Dunántúli Napló, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
Nachbaren an der Donau Beszámoló a Bécsi Ünnepi Hetek magyar vonatkozású eseményeiről leghíresebb tenor Nicolai Gedda. Nos, minden sze- rénység nélkül elmondhat- juk, hogy ezeknek a világ- sztároknak valóban szuper- színvonalon mozgó vendég- szereplésével teljesen egyen- rangú volt Eck Imre és két szólótáncosának fellépése a Theater an der Wienben. A rendező Rudolf Hartman mindent a világhírű éneke- sekre és Eckre épít. Talán kissé túlzott ez a megálla- pítás, de tényleg úgy érződik az előadáson, hogy alig-alig van rendezve. Igaz, hogy kevés a szereplő, alig van történés, minden a gyönyö- rű zenének és a nagyszerű énekeseknek van alárendel- ve. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy Haydn zenéről van szó, akkor tény- leg igazat kell adnunk a Koner Zeitung kritikusának, hogy nagy bátorság kellett ahhoz, hogy az egészen egyé- ni és modern Eck elvállalja egy barokk-opera koreográ- fiáját. Nos, a nagy siker Ecket igazolta. A kétségkí- vül modern, mai hangvéte- lű koreográfia szervesen, szépen, lényegileg illeszke- dik bele az együttes képbe, kiegészítője a zenének és az éneknek, sőt nélküle az erő- sen statikus, konzervatív rendezés következtében az egész opera inkább egy oratóriumi előadáshoz ha- sonlított volna. Kár, hogy Sutherland művészi félté- kenysége miatt az első rész- bői ki kellett hagyni egy nyolc perces lírai duettet, pedig a főpróbán ez aratta a legnagyobb sikert. Bretus és Tóth mindenesetre kár- pótlást kaptak, a második rész furulyatánca után, amely kétségkívül az egyik fénypontja volt az előadás- nak, még akkor is, ha a Metropolitan tagjának igen magas színvonalú, csodálatos operaáriájához hasonlítjuk. A magyar sajtó elég sok- oldalúan foglalkozott Az em- bér tragédiájának bécsi elő- adásával. A Népszabadság alaposan elemző és polemi- záló cikke lényegében mu- tatta meg, milyen problé- mákat hozott felszínre a Tragédia bécsi átköltése, és bemutatója. Az egyik bécsi újság, a Kurier Egy színda- rab tragédiája cím alatt írt kritikát erről az előadásról és végső konklúzióként csu- pán ennyit ír: nem komo- lyan venni, gyorsan elfelej- teni. Az ember Bécsben megszokja, hogy az újságok az első pilanattól fogva el- szakíthatatlanná válik. Na- gyón nehéz — írja az Abend Zeitung — egy ilyen kiasz- szikus művet úgy színpadra állítani ma, hogy megőrizze történeti ízét, jellegét, han- gulatát. Ecknek ez látszólag nagyon könnyen sikerült.” És ha már az Abend Zei- tungnál tartunk, hadd idéz- zem azokat a sorokat, ame- lyeket magáról Eck Imréről írt: ״Ilyen koreográfus te- hetséggel Czuzankó óta nem találkozhattunk. Becs az utóbbi években többször is találkozóhelye volt a keleti balettreménységeknek. Az eredmények sajnos szeré- nyék voltak, mert az igazi koreográfus tehetségek igen ritkák. Egy generáció nem tud többet felmutatni fél- tucatnál. Nos, bátran állít- hatjuk a Pécsi Balett műso- ra alapján, hogy Eck egy ezek közül a ritka tehetsé- gek közül.” Jellemző egy kicsit és szokatlan is aho- gyan Gombár Judit jelme- zeiről ír: — ״Gombárhoz hasonló szép és ízléses kosz- tümöket mikor láthattunk Bécsben? Ha én igazgató lennék, már éjjel egy óra- kor szerződést kötöttem vol- na vele. A Balett Sopianae fellépése jelentette az Un- népi Hetek fénypontját. Sen- ki sem vonhatja ezt kétség- be, aki megnézte őket és tapsolhatott nagy sikerük- nek.” Kijutott az elismerés a balettkarnak és a szólis- táknak is. A Volksblatt így ír: ״Bretus, Tóth, Stimátz, Uhrik kitűnő táncosok, él- ményszerű játékot nyújtót- tak.” Végeredményben mind a koreográfiák, mind az előadás, a balett össz- munkája, mind pedig a be- mutatott balettek zenéje kü- lön-külön is, együttesen is komoly sikert aratott. Pécsiek a világ- sztárok között Eck Imre és a Pécsi Balett két szólótáncosa, Bretus Mária, Tóth Sándor még egy jelentős sikert aratott az Ünnepi Hetek során. Haydn most megtalált utol- só operáját, az Orfeót az Ünnepi Hetek keretében ala- kult Fesztivál Együttes pa- rádés szereposztásban, olyan világhírű művészek felvo- nultatásával mutatta be, mint a koloratúrszoprán Joan Sutherland, az egyik igen magas fokú koncent- rációra van szükség. Már- pedig általában az összes bemutatott tánc, de külö- nősen Maros Rudolf zené- jére írt öt stúdió lényegé- ben nem fejez ki konkrét történést, a koreográfus nem segíti azzal sem a táncost, sem a nézőt, hogy elképze- léseit ״tárgyiasítja”, csupán egy a zenéhez hasonló asz- szociációs rendszert épít ki, szabadon élve a zene értei- mezési, koreografálási lehe- tőségeivel. Eck koreográfiái az asszociációk halmazát kényszerítik a közönségre, amelyekből inkább megsejt- jük, mintsem tudatunkkal felfogjuk, hogy ezek külön- külön és együttesen is az élet egy-egy darabját, je- lenségét, villanását akarják kifejezni, pontosabban azt, hogy az élet általában érzé- sekből, reagálásokból, szituá- ciókban való viselkedésből áll, de arra nem vállalkozik sem Maros, sem Eck, hogy ebből bármilyen követkéz- tetést is levonjon, hogy va- lamilyen eszmei mondaniva- lót kifejezzen. Amikor az öt stúdió, és ezzel együtt a cső- dálatosan szép est befejező- dött, mégis úgy éreztem és a Bécsben szokatlanul hosz- szantartó lelkes tapsból kö- vetkeztetve, a közönség dön- tő többsége is úgy érezhette, hogy a Pécsi Balett olyan mélységeit, szektorait mu- tatta meg az életnek, ame- lyekről eddig nem volt tudó- másunk. A többi tánc fogadtatása vegyes volt. A Pécsett is- mert Etűdöket, valamint a Négy miniatűrt a Wiener Zeitung például lehúzza, azt kifogásolva, hogy a négy mi- niatür koreográfiái nyelve nem egységes, a zene nem mindig halad együtt a tánc- cal, csupán a Mónódiát di- cséri, amelyben zseniális momentumokat fedez fel, kiemelve Tóth Sándor re- mek táncát. Az Abend Zei- tung viszont valósággal ára- dozik az Etűdökről. ״Amikor felment a függöny, szinte felvillanyozó látványt nyúj- tottak a pécsi táncosok vilá- gos, sötétkék, lilaszínű trikó- bán. Néhány mozdulat, ha- nyagnak tűnő, könnyed kéz és fejmozgások és pillanatok alatt kialakul előttünk egy klasszikus balett rituáléja. Mindez persze csak sejté- sekben, érzékeltetésben, de mindenképpen úgy, hogy a tánc és a néző kapcsolata rák képzőművész is. Számos előadás, filmbemutató égé- szíti ki az Ünnepi Hetek programját, többek között a XX. század magyar muzsi- kájáról, Kodály, Bartók mű- vészeiéről. Számunkra az Ünnepi He- tek méreteiben talán legki- sebb, de a rendező szervek és a bécsi sajtószervek által is nagyon fontosnak tartott program volt az úgynevezett éjjeli stúdió, amely fiatal művészeti csoportok kísér- leti műhelymunkáját fűzi csokorba. A Pécsi Balett mellett egy színdarab és egy opera, egy jazz-est és a san- zon-est szerepelt a stúdió műsorán. Ezeket ״Avant- garde a dunai térségben” címmel ajánlja a műsorfü- zet és már eleve úgy szer- vezte, hogy elsősorban a szakma számára szóljon, ezért minden ilyen bemuta- tó este 11 órakor kezdődött. A Pécsi Balett — Balett Sopianae néven mutatkozott be Bécsben. Nagy érdeklő- dés és várakozás előzte meg ezt a bemutatót és bár ezen a napon a balettszak- mában ez volt a harmadik bemutató, telt ház, élénken figyelő és mindenre gyorsan reagáló közönség fogadta a pécsi táncosokat. A Die Bühne, a legnagyobb oszt- rák színházi szaklap az Ün- népi Hetek programját is- mertetve igencsak megváló- gáttá, hogy kikről ír egyál- talán előzetesen, de a pécsi balettet külön is kiemelte, hangsúlyozva, hogy a ma- gyár határokon kívül is egész Európában ismert és elismert, tehetséges /fiatal művészekből álló balettkar- ról van szó. A programfüzet úgy ajánlja őket, mint egy modern balettegyüttest, amely a klasszikus táncstí- lus és a modem táncirány- zatolc szintézisére törekszik, egészen sajátos, új kifeje- zési móddal és iigen magas színvonalon. ״Eck ritka tehetség” Modern balettet, absztrakt balettet táncolni éppúgy ne- héz, mint azt egy egész es- tén — különösen éjfél után — elviselni. Amikor minden mozdulatnak, arcrebbenés- nek külön jelentősége van és sem előbb, sem utóbb nem jeleníthető meg, csak az adott pillanatban, akkor !951 óta immár hagyatnányosan minden évben meg- rendezik a Bécsi Ünnepi Heteket, amely lényegében összegezi a kulturális évad mindén jelentősebb eredmé- nyét és lehetőséget teremt am, hogy külföldi művé- ■zek, együtteseit meghívásé- val összehasonlításokat is lehessen tenni. Annak eile- nére tehát, hogy tavaly is több mint egymillió néző látogatta az Ünnepi Hetek programját, elsősorban nem idegenforgalmi rendezvény- sorozatot jelent az Ünnepi Hetek, hanem az egész szín- házi, művészeti kulturális évadot értékelő nemzetközi fórumot. Ebben az évben a szomszédok a Dunánál — gondolat jegyében jugoszláv, cseh, magyar vendégeket hívtak meg, Gazdag program A* ünnepi Hetek közép- pontjában idén is operafesz- tívál áll. Négy ország két operája, a zágrábi, brünni, prágai, budapesti és a bécsi operák igen széles reperto- árral szerepelnek: a kiasz- szikus bécsi opera épp úgy helyet kap a programban, mint Smetana, Janaczek vagy Bartók, vagy mint a zágrábiak expresszionista balettje, a műsorfüzet sze- rint avantgardistának jel- zett Pécsi Balett. A színházi fesztivál hasonlóan az opera- házihoz, igen sokoldalúan gyűjti csokorba Duna-menti népek színházművészetének legjelentősebb alkotásait. Különösen örvendetes, hogy például az Ember tragédiá- ját a bécsi Burgtheater együttese mutatja be, sőt a Bécsi Kamara Színház szintén magyar szerzőtől, — Molnár Ferenctől mutatja be a Hattyút. A hangver- seny fesztivál idén elsőíz- ben összegezi egy önálló cik- lus keretében a nálunk is jól ismert Gusztáv Máhlernek zenei életművét, a legki- válóbb bécsi, berlini zene- karok előadásában. A kü- lönböző koncertek során Mo- zart, Bartók, Kodály, Sme- tana legismertebb zenekari műveit itt élvezheti a bécsi hangversenyközönség, kive- szik a részüket a fesztivál műsorából a templomok is, híres kórusaik, orgonamű- vészeik, az egyházi zeneiro- dalom magyar remekeit szó- laltatják meg. Beethoven C-dúr miséje, Kodály Missa brevis-e. Számos kiállítás gazdagítja továbbá az Ünne- pi Hetek programját, köztük a XX. század múzeumában a Derkovits kiállítás, a 600 éves bécsi aranyművészet ki- állítása és az Albertamban a Magyar Nemzeti Múzeum 120 válogatott grafikája. Ki- állítótermet kapnak a szlo- vén grafikusok, több jugo- szláv, csehszlovák és osztegymásnak homlokegyenest ellentmondóan, bár nem is mindig komolyan írnak egyes dolgokról. Nyilván, hogy egy ilyen nagy vál- lalkozást nem lehet nem ko- molyán venni. Már csak azért sem, mert 33 évi szü- net után került újra bécsi színpadra a Tragédia, mint- egy szimbólumaként annak, hogy az osztrák—magyar jó- szomszédság végre elmozdult a korábbi holtpontról. Nagy élmény Ma már világszer- te az a törekvés, hogy a vi- lágirodalom nagy klasszikus alkotásait ״átmentsék”, ért- hetővé tegyék, modernizál- ják anélkül, hogy lényegét, tartalmát megváltoztatnák. Modernizálják a nyelvezetet, nem egyszer a struktúrát, sok esetben még az eszmei mondanivalót is és ez bi- zony nagyon nehéz feladat. Ulrich Elfurt professzor már a Faust rendezésekor is be- bizonyította, hogy bátor e tekintetben. Nos, erről a bá- torságáról a Tragédia szín- rehozásában is meggyőzött bennünket. Bátor volt azzal, hogy a Mohácsi-féle jól be- vált fordítást félretéve Ru- dolf Henz utánköltését vette alapul, vállalva azt a ve- szélyt, hogy esetleg egy fór- dítás kivonatát kapja meg. Bátorság kellett ahhoz is, hogy ezt a megzenésített Tragédiát egészen modem, jazz-zenével kísérje, hogy Ádámmal, Luciferrel, Évá- val sanzonokat, songokat énekeltessen. Ezek után már meg sem lepődött az ember azon, hogy Lucifer és Ádám űrhajós sisakkal a fejükön léptek színpadra az új je- lenetben. És hogy végered- ményben az egész játék szinte teljesen üres, nézőtér felé lejtő színpadon játszó- dott le, amely fölé egész ferde szögben egy fehér kör- vászon hajolt. A vászonra mindig az adott jelenetre legjellemzőbb építészeti alkotást, például egy pira- mist, katedrálist vetítettek. A szereplők trikóban, mini- málisra stilizált és mért jel- zésszerű jelmezekben ját- szották végig az előadást. A tendenciák nem mindig mutatkoztak egész becsülete- sen. Különösen a francia forradalmi jelenetben és a falanszter ábrázolásában mutatkozott éz meg, ame- lyeknek nem is titkoltan bántó éle volt számunkra. Mégis, mindezeket egybe- vetve, nagy élményt, örö- möt jelentett valamennyiünk számára, akik az Ünnepi Hetek első részében részt- vehettünk a magyar művé- szét széleskörű, színvonalas és nagy sikert hozó bécsi bemutatkozásán. VASVÄRI FERENC tüntetést kell szervezni a reakció és a terror ellen. Több mint félmillió ember vonult az utcára. A kor- mány a szuronyokhoz folya- modott, s a város több pontján tüzet nyitottak a tüntetőkre. Ennek alapján július 9-én a Szovjetek Központi Vég- rehajtó Bizottsága kijelen- tette, hogy az Ideiglenes Kormány a forradalom meg- mentője és a hatalmat ön- ként átadta a burzsoáziá- nak. A szovjetek a burzsoá kormány függvényeivé vál- tak és ezzel Oroszországban vége szakadt a kettős ha- talomnak. Nem volt többé lehetőség, hogy a polgári demokratikus forradalom fo- kozatosan, békés úton mén- jen át a szocialista forrada- lomba. Ilyen helyzetben a forradalomnak vissza kellett vonulnia, ki kellett térnie az ellenforradalom csapásai elől. A tömegeknek fel kel- lett készülniük, hogy a búr- zsoá erőszakra proletár erő- szakkal válaszoljanak. A véres munka elvégző- ־r*־ se után a burzsoázia elwepétt a mensevikek és eszerek spanyolfala möeül, s július 24-én az eszer Ke- renszkij elnökletével új, koa- líciós kormány alakult. A bolsevikok számára meg- kezdődött a burzsoázia dik- tatúrája fegyveres felkelés útán való megdöntésének előkészítő, történelmi idő- szaka. Právitz Lajos ellenforradalom leplezőinek, hanem az ellenforradalom végrehajtóinak szégyenletes szerepét vállalva magukra. Ostromállapotot rendeltek el Petrográdon és a ״rend” fenntartását az ellenforra- dalmi ka.tonai klikkekre bíz- ták. Az ellenforradalmi tisz- ti bandák szétrombolták a bolsevik ״Pravda” szerkesz- tőségét és nyomdáját, le- fegyverezték a Vörös Gár- dát és vérfürdőt rendeztek a tüntetők között. Leninél- len elfogató parancsot ad- tak ki. Lenin kénytelen volt illegalitásba vonulni. A burzsoázia régen ké- szült erre a leszámolásra, melyhez hadapródiskolás és reakciós kozák csapatokat rendelt Petrográdra s hata- lomrajutása óta először al- kalmazott erőszakot a mun- kások ellen. Kedvező volt a burzsoázia számára, hogy ezt a piszkos munkát a mensevikekkel és eszerekkel hajtathatta végre. A febru- ári forradalommal kikény- szerített demokratikus sza- badságjogok megszűntek. Is- mét bevezették a hátország- bán és a fronton a halál- büntetést. A tömegek elkeseredése, a háborúval szembeni gyűlő- lete az eddigieknél is ma- gasabb fokra emelkedett. A bolsevik párt élére állt a tömegmozgalomnak, de hangsúlyozta, hogy még nem érkezett el az ideje a hata- lom megragadásának. A párt kiadta a jelszót, hogy Pé- tervárott július 4-én békés a sovinizmus óriási mérték- ben megerősödött és a ka- tonai hatalom (s követke- zésképpen az államhatalom is) egy bonapartista katonai banda kezébe került, más- részt pedig együttjárt vele az áttérés a tömegek elleni erőszakra, az internaciona- listák üldözésére, az agitá- ció szabadságának eltörlésé- re, a háború ellenzőinek le- tartóztatására és agyonlőve- tésére” írta Lenin a ״Fór- radalom tanulságai” című cikkében. Így történt. A kormány csapatai a fronton vereséget szenvedtek és a kormányzat ezért minden felelősséget a bolsevikokra igyekezett há- rítani azzal a céllal, hogy jogokat szerezzen a bolse- vikok üldözésére, szétzúzza azok vezérkarát. Az ese- mények hírére a tömeges tüntetések sorozata zajlott Petrográdon, és más nagy- városokban. A tüntetések olyan nagyméretűek, olyan forradalmiak voltak, hogy a burzsoá miniszterek kényte- lenek voltak lemondani. A koalíciós kormány megbu- kott. "p'ebruár óta már másod■*־ szór alakult ki olyan helyzet, amely lehetővé, de parancsolóvá is tette, hogy a szovjetek az egész hatál- mát a kezükbe vegyék. Az áprilisi válság idején az eszer—mensevik vezetők megmentették a burzsoázia hatalmát. Most ugyanezt tét- ték, csak sokkal nyíltabban, nem egyszerűen a burzsoá sevikok ellen felhasználhassa és megszilárdítsa a kong- resszus elnökségének hely- zetét. A bolsevikok azon- bán legjobb agitátoraik ré- vén a tüntetést hatalmas forradalmi demonstrációvá kívánták alakítani. A kom- munisták jelszavai voltak: ״Le az ellenforradalommal!’־ ״Le a tíz kapitalista mi- niszterrel!” ״Minden, hatal- mát a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjei- nek!” Ez a tüntetés döntő jelen- tőségű volt a forradalom to- vábbfejlődése szempontjá- ból. Félmillió ember, mun- kások, katonák vonultak Pé- tervár utcáin. A forradalmi ezredek, a Vörös Gárda egységei zárt sorokban me- neteltek a tüntetők között. A békés felvonulás célja a kormány figyelmeztetése és a forradalom továbbvitelére való kényszerítése volt. Lét- száma és jelszavai azt mu- tatták, hogy a tömegek kéz- dik felismerni az Ideiglenes Kormány ellenforradalmi jellegét és a szovjetek ha- talmának szükségességét. A kormány, hogy elke- rülje teljes vereségét és megtarthassa a hatalmat, végső lépésként arra szánta magát, hogy támadást indít a fronton. ״Az offenzíva ténylegesen azt jelentette, hogy a tőkések érdekében a dolgozók óriási többségének akarata ellenére felújítják a háborút. Ezért ezzel az of- fenzívával elkerülhetetlenül együttjárt egyrészt az, hogy kezébe kerítse a hatalmat, és forradalmi erőinket a ma- ga polgári törekvései útjára irányítsa, úgy találjuk, hogy ő, mivel nem fejezi ki a forradalmi nép egész aka- rátát, távolról sincs hivatá- sa magaslatán, és ez okból, miközben teljes bizalmunk- kai csak a Katona- és Mun- kásküldöttek Petrográdi Szovjetjét ajándékozzuk meg, mint amely a népaka- rat igazi kifejezője, kérjük a Katona- és Munkáskül- döttek Petrográdi Szovjet- jét, hogy tegyen meg min- den intézkedést az Ideigle- nes Kormány legsürgősebb eltávolítására az ország kor- mányzásának minden téré- ről, és vegye a hatalmat maga kezébe.” A sorozatos politikai meg- mozdulások közül kiemel- kednek a júniusi tünteté- sek. A ״Pravda” 28-i szá- mában közli Lenin cikkét a Kettőshatalomról. A ״Szol- datszkaja Pravda” első szá- mában megjelenik Lenin ״A katonák és a föld” című cikke. A Szovjetek I. össz- Oroszországi Kongresszusa június első napjaiban a munkások megmozdulásai elleni intézkedésekkel el- árulta, hogy az ellenforra- dalom készülődését fedezi, ahelyett, hogy mozgósítottak volna a munkásokat az el- lenforradalmi erők elleni harcra. A legjelentősebb po- litikai megmozdulás az 1917 június 18-i pétervári tűnte- tés volt. A szovjet kongresz- szus elnöksége hirdette meg a tüntetést, hogy azt a bolakkor a mensevik—eszer ml- niszterek fedezete alatt fo- kozta ellenforradalmi tévé- kenységét. Ennek a néhány napnak fő tanulsága volt, hogy február óta először állt elő olyan helyzet, amikor a szovjetek az Ideiglenes Kor- mány válságát kihasználva, békés úton kezükbe vehet- ték volna a hatalmat, azon- bán a mensevik—eszer ve- zetők megmentették a búr- zsoázia hatalmát. De semmilyen burzsoá manőverezés nem akadályoz- háttá a bolsevikok tömeg- befolyásának növekedését. 1917 májusában a szovje- tekben választások zajlottak le, a szavazatok 25 százaié- kát a bolsevikok szerezték meg, a nagyüzemek üzemi bizottsági választásain pedig 75 százalékos bolsevik több- ség jött létre. Nőtt a bol- sevikok befolyása a szak- szervezetekben is. A mun- kások sok helyen önhatal- mulag bevezették a nyolc- órás munkaidőt és munkás- bizottságokat alakítottak a tőkések ellenőrzésére. A fa- lun a parasztok földfoglaló mozgalma fokozódott. A hadseregben katonai bízott- súgok alakultak. Az orosz és a német katonák barátkoz- tak egymással a frontokon. A hadiflotta matrózai elza- várták a kormánybiztosokat. A ״Rosszija” cirkáló le- génységi gyűlése 1917. má- jus 10-én a következő ha- tározatot hozta: ״Tekintet- tel arra, hogy az Ideiglenes Kormány mindenfelé kísér- létezik, hogy valamiképpen # É 1 \
