Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-10-29 / 256. szám
4 napló IMI. OKTÓBER ». Elektronikus számológépet kap Pécs Jön a második nemzedék A nagy vállalatok már áttértek a lyukkártyás adatfeldolgozásra Mi a lassú térhódítás oka? A XVIII. század kuriózumszámba menő „kurblis”, fakerekes számoló gépiéitől viszonylag gyors és egyenes volt az út az űrkorszak monumentális elektronikus számológépeiig. 1890-ben Amerikában már lyukkártya-rendszer segítségével dolgozták fel a népszámlálás adatait, negyven évvel később pedig már valamennyi fejlett ország katonai arzenáljában helyet kaptak a „gondolkodó” gépiek. A háború után elég volt tíz év, s az automatikák meghódították a gazdasági életet is. Elektronika nélkül a korszerű adminisztráció, a gyors információ-szolgálat és a hatásos termelésirányítás ma már elképzelhetetlen. Hol állunk? Az új gazdasági mechanizmusra való áttérés nemcsak indokolttá, de kötelezővé is teszi a kérdést: hol állunk az elektronikus számológépiek felhasználása terén és milyen lehetőségei vannak a fejlesztés meggyorsításának? Ha az elektronika alkalmazásának mindhárom területét — tudomány, honvédelem, népgazdaság — együttesen nézzük, helyünk meglehetősen előkelő. Sokkal kedvezőtlenebb a kép azonban, ha csak az ipiar, kereskedelem és mezőgazdaság elektronikus szá- mo'úgcp-eűátottságát vizsgáljuk. Az elektromechanikus és elektronikus számoló berendezések felhasználásé uak legegyszerűbb és legel; erjedtebb fo;-mája az adatfeldolgozás. Az alábbiakban csak e területtel foglalkozunk. Először nézzük, milyen szervezeti keretek között üzemel "2. jelenleg rendelkezésünkre " álló géppark? Néhány nagy vállalatunk saját berendezésekkel rendelkezik. Ilyen a MÁV, a Dunai Vasmű, a Diósgyőri Vasgyár, a Csépiéi Művek. A másik gépbirtokiá- si mód: azonos jellegű, tárcán belüli vállalatok szövetkezése. Bokor-géppiarkja van például a Magyar Villamos Műveknek és néhány szakipari egyesülésnek. Ez a forma a mi viszonyunk között rendkívül nagy lehetőségeket ígér, hisz nagyvállalataink száma kicsi, üzemeink többsége egymaga képtelen beszerezni és fenntartani e korszerű gépieket. A berendezések jelentős része bériroda keretén belül dolgozik. Ilyen jelenleg négy van Magyarországon, köztük a legnagyobb, a Statisztikai Hivatalé, mely három vidéki telephellyel — Pécs. Szeged. Debrecen — Számítástechnikai és Ügyvitel- szervező Vállalat néven üzemel. A baranyai helyzet A pécsi adatfeldolgozó köz- piont hosszabb kísérleti időszak után 1964. áprilisában kezdte meg a munkát. Gépiéi elektromechanikai rendszerűek — azaz logikai elemek nélkül, elektromos áram fel- használásával forgó- és más mozgások útján végzik munkájukat. A felállított berendezések a lyukkártya-technika jól bevált típusai — s ha a legfejlettebb országokban már túl is szárnyalták teljesítményüket — korszerűeknek mondhatók. A dunántúli vállalatokon kívül a fővárosból is érkeznek megrendelések Pécsre. A gépek ez idő szerint többnyire készletgazdálkodási, anyagkönyvelési, normaügyi, valamint bér- és egyéb elszámolási adatokat dolgoznak fel. A legjelentősebb baranyai egységek — Mecseki Szénbányák, Építőipari Vállalat, Húsipari Vállalat, 12. AKÖV. DÉ- DÁSZ — már áttértek a lyuk- kártya-rendszerű adatfeldolgozásra. a kisebb üzemek és vállalatok azonban a jelek szerint