Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
A biológiaoktatás reformjáról Beszélgetés Hripkova A. G. professzornővel Három napig városunkban tartózkodott Hripkova A.' G. prof ess zomő, a Rosztovi Pedagógiai Főiskola fiziológiai tanszékének vezetője, a biológiai tudományok doktora, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja. A kedves vendég a Művelődésügyi Minisztérium vendégeként érkezett hazánkba, s ez alkalommal Pécsre is ellátogatott. A Tanárképző Főiskolán való beszélgetésünkkor megkértem beszéljen arról, ismerője lévén a magyarországi viszonyoknak, lát-e valami különbséget a szovjet és magyar biológiaoktatás között? — Egyetlen tényezőt sem (átok, ami lényeges különbségre mutatna, módszereinkben alapjában véve nagyon sok a közös vonás. A pécsi főiskola biológiai tanszékének felszerelése igen jó benyomást keltett bennem, no és a lelkes, kitűnő pedagógusgárda, amely itt dolgozik. Oktatásunk céljai megegyeznek: a legfontosabb, hogy a biológia tudományában világviszonylatban elért legújabb eredmények ismeretének birtokában bocsássuk útjára növendékeinket. E cél megvalósításában a mi szempontjaink teljesen megegyeznek. Napjainkban a természet- tudományok területén sokrétű, forradalmi változás megy végbe. Az egyik legfontosabb megoldandó feladat a biológia területén jelentkezik, ami az élő szervezetben végbemenő, molekuláris szintű folyamatok alapjainak teljes megismerését célozza. E területen az utóbbi időben a biofizika és biokémia igen nagy sikereket ért el. Sok minden kiderült az életjelenségeket hordoző, szerkezetalkotó makromolekulákról, a protoplazma molekuláris szerkezetéről, e molekulák és enzimek szintéziséről, az élő szervezetet mozgásban tartó energiaátalakulás módjairól, a szerveződés hormonális hátteréről, az öröklés természetéről, a reprodukció mechanizmusáról. A biológia tudománya tehát kibővül, gyarapodik. Az oktatandó anyag mind nagyobb és nagyobb lesz. Okoz-e ez jelenleg vagy a jövőben nehézséget a biológia oktatásában, az óraszám viszonylagos változatlansága mellett? — Ez a probléma elsősorban a szovjet iskolákban leszűrt tapasztalatok alapján merült fel. Nehézségek, eltolódások mutatkoztak és a megoldásnak annyira hiányát éreztük, hogy a legkiválóbb tudósokból, akadémikusokból bizottság alakult új tankönyvek kibocsátására, s általában a biológiaoktatás reformjára. Az új tankönyvek és tematika megfelelnek a biológiai tudományok rohamos fejlődésének. E problémával véleményem szerint a magyarországi iskolák is találkoznak és ezt itt is meg kell oldani. A úálaszt átgondolva újabb kérdés bukkan fel: miben mutatkozik meg ez a reform, mennyiben jelent változást az eddigihez mérten? — A biológia tudományának előbb említett rohamos fejlődéséhez nagymértékben hozzájárulnak a határtudományok, a biofizika, biokémia, bionika, kibernetika és még sok más. Ezek a biológia oktatásában eddig nem kaptak szerepet, vagy csak elenyészőt. Az új oktatási programban ezen határtudományok jelentős részt foglalnak el, s így az elért eredmények mind teljesebb megismertetésében lényeges szerepet játszanak. Mikor lép életbe az oktatási, reform? — Már az elmúlt tanévben életbelépett, elsősorban a biológia tárgykörében, de 1970ig minden, hasonló problémákkal küszködő, tudományos tárgyban fokozatosan átállunk a reformált oktatásra.' Ez a tudóskollektí- vák munkájától függ, milyen ütemben bocsátják ki az új tankönyveket. Itt, persze, felmerül egy másik feladat is, ami a régebben végzett, de aktív pedagógusok továbbképzésével kapcsolatos. Ez elég nagy problémát jelent és ezzel