Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

1961. AUGUSZTUS 10. napló Műszol* gazdasági klub Szabolcson A Fiatal Műszakiak és Köz­gazdászok Tanácsa, valamint az üzem műszaki dolgozói­nak javaslatára műszaki­gazdasági klubot létesítettek a pécsszabolcsi István-ak- nán. Az ünnepélyes megnyi­tóra tegnap délután került sor. Az érdekes kezdemé­nyezés célja: lehetőséget te­remteni a különböző terüle­ten dolgozó szakemberek rendszeres, baráti tapaszta­latcseréjére. A Bartók Béla Művelődési Házban berende­zett klubban műszaki könyv­tár is létesült. A klub prog­ramjában a legaktuálisabb műszaki és ' közgazdasági kérdésekről szóló előadások mellett a társüzemekbe szer­vezett üzemlátogatások is szerepelnek. A közel 2200 munkást foglalkoztató üzem­ben a közelmúltban alakult meg a Társadalmi Gazdasá­gi Tanács azzal a céllal, hogy hatékony segítséget nyújtson az új gazdasági mechaniz­musból fakadó feladatok megoldásához. A most meg­nyílt klub e munkához kí­ván kedvező feltételeket te­remteni. A nagy fehér autók nyomában Hogyan készül a mirelit? Mit kap a pécsi háziasszony Bajáról? — A híítoa agút és a perforált vályú — Bemutatjuk a Bajai Hűtőházat Egy idő óta hatalmas fehér autókolosszusok járják a pécsi utcákat, a baranyai országuta­kat. Oldalukon felirat: Hűtő­ház Baja. A pécsi háziasszo­nyok némi bizalommal néznek ezek után a gépkocsikolosszu­sok után. s friss gyümölcsöt, zöldséget, hűtött húst sejte­nek bennük. Honnét iönnek a kocsik, s mit visznek-hoznak ezen a vidéken? Baján, a Kálvária után né- hányszáz méternyire áll a mo­dern ízléssel felhúzott épület, az idén munkába lépett, kor­szerű új hűtőház. Bemutatko­zásképpen előbb lássunk né­hány adatot: egy év alatt át­lagosan mintegy ezer vagon különböző árut tudnak benne gyorsfagyasztásai tartósítani. Tárolóképessége pedig egy­szerre mintegy 750 vagon, per­ezer Öt és fél versenyének tűzoltó finise Több mint öt és félezer ön­kéntes tűzoltót tartanak nyil­ván Baranyában. Falvakban, városokban egyaránt fontos funkciót töltenek be: alkalom- adtán tüzet oltanak, s kive­szik részüket a megelőzésben: területfelelősi szolgálatot lát­nak el. A megyében működő községi önkéntes tűzoltótestü­letek részére idén elsőízben — a kezdeményezés az or­szágban is egyedülálló — szé­leskörű versenymozgalmat hir detett a Megyei Tanács mel­lett működő tűzrendészeti bi­zottság. A verseny előírásai a meglévők mellett nem plusz feladatot jelentenek, az ön­kéntes tűzoltóknak csupán meglévő feladataikat kell még jobban, a legjobban meg­oldaniuk. Közeleg az idő: a verseny e hónap végével lezárul. Az ér­tékelést szeptember 1 és ok­tóber 15 között végzik. * A községi tanács és a tűzoltó testület helyezését az erre a célra alakított ellenőrző bi­zottságok jegyzőkönyvei alap­ján, amelyek az elért össze­sített pontszámokat tartalmaz­zák, a Járási Tűzrendészeti Bizottság állapítja meg. A járás első három helyezett­jét értékelő bizottsági jegy­zőkönyveket a Megyei Tűz­rendészeti Bizottsághoz ter­jesztik fel, amelynek saját értékelő bizottsága felülellen­őrzést tart ezekben a közsé­gekben és az eredmények alap ján kialakítja a megyei I—III. helyezési sorrendet íme a verseny díjai: a Já­rási I. helyezett önkéntes tűz­oltó testület 5000, a további helyezettek 3, illetve 2 ezer forint pénzjutalomban része­sülnek. Ezenkívül megjutal­mazzák a helyezést elért tes­tületek parancsnokait és, szer­tárosait, de személyi jutalom­ban részesülhetnek az illető községek tűzrendészeti mun­kával megbízott