Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

RITKA ALKALOM, hogy naplómat naplóval kezdhe­tem! — „In médiás rés” top­pan az olvasó KEMÉNY ZSIGMOND mindennapi éle­tébe, személyes kapcsolatai­nak és közírói gondjainak kellős közepébe NAPLÖ-ja révén, melyet 1962-ben telt közkinccsé elsőízben az iro­dalomtörténet. Mindössze 24 tartalmas-színes nap fogla­lata az egész 1816-ból, de olyan találkozások, • nevek fémjelzik mint Széchenyi, Kossuth, Vörösmarty, Petőfi és természetesen maga a klasszikus szerző. A kiad­vánnyal tulajdonképpen a bukaresti Irodalmi Könyvki­adó vendégszerepel a magyar könyvpiacon. Ha megvásá­roljuk, az értékes irodalmi ritkaság mellett egy átfogó Kemény-tanulmánnyal is gazdagodunk Eenkő Samu tollából. — Merőben más húrokat penget ebben a mű­fajban a néhai tudós pesti férfiú, a nyelvész és törté­nész HORVAT ISTVÁN. MINDENNAPI-ja, azaz Min­den napra szolgál. Jegyző könyve (1805—1809) különle­ges és ritka ön-komplikáció. Egy sereg történeti-irodalom­történeti, nyelvészeti, köny­vészeti stb. anyag elegyedik benne a szerző napjainak pozitivista hitelességű leírá­sával. Jóformán mindenki szerepel benne, aki élt, sze­repelt akkoriban. A sok tü­relmet és körültekintést igénylő kiadványt a budapes­ti Apáczai Csere János gya­korlóiskola tanárainak és tanulóinak munkaközössége rendezte sajtó alá, követésre méltó „házi” tradíció alapján. (Tankönyvkiadó) sorban a körülményeket, ma inkább az eldeí'ormálódott egyéniséget, vagy az emléke­ket teszi felelőssé, ha valaki csupán álmaiban ízlelheti meg a boldogságot. — Nem így Max von dér GRÜN, a | Eli ASM US NYAjÁK £9* ír N : tr C: : r* er< ~r. T. MINDENNAP! yf*) 9: :>\í Ugyancsak mlkroszférákat, .de az ember lélek mikroszfé- ráit parcellázta fel monu­mentális regény-folyamatá­ban MARCEL PROUST, szá­zadunk egyik legnagyobb író­ja. AZ ELTŰNT IDŐ NYO­MÁBAN — harminc eszten­dő után — Gyergyai Albert javított fordításában kerül a magyar olvasók asztalára. A Swann még 1961-ben meg­jelent az Európa Kiadónál Most a második rész látható a kirakatokban: A bimbózó lányok árnyékában. — „Szót­lanul ülünk, várunk, hogy ünnepet csináljunk önma­gunknak.” H. BARTHA La­jos KIÁLTÁS című köteté­ből (Magvető) emeltem ki ezt az igen jellemző novella-in­dítást. Az író a múltból első­marxizmus igazságára „fo­gad” nem utolsósorban a je­len bíztató vázlata alapján. „A vitának az ember épülé­sét kell szolgálnia, nem bol­dogtalanságát” — hangoztat­ja rokonszenvesen és okosan. „Ez nem sok és nem is kevés. A győzelem pedig azé, akinek igaza van.” — A jövő telepü­lés-képe, nem világnézete foglalkoztatja PERÉNYI Im­rét, mégpedig elsősorban a KORSZERŰ VÁROS. Az igé­nyes és látványos Gondolat-, kiadvány nyomán bizonyára tudatosabban alakul bennünk ami még bizonytalan: a kor­szerű urbanisztikai szemlé­let. Roda Miklós bányászból lett nagyszerű író LIDÉRC ÉS TŰZ című regényében (Európa K.). Pá­ratlan szociográfiai feltáró­erő társul művében a jellem­ábrázolás és atmoszférate­remtés ösztönösen modern írói erényeivel. Emlékezetes Jürgen Fohrmann szinte dan­tei útja a bánya fekete pok­lától az automata üzem fe­hérköpenyes, steril elegánciá- jáig. A „gazdasági csoda” ár­nyai nem tűrnek megbéké­lést, ha emberi érdeklődé­sünk túllép a vasárnapi meccsközvetítésen. A gyön­géivel Is robusztus alkatú-jel­lemű Jürgen eljut a teljes gondolat „foglalkoztatottság­ig,” éppen a Ruhr-vidéken. A termelés önző és bonyolult gépezetében, a részletüzletek hűbér kötelékei közt vergőd­ve is olyan emberi kapcsola­tokkal népesíti be életét, me­lyek kiemelik az elidegene­dés vagy a konformizmus kö­zönyéből. Csupán stilárisan követi kora áltekintélyeinek