még nem érzik a hagyományos ügyvitel korlátáit. Mit .tudnak a gépek? A munka az adatátvétellel kezdődik. A számlákról, bizonylatokról a kártyákra kerülnek az adatok, ahol már csak lyukak jelzik a különböző nagyságú számokat. Ez a legigényesebb munkaszakasz, rendkívüli precíáséget követel, az adatátvétel közben elkövetett tévedések ugyanis a gépieket is tévútra vezetik. Az előkészítő műveletek után — előjelek meghatározása, előírt szempontok szerinti csoportosítás, szorzások — a táblázó gépieken válnak újra láthatóvá és olvashatóvá a lyukkártyák összesített adatai. A piécsi telephely táblázó gépiéin havonta 2,5 millió kártya adatait dolgozzák fel. A rendelkezésre álló szorzógépiek nyolc számjegyet szoroznak hétjegyű szómmal, s akár 1300 műveletet is elvégeznek egyetlen óra alatt. Az alapműveleteknél bonyolultabb feladatokat is megoldanak, piéldául keresztkivonásokat. Két — milliós nagyságrendű — számjegyet összeadnak, s az eredményből kivonnak egy harmadikat — néhány másod- perc alatt. Lehetőségek és gondok A gépesített ügyvitel lehetőségei szinte korlátlanok. Csak egyetlen példa. Egy 94 egységgel dolgozó svéd áruházi vállalat valamennyi boltját Addo könyvelő gépiekkel szerelte feL A gépiek napionta feldolgozzák az üzletek készletváltozását. A lyukkártyákat a központba szállítják, ahol egy központi gép azonnal elvégzi a raktárkönyvelést, az utánrendelés nagyságának meghatározását, a rendelések kiírását és a számlák elkészítését. Az utánrendelést a gép a forgalomnövekedés adataiból, árutípusonkénti becslések alapján határozza meg. Hogy mit jelentene a számológépiek tömeges alkalmazása iparban, kereskedelemben — mindenki tudja. Mégis mi az oka a lassú térhódításnak? Próbáljuk sorbavenni az okokat! 1. Pénzügyi vonatkozások. A gépiek drágák. beszerzésük többnyire még mindig valutakérdés. A típusok többsége nagyka piacitású. így az esetek többségében nem tudják teljes egészében kihasználni azokat. ezért az önköltség jóval magasabb, mint a hagyományos ügyvitel költségei. 2. Személyi problémák. Nem áll a gazdasági vezetés rendelkezésére a megfelelő tanácsadótestület, mely segítene eldönteni: milyen típusú gépet vásároljanak, miképpien alakítsák át a vállalati, ügyvitel szervezetét, hogy az legjobban megfeleljen az új helyzetnek. Nincsenek szakképzett gépkezelők, munka- szervezők. óriási gond a berendezések javítása, karbantartása. 3. Egyéb okok. Nincsenek szakkönyvtárak, tanfolyamok, installációs szolgálat, mely szakképzett és nagy gyakorlattal bíró szervező és kezelő személyzetet biztosítana az induláshoz. További gond a bizalmatlanság. A bokor gépparkok kialakítását egyebek mellett piéldául az az aggodalom akadályozza, hogy ..idegen” kezekbe jutnak a vállalat féltveőrzött vagy esetleg kellemetlen adatai. A második menet A Szovjetunióban és a többi szocialista országban eddig a tudományos célú elektronikus számológép parkot fejlesztették. Most megkezdődött a második menet: az ipar számológépekkel való ellátása. A Szovjet Minisztertanács nemrégiben külön határozatot hozott, hangsúlyozva: az új gazdaságirányítási rendszerben elengedhetetlen feladat az adatfeldolgozás központosítása és gépesítése. Ennek fényében talán nem túlzó a megállapítás: nálunk mintha a szükségesnél kevesebb szó esne a kérdésekről. Pedig a felvilágosítás. tanácsadás, tapasztalatcsere és propaganda annál inkább is fontos lenne, mert az objektív feltételek — ha nem is ugrásszerűen —. de fokozatosan javulnak. Míg eddig a gépek hiánya volt a fejlődés gátja, lassan attól kell tartani, hogy az érdektelenség és az újtól való félelem lesz a kerékkötő. Pécs egyébként a gondolkodógépeket illetően a jelek szerint továbbra is megőrzi az országban elfoglalt előkelő helyét. Még ez évben megérkezik a megye első elektronikus számológépe, mely már tranzisztorokkal működik, s így a számológépek második nemzedékéhez tartozik. Nemcsak számol majd, de iogikaj következtetésekre is képies lesz, s minden bizonnyal hasznos „tanácsokat” ad majd hosz- szabb távú terveink elkészítéséhez. Békés Sándor Másfél mimé forte« értékű munkát vége* a Péesvára* Cpftű Ktm kádár részlege. A Kőbányai Sörgyárnak évente tizenkétezer söröshordót javítanak, a MÜART részére az Idén ezer áj söröshordót készítenek. Tégla, cserép, cement Kis csúsxóval Ezer tégla ezer forintért — A „rápénzt“ a vásárló fizette „Bementéin • pécsi tl-et TÜZÉP-telépre téglát vásárolni Bóvítem a házamat, még egy szobát akarok építeni. Mondom Mezősi Károly- nak, a TÜZÉP-telep vezetőjének: tégla kellene. Nincs! válaszolja kurtán és már nem is törődik Velem. Mit tegyek? Nagyon kellene a tégla. Dolgom végezetlenül bandukolok ki a telepről, amikor a kijáratnál megszólít egy asszony. „Mi kellene, bácsikám?” Mondom neki, hogy tégla, de nincs. „Na jöjjön csak arrébb — mondja az asszony, — Aztán elmagyarázza: ö tud itt szerezni nekem téglát, házé is szállítja, mert ő fuvaros. Csakhát nem a hivatalos árért, hanem „kts csuszát“ kell hozzáadnom. Ezer tégla szállítással együtt 1Ö00 forint. Drá- gállúttam, mert az 1. osztályú tégla ezer darabja 570 forint. De el kellett fogadnom az ajánlatát, mert szorult helyzetben voltám. A téglát Aztán valóban meg is kaptam. Igaz, nem volt mind első osztályú, Volt abban jócskán másod-, megharmadosztályú iá, de örültem, hogy kaptam .. A sok közül csak egy tanúnak á vallomásából idéztünk, de sorolni lehetne a többi tanúvallomást is, amelyek hasonló módon mondják el a II- es TÜZÉP-nél történt vásárOr?osföldrajzi szakcsoport A Magyar Földrajzi Társaság dél-dunántúli osztálya, szombaton délelőtt az MTESZ helyiségében megalakította or- vosföldrajzd szakcsoportját. Elnök dr. Páter János professzor, társelnök dr. Szűcs Endre, a KÖJÁL igazgatója lett Titkárokká dr. Szabó Lajos egészségügyi felügyelőt valamint Szentiványi Miklóst a Dunántúli Tudományos Intézet munkatársát választották meg. Az alakuló ülés után dr. Szabó Lajos a Szent- iványi Miklóssal közösen végzett kutatásainak eredményeiről tartott elő adást „Pécs város leve- gőszermyeződésének csökkentési lehetőségei” címmel, lásaikat. A fuvaros. Istőkovies Béláné nap mint nap, a TÜ- ZÉP bejárata előtt állt, híré volt már a városban: ha más nem, ő biztosan tud szerezni téglát, cserepet, cementet. Hogyan szerzett „hiánycikkeket” Istókovicsné? O ezt mondja: „1965-ben ismertem meg Mezősi Károlyt. Mi állandóan itt vagyunk a telep előtt, aki itt vásárol, annak hazaszállítjuk az áruját. Téglát, cserepet, cementet csak Mezősi engedélyével lehetett vásárolni, illetve ő adott egy kis cédulát, amelyre ráírta, hogy ennyi és ennyi tégla kiadható. Ezzel a papírral lehetett bemenni a pénztárhoz és kifizetni az árut. Én rendszeresen adtam Mezősinek „csúszópénzt”, Én abból élek, hogy fuvarozók. Ha A vásárló nem kap árut, nincs fuvarom. Mezősi mondta is: ha nincs „csúszó”, nincs áru. így aztán általában ezer tégla vásárlására jogosító papírért 100 forint rápénzt adtam neki. A plusz pénzt természetesen á vásárló fizette”. Mezősi tagadja, hogy pénzt fogadott volna eL „Igaz, ismerem önt — mondja Mezősi a szembesítés során Istóko- vicsnénak. — Az elődöm mutatta be magát. Azt is mondta az elődöm, hogy ha valamire szükségem lenne, forduljak magukhoz, van kocsijuk, elvisznek, ő is volt magukkal a Balatonnál. Pénzt azonban én nem fogadtam el magától”. Istókovicsné: „Szemébe mondom, hogy augusztusban, amikor szabadságra ment, egy Szombati napon öt- vagy hatszáz forintot adtam magának, ezért adott nekem egy nagyobb mennyiség szállítására jogosító cédulát”. „Szabadságon tényleg voltam, de pénzt nem adott nekem”. — mondja Mezősi. Nemcsak Istókovicsné vall a telepvezető ellen. A sok tanú közül az egyik ezt mondja: „Cserepet akartam venni. Mezősi elutasított. Az utcán Istókovicsné megszólított, ö tud szerezni, ha adok 500 forint rápénzt. Adtam, ö azonnal bement a telepvezető irodájába és pillanatokon belül kijött, kezében a vásárlásra jogosító cédulával”. Egy másik tanú: „Az I-es telepen volt dolgom, oda akartam menni. Mezősi azt mondta, 6 is oda megy, üljek á kocsijába, elvisz. Menet közben mondta: Na, most van tégla, 100 forint rápénzért adok. Azt válaszoltam, hogy köszönöm, de most már nem kell a tégla, mert időközben másra költöttem el a pénzemet”. A szembesítés során Mezősi ezt is tagadta. De nem csak vásárlók, hanem más fuvarosok Is vallják: többször adtak „csuszót” Mezősinek, csák Így volt áru. Tény. hogy a vásárló ezert a TÜZEP-telepen alaposan kinyithatta a pénztárcáját Volt eset amikor Istókovicsné elvállalta a fuvart, de nem * saját fuvaréval, hanem az AKÖV gépkocsijával szállította le az árut. Az AKÖV természetesen olcsóbban szállít, mint a maszekfuvaros, á két ár közötti különbséget Istókovicsné tette eL Mintegy SO 000 forint körüli az az összeg, ami „kis csuszóként” Mezősihez vándorolhatott A vásárlókat elutasította, aztán Istókovicsné közbenjárására mégis lett áru... Mezősinek Pécsett háza vari. 1963-ban vettem egy Trabantot 38 000 forintért, később eladtam 45 ezerért, vettem egy Wartburgot 62 ezerért, ezt is kicseréltem egy Opelre, efni 70 000 forintba került — mondja Mezősi. Az „Istókovics Béláné ék társai” feliratú dosszié rövidesen a bíróság elé kerül. A jővff tudománya: A matematikai geológia Dienes István, a Mecseki Ércbányászati Vállalat 23 éves geológus-mérnöke a közelmúlt bán érkezett haza Moszkvából, ahol a Komszomol Köz- ponti Bizottságának vendégeként részt vett a szocialista országok fiatal tudósainak értekezletén. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év- forulója tiszteletére összehívott tanácskozáson Magyar- országot két fiatal szakember képviselte: egy ifjú bölcsész Budapestről és Dienes István Pécsről. A konferencia — a tudományágaknak megfelelően —, több szekcióban végezte munkáját, melyek közül a legnagyobb érdeklődés a matematikai geológiával foglalkozó szekció ülései iránt nyilvánult meg. Ebben a témakörben tartott előadást Dienes István is, aki még egyetemi hallgató korában kutatásokat kezdett a geológiai folyamatok matematikai modellekkel való ábrázolása céljából. Az elektronikus számítógépiek az elmúlt évtizedben szinte valamennyi tudományos szakterületen tért hódítottak, a geológusok figyelme azonban csak a legutóbbi években fordult a „gondolkodó" gépiek felé. Dienes István moszkvai előadásának címe: „Elektronikus szémológépi-programok kőzettani adatok feldolgozására”. A fiatal geológus a nógrádi bazalt vizsgálataival kezdte munkáját. A kiindulás az évmilliókkal ezelőtt lejátszódott geológiai mozgások végeredménye: a valamennyiünk által jólismert kőzet. A bazaltban található elemek milyensége, mennyisége és eloszlása alapján készültek el az elektronikus számológép programjai, melyek feldolgozása mes2- szemenő következtetésekre ad lehetőséget a sok millió évvel ezelőtt lejátszódott geológiai mozgásók kiinduló pontját illetően. A kutatások ma még szinte kizárólag elméleti jelentőségüde, egy hipotézis igazolására szolgálnak, a jövő azonban gyakorlati hasznot is Ígér. A „gondolkodó” gépiek felfedhetnek olyan törvényszerűségeket, melyek alapján a mai módszereknél egyszerűbben megállapíthatók lesznek a haiznos ásványi anyagok és ércek sűrűsödési gócai. B. S. Az amerikai R. Pulton 1807ben indította útjára a világ első gőzhajóját. Tíz év múlva — ebben az esztendőben éppest 150 éve már — az első magyar gőzhajót Sellye alatt tette vízre Brenhardt Antal, a Carolina építője. A postamester itt Sellyén jókedélyű, középkorú, szemüveges ember, szenvedélyes kutató, most írja Sellye történetét, időben már a lengyeli kultúránál tart. így került kapcsolatba dr. Jankó Bélával, a Közlekedési Múzeum tudományos munkatársával, aki már korábban az Országos Levéltárban akadt rá az első magyar gőzhajó születésének nyomaira és egy névre, a mester nevére: Bemhardt Antalra, — Ki volt Bemhardt? — Nem tudjuk — mondja a postamester Pápiay Jenő — legalábbis sokat nem tudunk róla. Bemhardt Antal osztrák származású, Sellyén élő hídépítő dinasztia tagja. Amiről papír is van: egy ideig az eszéki hídvám bérlője. — Jövedelmező üzlet volt ez akkoriban, hiszen a hídon átkelő kereskedők, vásározók, utazók, állatcsordákat kísérő parasztok fizettek a híd használatáért. Gróf Széchenyi István nevéhez fűződik a gőzhajózás, nem? A Carolina — Csak később! Széchenyi 1840 körül indítja el a Balatonon a gőzhajózást, később alapítja a társaságot is, de áz első magyar gőzhajó, Bemhardt Antal Carolinája jóval előbb, 1817-ben indult el a Dráván. *— Miért Carolina? — Az Osztrák császár I Ferenc hitvese volt Carolina, Bemhardt tiszteletből keresztelte el hajóját Bemhardt Antal nem alapít ugyan hajózási társaságot, de — és ez biztos — piécsi kereskedők anyagi támogatását igényli és élvezi a hajóépítés költségeinek fedezésére. Körülbelül egy esztendeig építik Bemhardt tervei szerint A „műhely” itt volt a környéken, Sellye mellett az úgynevezett Gerendás-dűlőben, ahol Pápiay Jenő postamester kutatásai szerint Batthyány herceg uradalmi ácsai kompiokat javítottak, építették. Megjegyzendő: a fél Dunántúl birtokosa, Batthyány herceg különféle iparosokkal telepítette be az akkor még 1300 lélek®zámot bíró Sellyét — A Carolina egyébként amint ez látható a modellen is, tulajdonképpen vontatóhajó volt ehhez kötötték később az uszályokat és így fu-
