Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-06 / 184. szám
4 napló 196*7. AUGUSZTUS «. Tervet, bérkeretet kap az üzemegység ÖNÁLLÓSÁG és beszámolási kötelezettség PONTOS MUNKAREND, ÍRÁSBA FOGLALT HATÁSKÖRÖK A SIKLÓSI TSZ PÉLDÁJA Sok tsz felismerte már, hogy előnyére válik, ha megfogadja a IX. pártkongresz- szus tanácsát, s — a szövetkezeti jelleg megtartása mellett — erősíti, fejleszti a vállalatszerű gazdálkodást. E szövetkezetek közé tartozik a siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz is, mely az önálló üzemegység kialakításában, az anyagi érdekeltség elvének kiterjesztésében ért el figyelemre méltó eredményeket. MIT TARTALMAZ A TERV? A Magyar—Bolgár Testvériség Tsz-nek — a hozzá tartozó négy községnek megfelelően — korábban is néev üzemegysége volt. Ezek azonban nem kaptak önálló terveket, bérkereteket, stb.-ket, ezért a szó szoros értelmében nem is lehetett üzemegységnek nevezni őket A termelés irányítása a siklósi központból történt, minden napos operatív beavatkozással. A tsz-vezetők felismerték, hogy ez a vezetési módszer nehézkes, hiszen nem könnyű számon tartani, mi történik a harmadik községben, illetve a tsz-iródától 10—12 kilométerre fekvő földeken. A tsz-tag- ság is változást kívánt, hiszen minden évben másik „üzemegység” volt az eredményesebb, a jövedelem elosztásnál viszont egy kalap alá vonták az egész tsz-t, így született meg az a gondolat, "'i,tegy önállóvá teszik az üzem- “0’í'fc|‘ységeket, s ennek legfőbb eszköze az anyagi érdekeltség, illetve az ún. tervlebon- tásos módszer és a beszámoltatási kötelezettség lesz. Ma már négy vaskos terv mutatja, hogy ebből a gondolatból részben már valóság lett. Mind a négy terv azonos módszerrel készült. Pontosan felsorolja az üzemegység földterületét, állatállományát, az erő- és munkagépek mennyiségét^ a tsz-tagok, családok, alkalmazottak számát, tehát a rendelkezésre álló munkaerőt, élő és holt eszközöket. Térképeket mellékeltek hozzájuk, s tábláról-táblára haladva részletesen előírják, hogy hol és mit kell termelniük a növénytermesztőknek. Minden növénynél, állattenyésztési ágnál meghatározták, hogy mázsákban, literekben és kilogrammokban kifejezve milyen hozamokat vár a tsz. s pontosan megszabták, hogy mennyi növényvédőszert, üzemanyagot, gépi alkatrészt, takarmányt, „munkabért” stb.-t lehet felhasználni ehhez. A végén „forintosítják” a mennyiségeket, s előírják, hogy mennyi nyereséget keli elérnie az üzemegységnek. Mind a négy terv részletes munkarendet tartalmaz, így a tsz-tagság már februárban is tudja, hogy augusztusban met- től-meddig tart a munkaideje. Körülírták a hatásköröket, jogokat és kötelezettségeket, még az éjjeliőr is tudja, mit kíván tőle a szövetkezet RENDHAGYÓ ESETEK Sok tárgyalás és vita után születtek meg a tervek, több hónapig tartó manuális munkába telt, mire mai formájukban elkészültek, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: nem valami újfajta bürokrácia ez? Szükség van erre? Valószínű, a baksaiak azt mondanák, hogy felesleges, mert ők más módszerre esküsznek. A siklósiak viszont ezt tartják jónak, s tényekkel tudják igazolni, hogy újításuk bevált. Amióta így dolgoznak, az üzemegységek önállóan vég zik el a talajmunkákat, a vetést, a növényápolást és minden mást. A tsz-vezetésnek nincs más dolga, minthogy ellenőrzi a munkák menetét, s hétről hétre, rendszeresen beszámoltatja az üzemegységvezetőket. Csak a rendhagyó esetekben avatkoznak be az üzemegységek dolgába. Ilyen rendhagyó esetet jelentett például az a tény, hogy három új kombájnt kapott, illetve vásárolt a tsz, s a gabonák sem a szokott ütemben értek az idén. Bár az eredeti tervek szerint mind a négy üzemegység önállóan oldotta volna meg az aratást, most célszerűbbnek látszott, hogy a gépeket koncentrálják, s üzemegységről-üzemegységre haladva végezzék el ezt a munkát Magától értetődik, az élő- és gépi munka költségeit mindig a kölcsönző üzemegység kontójára írták. Nem számláztak. mert az üzemegységek között nincs számlázás, egy és oszthatatlan könyvelése van az egész tsz-nek. Az üzemegységek „csak” feljegyezték és nyilvántartják, hogy mit kölcsönöztek, hiszen érdekük, mert zsebre megy a dolog Az üzemegységek megértették és elfogadják, hogy ilyen rendkívüli esetek is előfordulhatnak, mint az idei aratás. Nem lehet vitatéma ugyanis, hogy mégiscsak a tsz össziérdeke az első, s csak a főagranómus, illetve a központi tsz-vezetés rendelkezhet kellő áttekintéssel. Azt viszont az üzemegységek is rossz néven vennék, ha a központi tsz-vezetés minden apró-cseprő ügybe beavatkozna, hiszen így nem vállalhatnának felelősséget a hozzájuk tartozó területért. MIVEL FOGLALKOZIK AZ ELNÖK? Megjegyezzük, az elnök, fő- agronómus, főkönyvelő és a többiek csak örülnek annak, hogy az üzemegységek ilyen önállóak, hiszen amióta a köz ponti tsz-vezetés nem merül el az apró ügyek tengerében, több ideje jut az alkotó jellegű munkára. Az elnök, főagronómus, főkönyvelő és a többiek példásan oldják meg ezt a feladatot. Nem lehet véletlen, hogy a siklósi tsz az eló, amely lu- cemalisztgyárat építő tsz-tár- sulást szervez; hogy az ő nevükhöz fűződik az első tsz- borpalackozó megépítése; s hogy — mindenki mást megelőzve — egy tehénistálló félautomatizálására tesznek majd kísérletet. Ebben a tsz-ben mindig történik valami új, itt sosem álmos az élet. Az üzemegység-tervek szigorú, utasításos jellege nem sérti a tsz-demokrácáát, mert — s itt domborodik ki a szövetkezeti jelleg — a terveket elfogadás előtt alaposan megvitatják. Megbeszélik az üzemegysógvezetőkkel, az üzemegységet alkotó közösség tsz-tagságával, megtárgyalja ezt a tsz-vezetőség és a küldöttgyűlés is. Mindenki elmondhatja ellenvetését, csak az kerülhet a tervbe, amit a többség elfogad. De ha már jóváhagyták, akkor megkövetelik a végrehajtását A siklósiak a Siklósi Járási Párt-Végrehajtó Bizottság egyik ülésén is szóba kerülték, ahol a tsz-ek üzemszervezési módszereit tárgyalták. A párt-végrehajtó bizottság melegen ajánlotta, hogy azok a tsz-ek, melyeket érdekel ez a módszer, látogassanak a járási székhelyre, ismerkedjenek meg a siklósiak tapasztalataival, s — ha jónak látják — használják fel, alkalmazzák azokat. Valószínű, a siklósiak szívesen adnak felvilágosítást. Akit érdekel az ügy, annak a közeljövőben nyélbe kell ütnie ezt a látogatást. A siklósiak ugyanis már szeptemberben hozzá akarnak fogni a jövő évi tervek készítéséhez. Véleményük szerint csak így garantálhatják, hogy a tervek idejében eljutnak az üzemegységekhez. Magyar László A rendkívüli időjárás hatása a pécsi piacon Kevesebb áru magasabb r I A Bajcsy-Zsilinszky úti nagy piac madártávlatból. Erb János felvétele A volán mellől a börtöncellába Áutótolvaj galerit göngyölített fel a rendőrség — öten előzetes letartóztatásban vannak — Tárgyalás szeptemberben A városi rendőrkapitányság bűnügyi osztálya felgöngyölítette az utóbbi idők egyik legvakmerőbb galerijét, amelynek bűnlajstromán kilenc autólopás, ittas vezetés és va- gyonrongálás szerepel. A rendőrség az eredményes nyomozás lezárása után a 11 tagú bűnszövetkezet előzetes letartóztatásban lévő öt tagját, köztük három fiatalkorút, vádemelési javaslattal átadta a városi ügyészségnek. A galeri szellemi irányítója B. J. egy betöréses lopásért már börtönt viselt autószerviz segédmunkás volt, aki tudott gépkocsit vezetni és sasszögből slusszkulcsot csinálni. A nálánál idősebb, Ternyák Pál, Hajnóczy utca 19. szám alatt lakó gépkezelő, valamint Kő- nig Miklós, Bem utca 6. szám alatt lakó segédmunkás és a szabadlábon lévő Németh István bolti eladó, akinek a Bajcsy-Zsilinszky utca 38. sz. alatt volt a lakása, — egyébként mindhárman 19 évesek __ továbbá a hét fiatalkorú m indenben engedelmeskedtek és végrehajtották B. J. utasításait. Hogy kik voltak ezek a fiatalkorúak? Volt közöttük középiskolás fiú és leány, ipari tanuló és segédmunkás. Általában dolgoztak és rendes családok gyermekei, büntetve még egyikük sem volt. De úgy látszik, B. J.-nek könnyű volt őket rávenni ezekre az izgalmas és súlyos következményekkel járó autóskalandokra. Hogy hogyan verődött A félév mérlege: 256 halálos baleset Elkészült az első félév közlekedési baleseti krónikája — Januártól Június végéig 256 halálos baleset történt. Tavaly 272 halálos baleset fordult eló. Ezzel szemben — csaknem 16 százalékkal — több súlyos kimenetelű közlekedési baleset volt, a súlyos sérülések száma 2096-ról 2429-re, a könnyűeké pedig S440-röl 3930- ra emelkedett. A legtöbb balesetet a motorkerékpárosok okozták, s 9,3 százalékkal túlszárnyalták a tavalyi első félévi baleseti arányt. A személyautók okozta balesetszám szintén tetemesen megnőtt, s ezt az autópark rohamos növekedése sem magyarázza. össze ez a társaság? B. J. elmondta egy-két bizalmas barátjának ingyenes autózásait, és a „haverok” kiszínezve tovább adták a szervizes B. J. „hőstetteit”. A megszédült fiatalok szintén részt akartak venni az éjszakai kirándulásokon és erre néhányuknak a szülői felügyelet lazasága miatt lehetősége is nyílott. Akik viszont szüleik részéről szigorú ellenőrzés alatt állottak, azok vállalva az apai pofonokat, megszöktek hazulról egy-egy kirándulásra. Mert a kilenc autólopásban csak B. J. vett részt minden alkalommal, a többiek nem mindig tartottak a „vezérrel”, hanem csak alkalomszerűen, ahogy az otthoni körülményeik, az iskola, meg a munkahelyük erre lehetőséget nyújtott. A kilencedik és egyben az utolsó autólopást július ötödikéről hatodikára virradó éjjel hajtotta végre a galeri négy tagja, B. J„ Ternyák Pál, Kőnig Miklós és K. J. fiatalkorú, mert az ötödik utas, a középiskolás leány, csak pasz- szív szemlélő volt. A közlekedési és postaügyi minisztérium tulajdonában lévő PA 01-12 rendszámú és a Hotel Tourist előtt parkoló Volga autót B. J. nyitotta ki, ő ült a volán mellé és a kocsival elindultak Budapestre. Az volt a tervük, hogy a fővárosban szórakoznak néhány napig, majd lemennek a Balatonra nyaralni. Útközben nem kaptak ellenőrzést és simán megérkeztek Budapestre A városban céltalanul furigáztak, közben elhatározták, hogy elmennek Vácra. A leány azonban nem tartott velük. Vácról július 6-án éjjel indultak vissza Budapestre. Mivel, nagyon fáradtak és álmosak voltak, útjukat megszakították, a főútvonalról lekanyarodtak egy dűlőútra és ott kényelembe helyezkedve elaludtak. Hajnali négy órakor talált rájuk egy rendőrjárőr. Így aztán Balaton helyett a pécsi rendőrkapitányság bűnügyi osztályán kötöttek ki a lopott Volga utasai. Kihallgatásuk során kiderült, hogy B. J. és társai lopták el június közepén az OTP budapesti vezérigazgatóságának a pécsi Tanácsház közben parkoló Volgáját. Ezzel szintén Budapestre ruccantak. Egynapos fővárosi tartózkodás után másnap éjjel tértek visz- sza Pécsre és az autót a Hunyadi úton hagyták el. A 39- es dandár útról a CG 55-00 rendszámú Opel Rekordot májusban kétszer is eltulajdonították. Először Harkányba mentek vele, majd Siklósra kirándultak és közben a kocsit megrongálták. Június 30- án az Olimpia étterem elöl B. J. egyedül lopott el egy Skoda Feliciát. Bicsérdre meg Abaligetre kirándult vele. A kocsi tulajdonosa barátja autóján üldözőbe vette. Amikor B. J. a kocsit visszavitte az Olimpiához és hazafelé tartott, az autótulajdonos el is fogta, meg is pofozta, de egy sofőr azt mondta a felháborodott autósnak, hogy a fiú ártatlan, ő látta az igazi tolvajt kiszálni az autóból, de az ismeretlen fiatalember ellenkező irányba menekült el. Ilyen és hasonló kalandok árán lopta el a galeri még további négy pécsi autótulajdonos Wartburgját, Fiatját. Pedig tudták, hogy egyszer súlyos árat kell fizetniük. A megbánás, amit néhányan a rendőrségen tanúsítottak, nem mentő, legfeljebb csak enyhítő körülménynek számít majd a bírósági tárgyalásukon, amelyre előreláthatólag szeptemberben kerül sor. Az idei tavaszi és nyári rendkívüli időjárás erős kihatással van a piaci felhozatalra és az árakra. A Városi Tanács kereskedelmi osztályától kapott felvilágosítás szerint tavaly júniushoz képest, idén júliusban 12 százalékkal csökkent a piaci összfelhozatal. Ennek oka elsősorban a gyümölcsérési eltolódásban kereshető. Az egy egységre számított átlagár a pécsi piacokon a szabapiaci felhozatalban, tehát a termelőszövetkezetek, a szakszövetkezetek és as őstermelőknél — 84 fillérrel magasabb tavalyinál. A burgonyafelhozatal 1125 mázsa volt, 313 mázsával kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában, mégis kilogrammonkénti ára 4,70- ről 3,90-re csökkent. Ez azt bizonyítja, hogy a felhozatal így is kielégítő. A zöldségfélékből is kevesebb kapható, s az átlagár 76 fillérrel drágább, de a paradicsom 75 fillérrel, a zöldpaprika pedig 1 forint 41 fillérrel olcsóbb a tavalyinál. Előcsirkéből 41 mázsát, élő tyúkból pedig 9 mázsát szállítottak a termelők a pécsi piacokra, az előbbi 4 fillérrel, az utóbbi pedig 71 fillérrel olcsóbb kilogrammonként. A tej- és tejtermékek felhozatala is 7,9 százalékkal kevesebb, de az árak itt teljesen jelentéktelenül változtak. A tegnap reggeli piaci árak a következőképpen alakultak: a zöldbab kilója-6 forint, a paradicsom 4 forint, a jobb minőségű barack 8—10 forint között, a fejeskáposzta 7 forint, az uborka középára pedig 4 forint volt kilónként Harminchét év Valaki elmegy Most különösen fáj Búcsúzni attól, kit szeretünk De csak a léptek távolodnak, O nem ö Itt marad sziveinkben, Mint szimbólum, itt marad nekünk Tizeket a sorokat egy len velező hallgató írta dr. Tárkányi Ernőnének, a Janus Pannonius Gimnázium volt igazgatónőjének. A János utcai lakás asztalán gyönyörű album fekszik. A diákok ajándéka. Az iskola fotószakköre úgyszólván minden komolyabb eseményt megörökített benne. Az.album mellett ezüstözött cigarettásdoboz. A tantestület ajándéka. Kínál belőle. Amikor fedelét felnyitja, a „Párizsi lány” kedves melódiája csendül fel a doboz zenélő szerkezetéből. A nyári nap sugarai kitartóan ostromolják a ler eresztett redőnyt, miközben a hűvös szobában arról beszélgetünk, hogyan is kezdődött ez az emlékekben és eredményekben gazdag, hosz szú pályafutás. — Talán öt éves lehettem — emlékezik dr. Tárkányi Ernőné, — amikor édesapámmal a nagybecskereki árvaház előtt sétáltunk. A tanító szeretettel simogatta meg az egyik kis árvát. Ekkor született meg bennem a gondolat, hogy tanár szeretnék lenni, és emellett végig kitartottam. A makói gimnáziumban Altmann Jakab volt az osztályfőnöke, aki emberbaráti szeretetével mély benyomást gyakorolt tanítványaira. Nem kevésbé a József Attilát is tanító Tettamenti Béla. A szegedi egyetemen Imre Sándor, pedagógiád tanár arra tanította hallgatóit, ha egyszer tanárok lesznek, mindig úgy lépjenek be a tanterembe, mintha ünnepre készülnének. Ne legyenek soha közönyösek, mert csak így lesznek megbecsült, jó nevelők. — Emlékszem, volt egy osztálytársam, akit ez a tanár nem kedvelt. Az egyik feleletére roszabb jegyet adott, mint az megérdemelt volna. Másnap az osztály előtt beismerte, hogy nem járt el helyesen és az osztályzatot kijavította. Tárkányiné a dombóvári tanítóképzőben tizenhárom évig tanított. « a
