Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-22 / 197. szám

1967. AUGUSZTUS 23. napló 3 Ülést tartott a Szállítási Bizottság A megye közútjainak fele korszerűsítésre szorul Néhány év múlva a személyszállítás hetven százalékát közúton bonyolítják le Időszerűvé vált hazánkban — s együtt megyénk terüle­tén is — a közlekedés re- kontsrukciója. A fejlesztést a teljesítőképesség, sebesség és biztonság fokozásával kell megoldani a gazdaságosság Jegyében. A közlekedés komp­lex fejlesztésének vannak már Jóváhagyott, konkrét tervei, de — természetesen — a távoli, talán 10—15 éven belül vég­rehajtható — elképzelések ma még vita tárgyát képezik. Feleslegessé váló vonalak A megye közlekedési hely­zetét Hosszú József, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottsága ipari osztályának munkatársa ismertette tegnap délelőtt a Megyei Szállítási Bizottság ülésén. Elmondotta, hogy a megye vasúthálózata ■—, amely mindenütt egyvá­gányos — még az első világ­háborút megelőzően épült és bár azóta bizonyos fejlesztés, korszerűsítés történt, struktu­rális változás nem követke­zett be. A Pécsi MÁV Igaz­gatóság vonalhálózatának 30 százaléka a megye területén fekszik, de ennek 63 százalé­ka mellékvonal. Az áruszállí­tásnak viszont 80 százaléka a fővonalakon — mint Dombó­vár—Szentlőrinc—Pécs, Vil­lány—Magyarbóly, vagy Szentlőrinc—Barcs—Nagyka­nizsa irányában — bonyoló­dik le, és csak 20 százaléka a mellékvonalakon. Mór ez a tény is sürgeti az egyik fő­vonal: Dombóvár—Szentlőrinc -—Pécs—Pécsbánya rendező korszerűsítését, vagyis hézag nélküli felépítmény létesíté­sét, amelyen 23 tonna tengely­nyomású szerelvények 100 ki­lométeres óránkénti sebesség­gel haladhatnak. Ehhez persze meg kell építeni az automa­tikus biztosító berendezéseket is. Az elkövetkezendő években több mellékvonal feleslegessé válik, mint például Pécs— Harkányfürdő, vagy Szigetvár —Kaposvár közötti szakaszok, bár ennek meglesznek a ma­ga feltételei is. Többek között az, hogy a közúti utas- és te­herszállításnak — ez utóbbiak­nál bizonyos kilométerhatá­ron belül — nagyobb lehető­séget kell majd biztosítani. Az utasforgalom aránya vasút és autóközlekedés viszonyla­tában ma még ötven-ötven százalék, de az utóbbi évek tapasztalata az, hogy egyre nő az autóbuszokkal utazók szá­ma. Bizonyos vasúti mellékvo­nalak megszüntetésére persze addig nem kerülhet sor, amíg a közúti személyszállítás fel­tételei nem teremtődnek meg. Addig viszont szükség lesz kis tengelynyomású Diesel­mozdonyok üzembeállítására, például Pécs—Harkány között. Bekötőutak kellenek Várható, hogy a személy- forgalom 70 százalékát 1970- ben az autóbuszközlekedés bo­nyolítja le. Ezért főleg olyan községeket — mint Kacsóta, Cun, Csonkamindszent, Iván- battyán — amelyek megfelelő vasúti ellátottsággal ma sem rendelkeznek, be kell kapcsol­ni a közúti hálózatba. Autó­buszokkal kell szállítani az utasokat ott is, ahol a vasút­állomások körzetesítése kö­vetkeztében több állomás megszűnik. A közlekedés fejlesztésének nagyon jelentős feltétele a megye úthálózatának rekonst­rukciója. A rossz, elhanyagolt utak miatt állandóan romlik a gépjárművek állaga, az örö­kös alkatrészkopás és pótlás magas költségekkel jár, s egy­általán: a kedvezőtlen útvi­szonyok is előidézik a balese­tek magas számát. Jellemzés­képpen érdemes elgondolkoz­ni e néhány adaton: a megye 1400 kilométer hosszúságú út­hálózatából csupán 510 kilo­méternek van kemény bur­kolata. 890 kilométer hosszú­ságú út vízzel kötött maka- dám, amelyből ugyan 730 ki­lométert az elmúlt években portalanítottak. Az Útügyi Kutató Intézet felmérése alap­ján is a megye közútjainak több mint 47 százalékát fel­tétlenül korszerűsíteni kell. Másik komoly probléma: 71 község csak földúttal rendel­kezik, s ha ezek a községek összesen mintegy 220 kilomé­ternyi útszakasza makadám- felületet kapna, a költségek meghaladnák a 250 millió fo­rintot. Ha csak az 500 lako­son felüli községeknél való­sítanánk meg a földutak korszerűsítését, a költségek 40 —50 millió forintot tennének ki. A felüljáró építésének idősze­rűségét már minisztériumi szinteken is - elismerték, de döntés még nem született ar­ra vonatkozóan, hogy ezt a — különben komoly milliókat igénylő — beruházást mikor lehet megvalósítani. Minden­esetre, amíg a felüljáró meg nem épül, addig Pécs közle­kedésének korszerűsítését a maga teljességében megolda­ni aligha lehet. A Szállítási Bizottság ülé­sén elhangzott ismertetés csu­pán rögzítette azokat a fel­adatokat, amelyeknek teljes végrehajtása csak tíz-tizenöt éven belül várható. De a ter­vek részleges realizálása már a közeljövőben elkezdődik, a közlekedés különböző ágaza­tainak részvételével. Egymás után érkeznek a külföldi megrendelések a Ganz Villamos- sági Művekben készülő transzfor­mátorokra, generátorokra, ame­lyek jó műszaki tulajdonságaik miatt keresettek a világpiacon. A képernyő előtt EMLÉKEZETES ÉJSZAKA A század első nagy techni­kai szenzációi közé tartozott a Titanic, amely 1912 április 14- én, nem sokkal éjfél után el­süllyedt az Atlanti óceánban. Miért bírhat a régi, ötvenöt évvel ezelőtti katasztrófa még napjainkban is bizonyos „ak­tualitással”? Mert a Titanic „pusztulását” — s vele több, mint ezerötszáz ember halá­lát — a Kék szalag délibábja, minden óvatosság mellőzése, a hajó hiányos mentőfelszere­lése okozta. Vagyis: a siker, az eredmény érdekében min­den realitást, józan megfon­tolást mellőző hajsza. Az esz­telen, a felelőtlen kockázat — a hajóstársaság hírneve, for­galma, tőkéje érdekében. A Walter Lord regénye alapján készült film a katasztrófának ezzel az oldalával többé-ke- vésbé adós maradt. Előtérbe helyezte inkább a tíz mér- földnyire lévő, s valóban egy ostoba véletlen folytán pasz- szív California hajósainak a felelősségét. A tragédiát min­denekelőtt a hajóstársaság „megszállottsága” okozta. A kissé naturális felfogásban ké­szült filmet — talán épp el­lensúlyozásként — melodra- matikus jelenetek szelték át közöttük is leginkább a haja szalonzenekara, mely a halál- sikolyok közepette is rendü­letlenül húzta a keringőket A film kilenc éve készült, eh­hez képest kissé öregnek tűnt Csak izgalmassága és helyen­ként kitűnő mozgalmassága elégített ki. A tragikus le­genda felidézése inkább ér­zelmileg volt súlyos, nem pe­dig a film szempontjából. HAZAI TÜKÖR Fergeteges siker a Liszt-teremben Felüljáró A közúti forgalom gyors le­bonyolítását azonban nemcsak a kedvezőtlen útviszonyok gá­tolják, hanem a megyében és Pécsett a vasút-közút keresz­teződések okozta torlódás is. A Siklósi út, Rózsa Ferenc utca, illetve azokat átszelő vasútvonal szinte tíz percen­ként okoz közlekedési dugót. Bartók, Bárdos, Kodály művei Európa iíj’úságának előadásában A nemzetközi ifjúsági zenei tábor záróhangversenyei A zeneművészet oly sok, forró sikerű és magas szín­vonalú koncertnek otthont nyújtó pécsi csarnoka, a Liszt Ferenc terem szombaton és vasárnap este minden eddigi­nél érdekesebb, ritka élményt adó eseménynek volt szín­helye. Az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete, a Jeunesses Musicales I. Pécsi Nemzetközi Ifjúsági Zenei Táborának ünnepi hangver­senyei zajlottak le e két na­pon, húsz ország fiataljainak nagyon lelkes és művészileg is meglepően színvonalas köz­reműködésével. összegezése, felmérése volt e két koncert a zenei tábor munkájának, annak, hogy miképp értették meg és sajátították el az Eu­rópa csaknem minden orszá­gából összesereglett, különbö­ző zenei elveken nevelődött fiatalok, kitűnő tanárok irá­nyítása mellett a két hét sa­játos oktatási programját. Szombaton a Nemzetközi Ifjúsági Zenekar mutatkozott be Sándor János vezényleté­vel. Már önmagában hallat­lanul izgalmas vállalkozásnak lehettünk tanúi: két hét alatt sikerül-e együttesé összeko­vácsolni 60—70 egyénileg ugyan jól képzett hangszeres muzsikust, akik azonban ko­Lassan bandukolva... Pécsi szerző sikere A „Táncdalfesztivál 67" döntője után a gratulációk­ból bőven kijutott Komlódy József pécsi zeneszerzőnek és Töllösi Péter szövegíró­nak. Sárosi Katalin utolér­hetetlen bájjal adta elő „Lassan bandukolva” című. szerzeményüket. A döntőbe került tizenöt táncdal 1363 pályázatot uta­sított maga mögé. Komlódy József a döntő egyetlen vi­déki résztvevője. Az isme­retlenség homályából tört fel a neves fővárosi tánc- dalszerzők közé. Komlódy József klarinét tanári diplomával rendelke­zik, zeneszerzést is tanult, négy éve az Vdülő Szálló bárjának zongoristája. Töllösi Péter a pécsi te­levíziónál technikus. Négy éve dolgoznak együtt Kom- lódyval, ez volt az első ki­ugró sikerük. Szerzeményük az elődöntők összesített vég­eredményében a kilencedik, a közönség által küldött 13 909 szavazat alapján pe­dig a hatodik helyen vég­zett. A döntő végén a két bol­dog szerző szerényen csak annyit mondott, hogy na­gyon boldogok és hálásan köszönik a pécsi közönség támogatását. A pécsi posta hétfőn egy sereg szavazatot továbbított a televízió címére. Ezek kö­zül a legérdekesebb az a kartonlap volt, amelyiken 143 bélyeg és 143 aláírás volt. Mindannyian a „Las­san bandukolva” c. táncdal­ra szavaztak. rábban nem is ismerték egy­mást? Az eredmény minden várakozást felülmúlt és ezt a szombat esti forró sikerű hangverseny is igazolta. Sán­dor János keze alatt olyan zenekar forrott össze, mely teljes estét betöltő, színvona­las produkcióval tudott az érdeklődő közönség elé állni. A Liszt-terem színpadára lé­pő zenekari tagokat nagy taps fogadta. Az egyetlen es­tére, egyetlen koncert leját­szására alakult zenekar ösz- szetétele valóban ritka érde- kességűnek mondható: kon­certmestere a szőke NDK- beli Gudrun Seidel volt, mél- lette lengyel fiú játszott. A II. hegedűsök magyar szó­lamvezetője mellett ülő lány viszont Belgiumból érkezett. A brácsások között finn lány, a szovjet csellista lány pe­dig nyurga dán fiú mellé került. A bőgősök szólam- vezetője holland, a hárfás ro­mán, de a többi pult mögött egyaránt találhatunk franciát, svédet, svájcit, lengyelt, an­golt és természetesen sok ma­gyart. E valóban nemzetközi együt tes a műsor első felében el­hangzott Händel: F-dur Con­certo grossot és Beethoven: II. szimfóniáját nyilván ha­zulról is ismerte és már ját­szotta. így természetesnek tűnt a tolmácsolás hitelessé­ge, a szép zenekari hangzás, a szólamok biztonsága. A Handel-műben szólisztikus szerepet betöltő NDK-beli Gudrun Seidel, a magyar Vil­lányi Margit, a dán L ars Holm Johansen és a lengyel Mária Nósowska játéka kü­lönösen nagy sikert aratott. Annál meglepőbb és örven- detesebb volt a zenekar nagy­szerű teljesítménye a koncert második felében, amikor pe­dig olyan művek szólaltak, melyeket a zenekar külföldi tagjai korábban nem ismer­tek, soha nem játszották. Bar­tók: Két arckép és Kodály: Galántai táncok című alko­tása mégis élményszerűen szólalt meg, bizonyságául an­nak, hogy a zenei tábor el­érte célját: sikerült szorgos zenekari munkával elsajátít­tatni a külföldi fiatalokkal a számukra ismeretlen és ide­gen, sajátosan magyar zenei nyelvet, Bartók és Kodály műveinek hiteles tolmácsolá­sát. Hadd említsük meg a Két arckép I. tételének, az „Egy ideális”-nak versenymű­igényű hegedűszólamát tolmá­csoló lengyel Jerzy Milews­Szerényen, szinte észrevét­lenül lépett be az állandó mű­sorok közé. Egy ideig mintha nem is találta volna a „he­lyét” a TV-Híradó napi kom­mentárja és más publiciszti­kai jellegű műsorok között. A tématerület széles skáláján megfér benne a belpolitikai esemény, egy-egy fontosabb társadalmi ünnepünk közeled­te, vagy a közéletünket szo­rongató egy-egy probléma. Rendszerint hetente egyszer jelentkezik, szerdán, kissé el­dugva más műsorok között Műbírálattal illetni nyilván túlzás volna. Inkább publi­cisztikai érdeme — és további lehetősége — figyelmezteti a kritikust és a nézőt a műsor­ra. Azzal együtt, hogy lehet­nének ezek a jegyzetek aktuá­lisak, a társadalmi súlyosság mellett időnként kissé harcia- sabbak is. S elsősorban e mű­fajban volna elképzelhető a vidéki lapoknál dolgozó, tájé­kozott s a problémákat értő publicisták „bevezetése” a képernyőn. Frissítené a mű­sort, s az új arcoknak a kép­ernyőn a látszatnál nagyobb jelentőségük van. TANCDALFESZTIVÁL — | az idei fesztivál, amelyet e rovat keretei között szorgal- ! másán figyelemmel kísértünk egész időn át, a döntővel még | nem ért véget, majd csak'a j szeptemberi gálaesten fejező­dik be, ha egyáltalán egy , ilyen marathoni fesztivál sor­sát, végét előre meg lehet jó­solni. A nemzetközi zsűri íté­letei ismertek, ezekről medi­tálni nem sok értelme van. Mindenesetre az idei feszti­vál izgalmasabb volt, mint a j tavalyi, amit a döntőbe jutott ! dalok útja is igazol. Az elő- | döntőben a zsűritől és a kö­zönségtől szerzett pontok alapján az első ' négy helyen olyan dalok álltak, amelyek a zsűri szerint nem jutottak vol­na döntőbe. A tizenöt dalból hét a közönség szavazatai alapján jutott döntőbe. He­lyes volt a közönség vélenté- nyét ilyen mértékben figye­lembe venni? Feltétlenül. Egy­részt: nagy volt a közönség érdeklődése, amit a 650 ezer leadott szavazat is bizonyít. Másrészt: ezeket a dalokat a közönség énekli, s a közönség csinál belőle slágert végered­ményben és nem a zsűri. A zsűri mindkét esetben teljesí­tette feladatát a kevésbé nép- szejű. kevésbé lendületes san­zonokat védelmezve. Leszá­mítva a jelentéktelenebb bot­lásokat: a fesztivál a televízió és a könnyűzene nagy esemé­nye volt, s hogy nemzetközi­leg is felfigyeltek táncdal- vetélkedőnkre, mi sem bizo­nyítja jobban, minthogy a döntőt két ország egyenesből (Szovjetunió, Bulgária), négy ország pedig felvételről (Ausztria. Csehszlovákia, Hol­landia, NDK) közvetítette. S tegyük hozzá: jó ötlet a szep­temberi nemzetközi gálaest megszervezése, hisz hazai táncdalaink közül nem egy, az utóbbi időben elbírja a nemzetközi összehasonlítást, s így a legjobbak előtt megnyíl­hat az út külföld felé is. <T.) — GELKA szerviz Üjme- • — Ezermester és barkács csekalján. Szeptember első napjaiban nyílik Űjmecsek- alján az Ybl Miklós utca 3. szám alatt a Gépipari Elekt­romos Karbantartó Vállalat új szervize, mely rádió, televízió, magnetofon, lemezjátszó és villamos háztartási gépek ja­vítását vállalja. kiállítás nyílik augusztus 24- én 8 órakor a Vasutas Szak- szervezet Mártírok útjai he­lyiségében. A vasutas ezer­mesterek és barkácsolók ki­állított anyagait díjazzák. Az ünnepélyes díjkiosztásra 26- án, délután 1 órakor kerül sor. kit, továbbá a Galántal tán cok nehéz fúvósszólamait ját szó NDK-beli fuvolista lányi oboás szovjet fiút, klarinéto holland fiút, kürtös csuva fiút, valamint a nemzetköz együttesben is remekül helyt álló pécsi fagottost: Vájd Józsefet. Őket hallottuk és láttuk vi szont vasárnap este is, ami kor kamaraegyüttesekkén mutatták be tudásukat, mu zikalitásukat, lendületes elő adásmódjukat. Bár a művel megszólaltatásának színvona la nem volt mindig egyen letes, így a Beethoven-quar tett indítása rosszul sikerült lelkesen és szívvel muzsiká­ló fiatalokat ismerhettünk meg a belga Marleen Traey az NSZK-beli Liesel Kotthau: és Meinhard Nitsch, illetve ; fúvósok közül a remekül ját­szó szovjet fiúk: Leonyic Kondakov, Eduard Fatykov Viktor Galkin, a holland Lee Lentz és a NSZK-beli Mi­chael Kühn személyében. A hangszeres bemutatókai foglalta felemelő keretbe s Nemzetközi Ifjúsági Énekkai műsora. A nagy tapssal foga­dott együttes Antal Györg% Liszt-díjas karnagy hozzáérte irányításával sikerrel győzte le a nyelvi különbözőségek­ből fakadó nehézségeket, és Bach, Händel műveit éppoly tiszta hangzással, kidolgozot- tan szólaltatta meg, mint Bárdos, Bartók és Kodály frenetikus sikert arató alko­tásait. A szólókat a budapesti Gönczi Zsuzsi, az NDK-beli Karola Marckardt, a román Veronica Leca, a cseh Zuza- na Matousková és a régi kedves ismerősünk, a rokon­szenves finn basszista: Tapa- ni Valtasaari énekelte. Orgo­nán Horváth Mihály, zongo­rán Simonfai Mária kísért. A muzsikáló fiatalok öröméből kivette részét a pécsi közön­ség is, mely mindkét este megtöltötte a Liszt Ferenc termet és tapsaival jutalmaz­ta a nem mindennapi él­ményt nyújtó zenei produk­ciókat — nt —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents