Dunántúli Napló, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
Az öreg napja... ki, hogy az a ״is csibész még fütyülni sem tud... És már udvarolni akar. Vannak dől- gok, amelyeket nagyon nehéz megérteni. Egyszer régen, egy tavaszi reggelen az a szobor leszállt az állványáról, idejött hozzá, il- lemtudóan meghajolt, meghajolt (!) és kért egy előfizetéses szelvényt. Meg egy töltőtől- lat, hogy ki is tudja tölteni. Nagy csődület támadt, de hát ezen ugye nem is lehet cső- dálkozni. — És kifizette legalább a szelvény árát? Nagyvonalúan legyint, csak nem hiszem, hogy elfogadta tőle. Hiszen még egyáltalán nem volt biztos, hogy nyerni fog vele. — Maga értelmes ember, jólesik magával beszélgetni. Vagy egy félévvel ezelőtt járt ide egy hely- re kis asszonyka. Szó ami szó, benne volt ő is a korban, de amúgy mindene megvolt. Olykor még uzsonnát is hozott a szegény özvegyembernek ... Aztán megtudta, hogy neki családja van, azóta nem jön. Hogy mi- ért? Lehet, hogy beteg. Az könnyen meg- lehet, hogy beteg. Ha tudná a címét, fel- keresné. Előveszi régimódi ezüst zsebóráját, felkafc- tintja a fedelét. Elé szokott jönni a lánya, egymásba karol- nak, és beszélgetve mennek haza. A lánya nagyon szeret beszélgetni. De most már kár várni tovább, valami közbejöhetett neki is. Egész biztos közbejött neki valami. KÉRI TAMÁS kitartott mellette, amíg élt, pedig ugyancsak ritkán látták egymást. Szegény, elhalt mellő- lük. Tizenöt éve. ö gyászolja egyedül. Szavaival ellentétben csöppet sem érzéke- nyül el, csak rögzíti a tényeket. Mindig más tényeket Ott, az a magas, kopasz férfi régi ismerőse. Amikor a fejére borította a szenet, még sűrű, fekete haja volt. A rendőrök felforgatták a hajót megtalálták az árut is, de az ő emberét nem. Pedig ott kuksolt a kazánházban, tőlük néhány méterre. A szén alatt. Ozsváth bácsi nemcsak azért drukkolt, hogy meg ne talál- ják valahogy, de meg is fulladhatott volna. Szerencsére jó nagyszemű szén volt. Békebeli. A rendőrök is békebeliek voltak. Most meg ez a rendőr, ez a magas, ko- pasz férfi. Azért jár civilben, hogy ne tudják róla. Ilyen a beosztása... Mindig nála veszi a szelvényt, és megígérte, hogy ha nyer, ajándékoz neki egy motoros csónakot. Nincs annál jobb, mint a víz közepén horgászni. Motorossal. Az nagy tévedés, hogy a halak süketek! Ha valaki szépen fütyül nekik, úgy köréje gyűlnek, mint cigány köré a násznép. A la- kodalomban, Az unokája sem hitte, míg az- tán kivitte őt a víz közepére, akkor derült todik elemit. Szereti hallgatni a meséit és büszke a nagyapjára. ö meg mesél neki... A szirénekről, akiket befogtak fedélzetsöprésre valahol délen, úgy mozgatták halfarkukat, mintha padlókefélő lenne, ők meg harmonikáztak hozzá, mindig gyorsabban persze. És a rettenetes vihar, mely a Cordilleráknál érte utol őket! Az emeletes hullámok völgyében nemegyszer feneket értek. Gumival vonták be a hajó al- ját, hogy idejében visszapattanjon ... Ravaszul rámpillant, mintegy felmérve a hatást. Látja, hogy szemem sem rebben, ak- kurátusan bólint. — Magából jó tengerész lehetett volna. A ׳׳yerek apja kikérte magának, hogy ilyen hülyeségekkel traktálja a fiút. Persze, bánya- lakatos, életében nem látott tengert... ő tizenkét éves korában már hajóinas volt. Amikor Mohácson, a szülővárosában horgony- zott a hajó. akkor is neki kellett őrségben állni, az öreg matrózok mentek a lányok után. Most meg már az a taknyos is udva- rol... Fejébe vette, hogy feleségül veszi a szomszéd kislányt. Ki hallott már ilyet ebben a korban. Neki nem voltak nőügyei, mégis felnőtt. Megnősült, tisztességes, dolgos lányt vett el, Mindenki a* hihetné, hogy Ozsváth bácsi azért járja naphosszat a lakásokat, üzleteket, eszpresszókat és azért ajánlgatja a lottószel- vényeit, mert kevés a nyugdíja. De én tu- dom, hogy nem így van. Beszéltem vele. Egész tisztességes összeget kap a MAHART- tói, csakhát kell valami, amivel elfoglalja magát, bele is őrülne, ha tétlenül várná az ebéd, a pépes vacsora idejét. Nem tudja ren- desen megrágni az ételt. — Skorbut? — kérdezem, hogy a kedvé- ben járjak, de csak mosolyog tudatlanságo- mon. Skorbutot nem lehet kapni a Dunán, az idő végzett fogaival. Egy szelvényen húsz fillért keres, ebből ép- pen a szivarra való lenne meg, de a dohány- zástól is eltiltotta az orvos. Néha vesz cső- kóládét az unokájának, aki minden pénteken érte jön, és akkor sétálnak egyet. Itt szokta várni a városi forgatag közepén, nézelődik addig, mint a nők Alexandriában, akiket hajó álláskor, ráérő idejükben látogattak. Vagy nem is Alexandriában? Már nem emlékszik. Közvetlenül az újságos standja mellett vá- rakozik, mindig mondogatja neki: ״Nem jó üzletember maga! Hallja, hogy kiabálok egész nap, ez a rekedt a rendes hangom... Maga meg csak áll, mint egy megroggyant faszent, így nem lehet kereskedni.” Úgy látszik, ma nem jön a gyerek, talán benntartották őket az iskolában, igen, egész biztosan benntartották. Különben remek fickó! Most végezte a haTORKOS ILDIKÓ: MEISSEN — Amit mondtam, mondtam. Egyszer így látja az embér másszor úgy ... Tereferéltek mindenféléről a műhely mélyén, azután Latinek megkérdezte: — Mi dolgod van Kázmérral? — Üzleti ügy. — Kilyukadt talán a fürdőkályhád? Cibula ravasz, lapos pillantással válaszolta: — A zsebem, komacsek... azt kell kitömni. Bőröndjéhez nyúlt. — Egy kis anyagot hoztam. Felpattintotta a zárat, a bőrönd szétnyílt. Csupa-esupa jénylő lemezkék voltak abban. A kis szereidében gyártanak ilyeneket. — Hát ez mi? — kérdezte iMtinek, noha jól látta a sok- sok gyári árut. — Mondtam már. Anyag. Kázmér úrnak. Beszéd közben vigyorgó arca elkomolyodott, észrevette, hogy Latinek meredten bámul rá. — Kázmér nem szólt? — Miről? — Hát... az üzletről — szólt Cibula, majd kedélyes*edve tette hozzá: — Ne tettesd magad, komacsek! T atinek nézte a temérdek lemezecskét. Tehát Cibula volt a szarka. A bánatosképű öreganyját neki! Há- rom éve nem tudják elcsípni. Mert ki is gyanakodna Cibula szaktársra, amikor csöpög belőle a méz-máz, 3 amikor a gyűlésen tiszteletteljesen krákogni kezd, mindenki tudja, hogy Cibula szólásra készül. Ám hatineket háromszor is kihallgatta a rendészet, a gatyáját is kirázták a portán. Panaszkodott is az igazgatónak, de az is sandán felelte: ״Magának vagány híre van, Latinek.” Hol a lemezecskéket, hol Cibulát nézte, aztán gurgulázó, görcsös nevetés szakadt ki belőle. — Jól befűztél mindenkit, apuskám! Cibula ezt dicséretnek vette, kezét kissé széttárta, mini aki azt mondja: ״az ember igyekszik". De amikor a nevetés még görcsösebb lett, megremegett a bőrönd a kezében. Hiába lépett féllépéssel hátrább. Latinek tenyere erőteljesen csat- tant az arcán. A lemezecskék a betonpadlóra hullottak, Cibula lassan hátrált kifelé, egyik kezében a nyitott bőrönd, a másikban a kalap. mánynak ezt a népellenes isszeesküvését, hatalmas üntetéseket rendeztek. 1917. iprilis 20-án Petrográdban íöbb mint százezer ember tüntetett a jegyzéket aláíró burzsoá miniszter, Miljukov és a háború ellen. A Bolsevik Párt Központi Bizottsága ugyanazon a na- pon határozatában rámuta- tott, hogy a dolog lényege nem egy-két miniszter le- váltása. A háborút meg- szüntetni csak akkor lehcc, ha a hatalmat a szovjetek veszik kezükbe. Másnap még nagyobb tömeg tüntetett Petrográd utcáin, most már a ״Minden hatalmat a Szov- jeteknek!”, ״Vesszen a há- ború!”, ״Le az Ideiglenes Kormánnyal!” jelszavakkal Moszkvában, Kijevben, Har- kovban és más nagyváro- sokban tüntetések zajlottak le. T?z az áprilisi tüntetés l j volt az első tömeges megmozdulás február óta, amely már mutatta a törne- gek bizonyos szemberfordu- lását az Ideiglenes Kor- mánnyal. Ennek hatására a burzsoázia kizárta a leg- reakciósabb minisztereket a kormányból. Május 6-án burzsoá—eszer és mensevik miniszterekből koalíciós kor- mány alakult. Az Ideiglenes Kormány válságát a törne- gek forradalmi fellépése vál- tóttá ki, de a burzsoázia ezt is a tömegek félrevezetésé- re akarta kihasználni, mint- ha a koalíciós kormány bal- ratolódást jelentene, ugyanFebruártól októberig A forradalmi harc útján ként mutatta a bolsevikok- nak és a tömegeknek a jár- ható utat. Az 1917 április és július közötti történelmi szakasz az oroszországi forradalom egyik drámai időszaka —■ amelyben a szembenálló két erő között éles küzdelem bontakozott ki a kettős ha- falómnak saját javára tör- ténő megszünetéséért. Az erősödő felvilágosító munka láttán a burzsoázia a bolsevikok elszigetelését, a bolsevikokkal való leszá- molást tűzte ki fő felada- tául. A féktelen uszításban a bolsevikok békeköveteié- sét a német érdekek védel- mezésének, a forradalom, a haza érdekei elárulásának tüntette fel, a pártnak a nyolcórás munkaidő követe- lését pedig felhasználta a frontkatonák és a lakosság, elsősorban a munkásosztály- lyal való szembeállításra Eközben titkos kapcsolatot teremtett nyugati szövetsé- geseivel és 1917. április 18- án a nyugati hatalmakhoz küldött hivatalos jegyzék- ben kötelezettséget vállalt az imperialista háború to- vábbfolytatásához. Amikor a tömegek megtudták a korA ״Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszó tehát a kettős hatalom megszűnteié- sének, a munkások és pa- rasztok ״tiszta” diktatúrája megteremtésének és a szó- cialista forradalomba való fokozatos átmenetnek a jel- szava volt. A szocialista fór- radalomba való átmenetnek olyan mértékben és olyan ütemben kellett végbemen- nie, amilyen mértékben és ütemben a bolsevikok meg- nyerik a tömegeket és ke- zükbe veszik a szovjetek ve- zetését. A forradalom békés fejlődésének ezt a lehetősé- gét azonban nem téveszt- hetjük össze a ״békés bele- növés” opportunista elméle- tével. Lenin tanítása nem a kapitalizmussal való kibé- külés, nem a kapitalizmus megjavításának, hanem a kapitalizmus forradalmi megdöntésének, a proleta- riátus diktatúrája megte- remtésének feladatait tar- talmazza. A forradalom — számos külső és belső té- nyező összejátszása folytán kialakult — erőviszonyai következtében a fegyveres felkelés véres áldozatai nél- kül is végbemehetett. Az ״Áprilisi tézisek” iránytűA z áprilisi tézisek meg- ^ jelenése után a bol- sevikok• feladata a munkás- osztály többségének megnye- rése, a kispolgári pártok po- litikájának szétzúzása volt; megértetni a munkásokkal, hogy a mensevikek és az eszerek pártja pusztulásba viszi a forradalmat; meg kellett bontani a burzsoázia és a parasztság osztály együttműködését, tömöríteni a tömegeket a szovjetek kö- ré, bolsevik befolyásolást, a szovjetek bolsevik vezetését biztosítani. Fel kellett szá- molni a kispolgári illúziókat a munkásosztály soraiban az Ideiglenes Kormány vonat- kozásában is, amely nem al- kalmazhatott erőszakot a tö- megekkel szemben, hisz en- nek a kormánynak ekkor nem volt még ereje, hogy napirendre tűzze a fegyve- rés leszámolást. Ezek kifejezik a forrada- lom továbbfejlesztésének bolsevik taktikáját. Lenin szerint a forradalmi taktika csak akkor lehet jó, ha nem egyes emberek személyes óhajaira, hanem osztályok pontosan meghatározott ér- dekeire, politikai törekvé- seire, öntudatuk adott fo- kára épül. Katkó István: A hátsó udvarijai! A hol a zöld folyondár lepte be az öreg házfalat, időn- ■/־t ként éles kalapácsütés csattant. Az ól düledező ke- rttése mögül egy őszszakállú kecske dugta ki fejét, egy- kedvűén pislogott az ingujjra vetkőzött emberre. Széles vas- lemezek hevertek a virágbaborult körtefa alatt, a műhely- ajtónál pedig két autógumi támaszkodott a folyondáros fal- hoz. Nyurga siheder közeledett a kerten át, kezében sörös- palack. — Hideg? — Azt elhiszem, Latinek szaktárs — vigyorgott a ka- masz, ádámcsutkája ugrándozott, amikor leste, milyen mo- hón kortyolgat a segéd. A sör habja kiült borostás áliára, hallani lehetett, amint az ital csurog a nyeldeklőjén. Igazán hagyhatna neki is. — Vidd a csap alá — mondta Latinek s nem akarta észrevenni a kamasz vágyakozó pillantásait. A legényke benn a műhelyajtó mögött sietően húzott az üvegből, majd odaállította a festékes, rozsdás vízvezetékbe. Latinek gyomrát átjárta a kesernyés sör, cigarettát sze- dett elő, rágyújtott. A bakon öreg hullámlemez feküdt, fa- kalapáccsal rávert, s közben dudorászott. A siheder benn matatott a satupadnál, néhány elgörbült kampószeget egye- nesitett. — Te, Laci, a góré mit mondott? — Dél körül itthon lesz, Latinek szaktárs. Tárgyalni ment. Latinek elégedetten bólintott. Ma reggel az állomáson találkozott az idősebbik Szabóval. Amikor a peronon egymás mellé kerültek, megkérdezte: ״No, hogy vagy a maszek- nél?” Válaszul megveregette az öreg vállát. ״Aranyéletem van, tata!” Szabó szaki már ugrott is le a megállónál, de lentről visszaszólt: ״Csak meg ne bánd!”... Leoldotta ingét, a nap egyre melegebben sütött. A töl- tésen tehervonat haladt, a nyitott vagonokban piros és sárga vetőgépek sorakoztak. Valahol megszólalt a gyári duda, s Latinek tudta, hogy tíz óra van. Az üzemben most früstö- kőinek. Bekapják a zsíros kenyeret, aztán iszkiri tovább. Ö meg, ha kedve támad, bármikor kibonthatja az elemózsiás csomagot, leülhet a ház tövébe, komótosan falatozhat. — Laci, gyere csak! A siheder lomhán kibújt a műhelyből, mutatóujjával kis vaskarikát pörgetett. — Mondd csak, hány éves az anyád? Laci abbahagyta a pörgetést, máién nézett a zömök emberre. — Mért kérdi? — Csak úgy... A lottóhoz kell az ötödik szám. A siheder vállát vonogatta. — Azt hiszem negyvenöt, de az is lehet, hogy ötvenegy. A lakatossegéd legyintett. — Eridj a pokolba, még ezt sem tudod? T/־alaki belökte az utcai kaput, azután léptek zaja hal- ' látszott. Korán végzett a góré — gondolta Latinek 1 messze pöccentette a cigarettacsutkát. Amikor a jövevény odaért a hátsó udvarhoz, megismerte. Hiszen ez Cibula, a kis szereidéből. Barna kalap volt rajta és esőkabát, mintha ebben a forróságban is fázna. Rövid pillantást mért a baknál álldogáló emberre, kalapja komikusán felcsúszott a homlokára. — Te itt melózol? — Áhá — szólt Latinek és lóbálta a fakalapácsot. — Kázmér úr? — Délre itthon lesz. Bámulták egymást, Cibula a cigarettás csomagot nyúj- tóttá a másik felé. — Keresel? ■— A magam pénzét. — A vendég krákogott. — Többet, mint nálunk? — Azt elhiszem! Cibula zsebkendőjével törölte verejtékező homlokai. — Okosan csináltad. Mondtam én neked ... Latinek nem válaszolt rögtön. A fakalapácsot egyensú- lyozta a tenyerében, majd ledobta a hullámlemezre. A zajra Cibula megrezzent. — Mit mondtál, te? — mutatóujjával a homlokát ko- pogtatta. — Nem vagyok süsü, mindenre jól emlékszem. Bólogattál Bodonyinak ezzel a kugli fejeddel. Zsigának még •ct is dumcsiztad, hogy nem kár értem... t I * '4
