Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-10-31 / 257. szám

1967. OKTOBER 31. nciplö 3 Milyen legyen a tröszt és a vállalatkapcsolata? A reform előkészületei a Szigetvári Konzervgyárban Napjainkban a konzervipar a népgazdaság egyik leggyor­sabban fejlődő ágazata. Csak a Dunántúlon egyidőben fo­lyik most a paksi, a nagy­atádi és a szigetvári konzerv­gyárak korszerű nagyüzemmé való fejlesztése. Ez a fejlesz­tés reális alapokon, gyümölcs- és zöldségtermelésünk euró­pai viszonylatban szinte egye­dülállóan kedvező adottságain nyugszik. Egységes álláspont Ezért nem véletlen, hogy konzerviparunkat a gyárak és a Konzervipari Tröszt vonat­kozásában különösen foglal­koztatják az új gazdaságirá­nyítási rendszer megvalósítá­sának problémái. Országunk konzervgyárait a jövőben is egységesen a Konzervipari Tröszt irányítja, s ez helyes. Viták csak a „hogyan?” kér­désében, a módszerek körül vannak, s ez csak az első hal­lásra formai probléma. Helyesen járt el a Konzerv­ipari Tröszt, amikor — egy hónappal ezelőtt — vitaanyag formájában megküldte a gyá­raknak az új gazdaságirányí tási rendszer megvalósítására vonatkozó elképzeléseit. A vi­taanyag elemzésére a Sziget­vári Konzervgyárban is há romtagú „mechanizmus bi zottság” alakult azzal a cél lal, hogy elemző munka után javaslatokat tegyen a gyár pártbizottságának, mozgalmi szerveinek és gazdasági veze­tésének a helyes álláspont ki­alakítására. Most arról számolhatunk be, hogy a vita és a kölcsö­nös érdekek figyelembevétele alapján kezd kialakulni az egységes és — bízvást hozzá­tehetjük — helyes álláspont. A tröszt hatásköre A gyárak egyetértenek azzal a javaslattal, hogy a népgaz daság, az állami költségvetési kapcsolatok irányában a tröszt legyen elsősorban az önelszá­moló egység és a gyárak irá­nyítását közgazdasági módsze­rekkel biztosítsa. Az ilyen tér mészetű központi irányítást a termelés tervszerűsége feltét­lenül megköveteli. A tervezés azonban a tröszt részéről csak az export vonatkozásában kap központi irányítást koordiná­ciós jelleggel. Azért lényeges ez, mivel a konzervipar gyárt­mányainak mintegy 70 száza­lékát már ma is — jórészt a szocialista országokkal kötött hosszúlejáratú szerződések alapján — exportra készíti. A belkereskedelem irányában a gyár saját elgondolása, a mu­tatkozó igények alapján ter­vezi munkáját és az alapvető tényező az elérendő nyereség lesz. A nyereség ugyanis az a mutató, melyben a gyár jó vagy rossz munkája egyaránt tükröződik. Ki rendelkezzék a beruhá­zásra és a műszaki fejlesztés­re fordítható alapokkal? — Ebben a kérdésben volt a leg­több vita. A tröszt elképze­lése az volt, hogy az egyedi gépbeszerzéseket is csak az engedélyezésük alapján bonyo­líthassák le a gyárak. A gyá­rak, köztük a Szigetvári Kon­zervgyár vezetői is, csak az­zal értenek egyet, hogy a be­ruházási alappal gazdálkodjon a tröszt, az egyedi gépbeszer­zésekben csak tanácsadási jo­ga legyen. Az igény az, hogy a nyereségtöbbletből képezhe­tő fejlesztési alappal csak a vállalatok rendelkezzenek. Szigetváron messzemenően egyetértenek azzal a tröszti javaslattal, hogy a nyersanya­gok beszerzésében a felvásár­lási árak egyensúlya érdeké­ben tröszti szinten biztosítsák az egységes fellépést. Az egy­séges szerződési feltételek ki­Eszperantó­csoport Komlón Komlón is megalakult az eszperantó csoport — me­gyénkben immár a 13-ik. Az új csoport tagjainak zöme a Szénbányászati Vállalatnál dolgozik. Ezt tükrözi a veze­tőség összetétele is. A csoport elnöke Eperjei Ernő mozdony- vezető. elnökhelyettese Pola- csek Sándor villamosszakem­ber, titkára Selényi László aknász és pénztárosa Schwáb Ottília asszisztens lett. Fiata­lok is vannak az eszperantis- ták között, ezért külön ifjú­sági kört hoztak létre a cso­porton belül. A Május 1. Mű­velődési Ház adott otthont az eszperantistáknak és itt tart­ják a nyelvtanfolyamot is. A tanfolyam vezetését Polacsek Sándor régi eszperantista vál­lalta, aki az Eszperantó Vi­lágszövetség 1967. évi irodal­mi pályázatán harmadik díjat nyert. A csoport máris baráti kapcsolatot alakított ki szov­jet eszperantistákkal, akikkel a nemzetközi nyelv segítségé­vel leveleznek. Időjárnsjelentés Várható Időjárás kedd estig: felhőátvonulások, csak szórványo­san feUépő újabb esővel. Mérsé­kelt szél. A szélvédett helyeken gyenge talajmenti fagy. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmér­séklet Z—7, legmagasabb nappali hőmérséklet 10—IS fok között. fi @€RnaÖ 6LŐTT — Yíkend Eszéken. Novem­ber 12—13-án a Pécsi Köztisz­tasági és Űtkarbantartó Vál­lalat dolgozói kétnapos ví- kendre Eszékre utaznak. alakításánál azonban szüksé­gesnek tartják a gyári körze­tek speciális adottságainak fi­gyelembevételét. A szigetvári­ak például azt, hogy környé­kük a csemegeuborka terme­lésére különösen kedvező, s csak hasznos lehet, ha felvá­sárlási áraikkal erre a jövő­ben is fokozottan ösztönzik a termelőket... Az egyéb anya­gok — például az üveg, az ónozott lemez, a gumigyűrűk és a cimkék — beszerzésénél és elosztásánál a tröszt koor­dináló szerepére feltétlenül szükség van, bár a gyárak azt is helyesnek tartják, ha egyes anyagok központi beszerzésé­ről és tárolásáról is gondosko­dik a tröszt. Az erre vonat­kozó rendezés részleteit most dolgozzák ki. Exportérdekeltség Az értékesítésben az export vonalán konzerviparunkban is érvényesül — az új gazdasági mechanizmus irányelveinek- megfelelően — az „améta” rendszer. Tehát, az ipar osz­tozik a külkereskedelem nye­reségében. de viselnie kell a kockázat megfelelő részét is. A külkereskedelem irányá­ban a tröszt lesz az elsődleges partner. Az eddigi viták során a gyárak kifejezésre juttatták azt az óhajukat, hogy a trösz­tön keresztül ők is részesedje­nek majd az export eredmé­nyéből, s ennek megfelelően vállalnák a kockázat rájuk eső részét is. Belkereskedelem vonatkozá­sában a gyárak szabadon bo­nyolítják le üzleteiket. A dön­tő követelményt a lakosság igényei jelentik. Sőt ezen a területen már kívánatosnak is tartják a gyárak közötti ver­senyt — a fogyasztók jobb kielégítésére — a belföldi piacért! Ezen a ponton az új gazda­sági mechanizmus szigetvári előkészületei máris kiléptek az elméleti munka, a tervezés köréből. Javában folyik az olyan új készítmények kidol­gozása. melyekből jövőre már rendelhet a kereskedelem. A gyár műszaki dolgozói a vá­laszték bővítésére, a minőség javítására és a jelenleginél korszerűbb csomagolási mód­szerek meghonosítására össz­pontosítják figyelmüket. A létszám- és bérgazdálko­dás dolgában két éve új uta­kon jár a Szigetvári Konzerv­gyár. A megtakarításokon és a termelékenység növelésén alapuló ösztönző premizálási rendszerük alapjában bevált. Ennek további fejlesztése fon­tos feladat — nem is kerülte A z