Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-10-11 / 240. szám
IMI. OKTOBER ti. napló 3 Ünnepi fogadás az Olimpiában Kiosztották a jubileumi pályázat díjait 4 Az irodalmi pályázat első díját Orsi Ferenc, a másodikat Dévényi Róbert, a harmadikat Borsos József nyerte A Jubileumi ünnepségek több száz hazai és külföldi vendége tiszteletére tegnap, kedden este ünnepi fogadást rendeztek az Olimpia Étteremben. Képen: A nagyszámú résztvevők egy csoportja. A tudományok művelése és a felsőoktatás (Folytatás az 1. oldalról) tora fokozat bevezetése. Az aspiráns képzésben nagy részt vállaltak az egyetemek, s ezáltal a tanszékek a diploma utáni továbbképzésnek is tekintélyes műhelyévé váltak. A kutatóintézetek létesítése nem szüntette meg az egyetemek. mint kutatási intézmények jelentőségét. A tanszékek túlnyomórészt alapkutatással foglalkoznak, kutató munkájuk leginkább az akadémiai kutató intézetekével rokon. Az egyetemi kutatás folyamatos fejlesztésének biztosítása egyik fontos szempont volt tudománypolitikánk azon elhatározásában. hogy ne mindazon tudományágak számára létesítsünk önálló akadémiai kutatóintézetet, amelyekben ez indokolt lenne, hanem csak azok számára, amelyeknél ez a legidőszerűbb. Az Akadémia által irányítani szándékolt többi tudományágazatokban viszont a tanszékeken folyó kutatást irányítsa az Akadémia és támogassa műszerekkel, munkaerővel, valamint kutat isi költségek fedezésével. Elmondotta dr. Erdey-Gruz Tibor, hogy jelenleg az országban 127 kutatóintézet van, közülük 43 tartozik az Akadémiához. és hogy az ország több, mint 700 tanszéke közül 137-ben irányítja és támogatja az Akadémia a kutatást. Kitért a kutatóintézetek és a tanszékek közötti együttműködés eredményeire és továb- b* lehetőségeire, különösképp a közös munkatervek kidolgozására, amelyek valamely jelentősebb tudományos mű megoldására vonatkoznak. A tanszékek tudományos jelentőségét illusztrálva elmondotta. hogy 1966 végén országunkban összesen 6890 tudományos kutató és 6946 egyetemi oktató működött. Megemlítette, hogy a tanszékek felszerelése ugyan még nem teljesen kielégítő, de fejlődőben van. Ezután részletesebben is kitért a tanszéki kutatások elemzésére. A tudományos munka terén is ki kellene és ki lehetne alakítani azt a szemléletet, amely szerint a tanszékek nemcsak külön egységek egymástól elszigetelve, hanem egy | nagyobb egység, egy összefogott kollektíva részei is. E szemlélettel összhangban kellene az irányításnak is működtetni a tanszékeket. Hiba volna nem látni, hogy a tanszékek közötti komplex kutatási együttműködés terén vannak már eredmények, jó volna azonban e vonatkozásban is meggyorsítani az előrehaladást. Kétségtelen viszont, hogy wan némi idegenkedés a széleskörű együttműködéssel szemben, ami több okra vezethető vissza. Nem beszélve arról, hogy tulajdonképpen nincs még meg az a fórum, amely kellő szakszerűséggel, áttekintőképességgel, valamint megfelelő hatáskörrel szervezhetné és irányíthatná ezt a munkát. Elég arra utalni, hogy meglehetősen elterjedt még az aggodalom a tanszékek önállóságának, a kutatómunka szabadságának, netalán ezzel járó korlátozása, az egyéni elgondolások indokolt mértékű érvényesítésének gátolása miatt. Ez az aggodalom azonban csak akkor volna helytálló, ha — az egyetemi tanszékek specifikus jellegét figyelmen kívül hagyva — kísérlet történnék arra, hogy a tanszékeket kutatási vonatkozásban is csupán egy nagy gépezet egy-egy fogaskerekévé tegyék. Az előadó ezután foglalkozott az egyetemi tanszékek oktató tevékenységének problémáival. Utalt arra, hogy a tudomány rohamos fejlődése mellett nemcsak nálunk, hanem szinte az egész világon meglehetősen elmaradt a felsőoktatás módszertana. Az idő sürgetésének hatására új és új kísérletek történnek, amelyeket sokszor félbehagynak, anélkül, hogy a korábbi kísérlet tanulságait kellő alapossággal leszűrnék. — Jó volna ezzel, az egyébként világszerte elterjedt rendszertelenséggel szakítani és meghonosítani a más tudományágakban általánosan elfogadott módszert. hogy tudniillik, az elméleti elgondolások alapján elindított kísérletet véghezvisszük. és ezek tapasztalatai alapján indítjuk meg a következőt. Az a gyanúm, hogy hosszú távon így nagyobb eredményeket érhetnénk el, mint a manapság szokásos félbemaradt kísérletekkel. Kitért az előadás ezután a tanszékeknek arra a feladatára, hogy olyan témákkal foglalkozzanak, amelyekre ugyan nem kívánnak nagy erőket koncentrálni, de amelyek mégis szükségesek ahhoz, hogy az általános hazai tudományos színvonal lépést tartson a nemzetközi fejlődéssel. Hangsúlyozta dr. Erdey- Grúz Tibor, hogy tudományos életünk általános szintben tartását biztosító kutatások konkrét tematikájának megválasztásában nagy szabadságot kell hagyni a tudósoknak. — Nyugodtak lehetünk afelől. hogy nagy átlagban művelésre kerülnek azok a tematikák. amelyekre feltehetően szüksége lesz a jövőben I a gyakorlatnak. Ennél többet most e vonatkozásban a legszigorúbb központi irénvKás sem lenne képes megvalósítani. Kitérve az egyénj kutatások problematikájára, az előadó így folytatta: — Bár korunkra a nagy kollektívát mozgósító komplex kutatások a jellemzők, mégis hiba volna elnyomni az egyéni kutatásokat, mert ezekből is származhatnak olyan eredmények, amelyek nagy lépéssel viszik előre a társadalmi haladást. Az előadás ezután részletesen foglalkozott a tanszékek feladataival, az oktató-nevelő munkával, a fiatal kutatók nevelésének kérdésével, valamint azzal a problémával, hogy miképpen kapcsolódhatnak be a tanszékek és a kutató intézetek nagyképzettségű szakembereknek a termelésbe állításában. Szigorúbban kellene eldönteni, vajon a fiatal jelölt valóban alkalmas-e önálló, alkotó, tudományos munkára, avagy nem. — Kialakulóban van e téren egy bizonyos arisztokratizmus, ami elítélendő. Az egyetemi és kutató intézeti munkakör, valahogy előkelőbbnek számít, mint sok más fontos munkakör. Pedig a szocialista társadalomban ilyen rangsorolásnak nincsen helye. A szocializmusban a tudomány az őt megillető fontos pozíciót foglalja el, és művelői nagy megbecsülésben ré-. szesülnek. De ez nem az egyéb munkahelyek rovására megy, és semmi esetre sem vezethet a nem-kutatói munkakörök lebecsülésére. Nem degra- dálás, vagy éppen bukás, ha egy dolgozó, akiről kiderül, hogy képességei alkalmasabbá teszik őt a gyakorlati munkára, mint a kutatásra, a tanszékről vagy kutatóintézetből neki megfelelőbb munkahelyre kerül. Ha ellenben a vezetők — fiatal munkatársaik, nem kellő ismerete vagy kényelemszeretet folytán — elmulasztják az indokolt munkahelyváltoztatás elősegítését akkor egyaránt ártanak a közösségnek és az egyénnek. A közösségnek azért, mert a képességeinek nem megfelelő munkahelyen megragadt szakember kevesebbet adhat a társadalomnak. az egyénnek pedig azért, mert előbb-utóbb megtorpan, munkájában mind kevesebb örömet talál, s így boldogulása is korlátozódik. Persze, nem tagadható, hogy a közvélemény sem segíti elő az ilyenféle kádercserét. A közszellem ilyen megítélésén változtatni kellene. Meg kellene győzni a közvéleményt, hogy nem mindig sikerülhet elsőre megtalálni azt a munkahelyet, amely az egyén ké- ■ pességeinek leginkább megfe- | lel. Nem elítélendő, hanem megbecsülendő, ha valaki szíDéli 12 órakor a városi tanács vb-termében kiosztották a jubileumi irodalmi, képző- művészeti és zenei pályázat pályadíjait és jutalmait. A pályázatot hirdető szervek képviseletében megjelentek Takács Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyettese, Galabár Tibor, a Városi Tanács vb-titká- ra, valamint Právitz Lajos, az SZMT titkára. Jelen volt dr. Kurucz Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tudományos, kulturális és közoktatásügyi osztály vezetőhelyettese, dr. Csendes Lajos, a Megyei Pártbizottság titkára, Szentirányi József, a Megyei Pártbizottság és Szentistvá- nyi Gyuláné a Városi Pártbizottság osztályvezetője. Takács Gyula mondott rövid üdvözlő beszédet, amelyben megemlékezett a 600 éves évforduló jelentőségéről, megköszönte a pályázaton résztvevő művészek munkáját és kifejezte a pályázatot hirdető szervek jókívánságait. Ezután került sor a pályadíjak, illetve jutalmak átadására. Az irodalmi pályázat első díját (20 ezer forint), örsi Ferenc kapta Ius ultimae noctis című történelmi drámájáért, a második díjat (15 ezer forint) Dévényi Róbert Az elüldözött kerub című drámájáért, a harmadik díjat (8 ezer forint) Borsos József Az énekesmadár című szatírájáért. A bíráló bizottság dicséretben és 3—3 ezer forint jutalomban részesítette Ordas Ivánt, A bíboros című drámai korrajzáért, és Székely Júliát Ludo- vicus Rex című történelmi játékáért. A képzőművészeti pályadíjakat nem adták ki, de a bíráló bizottság jutalomban részesítette Simon Bélát Kortársak, Erdős Jánost Fiatalok, Erdősi Andrást Biológus, Ud- vardi Erzsébetet Királyi jegyesek, Gyimesi Lajost Pécs, Tilles Bélát A pécsi egyetem alapítása, G. Szigeti Magdát A nagy tánc és A gondolat című festményéért. Tilles Béla említett festményét a Városi Tanácsnak ajándékozta. A zenei pályázatra beérkezett húsz pályamű közül a második díjra tartotta érdemesnek a bíráló bizottság Kosa György Janus Pannó- nius versére írt Cantata Humana és Arányi György Hel- tai Jenő versére írt Szabadság című zeneművét. Köztük egyenlő arányban osztotta meg a 15 ezer forintos második díjat. A harmadik díjat szintén megosztva Szelé- nyi István és Sulyok Imre kapták. Dicséretben részesítette a bizottság Kocsár Miklóst, Molnár Lászlót és Halmos Lászlót, s egyenként ezer forinttal Jutalmazta őket. A pályázat nyertesei nevében örsi Ferenc mondott néhány köszönő szót, hangsúlyozva, hogy a Pécset szerető művészek számára ez a most zajló ünnep nagy örömet jelent. Orsi Ferenc író a pályadíjat és jutalmat nyertek nevében mond köszönetéi vósan és következetesen keresi azt a munkakört, amelyben a közösség javára is a legjobban értékesítheti képességeit és tudását. Dr. Erdey-Gruz Tibor kitért az új gazdasági mechanizmusnak a tudományos életre való kihatására. Hangsúlyozta, hogy a kutatási megbízások és szerződések bővítése révén a tanszékeknek és az akadémiai kutatóintézeteknek az eddiginél is kedvezőbb lehetőségei lesznek arra, hogy közvetlenül bekapcsolódhassanak a gazdasági és kulturális élet befolyásolásába. — De talán nem is ez az alapkutatási intézmények legnagyobb új szerepe a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatban, hanem az, hogy fokozottabban segítsenek a tudományok fejlődési tendenciáiból kielemezni a tér melés és az egyéb társadalmi gyakorlat várható fejlődésének fő irányait és segíteni előkészítésüket. Ezzel egyrészt a társadalmi gyakorlat figyelmét hívhatjuk fel új lehetőségekre és serkenthetik a tudományos prognózis ellenőrzésére, másrészt az alapkutatási tervek kidolgozásában nagyobb helyet juttathatnak olyan tematikák számára, ame lyek a gyakorlat várható fejlődésének a tudományos alapjait készítik elő. Az alapkutatási intézmények szélesebb körének bekapcsolása ilyen fejlesztési prognózisok kidolgozásába azért is hasznos, mert teret ad esetleg több alternatíva kimunkálásának, ami növeli annak a valószínűségét, hogy a gyakorlati fejlesztés fő irányai optimálisan kerülnek megállapításra. Más irányokban is várhatunk a tudomány számára előnyöket, a gazdasági mechanizmus reformjától, nem utolsó sorban az anyagi érdekeltség fokozottabb érvényesítése terén. Itt az előadó egy példára hívta fel a figyelmet, a monográfiák és kritikai összefoglalók nagy munkájára, amelyben sokat segíthetne az anyagi ösztönzés megjavulása. — Végezetül legyen szabad még egy körülményre felhívni a figyelmet A tudományok egésze is gyorsan fejlődik, de egyes ágai, különösen rohamos fejlődésben vannak. Sok mindent másként látunk ma, mint akár csak egy-két évtizeddel ezelőtt. Az a gyanúm, hogy a rohamosan fejlődő tudományágak egyikében-má- sikában a korszerű szemlélet az új felismerése lassabban hatolnak be a felsőoktatás tanterveibe, illetve tananyagába, mint az kívánatos volna. Kérdés például, vajon a köz- gazdasági és biológiai tárgyak tananyaga eléggé frissen követi-e ezen tudományágak rohamos fejlődését az utóbbi években? Aligha menthető, ha idejétmúlt megállapításokat, a gyakorlatban be nem vált eseményeket oktatunk, attól való félelmünkben, hogy az új tudományos eredmények sem örökéletűek. Minden tudományos tétel — a dolgok természete szerint — történelmi jellegű. Amit ma tudományosan helyesnek tartunk, azt új tények megismerése folytán, friss gyakorlati tapasztalatok alapján holnap módosítani kell, vagy új nézetekkel indokolt helyettesíteni. Az oktatás-nevelés egyik fontos feladata olyan szemlélet kialakítása az ifjúságban, amely nemcsak tudomásul veszi, hanem természetesnek is tartja a tudományos igazságok történelmi jellegét* de azért nem esik az elméletek és nézetek jelentőségét tagadó tudományos nihilizmus hibájába. A tananyag korszerűsítéséről a tanszéki hálózat megfelelő kialakításáról szóló meg állapítások után dr. Erdey- Gruz Tibor a következőkkel fejezte be nagy érdeklődéssel kísért előadását: — Messze vezetne a felső- oktatás és a tudományos kutatás kapcsolatának további kimerítő elemzése. De nem is volna indokolt ehelyütt, mert az előzőekben érintett összefüggésekből is kitűnik, milyen szorosan szövődik össze a felsőoktatás a kutatással és milyen nagy jelentősége van összhangjuknak a társadalmi haladásban. A szocializmus építése egyaránt megköveteli a felsőoktatás és a tudományos kutatás erőteljes fejlesztését. Eleget téve e követelménynek továbbra is gondot kell fordítanunk a felsőoktatás gyümölcsöző együttműködésére, összhangjuk további bővítésére. Az előadás elhangzása után dr. Polinszky Károly, művelődésügyi miniszterhelyettes zárta be a jubileumi ünwfep* ség második napját.
