Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-10-05 / 235. szám

2 napló 1907. OKTÓBER 5. Kormányun k álláspontja a legfontosabb nemzetközi kérdésekben Leszavazták a Irii kranyt Vietnam és Görögsrsz^ képiéi Wilson beszéde (folytatás az 1. oldalról) déan szemelőtt is kell tarta­nunk, arra, hogy a vietnami ' háború miként fokozódott egyre nagyobb mértékben az utolsó két és fél év folyamán, hogy a harcbavetett katonaság létszáma és a hadianyag mennyisége milyen nagymér­tékben megnőtt, hogy a hábo­rú kegyetlensége szüntelenül fokozódott, és hogy a harcok­ban résztvevő összes felek veszteségei milyen riasztó mé­reteket öltöttek. — Az Egyesült Államok in­tervenciója és agressziója ál­tal elindított vietnami hábo­rú nemcsak egymagában vég­telenül embertelen vandaliz­mus. amely egy nemzet léte ellen irányul, hanem egyrészt még nagyobb, kiszámíthatat­lan méretű nemzetközi fegy­veres összeütközéshez is ve­zethet és másrészt máris be­árnyékolja az egész világot. — A Vietnam elleni agresz- szió megállítása éppen ezért érdekében ál] a világ összes országainak, az Egyesült Ál­lamoknak is. Péter János megállapította, hogy a közgyűlésen felszólalók túlnyomó többsége is rámuta­tott: esak Észak-Vietnam bombá­zásának feltétel nélküli be­szüntetése nyithatja meg az utat a tárgyalóasztal felé. Emlékeztetett arra, hogy a magyar ENSZ-delegáció 1965. októberében, a köz­gyűlés XX ülésszakán, a magyar kormány nevében és a vietnami kormány ál­láspontjának igazi ismere­tében felhívta a közgyűlés figyelmét a vietnami hábo­rút érintő kérdések tárgya­lásos rendezésének egyetlen reális megközelítési módjá­ra. _ Miután hallottuk ebben "i vitában az Egyesült Álla­mok és Anglia képviselőinek alaptalan vádaskodásait — folytatta a magyar külügy­miniszter — ismételten ki kell jelentenem, hogy a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság kormánya és a Dél-Viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front eddig még semmiféle érvényes békejavaslatot nem kapott az Egyesült Államok­tól. Észak-Vietnam bombázá­sának időleges felfüggesztése 1965. decemberében és 1968. januárjában, az a légitámadá­sok felújításával való fenye­getés mellett történt, sőt a bombázási szünetet arra hasz­nálták fel. hogy világméretű diplomáciai hadjáratot indít­sanak a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság és a Felsza­badítási Front ellen, mialatt az Egyesült Államok tovább fokozta katonai felvonulását. — Van-e ma valami új az Egyesült Államok magatartá­sában? Ebben a közgyűlési vi­tában az Egyesült Államok képviselője meglehetősen ho­mályos formában azt mondot­ta, hogy a bombázások be­szüntetésének érdemleges tár­gyalásokra kell vezetnie. E kijelentés azt a benyomást keltette, hogy az Egyesült Ál­lamok erre vonatkozóan biz­tosítékokat szeretne kapni Ha­noitól. A XXI. ülésszakon ta­valy azt hallottuk, hogy az Egyesült Államok elkezdené a deeszkalációt Észak-Vietnam bombázásának megszüntetésé­vel, ha biztosítanák arról, hogy ezt a lépést a másik ol­dalon megfelelő intézkedések­kel viszonozzák. A* ilyenfajta magatartás mögött súlyosan téves szám­vetés rejlik. A fegyveres konfliktusok történetének alapvető tapasztalata, hogy tárgyalásokat nem lehet fegyveres támadások alatt, vagy ilyen támadással való fenyegetés alatt folytatni, kivéve, ha a harcoló felek egyike kapitulál. — Ebben a vitában semmi újat nem hallottunk az Egye­sült Államoktól. Sajtókom­mentárok pedig elsorolták, hogy a beszédben negyven­négy ízben szerepeltek a „bé­ke” és „békés tárgyalások” ■savak. A háború és a béke kérdé­seiben azonban nem érvényes ez a francia mondás: c’est le ton qui fait le musique”, ma­gyarán: a vietnami háború szörnyű tragédiájában az események menetét nem a politikai be­szédek hangja változtathat­ja meg, hanem csak az