Dunántúli Napló, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
gyetlen valóságra és kény־ szerített gondolkodásra. Mint ahogy Kurt Weill rend- kívül népszerű songjai is in- kább arra csábítottak, hogy a Brecht által egész életé- ben gyűlölt polgári színját- szás könnyíacsaró operett melódiáihoz hasonlóan olcsó illúziókat keltsenek, az illú- zió egyidejű lerombolása nélkül. Az előadást vezénylő Paulusz Elemérnek, e szá- mára is idegén műfajban remekül helytállva, sikerült egyes songok; így pl. az Ágyú-dal. vagy a második koldusfinálé telibetaláló, drámai hatását kiéleznie. AZ ELŐADÁS legbonyo- lultabb színészi feladata Holl Istvánnak jutott. Szá- mos remekül megoldott sze- repe után Bicska Maxija is sokrétűségével, elmélyült, de mégis könnyed megformá- lásával ragadta meg a nézőt. Nagyszerűen énekel és mo- zog, helyenként azonban még hátborzongatóbban fé- lelmetesnek kellene lennie, akitől környezete, a banda tagjai joggal reszketnek. Ez talán a banda-tagok hibája is, akik inkább rohangáló, ütődött vagy hencegő hűli- gánok, mintsem nagystílű, soho-beli banditák, akik ke- zében gyorsan kinyílik a bicska és elsül a pisztoly. Mendelényi Vilmos Leprás Mátyás alakításától ugyanis nehéz elvonatkoztatni ko- rábban látott komikus sze- repeit. Sokkal hitelesebb ka- raktert teremtett Karikás Péter és ifj. Kőmives Sán- dór, valamint Bősze György, Győry Emil és Hotter Jó- zsef. Igazabb brechti figu- rának éreztük a Peacock há- zaspárt. Különösen Pásztor Erzsi nyújtott kimagasló tel- jesítményt a részeges Célia szerepében. Ö érzi és tolmá- csolja legmaradéktalanabbul mindazt, ami Brechtben sa- játos és alapvető. Nála a ré- szegeskedés sem csupán a humor olcsó forrása, hanem kitűnő maszkjával együtt Peacockné jellemrajzának, félelmetes ragadozóvoltának egyik ábrázolási formája. ,Iványi József a Koldus-cég tulajdonosának szerepében új oldaláról mutatkozott be. Ha még nem is forrt ki ala- kítása, kezdeti kedélyessége helyenként félelmetes erővé sötétül. Lányukat, Pollyt Farkas Gabi játssza. A sze- rencsés énekes-előadói adott־ Ságokkal rendelkező fiatal színésznő elmélyült szerep- értelmezéssel, néhány sike- rült jelenettel és song-elő- adással ajándékozta meg a közönséget. Haumann Péter Tigris-Brownja látszólag kö- zönségsikert aratott figura, de a mélyebb elemzés olyan engedményeket vet felszín- re, melyek nélkül a jelleg- zetes brechti karakter éle- sebben metszett lenne. Ne- héz feladatra vállalkozott Péter Gizi az elhagyott ked- vés, a bosszúra szomjas Kocsma Jenny tragikummal telített szerepének eljátszá- sával. A megvalósítás jelen- leg még az útkeresés stádiu- mában van. Talán a maszk megváltoztatása és a brechti stílushoz való közelebbkerü- lés hozzásegíti majd a nép- szerű művésznőt a szerep hitelesebb eljátszásához. A népes szereplőgárdából em- lítést érdemel még jól meg- oldott epizódszerepéért Vaj- da Márta, Berczeli Tibor, Fülöp Mihály, Arany Kató, Petőházy Miklós. A KOLDUSOPERA soron- következő előadásain bizo- nyára tovább érlelődik, esi- szolódik, színesedik Brecht érdekes, elgondolkoztató mondanivalója, melynek nem alapvető feltétele a helyenként feleslegesen és bántóan kiélezett, épp ezért tompítandó frivolitás. így e sikeres bemutató méltó be- fejezése lesz az eredmények- ben gazdag színházi évad- nak. - gt >• ״LÁTJÁTOK, milyen köny- nyű lenne az élet, ha kirá- lyi hírnökök mindig érkéz- nének!” — állapítja meg Mrs. Peacock, miután Lón- dón legrettegettebb banda- vezérének, népszerű nevén Bicska Maxinak sikerült so- rozatos gaztettei ellenére is a királynő kegyelmével a bi- tófától megmenekülnie. Per- sze az író, Bertold Brecht egyik hőse. a ״kolduskirály” J'onath'án Jeremiah Peacock révén rögtön• felvilágosít, hogy királyi hírnökök na- gyón ritkán érkeznek, így az életben is ritka az ilyen happyend. A Koldusopera- bán, melyet nagyon találóan neveznek ״a legmegrázóbb vígjátéknak, és mely Brecht világszerte legnépszerűbb alkotása, épp az ilyen hap- pyendes színház illúziókat keltő, pusztán szórakoztatni, elandalítani akaró hatása el- len üzent hadat. Sajátos, minden eddigitől eltérő mű- fajú és mondanivalójú mű- vészeiét épp ezért szokat- lan, bonyolult folyamat meg- közelíteni. Ezért okozott különös örö- met és várakozást a Pécsi Nemzeti Színház elismerésre méltó vállalkozása, hogy színrevigye Brecht első nagy remekművét, az 1928-ban írt ״Háromgarasos operá”-t, melyben John Gay 18. szá- zadi angol író ״Beggar’s Opera”-ját teremtette újjá, Kurt Weillnek a maga ne- mében ugyancsak végletesen újszerű^ songokból álló ze- néjével. Gaynak a maga ide- jében óriási sikerű Koldus- operája egyik legmaradan- dóbb emléke a vásári szín- pad mesterei által megte- remtett népies műfajnak, a komikus operának, mely a nápolyi erédetű operá búf- fával keveredve a barokko- san pátoszos koncertopera paródiájává vált. Brecht ke- zében ez a mag a modern kapitalizmus, a polgári köz- ízlés metsző élességű, zse- niális ötletekkel teletűzdelt, merész bírálatává terebélye- sedett. A PÉCSI NEMZETI SZÍN- HÁZ együttese nagy izga- lommal és lázas műhely- munkával készült fel a szó- katlanul nagy és összetett feladatot jelentő bemutató- ra. Nagyon gördülékeny, jól felépített, üresjáratoktól mentes, hatásos előadást kaptunk, mely Sik Ferenc céltudatos rendezői munká- ját, határozott művészi el- képzeléseit dicséri. Pintye Gusztáv színpadképei és Fe- hete Mária jelmezei is segí- tették abban, hogy a darab és a szituációk invenciózus értelmezésével megközelít- se a brechti célkitűzést. A színpadi cselekménynek a né- zőtérre való kiterjesztése, a II. és III. felvonás fináléjá- nak megkomponáltsága, vagy az I. felvonásban Pol- ly és Maxi idézőjeles, a szentimentális színjátszást kifigurázó kettőse a rende- zői munka értékes csúcsait jelentették. A lakodalmi je- lenet hátborzongató féléi- metességét viszont már ke- vésbé éreztük. Sik nagysze- rű törekvéseinek ugyanis helyenként ellenállt a meg- valósítás korlátozott lehető- sége. Igen erős kísértő búk- kant fel, mely látszólag épp a siker érdekében olyan mű- fajok felé próbálta csábítani az előadást, melyektől a Kol- dusopera teljesen idegen. A királyi hírnökök váratlan érkezésének leegyszerűsített heppyendes hangulata, a bo- hózati elemek túlsúlya ural- kodott el az előadás egészén, a brechti többszólamúság rovására. Ennek következté- ben az előadás jól elszóra- koztatott, olykor megnevet- tetett és ha el is andalított, a híres brechti ״elidegenítő hatás” csak ritkán rázott fel szinte ״hideglelős” módon, ritkán döbbentett rá a keműsorra gondoltak, amely- ben a hangszeres szólistától a szavaiéig mindenki szere- pelhetne, az alkalmilag ősz- szegyűlt nézők előtt. Azok, akik éppen egyik folyó ver- senyszámban sem vesznek részt, éppen nincs más dől- guk, sokszor céltalanul csa- varognak a városban. Más- részt pedig a diákok bizo- nyára szívesen bemutatná- nak tudásukból sok olyan részt is, amely a hivatalos versenyprogramok . során nem kerül műsorra. Esetlég spon- tán verseny-jellege is lehet- ne ezeknek a non-stop mű- soroknak, a közönség (tehát jórészt maguk a diákok) megszavazhatnák, ki szere- pelt legjobban. \z élményszerzés 4 lehetősége Az ilyen kulturális talál- kozó jelentőségét nem lehet pusztán a versenyre leszű- kíteni. Az idei Helikon han- gulata, élénk véleménycseréi, közös játékai, a beszélgeté- sek mind azt bizonyították, hogy a különböző városok diákjai számára nagy él- ményszerzési lehetőség is. Közelebb kerülnek egymás- hoz, jobban megismerik egy- más életét, teljesítményét. Hasznos, hogy felzárkózni igyekeznek a jobbak mellé, hogy megismerik a többiek ötleteit, kezdeményezéseit. Részben ezért, s a még el- mélyültebb, felhőtlenebb ba- rútságok kialakulása érdeké- ben jó tehát, ha a verseny igazán egészségessé, tisztává, a rendezés még átgondoltab- bá válik. Hallania Erzsébet folyamatában. Kisbalázs György a gyermekközössé- gek struktúrájáról, Lőrincz József né az iskola és a szü- lói ház kapcsolatáról érte- kezik. Lóczy László ״A ta- nulók értékelése” címmel írt cikket. A Népművelési Tanács- adó című rovatban irodai- mi összeállítást közöl a ki- advány a november 7-i ün- népségekre. Ez a Művelő- désügyi Tájékoztató legak- tuálisabb anyaga, belőle so- }tan meríthetnek ötletet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá- nak megünnepléséhez. Gaz- dag a ״Könyvespolc” és az ״Ismerd meg Baranyát” cí- mű rovat is. anélkül, hogy ezzel zsúfolt- tá, vagy agyonszervezetté válna. Egy ötlet — első, heve- nyészett formájában — még ezen az idei Helikonon meg- valósult. A pécsi Művészeti Gimnázium képzőművészeti tagozata kezdeményezésére — de más iskolák tanulói- nak a részvétele mellett — rajzbemutatót és versenyt rendeztek. A következőkép- pen,: a Balaton partján, tér- zene mellett, tussal, ecset- tel és nagyméretű, olcsó pa- pírokkal felszerelve > lefele- pedtek a versenyzők, termé- szetesen nagy közönség, lel- kés drukkerek előtt. A diá- kok négy-öt-tíz rajzot is ké- szítettek az eléjük táruló látványról. Délután a főté- ren a gimnázium *falára ki- ragasztották a legjobban si- került rajzokat. A zsűrizést a spontán módon egybegyűlt közönség végezte. (Jutalmak is voltak: a Janus Panno- nius Gimnázium néhány táb- la csokoládét ajánlott fel...) Ez az érdekes, és nagyon nagy közönséget megmozga- tó kezdeményezés véglege- sebb formában megrendez- hető volna a következő al- kálómmal is. Hasonló jelle- gű versengés, és talán olyan rajzolási-festési bemutató is, amelyen az érdeklődők vé- gigkísérhetnék egy kép meg- születésének folyamatát. Jó lenne a nevelési lehetőségen kívül ez azért is, mert a képzőművészet eddig vi- szonylag kis helyet kapott — a zene és az irodalom mellett — a Helikon általá- nos kulturális seregszemlé- jén. Egy másik érdekes ötlet: biztosítani kellene egy tér- met, amelyben versenyen ki- vül minden ottlévő diák sze- repelhetne. Olyan non-stop A Baranya megyei Ta- nács Művelődésügyi Osztá- lyának kiadásában ismét megjelent a Művelődésügyi tájékoztató. A kiadvány ez- úttal igen nagy terjedelem- ben, 162 lapoldalon került a megye kulturális szak- embereinek, pedagógusai- nak kezébe. Címlapját Swierkiewicz Róbert rajzol- ta. Az ״Amire büszkék va- gyünk” rovatban többek kö- zött egy komlói iskola bu- kások elleni harcáról 01- vashatunk. Az ״Iskola és nevelés” rovatban Vastagh Zoltán ír az úttörő szerve- zetekről, pontosabban azok növekvő szerepéről a kor- szerűen szervezett nevelés senyen kívül szerepelt csak, s így természetesen a külön erre az idei Helikonra ala- pított serleget nem kaphat- ta meg. Nem ezzel akarunk vitába szállni, ez természe- tes. De mivel a döntés za- vart okozott, és nem tett jót a diákok közérzetének sem, meg kell jegyezni: a szabályokat a jövőben na- gyón pontosan ki kell dől- gozni, illetve ragaszkodni kell azokhoz. A ,helyzet az, hogy az in- dúló iskolák valóban nem egyformák. Hiszen egészen másképp kell értékelni egy szakmunkás intézetben ta- nuló fiatalt, másképp egy gimnazistát és megint más- képp a művészeti gimnázium tanulóit, akik — vegyük csak a zenei versenyeket! — ma- gas fokon, hivatásszerűen ta- nulnak zenét. Megvan az ilyen differenciált értékelés lehetősége. A képzőművé- szeti pályázaton például a művészeti gimnazisták mun- káit különválasztották a töb- bitói, és saját kategóriájú- kon belül jutalmazták arany-, ezüst- vagy bronzéremmel. Világos, hogy ilymódon egyik vagy másik aranyérem ugyanolyan értékes — csak a követelmények mások a különböző diákok esetében. Nem helyes viszont, ha kizárják a versenyből az ilyen jellegű iskolákat, hi- szén nekik sincs más fóru- műk, versenylehetőségük, csak ez. S nem is lehet álta- Iában alkalmazni rájuk a ״profi” jelzőt, hiszen az a zenei tagozatos, aki irodalmi színpadban szerepel, vagy az a képzőművész szakos, aki kórusban énekel, voltakép- pen semmiben sem külön- bözik a többi gimnázium versenyzőjétől. Lehetne színesebb a Helikon Érdekes, új színfoltja volt az idei Helikon ünnepségek- nek a KISZ által megszer- vezett Ifjúkommunista Diák- aktíva és a diák KISZ-ve- zetők tanácskozása. Szerve- zetten lezajlottak a hagyó- mányos programok is: vers- és prózamondók, hangszeres szólisták, szólóénekesek, táncdalénekesek, társastán- cosok, énekkarok, zenekarok, néptánccsoportok, irodalmi színpadok és tánczenekarok versenyei. Akik azonban benne éltek ezeknek a napoknak a friss, diákos, kezdeményezésre mindig kész hangulatában, arra a véleményre jutottak, hogy lehetne színesebbé, vál- tozatosabbá és gazdagabbá tenni a Helikon programját, Százötven évvel ezelőtt a Balaton gyönyörű partján, Keszthelyen, a Festetich kas- télyban zajlott le Magyar- tország első költő—diák ta- tálkozőja. Berzsenyi, Kisfa- ludy, Pálóczi Horváth Ádám neve fémjelzik az eseményt, amelyen a Festetich György !alapította Georgikon ésGim- názium diákjai rendeztek azínielőadást, mondtak ver- •eket, énekeltek népdalokat és táncoltak népi táncokat. Helikon hegye, a múzsák ha- Bája lett pár évre a készt- helyi kastély, egy haladó és felvilágosult magyar főúr se- gítőkészsége révén. Színpa- dón, iskolában, mindenütt német volt a hivatalos nyelv, de Keszthelyen magyar sza- vak csendültek. A később eltorzult, majd abbamaradt helikoni hagyó- mányt tíz évvel ezelőtt újí- tóttá fel a KISZ és a mi- nisztérium, középiskolai ta- lálkozóvá, kulturális bemu- tatóvá, versengéssé alakítva az eredeti formát. A he- lyi kereteket azonnal túl- nőtte a vállalkozás, s éveken ét a dunántúli középiskolák nagy seregszemléje volt a keszthelyi Helikon. Az idén azonban másként történt. Időközben az ország több városában megrendez- ték a diáknapokat. A Heli- kon egy lett a sok közül. Ez önmagában senkinek se fáj- na, ha nem szűkítették vol- na le ezt a keszthelyi talál- kozót a dél-dunántúli isko- Iák találkozójává. Minél többen vagy minél jobban? Jőnéhány véleményt meg- hallgatva alakult ki a kö- vetkező elgondolás: a Heli- kanon részvevő iskolák kö- rét nyugodtan lehetne növel- ni, ezzel szemben valame- íyest meg kellene szorítani a követelményeket. Nem, mintha a Helikon színvonala gyengének volna mondható. De azok szerint, akik évek során figyelték ennek a diák- találkozónak az alakulását, mégsem megfelelő a színvo- nal ahhoz képest, amilyen lehetne! A talán kissé bonyolult nevezési rendszer szerint az iskolákat, illetve az induló- kát a megyei selejtezőkön válogatják ki. Igenám, de keretszámok alapján. Példá- al egy megye annyiszor két szavaló! küldhet a Helikon versenyeire, ahány iskolával rendelkezik. A számok ese- tenként megkötik a kezet, s általában merevebbé teszik az egész rendezvény mene- tét, másrészt viszont lehető- séget adnak arra is, hogy a kevésbé jó, kevésbé felké- szült diákok is részt vegye- nek a versenyeken. A szabályok értelmében a Helikonon indaló együttesek próbáikról, felkészülésükről, folyamatos munkájukról munkanaplót vezetnek. Ezé- két azonban senki nem el- lenőrzi! Kiknek a versenye? Az idén hozott új szabá- lyok, a részvevő iskolák kö- rének kiszélesítése néhány furcsa problémát vetett fel. Valamennyi középiskola be- nevezhetett és ezen felül a szakmunkásképző intézetek is. Kezdetben nem volt szó arról, hogy a verseny nem teljesen nyílt, s hogy egyes iskolákat az értékelésnél kü- lön sorolnak majd. Mégis az történi, hogy a legjobb ossz- eredményt elért iskola, a pé- esi Művészeti Gimnázium a csűri döntése alapján verHorgasujjú Jakab (Karikás Péter) Macheath, más néven Bicska Maxi (Holl István) és fceprás Mátyás (Mendelényi Vilmos) Megjelent a Művelődésügyi Tájékoztató á 1 1 A Helikon néhány tanulsága KOLDUSOPERA Brecht bemutatója Pécsett
