Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
^arga Erzsikét mindenki neveti az irodában. És még valakin lehet a legvá- Atlanabb pillanatokban mosolyra derülni: Poch Ulrikán. Hiszen már a neve is... — Hanem a legjobban éppen >k nevetik ki egymást. Varga Erzsébet 63 éves. Fekete kendővel köti be a fejét, és télen három szoknyát húz. Egy csillogó arcú hentes régen, egyszer feleségül vette volna. Soha nem hazudik, erre a legbüszkébb: — inkább hallgat, ha úgy adódik, ö kérte még a legelején, hogy ne hívják néninek, hanem egyszerűen így — Erzsiké. A fiataloknak nehezen illeszkedett rá a nyelvük, de azóta megszokták. A férfiak gyorsabban napirendre tértek, a második héten már botlás nélkül ki merték mondani. . hogy: — Erzsiké, legyen szíves... — S kifelé még nem mutatták, hogy nagyszerűen mulatnak ezen. J^rzsike korábban jár reggelenként az irodába: állományon kívüli, kisegítő takarító a vállalatnál. A portás azokon a napokon amikor jut egy titkos féldecire, a megszokott jó-reggelt- tiez odaejti, hogy: — drága. Sőt. egyetlenegyszer véletlenül ígv mondt'v — drágaságom ... —■ Valószínűleg ezért leérte Erzsiké tisztelettel a gondnokságtól hogy a jövőben ne a földszinti helyiség 'kK?n kelljen takarítania, hanem az emel öten. Ennyire jókor terme: -eteseo még senki sincs az irodában, legfeljebb néhr Koch kar- társnő. Itt, a hivatalban Ibinek hívják, otthon Mókusnak, csak a társaságban é a személyi igazolványában Ulrika. Minden héten akad ölvén keresnivalója az irattárban, ami miatt legalább kétszer kell korábban jönnie. Kerülgetik hát eevmást a hideg, furcsa szagú szobában Erzsiké Partvissal. szemétlapáttal, le-lebillenő szemüveggel, Koch kartérsnő perig az emeletmagas rekesz-sorból előráncigált és jelzőkrétéval megszámozott dossziéval, melvet a melléhez szorít, úgy lépked vele az íróasztalához. Csakhogy mire leülne. Erzsiké természetesen épp akkor ér oda a oortörlővel. Az irodában Varga Erzsiké veszi legkomolyabban a munkáját. Mindenesetre komolyabban, mint például az osztályvezető a sajátját; — ő legalább tu'Ha. hogv amit elvégez, az fontos. Nem is ijed mes Koch kartársnő méltatlankodó tekintetétől, azonnal kész a válasszal: — Ha a kórházban szükség volt valamire, még a főorvos úr is csak tőlem kérte! — bólogat, így erősíti a szavát. — Én mindennek tudtam a helyét, nekem nem kellett órákig keresgélnem, pedig az se volt kisebb iroda! Hajaj. régen, régen ... — és sóhajt. Koch Ibi nem vitatkozik, óvatosan hátrál a porrongy elől. s ha kell, még ezt is szívesen mondja: — Bocsásson meg, Erzsiké .. . Különben nincs közöttük háborúság, dehogy. A csöndben, a szellőztetésre tárt ablakok előtt álldogálva, ilyenkor szokott Erzsiké a hentesről mesélni, arról a régiről, akinek csillogó volt az arca. Ki-másnak beszélne róla7,.. Ez alatt a pár ,o,ei;c alatt nem e*Söpör s a porronggyal se törődik, Aztán átmegy a raktárba, szortírozza a> csomagolóanyagot. gondosan kiválogatja a hulladékpapirost Talán akadnak néhányan, akik azt hiszik, azért foglalatoskodik a papírokkal ennyire buzgón, mert, övé lesz hó végén, amit a hulladékgyűjtő fizet érte. Biztos benne, hogv sokan vannak ilyenek, de ezek aljasok, s jobban tennék, ba nem is köszönnének neki! Különben pedig az az igazság, hogv a vállalatnak szűk a takarítási kerete, és úgy állapodott meg vele — igenis: megállapodott! — hogy a hulladékpénzzel pótolja a fizetését. Rengeteg papír gyűlik össze mindennap. Mert az érkező áru vastagon csomagolt s a külső védő göngyölegen belül a puhább minőségű és az ütődést iobban fölfogó makulatúra is bőséges, a tömítésnek használt rongypapír mennviséee npri" szinte már a fölöslegessé«:g f'dzHt. Mi' lenne, ha Varga Erzsiké csak es vet len nan is úgy hagyná a raktárban a nam'*" «enn"-.'»**7! Az egészen nsev ívelmt t°re<seti és gondosan kisimítin. m"'" ebeket mééeev- sZef fel lehet maid has-eHm. M^rik heevbe kerül az elvan, melv rs^k ronoMAdott meg, hosv a rongyos vn"v o"rós részek eltávolítása után kiseb*’ v""v bizonyos alkalmunkra azé«* b*trnn fölhasználható. mint például • fiávbálolóc; egészségügy. zacskómba sztár:. Ami aztán csak fecni, ócska, gyűrött ári b — "eralakú kupacokba gyömöszöli átzs'neeel] szépen, s ez az összekötözött szemét ilvsnkor. hó vége felé. úgv tornvosodik már a raktárfolvosőn. hogv valóban a legfőbb ideje, ha a bulladék- gyűitő kr>ec<ia vé"re od"'ii a kanu elé. Megszédül amikor az ólabb ö?szpZKÍne"elt papírcfnmét föHornássz« nv év?női balom tetejébe Másnapra e"v-k"t mé"ís mindig legördül — nörsze mert törődnek is ám Itt a más műnk"lévai! iya'>;t-nonnek. ledöntik. otthagyták! Külön cseléi kellene vala- mermri után. akkor se lenne rend soha!... XT p.rzoii'-o ma ozoirntlanttl csöndes. ' Mem morc" 0"— szia senkit — ami ledőlt. i""t hng”ja. ráül. és néz mereven maga elé. Koch karfémnonek a raktárból beszüremlő reggeli zsört:''lödés elvan, mint az utca zaja: nem haliig. Ha varázsütésre megállna egyszer az ablakok nintr rnindz- a városi em- bernek fMsönrfoni imyJntír* g EgVébkÓnt ♦“ non+ncqrj A~ í 9 rólag azért lám korábban, hngv a délelőtti munkához kikeresse az irattárból az aktákat. De meffint. már megint megígért valakinek valamit, szívességet vagv kitudiamit... azaz meg sem ígérte hanem Nagv kartárs. vagv az ocafáu-’-^^^ta MvMrs vagv a portás bácsi véletlenül pioaáit^ macát a jelenlétében, hogv új kerettel fogia ellátni a Bénin képet, vagv hogv az aszparágusz állítólag úgy bírja csak az Irodai levegőt, ha évente «•félik a földjét,— s Koch kartársnő másnapra előteremti az új képrámát, földet hoz és átülteti reggelre a zöldet, s mosolyog, mikor észreveszik, meg van elégedve önmagával. Rendkívül előzékeny. Ha Fekete János elindul feléje: mire odaér, ő már nyújtja a vonalzóját. Fekete Jánost elönti a vörös méreg, mert ő az.ért állt föl, hogv levelet diktáljon, nem a vonalzóért, s különben se tűri, hogy kiszolgálják. A másik kolléga, Nagy József, Ideges ember, sohase találja első pillan tban, amit keres — de már Ott tart, hogy egyetlen tétova mozdulatot se mer tenni, mert Koch kartársnő azonnal nyújtja mosolyogva a papírvágót, a tappert vagy a lyukasztót. Természetesen Varga Erzsikének is tesz apróbb szívességeket. Teát szerez neki. nyilván jobbat, mint ami rendesen kapható, kötéshez fatűt. s tanácsot ad, hol lesz szombaton disznóhús. és félreáll az útjából, amikor a toliporolóval közeledik, s egyszer kiváltotta már a receptjét is ... Semmi mozgolódás ódáéiról, a raktárból. Koch kartársnő megijed, hogy egyedül maradt. Két perce már semmi. Odatámaszkodik az ajtónak, úgy néz be. Erzsiké fölrezzen az óvatos nesztől, ül a papírdombon, kilátszik szoknyája alól a másik vastag szoknya, még csukva a szeme, de gépiesen máris dünnyogni kezdi a soha nem szűnő panaszt: — Ide készítettem nekik, hogy ezt vigyék begyújtáshoz, de azértis mindig a legszebbet hordták el!. .. Mindennel így vm. A poharakkal is. Igaz, az ő dolga, hogy elmossa valamennyit — de miért kell őket minden áldott reggel a mosdóból vagv az irattartó kosárból elővadásznia. az ablakn-ír lányon vágy a szekrény teleién megtriílnia, vagy az asztal alá búj- kálnla értük?! Miért nem tudják visszarakni a helyére?! Néha még éjjel is fölkiált álmából: — Rendetlen népség! A salát hangjára eszmél most is, arra nyitja föl szemét. S Koch Ulrika ott áll fölötte. S mosolyog. Mosolyog, mintha lila lenne a szeme. Erzsiké föl akar tápászkodni. de gyenge, majdnem térdre bukik. Koch kartársnő gyorsan a karja alá nyúl, hogy segítse, de ő megborzad, s inkább a papírokhoz kap. Ujja beleakad a zsinegekbe, s négy, öt, hat henger egymás után lepuffan, megindul rögtön az egész hegy, az utolsó pillanatban hajolnak félre a zuhanás elől. — Mit akar tőlem?! — húzogatja álla alatt az eltekeredett kendőt. — De Erzsiké, hiszen segít=ni akadtam! — próbálja a száját kedá'esen elhúzni Koch Ulrika, ez azonban a nagv ijedségben nem sikerül jól. — Erzsiké, vigyázzon!... — Nem vigyázok! — Jöjjön, 'segítek hát... — Mit segít?! — mutat a szétdőlt papírrengetegre — Mindegyik így segít! Mind egyformák! Annyi ereje van csupán, hogy ellökje magától Koch kartársnőt. S még annyi, hogy előredőlve nekiinduljon a folyosónak. Vissza se néz a ledőlt papírhegyre, csak a karjával kaszál hátrafelé, mintha legyin- tene, hogy bem számít, az se számít semmi se számít. . . Megy, és csapkod a kezével, még a falba is belepaskol: — nem számít. .. A portás bácsinak se köszön vissza. TORKOS ILDIKÓ RAJZA 17 él kilenc után népesedni kezd a fo- lyosó. köszönések röpködnek, kulcscsomók csörrennek. íróasztalfiókokat húznak ki. székek csosszannak. Fekete János megáll az irattár ajtajában és nem tud átmenni a raktárba a szétgurult papírtekercsektől. Nagy József a kolléga háta mögül les be. ágaskodva: — Hát ez mi?! Koch' kartársnő ül az írógépe előtt, s rejtélyesen mosolyog a tanácstalan férfiakra: — Erzsiké elveszítette a türelmét... — mondja finoman. — És thár theglnt mláttuhk! — nevet Fekete János. — Ejnye, ejnye! — Rendetlen népség! — utánozza Ulrika elég ügyetlenül. — Annyi a baj magukkal!.., — ... még földrengést is okozunk! — nevet harsányan Nagy József is, és rugdosva kezdi összeterelni a széthemperedett papírtekercseket. Koch kartársnő, aki szeret mindig, mindenkinek szívességet tenni — most éppen a két férfinak, azzal, hogy ő is nevet, illedelmesen bár, de hangosabban, mint ők —, előzékenyen beszámol, hogy mi történt reggel; nem érti, mi lelte Erzsikét, s miért hagyott itt mindent szanaszét? Fekete János fölkap hirtelen egy hulladéktekercset, s a csonka kupac tetejébe hajítja, mintha jókedve lenne. Nagy József erre kettőt nyálából át: —• Hóóó ... óóó .. .1 — kiáltja, fölfujja arcát, és sikerül egyszerre mind a kettőt fölrepítenie; nyakán egészségesen kidagadnak a vastag erek, lila a homloka. — Jéééé... — álmélkodik Koch kartársnő szolgálatkészen. — lía Erzsiké látná ezt!... — Miért ne láthatná?! — nevet az egyik. — Hát már ez is munka?! — nevet a másik is. És nekiesnek — egy, kettő, három, négy! — dobálják az átzsinegelt papírcsomókat. Koch kartársnő csintalanul kuncog: — Hogy munka-e? Ja, h_ csak ilyen felületesen csinálják ... Most nem mosolyog, de így meg olyan, mintha le akarnr- hajolni. — Ez. például, nem ide való! — tart1 kezében egy kötözetlea csomagot, és nyújtott karral mutatja nekik, mint egv bűnjelet. Nézi is a két férfi, olvassa, hogy' ml van ráírva: — Ebből viendő a T7C-be. Kipukkadnak. Vad férfiröhögés. Egyik a térdét, másik a homlokát csapkodja, visszhangzik a folyosó. Koch Ulrikát jó modorra tanították: — elfordul, most nem mosolyog: — Igazán, ne feledkezzenek meg magukról — suttogja. ~YT arga Erzsébetnek másnap be kell men- ’ nie az osztályvezetőhöz, úgy érzi. Mert hogy ami tegnap történt... hogy másoknak kellett rendbe hozniuk utána, ami az ő dolga lett volna... — Alacsony vérnyomás. vérkeringési zavarok ... és a gyomra se bírja már úgy ezeket az orvosságokat, mint régen ... És Dadilont most kapott először .,. — Osztályvezető elvtárs, kérem, én ismerem a gyógyszereket jól: hiszen tetszik tudni, kórházban dolgoztam azelőtt, igen, azelőtt ... De a Dadilon új orvosság; nem mondták, hogy ezt csinálja az emberrel... El szundítottam, igen, majdnem elszundítottam. De ettől volt. tessék elhinni, hogy ettől volt. különben nem szoktam munka közben elszundítaní ... Aztán meg egész délután és egész éjjel nem tudtam elaludni, egész éjjel nem ... Az osztályvezető szégyell! magát — semmit se tud az esetről, kényelmetlen érzés; — hát mi történt tegnap? ... — Tessék csak leülni — biztatja Varga Erzsébetet. — És nyugodjék meg szépen. Erzsiké le is ül, Azonnal És csöppet sem félszeg Hiszen dolgozott ő már irodában, főorvos mellett, és gépelni is tud. Igaz, hogy régen . .. Mégis. .. Mégis milyen más innen minden ! És, hogy ülve ... Ül, a vastag harisnyáját nézi és a tenyerét. Aztán fölemeli a fejét, nem, nem fél. Nagy ablakfal választja el az osztályvezetői szobát az irodától, ott ülnek kint mindany- nvian. Fekete János, Nagv József, Koch kartársnő. s néz mindegyik befelé, értetlenül ide. hogy mi ez, hogy kerül ő az osztály- vezető elvtárs asztalához? Mosolyognak most is. csak másképp, egészen másképp — s ő nézi őket, nézheti, innen nézhet vissza rájuk! ... Egyszerre mind lekapja a fejét! Mintha rajtakapták volna valamin. Lecsukódik a szemük, mint az elbillent alvóbabáknak. Hát mi történt?! Áhá! az osztályvezető elvtárs is kinézett fájuk! — eszmél Erzsiké. — Ilvenek ... Hát persze: ilyenek ezek.il — suttogja, még az íróasztalnál se lehet h&Uani. És föláll. Szusszan és elfordul. Aztán nekiindul, mintha köszönt is volna, ki, H innen Ki. csak ki. Most azonnal. A portás bácsinak se köszön, pedig ezt már gépiesen szokta. Sietni akar az utcán. Ez azonban nehéz. Csak mert annyian vannak. S mert mindenki siet. MiéH sietnek? S mind ővele szembe! Mennyi taposó láb! Nem tér ki előlük! Senki elől sem! Háromnak, négynek nekimegy. a papírüzletnél meg 6 súrolja a falat — bár a kirakat törne be! * Ellöki magát a faltól. Ez erőt ad. nagyobbat lép, s ahogy lendül a karja, elsodor egy kosaras asszonyt: almák gurulnak szanaszét a sáros járdán. Nem számít!... Kaszál hátrafelé a karjával: — nem számít... A t öreg portás, ráncos homlokkal, még mindig azon tűnődik, miért nem köszönt Varga Erzsiké most már másodszor neki? Az idők változása közben sokan nem tartották az effajta kisablakban-üldögélést semmire. Ezt a nézetét némely ember nem Is igen titkolta. S most eggyel több? És éppen Varga Erzsiké? ... Eggyel több. Hm.' 1 ? Jövőre úgyis nyugdíjba megy — akkor majd még gondolkoznia kell ezen ... Februártól októberig A júliusi napok Közel fél évvel az 1917-es februári polgári demokratikus forradalom győzelme után, olyan események játszódtak le Oroszországban, melyek ha ideiglenesen is, de azt eredményezték, hogy a mensevik és eszer vezetők megalkuvó politikájának segítségével sikerült az ellen- forradalom erőinek felülkerekedni. Július első napjaiban olyan válság robbant ki, mely új helyzetet teremtett, új feladatok elé állította a bolsevikokat. A júliusi események közvetlen előzménye az volt, hogy június 18-án az ideiglenes kormány, a szovjetek megalkuvó vezetőinek támogatásával a fronton ellentámadást indított. Az orosz hadsereg offenzívája természetesen összeomlott, sőt a németek ellentámadása után mintegy hatvanezer orosz katona vesztette életét. A frontról érkező hírek hatására elemi erővel robbant ki a tömegek elégedetlensége. A főváros utcáin július első napjaiban több mint ötszázezer ember tüntetett az ideiglenes kormány háborús politikája ellen. A bolsevik párt vezetői elhatározták, hogy részt vesznek a tiltakozó tüntetéseken, biztosítják annak békés és szervezett jellegét. A tüntetés résztvevőinek egyik csoportja előtt még Lenin is felszólalt. Rövid beszédében kitartásra, állhatatosságra és éberségre szólította fel a forradalmi érzelmű katonákat és a pé- tervári munkásokat. A párt ekkor már világosan felismerte, hogy a burzsoázia régen lesi az alkalmat, hogy elnyomja a forradalmi mozgalmakat, vérbe fojtsa a nép tiltakozását, felháborodását. A júliusi tüntetések napjaiban a mensevik és eszer vezetők támogatásával az orosz burzsoázia elhatározta, hogy leszámol a forradalom erőivel. Parancsot adtak a pé tervári karhatalmi erőknek, hogy nyissanak tüzet a felvonuló, tüntető tömegekre. A főváros utcáit és tere1 I KENDE SÁNDOR: /arga erzsike