ér­dekelt felek valóságos szán­déka. Amikor néhány nap­pal ezelőtt ismeretessé vált, hogy ez év februárjában Washington szinte egy- időben két eltérő tartalmú levelet küldött Hanoinak, az egyik lapszerkesztő feltette a kérdést, hogy nem tudat- hasadásról van-e szó az amerikai külügyminisztéri­um politikájában. Péter János ezután emlé­keztetett rá, hogy az Egyesült Államok újonnan bejelentett rakétaelhárító rendszerét is­mertető nyilatkozatában Mc­Namara amerikai hadügymi­niszter leszögezte: ennek a rendszernek egyik célja meg­győzni egyes ázsiai országokat arról, hogy az Egyesült Álla­mok nem rettenne vissza olyan lépésektől, amelyek egy kínai támadás kockázatával járná­nak. Másszóval: előkészületek történnek most az Egyesült Államokban rakétaeihárító er­nyők kiépítésére, hogy fedez­zék az Egyesült Államok had­műveleteinek további eszkalá­cióját Délkelet-Ázsiában. — Az Egyesült Államok azonban a Vietnam elleni há­borúval semmit sem fog nyer­ni. Másrészt viszont világszer­te végtelenül sok és felbe­csülhetetlen veszteséget okoz­nak az ebből az őrült hábo­rúból származó veszélyek és mérgező hatások. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának javaslata és a Dél-Vietnami Nemzeti Felsza­badítási Front programja, amely egy koalíciós politika programja, megadta az Egye­sült Államoknak a lehetőséget a tisztességes visszavonulásra ebből a tragikus konfliktus­ból. — A közel-keleti agressziót és következményeit sem lehet egészen elválasztani a vietna­mi háború kihatásaitól. Ha a délkelet-ázsiai ellenségeskedé­sek fokozása nem rontotta volna meg általában a nem­zetközi légkört, akkor elkép­zelhetetlen lett volna az izrae­li haderők támadása a szom­szédos országok ellen. Ugyan­úgy Izrael jelenlegi vonako­dását. hogy eleget tegyen a nemzetközi jognak és az alap­okmánynak, csak táplálják az amerikai agressziónak a nem­zetközi erkölcsre gyakorolt romboló hatásai. Viszont az izraeli háborúskodásnak is megvan a maga romboló be­folyása a nemzetközi kapcso­latokra. — Az Izraeli kis villámhá- ború hatására bizonyos kö­rök Nyugat-Németországban arról kezdtek álmodozni, milyen következményei le­hettek volna a hitleri Né­metország nagy villámhá­borújának, ha az is olyan sikeres lett volna, mint Iz­raelé, és már elmélkedni kezdtek egy nyugatnémet támadás esélyeiről Kelet- Berlin, a Német Demokra­tikus Köztársaság, Lengyel- ország és Csehszlovákia el­len. — Nemcsak a Közel-Kele­ten élő népek érdeke, hanem mindnyájunk érdeke megkö­veteli tehát, hogy egyengessük az utat a tartós és biztonsá­gos békét ígérő politikai meg­oldások felé. Péter János ezután hang­súlyozta: a közel-keleti nyi­tott kérdések reális megoldá­sa érdekében tudomásul kell venni, hogy amíg Izrael csa­patai saját törvényes határai­kon túl területeket tartanak megszállva, az agressziós álla­pot továbbra is fennáll. Az Egyesült Nemzetek alapokmá­nya értelmében minden szük­séges intézkedés indokolt az agresszió megszüntetésére és következményeinek felszámo­lására. — Mindnyájunk előtt nyil­vánvaló: egész sor problémát meg kell tárgyalni ahhoz, ] hogy létrejöjjenek abban az j övezetben a békés élet szűk- j séges feltételei. Az ilyen tár- j gyalások megkezdése azonban 1 azon múlik, hogy Izrael haj­landó legyen csapatait visz- szavonni törvényes határai mögé. Péter János a továbbiak­ban rámutatott: más konti­nensek súlyos problémái any- nyira lefoglalták a közgyűlés idei általános vitáját, hogy hogy kevesebb figyelem jut a mai Európa problémáira. Másrészt az is igaz, hogy a vietnami és a közel-keleti há­ború lelassította a pozitív eu­rópai fejleményeket, mert Európára is átvitte a nemzet­közi bizalmatlanságot. — Kormányom úgy véli — folytatta Péter János —, hogy a nemzetkzi viszonyok álta­lános romlása ellenére, ame­lyet elsősorban a