Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-31 / 205. szám
1967. AUGUSZTUS SU napló ä Kapolietnlékmúzeutn A múlt évi Kapoli emlék- ünnepség alkalmával született meg a gondolat: szülőfalujában vagy a körzet egy másik községében állítsanak fel múzeumot a Kossuth-dí- jas faragóművész emlékére. A somogyhárságyi körzeti művelődési otthon a nyár folyamán nagyszabású gyűj- tőmnukát indított és számos, eddig ismeretlen munkát derített fel. Somogyhárságyon, Magyarlukafán, Antalfalu- ban, Kishárságyon, Dióspusztán, tehát az egész körzetben megállapították, hol őriznek munkát tőle és valamennyit leltárba vették. A művelődési otthon aktívái feljegyezték hol, mikor készültek a művek, milyen úton kerültek mostani tulajdonosához, méretét, motívumainak jellegét, és mindegyikről fotót készítettek. Rendkívül sok értékes faragott bot, doboz, tükörkeret s más használati eszköz került elő. Ez a leltár a soron levő felvásárlási akció alapja^ A művelődési otthon kezdemé nyezésére ugyanis a községi tanács tízezer forintot szavazott meg arra a célra, hogy megvásárolhassák id. Kapoli Antal felkutatott munkáit, s az így összegyűjtőt anyag már a tervezett Kapoli-múzeum alapját veti meg. Jogi tanácsadónk Szakmunkás tanulók családi pótléka A tanév közeledtével felhívjuk olvasóink figyelmét az ipari tanulóotthonban elhelyezett gyermekek családi pótlékával kapcsolatos rendelkezésekre. „Nem lehet a dolgozó által eltartottnak tekinteni azt a gyermeket, aki szakmunkás tanuló-otthonban van elhelyezve és nem tartozik a 2. § (4) bekezdése rendelkezésének hatálya alá, függetlenül attól, hogy akár a dolgozó, akár a tanuló az otthonban történő elhelyezésért fizet-e térítést.” A fentebb idézett részben szereplő 2. § (4) bekezdés az állami gondozásba vett gyermekekre vonatkozik. Ezért külön ki kell emelnünk azt, hogy a szakmunkás tanulóotthonban (ipari tanuló-otthonban) elhelyezett gyermeket nem lehet a dolgozó által eltartottnak tekinteni abban az esetben sem, ha az otthonban történő elhelyezésért a szülő vagy maga a tanuló térítést fizet. Azokban az esetekben, amikor vita merülhet fel annak kérdésében, hogy a gyermek családi pótlékra jogosult vagy sem, okvetlenül az összes adatokat és tényeket közölni kell a családi pótlékot kifizető szervvel, hogy az a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően a -jogosultság kérdését elbírálhassa. Tapasztalatunk szerint a szülők egy része az ipari tariuló-otthonban elhelyezett gyermekét úgy tekinti, mint akiről gondoskodik és így nem is tesz eleget bejelentési kötelezettségének a családi pótlék vonatkozásában. Ebből aztán sokszor jogtalan családi pótlék felvétel keletkezik, aminek visszafizetése már nehézségekbe ütközik. Ezért azt javasoljuk, hogy az ipari tar.uió-otthonban elhelyezett gyermekek esetén a szülők okvetlenül jelentsék a változást a családi pótlékot folyósító szervnek. (Üzemi kifizetőhely, Társadalom- biztosítási Igazgatóság (SZTK), Nyugdíjfolyósító Igazgatóság). Mert az ipari tanuló-otthonban elhelyezett gyermek családi pótlékra nem jogosult. A vásárról jelentjük A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban megvizsgálta az ország mintegy hatvanmilliárd forint értékű közúthálózatának helyzetét. Felmérte az eddigi beruházások eredményeit, sokoldalúan elemezte a gondok okait és a terület gazdáival együtt megfogalmazta a soron kővetkező tennivalók programját. A tapasztalatok alapján a kormány legutóbbi ülésén határozatokat hozott a további feladatok megoldására. Az elmúlt esztendőkben a népgazdaság