Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-16 / 192. szám

2 napló 1967. AUGUSZTUS 16. Erősödik az ellenállás az elfoglalt területeken A közel-keleti háború nagy " sokkja után egyre több Jel utal arra, hogy erősödik az ellenállás az elfoglalt területe­ken az izraeli megszállókkal szemben. Erre mutatott az el­múlt héten Jeruzsálem Ovárosá- . nak arab negyedében lezajlott sztrájk is, melynek eredménye­ként teljesen megbénult az élet a város nagy területein. A sztráj­kot az „Arab Jeruzsálem Vé­delmi Bizottság” nevű szervezet Indította el, tiltakozásul Izrael célja ellen, hogy a városrészt közigazgatásilag egyesítse Iz­raellel. Izrael Jeruzsálem övárosának bekebelezésére irányuló kísérle­tei nem mai keletűek. A zsidók ugyanis Jeruzsálemet történelmi alapon természetes fővárosuk­nak tekintik, míg az arabok az­zal érvelnek, hogy a város nem­csak zsidó, de keresztény és fontos mohamedán szent helyek zarándokainak központja is. A vita közel 20 esztendeje folyik. Az Izrael és Jordánia között 1948. december 1-én létrejött fegyverszüneti megállapodás a front vonalát ideiglenesen állam­határrá tette, és mivel békeszer­ződést a háborús felek később sem kötöttek, ez a helyzet állt fenn egészen a legutóbbi időig. A hadviselők között a front annak idején Jeruzsálem terüle­tén vonult keresztül és ezáltal a város két részre lett szakítva. Az óváros Jordániához, az *Üj- város Izraelhez került. A zsidó állam különböző intézményeit ='"Jeruzsálembe helyezte, sőt itt -«székel, arab tiltakozás ellenére, kormánya is. Az ENSZ 1949. de­cember 9-én elfogadott határo­zatával szükségesnek vélte Je­ruzsálemnek és környékének nemzetközi igazgatás alá való helyezését és az ún. szent he­lyek megfelelő védelméről való gondoskodást. A javaslat elké­szítésével megbízott Gyámsági Tanács 1950. április 4-én elfoga­dott egy tervezetet, melynek lé­nyege az volt, hogy Jeruzsálem és környéke az ENSZ igazga­tása alatt demilitarizált és sem­legesített terület legyen. Azon­ban sem Izrael, sem Jordánia nem vette figyelembe a Gyám­A jugoszláv elnök ma visszatér Kairóba Kairó: A kairól közvéle­mény és sajtó figyelem Bag­dadra irányul. Tito damaszku­szi megbeszélései után, Bagdad bán ugyancsak az izraeli ag­resszió után kialakult hely­zetről és áz el nem kötele­zett országok esetleges kezde­ményezéséről tárgyal. A ju­goszláv elnök szerdán vissza­tér Kairóba, hogy folytassa megbeszéléseit Nasszerrel. Ti­to valószínűleg pénteken uta­zik haza Alexandriából a Galeb hajón. Tito elnök meghívta Atasszi elnököt, viszonozza látogatá­sát. Bagdadban úgy tudják, hogy Tito ugyancsak meghí­vást intéz Aref iraki elnök­höz. Aref egyébként szíriai és jordániai látogatásáról adott nyilatkozatában bejelentette, hogy más arab országokba is ellátogat, még a ' tervezett csúcstalálkozó előtt. Az iraki elnök közölte, hogy a jemeni kérdésben fennálló nézetkü­lönbségeket kívánja elsimí­tani, hogy szorosabbra lehes­sen zárni az arab országok sorait. Az iraki államfő nyitja meg a bagdadi olajkonferenciát is. Ezen az arab országok gazdasági, pénzügyi és olaj­ipari miniszterei vesznek részt. Az értekezlet egy hétig tart. Az Ahram szerint ettől az értekezlettől függ a közös arab politika sorsa. A kairói lapok bagdadi kü- löntudósítói szerint Irak a khartoumi konferencián elő­terjesztett javaslaton túlme­nően újabb gazdasági intéz­kedéseket javasol az értekez­letnek. Ezeket még nem hoz­zák nyilvánosságra, de lénye­gük az, hogy az agressziót támogató nyugati hatalmak el len irányulnak. A Gumhurija tudósítója jelenti, hogy az arab országokon kivül meg­hívták Bagdadba az Arab öböl olajban gazdag emirátu­Az MTI tudósítójának érte­sülése szerint a bagdadi tár­gyalásokon megvitatják a Szuezi-csatoma elzárásának következményeit is. Az egyip­tomi küldöttség meg fogja újítani az EAK álláspontját: addig nem lehet megnyitni a Szuezi-csatomát a nemzetkö­zi hajóforgalom számára, amíg izraeli megszálló csapa­tok tartózkodnak az ország területén. Kiesinger—loiiüsiü találkozó Washington: Johnson elnök és Kiesinger bonni kancellár kedden délután megkezdte kétnapos tárgyalás- sorozatát a Fehér Házban. A két delegációhoz közelálló körök óvatosan nyilatkoznak a megbeszélések várható témáiról és j azt mondják, hogy a tárgyköröket pontosan nem is határoz­ták meg. Mint az UPI hírügynökség írja, a két vezető „nem tesz kísérletet a bonni—washingtoni különleges nézeteltérések elsimítására” inkább megpróbálják tisztázni egymás nézeteit, hogy „jobb és megértőbb kollegiális viszonyt alakíthassanak ki”. A munkaüléseket a Fehér Házban kedden és szerdán, je­lentések szerint „kitüntető külsőségek között” rendezik meg. Mielőtt Kiesinger felkeresné Johnsont az elnöki rezidencián, kedden délután találkozik Rusk külügyminiszterrel, McNamara hadügyminiszterrel és Fowler pénzügyminiszterrel. Brandt nyugatnémet külügyminiszter hétfőn éjjel, három órás késéssel érkezett meg a szövetségi fővárosba. Előzőleg New Yorkban újságíróknak kijelentette, hogy „Nyuga.t-Német- ország és az Egyesült Államok barátsága a bonni külpolitika mérföldköve volt és marad.” Berlin: „Ami a washingtoni tárgyalóasztalnál folyik, az egészen nyilvánvaló összees­küvés a béke és az európai biztonság ellen” — írja a Neues Deutschland a Kiesin­ger—Johnson találkozóról. A lap idézi Schröder had­ügyminiszter néhány napja tett kijelentését, hogy „a Bun­deswehr a jövőben is el lesz látva atomfegyverhordozók­kal”, valamint nyugatnémet sajtóhangokra hivatkozik, ame lyekből kiderül: Kiesinger biz­tosítani fogja Johnsont, hogy Nyugat-Németország katonai ereje „a jövőben inkább nö­vekedni fog, mint csökkenni”. „Kiesinger utazásának ag­resszív programja — szögezi le a Neues Deutschland — szöges ellentétben áll azzal az „enyhülési szóáradattal”, ame­lyet különösen Brandt külügy­miniszter hallatott az elmúlt napokban”. Varsó: A Trybuna Ludu keddi száma kommentárban foglalkozik az NSZK egyre nyiltabb atomigényének han­goztatásával. Az a zsarolási politika, amelyet Schröder Két halott, több tucat se­besült, több ezer hajléktalan­ná vált, ez a mérlege annak a földrengésnek, amely hétfő­re virradó éjjel pusztított Dél­nyugat Franciaországban. A földlökések három község­ben, Aretteben, Montoryban' és Aramltsban komoly anyagi károkat okoztak. Az épület­károk különösen Aretteban súlyosak, ahol a házak 95 százaléka romba dőlt. Az érin már külügyminiszter korában is képviselt, — amennyiben az NSZK-nak nem biztosítják a NATO-n belül az atom­fegyverek feletti rendelkezést, akkor szabad kezet kell kap­Djakarta. Az Ampera indonéz kato­nai lap kedden bejelentette, hogy hatvan kínai állampol­gárt őrizetbe vettek és vádat emeltek ellenük „a Suharto- kormány megdöntésére irá­nyuló kísérlet” miatt. A Dj akartából származó je­lentésekből kitűnik, hogy Ke- let-Jávában, ahol a Sukarnót támogató Indonéz Nemzeti Pártnak igen sok híve van, a nyugtalanság fokozódik. Jas­tett községekből a hatóságok eltávolították az öregeket és a gyerekeket, akiket a közeli falvakban és városokban he­lyeztek el. A népi segélymoz­galom felhívást adott ki a ká­rosultak támogatására. Ez a vidék különben kedvelt üdülő hely, az augusztusban nagy számban odaérkezett turisták a földrengés után pániksze­rűen hagyták ott a környé­ket. / nia arra, hogy saját maga gondoskodjék igényeinek ki­elégítéséről — a Bundeswehr vezetői részéről teljes támo­gatásban részesült. Schröder Kiesinger elutazá­sának előestéjén kijelentette: „Az NSZK nem mond le atom igényéről” és „amennyiben az NSZK-t kirekesztik a NATO nukleáris arzenáljából, idő­szerűvé válik a saját atom­fegyverekről való gondosko­dás”. Schröder csak hangosan mondta ki azt, amiről mások egyelőre nem beszélnek.., Tulajdonképpen hálásak va­gyunk Schrödernek, hogy ker­telés nélkül elmondta véle­ményét az atomfegyverekről. A Kiesinger—Johnson tárgya­lások közös nyilatkozatától függetlenül, legalább tudjuk, mihez tartsuk magunkat — fejezte be a kommentár. sin tábornok, Kelet-Jáva ka­tonai kormányzója, bejelentet­te, hogy mindazokat, akiket jelszó-mázoláson kapnak raj­ta, a helyszínen agyonlövik. A kormányzó az egyik helyi lapnak adott nyilatkozatában amiatt panaszkodott, hogy a baloldaliak és Sukarno hívei sokhelyütt jelszvakat festenek a házfalakra Megemlítette, hogy a kelet-jávai főváros Su- rabaya főterén ez a rikító fel­irat fogadja a látogatókat: „Suharto és Nasution tökfej.” Indonézia csütörtökön ün­nepli függetlenségének 20. évfordulóját, de a jubileumi készülődéseket különös inci­dens zavarta meg: Sukarno elnök nem adja ót a hatósá­goknak a vörös-fehér „szent zászlót” a lobogót a függet­lenség kikiáltásakor vonták fel először. Sukarno szerint — akit megfosztottak a hatalom­tól és gyakorlatilag internál­tak a bogori nyári palotába — a zászló az ő személye» tulajdona. Az értékes relikviát Sukarno eltüntette. A volt el­nök egyébként a függetlensé­gi ünnepségen nem vehet részt. Indonéziai jelentés Sukarno nem adja ki a „szent zászlót64 A szkipetárok földién 1. Mecsektől — „Mecsekkel“ Macedóniába Morava folyó. sági Tanács javaslatát. Most pe­dig Izrael, a június elején vég­rehajtott agresszió sikereit fel­használva Jeruzsálem Óvárosá­nak egyoldalú bekebelezésére tö­rekszik. Egyperces ii’és G e n f : Hat és fél éves tárgyalás története legrövi­debb — összesen egy perces — ülését tartotta kedden a genfi leszerelési értekez­let. Az ülésen senki sem akart felszólalni. A keddi 322. ülést megelő­zően Foster amerikai küldött hétfőn több mint kétórás megbeszélést tartott Roscsin- nal, a szovjet küldöttség vezetőjével. Konferenciakö­rökben biztosra veszik, hogy már a jövő héten előterjesz­tik a szovjet—amerikai szer­ződés-tervezetet, amelyről a múlt héten Foster úgy nyi­latkozott, hogy szövegét il­letően közeljutottak a meg­egyezéshez. Nemzetközi labd rúííé-fflsrHözés Kispesten Kedden délután a Bp. Honvéd kispesti stadionjában nemzetközi labdarúgó-mérkőzésre került sor a Bp. Honvéd és a belga bajnok, Anderleeht között. A két együttes az elmúlt hónapokban már talál­kozott egymással Belgiumban, ak­kor az Anderleeht 3:0-ra győzött. A tegnapi mérkőzés eredménye: Bp. Honvéd—Anderleeht 1:1 (0:0). A Mecsek Együttes autóbu­sza július 12-én indult Pécs­ről, Jugoszláviába. Még Bara­nya kilométereit „fogyasztot­tuk”, amikor utazásom körül­ményein töprengtem. Az in­dulás elötl néhány órával dőlt csak el végérvényesen, hogy a Megyei Tanács és a Magyar Televízió megbízásából riport­filmet kell forgatnom az együttes macedóniai útjáról. Csodával határos, hogy min­den technikai berendezést el­hoztam, s valahogy természe­tesnek találtam — a felkészü­lési idő rövidsége miatt — hogy személyes holmim úgy­szólván teljes egészében itt­hon felejtettem. Rövid útlevélvizsgálat a ha­táron, s máris jugoszláv föl­dön robogunk. Eszéken rövid pihenő, majd irány Belgrád. Belgrádot elhagyva rátérünk a nis—Skopjéi főközlekedési útvonalra. A kánikulai hőség­ben — bár minden ablak nyit­va — alig érzünk valami lég­mozgást. Az ég ragyogó kék, felhőnek nyomát sem látni. Gépkocsivezetőink meglehető­sen sűrűn váltják egymást. A műút felett izzik, remeg a le­vegő, s a napot is pontosan telibe kapják. A táj Baranya dombos vidékéhez hasonló. Egyetlen változatosság az út­tól kisebb, nagyobb távolság­ra előbukkanó Morava folyó, amely itt már lassan, méltó­ságteljesen folyik észak feli, hogy elérje végcélját a Dunát. Közel három órás út után a terepviszonyok változni kez­denek. Magas hegyek körvona­lai bontakoznak ki a kék messzeségből. Még egy óra és elérjük a közel százezer fős várost Nis-t. Megrohamozzuk a pavilonokat, a jeges sört, vagy szörpöket árusító üzlete­ket, majd a sóveszteség pót­lására sós tökmagot vásáro­lunk. Nis-t elhagyva a táj meg­változik. Magasbatörő hegyek, várromokkal. A kopár, sziklás hegyoldalakon mint felkiáltó­jelek nyúlnak az ég felé a ko­rona nélküli fák. Kevés a víz, ezért lombot nem tudnak haj­tani. Közvetlenül a törzsből, nőtt apró gallyakon helyezked­nek el a levelek. Egycsapásra megváltozik a hangulat. Üjat látunk, olyat, amit hazánk­ban nem találhatunk meg. Többszáz méter hosszú alag­utak, viaduktok. A keskeny völgyekben ezüstösen csillogó patakok futnak a Moravába, melynek partján aprótermetű, fekete marhacsordák legelnek. A szerb—macedón határon járunk, közel a Morava for­rásvidékéhez. A folyó széles­sége már csak öt méter. Meg­állunk, s néhány perc múlva hideg hullámaiban találunk emlékezetes menedéket a ká­nikula elől. A víz mélysége nincs fél méter sem, de med­rében kilós köveket sodor to­vább, aminek eredménye, hogy úgyszólván mindenkit kisebb, nagyobb sérülés ér. Ezen a vidéken sok az ap- rótermetü bivaly. Hasznos, erős háziállat. Egyetlen hibá­ja, hogy nem szereti a mele­get, viszont annál jobban a vizet. Szemtanúja voltam az alábbi komikus esetnek. Idős macedón férfi, miután szeke­rét megrakta búzával, hogy a szérűskertre szállítsa, elkövet­te azt a hibát, hogy bivalyok húzta járművén elaludt. Az állatok megérezték a gyeplő lazaságát. Letértek az útról, majd egyre gyorsuló iramban húzták a megrakott szekeret a Morava felé. A jó öreg ma­cedón felébredt ugyan, de ak­kor már vágtáztak, s néhány másodperc múlva a folyó kö­zepén állt a fogat. Az állatok belefeküdtek a vízbe, s látha­tóan élvezték a hűs hullámo­kat. Az öreg szemére húzta kalapját, rágyújtott és türel­mesen várt. Néhány perc für­dőzés után minden unszolás nélkül kihúzták a kocsit a víz­ből, s mint aki jólvégezte dol­gát, elindultak. Közeledünk utunk végcéljá­hoz, Skopjéhoz. Szántófölde­ken, utak mellett, egyre több lefátyolozottt nőt láttunk. A falvak kis házai közt karcsú minaretek emelkednek. Ikaru- sunk magasabb dombon ka­paszkodik fel, s tetejéről elénk tárul a macedón főváros, Skopje. Kissé szorongva tekintünk a sokat szenvedett városra. Fel­épült-e már? Vannak-e látha­tó nyomai a földrengésnek? Nem ismétlődhet e meg új­ra... Sok töprengésre azon­ban nincs idő. A város hatá­rához érünk, ahol már várták érkezésünket. Virággal és ba­ráti kézfogással köszöntöttek bennünket. Kovács Sándor Következik: A katasztrófa fővárosa Földrengés Franciaországban

Next

/
Thumbnails
Contents