vietnami há­ború és annak következmé­nyei idéztek elő, még min­dig lehetséges Európában el­mozdulni a holtpontról. A magyar kormány kész részt venni minden olyan akcióban, amely javítja az államközi kapcsolatokat Eu­rópában, akár kétoldalú, akár többoldalú viszonylat­ban, és hajlandó ilyen ak­ciókat kezdeményezni. — A kedvezőbb európai fej­lődés útján álló fő akadály az úgynevezett német kérdés egyes vonatkozásaival kapcso­latos, amíg a két német ál­lam jelenlegi határait az ösz- szes érdekeltek el nem isme­rik, és amíg a két német ál­lam létezését összeurópai szin­ten el nem fogadják, Európa igazi biztonsága nyitott kér­dés marad, és a jelenlegi úgy­nevezett európai biztonság inkább csak látszat lesz. — A német militarizmus és revansizmus máris felújította a német határok kérdését, és megindult a „drang nach os- ten und westen” a betörés, keletre és nyugatra egyaránt. A második világháború be­fejezése óta huszonkét év telt eL A Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke a közelmúltban a Német Szö­vetségi Köztársaság kancellár­jához intézett levelében köz­vetlen tárgyalásokat javasolt a két német állam kapcsola­tainak normalizálását célzó szerződés megkötésére. A nyu­gatnémet kormány igen jót tenne Európa népeinek, bele­értve a németeket is, ha ma­gatartását hozzáigazítaná az új javaslathoz, amely új fe­jezetet nyithat a két német állam történetében, A nyugat-európai államok és más kontinensek álla­mai azzal segítenek majd a Német Szövetségi Köz­társaságnak megtalálni iga­zi és konstruktív szerepét egy megújuló Európa éle­tében, hogy fokozzák hiva­talos kapcsolataikat a Né­met Demokratikus Köztár­sasággal. A békés egymás mellett élés erőinek türel- messége, kitartása, állhata­tossága és eltökéltsége ré­vén Európában az idő — keleten és nyugaton egy­aránt — a szilárd bizton­ság javára dolgozik. — A Szovjetunió által a jelen ülésszakon benyújtott javaslat a nukleáris fegyve­rek alkalmazásának eltiltá­sára vonatkozó egyezmény megkötéséről, elősegítheti az általános légkör javítását a leszerelési tárgyalásokon, — Amíg' egy nukleáris nagyha­talom agresszív részvételével tovább folyik a háború Viet­namban, addig lehetetlen meg teremteni a minimális kölcsö­nös bizalom légkörét, jóllehet ez a leszerelés terén teendő minden komolyabb lépés elő­feltétele. A nyilvánvaló nehézségek ellenére is a magyar kor­mány amellett van, hogy az atomsorompószerzödést alá kell írni, hogy vala­melyest javítani lehessen a nemzetközi politikai viszo­nyokat. Ugyanilyen várako­zással nézünk az új szovjet javaslat tárgyalása elé is. Ha a nukleáris nagyhatal­mak meg tudnának álla­podni az új egyezmény el­fogadásában, ez fokozná a biztonság érzését a nem nukleáris államokban. Nyilván a jelenlegi nemzet­közi politikai válság okozta nehézségekre és veszélyekre való tekintettel nem volna reális, ha nem számolnánk a nemzetek életében bekövet­kezett nagy változásokkal, amelyek elősegítik, hogy erőn­ket e nehézségek leküzdé­sére és a veszélyek kiküszö­bölésére összpontosítsuk. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfordu­lója alkalmából emlékezhe­tünk itt, a közgyűlés tanács­termében arra, hogy a szer­vezet 1959-ben. fennállása ide­jén először, a Szovjetunió ja­vaslatára foglalkozott egy olyan átfogó tervezettel, amelynek célja az általános és teljes leszerelés megvaló­sítása. Ennek a javaslatnak, nem volt könnyű áttörnie az ellenállás gátjait. Az akkori viták jegyzőkönyvei örökre igen izgalmas olvasmányt nyújtanak. Az eddig elért részleges megállapodások és a most tárgyalás alatt álló egyezménytervezetek ennek az alapvető javaslatnak szer­ves részei. Az általános és teljes leszerelés eszméje, amely reményteljes új táv­latokat nyitott az egész em­beriség előtt, a fennmaradás egyetlen alternatívája lett a