erejéhez mérten növekvő összeget fordítottak a városokat és falvakat összekötő úthálózat gondozására, fejlesztésére. A második ötéves terv időszakában — mintegy egymilliárd-kétszáz- millió forintos költséggel — kétszázöt kilométeres szakaszon építettek új országos közútat, a meglévők korszerűsítésére, illetve felújítására pedig 4,9 millárd forintot fordítottak. A tanácsok ezen felül — központi és helyi forrásokból — 1,8 lyilliárd forintot használtak fel új utak építésére, a fenntartási, a felújítási és korszerűsítési költségek pedig elérték a 2,9 'milliárd forintot. A fejlesztés azonban az elért eredmények ellenére nem tartott lépést a gyorsan növekvő követelményekkel. A statisztikák tanúsága szerint a gépjárművek száma jelenleg tizenötszöröse a felszabadulás előttinek. A fejlődés különösen az utóbbi tíz évben gyorsult meg. Megsokszorozódott a hazánkba érkező külföldi gépjárművek száma. A múlt évben például több mint háromszázezer személy- gépkocsi, 14 300 autóbusz, csaknem huszonegyezer tehergépkocsi és 12 600 motorkerékpár járt külföldi rendszámmal a magyar országutakon. A teherautó-fuvarozó vállalatok az 1950. évi hétmillió tonna áruval szemben 1966-ban már 129 millió tonna terhet szállítottak. A távolsági és helyközi autóbuszjáratokat 387 millió utas vette igénybe. Az autóbuszjáratok 1966-ban a lakott települések 85 százalékát érintették és az ország közúthálózatának mintegy 77 százalékán közlekedtek. A közúti közlekedés gyors ütemű fejlődésével nem tartott lépést a közutak fejlesztése. Az országos közutak burkolatának csak mintegy 28 százaléka felel meg a forgalom követelményeinek, a hálózat 25 százalékát záró réteggel kellene ellátni, 47 százalékát pedig meg kellene erősíteni. A tanácsi úthálózat helyzete még rosszabb, alig 11 százalék a kiépített utak aránya. A vizsgálat felhívta arra is a figyelmet; a kívánatos az lenne, ha a közutak fejlesztése gyorsabb ütemben követné a járműállomány növekedését. A népi ellenőrök arra is rámutatnak; helyes, hogy a közúti járműállomány fejlesztésének ütemét távlati, illetve operatív tervek határozzák meg. Az is hasznos, hogy elkészült az országos úthálózat fejlesztésének távlati terve, amely elsősorban az országos utak 20 százalékát kitevő fő úthálózat bővítésének, korszerűsítésének programját tartalmazza. Kívánatos azonban, hogy az úthálózat egészére, tehát az állami, a tanácsi és a mezőgazdasági úthálózatra vonatkozó egységes fejlesztési program is elkészüljön. A népi ellenőrök rámutattak: bár a közútak fejlesztése az eddig előirányzott összegeknél többet igényelt volna, a rendelkezésre álló erőforrásokat sem aknázták ki kellőképpen. meg kell gyorsítani. A Minisztertanács úgy határozott, hogy a közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszter közösen vizsgálja meg: milyen közvetlen vagy közvetett intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy megfelelő anyagokkal lássák el az útépítkezéseket. Végül felhívta az érintett szervek figyelmét, hogy a vizsgálat megállapításai alapján saját hatáskörükben tegyék meg a szükséges további intézkedéseket. Fontos feladat az útépítések időtartamának csökkentése, a kivitelezési munkák minőségének javítása és az anyagi eszközök, illetve a rendelkezésre álló erők az eddiginél koncentráltabb felhasználása. A munkálatok gépesítésére megkezdődött a műszakilag indokolt gépláncok megszervezése is, számos berendezést eddig saját erőből készítettek el, s a múlt évben kísérleti alkalmazásukra is sor került. A korszerűbb technika bevezetésében azonban még csak a kezdeti eredményeknél tartunk, a tervek azt ígérik; a következő években fejlődés várható. A folyamatos építési módszer arányát például 1970- ig mintegy 46 százalékra kívánják növelni. A korszerűsítések és a beruházások egy részének hatását lerontotta, hogy tervezési hibák fordultak elő, s a kivitelezők nem egyszer megsértették a minőségre vonatkozó előírásokat. Ebben az is szerepet játszott, hogy nem mindig állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű építési anyag. Nem érvényesítették kellőképpen az anyagi felelősség elvét sem. A vizsgálat azt is szóvá- tete, hogy jóllehet az elmúlt években születtek bizonyos eredmények, a meglévő közutak fenntartása még ma sem felel meg a követelményeknek. A hibák megelőzésére kell törekedni, nem elegendő, ha a rongálódás bekövetkezte után próbálják orvosolni a bajt. A vizsgálat nyomán a kormány határozatot hozott az úthálózat fejlesztésének meggyorsítására, tervszerűbbé tételére és az anyagi eszközök hatékonyabb felhasználására. A mosonmagyaróváriak FE—330-as 430 kilogramm ónsúlyú tóbbvasú traktoros ekéje. A kormány határozata arra is kiterjed, hogy a közlekedés- építő iparág fejlesztését — mind korszerűség, mind teljesítőképesség tekintetében — Nyolcszáz géptípus a mezőgazdaságban r Általános elismerés az UE—50-esnek Merevek, nehézkesek a talajművelő gépek Megjelennek a kombinátorok A magyar mazőgazdasági gépgyártás többszáz féle géppel képviseli magát az idei kiállításon. Valóban, hű képét adja annak a fejlődésnek, amely hazánkban a legutóbbi években lezajlott. Dicsérni lehet a Vörös Csillag Traktorgyár most bemutatott UE—50- es típusú traktorát. Különösen szembeötlő a gép modem formatervezése és a szakemberek abban is bíznak, hogy ez a traktor a szántóföldön is jól beválik. Az üzemi próbák még folynak,, sorozatgyártását 1968-ra tervezik. Sikeres a kiállításon a rendezőknek az a törekvése, hogy egy-egy erőgépet munkagépeivel együtt mutassanak be. Ez az elrendezés megkönnyíti a látogató szövetkezeti szakemberek dolgát, hiszen ne feledjük, hogy különösen a gépkiállítás újabb vásárlásokra, a gépesítés tökéletesítésére ösztönzi a szövetkezetek vezetőit. A gépek ilyen elrendezési módja lehetővé teszi, hogy minden érdeklődő aránylag gyorsan eligazodjék. A növényvédelemben mező- gazdasági gépgyártásunk sikeresen valósította meg a komplex gépesítést. Egy-egy traktor körül ott látjuk a permetező- és porozógépeknek minden változatát, amelyre csak szüksége lehet egy-egy mező- gazdasági üzemnek, akár^ a gyümölcsösben, a szőlőben vagy a szántóföldön. Nem is találnak e bemutatón kifogást a szakemberek, legfeljebb annyit, hogy talán érdemes lenne itthon is rátérni a vastag és nehéz fémlemezből készült permetezőszer-tartályok helyett a műanyag-tartályok gyártására. Kifejezi a hazai gépek bemutatója a gépgyártásnak azt a törekvését, hogy a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság igényét a lehető legjobb minőségben és bőséges választékban elégítse ki. Ám sok év lemaradását rövid idő alatt nem lehet pótolni. Évek óta küszködünk azzal a gonddal, hogy az egyes növénytermesztési munkafolyamatok gépparkjából egyik vagy másik gép hiányzik. így például a gabona betakarításának gépesítettsége ugyan elérte a viszonylag magas 90 százalékot, de a magtisztítás, a kezelés, továbbá a szalmabetakarítás gépeinek hiánya az előbbi eredményt számottevően rontja. De ugyanígy változatlanul gond a gépválaszték bővítése, a minőség javítása. Legszembetűnőbben mutatkozik ez a talaj munkák gépeinél. Traktorosok és mezőgazdászok panaszkodnak, hogy a magyar gyártmányú ekék túlságosan nehezek, anyaguk gyakran gyenge minőségű és ezért, különösen nehéz talajviszonyok között, nem lehet velük biztonságosan dolgozni. Ám a változás jelét már ilyen értelemben is fellelhetjük a mostani kiállításon. A Mosonmagyaróvári Gépgyár elhozta FE—330-as típusú ekéjét, amely jól kombinálható: az egyik változata háromvasú, de a harmadik ekefejet percek alatt lehet leszerelni, méghozzá olymódon, hogy ezáltal a tartógerenda is rövidül, vagyis a traktor nem húz maga után fölösleges súlyt. Ezt a törekvést azért érdemes dicsérni, mert a legutóbbi időkig hazai mezőgazdasági gépgyártásunk fejlődésének égyik akadálya a szerkesztési nehézkesség volt. Bizonyos gépeken még most is érzékelhetjük ezt. Gyakorlati szakemberek mondják, hogy a magyar gyártmányú tárcsák, boronák, küllős kapák és egyéb talajművelő gépek legtöbbje túlságosan „merev”, nehezen kapcsolható. De gondot okoz az is, hogy a nehézsúlyú munkagépeket a traktorok hidraulikus berendezése nem bírja, s így azok hamar elhasználódnak. Csak egyetlen példa: a hazai gyártmányú váltvaforgató eke súlya 960 kilogramm. Hiába igyekeznek a D—4 KB traktorra a legerősebb és legmegbízhatóbb hidraulikát felszerelni, ezt a súlyt szántóföldi körülmények között nem sokáig bírja. A mostani kiállítás arról tanúskodik, hogy hazai gépgyártásunk képes az igényekhez igazodó nagyobb feladatok megoldására. Többfajta jó műszaki ötlet valósult meg, például az önfelszedő csávázógépben, a folyamatos üzemű terményszárítóban, vagy a szénabetakarításban jól használható csillagkerekes rendsodróban. De egy-egy gép első példányának megalkotása még nem azonos a gyártással. És {torgyár a Mosonmagyaróvári Mezőgazda- sági Gépgyár közös munkával alakította ki a földdöngölő munkagépeket, amelyek D~4 K—B traktora szerelhetők. A‘ gépeket elhanyagolt utak felújítására használják. I itt van a hazai mezőgépipar fejlesztésének egy olyan gondja, amelynek sikeres megoldásán sok múlik. Régi panasz, hogy egyes gépek kifejlesztése négy-öt évig is eltart, és mire a sorozat- gyártás megkezdődik, addig — a nemzetközi mezőnyben — a gép már elavulttá válik. Példát is említhetünk: a talajművelés, a vetés és a növény- ápolás gépesítésében külföldön már régebbóta sikeresen alkalmazzák a kombinátoro- kat. Olyan gépek egyszerű és gyors kapcsolásáról van szó, amelyekkel több munkafolyamatot egy menetben lehet elvégezni. Hazai gépgyártásunk még csak a kezdetén tart e program megvalósításának. Egységes vélemény, hogy a magyar mezőgazdasági gépgyártás az eddiginél több figyelmet, az erők jobb összevonását érdemli. A jelenlegi igényeket és technológiát figyelembe véve, hazánk mező- gazdaságában összesen mintegy 750—800 géptípus szükséges. E gépek közül megközelítően 5—600-at tudunk itthon gyártani. Jelenleg a hazai gyártmányokból megfelelő típus mintegy 250—260; továbbfejlesztendő 80—100 és még ezután vár kialakításra több, mint 200 féle gép. Mi sem természetesebb, hogy ilyen program megvalósítása nehéz és sok erőt igénylő feladatot ró a mezőgazdasági gépgyártásra. A kiállítás gépbemutatójának tanulságai és a mezőgazdaság gépesítésének gondjai egyaránt bizonyítják a hazai gépgyártás irányítóinak azt az igényét, hogy e feladatok meg oldásához jobb minőségű anyagok, több szellemi erőfeszítés és erőteljesebb beruházás szükséges. RSN típusjelű traktorvontatáarű permed wgyp. Teljesítménye tíz Őrás műszak alatt elérhet! az 91 katas''.ieH holdat. Kormányhatározat az úthálózat fejlesztésére