is a Szovjetunió Tudományos Akadémiájáról és Pedagógiai Akadémiáról összehívott tudósok foglalkoznak, ők szervezik a továbbképzést. Tanárképző Főiskolánk igen jó külföldi kapcsolatokat mondhat magáénak. Gya- rapodik-e ezek száma, tervez-e a Rosztovi Pedagógiai Főiskola rendszeres kapcsolatot a Pécsi Tanárképzővel? — Ezt a kérdést nem áll módomban eldönteni, ez adminisztrációs ügy. Mindenesetre felhívom erre a lehetőségre otthon a figyelmet, mert a kapcsolat kölcsönösen hasznos lehet. Annál is inkább, mert a két főiskola között mind a profil, mind a létszám kérdésében igen sok hasonlóság van. Egyébként a magyarországi látogatást igen hasznosnak találom, mert látom, hogy a pedagógusképzésnek sok hasonló problémája van, amit közös erővel oldhatnánk meg. Elmenóben még megállít; — Nagyon kérem, hangsúlyozza ki, hogy milyen figyelemmel fogadtak és vettek körül a főiskolán. Igen kellemes három napot töltöttem Pécsett. Kampis A Jelenkor kettős száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat gazdag tartalmú, szép kiállítású összevont nyári számmal jelentkezett. A folyóirat vezető helyen közi Darvas József a Baranya megyei Tanács felkérésére irt és most befejezett Zrínyi- drámájának első részét. A színvonalas lírai anyagból kiemelkednek Csorba Győző, Kassák Lajos, Keresztúry Dezső, Takács Imre és Weöres Sándor költeményei. Figyelemre méltó a lap jugoszláv lírai összeállítása: Pákolitz István és Vasvári István jugoszláviai utazásához kapcsolódó költeményei mellett Mák Dizdar, a nálunk alig ismert kiváló boszniai költő mutatkozik be műveivel. A szépprózai írások sorában Fábián Zoltán, Sobor Antal és Tímár György elbeszélése, továbbá két balatoni riport kapott helyet a kettős számban. Az Élet és kultúra rovatban Bodosi György, Rózsa László és Thiery Árpád szociográfiáját illetve irodalmi riportját olvashatjuk. Az irodalmi tanulmányok közül kiemelkedik Kolozsvári Grandpierre Emil esszéje a tragikum és komikum korszerű értelmezéséről, valamint Pomo- gáts Béla Déry-portréja. A szám illusztrációs anyagában, 8 oldalas műmellékleten többek között Bokros László, Borsos Miklós és Ferenczy Béni rajzait, továbbá Henry Moore és Picasso néhány művének fényképét láthatjuk. Miért éppen klub? IVem véletlen, hogy a mo- dern népművelés egyik leghatékonyabb formája a klub. Arra képes, amire a hagyományos népművelési formák ma már erőtlenek: kötetlenségével vonzó az emberekre, biztosítja aktivitásukat a műveltség gyarapításában, kaput nyit alkotókedvük előtt s nem utolsósorban a közösség erejével neveli az egyént. Voltaképpen eredményesen hidalja át s köti össze a művelődés útjának az alapműveltségből az önálló művelődésbe vezető ívét. Már köztudott, .hogy a tömegtájékoztatási eszközök jóvoltából megkönnyült a műveltség gyarapításának módja, s a kultúra házhozszállításával megindult az eddig tömegben folyó népművelés kisebb közösségekre, így az otthonra történő osztódása. De csak egy bizonyos ideig elégíti ki az embereket ez az otthonra leszűkített művelődési forma, egyszer törvényszerűen fellép bennük a primőr élmények és a közösségi élet utáni vágy. Az ember társaslé- nyi volta természetszerűleg igényli a közösséget, élete nem határolódhat le csupán tárgyi kapcsolatokra (tv, rádió, könyv stb.). Már annál is inkább sem, mert nem mindenki rendelkezik a tolmácsoltak , megértéséhez szükséges alapműveltséggel s a tv és rádió nem magyarázó és vitatkozó partner. Bemutatjuk a megye legjobb műkedvelő együtteseit A szigetvári Tinódi vegyeskar Szigetvárott régi hagyományai vannak a kórusmozgalomnak. A múlt század végén, az 1880-as években már működött a községben sok dicsőséget szerzett férfikar. Az akkori időknek megfelelően a „könnyű műdal” kategóriában léptek dobogóra a szigetvári dalosok, különösen emlékezetes sikert aratva a kassai, debreceni országos dalostalálkozókon. Egész serleggyűjteményt őriznek még ma is a művelődési ház vitrinjében, melyeket az egykori szigetvári férfikórus lelkes tagjai nyertek. A kórus abban az időben a híres szigetvári olvasókör keretében működött egészen a felszabadulásig. Néhány éves gzünet után alakult újjá á szigetvári énekkar. Ezúttal már lányokkal, asszonyokkal bővült a korábbi férfikórus. Az így létrejött vegyeskar Tinódi Lantos Sebestyén nevét vette fel és ma a földművesszövetkezetek égisze alatt fejt ki művészi tevékenységet. Három éve Hergenrőder József, a kórus karnagya, aki nagy hozzáértéssel végzi munkáját. Legutóbb az országos minősítés során a bronzkoszorú fokozatot nyerték el, valamint a kamarakórusok kategóriájában a megye legjobb műkedvelő csoportjának járó vándorserleget. Mint Hergenrőder Józser karnagy elmondotta, a jövőben nem kamarakórusként kívánnak működni. A kórus tagjainak létszáma ugyanis ismét örvendetesen emelkedik és így megvan a lehetősége annak, hogy 50— 60 énekessel érjenek el a jövőben sikeres eredményeket. Műsorukat is ennek megfelelően állították össze. Szívesen éneklik a 16. századi mesterek, Arcadelt, Donáti műveit éppúgy, mint Mozart, Haydn, Mendelssohn kórusait és a mai szerzők: Fasang, Tillai alkotásait. mény jutalmául 1959-ben megkapták a „Szocialista Kultúráért” kitüntető jelvényt, majd 1962-ben a „Kiváló Színjátszó Együttes” címet. Az új rendszerű kulturális szemlék keretében 1966-ban először, majd idén másodszor nyerte el a megye legjobb színjátszócsoportja címet és vándorserleget. A csoport, melynek tagjai földművesszövetkezeti dolgozók, tsz-tagok, értelmiségiek, munkások, most arra készül, hogy sorozatban mutassa be „Klasszikusoktól a ihodern drámáig” címmel a külföldi és magyar drámairodalom egy-egy jelentős egyfelvoná- sosát. —nt— A hiányzó élő kapcsolatokat s vitalehetőségeket teremti meg s használja fel a műveltség gyarapítására és a közösségi célok szolgálatára a helyesen vezetett klub. A személyes kapcsolatok kamatozók, hiszen ennek legalapvetőbb formája: két ember eszmecseréje is újabb ismeretekhez vezet. Mennyire így van ez a társaskapcsolatok szervezett megteremtésénél, a klubnál, melyet ezen felül még tervszerűen, bizonyos célok érdekében irányítanak is! Mint általában az új és teljesen ki nem kísérletezett formákról, úgy a klubról is sok ferde nézet alakult ki. Fogalmát egyesek leszűkítik a helyiség fogalmára, s ha már a tárgyi feltételeket megteremtették, a továbbiakat a spontaneitásra bízzák. Mások viszont klubéletet akarnak teremteni a miliő biztosítása nélkül. A legnagyobb hiba mégis az, amikor a klubból miniatűr művelődési házat akarván csinálni, a régi formákat és módszereket gyömöszölik be az új keretek közé. Pedig ezzel a klubot éppen éltető elemétől, a tagok aktivitásának lehetőségétől fosztják meg. Az utóbbi elengedhetetlen kelléke egyébként a kötetlen és kötött program egészséges arányainak megteremtése és a rétegigényeken alapuló foglalkozások kialakítása. A klub vezetésében nem lehet figyelmen kívül hagyni olyan tényeket, hogy a műveltség szintje nemcsak emelkedett, de tartalmában is differenciálódott. És csakis a rétegigényekre szabott program biztosíthatja a dolgokkal való elmélyültebb foglalkozást és az ismeretek alkotó felhasználását. A klubmozgalom területén — nagyon helyesen — Baranyában is sokhelyütt figyeltek fel erre a differenciáltságból adódó feladatokra. A szigetvári művelődési ház ügyesen csoportosította a különféle érdeklődési körű embereket más-más klubformába. Az ifjúság, az asszonyok, a műszaki érdeklődésű emberek, sőt még a nyugdíjasok is külön klubéletet élnek. Az ifjúsági klub esetében a megosztott érdeklődés és nagy létszám miatt még tovább differenciálva kiscsoportos foglalkozási formákra térek át. Így a 112 klubtag szakosítva, az alábbi 5 csoportban folytatja már elmélyült munkáját: színház és irodalmi-, természetbarát-, társastánc-, jazz- és honvédelmi klubban. A differenciálásra egyébként széles lehetőség nyílik; még a múltban kulturális téren elhanyagolt rétegek (pl.: nyugdíjasok, cigányok) közösségi életét is ki lehet alakítani s őket társadalmilag hasznos munkára ösztönözni. Példa erre a komlói és szigetvári nyugdíjas vagy a nagydobszai és mohácsi cigányklub gazdag, tartalmas munkája. Szinte kuriózumnak számít — de a differenciálási lehetőségek sokrétűségét bizonyítja — a bikali faragóklub létesítése is. Fejlődési folyamata is tanulságos. Kezdetben csak 2—3 ember űzte a községben a népi faragást, majd egyre többen kapcsolódtak hozzájuk s szakkört alakítottak. S amikor már kiléptek a szorosan vett faragói tevékenységből s az emberek között mélyebb társadalmi és kulturális kapcsolatok is kiépültek, a művelődési otthon megteremtette számukra a szervezett klubélet tárgyi feltételeit. Ma már a faragáson túl a kultúra szélesebb területén mozognak s a község közéleti fórumává váltak. A siklósi járásban a klubokat használták fel arra, hogy a tsz-tagok a tisztázatlan kérdésekre megnyugtató választ kaphassanak. A vezetők helyi problémákra épülő előadásai után széleskörű vitasorozaton igyekeztek tisztázni mindazokat az addig kocsmában, utcán, vagy más helyen folytatott s gyakran feszültséget keltő „kényes” témákat, melyek megválaszolása hozzásegíthetett az összhang, a munkafegyelem és a termelési szint növeléséhez Ezek a vitafórumok a tsz-vezetők jó iskolái voltak, a tagságot pedig a vezetés gondjainak megértéséhez szoktatták. A klubmozgalom általá- nos fejlődési folyamatában is az általuk járt út az iránymutató: legyenek a klubok falvaink alkotó szellemű, közéletet formáló kulturális és társadalmi fórumai. Lippenszky István A szentlőrinci földművesszövetkezet szín játszócsoport ja 1955-ben a Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikum és általános iskola pedagógusaiból alakult meg a helybeli színjátszócsoport. Első produkciójuk a „Kőszívű ember fiai” c. dráma bemutatója volt, melyet' a megye több községében is előadtak. Az elmúlt 12 esztendőben a csoport sok kisebb műsor mellett több nagyobb előadással hívta fel magára a figyelmet. Az „Egy pohár víz”, a „Lampionok ünnepe”, a három Merime egyfelvoná- sos, „Az élet királya” bemutatása érdemel külön említést. 1959 óta rendszeresen részt vesznek az országos fesztiválon, ahol igen nagy sikert aratott az „Anna Frank naplója”, mely 19 községben került bemutatásra, ugyancsak a „Róka meg a szőlő” c. darab, mely eddig 48 előadást ért meg és a csoport továbbra is műsoron tartja. Jellemző számadat a szentlőrinciek munkájára, hogy az elmúlt 12 év alatt közel 300 előadást tartottak, a megye községeiben több, mint 250-et. A csoport vezetője megalakulása óta Bucsky Mihály. Az ő lelkes és szakértő irányításával elért teljesítA moszkvai filmfesztivál megnyitóján és eseményein a világ sok kitűnő filmsztárja íelenl meg. A képen a filmszínésznők egy csoportja, balról a negyedik Marina Vlady. I 1