termonukleáris pusztulás ve­szélyeivel szemben. Ugyancsak a Szovjetunió javaslatára alkotta meg a köz­gyűlés 1960-ban a gyarmati területek függetlenségéről szó­ló nyilatkozatot. A szocialis­ta államok fejlődése és a nem­zetközi politikai életben való részvételük nagymértékben hozzájárult a nemzetközi vi­szonyok kedvezőbbé tételéhez, a gyarmati elnyomás alatt élő népek függetlenségi harca számára. A fejlődő országok Jelen­legi igényel és részvételük a nemzetközi szervezetek­ben azt követelik tőlünk, hogy szembeszálljunk a há­borús veszélyekkel és a mes­terséges hidegháborús kérdé sekkel, és harcoljunk az emberiség létét érintő idő­szerű kérdések igazságos megoldásáért. — 1963-ban a moszkvai rész leges atomcsend-szerződés ide­jén remélhető volt, hogy az éles hidegháborús akciók hiá­bavalósága és a fegyveres be­avatkozások meghiúsulásának tapasztalataiból okulva rende­zettebb nemzetközi élet felé fogunk haladni. A várako­zásokat azonban megcáfolta egy sor káros esemény, min­denekelőtt a vietnami hábo­rú felelőtlen eszkalációja. A vietnami háború befejezése nélkül nem lehet jelentős elő­rehaladást elérni. A gyarmati rendszer maradványait a le­hető leghamarabb fel kell számolni. A Biztonsági Tanács öt állandó tagjának együtt­működését helyre kell állítani. Létre kell hozni azokat a feltételeket, amelyek mellett biztosítani lehet a Kínai Nép- köztársaság részvételét a szer­vezet munkájában. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy Franciaország visszatérhessen a leszerelési tárgyalásokhoz. Az ENSZ-ben eddig nem kép­viselt államoknak megfelelő lehetőséget kell biztosítani az egyenlőség alapján való rész­vételre, amint azt a főtitkár jelentése javasolja. Az Egye­sült Nemzeteknek meg kell szabadulnia a múlt szégyen­letes terheitől. A Távol-Kele­ten a szervezet még most is a koreai háborúban részt vett hadviselő félnek számít, a fegyverszüneti szerződés ha- j tálya alatt. Hogyan szabadulhat meg az Egyesült Nemzetek a múlt bonyodalmaitól? Van-e egy­Scarborough: Az Angol Munkáspárt kongresszusának szerda délelőtti ülésén felszó­lalt Harold Wilson miniszter- elnök, a párt vezére. Beszéde elején a kormány hároméves tevékenységének eredményeit, sorolta fel. Hosz- szan fejtegette, hogy — a to- rykkal ellentétben — a mun­káspárti kormányzat sokat ál­doz szociális, oktatási, jóléti célokra. Baloldali bírálóinak válaszolva tagadta, hogy a kormány állandó munkanél­küli tartaléksereg megterem­tésére törekszik. A foglalkoz­tatottság növekedését jósolta a következő időszakra, bár — mint mondotta — a téli hó­napok alatt aligha fog csök­kenni a munkanélküliség. Ezután tervek és ígéretek özönével próbálta elkápráz­tatni a küldötteket — például nagy atomerőművek építését harangozta be. Sőt — általá­nosságban bár — megcsillog­tatta az amerikai gazdasági függőség felszámolását is. Az egyórás beszédben egyetlen szó sem esett kül­politikai kérdésekről, a párt sorozatos választási veresé­geiről, az országszerte tapasz­talható kiábrándultságról. Súlyos vasúti szerencsétlenség Belgiumban L 1 e g e: Liege-től 15 kilométer­re, a Liege—Brüsszel vonalon, hármas vasúti szerencsétlenség történt szerdán a kora délutáni órákban. A kelet-belgiumi Ver- viers felől érkező gyorsvonat ed­dig kiderítetlen okokból belefu­tott a Louvaniból szemközt jövő vonatba. A gyorsvonat mozdonya kisiklott, s szomszédos vágányra csúszott, amelyre éppen akkor érkezett be egy helyi személy- vonat. A szerencsétlenségnek tíz ha­lálos áldozata van és eddig 34 sebesültet szállítottak kórházba. Az áldozatok legtöbbje a Lou- vainból érkező vonaton utazott. Egyik vonat sem nemzetközi já­rat. Tegnap, szerdán délután megtartotta 1967. évi közgyű­lését a Pécs-baranyai Múzeum­barátok Köre. Ezen Mándoki László, a kör titkára számolt be az elmúlt év eredményei­ről. Elmondotta: taglétszámuk száznyolcvanhatról háromszáz- huszonhétre növekedett. Kiad­ványuk, a Múzeumi Körlevél tartalmában és formájában egyaránt fejlődött, s példány­száma már ezer, sőt legelső példányai könyvrégészeti rit­kaságnak számítanak. A Pécs-baranyai Múzeum­barátok Köre hamarosan meg­jelenteti első jelentősebb ki­adványát, dr. Berze Nagy Já­nos „posthumus” munkáját, A népdalok és népballadák a Tisza mentéről és Palócföld­ről címmel. A jövőben tovább bővítik a körlevelet, s önálló kiadványsorozatot is indíta-' nak. Ebben megjelentetik Tor- I dinác Nikola múlt századvégi I Wilson végül megkapta a pártvezérnek kijáró hagyo­mányos ünneplést, de a taps csak rövid ideig tartott és mindössze két éljenzés hang­zott el, az is az elnöki emel­vényről. Több küldött véle­ménye szerint a taps elsősor­ban Wilson szónoki és színészi képességeit jutalmazta. A munkáspárt scarboroughi kongresszusa szerdán — ha­sonlóképpen a tavalyi kong­resszushoz — többségi szava­zattal elvetette a brit kor­mány vietnami politikáját, és elfogadta azt a 8. számú ha­tározati javaslatot, amely kö­veteli, hogy a kormány „tel­jesen határolja el magát az Egyesült Államok vietnami politikájától, próbálja ráven­ni az amerikai kormányt, hogy azonnal, állandó jelleg­gel és feltétel nélkül szüntes­se meg Vietnam bombázását". A kongresszus vallja, hogy bármilyen rendezésnek az 1954. évi genfi egyezményen kell alapulnia. Nagy szótöbbséggel fogad­ták el a 20. számú összevont határozati javaslatot is, amely felháborodással szól a görög katonai klikk hatalomátvéte­léről, és követeli, hogy zárják ki Görögországot a NATO- ból, szüntessék meg Görögor­szág katonai segélyezését és az országnak az európai gaz­dasági közösséggel, valamint az európai tanáccsal fenntar­tott társasviszonyát, illetve tagságát mindaddig, amig a katonai diktatúra át nem ad­ja helyét egy demokratikus rendszernek. A lagosi csapatok elfoglalták Euugut L a g o s: Az AFP a lagosi kormány közleményére hivat kozva gyorshírben jelenti, hogy a szövetségi csapatok el­foglalták Enugut, a szakadár Biafra fővárosát. Pécs környéki délszláv folklór­gyűjteményét, valamint Brand Ede Mohács XVI1I—XIX. századi életére vonatkozó cikk­sorozatát. KK-döntő A 40 éves labdarúgó Közép- európai Kupa 25. döntő mérkő­zésének első találkozójára szerdán délután került sor a Megyeri úton az U. Dózsa és a csehszlo­vák Spartak Trnava között, A lelátókon mintegy 25 ezer néző — köztük szép számban kerep­lőkkel és trombitákkal felszerelt csehszlovák szurkoló — foglalt helyet. U. DÓZSA—SPARTAK TRNAVA 3:2 (2:2) Vezette: Angose (olasz). A csehszlovák bajnokság S. he­lyén álló Spartak Trnava a vá­rakozásnak megfelelően, kemény és igen nehéz ellenfélnek bizo­nyult. általán valaki, aki azt az Idejétmúlt elgondolást tá­mogatja, hogy az Egyesült Nemzetek nevében békeszer­ződést kellene kötni a Koreai Népi Demokratikus Köztár­sasággal? Csak egy reális mód létezik a múlt felszá­molására: szüntessék meg az Egyesült Nemzetek sze­repét ebben az ügyben és vonják vissza az összes ide­gen csapatokat Dél-Koreá- bóL — A jelenlegi helyzetben, a nemzetközi viszonyok to­vábbi romlásának veszélyével szemben a legfőbb és legsür­gősebb feladat: meggyőzni az Egyesült Államokat, hogy meg kell kezdenie a vietnami há­ború deeszkalációját. Ennek kedvező kihatásai hamarosan megmutatkoznának. A tagál­lamok kormányfői sokat se­gíthetnek, ahogyan sokan máris segítenek növekvő meg­győző erővel, hogy megnyíl­jon az út a deeszkaláció fe­lé —, mondotta befejezésül Péter János. A magyar külügyminiszter beszédét a világszervezet köz­gyűlésének résztvevői érdek­lődéssel hallgatták meg. A be­széd végén tapssal köszöntöt­ték a magyar külügyminisz­tert. A Műzeiimbarátok Körének közgyűlése

Next

/
Thumbnails
Contents