Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

Repülő térképészet A térképkészítés napjainkban már inkább iégjfényképezés segítségével történik. Jobb * eredményt és költségmegtakarí­tást is jelent, mint a hagyományos módszer. Üj módszer a térképészetben az automatizálás is: lyukkártyás és elekt­ronikus számítógépekkel bonyolult és hosszadalmas számí­tásokat végezhetnek el gyorsan és gazdaságosan. Képünkön: a fényképész repülés közben ellenőrzi az auto­matikus légifényképező kamera működését. Rádió a gyomorban Fából készült leletek A régészet kevés fából ké­szült lelettel rendelkezik, amelyből a történelem előtti körök kultúrájára lehet kö­vetkeztetni. A fából készült szobrok, használati tárgyak ugyanis csak tőzeglápos kör­nyezetben konzerválódnak és nyújtanak értékes támpon- kat az utókor emberének. A Szovjetunió északi területén, a Vicsegda folyó partján időszámításunk előtti évez­redekben folyamatosan lakott az ember. Nemrégiben a szovjet régészeknek mély tőzeg rétegből igen jói kon- zerváltan sikerült számos, fából készült leletet a fel­színre hozni. Megállapítot­ták, hogy a leletek i. e a hetedik évezredből, illetve a hatodik évezred elejéről szár maznak. A fenyőfából készült íjak, sítalpak és a kanadai indiánok tobogánjához ha­sonló szántalpak némelyike érdekes díszítésű. A szovjet rég iszeti* kuta­tások eddigi eredményei sze- lint a Vicsegda partján egy­kor élt emberek vadászat­ból tartották fenn magukat. A mostani ásatások során azonban számos olyan esz­köz is a felszínre került, amely azt bizonyítja, hogy ezek az emberek a vadászat mellett halászatta] is foglal­koztak. Erről tanúskodnak a hálómaradványok, fából ké­szült úszók és szigonyok, p-sónak és épségben maradt evezőmaradványok, amelyek­nek nagy részét időszámítás előtti hatodik évezredre do­táltak. Az égisz világon mindössze 40-re tehető azoknak a száma, isiiknek szakmája, s talán úgy í. lehelne mondani, művészete bár rendkívül fontos, de ennek üenére egyáltalán nem örömet zcrző. A világnak talán ez a egkisebb iparága műszemeket állít elő. Ez a szakmája ké­jünkön látható 65 esztendős rrtnz Christnek is. aki Wies- ' Uenben aprólékos, finom r-'mkával. üvegpálcikák segít­őivel , szerkeszti meg a sze- . -két, ' kihúzza a szemeket át- ;*ó parányi erecskéket, majd : Jíg egy fekete üvegcseppel készíti a pupillát. A műsze- - ket különleges üveganyagból r ‘jak elfí. amelyek összetéle- - a szakma mesterei féltve 6r,zík s titokban kezelik. A n~> ygdijazás előtt álló Franz Fbrist most felfedte titkát. Ha az orvos valakinél arra gyanakszik, hogy gyomorsav- elválasztása nem szabályos, próbareggelire küldi. Az éh­gyomorral elfogyasztott so­vány reggeli után néhány milliméter vastagságú gu­micsövet nyeleinek a beteg­gel és ezen keresztül a gyo­mornedvből mintát vesznek, majd ennek vegyi összetéte­lét. főleg savtartalmát meg­határozzák. A betegek azonban rend­szerint félnek a vizsgálat kellemetlenségeitől, de baj van a vizsgálat pontosságá­val is, hiszen a gyomorsav­termelés erősen függ az ideg­állapottól. Könnyen elkép­zelhető tehát, hogy a próba­reggelitől való félelem be­folyásolja a savelválasztó­tevékenységet, vagyis a mé­rés eredményei meghamisít­ják a vizsgálattal szerzett tapasztalatokat. Azt is a vizs­gálat hátrányaként említik, hogy csak laboratóriumi kö­rülmények között végezhető és nem tarthat tovább 1—2 óránál. Sokszor pedig szük­ség lenne arra, hogy a pá­ciens közben folytathassa hétköznapi tevékenységét, mert esetleg csak így jelent­keznek a panaszok. Az elektronika fejlődése, az elektronikus alkatrészek méreteinek csökkentése le­hetővé tette a hagyományos módszer hibáinak a kiküszö­bölését. Olyan kisméretű rádióadót, rádiószondát szer­kesztettek, amelyet a páciens lenyelhet és amely az emész­tőrendszer élettani viszonyai­ról kisugárzott jelek útján ad tudósítást. Ezeket az elektromágneses jeleket a pácines testén kívül kellő érzékenységű vevőkészülék­kel lehet fogni, mérni és regisztrálni. Mit tud egy ilyen pará­nyi rádióadó? Először is mérni tudja a gyomorban és belekben ural­kodó nyomást és mivel ez összefügg a hőmérséklet­tel, természetesen azt is. Méri a gyomor savkoncent­rációját: a gyomornedv két fémelektróddal érintkezik — így galván-elem jön létre, amely a savkoncentrációval arányos feszültséget állít elő. Újabban radioaktív sugár­zásra érzékeny szondákat is készítettek. A kutatások során arra törekednek, hogy műtéttel beültethető szondák más szervek állapotáról is nyújt­sanak információt. Elképzel­hető. hogy nem is olyan so­kára a szív, a mellüreg, a hasüreg belső körülményei is mérhetők lesznek a pará­nyi rádióadók segítségével. vízben oldodo papír Amerikai kutatók olyan pa­pírfajtát dolgoztak ki, amely ha vízbe kerül, gyorsan felol­dódik. Ugyanakkor a légköri nedvesség semmiféle hatással nincs rá, így csomagolásra to­vábbra is kiválóan alkalmas. Használat utón viszont nem gyarapítja a háziszemetet, hi­szen oldott állapotban a víz- lefolyóba engedhető. A BALNAK VÉDELMÉBEN / Kávé és idegrendszer Érdekes vizsgálatokról számoltak be német kuta­tók, akik a kávénak a szervezetre gyakorolt hatá­sát tanulmányozták. A kávé, mint élvezeti cikk —, mondották — alkalomsze­rűen és mérsékelt adagok­éin felhasználva viszonylag Veszélytelen, a teljesítőké­pesség fokozása céljából ■ •igyasztva azonban igen kétes eredménnyel jár. Megvizsgálták 20 fiatal tel­jesítőképességét egy órai megterhelés után. Koffein- 1'irtaimé kávé adagolását követően múló teljesítőké­pesség fokozódását észlel­ték, e- hamarosan elérte a nem kimerült személyek normális teljesítőképességét, majd gyorsan és erősen le­csökkent. Koffeinmentes kávéval kisebb mértékű, de tartósabb teljesítőképesség fokozódást értek el. A kof­fein tehát nem alkalmas serkentő szernek, amit fő­leg a gépkocsivezetőknek figyelmébe ajánlanak a ku­tatók. A kívánt serkentő hatás ugyanis nem lép fel, sőt a koffein negatív irány ba erősen befolyásolhatja a vezető-képességet. Teljesít­mény-fokozódás helyett gá­tolja a szervezet élettani- lag célszerű — az egészség és teljesítőképesség meg­tartását szolgáló — véde­kező berendezését. Az ENSZ egyik, szakértője a világ bálnaállomár.yának ro­hamos csökkenésére hívta fel a figyelmet. Adatai szerint 1930-ban a déli tengereken a bálnák száma kb. 400 ezer volt, jelenleg pedig már csak 35 ezer. A teljes kipusztulás megakadályozására a szakértő ebben az ügyben nemzetközi konferencia összehívását sür­geti. VIZSÖTALANITAS — TABLETTÁVAL A tengervíz sótalanításara alkalmas tabletták gyártását kezdték meg az NDK-ban. Mintegy félóra alatt teszi illatóvá a tengervizet, mely­nek sótartalmát 0,2 százalékra csökkenti, összehasonlították több hasonló nyugati készít­ménnyel és kitllnt, hogy kétszer olyan gyorsan hat, mint az eddig ismert tab­letták. ÖTEZER ÉVES HALASZHAJO került elő a Szovjetunióban, mely annak idején vesszőből készült. A lelet kultúrtörté­neti szempontból világviszony­latban is nagyon jelentül. Két óceán határán Új hipotézis az élet keletkezéséről a Földön A mítosz a gyönyörű is­tennőről, aki a tenger hab­jaiból született, nem is áll olyan messze az igazságtól Egy hipotézis szerint éppen a tenger habjaiban volt a föl­di élet bölcsője. John Bernal angol tudós az általa fel­állított elméletben abból in­dul ki, hogy a tenger hab­jaiban feloldott szerves anyagok koncentrálódnak. Ez a hab azonban bolygónk fel­színének háromnegyedén még ma is állandóan kép­ződik. Ha helyt adunk a feltevésnek, mely szerint az ősóceán-korszakban élet ke­letkezhetett, akkor jogos a kérdés: mi születik jelen­leg? A pérhal Juvenalij Zajcev, a bioló­giai tudományok doktora számára a „hyponeiston”- elmélet megteremtéséhez ve­zető út egy gyakorlati fel­adat megoldásával kezdődött. Meg kellett találnia, hol sza porodnak a pérhalak (ez igen értékes ipari halfaj, amelynek ivadékai régtől fogva a tengerpart öbleiben tenyésznek). E célból Zajcev kidolgozott egy ikrakereső — hidrosztatikai módszert és váratlanul arra a követ­keztetésre jutott, hogy a pérhal ikráját a tengervíz és a levegő határvonalában kell keresni. A tudósok többsége úgy vélte, hogy a tenger legfel­ső, néhány centiméteres víz­rétege nem rejt magában semmiféle érdekességet, mi­vel az erős napfény elriaszt­ja, sőt olykor el is pusztít­ja a tengervíz élőlényeit. A felső rétegek „lehalászásá­hoz” ráadásul különös há­lókra volt szükség. Már a legelső tapasztala­tok is igazolták Zajcev fel­tevését: a Fekete-tenger öt centiméteres vastagságú fel­színi rétegében nemcsak a pérhal régóta keresett -Tá­ját és lárváit fedezték fel. hanem más ritka, a tudo­mány számára eadig isme­retlen élőlényét is. A bakté­riumoknak, véglényeknek és a tenger legkülönfélébb élő­lényeinek nem várt nagy koncentrációját találták itt. Juvenalij Zajcev javaslatára az élő szervezetek e most felderített halmazát „hypo- neiston”-nak nevezték el. A más tengereken és óceánokon végzett kutatá­sok mindenütt ugyanahhoz az eredményhez vezettek: a víz felszínén gazdag és vál­tozatos élővilág tal-iható. így jutottak el ahhoz a vég­ső következtetéshez ! hogy a hvDoneiston az óceánban elő szervezetek kiterjedt tár sulása, amely fontos szere­pet tölt be: a maga mód­ján keltetőül vagy tápláló környezetül szolgál az ezer­fajta gerinctelen állat és hal kicsinyei számára. Érmen itt termelődik újra azoknak a szervezetek k az utánpótlá­sa, amelyekre az egvre sza­porodó emberiségnek mind nagyobb szüksége van. Mivel magyarázható az életnek ilyen bősége a fel­színi rétegben? Juvenalij Zajcev nézete szerint a hy- poneistonnak az óceánban történő keletkezése egyik legfontosabb előfeltétele: a tenger habja, amely tulaj­donképpen azon szerves anyagok oldott csapadéka, amelyek az élet keletkezé­sének nélkülözhetetlen kel­lékei. A víz virulens vagy már elhalt élővilágának bomlás- termékei a tengerek és óceá­nok felszínén állandóan kép- ‘ződő habban csapódnak ki, Ez a koncentrált „trágya” viharos „életíellobbanások” táptalaja lehet. Mindenek­előtt a baktériumok úgy fejlődnek itt, mint valami mesterséges tenyészetben. Nyomukban megjelenik a véglények nagy tömege, majd a parányi többsejtűeké, s ily módon fokról fokra épül fel a hyponeiston ele- meinfek egész láncolata — a baktériumoktól a halakig. Ezek a parányi halak a ten­ger felszíni rétegében a leg­messzebbmenőkig el vannak látva a szükséges élelemmel. Ehhez járul még, hogy e felső centiméterekben a fia­tal szervezetekig még el­jutnak a Nap fénytartomá­nyának infravörös és ultra­ibolya sugarai. Az élet1 bölcsője Miután felnőnek, a fiatal halak és fenéklakó állatok elhagyják a felszíni réteget, de életük folyamán, vagy pusztulásuk után szerves anyagaik visszajutnak a ha­bokba, ahonnét származnak íme ilyen bölcső a hypo­neiston, amelyben valamikor — feltételezhetően — az élet keletkezett. Az Ukrán SZSZK Tudo­mányos Akadémia elnöksé­gének múlt évi határozata alapján a Déli Tengerek Biológiai Intézetének nirvesz- szai részlegében speciális osztályt állítottak fel az atmoszfératen—- határterü­let tanulmányozására. Ez a hyponeiston osztály az első és egyelőre még egyetlen tudományos kollektívái amdvnek ' Indata az óceán legelső rétegeinek kutatása. A hvooneiston elmélet né­nany tétele már mc~‘ igazo­lódott. Kidolgozták a Szov­jetunió déli tengereiben fo­lyó pérhal-felderítés pers- pekti-:kus tervét, speciális mikroszemű hynoneiston-há- lót konstruáltak, amely si- tiqj-náiható az ipari halak felkutatásánál. Nap* elméleti és gyakorlati jele tősége van a hyponeiston-' nak a radioökológia szem­pontjából is. (Ez a tudomány­ág foglalkozik a tenger élő szervezetei és radioaktív té­nyezők kapcsolatával.) Gen- nadij Polikarpov, a bioló­giai tudományok doktora szerint a hyponeiston egyi­ke a Föld radioaktív sugár­zásra legérzékenyebb társu­lásainak. Új kérdések Amikor a természet válasz tósa erre a legfontosabb táplálóbölcsőre esett, az alap- feltétel a táplálék és a nap­fény ‘voltak. A tenger eme legfelső rétege meg is fe­lelt a követelményeknek. A huszadik század második fe­lében azonban eddig isme­retlen, erős biológiai hatású radioaktív csapadék kezdett hullani erre a táptalajra. Ez cseppet sem közömbös a hyponeistonban nyüzsgő embriók és lárvák számára. Hová vezet hát e csapadék hatása? Ez egyike azon kér­déseknek, amelyeket meg kell oldaniok a kutatóknak, akik a hyponeiston titkait fürkészik — azt a néhány centis réteget, ahol az óce­án jövő élővilága fejlődik. &ÖKORSZAKBELI RAGASZTÓ - NYIRFAKÉREGBOL W. Sandermann nyugatné­met professzor megvizsgált több, Svédország és Németor­szág területéről származó paleolitkori leletet. Megálla­pította, hogy a kőkori ember nyirfakéregből párolt szurok­kal ragasztotta össze haszná­lati tárgyait, nem pedig gyan­tával vagy borostyánnal, mint azt korábban hitték. A neves kutató úgy véli, hogy a nyir- fakérget kevés levegő hozzá- vezetéséve! felhevítették, így- nyertek belőle ragasztóanya­got a kőfegyverek, pajzsok és használati eszközök össze- erősítéséhez. Sandermann reprodukálta ezt a művele­tet. A nyírfa kérgéből tehát nemcsak edényeket, deszká­kat, fáklyát készítetlek a kőkorszak emberei, hanem ra­gasztó- és tömítőanyagot is. MADÁRPU SZTUL A S — OLAJTOL Több mint 5o ezer különféle vizimadarat pusztított el a né­met és dán tengerpartok kö­zelében az elmúlt időszakban a vízre kiengedett olaj. A ma­darak tolláit az olaj összera­gasztja, ezért nem tudnak a vízből a magasba emelkedni. Néhány napi vergődés után elpusztulnak. VAJTERMELÉS A VILÁGON Gyorsan váltakozik a hely­zet a vaj termelés alakulásá­ban. A Szovjetunió nemcsak biztosan tartja első helyét, hanem messze maga mögött hagyta versenytársait; évi ter­melése 1 184 000 tonna. Az Amerikai Egyesült Államok­ban évente csak 610 ezer ton­na vajat gyártanak, ezt meg­közelíti a Német Szövetségi Köztársaság 500 ezer tonnával (nemrég előzte meg Francia- országot). Kiemelkedő telje­sítménnyel dicsekedhet Dánia (területéhez mérten ötödik he­lyével) 166 ezer tonna. Ma­gyarország sajno-s nem szól bele az élenjárók versenyébe. Évi termelése 17 ezer tonna, bár ez a szám is jelentős fej­lődést tükröz. DELFINHA7 A KRÍMBEN A Fekete-tenger partján több medencéből álló modern ,,delfinházat” építenek. A leg­nagyobbat és legkényelmeseb­bet 30 méterrel a tenger szint­je felett, egy szikla tetején helyezik el. A „delfinház” ku­tatási célokat szolgál: a tudó­sok itt zavartalanul tanulmá­nyozhatják e rendkívül értel­mesnek tartott állatok életét. Tökéletesített műszerek segít­ségével tanulmányozzák a del­finek hangját, s igyekeznek megfejteni gyorsaságuk titkát. DELFINBÖR-UTANZAT A HAJÓ TESTÉN? Közismert, hogy a delfin az igyik legjobban úszó állat: 30—60 kilométeres sebességet is elér. Az úszó állatok vilá­gában hatalmasnak mondható sebesség magyarázata nem­csak „áramvonalas profiljá­ban” van, hanem újabb kuta­tások szerint a delfinbőr szerkezetében is. Valószínűleg a delfin szivacs-szerűen ösz- szenyomható bőre az oka an­nak, hogy jelentős mértékben csökkenteni tudja a mellette elrohanó víztömeg fékező ha­tását. Hajómémökök most az­zal a gondolattal foglalkoz­nak, mi lenne, ha a hajó tes­tét a delfin bőréhez hasonló szerkezetű műanyag habszi­vaccsal borítanák be? ' A „TERMESZALLÓ” MŰANYAG A trópusokon a termeszek előszeretettel pusztítják a po­lietilént. Az ellenük való vé­dekezés világméretű problé­ma, hiszen sok országnak a trópusi vidékekre irányuló ex­portját nagyban gátolják e kártevők. Az ausztráliai Mel- boume-ben most megtalálták a. védekezés egyszerű módját: csiszolóanyagot (szlliciumve- gyületet) kevernek a polieti­lénbe, fenolgyantákba. PVC-be és a többi műanyagféleségek­be. A csiszolóanyagok jelen­léte — a tapasztalatok szerint — „elveszi a termeszek étvé- gyát'i a műanyagoktól.

Next

/
Thumbnails
Contents