pedan­tériáját a XVI. század egyik legkevésbé iskolás szelleme ROTTERDAMI ERASMUS. Most a Magyar Helikon teszi közzé NYÁJAS BESZÉLGE- TÉSEI-nek minden eddiginél teljesebb magyar válogatását. A kötet bibliofil kialakítású, s többek közt Dürer, Bru- eghel és Holbein metszetei díszítik. — A költő Nagy László illusztrálta ellenben a költő SZÉCSI MARGIT összegyűjtött verseit. A rep­rezentatív kötet, mely a Mag­vető gondozásában látott napvilágot, eseménye (s kis­sé talán felfedezése) irodal­mi életűnknek. Nem részleges, teljes fel­fedezés jónéhányunk számá­ra a nagyműveltségű francia gondolkodó Michel VERRET. A MARXISTÁK ÉS A VAL­LÁS című írását a Gondolat Kiadó adja közre a békesze­rető erők akcióegysége, a „dialógus” jegyében. Verreta A szarvasi fesztiválon Juszth Zsigmond emlékére évek óta országos színjátszó fesztvált rendeznek Szarva­son. Az idei fesztiválon két együttes képviselte Baranya megyét: a Szentlőrinci Iro­dalmi Színpad, valamint a Kemsei Színjátszó Együttes. A két baranyai együttes sikeresen szerepelt a szarvasi fesztiválon, ahol egyébként rangsorolás nem volt, csak együttesenként értékelték a produkciókat. A kemseiek a Berlintől észak-keletre cí­mű egvíelvonásos drámát mutatták be. Ez a darab volt a Komszomol 40. évforduló­jára hirdetett pályázat díj­nyertese. A Szentlőrinci Iro­dalmi Színpad bemulatott darabjának címe: Villany­póznák Oiíeusza, az Orfeusz legenda modern változata. Az értékelés szerint a két baranyai együttes az elő­adott két modern darabbal a színjátszó mozgalom szín­vonalát bizonyította. i Lenin és élete a bélyegeken A Nagy Októberi Szo- cialista Forradalom 50. évfordulójának méltó megünneplésére sok lehe­tőség van. Az SZKP és a szovjet nép nagyszerű ered­ményeinek cikkekben és képekben való bemutatása természetesen az elsőrendű, de pártszervezeteink segít­ségére lehetnek a bélyeg­gyűjtők is, akiknek ma már széles tábora van. A bélyegbemutatók szer­vezése nem új dolog ha­zánkban, most azonban kis­sé töbp szöveggel lehetne a bélyegeket bemutatni és ez új vonást jelentene a ko­rábbiakhoz viszonyítva. A technikai megoldáshoz is olcsó eszközként javasolha­tó üvegezett képkeretek fel­használósa. Valószínű, hogy a feldol­gozásokban a legnagyobb szerepet Vlagyimir Iljics Lenin kapja. Az Ő élete és munkássága ugyanis csak­nem minden területen vé­gigkövethető a bélyegeken. Leninről és életművéről 1924 óta közel félezer bé­lyeget és blokkot adtak ki a Szovjetunióban, illetve 1945 után a szocialista or­szágokban. Eddig 14 ország emlékezett meg Leninről bélyegeken, tehát elég nagy lehetőség van a bélyegek tematikus feldolgozására és bemutatására. A Lenint ábrázoló első bélyegeket 1924-ben Lenin haláló után adták ki a Szovjetunióban. A gyász­keretes Lenin-portrét áb­rázoló bélyegeket J. Dubá- szov festőművész tervezte. A 3, 6, 12 és 20 kopek cím­letű bélyegek fogazott és vágott kivitelben kerültek kiadásra, többféle típus­ban. 1925-ben négy címletű, Lenin-mauzóleumot ábrá­zoló bélyeget adtak ki szin­tén vágott és fogazott kivi­telben. A későbbi években is gyakran visszatérő motí­vum lett a mauzóleum. 1925—26-ban szintén több típusú, Lenin-portrét ábrá­zoló bélyeget adtak ki. A it munkások és katonák vé­re öntözte. Négyszáz halott és sebesült maradt ott a sortüzek után. Ezt követően az ellenforradalom erői még szabadabban kezdtek tobzód­ni. Feldúlták a Pravda szerkesztőségét és a párt nyomdáját. Széles körű haj­szát indítottak a bolsevik vezetők után, elfogató pa­rancsot adtak ki Lenin ellen, így a pártot újból illegalitásba szorították. Fel­oszlatták a forradalmi ér­zelmű katonai egységeket, a főváros munkáslakta ne­gyedeiben fegyverek után kutattak. Az események után új koalíciós kormány alakult, mely elfogadta az ellenfor­radalom követeléseit, prog­ramja a forradalmi erők ül­dözése, a háború folytatása lett. Ezzel teljessé vált a mensevik és eszer vezetők árulása, akik cselekedeteik­kel, a terrorintézkedések végrehajtásával, a júliusi eseményeket követően az ideiglenes kormányban való részvételükkel, a szovjete­ket is teljesen alárendelték a burzsoázia politikájának, érdekeinek. Ez egyben azt is eredményezte, hogy Oroszor­szágban megszűnt a februári forradalom következménye­ként létrejött kettős hata­lom, megszűnt annak lehe­tősége is, melyre korábban Lenin és a bolsevikok tak­tikájukat alapozták, hogy a szocialista forradalom az országban békés eszközökkel arathasson győzelmet. Űj helyzet jött létre, és ennek megfelelően a bolse­vik párt taktikáját, jelsza­vait módosítani kellett. A kettős hatalom megszűnt, a szovjetek, vezetőik árulása nyomán, pillanatnyilag al­kalmatlanná váltak arra, hogy a hatalmat kezükbe ragadják, békés eszközökkel biztosítsák a szocialista for­radalom feladatainak meg­valósítását. Ezért a „Minden hatalmat a szovjeteknek!*’ jelszót egyelőre le kellett venni a napirendről. A párt azonban azt is felismerte, hogy mindezek ellenére, az ellenforradalom erőinek ide­iglenes felülkerekedése kö­zepette, az országban tovább szélesedik a tömegek forra­dalmi mozgalma, az egyre inkább szocialista jelleget ölt. Oroszországban a béke, a kenyér, a föld, a szabad­ság biztosítása már csakis a szocialista forradalom győzelme útján Volt elkép­zelhető. A szocialista forra­dalom kivívásának pedig már csak egyetlen útja ma­radt a júliusi események után: a fegyveres felkelés. Lenin és a bolsevikok július után minden erejükkel, a szocialista forradalom győ­zelmének biztosítása érde­kében, megkezdték a felké­szülést a fegyveres felke­lésre! MltzM Errh portréképek a leggyakoribb előfordulásai a Lenin-bélye- gelcnek. A továbbiakban a szovjet posta minden év­ben adott ki bélyeget Le­ninről. Az 1926-ban forga­lomba került bélyegek a gyermek Lenint ábrázolták, s ezután a családja, életé­nek fontosabb állomásai, életművei stb. mind meg­találhatók az egyes bélye­geken. Az 1962-ben kiadott 4 kopekes bélyegen pl. az Uljanov-családot láthatjuk egy 1879-es fénykép alap­ján. Több bélyeg az ifjú­kor képét ábrázolja, majd az 1954-ben kiadott bélye­gen diák-mozgalomban lát­hatjuk. Bélyegeken emlé­keztek meg a kazáni egye­temről is, ahol Lenin ta­nult. Életének további fázisai is megtalálhatók a bélyege­ken. Az 1951-ben kiadott 40 kopekes bélyegen, a Razliv-tó melletti szénával fedett kunyhó előtt láthat­juk Lenint munka közben, ahol az „Állam és forrada­lom” című híres művét ír­ta meg 1917-ben. Ebben az időszakban a forradalom előfeltételei már érlelődtek. Lenin kidolgozta a fegyve­res felkelés tervét, amelyet a párt Központi Bizottsága 1917. október 10-én el is fogadott. Lenin vezette a felkelést is. Számos bélye­gen láthatjuk katonák kö­zött, majd páncélautón szó­nokolva. Október 25-én (no­vember 7-én) győzött a for­radalom, a nép kezébe vette a hatalmat. A z intervenciós támadás visszaverése után a gazdasági építőmunka meg­szervezése következett. Le­nin javaslatára a szovjet kormány megalakította az Oroszország Villamosításá­nak Állami Bizottságát, a GOELRO-t, amelynek fel­adata volt az ország villa­mosításán alapuló fejleszté­si-terv kidolgozása. A terv alapján az egész országban megindult a villamosítás. Az 1951-ben, 1955-ben és 1960-ban kiadott bélyegek a megvalósított terveket, a hő- és vízi erőműveket áb­rázolják Lenin alakjával. Több bélyeg foglalkozik Lenin politikai munkássá­gával is, a pártkongresszu­sok és egyéb események, évfordulók alkalmából. A pártpropaganda is szívügye volt Leninnek. Nagy ener­giát fordított a pártsajtó megteremtésére és ezt a te­vékenységét a bélyegek is megörökítik. Az 50 éves Iszkra emlékére 1950-ben két bélyeget, 1962-ben pe­dig az 50 éves Pravda em­lékére 3 bélyeget adtak ki a Szovjetunióban, természe­tesen Lenin-portréval. TJaláláról gyászbélyege- ken emlékeztek meg. Emlékét a bélyegeken is kiadott szobrok, utcák, te­rek, könyvtárak, múzeu­mok, hajók stb őrzik. Sok bélyeg vörös színű zászlain a Lenin-embléma kifejező­je annak a harcnak, ame­lyet az emberiség jobblété­nek megteremtéséért vívott s ma is folyik Lenin esz­méinek győzelemre jutásá­ért az egész világon. Juhász Károly Mérlegen a zenei évad II. Az öntevékeny együttesekről Az Országos Filharmónia bérleti koncertjein kívül számos egyéb hangverseny tette színessé és változatos­sá városunk ez évi Zenei éle­tét. Elsősorban az öntevé­keny együttesek szereplései­ről kell elismeréssel szól­nunk. önvendetes jelenség­nek tartjuk e koncertek számbeli csökkennését, ugyanakkor a színvonal je­lentékeny emelkedését, va­lamint azt a tényt, hogy az évad végén nem zsúfolódtak úgy össze a zenei események, mint a korábbi években. Az öntevékeny együttesek szereplését még az ősszel a pécsi Fúvószenekarok Napja vezette be a Sétaté­ren, Kevés szó esik ezekről a lelkes, muzsikáló közössé­gekről. melyek tagjai fő­ként az üzemek fizikai dol­gozói közül kerülnek ki és régi zenei hagyományt őriz­nek, keresve ugyanakkor az új kifejezési lehetőségeket. E szempontból értékes az a munka, melyet a Mecseki Szénbányászati Tröszt Egye­sített fúvószenekara Gorri- eri Ferenc, illetve a Me­cseki Ércbányászati Vállalat fúvószenekara Tölgyesi Ti­bor irányításával végez. Az utánpótlást biztosítja a Gyárvárosi Általános Iskola közkedvelt úttörő fúvószene­kara Rajnai Henrik vezény­letével. A pécs—bajai hely­őrség fúvószenekara Halász János vezény­letével már a hivatásos Ze­nekarok közé sorolható pél­damutatóan igényes műso­rával. A Fúvószenekarok Napján rövid emlékünnep­séget rendeztek Amtmann Prosper és Weidinger Imre sétatéri obeliszkjénél, de az emlékbeszéden túl műveik megszólaltatására az évad során már nem került sor. Nagyobb szabású progra­mot dolgozott ki az évadra a Pécsi KISZÖV Szimfo­nikus Zenekar Horváth Gyula irányításával. Közü­lük azonban csak egy ze­nekari est valósult meg. január 28-án az NDK-beli Hans Auenmüller vezényle­tével, Cser László hegedű- művész közreműködésével. Bár az örvendetesen nagy számú közönség jelenléte azt bizonyította, hogy e lel­kes, jóképességű együttes­nek is megvan a maga ze­nekedvelő tábora, a tervezett további hangversenyekre nem kerülhetett sor. Jó vol­na, ha a KISZÖV Szimfo­nikus Zenekar helyzetével, értékeinek felmérésével és további sorsával egyszer be­hatóbban foglalkoznának az arra illetékesek. Már csak azért is, mert ez Volt az első pécsi szimfonikus zene­kar. mely külföldre is el­jutott: az évad elején vá­rosunkban koncertet adott Rijekai Operaház Zeneka­rának látogatását viszonoz­ták május folyamán, négy nagysikerű hangversenyt tartva Opatijában. Rijeká- ban, Pulában és Varasdin- ban. Időnként a Városi Műve­lődési Ház is otthont nyúj­tott különféle zenei esemé­nyeknek. Többek között itt rendezte meg a fiatal mű­vészházaspár: Kováts And­rás és Gaál Mimi szonáta­estjét. valamint a Pécsi Épí­tők Madrigálkórusa hang­versenyét. * 10 A legtöbb öntevékeny hangversenyen kórusok szó­laltak meg. Kóruskulturánk minőségi változásáról nyúj­tottak örvendetes képet e szereplések. Az előző évek túlzsúfolt programjai, a mindenáron szereplésre való törekvés