orvostanhallgatók kedvenc mondása: „Ha lenne egy fél óra sza­badidőnk, elvégeznénk a jogi egyetemet...” Először arra gondoltam, hogy egy komoly cikkben rámutatok, azért nem olyan egyszerűek a jogi tárgyak, könnyén el lehet csúszni a római jogon, az államigaz­gatáson meg a többin. De aztán rájöttem, kár elvenni a medikusok kedvét, hátha tényleg lesz valamikor egy fél órájuk, miért ne végez­nék el a jogot? így ejtettem el a komoly cikk gondolatát, de szilár­dan eltökéltem, valamit mégis csak Írok a joghall­gatókról, elvégre — bár több óráig tartott — én is elvégeztem a jogot, és a ro­konság kötelez. Kapóra jött a tipp: „A jogászpincét semmiképp se mulaszd el megtekinteni!” Erre figyelmeztettek az egye temen, a kollégiumban, a „Béke-tanszéken” vagyis a Sopianae kisvendéglőben, de a jogászpincével foglal­kozik a Glosszátor, a kollé­gium diákbizottságának ha­vi kiadványa is. el a mechanizmus bizottság figyelmét. Kollektív szerződés Bonyolult feladat az új gaz­dasági mechanizmus előkészí­tése. A termelői árrendezések s ezek kapcsán az átárazások önköltségi próbaszámítások csak most kezdődnek. Fontos feladatot jelentenek a kollek­tív szerződés előkészítő mun­kálatai is. A gyárak szakem­bereiből alakított albizottsá­gok állítják össze az iparági minta kollektív szerződést. A vállalatoknál is megalakultak a munkabizottságok, s a kol- lekív szerződés tervezetéhez gyűjtik a dolgozók javaslatait. Ráadásul most készül az új munkavédelmi és az újítási szabályzat, dolgoznak a gyár következő három esztendőre szóló tervjavaslatán is. Sokasodnak a gondok, de a gazdasági elemzések, az ezek­ről folytatott őszinte viták ré­vén napról napra világosabbá válik a követendő út is. He­lyesen látják a Szigetvári Konzervgyárban, hogy az új gazdasági mechanizmus előké­szítése nem lehet csak egy bi­zottság gondja. Az egész kol­lektíva őszinte támogatása, jó munkája kell ahhoz, hogy j megvalósuljanak a gyorsabb fejlődést ígérő elképzelések. Lőrincz János A Pécsi Soplana Gépgyár udvar ában a régi TMK-mflhely átala­kításával új tanműhelyt létesítőt tok. A tanulók oktatóikkal együtt vállalták, hogy az új létesítmény építési, festési és szerelési mun­káival a Nagy Októberi Szociális ta Forradalom 50. évfordulójára elkészülnek. A 43 tanuló az okta tők irányításával 2000 óra társa­dalmi munkát végzett. A műhe ly átadására szombaton kerül sor. Képünkön: Szopka Elemér és Csömör László esztergályostanulók Beck Ferenc oktatóval beállítják a gépeket. Erb János felvétele HAZÁM, HAZÁM, TE MINDENEM... Érdekes és nem jelenték­telen kezdeményezés színhe­lye volt a múlt héten Eger, és erről az eseményről, illetve ennek egy részéről (az iro­dalmi estről) adott közvetí­tést a televízió, felvételről. A hazafias nevelés nem csupán katonai kérdés, hanem nem­zeti ügy, és a tanácskozást követő irodalmi est, a művek produkciója is ezt bizonyítot­ta. Az írók, művészek mindig szeretettel és nyílt szívvel for­dultak a hazafiság témájához, a magyar irodalomnak kez­dete óta alapvető programja volt a haza iránti cselekvő szeretet, mondhatni: a magyar irodalomban a legutóbbi idő­kig is „főtémaként” szerepel. Ezt is példázta az egri iro­dalmi est, Balassitól Sarkadi Imréig, vagy hogy épp a ba­ranyaiakhoz közelálló Zrínyi­drámát említsük, Darvas Jó­zsef legújabb színpadi művét. A hallatlanul gazdag irodal­mi anyagban tallózott Illés Lajos és örsi Ferenc, bele­értve a mai, katonai tárgyú irodalmi alkotásokat is. Az áttekintés (mert csupán erről lehetett szó) szerkezetileg si­került. A műsort nem első­sorban a hasonló eseteken tapasztalt robusztus, pátosz, hanem az okos érzelmek ha­tották át, és ezt a gondolati jelleget csak aláhúzta a Do- bozy Imrével készített interú. Annál szomorúbb volt a mű­vek megjelenítésének szegé­nyes volta. A helyi színészek, pontosabban a miskolc—egri színház tagjai lendület és át- érzés nélkül tolmácsolták a műveket, egyikük-másikuk (úgy tűnt) mielőbb szeretett volna túlesni a kötelező pen­zumként felfogott mű elő­adásán. De a kitűnő, ismert mű­vészek is adósak maradtak at­tól, amit a néző átlagban is megszokott tőlük. S végül egy technikai kérdés, amely nem tartozik a közvetítés szakmai bírálatához, és amely nem csupán ennél a közvetítésnél fordult elő. Sajnos gyakori, hogy a közvetítéseken belül időnként változik a hangerős­ség: a versmondó művész lí­rai érzéssel és hangerővel tol­mácsolja a költeményt, utána a kórus fortissimóban énekli a katonadalt. A néző nem győz felugrálni a helyéről, hogy a készüléket ismételten kellő hangerőre szabályozza. A közvetítés szempontjából ez valószínűleg csupán egy kis technikai kérdés, a hang­erő egyenletes központi sza­bályozásával a televízió elő­segíthetné a műsorok zavar­talan élvezetét, és a nézőnek nem kis örömet okozna. Jogászpince A fellegekben járva men­tem le a kollégium alag­sorába, szívemet előre fel­melegítette o pillanatokon belül elibém táruló látvány. A valahonnan felülről jövő rejtett fény ezerszeresen ve­rődik vissza a lakkozott parkettáról, a gázkandalló egyenletes meleget áraszt, értelmes tekintetű joghall­gatók ülik körül a nyersfa asztalokat, kezük a sörös­korsó markolatán, érces hangjuk betölti a termet: ,JJem ütik a jogászt agyon...” Még két lépést tettem előre, és az egyre mélyebbé váló csöndből nyilvánvalóvá lett: most nem énekelnek, most éppen isznak. Aztán bementünk egy üres szenes­pincébe, a hideg betonon állt a víz, alig láttuk egy­mást a lehangoló félhomály­ban, a fal is egy mérő víz, Arany János so­rai jutottak eszembe, fázik, aki ránéz s a halálra gon­dol. Kísérőim leplezetlen diadallal mutattak körbe, voilá, ez a jogászpince. — Ötvenötezer forint kel­lett volna a rendbehozásá­ra, tízezerből megoldottuk — közölték büszkén. — A többi társadalmi munka. Betonoztunk, vakoltunk, me­szeltünk, a Bm. Építőipari Vállalat KISZ-szervezete rengeteget segített. Ja, és saját erőnkből bevezettük a villanyt. — És miért nem gyújt­játok meg? — Ég... Ez volt október 19-én, egy csütörtöki napon, és megvallom, alig tudtam rá­venni magam, hogy elmen­jek a huszonnyolcadig meg nyitóra. Pedig érdemes volt. Asztalok mellett, székeken ültek a joghallgatók, köztük dr. Szotáczky Mihály dé­kánhelyettes és a kar több oktatója, karcsú, csiszolt poharakból kortyolgatták az aranyérmes olasz rizlinget, ha kiürült egy-egy kancsó, serény felszolgálók térültek- fordultak, és telivel cserél­ték ki, a söntésben sorsuk beteljesülését várták az étin tetten sörösüvegek. A meny- nyezetről — de ez már nem látomás volt — kocsikere­kek lógtak százszálgyertyá- val, az asztalokon tömzsi mécsesek égtek. És az egész pincét mint­ha kicserélték volna. Az egyik sarokban helyes kis beugró rafiával bélelve, fö­lötte tiszta új zománctábla hirdeti: „Tárgyaló