tanácselnö­kei, titkárai. A megyei L helyezett köz­ség díja 15 ezer forint, a IL és ni. díj 10, illetve 5 ezer forint Az eredményes mun­kát végző községek külön dí­jazásban is részesülhetnek. — Tsz üzemi híradók. Bé­remen d után üzemi híradót ad ki a siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz is. Az I. szám szeptemberben jelenik meg többszáz példányban, 8 oldal terjedelemben. Üzemi híradó kiadására készül a baranya- hidvégi Közös Ut Tsz is. Személyi jutalomban részesül­hetnek ezenkívül az illető Járási Tűzrendészeti Bizottsá­gok vezetői, a járási tanácsok igazgatási osztályvezetői és tűzrendészeti előadói, vala­mint az illető tűzrendészeti parancsnokságok (kirendeltsé­gek) vezetői, illetve előadói. A Megyei Tűzrendészeti Bi­zottság ezúton szeretné fel­hívni az önkéntes tűzoltótes­tületek és a községek figyel­mét: a verseny értékelésénél az ellenőrzés, az esetek több­ségében az egységkönyv, illet­ve a község vonatkozó doku­mentációján alapszik. Kis többlet az adminisztrációban, de tekintve az értékes jutal­makat, feltétlenül megéri, ezért ezeket fokozottabb gond dal kell vezetni. A tűzoltó testületek munkájának meg­javításáért indított mozgalom­ra a Belügyminisztérium is felfigyelt, a későbbiekben, a tapasztalatok alapján esetleg továbbfejlesztik, s országos mozgalommá válhat sze az áru alakzatától függő­en, vagyis a dobozokba ra­kott zöldségből nyilván töb­bet, mint például felfüggesz­tett félmarhából Tevékenysé­ge kettős, zöldséget és gyü­mölcsöt tartósítanak, azon­kívül bértárolással foglalkoz­nak. Ozorai János vegészmérnök, a hűtőház főmérnöke röviden így ismerteti a gyorsfagyasz­tás két módozatát: — A zöldséget és gyümöl­csöt kellően megtisztítjuk, il­letőleg felvágjuk, s ha szük­séges. akkor a bámulás el­kerülése céljából forróvizes hőkezelést, vagyis úgyneve­zett előfözést adunk. Utána mintegy negyven fokon hűt­jük, mégpedig két módon. Az egyik: fagyasztótálcákon hűtőalagutba helyezzük, ahol körülbelül nyolc óra alatt fagy meg. A másik megoldás egy svéd gyorsfagyasztó gép segítségével történik. Ebben apró szemcsés árut, tehát pél­dául zöldbosót vagy sárga­répakockát perforált aljazató vályún fuvatunk végig. A vá­lyú alatt megfelelő szögben beállított ventillátorok van­nak, melyek úgy fújják a hi­deg levegőt az árura, hogy az egyúttal továbbfolyik, s a kö­zel öt méteres vályú túlsó végére nyolc perc múlva ér, persze már megfagyva. En­nek a módszernek az előbbi­vel szemben az az előnye, hogy a zöldség így mentes a hó- és dérlerakodástól, azon­kívül a fagyasztás folyama­tosan történhet. Eddig összesen húsz féle zöldséget és gyümölcsöt hasz­nál fel a hűtőház mirelitáru­készítés céljára. Bajáról Kis­kunhalas, Dunaföldvár, Nagy­kanizsa és az országhatár kö­zött lévő területekre szállíta­nak gyorsfagyasztott zöldsé­get és gyümölcsöt, esetenként azonkívül még vagy egy tucat országba, de a Német Demok­ratikus Köztársaságba, a Né­met Szövetségi Köztársaságba, Csehszlovákiába, Lengyelor­szágba és Svédországba rend­szeresen. Most már termelési szerződést is kötöttek, főleg az Alföldön, de Baranyában Is. A mohácsi-szigeti termelő- szövetkezetekkel összesen nyolcszáz hold zöldség — főleg zöldbab és uborka, kisebb részben paradicsom és zöld­paprika — termelésére kötöt­tek szerződést. Ezenkívül szál­lítási szerződés útján kapcso­latban állnak a bikali, vala­mint a pécsi állami gazda­sággal, továbbá a Baranya megyei MÉK-kel. A fehér ba­jai kocsik tehát nemcsak hoz­nak, hanem visznek is árut. Baranyából. Például