Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-10-08 / 238. szám

1987. OKTŐBER 8. _ _------------------------------------napló — 3 Be fejeződött az egyetemi és főiskolai hallgatók II. országos konferenciája Interpellációk — Az Országos Egyetemi és főiskolai Tanács újjáalakítása — Kitüntetések Szombaton délelőtt a Pécsi Tanárképző Főiskola díszter­mében, a konferencia színhe­lyén, a részvevők folytatták a pénteken megkezdett vitát az elhangzott referátum és az előzetesen kiadott doku­mentumok felett. A hozzászó­lások sorát pénteken délután — a házigazda jogán — Szabó László, a Pécsi Tanárképző Főiskola KISZ-bizottságának titkára nyitotta meg. Még ugyanezen a tanácskozáson fejtette ki véleményét ár. De­ríts József, a Budapesti Mű­szaki Egyetem rektorhelyette­se, dr. Bélák Sándor, a Keszt­helyi Agrártudományi Főis­kola rektorhelyettese, ország- gyűlési képviselő, Pritz Pál, az ELTE Bölcsészkarának KISZ-vb tagja. dr. Fodor Jó­zsef, a Debreceni Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum ad­junktusa, Horányi István, az ELTE Bölcsészkarának TDK- tikára, dr. Csanádi Gyula, a Budapesti Felsőfokú Gépipari Technikum tanszékvezetője, dr. Kahulics László, a Műve­lődésügyi Minisztérium tudo­mányegyetemi főosztályának vezetője, Rúzsa Csaba, a Pé­csi Orvostudományi Egyetem hallgatói pártszervezetének titkára, Raub János, a Buda­pesti Műszaki Egyetem hallga­tója, Beke Rezső, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegye­tem hallgatója, Simon János, a Nyíregyházi* Felsőfokú Ta­nítóképző KISZ-titkára és dr. Konci János, a Csongrád me­gyei KISZ Bizottság titkára. Szombaton, a konferencia második napján Perényi Éva, a Felsőfokú Külkereskedelmi Szakiskola csúcstitkára, dr. Dómján Károly, a Pécsi Ta­nárképző Főiskola MSZMP csúcstitkára, tanszékvezető docens, Borbély Anikó, a Deb receni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem KlSZ-bizottsá- gának tagja, Ladányi Andor, a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközponttól. Kállay Gyu­la, a Budapesti KISZ Bizott­ság osztályvezetője, Jakus István, a Felsőfokú Építőipari- Gépészeti Technikum KISZ vb-titkára, Kéri András, a Gyöngyösi Hőerőmű és Kül- fejtéses Bányaberuházás KISZ KB szervezője és Gémes Ká­roly, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem évfolyam KISZ-titkára kapott szót, to­vábbi hét elvtárs pedig írás­ban terjeszti be felszólalását az Országos Egyetemi és Fő­iskolai Tanácshoz. A vita lezárása után dr. Kahulics László, a Művelő­désügyi, dr. Kovacsics János, az Egészségügyi- és dr. Sziics Kálmán, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője válaszolt a jelenlévők interpellációs kér­déseire. A minisztériumok képviselői vázolták többek között az egyenlősdi meg­szüntetésére irányuló új ösz­töndíj-rendszer körvonalait, a végzett hallgatók elhelyezésé­nél több helyen bevezetendő „pályázati rendszert”, mely lényegében elhelyezkedéssé változtatja az elhelyezést, ez. zel kapcsolatban rámutattak: nagy felelősség hárul a KISZ- szervezetre, amely javasolja — illetve nem javasolja — a fiatal szakember alkalmazá­sát egyik vagy másik válla­latnál, intézménynél. A hallgatók elé tárták a beiskolázás gondját, ahol a műszaki-tudományos fejlődés előre pontosan nem látható alakulását figyelembe véve kell meghatározni a keret­számokat, kitértek a terme­lési gyakorlat rendjében be­következendő változásokra és egyéb, az egyetemistákat és főiskolásokat érintő kérdé­sekre. Munkatársunk az ebédszü­netben találkozott Márk Ber­talannal, a Pécsi Tanárképző Főiskola igazgatójával és dr. Dómján Károly párttitkárral, akik dr. Füle Sándor, a Mű­velődésügyi Minisztérium fő­előadójának társaságában ép­pen a konferencián hallottak­ról beszélgettek. Azzal a ké­réssel fordult hozzájuk, össze­gezzék véleményüket néhány szóban. MARK BERTALAN: A tár­sadalmi-közéleti aktivitás kér­dése a Főiskola vezetését már régóta foglalkoztatja, ugyanis a végzett hallgatókkal történt beszélgetések során bebizonyo­sodott: az iskolán kívül vég­zendő társadalmi tevékenység­re nem készítette fel őket kel­lően a főiskola. A referátum és a felszólalások színesen, sokoldalúan vetették fel az aktivitás fokozásának lehető­ségeit, az itt kapott impulzu­sok alapján nagyobb segítsé­get tud adni ilyen törekvé­seink valóraváltásához a KISZ szervezet, és mi magunk is világosabban látjuk a kérdést, melynek a tanárképzésben úgy vélem különleges fontos­sága van. DR. DÓMJÁN KÁROLY: Szerencsésnek tartom, hogy a társadalmi-közéleti aktivitást nem szűkítették le valamiféle „funkcióból” következő tevé­kenységre. Külön érdekes volt számomra, hogy ugyanazt a témát különböző szemszögből, az egyes szakmák egymástól némileg eltérő aspektusából hallhattam. A tanácskozás eredményét így summáznám: közéleti ember csak a köz­életi tevékenység gyakorlásán keresztül válhat a szakember­ből. DR. FÜLE SÁNDOR: Tu­lajdonképpen természetes, mégis örültem annak, hogy a konferencia diák résztvevői ennyire komolyan érdeklőd­nek a felsőoktatás időszerű kérdései iránt. A felszólalások általában tárgyilagosan, lakko­zás nélkül mutattak rá a problémákra, ez egészséges tendencia, melyet véleményem szerint tovább kell erősíteni a KISZ-ben. Végül engedje meg, hogy mint a konferencia egyik résztvevője megállapít­sam, a Tanárképző Főiskola felső fokon töltötte be házi­gazdái tisztét. Délután a konferencia ke­retében került sor az Orszá­gos Egyetemi és Főiskolai Ta­nács újjáalakítására. A Ta­nács elnöke: Vajó Péter, a KISZ KB titkára, főtitkára: dr. Gombár József, a KISZ KB osztályvezetője lett, pécsi tagjai: Márk Bertalan, Rúzsa Csaba, Szabó László és dr. Tényi Jenő. A kétnapos tanácskozás zá­róaktusaként Vajó Péter ki­tüntetéseket nyújtott át a ki­emelkedő KISZ-munkát végző hallgatóknak. Áramszünet Áramszünet lesz október 9-én 7—16 óráig a Szigeti u., Tüzér u.. Erkel F. u., Görgey u.. Lotz K. u., Endresz Gy. u., Faludi F. u., Madarász V. u., Kürt u., Homok u.. Gyümölcs u.f Tiborc u.. Mál­na u., Egres u.. Üttörő u., Mar gyarürögi u., Patacs község, Pa­ta cs újtelep, Csoronika, Makár, Ürög falu. Tolnay és környékén, valamint Rácváros területén. F. hó 9-én 7—15 óráig a Petőfi’ u., Szilágyi D. u., József A. u., Ma­dách I. u., Vas Gereben u., Tom­pa M. u., Kandó K. u., Nagy­várad u., Kassa u. által határolt területen. Október 11-én 7—16 óráig a Nyár u., Rodostó u., Bálics u., Donátus és környékén. Arany­hegy és környékén. Középdain- dol, Szkókó, Szentkút, Ürög köz­ség és környékén, Kis és Nagy- daindol által határolt területen. Október 11-én 7—15 óráig a Mártírok u., Kandó K. u., Szilár- gyi D. u.. Tompa M. u., Vas Gereben u., Nagyszeben u.. Dár­da u. által határolt területen. Október 12-én 7—15 óráig a Ferenc u.. Tettye u.. Domonkos u., Zidina környék, Mindszent u., Aradi v. u., Szikla u. által ha­tárolt területen. Október 14-én 7—12 óráig a Citrom u., Jókai u., Rákóczi u. a Bem utcától a Zsolnay szo­borig. Eötvös u. által határolt területen. A komlói város­központ (Járai Rudolf felv.) Díyúltenyésztés az egerági tsz-hen Több mint 27 ezer nyulat akarnak nevelni 1969-ben Öt emberrel dolgozó üzemág, 650 ezer forint nyereséggel Nagyüzemi nyúlfarmot léte­sített az egerági Gyöngyvirág Termelőszövetkezet és tsz-ház- táji nyúltenyésztési kooperá­ciót szervez a szövetkezethez tartozó négy községben is. A tsz vezetői arra számítanak, hogy jövőre mintegy tízezer, 1969-ben — legkésőbb 1970- ben — pedig 27 és félezer nyulat fognak előállítani a tsz nyúlfarmján. illetve a háztáji gazdaságokban együttesen. Teljesen szokatlan és új dolog, hogy egy tsz nyúlte- nyésztésre szánja el magát, s még szokatlanabb a 27 ezres méret, hiszen 1966-ban egész Baranya megyének nem volt ekkora az árunyúl termelése. 1966-ban ugyanis a BOV (Ba­romfiipari Országos Vállalat) 26 ezer nyulat vásárolt fel a megyében. 180 hold, 7 és félezer nyúl A Gyöngyvirág Tsz vezetői sem azonnal, hanem hosszas latolgatás után döntöttek a nyúl mellett. A szövetkezet ugyanis tavaly még a gyenge kategóriába tartozott, s csu­pán a múlt év végén szerez­ték meg a közepes minősítést. Földjei dombosak és sová­nyak, a tagság elöregedett, ke­vés a munkáskéz. Olyan üzemágat kellett tehát talál­ni, mely nem igényel sok be­ruházást és embert, s mind­emellett sok jövedelmet hoz a szövetkezetnek. Szóba került a hajtatóház, pálinkafőző, sőt még egy ba­romfiüzem felépítésének terve is, ám mindegyiket elvetették, mert egyik sem felelt meg a fent említett feltételeknek. A nyúltenyésztés látszott a leg­kifizetődőbbnek. Ez az üzem­ág valóban nem igényel sok beruházást. A szövetkezetnek egy elhagyott, romosodásnak induló szarvasmarhaistállója volt az egyik istenhátamögötti pusztán, amelyet viszonylag csekély költséggel rendbeho­zott. Ebbe az épületbe állítot­ták be a háromszintes, fából készített nyúlketreceket, ame­lyeket ugyancsak a tsz-ben terveztek, illetve építettek meg. A döntésben közrejátszott egy közelmúltban megjelent rendelet is, mely szerint min­den — állami felvásárlási vál­lalatnak eladott egy kilo­gramm nyúlhús után másfél kiló abrakot kap állami fel- vásárlási áron a tsz. A ren­delet nagyon ösztönző, hiszen a tsz vezetői kiszámították, hogy ha ezt az abrakot meg­kapják. akkor alig 180 holdon is elő tudják állítani a hét és félezer nyúl takarmányo­zásához szükséges abrak- és lucernamennyiséget. (Az 1969 —1970-re tervezett 27 és fél­ezer nyúlból ugyanis hét és félezret akarnak „megtermel­ni” a tsz nyúlfarmján. A töb­bit, tehát a „hátralévő’’ 20 ezret a háztáji gazdaságokban kívánják előállítani.) Száznyolcvan hold nem nagy terület egy 3800 hold szántóterülettel rendelkező tsz-ben. Nincs tehát igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a nagyüzemi nyúlte­nyésztés elvonja a többi ha­szonállat — sertés és szarvas- marha — elől a takarmány­termő területeket. A tsz-nek egyébként a későbbiekben sem a nyúl lesz a fő profilja, ha­nem a szarvasmarha és a sertés. A tsz vezetői 1970-re 300-ra akarják emelni a je­lenlegi 180-as tehénlétszámot és 2000 sertést akarnak átad­ni az államnak, az idei 1200 hízóval szemben. tó hatásával szemben. Való­színű, egy vagy két éven be­lül már lesz gyógyszerünk, de ma még itt tartunk, követke­zésképp a nagyüzemi nyúlte­nyésztés még a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is magában rejt némi kockáza­tot. E kockázattal szemben áll az a tény, hogy az egerági tsz — a reális számítások alapján! — 650—700 ezer fo­rint nyereségre tehet szert a hét és félezer nyúl utón. S ami nem kevésbé döntő: mind­össze öt ember munkájával, Mint említettük, a tsz 1969- ben. legkésőbb 1970-ben „to­vábbi” húszezer nyulat akar előállítani a tsz-hez tartozó négy község háztáji gazdasá­gaiban. A kooperáció szerve­zése más megkezdődött, s ha­marosan kihelyezik az első anyákat is. A tervek szerint a tsz-szel szerződött háztáji gazdaság nyolc anyát és egy bakot kap. A tsz adja a nyúl- ketrecet, illetve a takarmány nagyobb részét is, s a tsz szaktanácsai, útmutatásai alap ján folyik a tenyésztés. A sza­porulatot a tsz útján értéke­sítik — a tsz-háztáji kooperá­ciók szokásos gyakorlata sze­rint. A tsz-nek nem lesz anyagi haszna a kooperációból, mert a nagyüzemi felár — ami a szövetkezetnél marad — csak arra lesz elegendő, hogy a szaktanácsadás stb. költsé­geit fedezzék. Ennek ellenére, mégiscsak jó ez, hiszen a hozzáértő tsz-tag 3—5, sőt — ez is reális! — 10 ezer forint évi jövedelmet szerezhet a nyúlból. A nyúltenxésztés megyei bázisa Korszerű aszfaltgyártó berendezés tJjmecsekalján Ötmillió forintos automata magyar gép A Baranya megyei Építő­ipari Vállalat 1963-ban létre­hozta újmecsekaljai aszfalt- gyártó üzemét. Az annakide­jén még szerény, naponta mindössze 30—35 tonnányi ter­melésével nem okozott kon- kurrenciális gondot az ugyan­csak Pécsett üzemelő Aszfalt­útépítő Vállalatnak, de any- nyit elért, hogy a saját terü­letén sürgetően jelentkező ha­táridős aszfaltburkolási mun­kákat nem kellett többé ide­gen vállalatoknak kiadnia. Az időközben beállított újabb aszfaltgyártó berende­zésükkel duplájára emelték ugyan a termelést, de már ez­zel sem tudták kielégíteni a beruházók rohamosan növek­vő igényeit. Különösen a kor­szerű útburkolatok vagy spe­ciális belső aszfaltozást igény­lő vállalatok okoztak gondot a kezdetleges berendezésekkel dolgozó üzemnek, amely nyil­vánvalóan nem akarta elve­szíteni partnereit. Ennek érdekében a megyei | Építőipari Vállalat idén szép-, temberben ötmillió forint ér- j tékű, nagyteljesítményű és | minden tekintetben korszerű aszfaltgyártó berendezést vásá rolt az újmecsekaljai üzemé- • nek, ahol néhány nappal ez­előtt már a sikeres • próba- üzemelésen is túljutottak. A berendezést a Ceglédi Közle­kedési és Gépjavító Vállalat gyártotta, s a teljesítményről csak annyit, hogy óránként több, mint 20 tonnás terme­lésével háromszorosát produ­kálja a fentebb említett két régebbi berendezés össztelje­sítményének. A magyar gyárt­mányú, automata vezérlésű aszfaltgyártó gép vagy inkább gépsor üzemeltetése szinte teljesen kiiktatja a megeről­tető fizikai munkát és emel­lett egészségügyi, munkavé­delmi szempontból is tökéle­tesebb minden eddigi konst­rukciónál. S hogy a korszerűsítés tel­jes legyen, új laboratóriumot is kapott az üzem, olyan mű­szerekkel és felszereléssel, amellyel eddig csak az Or­szágos Aszfaltútépítő Vállalat munkahelyi laboratóriumai rendelkeztek. Jövőre pedig egy korszerű aszfaltterítő gé­pet kapnak. Korlátlan lehetőségek Az állam egyébként nem véletlenül támogatja a nagy­üzemi nyúltenyésztési. Köz­hely már, hogy az emészthető fehérjékben gazdag és sovány nyúlhús fogyasztása egészsé­gesebb, mint a sertéshúsé, s éppen ezért egyre inkább a nyúlhús felé orientálódik a fejlett fogyasztói ízlés. Rend­kívül keresett lett a nyúl, Ma­gyarország — a BOV szerint — másfél kiló baromfihúsnak megfelelő valutaértéket kap külföldön minden kiló nyúl- ért. Minden elképzelhető mennyiséget átvesz tőlünk külföld, korlátlanok a lehető­ségek. Megkétszerezheti, háromszo­rozhatja a „nyúltermelést” a kisüzem (ez egyébként így is történik), ez még mindig ke­vés, nagyüzem nélkül akkor sem oldhatjuk meg a nyúl- kérdést. Csak azzal érhetünk el frontáttörést, nagyüzemi nyúltenyésztési tapasztalatunk viszont — egyelőre — még nincs. Nincs erről szakiroda- lom, s — ma még! — nin­csenek olyan gyógyszereink, amelyekkel a nagyüzemi nyúl- állományt megóvhatnánk egy esetleges járvány tömegpusztí­Az egerági tsz egyébként nem holmi parlagi nyulakkal, hanem drága, importállatok­kal kezdett ehhez a vállalko­záshoz. (A jövő héten kapnak száz Német nagyezüst anyát az NDK-ból.) Ennek megfele­lően, nem is a hústermelés, hanem a tenyészállat előállí­tás lesz a fő cél, egyelőre csak azt adják el húsáruként, ami tovább tenyésztésre nem felel meg. A tsz sok évre szóló szerző­dést kötött az újpetrei fo­gyasztási szövetkezettel, illet­ve — ennek révén — a ME- SZÖV-vel. A szerződés szerint Egerág lesz a megyei nyúl­tenyésztés bázisa, egész Ba­ranyát innen látják el majd tenyészállatokkal. Magyar László — Szombaton délután Pé­csett a Gárdonyi Géza utca 15-ös számú ház előtt Kardos Pál személygépkocsija elekt­romos hiba folytán kigyulladt. A tűzoltók 5—6 percet vára­kozni kényszerültek a leen­gedett sorompó előtt, s mire a helyszínre érkeztek, a tüzet, a lakosság eloltotta. A gépko­csiban mintegy ötezer forint kár keletkezett.

Next

/
Thumbnails
Contents