terem". Aha, ez nyilván a vádlot­tak padja. A falon gyékény fut végig, ott Angyal figu­rája glóriával, amott papír- sárkány szalmából, hé bér, lószerszám, egy pár mankó és egy létra, mert mit le­hessen tudni. A boltívre valaki rozsda- vörössel téglákat festett, ez a néhány ecsetvonás kimond hatatlanul otthonossá teszi a nemrég még rideg pincét, egy ügyesen szőtt nád-pók­hálóból papírpók pislog alá. Most, a megnyitó alkal­mával sem reprezentatív bár a jogászpince, most sem a parkett, csak a hall­gatók szeme csillog, de csak nem teljesen önerőből, sa­ját maguknak hozták létre, j és ennek varázsa pótolja a fényt. Kéri Tamást haladAs. Amikor az intervíziós-cr­szágok tudományos magazinja bemutatkozott, a tudományok iránt érdeklődő néző egy rend szeresen jelentkező „képes folyóiratra”' számított. Sajnos, a Haladás csak időnként, he­lyesebben elvétve jelentkezik, pedig nem csupán a nézők tudományigénye indokolja a népszerű műsor gyakoribb je­lentkezését, hanem a tudomá­nyos élet egymást követő pro­dukciói is, amit kitűnően bi­zonyított a legutóbbi műsor is. Akár a színészek külön­böző foglalkozási ártalmairól készült rendkívül érdekes cseh film, akár a hazai gyó­gyászati segédeszközökről, pon tosabban a műkézről közölt bemutató, akár pedig a vi­lághírű Filatov-intézet, az odesszai szemklinika egy ope­rációját bemutató bravúros film — önmagáért beszélt. A nézők nagy része igényli a tudományos élet új felfede­zéseiről, produkcióiról készült beszámolókat, hisz csaknem ez az egyetlen módja a be­pillantásnak a tudományos élet rejtelmeibe. A szocialista országok tudományos világa mozgalmas, aktív és eredmé­nyes. A néző méltán szeret­né, hogy erről hasonló és folyamatos képet kapjon. HAT ORSZÁG. Kvizműsorokról írni, ami­kor nem múlik el hónap, hogy ne szórakozhatna végig a néző egy-egy vetélkedőt — nem érdekes téma. A vasár­nap esti Hat ország azonban — miután minden valószínű­ség szerint, elnyerheti a Ma­gyar Televízió „minden idők leggyöngébb vetélkedő műso­ra” címet — megérdemel né­hány megjegyzést. Mindenek előtt arról a gyakorlatlanság­ról kell szólni, amely a ve­télkedő egészében tapasztal­ható volt. A kérdéscsoportok szerkesztői eredetiségre, érde­kességre törekedtek, a kérdé­sek ehelyett szinte megoldha­tatlanná váltak a gyakorlat­ban. Egyrészt, mert némelyik technikai bonyolultsága miatt csaknem megoldhatatlan volt, másrészt a 14 versenyző fel- készültsége néhány kivételtől eltekintve eléggé elmaradt a kérdések szintjétől. Ennél is bosszantóbb volt a vetélkedő lebonyolítása. Tévedések, tisz­tázatlanságok, ügyetlenségek tarkították a vetélkedőt; az első három kérdéscsoport megfejtését a szokásoktól el­térően nem is közlték a né­zőkkel, arról nem is beszél­ve, hogy a nézők azt sem tud­ták meg, hogy mit nyert az első három helyezett. Hiba hibát követett. Egy érdekes­nek ígérkező vetélkelő fűlt bele a lebonyolítás hibasoro­zatába, amit nem szoktunk meg. Sokáig rossz emléke ma­rad ez a kvíz a Televíziónak, de a nézőnek is. (T) Állóeszközök, leltárcímkék sorszámozva megrendelhetők VASÉRT Vállalatnál Budapest, Vin., üllői út 32. Megvételre felajánlunk „A” kategóriába tartozó 1 db ROTÁCIÓS KAPAT ES 09-es TRAKTORHOZ Megvételre keresünk 400 db 250—300 cm hosszú, 8—12 cm átm. fenyőgömbrudfát Cím: Nagykanizsa, V árosgazdálkodási Vállalat, Lenin út. 1. Telefon: 10-38.

Next

/
Thumbnails
Contents