vonókötél elengedte a csillét, az meg úgy jött vissza ezen a meredek pályán, mintha kilőtték volna... Ezekben a napokban Vasasbányán éppúgy, mint másutt, sok szó esik a jubileumi felajánlásokról és eredményekről. Poppe György zavartan mosolyog: nem, nincs semmi, amivel dicsekedhetne. A géppel mostanában nincs baj — igy aztán megy minden. Valaki kiabál, mennie kell vissza. Schuller Ferenc megvárja, míg a helyére ér, s aztán azt mondja: — Eddig háromszor nyerték el a szocialista címet, s joggal számíthatnak rá negyedszer is. Akármennyi szenet adnak is fel a bányából, maradéktalanul továbbítják. Teljesítményüknek legfeljebb a gép teljesítménye szab határt... B. S. vesítési költség, hisz magától értetődő, hogy nagy terület és alacsony lakosszám esetén ugrásszerűen megnő a fajlagos vízvezeték-, csatorna- és villanyvezetékhossz. Kire bízzuk? Tételezzük fel. hogy minden rendben van: együtt áll a pénz. megvannak az engedélyek — és sikerült beszerezni az építési anyagokat is. Következik hát a legizgalmasabb kérdés: kire bízzuk a munkát? A választék sajnos nem nagy. A Pécsi Általános Építő Kisipari Szövetkezet minden évben épít ugyan a városban néhány szép családi házat, ez azonban csak arra jó, hogy jelképezzen valamiféle igényességi szintet, hisz összlakásépítési terve mindössze 90—95 lakás. Maradnak tehát a kisiparosok. Az ügy rögtön bonyolulttá vált. hisz most már nem egyetlen vállalattal. hanem mesterek tucatjával kell az építtetőnek tárgyalnia, s ha lehet egyezséget kötni. Kőműves kisiparos 38 van a városban — ez a szám majdhogynem elégséges —, ács azonban csak öt van, vízvezetékszerelő egy, villanyszerelő tizenkilenc. Kevés. Vadész Mihály „Tudnivalók az építkezés lebonyolításáról” című könyvében olvasom, hogy az összköltségek 40 százaléka anyagár, 30 százaléka szállítási költség, a maradék harminc pedig munkabér. Egy így reálisnak is tűnik. De mi van akkor, ha kisiparossal sem tudtam megegyezni? Megkezdődik az alkú a „fusizőkkal”. íme! — Mennyiért tudna elvállalni egy kétszobás házat? — Alá van pincézve? — Félig. — Ügy harmincezer körül, persze magának is segítenie kell... A falak felhúzása azonban az építkezés könnyebbik része. Következnek a szakipari munkák. Fűtésszerelő: radiátoronként 500, a kazán ezer forint. Vízvezetékszerelő: 1600— 1800. Festő-mázoló: hétezerből ki lehet hozni. Parkettás: Két szoba? Két- ezernyolc-háromezer. Felsorolni is sok. pedig még az asztalos és ácsköltségek nincsenek is ebben bent. De a pénz csak az egyik része a dolognak. A másik, amit egy építtető ismerősöm mondott: tudod, nem az a baj, hogy sokat kértek, de mindegyik úgy bánt velem, mintha szívességet tett volna... Milyen legyen? A kérdést annál is inkább indokolt feltenni, mert az építtetők többsége ebből egyáltalán nem csinál gondot. Elég végigmenni Kertváros bármelyik új utcáján: minden ház egyforma, négyzetalapú, sátortetős, piros-fehér kőpor vakolással: De ugyanilyen képet nyújtanak a faluszéli új házsorok is — szerte Magyar- országon. Pedig terv van bőven — lehetne választani. Az OTP által ajánlott típustervek is igényesek, de ez csak az egyik lehetőség, a másik: az a közel kétszáz névjegyzékbe felvett tervező, aki Pécsett él, s aki szíves-örömest alkotna családi házakat is. A szakemberek már régen megkongatták a vészharangot: a tájak elveszik „arcukat”, a falvak, városok gyorsütemben unifomlzálódnak. De nemcsak kívül, belül is sok kívánnivalót hagynak maguk után az új családi házak. A lakáskultúra modern elvei itt alig-alig érvényesülnek. Óriási lakókonyhák, kihasználatlan előszobák és benyílók rabolják el a drága négyzetmétereket — többnyire csak azért, mert ilyen házat épített a szomszéd is... Újabban a beépítetlen man- zardtető hódít, pedig csúnya és drága. Beleszólni ebbe persze nehéz, de az építési hatóságoknak mégis nagyobb gondot kellene fordítaniuk — és esetleg több jogot is kellene kapniuk — a magánépítkezések városkép-alakító szerepének irányításához. A jövő A nehézségek túlnyomó többsége — a kapacitáshiány, a drágaság, az ízléstelen külső — a családiház-építés korszerűtlenségére vezethető visz- sza. Ezen a területen mintha megállt volna az idő. Pedig a külföldi példák szemléletesen bizonyítják: az új anyagok és technológiák alkalmazására a kisház-építés terén is számtalan a lehetőség. Csak egyetlen példát egy dán házgyár 122 négyzetméter alapterületű (FBI-jelű) családi házát 1000 munkaórával állítja elő. de a helyszínen csak 365 óra szerelésre van szükség. Előregyártott szerelvényei!; variálható falak, s rengeteg műanyag — ez a jövő családi háza. Az az igazság; hogy ma nálunk egyetlen állami vagy szövetkezeti vállalat sem vonul fel szívesen egy-két családi ház miatt. Egészen más lenne a helyzet, ha lennének olyan vállalatok, amelyek a kisházak előregyártásával foglalkoznának. Gazdasági; esztétikai és városrendezési céljaink maradéktalan megvalósítása érdekében mielőbb napirendre kellene tűzni e kérdést, s ami éppen ilyen fontos: a fentiek megteremtésével párhuzamosan, nagyobb gondot kellene fordítani a korszerű lakás- kultúra és lakáshasználat elveinek népszerűsítésére. Békés Sándor — Ajánló bibliográfiákat készítettek Baranyában a közművelődési könyvtárak azokról a könyvekről, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat és annak eredményeit ismertetik. A bibliográfiákat szétosztják az olvasók között.