a megye földművesszövetkezeteitől na­gyobb mennyiségű bodzát szándékoznak átvenni. Ezt a növényt exportra tartósítják, mégpedig nyugati exportra, ahol élelmiszerek festésére használják, s rendkívül ma­gas árat fizetnek érte. — Mit jelent végül is a Ba­jai Hűtőház a pécsi háziasz- szonyoknak? — Eddig hetente kétszer fordultunk, s ezzel a két tú-i rával összesen mintegy 7 ton­na mirelit árut vittünk Pécs­re. Azonban ennél is nagyobb mennyiséget körülbelül 14 tón nát tudnánk ott eladni egy hét alatt. De a hűtőház még nincs egyéves, nem alakult ki a termővidékünk. Bízunk abban, hogy rövidesen lesz nálunk annyi áru, hogy Pécs­re az eddiginek kétszeresét szállíthatjuk. Ehhez persze a baranyai tsz-kertészetek segít­ségére is szükségünk van. A hűtőház másik feladata a bérhűtés. Elsősorban a la­kosság húsellátását segítik ez­zel. A Tolna—Baranya me­gyei Húsipari Vállalat pél­dául egy munkatársát, Hege­dűs Ferencet állandó jelleggel Bajára küldte, hogy az oda­érkező, a pécsi, baranyai fel- használásra váró hűtött hús átvételét szervezze. — Amíg fagyasztott húsra szükség van, addig nagy se­gítséget jelent a Bajai Hűtő­ház. Ezzel ugyanis mintegy száz vagonnal nőtt az ország hús hűtőkapacitása. Ennek ja­varésze Pécs ellátását szolgál­ja. Ehhez hozzá kell még szá­mítani, hogy Baja mindössze 86 kilométerre van Pécstől, tehát a budapesti vagy szege­di tárolásnál sokkal előnyö­sebb, azonkívül itt gépesítet­ték a rakodást, s a várakozási idő a gyakori négy-öt óráról általában egy órára csökken. T KÉR A nemzetközi ifjúsági ze­nei tábor talán az első igazi ötlet megvalósulása, amivel a fesztiválok és nemzetkö­zi programok sorozatából Pécs kiveheti részét. Ezért lenne olyan fontos, hogy ez a városunkhoz olyan jól il­lő, méltó kezdeményezés ez első alkalommal jól sikerül­jön. Azt vámok, hogy a ren­dezők különös gonddal ter­vezzék, és valósítsák meg a programot. E szellemben bi­zonyára valakit megbíztak a nyitóest gondjaival. S bi­zonyára jobbhíján esett a választás a nem éppen nyá­rias szórakozásra, a mozira, — Vannak világhírű ma­gyar kisfilmek, kitűnő zenei filmek. Mi való tehát egy külföldi, s zenekedvelő kö­zönségnek? Nézzük a listát!. Indítás­nak Heti Híradó? — nem: Világmagazin. Aztán a Nyi­tány — igazán különleges és művészi élményt ígér ez a film, nomeg tökéletesen stílszerű. Egy másik Balázs Bélás film, a Te, hangulat­nak is kitűnő, s nyelvezete — a mozgóképek és zene szintézisében — mint előb­bi, nemzetközi. Azután Gusztáv... ez a rajzfilm ide nagyon jól időzített! A Kodály Zoltánról szóló Port­ré — sajnos utolsó, s fájda­lom, elég jelentéktelen — film igazi csemege ennek a nemzetközi ifjúsági zenei tábor közönségének. Majd: Cigánytánc, igaz, 1955-ös keltezéssel és ízléssel. — S ezután: Üdvözlet Budapest­ről. Ez jó címnek ígérkezik, jó film, színes budapesti képek... mi kell még? Kedden este tehát Indult ez a film is: Vajdahunyad- vára — igaz, kissé giccses színekkel, de megbocsátjuk, amikor forgásnak - indul az állókép — hisz ez Colorvox lemez, s máris árad a szó ékesszólón János bácsiból, aki ezen küldi üdvözletét a hazaiaknak: Jó itt Budapes­ten a Mezőgazdasági önse­gélyző Csoport segítségé­vel ... bárcsak ti is .. az­tán behavazott falu, tehén­istálló, aztán Kékes meg Hé­víz, meg ez, meg az, álma­gyar parasztok, merevnya­kú falusi nénikék, kénysze­redett menyecskék vonul­nak föl s alá, s közben sű­rűn hirdetik, milyen jó is ez a Mezőgazdasági Önse­gélyző Csoport jóvoltából. — Mi pedig, a közönség ki­sebbszámú magyarja, feszen­günk, s mert nem kérhe­tünk elnézést az általunk ennél jobban becsült külföl­di vendégektől — márcsak azért sem, mert nem ülhet­tünk le velük egy sorba sem — szégyenünkben or­cánkat tenyerünkbe rejtet­tük, de ez sem segíthet, — hát kényszeredetten nevet­tünk, tapsoltunk... A „si­ker” a tetőfokára hágott, amikor a kép visszatért Budapestre, egyenesen az Operettszínházba, a Csár­dáskirálynő orfeum-nemzeti jelenetébe. Nagyon szép volt — még János bácsi is cset- tintett egyet rá. Végül arra kérjük a t. Rendezőséget, hogy a nem­várt zajos sikert ne tekint­se ösztönzőül hasonló minő­ségű produkciók megúj rá­zására. Varga Ezen a nyáron különleges sikersorozatot arat Pécsett Bánffy György színművész, a Pécsi Nemzeti Színház tagja, — mégpedig ételreceptjével. Még a tavasszal történt ugyan­is, hogy a művész éhesen lé­pett be a Pécsi Földműves­szövetkezet Szőlőskert vendég­lőjébe. „Valami jót kérek!” — mondta és odahívatta a szakácsot. Néhány szót váltot­tak, majd Tóth József sza­kács, — aki Brüsszelben ta­nult, de Olaszországban, Ju­goszláviában, Erfurtban, Drez­dában főzött már, — rövide­sen egy új ételt küldött ki Bánffy György asztalára. Azóta állandóan szerepel az étlapon ez a különlegesség, mely tulajdonképpen sertés­máj roston, velővel, de sajá­tos módon elkészítve. A mű­vész engedélyével az étlapon „Bánffy rostélyos” néven sze­repel, s a Szőlőskert árube­szerzője azóta nem tud annyi velőt vásárolni, hogy el ne fogyjon a belőle készült ros­télyos. A vendéglőnek most már ez az egyik specialitása, s nem egy pécsi ember kül­földi vendégét viszi fel, hogy megízlelje a színészrecept szerint készült ételt A szemöldökén megűl a por, mint a cséplőmunká­sokén. Csak hogy ez a par­kettának egészen finom po­ra, amit a csiszológép ka­par. Van ugyan a gépen el­szívó berendezés is, amely zsákba gyűjti az anyagot de ami a csiszolópapír alól elszáll, bizony betölti az egész szobát könnyeztet köhögtet ■— Ezt ki lehet bírni — mondja Lutz Fülöp. — De amikor még nem volt ez a három gépünk, addig „csi­kóztunk”, és az olyan ke­gyetlenül fárasztó, hogy még az ellenségemnek sem kívánom. A „parketta csikó" élesre fent acél szerszám, amely- lyen minden egyes parketta­szelet felületét kell lehánta- ni. Ha a parketta új, vala­mivel könnyebb a munka, de ha használt akkor a viaszos felületen meg-meg- szalad a kés. Elfárad a kar, a derék, s az ember arcáról, melléről patakzik a verej­ték. Kellett vagy 8—9 óra ahhoz, hogy húsz négyzet- métert lecsikózzon a parket­tás. Most a géppel elég egy óra, pedig kétszer megy vé­gig a helyiségen, először durva, utána finom csiszo­lóval. És a gép szinte megy magától, mint a parketta­kefélő, csak irányítani kell. Szakképzettsége ács ugyan, de kilenc esztendeje már, hogy a Pécsi Ingatlankezelő Vállalatnál kizárólag csak Kezük alatt újjáéled a fa parkettázást végez. Kilenc éve? — Egyedül voltam Igaz, ami munka volt, el tudtam végezni. De aztán amilyen gyorsan épültek az új la­kások, falun az új házak, már nem győztem az ira­mot. Mondták a vállalatnál, szerezzek embereket, tanul­ják meg a szakmát... Lutz Fülöp már akkor szervezte a mai — tizenkét fős — brigádját. Versenden lakik, először körülnéz ott­hon. Itt van a két kubikos, Suvák János és Karadics György. Szép pénzt keres­nek, de meg is dolgoznak érte. Csak hogy a kubiko- lás nem szakma. De ha megtanulják a parkettázást, kapnak szakmunkás-képesí­tést Csak a kereset nem sok, legalább is eleinte. — Sok mindenről lemon­dott ez a két ember, elhi­heti, mert kezdetben 5 fo­rintos órabért kaptak, pe- dik családosok — meséli Lutz Fülöp. — Most mennyit keres­nek? — Nyolc forint az órabé­rük. de jön hozzá prémium, miegymás. Havi kétezerhár­mat keresnek és van szakma a kezükben. Tizenkét fős a brigád, hatan közülük pécsiek, ha­tan meg — mert közben szaporodtak — versendiek. — Milyen a brigádélet? — Havonta egyszer össze­ülünk, szakmai megbeszélés­re. De már vállalaton kí­vül nehezen tudunk össze­jönni teljes létszámmal, mert mi hatan este utazunk haza, mindennap. Otthon a „fél brigád”, — ha nem is mindennap, de hétvégén, szombaton vagy vasárnap rendszeresen talál­kozik. Tévéznek, söröznek, ha meg a helyi csapat itthon játszik, mennek a meccsre, meccs után föl a pincére, közel a pályához. Megkós­tolják egymás borát, Lutz- nak is van hatszáz négyszög ölnyi szőlője, éppen annyi, amiből meggazdagodni nem lehet, de dolgozni, azt le­het rajta szépen. Amikor a bor lejön róla, el is megy, jó, ha a következő szüretig kitart. Arról beszélgetünk, hogy van-e jövője a parkettának, ebben a műanyagos világ­ban? — Lehet akármilyen jó műanyag, a parketta mégis elegánsabb. De nem is ez a lényeg: a parketta 50—60 évig eltart, s ha nem ned­ves az aljazat, még tovább is. Szedtünk mi fel már nyolcva* éves tölgyfapar­kettát is, és még mindig jó volt, leraktuk újra, lecsi­szoltuk, vilupáloztuk, gyö­nyörű színe volt. — És a műanyagpadló? — Tizenöt év a tartóssági ideje. Azalatt mégis kopik, és ha felszedik, többet le­rakni nem lehet. Ráadásul alig valamivel olcsóbb, mint a parketta. Falun az új ház- tulajdonosok zöme parket­táztat, láttam olyan családi házat, ahol még a konyhát is lerakták. Lutz Fülöpnek és Soly- mosi Kálmánnak, a PIK szakipari részlege vezetőjé­nek a vállalat 5—5 ezer fo­rint újítási díjat fizetett ki néhány esztendővel ezelőtt. Az ötlet nagyon jól bevált. Régen úgynevezett „vak­padlóra” verték rá a par­kettát, de a nedvesség ellen nem védte meg az anyagot a vakpadló és gyakran gombásodott. Ez afféle fa­betegség, amelyet „gyógyí­tani” nem lehet, egyre job­ban terjed. A gombás par­kettát — az előírások sze­rint — el kell égetni. A következő, már fejlet­tebb módszer a bitumen alapozás volt. Ezt a mód­szert a tömeges lakásépítke­zéseken vezették be: leön- tötték a betont bitumennel és ráragasztották a parket­tát. Nem vált be, mert a parketta túl nyers volt még és amikor száradásnak in­dult, a keletkezett hézagok között — főleg télen, a fű­tési idényben — a megol­vadt bitumen feljött. Ezután következett a Solymosi—Lutz féle újítás, amit egyébként az építőipar is bevezetett: itt is bitumen az alap, amire lécdarabokat — hulladéklécet! — ragasz­tanak és erre a fa rácso­zatra szerelik fel a parket­tát. Két nagy előnye van ennek a módszernek: 1. a bitumen és a parketta kö­zött egy centiméter légréteg van, tehát a faanyag levegő­zik és a bitumen nem tör­het fel a hézagok között. 2. Cserénél az egész parketta­készletet föl lehet szedni és ismét felhasználni, mig a korábbi eljárásnál ez lehe- telen volt, ugyanis a bitu­menre ragasztót anyagot úgy kellett feltépni a bitu­mennel együtt. A felszedett parkettát aztán nem lehe­tett már lerakni többé. — Elég messzire jutott eredeti ácsszakmájától. Me­lyiket szereti jobban? — Ezt. meg aztán rokon­szakma ez is. A fát hiába vágják ki, ha egyszer szak­ember kezébe veszi, akár asztalos, akár ács, vagy parkettás, a fa tovább él. Szépen lehet vele dolgozni. Rab FereM Rostélyos — színész módra

Next

/
Thumbnails
Contents