helyett igényesen összeállított és színvonala­san megszólaltatott műso­rokban gyönyörködhetett a mindig nagyszámú közön­ség. Február 4-én hallhattuk a 10 éve létesült és másfél­évé megfiatalodott Mecsek Vegyeskórust Tillai Aurél vezényletével. A műsort Vönöczky Endre elhivatott orgonajátéka, Boross Erzsé­bet hatásos zongorajátéka és Morvay Bálint őszinte el­ismerést aratott klarinét já­téka tette még változato­sabbá. Nem sokkal később kezdődött meg „A kórus- irodalom remekei 1967” el­nevezésű sorozat, melyet a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa, valamint Pécs Vá­ros Tanácsa Művelődésügyi Osztálya szervezett. E jelen­tős kezdeményezés lehető­séget nyújtott arra. hogy a legjobb pécsi öntevékeny együttesek pódiumra lépje­nek, valamint arra is, hogy vendég-énekkarok szereplé­sében gyönyörködjünk. Az első hangversenyen a Váci Vox Humana vegyeskar m i- gasszínvonalú, élményt nyúj­tó műsorában volt részünk. A következő alkalommal a Nevelők Háza Pécsi Kama­rakórusa (Dobos László és Tillai Aurél vezényletével) a „régi muzsika kertjéből” kiválogatott, magas színvo­nalú programját mutatta be. A harmadik esten a 12. AKÖV Bartók Béla férfi­kara szerepelt (Ligeti An­dor vezényletével és népes közreműködő gárdával) vál­tozatos és igényesen meg­oldott műsorával. Ezután került sor Lahti város ora­tóriumkórusának és szólis­táinál: vendégszereplésére, akik két alkalommal Verdi Requierkjét szólaltatták meg forró sikert aratva. A lah- tiak ezzel a Pécsi Liszt Fe­renc Kórus finnországi vendégszereplését viszonoz­ták. Április első napjaiban je­lentős kórustalálkozó szín­helye volt Pécs. Ekkor ren­dezték meg a III. Országos Pedagógus Kórusfesztivált, melyen az ország különböző részéből érkezett 16 ének­kar vett részt a Liszt-terem­ben megtartott 3 nagysikerű hangversenyen. A felnőtt énekkarok mel­lett ifjúsági kórusaink is növekvő színvonalról tettek tanúságot. Nyilvánvalóvá vált, hogy ma már csak az értékes, újat kereső és igé­nyes műsorösszeállítás, va­lamint a megvalósítás ma­gas színvonala lehet az egyetlen mércéje az ilyen jellegű rendezvényeknek. Március utolsó napjaiban „Szálljon a dal!” címmel a kecskeméti, komlói, váci, budapesti XX. kerületi és a Lórántffy Utcai, valamint a pécsi ének-zene tagozatos általános iskolák ének­karai adtak találkozót, hogy szakmai megbeszéléseken, mintatanításokon, hangsze­res növendékhangversenye­ken és az énekkarok két bemutatóján cseréljék ki ta­pasztalataikat. szólaltassák meg Bartók és Kodály al­kotásait. A jólsikerült ta­lálkozó mintaszerű megren­dezése a Mátyás király úti Általános Iskolát dicséri. Az Éneklő Ifjúság Nap­jának rendezvényeit Bárdos Lajos személyes jelenléte avatta ünneppé, valamint az a tény, hogy 40 esztendeje gyűlnek össze városunkban a kórusmuzsikát, a közös éneklést kedvelő fiatalok. A zenei események színes csokrából említést érdemel még a város legfiatalabb gimnáziuma, az újmecsek- aljai gimnázium énekkará­nak önálló hangversenye, Herbert Baumann berlini karmester „Vidám történet a húsvéti nyúlról” című ka­marakantátájának megszó­laltatása, „A halászlegény titka” című gyermekopera nagy vitát kiváltott mohá­csi bemutatása, a pécsi Ze­neiskola énektanszakos nö­vendékeinek estje, az Ének­lő Baranya sorozat, vala­mint az a sikeres szereplés, melyet a pécsi és baranyai fiatalok a Keszthelyi Heli­konon elértek. E rész krónikájához tar­tozik, hogy április 6-án Pécsről közvetítette a tele­vízió a Zenélő Órák adását. Számos pécsi együttes és szólista jutott ekkor a ka­merák elé, az adás mégsem tükrözte elég hűen városunk zenei kultúráját. —nt— i l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents