Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

2 napló 1967. JÚLIUS 30. Szövetségi politikánknak a munkásosztály forradalmi célját kell szolgálnia Kádár János elvtárs beszéde a Ganz-MÁVAG-ban Mint arról már beszámol­tunk, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken egésznapos látogatást tett a Budapesti Ganz-MÁVAG Gyárban. A lá­togatás alkalmával az üzem­ben nagygyűlés volt, amelyen mintegy ötzer dolgozó előtt a párt első titkára beszédet mondott. Bevezetőben hangoztatta: — Mi, akik a párt Központi Bi­zottságában, vagy állami, tár­sadalmi életünk más vezető testületéiben dolgozunk, mun­kánk szerves részének, rend­kívül hasznosnak tekintjük, hogy rendszeresen találkozunk a gyárak, a földek, a tervező irodák és más munkahelyek dolgozóival, azokkal, akiknek munkáján múlik, hogy pár­tunk, államunk politikai cél­jai, gazdasági, kulturális és építő tervei megvalósulnak-e. Egész fejlődésünk legfonto­sabb feltétele, hogy a párt és az ország vezetőinek, vezető testületéinek szándékai meg­értésre és támogatásra találja­nak a dolgozóknál. Ugyanígy elengedhetetlen és nélkülözhe­tetlen, hogy a munkásokat, a parasztokat, az értelmiségieket foglalkoztató gondok, óhajuk, szándékok és remények ta­lálkozzanak és megértésre ta­láljanak a vezető testületek­nél. Azt tartjuk, hogy ha egyetértésre jutunk a munka, az élet fő kérdéseiben, akkor biztosítva van az előrehaladás legfontosabb feltétele. Kádár János ezután hangoz­tatta, hogy folytatjuk a szö­vetségi politikát, a munkások, .a parasztok, az értelmiségiek, a dolgozók tömörítését, a “kommunisták és a pártonkí- vüliek összefogását. Vannak, akik e szövetségi politikát nem értik, mások még ellen­eik is. A lényeget kell jól érteni, azt, hogy ez a szövetség a munkásosztály forradalmi céljának megvalósulását szolgálja. Tudni kell, hogy sem a párttagok, sem a KISZ-tagok nem tudják ma­guk felépíteni a szocialista társadalmat. E társadalom mindenki szá­mára épül, jogos tehát a kö­vetelmény, hogy a szocialista társadalom építésében minden ember vegyen részt. — Belpolitikánk lényeges vonása, hogy az embereket aszerint becsüljük, mivel és mennyivel járulnak hozzá a szocialista társadalom építé­séhez. Nem kell már előven­ni, hogy valaki 40 évvel ez­előtt mit mondott, vagy mit csinált. Nekünk a ma kérdé­seire kell az emberektől vilá­gos választ kapmunk. Egyet- ért-e a szocializmus építésé­vel? Ha igen, azt kell nézni, hogy munkájával is igent mond-e, mert ez a második igen még fontosabb, mint az első. Ha a válasz igen, akkor teljes mértékben meg kell be­csülni azt az embert, akkor is, ha nem párttag, ha nem kom­munista, mert becsületesen ki­veszi részét a nép közös fel­adatából, a szocializmus épí­téséből. Aki a rendszer ellen támad, annak megfelelő büntetés­ben volt, van és lesz része. Aki viszont beilleszkedik rendszerünkbe, tiszteletben tartja törvényeit, munkáját becsülettel elvégzi, azt a legnagyobb tisztelet és meg­becsülés illeti meg, azt nem zaklatja senki, hanem mun­kája, magatartása alapján ítélik meg. Ezt a politikát folytatjuk a jövőben is. Az előttünk álló legfőbb fel­adatokra is kitért a párt első titkára. Aláhúzta, hogy ke­ményén dolgozunk az ötéves terv minél jobb megvalósítá­sáért. Erre vannak megfelelő határozataink. A féléves ter­vet túlteljesítettük, a mező- gazdaság eredményei — ahogy eddig várható és mérhető — jók, tehát az ország kenyér- gabonája a következő eszten­dőig meglesz, a betakarítás az egész országban jó időben és jól halad, s minden jel ar­ra mutat, hogy a tervek más j területen is megvalósulnak. Most új gond, új feladat kö- j vetkezik: a gazdasági vezetés | reformjának végrehajtása. Ez­zel kapcsolatban hangsúlyoz­ta: a Központi Bizottság és a Kormány számára — ugyan­úgy, mint minden egyes dol­gozó számára — fontos prob­léma az, hogy a fogyasztói árszínvonal a maga egészében ne emelkedjék és azokban a létfenntartási fogyasztási cik­kekben, amelyek a megélhetés alapján alkotják, biztosított, fix árak legyenek. — A reform egyik célja és lényege, hogy a bérezés az eddiginél jobb legyen, hogy aki többet dolgozik, nagyobb értéket nyújt, az többet és jobban keressen, mint ed­dig. Azt tartjuk, hogy ez igazságos és arra is ösztönzi majd az embereket, hogy szorgalmasan dolgozzanak, továbbá képezzék is magu­kat. Nagyobb lesz az üzemek ön­állósága, ami annyit jelent, hogy ezentúl több múlik majd a vezetők elhatározásán, ezért a pártszervezetek, a KISZ- szervezetek, a szakszervezetek és általában a dolgozók szava nagyobb nyomatékkai esik latba, mert olyasmihez szól­nak hozzá, ami a helyszínen dől el, nem valamelyik távoli minisztériumban. Az üzemi önállósággal együtt tehát nö­vekedni fog az üzemi demok­rácia és a dolgozók szavának súlya is. — Az egész gazdasági ve­zetési reform olyan szükséges eszköz, amely a munka jobb feltételeit fogja biztosítani. Nem jönnek vissza a bibliai idők, amikor a legendák sze­rint manna hullott az égből. A gazdasági reform jobb esz­köz lesz, mint amellyel eddig dolgoztunk, jobb munkát tesz lehetővé, de semmi sem vál­tozik abban a tekintetben: hogy a termékek létrehozásá­hoz dolgozni kell. És mi azt akarjuk, hogy hatékonyabban és jobban dolgozzunk. Első­sorban a munka szervezettsé­gét kell javítani, fejleszteni kell a technológiát, általában ésszerűbben kell dolgozni, tervszerűbb, pontosabb és jobb irányítás, vezetés kell. — Mindenki kialakíthatta saját véleményét a párt a kormány politikájáról, első­sorban azért, mert az a poli­tika mostmár sok éve követ­kezetes és világos. Gondolom, joggal mondhatjuk, hogy a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a nép többsége egyetért és helyesli ezt a po­litikát. Szeretném biztosítani önö­ket arról a Központi Bi­zottság, az Elnöki Tanács és a kormány nevében is, hogy politikánk a követke­ző években is az lesz, amit most és a közelmúlt évek­ben megismertek. Ez a mun­ka feltételeinek egyik része. Másrészről biztosítanunk kell, hogy népünk e politi­ka megvalósítását ugyan­olyan egyetértésben, s ha lehet, még jobban támogas­sa ezután is, mint eddig tette. Ha ez megvan, felelősséggel mondhatom, hogy ahogyan voltak eredményeink az el­múlt esztendőkben, ugyanúgy lesznek a legközelebbi évek­ben is, sőt ezek különbek és szebbek lesznek, mint airíiket eddig elértünk. — A leghaladóbb társadalmi rendben élünk, s ez jogos alap­ja lehet a magyar nemzeti büszkeségnek — folytatta. — A munka, amit végzünk, nem a kapitalista, földbirtokos osz­tály javát, hanem a nemzet felvirágzását szolgálja. A nem­zeti önérzet és önbecsülés te­hát nálunk nagyon szoros kap­csolatban van kivívott, igazi nemzeti függetlenségünkkel, nagy eredményeinkkel. Ugyan­akkor változatlanul érvényes az a több száz éves jelszó, hogy a nemzetközi tőkés el­nyomás ellen a munkásosztály nemzetközi összefogásával kell harcolni. Nemzeti céljainkkal teljesen összhangban van a munkásnemzetköziség. A szo­cialista országok és a forra­dalmi munkásmozgalom össze­fogása védi szocialista vívmá­nyainkat, erősíti nemzeti füg­getlenségünket. A párt első titkára kiemel­te, hogy a Magyar Népköztársaság legközvetlenebb és legjobb szövetségese a szocialista forradalom első országa, a Szovjetunió. Szövetségeseink továbbá a szocialista orszá­gok és mindenki, aki az im­perializmus ellen harcol, azok is, akik nem kommu­nisták, a velünk együtt küz- j dő nem szocialista orszá­gok is. Kemény szavakkal bélye­gezte meg az Egyesült Álla­mok vietnami agresszióját, s aláhúzta, hogy a politikában, a gazdasági együttműködésben és a segélynyújtás egyéb le­hetséges formáiban megadunk minden tőlünk telhetőt a viet­nami népnek szabadságharca győzelmes befejezéséhez. Az USA most már félmilliós, had­sereggel harcol Vietnamban, a dél-vietnami bábkormány kö­rülbelül 700 ezres hadsereget tart fenn — a vietnami népet azonban nem tudták és ez­után sem fogják tudni le­győzni! A közel-keleti helyzettel kapcsolatban utalt a párt, a kormány és az országgyűlés állásfoglalására, amely elítél­te az izraeli agressziót és ki­fejezésre juttatta népünk szo­lidaritását a nemzeti függet­lenségért, saját területükért küzdő arab nemzetekkel. Tá­mogatjuk az arabokat a poli­tikában, a gazdasági együtt­működésben és minden más területen, ahol módunk van. Népünk tudja, miért folyik a harc, s szolidáris az imperia­listák ellen küzdő erőkkel. I Hangsúlyozta, hogy történel­mi tapasztalatok bizonyítják: sem a szocialista országok, sem a haladásért küzdő más országok nem tudnak külöo- külön, egyenként boldogulni. Ha viszont egyesítjük erőin­ket, mindig meghátrálásra lehet kényszeríteni az impe­rializmust. Kádár János el­ítélte az olyan politikát, amely gátolja a haladó erők egysé­gének erősítését, s kiemelte, hogy pártunk és kormányunk szüntelen harcot folytat a ha­ladás nemzetközi erőinek ösz- szefogásáért. Küzdünk a szo­cialista országok, a kommu­nista világmozgalom egysé­géért, a szocialista országok és a szabadságukért küzdő nem szocialista országok szö­vetségéért. A párt első titkára emlékez­tetett arra, hogy a közel-keleti háború napjaiban Moszkvában találkoztak a Varsói Szerződés országainak és Jugoszláviának a képviselői. Tanácskoztak és határozatot fogadtak el, amelynek első pontja meg- bélyegzi Izraelt, mint ag- resszort, az agressziót támo­gató Egyesült Államokat és más, mögöttük álló hatal­makat. A tanácskozás Bu­dapesten folytatódott, mert a harc nem áll meg, csele­kednünk kell. Itt azok vol­tak jelen, akik magukévá tették a moszkvai határo­zatokat. — Az imperialisták megta­nulták becsülni a Magyar Népköztársaságot. Tudják, hogy hazánk olyan szocialista ország, amelynek erejét és értékét éppen az adja meg, hogy szolidáris a Szovjetunió­val, s a szocializmus más erőivel, szolidáris az arab or­szágokkal és minden imperia­listaellenes erővel. Ha nem tartoznánk sehova, senkihez, ha izolálnánk magunkat, ki­szolgáltatnánk magunkat az imperialistáknak. A magyar munkások, a magyar dolgo­zók, a magyar nép érdekeit az internacionalista állásfog­lalás, az imperialista-ellenes állásfoglalás képviseli és vé­delmezi a leghatásosabban — hangsúlyozta végezetül Kádár János elvtárs. Szovjet—iráni közlemény Moszkva: Moszkvában szov­jet—iráni közleményt adtak ki Hoveida iráni miniszterel­nök Szovjetunióban tett láto­gatásáról. A közlemény el­mondja, hogy az iráni minisz­terelnök Moszkvában „baráti és hasznos tárgyalásokat” foly tatott Leonyid Brezsnyewel és Alekszej Kosziginnel. A tárgyaló felek kifejezésre jut­tatták megelégedésüket „a szovjet—iráni gazdasági együtt működés kedvező fejlődésé­vel.” A felek leszögezték, hogy tevékenyen elősegítik az ENSZ-nek mint a béke és a nemzetközi biztonság haté­kony eszközének fejlődését és erősödését. Kijelentették, hogy az izraeli .csapatok kivonása az arab területekről a legfon­tosabb lépés a „béke és a biz­tonság helyreállításának útján” A két kormányfő egyetértését fejezte ki abban a tekintet­ben, hogy a vietnami kér­dést az 1954-es genfi egyez­mények alapján kell megol­dani. A közlemény hangsúlyozza, hogy nagy lehetőségek van­nak a két ország gazdasági együttműködésének fejleszté­sére. Bejelenti, hogy Koszi­gin szovjet kormányfő elfo­gadta a meghívást egy iráni látogatásra. A látogatás idő­pontját később állapítják meg. Detroit városában helyreállt a nyugalom A hat napig tartó öldöklés után Detroit városában helyre­állt a nyugalom. A négerek leverésére kivezényelt ejtőer­nyősök jó részét kivonták a város keleti negyedéből. összesített adatok szerint a harcokban harminckilencen pusztultak el, a sebesültek száma megközelíti a kétezret és legalább ötezer ember van tömlöcben. Philadelphiai keltezésű hí­rében arról tájékoztat a Reu­ter, hogy körülbelül 150 néger és fehér közéleti személyiség bélyegezte meg a múlt éjsza­ka életbe léptetett „zavargás­ellenes törvényt”. A polgár- mester által elrendelt — 117 esztendeje beiktatott — tör­vény tiltja tizenkettőnél több személy csoportosulását az ut­cákon. A közéleti személyisé­gek szerint a bajokat úgy kel­lene orvosolni, hogy munkát kellene adni tízezernél több négernek és javítani kellene életkörülményeiken. Bajnoki nyitány a labdarúgó NB I.-ben BP. HONVED—SZOMBATHELY 5:0 '(3:0) Az NB I-es labdarúgó-bajnokság őszi szezonjának első mérkőzését szombaton délután Kispesten ját­szották. A mérkőzés elején unalmas, mezőnyjáték folyt. A félidő kö­zepétől javult a játék, a 23. perc­ben Szabó S. lövése a kapu mel­lé szállt. Ugyanebben a percben gyors ellentámadás végén Kocsis 14 méterről ballal lőtt labdája vá­gódott a hálóba (1:0). Két perc múlva Marosi beadását Vági 4 méterről a jobb felső sarokba to­vábbította (2:0). A 32. percben Mester kézzel hárított: a 22 mé­teres szabadrúgást Marosi lőtte a hálóba (3:0). A második félidő elején Lévai Himber lövését kiütötte. Közben kavarodás támadt, Lévai megsé­füliv. 5 percig állt a játék. Az 59* percben Kocsis éles beadása Szán­tai lábáról kerüif a hálóba, öngól (4:0). A 67. percben Vági a bal­sarokba lőtt (5:0). A budapestiek rászolgáltak a nagy gólarányú győzelemre. * r r BP. VASAS—MTK 3:0 (3:0) * Barátságos labdarúgó-mérkőzés: PVSK—Pécsi . Bányász 4:4 (3:2), PVSK-pálya. Ifjúsági labdarúgó válogatottak: Fejér m.—Csongrád m. 0:0, Buda­pest IV.—Budapest V. 2:0, Győr- Sopron m.—Budapest I. 1:1. Szombaton Pozsonyban rendkí­vüli megbeszélést tartott a Lab­darúgó Közép-Európai Kupa Vég­rehajtó Bizottsága a torna elma­radt döntőjéről. Ezen a megbeszé­lésen nem született határozat, hogy mikor játsszák le az Újpesti Dózsa—Spartak Trnava döntőt. Két éiszaka az Ezeregyből 4. A Kék Mecset A városnézés úgy érezzük versenyfutás az idővel. A pa­lota dombjáról szétnézve min­denütt mecsetek kupolái, mi­naretek látszanak, 300-nál több van belőlük. A Kék Me­csetet választjuk. A szultáni palota az Ozmán birodalom kincseit, hadi di­csőségének emlékeit mutatta, a Kék Mecsetben pedig az iz- lám, a mohamedán vallás, ta­lán egyik legnagyszerűbb és legjellemzőbb alkotását lát­hatjuk. Súltán Ahmet Camiit, a Kék Mecsetet, 1609—1616 kö­zött építette Mehmed aga Ah­met szultán parancsára. Ma­gában foglalja a török építé­szet minden jellegzetességét és ezek közül kiemeli, egyénivé teszi a belső díszítés sejtel­mes kék színe. Középső kupo­lája négy oszlopon nyugszik. A mohamedán vallás tiltja az élőlények ábrázolását így a templom díszítését mozaikok, arab írásjelek alkotják díszí­tőelemként. Harisnyában, te­remnagyságú keleti szőnyege­ken, amelyek teljesen elfedik a talajt, járjuk körül csodál­va a falak sok árnyalatú kék­jét, amelyeknek különleges színt kölcsönöz a mozaik ab­lakokon beszűrődő fény. A templom másik végében a hívők végzik imaszertartá­sukat, de még a „gyaurokat” is megérinti valami áhitat, az emberi alkotás e páratlan re­mekének bűvöletében. A fáradt lilás derengésből kijutva élesen tárul elénk Isztambul napsütötte színei, és a Márvány-tenger ragyogó kékje. 8. HAG1A SOPH1A „II. Mehmed szultán Kons­tantinápoly meghódítója, mi­kor belovagolt a gyaurok templomába — végiggázolva az elesettek holttestein véres kezét a falra nyomta.” Való­ban talán négy méter magas­ságban a falon látható egy sötét kézlenyomat, — veze­tőnk szerint ilyen magasságig borították az utolsó védők tetemei a templom főhajóját. Szerencsére a győző meg­elégelte a véres dicsőséget, vagy talán az építészet e pá­ratlan remeke ragadta meg, mert megkímélte a templomot, csupán a falakat festette be. Egyetlen nap alatt a Korán A Kék Mecset szurái és Allah dicsőségét hir­dető feliratok fedték be a bi­zánci freskókat és ősi mozai­kokat. Állok a hatalmas kupola főterében, ahol egykor a gö­rög császárok és legyőzőik a szultánok állhatták. Nem aka­rok e sokszínű remekmű részleteibe merülni, műértő szemével kutatni a falak dí­szeit, megjegyezni, hogy ha­talmas kupoláját 107 oszlop tartja, hogy hossza 78 méter, szélessége 75 méter, központi kupolája 65 méter magas és 32 méter átmérőjű. Nem aka­rom közelebbről megérteni, ami még a művészettörténé­szek számára is rejtély a ke­leti és nyugati kultúra e pá­ratlan ötvözetében, csak öntu­datlanul csodálom azt, amit az Ember igyekezett egy ku­pola alá zárni mindabból, amelynek színeit drágakő, vagy márvány — arany, vagy kődarab csak halvány vissz­fényként, széteső mozaikként adhatja. Konkoly Thege Aladár Következik: A nagy bazár i i

Next

/
Thumbnails
Contents