Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-10-05 / 235. szám

1967. OKTOBER 5. napló 5 Dr. Petrovich Ede A középkori pécsi egyetem 0 A bécsi Nemzeti Könyvtár őrzi azt a 386 lapból (pagina) álló és néhány magyar szót is tartalmazó kódexet, melyet kolofonjainak (záradékainak) tanúsága szerint Veresmarthy Ipoly másolt le Pécsett 1431 és 1432-ben. Veresmarthy kcdexe A kódex négy középkori író négy egyházi jellegű ta­nulmányát tartalmazza jelen­tős változtatásokkal, azaz ki­hagyásokkal és bővítésekkel. Ilyen bővítésnek kell minősí­tenünk az 1. tanulmány vége felé olvasható megjegyzést: Hoc opusculum ad petitionem pauperum sacerdotum et filio- rum meorum scolarum... collegi. (Ezt a művecs- két a szegényebb papok és tanítványaimnak kérésére... állítottam össze.). Ezt a be­jegyzést ugyanis az eredeti szerzőnek 12 külföldi kézira­tában nem találtam meg. Te­hát ez sajátos pécsi betoldás. Veresmarthy személyét ille­tően csak annyit tudunk, amennyit az említett záradé­kokban magáról elárult: per manus Hyppoliti de Veres- marth. studentis ac declinis- tae Quinqueecclesiensis, nati Ambrosii de Senthgrugh ... in schola praedictae civitatis. (Irta Veresmarthy Ipoly pé­csi tanuló és declinista, Szent- györgyi Ambrus fia, a pécsi iskolában.). Ehhez még azt kell hozzáfűznünk, hogy 1438- ban a bécsi egyetemre irat­kozott, sajnos, nincs feltün­tetve, melyik karra. Mellőzve á kódex-szel kapcsolatos ér­dekes kérdéseket ezúttal csak arra szeretnénk feleletet kap­ni: melyik volt az a pécsi iskola, melynek 1431-ben Ve­resmarthy tanulója volt. A kódex számunkra jelen­tős részleteiből három pécsi iskola bontakozik ki: 1. ame­lyikben tanította a latin nyel­vet, (declinista); 2. amelynek maga is tanítványa volt, (stu- dens); 3. egy hittudományi iskola, melynek számára az egész kódex készült és amely­re utal a már említett be­jegyzés: Hoc opusculum... ad petitionem filorum meorum scolarium ... collegi. Bizo­nyos, hogy Veresmarthy nem a hittudományi iskola tanuló­ja volt. Ez ugyanis annyit jelentene, hogy maga teológus volt. Ez esetben azonban kitette volna neve mellé egy­házmegyei hovatartozását, il­letve, ha szerzetes volt, rendi jellegét (Clericus Quinque­ecclesiensis, vagy Ord. Praed, O F M stb.). Föltételezhet-nők, hogy egy városi iskolának volt a tanulója (in schola praedictae civitatis). De mit keresett volna itt az az ifjú, aki a latin nyelvnek (valószi- nüleg a pécsi székesegyházi iskolában) már tanítója (dec­linista) volt és aki ezt a ha­talmas kódexet bizonyára már nem serdülő korában másolta. Gondolhatnánk arra, hogy egyetemünk időközén életképtelen lett és a XIV. század végén megszűnt, en­nek pótlására szerveztek Pé­csett egy magasabb fokú is­kolát. De ez esetben fölme­rül a kérdés: ha az egyetem életképtelen volt és megszűnt, miért szerveztek egy szinte teljesen azonos szintű maga­sabb fokú iskolát?! Leegysze­rűsödik a probléma, ha elfo­gadjuk, hogy Veresmarthy a latin nyelvi tanárkodása mel­lett a régi egyetem bölcsé­szeti karának volt a hallga­tója. A pécsi bölcsészeti kar él végzése adta neki" a kedvet és később a lehetőséget, hogy 1438-ban beiratkozzék a bécsi egyetemre, olyan fakultásra, melyre Pécsett nem volt módja. E föltevés, hogy Veres­marthy a régi egyetemnek volt a hallgatója, és csak a tágabb körű fogalommal je­lölte a régi egyetemet, magá­ba foglalja a schola-studium azonos értelmezését. Bár ez azonosítás a jelen esetben ok- mányszerűleg is kimutatható l volna, mégsem ezen az ala- [ pon véljük, hogy egyetemünk még 1431-ben is virágzott. A schola-studium azonosítása ' ugyanis nem szavaktól függ, hanem attól, osztogatott-e ez a schola egyetemi fokozatokat vagy sem. Nézetünk szerint i ugyanis ez az egyetem főkri­tériuma. Tudjuk, hogy az egyete­meket a középkor delén két szóval jelölték: stúdium és universitas. Egyetemünk meg­erősítő okiratai is fölváltva használják mind a két szót. De ez az elnevezés nem volt kizárólagos. Bonfini például még a bécsi egyetemet is archigimnasiumnak nevezi, az , óbudai egyetem is gimnasium I szóval van jelölve, sőt Ist- i vánfy még a pécsi iskolát is ! gimnasiumnak írja. De fel- j tűnő, hogy azok az okmányok, | melyek a pécsi tanulók 1400. és 1402. évi halálos kimene­telű torzsalkodásait beszélik el, ugyanakkor a pécsi intéz­ményről fölváltva használják mind a két szót: schola és stúdium. Sőt a bécsi egyetem Statútumai között is fölváltva fordulnak, elő e szavak. Egyéb ként az egyetemi tanulóknak a studens szó mellett a scola- ris-szóval való jelölése is sej teti, hogy az egyetemnek sem volt kizárólagos terminusza a stúdium szó. Föltevésünket mégsem erre az azonosságra építjük, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a pécsi iskolá­nak 1431-től szinte követke­zetesen (egy adat kivételével) schola-val való jelölése való- szinüleg az egyetem belső életében bekövetkezett válto­zásait tükrözi. Véleményünk szerint a folyton erősödő tö­rök betörések (gondoljunk Ja­kab scholaris 1400. évi pana szára) következtében a kül­földi tanárok és tanulók szá­mára Pécs nem volt eléggé biztonságos, ezért lassanként elmaradoztak. Pécs periferikus fekvése miatt távolabb esett az új. kor lüktetőbb tudományos központjaitól, a szükséges könyvek nehezebb beszerzési lehetősége miatt az orvosi kar elsorvadt és így az ere­deti egyetemből két fakul tá- sos, provinciális jellegű főis­kola lett. Ez a két fakultás egyetemnek volt nevezhető, mert a régi egyetemnek törés nélküli utóda volt, schola-nak volt nevezhető, mert nem töl­tötte ki azt a fogalmat, me­lyet a XV. században értettek egyetem alatt. A pécsi schola maior Veresmarthy kódexe után 30 évvel ismét fölbukkan a pécsi schola. Huendler Viturs, Janus Pannonius segédpüspö­ke, 1460-ban lakásul kérte magának azt a házat, mely prope scholam maioris eccle- siae, a székesegyház iskolája mellett állott, hogy a püspök­höz közelebb jutva, könnyeb­ben állhasson annak rendel­kezésére. Ez adatból tehát az következik, hogy az említett iskola a székesegyház és a püspöki palota közelében állt, de az nem, hogy több lett volna, mint egy egyszerű, al­sófokú tudományokat közve­títő székesegyházi iskola. Az­zal is számolnunk kell, hogy a gyakori emlegetés folytán a templom jelzője, maior, át­csúszott a szomszédságában álló iskolára. Mert a segéd­püspök ismételten és követ­kezetesen ecclesia maior (fő­templom) néven emlegeti a székesegyházat. Tekintettel azonban arra, hogy Veres- marthynál a schola magasabb fokú iskolát jelent és hogy II. Ulászló 1495. évi adomá­nya a pécsi schola maiomak szólt, az 1460. évi adatot is főiskolára vonatkoztatjuk. A II. Ulászló által említett scho­la maiornak lehetett tanulója az a Tamás nevű maior puer, (nagyobb fiú), aki a török követet Pécsre kísérte és ezért 4 forint útiköltséget kapott. Ha a Veresmarthy schola-ját az egyetem jogutódjának tar­tottuk, logikusak vagyunk, amikor a schola-maiort is az egyetemmel hozzuk kapcso­latba. Tehetjük ezt annál in­i kább, mert ennek a hallgatói j is felnőttebbkorú ifjak vol- ! tak. Arisziote esz tizikája A középkori egyetemek böl cseleti karán tankönyvként használták Arisztotelésznek a Fizikáról szóló munkáját. Nem meglepő tehát, hogy e mű latin fordítását állítólag a XV. században egy pécsi ember is lemásolta. | Egyelőre még nem eldön- I tetlen, Pécsett történt-e ez a ! másolás, vagy valamelyik külföldi egyetemi városban. 1 A bécsi egyetem, melynek tulajdona volt egykor ez a kódex, melyet ma a bécsi i Nemzeti Könyvtár őriz, ta- ; nulói között nem találtuk meg annak a pécsi Jakabnak nevét, aki a másolást végezte. Viszont a pécsi források több Jakabról is tesznek említést, az egyikről már szó esett az 1400. év iratai során, aki sco- laris volt Pécsett; a másik kettő kanonok volt az 1445. és az 1460-as években, de ed­dig egyiknek sem merjük a másolást tulajdonítani. Kér­déses a kódex írásának helye. A vonatkozó kutatás folya­matban van, mert ha bebizo­nyosodik, hogy a kódex Pé­csett íródott, akkor ez a 146 paginából (lap) álló munka koronatanúja egyetemünk XV. századi létezésének. Meg kell még jegyeznünk, hogy a kódex szóról szóra egyezik Arisztotelésznek 1507. évi gen­fi kiadásának latin szövegé­vel. (A tanulmány következő részét szombati számunkban közöljük). Kilencven külföldi tudós érkezik Pécs készül a vendégfogadásra Valutabeváltó a Pannónia Szállóban 80 e/er forint értékű eozin dísztárgy Pécs készül a vendégfoga­dásra. A magyar felsőoktatás megindulása 600. évforduló­jának ünnepségei alkalmából ugyanis számos külföldi és hazai vendéget várnak a vá­rosba. Kilencven olyan neves külföldi professzort, egyetemi oktatót, tudóst hívtak meg hi­vatalosan, aki a természettu­dományok illetőleg a társa­dalomtudományok területén ki emelkedő eredményeket ért el- így többek között várják a Szovjetunióból Joffe profasz- szort, valamint az Egyesült Államokból a magyar szárma­zású Czehmeister volt pécsi professzort. Természetszerűleg Miniatűr vízfestmények Ú1 rdekes ötletet valósi- ■*-* tott meg a pécsi IBUSZ: egy nemrég Pécsre került idős iparművésszel miniatűr akvarelleket feste­tett a Pécsre érkező kül­földiek számára. Felhívtuk az idős iparművészt, Kraft Aladást. — Nyugalmazott bányá­szati főintéző vagyok és Salgótarjánban éltem le éle­temet — mondja. Annak­idején az Iparművészeti Fő­iskolát végeztem el Pesten, de főfoglalkozásom nem a művészet volt, hanem a salgótarjáni bányaigazgató­ság titkára lettem. Közben egész életemben festettem, 1948-ban mentem nyugdíjba, s az idén júniusban kerül­tem Pécsre. — S az említett alkotá­sok? — Miniatűr akvarelleket festettem könyvjelzőkre, mégpedig a dzsámit, a bar­bakánt, a tettyei romokat, összesen 35 könyvjelzőre. Ezenkívül, ugyanezeket a témákat nagyobb akvarell- ben is feldolgoztam. Az IBUSZ tudomásom szerint a Pécsett járt külföldiek­nek szánja munkámat. Pécsre érkezik a pécsi egye­tem történetében először dísz­doktorrá avatott három kül­földi professzor, feleségével együtt: Jaques Dehaussy, Kazimierz Opalek és Erwin Melichar. Mindhárman jogá­szok. Jaques Dehaussy a di- joni egyetem dékánja, állam­jogász illetőleg nemzetközi jogász. Kazimierz Opalek a krakkói egyetem jogelméleti professzora, Erwin Melichar pedig a bécsi egyetem állam- jogász professzora. A hivatalosan meghívott vendégeken kívül az IBUSZ is számos hazai és külföldi látogatót vár. Az ünnepség el­ső három napjára például 32 külföldi vendég foglalt szál­lást, mégpedig 26 szocialista államból, nyolc pedig nyugati Országból. Ezenkívül ugyan­csak az első három napra 105 hazai vendég jelentkezett va­lamint körülbelül 100—130 sportoló. Az ünnepség másik három napjára is legalább ennyi látogató érkezik majd. A hivatalos és a magánven­dégek részére a rendező szer­vek illetőleg az IBUSZ lefog­lalták a Nádor és a Pannónia Szállót, továbbá a SZOT is átadta erre az időre a Me­cseken lévő üdülőjét. Az AKÖV ebben az időben sűríti a 30-as buszjáratait, hogy a vasúton érkezőket le­hetőleg várakozás nélkül, mi­előbb felhozza a városba. Készülődik a jubileumra az ÜVÉRT Nagykereskedelmi Vállalat is. Nem bolti árusí­tásra ugyan, de hivatalos aján dékozások céljára több mint 300 darab, az egyetem címe­rével ellátott eozin plakettet készíttetett, ezen a Pécsi Por­celángyárból 70—80 ezer fo­rint értékű, mintegy 30—40 féle porcelán és eozin dísz­tárgyat vett át. Továbbá 800 darab pécsi épületek képével ellátott porcelánfigurát is árusítanak majd a boltokban. Ezenkívül herendi árut is igyekeznek beszerezni, továb­bá a hódmezővásárhelyi gyár­tól olcsó, magyaros stílusú dísztárgyakat. Kevés számban megjelenik majd egy téglalap alakú 15x10 centiméteres eo­zin plakett a Székesegyház dombormű vével. S még egy hír: a Pannónia Szállóban állandó valutabeváltó helyet nyitnak. Hét acta pécsi szerzőktől A Magyar Tudományos Akadémia idegen nyelvű kiadványai, az Acták so- ronkövetkező számai a pécsi egyetem alapításá­nak 600. évfordulója al­kalmából teljes egészé­ben a pécsi szerzők ta­nulmányait közlik. Hét Acta jelenik meg: Acta Biophisica et Biochemica, Acta Phisiologica, Acta Chirurgica, Acta Morpho­logies, Acta Paediatrica, Acta Mikrobiologica és Acta Medica. A hét kü- lönszám felöleli a Pécsi Orvostudományi Egye­tem klinikáinak és elmé- (, leti intézeteinek szintéi j egész tudományos tevé­kenységét. Ünnepi könyvkiállítás; A magyar felsőoktatás 600 éves jubileuma al­kalmából a Tankönyvki­adó Vállalat, az Akadé­miai Kiadó Vállalat, a Medicina Orvosi Könyv­kiadó Vállalat, valamint az Állami Könyvterjesz­tő Vállalat ünnepi könyv­kiállítást rendez Pécsett, a Pannónia Szálló nagy­termében. A kiállítás ke­retében bemutatják az említett könyvkiadók gondozásában megjelent egyetemi tankönyveket, szakkönyveket, nyelv­könyveket, szótárakat, neveléstörténeti, nevelés- elméleti, módszertani, va­lamint lélektani, pálya- választási és idegenfor­galmi műveket. De be­mutatják az általános- és középiskolák tankönyveit is. A kiállítást október 7-én, szombaton délben fél 1 órakor nyitja meg dr. Csizmadia Andor egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Karának dékánja. Kétszáz tolmács és idegenvezető A magyar felsőoktatás jubi­leumi ünnepségeire igen sok külföldi érkezik városunkba. A szervező bizottság gondos­kodott róla, hogy az ideérke­ző külföldi vendégeket ele­gendő tolmács kalauzolja. A leendő tolmácsok zöme a Tanárképző Főiskola nyelv­szakos hallgatói közül kerül ki, legtöbbjük német szakos, de az orosz szakosok csak azért vannak kevesebben, mert a negyedévesek nyelv­gyakorlás céljából jelenleg a Szovjetunióban tartózkodnak. A délszláv tanszék néhány hallgatója is vállalkozott a tolmács szerepére. A jogi- és orvoskar angol és német nyel­vet beszélő hallgatókat küld. Felmerült azonban a kér­dés: ismerik-e vajon felada­tukat a fiatalok? Az esetleges nehézségek áthidalása végett szombaton a Pécsi Tanárkép­ző Főiskolán dr. Kolta János, a Dunántúli Tudományéi In­tézet munkatársa tájékoztató jellegű előadást tartott a tol­mácsjelöltek számára, ame­lyen várostörténeti, s külö­nösen a pécsi felsőoktatási intézményekkel kapcsolatos tudnivalókkal foglalkozott. Ám ez az előkészületeknek csak egy része. A vállalkozó kedvű fiatalok október 7-én délelőtt 9 órakor részt vesz­nek egy városnéző körsétán, melynek vezetője hivatásos idegenvezető lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents