Dunántúli Napló, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

hallatszott ismét a nénike hangja.

•— Csengessük le az autóbuszt és igazoltassuk! — mondta egy borízű hang.

Közben az autóbusz a pos- tóhoz ért, a kocsi megállt, én az ajtóhoz vergődtem. Miközben a lépcsőre tettem a lábam, egy utas felhábo- rodottan mondta:

— Miért engedik leszáll- ni ezt a zsebtolvajt?

yorsan leugrottam, ** mert úgy éreztem, a következő megállóig köny- nyen veszedelmes bűnözővé fejlődnék és talán életfogy- tiglani alatt meg sem úsz- nám ezt a kalandot.

Palásti László

nénike, ab mz ablaknál ült, rám mutatott és így szólt a szomszédjához: ״A szeme sem áll jól neki!”

Ennek a fele se tréfa, — gondoltam és elhatároz- tam, hogy a község első megállójánál, a postánál le- szállók és onnan gyalog te- szem meg a hátralévő utat.

A százkilós, aki nyilván azt hitte, hogy előle mene- külök, még hangosabban kiáltozott:

— Az ilyeneket le kelle- ne csukatni! Már utazni sem tud miattuk a tisztes- séges ember!

— Igaza van, — szólalt meg valaki.

— A nézése is gonosz, —

KALAND

Az autóbusz közben me- netrendszerű sebességgel kö- zeledett a másik község, utazásom végcélja felé. A járási tanácsház előtt akar- tam leszállni. Az volt kö- zelebb barátom házához, ahol az ünnepséget tartót- ták. A körülöttem állók nem tudták, mi történt, az én halk, gúnyos hangomat sem hallották a motorzú- gás miatt, csak annak vol- tak szemtanúi, hogy egy tagbaszakadt utas erélyes hangon lehord engem. Egy

Tátva maradt a szám. Rá- lépett a lábamra és ezzel én akadályozom a közieke- dés színvonalának felfelé ívelését? A méregtől meg- jött a hangom.

— Bocsásson meg, hogy a lábamra lépett, — mond- tam. Sajnos, nem értette meg mit akartam ezzel mon- dani, mert így válaszolt:

— Maga azt hiszi, hogy önkritikával elintézheti ezt az ügyet? Majd én megtán- coltatom magát!

— Hogy merészel engem

lökdösni? Ha kényelmeseb- ben akar utazni, menjen autón, vagy helikopteren.

Nem vagyok türelmes em- bér és most nagyon mérges lettem. Rálép a lábamra és még ő pirít rám? ״Alapo- san lehordom” — gondol- tam. Pillantásom péklapát nagyságú tenyerére esett. El- határoztam, taktikát változ- tatok és a gúny fegyverével harcolok ellene. De nem volt időm ezt a láthatatlan fegy- vert igénybe venni, mert a százkilós újabb támadásá- val megelőzött.

— Az ilyen alakok aka- dályozzák a szocialista köz- lekedés fejlődését! — mond- ta mély meggyőződéssel.

mm a tudtam volna, mi" lyen kellemetlenség- ben lesz részem, nem ülök fel a MÁVAUT autóbusz- ra, inkább gyalog megyek a közeli községbe a név- napi murira.

A busz, mint mindig, ez- úttal is tele volt, Gömbö- lyűre tömött aktatáskát nyomott az oldalamba a mellettem álló utas, és ami- kor egy gödörnél nagyot zökkent a kocsi az előttem álló nagy darab férfi egyen- súlyát vesztve hátralépett, éppen a lábamra. Száz ki- ló lehetett, úgy hogy a fáj- dalomtól felszisszentem, ösztönszerűen igyekeztem őt eltólni magamtól, nehogy újra a lábamra lépjen. Dü- hősen rám kiáltott:

eleg volt, és nagyon vakított a fény, amikor felébred- ^ tem. Föltápászkodtam a ladikban, első gondolatom az volt, hogy megvannak-e a halak. Megnéztem a szákot; megvolt az egész társaság. Ügy gondoltam, nem fogok több keszeget, kidobom a horgot fenékre, aztán meglátjuk. Ahogy szereltem a botot, valami zaj támadt; a felső befolyás tor- kában egy oltári nagy balin hancúrozott. Felugrált, lo- csogott, fröcsögött. Jó lett volna, ha van velem valaki, aki azt mondja, menjek, és próbáljam meg blinkerrel elkapni. Egészen elfogott a vadászláz; tudtam, hogy megpróbálom, s valahogyan azt is éreztem, hogy nem fog sikerülni. Gyö- nyörű nagy balin volt. Izgatottan szereltem fel a botot, és óvatosan közelítettem meg vagy tíz méterre a torkolatot. A balin ugrált, én meg nekiálltam blinkerezni. Mikor már tizenötödször húztam be a horgot üresen, kezdtem pipa lenni a balinra. összeszorítottam a számat, annyira meg akartam fogni.

Tizenkilencedszer dobtam a bünkért vízbe: akkor rá- kapott. Behúztam a ladikig, ott belebámult a pofámba, s mielőtt beemeltem volna, egyet csapott, s horoggal, blin- kerrel, és élőkével együtt faképnél hagyott. Volt vagy hét- ven centi hosszú.

Jó lett volna megdumálni valakivel, hogy hol szúrtam el, de nem volt senki, csak én, s így magamban morogtam el, hogy mi történhetett. Hamar abbahagytam, mert nem szoktam meg, hogy magamban beszélgessek, másrészt ész- revettem, hogy bánt az ügy, jobban, mint kéne. Aztán el- mondtam a balin anyját mindenfélének, és rendben volt a dolog. Szépen kieveztem a partra, elüldögéltem az árnyék- bán. Megint jól éreztem magam. Egy fűszálat rágcsáltam, kibámultam a napsütötte vízre, és összevissza gondoltam mindenfélére. Aztán minden átmenet nélkül a hajnalban süUŐző pasi került elém Vajon ott ül még? Aztán Titin járt az eszem: egyre jobban éreztem hiányát. A Városra is gondoltam, ahol az ember néha úgy érzi, rádülnek a há- zak, és ahol a Kollégáktól, Idegenektől az ember mindig vereséget szenved. Egészen elrágtam a fűszálat, keserű íze volt; biztosan hangafű, gondoltam hirtelen, de fogalmam se volt, hogy mi az. Valószínűleg olvastam valahol.

A Nap már túlhajlott a középről. Délután két-három óra lehetett. Ügy döntöttem, hogy a felső folyáson kieve- zek, leköpöm a balint, és a nagyvizen megfürdöm. Bemász- tam a ladikba, előhalásztám a fürdőnadrágomat. Tíz per- cig tartott, míg elértem a befolyást. Gyűjtöttem egy csomó nyálat, beleköptem a vízbe, és egy rondát mondtam a ba- Unnak. Ezzel úgy éreztem, teljesen rendbe jött a dolog. Kihúztam középre, a Sziget felé, aztán óvatosan besuttyan- tam a ladik mellett a vízbe. Csurogtunk. Nagyon jó volt a víz, hűvös, de egy kicsit sárga, és zavaros.

A telelőt messze elhagytam már. Láttam egy madarat, ־^*־ fehér volt, de nem voltam biztos, hogy kócsag-e. A falu közeledett. Már feltűnt a régi komp, a kövekkel. Visz- szamásztam a ladikba, és a parthoz húztam. A pasi ott ült, intettem neki, ö visszaintett. Kérdeztem, van-e valami, mondta, hogy három elég szép süllőt fogott. Az szép, mondtam. Aztán ő kérdezte, hogy mi van, én meg kiemel- tem a szákot, és megmutattam neki a keszegeket. Gondol- koztam, szóljak-e a balinról, de nem szóltam. Köszöntünk egymásnak és arrébb lendültem. Kétszáz méter utam volt még, hamar lecsurogtam. A kutya ott volt a parton, örült, amikor meglátott. Csak úgy lebegett a nagy füle. Én Is nagyon örültem neki. Kikötöttem, és kiemeltem a szákot.

A keszegek nagy ribilliót csaptak, a tejeskávé színű kutya meg ugrált körülöttem, örültem mindennek, még annak is, hogy a pasi süllöt fogott. Elgondoltam, hogy ml mindent csináltam reggel óta: kócsagot láttam, gyönyörű keszegeket fogtam, aludtam, ballnnal vacakoltam, fürödtem, köpköd- tem, és káromkodtam, nem gondoltam amire nem akartam, egyszóval jól éreztem magam ott fenn a telelőn. Azért jó lett volna valaki, akivel eldumálgatok; azt, hogy mit ér- zek, úgysé tudtam volna elmondani, de hátha fölösleges is lett volna. Jó lett volna, ha Titi eljöhet.

Fogtam a cuccomat, és elindultam. A kutya hazáig el- kísért.

gedtem vissza. Az úszó majdnem azonnal megmozdult, vártam egy kicsit, aztán berántottam a ladikba egy meg- lepett, gyönyörű nagy jászkeszeget. örültem neki, de rö- högnöm kellett, ahogy az a hal meg volt lepődve. Betettem a szákba, a zsineget az üléshez kötöttem, s a szákot bedob- tam a vízbe.

A Nap elóbújt a fák mögül, fényes, könnyű szél tá- madt. A tiszta, kék égen mozdulatlanul körözött egy gólya; örültem a halamnak, s gondoltam, ha így megy, összefogok egy halászlére való keszeget, aztán a másik horgot kido- bőm fenékre, hátha akad törpe, vagy márna, vagy valami.

Kilenckor elment egy hajó, kint a nagyvizen. Erősen meleg volt, kétszer is lemosdottam; a szákban már hét, közel egyforma nagy jászkeszeg hemzsegett, meg egy félkiló körüli dévér. A melegtől és a csöndtől kicsit álmos let- tem. A halászok sem jártak, teljesen egyedül voltam. Időn- ként megnéztem a halaimat, elbeszélgettem velük.

Behúztam a horgot, és lefeküdtem a ladik fenekén. Ha szél borzolta meg a vizet, apró hullámok lottyantak a la- dik oldalához. Hallottam, hogy rabolnak a kis csukák, el- képzeltem nagyra látott pofájukat, kidülledt, mohó szemű- két. A Nap mögöttem volt, nyitott szemmel bámultam az eget. A kutya jutott az eszembe, hogy milyen frankó, nagy füle volt. El kellett volna hoznom, legalább nem a levegőbe beszélnék, gondoltam. Később Titiről álmodoztam. Apró, önkéntelen mozdulataim őt jelentették. Magamhoz szorítot- tam, megsímogattam bronz haját, éreztem hűvös, fürge kis nyelvét. A hegyen sétáltunk, egymáshoz közel, magamba szívtam a friss tisztaságot, ami Titiből áradt.

— Ferenc azt mondta, hogy koszos vagy.

Titi nevetett.

— Féltékeny volt. Később megmondta.

Leültünk, és hosszú ideig lefelé bámultunk. A város füstje és zaja nem jutott el hozzánk, s úgy terült el alat- tunk, mint egy makett. Megsímogatott.

— Müge — mondta — mügebogár.

Érteden arcot vágtam. Titi magyarázott.

— Olyan vagy, mint a müge. Olyan kis komoly.

És Titi futott a bokrok közt. egyre feljebb, feljebb, kócsagalakja kirajzolódott az égre, a bokrok elmosódtak, a város eltűnt, és Titi lénye mindent elborított.

Aztán bizonytalanná vált minden. Kontúrtalan, im- bolygó foltokká varázsoltam a világot. Hosszú ideig tartott ez az állapot, de lassan formát öltött a kép: ladik úszott az égen, melyben Titi meg én ültünk. Megszólaltam.

— Fogok neked halat.

Titi bólintott.

KAMPIS PÉTER:

Beat-nivella

]Vem szóltam senkinek, egyedül akartam menni. Irtó

,1־י korán fölkeltem, ettem keveset. Tiszta, de még szürke volt az ég, gondoltam, meg leszek elégedve. A színből ki- hoztam a két botot, magamhoz vettem a csónakpapirokat meg a lakatkulcsot, és leballagtam a vízhez. A ladiknál egy tejeskávé színű kutyával találkoztam, irtó nagy füle volt, úgy nézett ki, mint egy denevér. Különben barátságos kis kutya volt, mondtam is neki, hogy ״frankó kis kutya vagy, öregem”. Míg bedobáltam a holmit a ladikba, aprókat vak- kantott. Arra gondoltam, elviszem magammal, de elméláz- tam egy kicsit, bámultam a vizet, meg a távoli erdőt, és úgy éreztem, hogy egyedül kell mennem. Elbúcsúztam a ku- tyától, és elkötöttem a ladikot. A kutya sokáig nézett utá- nam.

Halászosan eveztem, mert hamar fel akartam érni a te- lelőbe. Nem törődtem azzal, hogy gyorsan kifáradok. A régi kompnál, a köveken, már ült egy pasi, soha nem láttam, idegen volt a környéken. A régi komp tájékát jó süllős helynek mondták, de tudtam, hogy túl magas a víz, és ilyen- kor a hal elhúzódik a holtágakba, varsa vizekre. Köszön- tünk egymásnak, és már a nyelvemen volt, hogy szóljak a süllők miatt, de nem szóltam, féltem, hogy elrontom az örömét.

A kanyarban bele kellett feküdnöm az evezésbe, na- gyón erős volt a sodrás. Lassan haladtam. Kiszállni nem le- hetett, hogy vontassam a ladikot, mert irtó meredek volt a part. Jó nagyokat húztam, az egész ladik megremegett, 01- dalán surrogott a víz. Gondoltam, jó lenne most dumálni valakivel, akár azzal a lapátfülü kutyával is.

Húsz percig tartott, amíg csendesebb vízre értem. Lát- tam egy kiskócsagot, irtó szép madár, egész közel bevárt, aztán lassan a levegőbe emelkedett. Gyönyörű formájú ma- dár volt, vakító fehér, előkelő mozgású. Titi jutott az eszembe, az arcát tisztán láttam magam előtt, alakját, fi- nőm mozdulatait; hirtelen borzasztóan szerettem volna, ha Titi mellettem ül a ladikban.

Ferenc mutatta be végül, hosszas alkudozás után. Min- jjen ellenállása megtört, olyan konokul piszkáltam. A leg- 1 végső ellenérve furcsa volt, és igaztalan, de az sem zavart.

Az utcán sétáltunk.

— De hát koszos — mond ta egyszercsak. Meglepődtem. Titi egyáltalán nem úgy nézett ki. Nem szóltam, s Ferenc úgy gondolta, nem értettem pontosan. Megállt, megfogta a karomat.

— Koszos — Ismételte reménykedve — piszkos, mos- datlan, büdös.

— Nem baj — mondtam mélán — a piszkos nőkben mindig van valami rejtélyes.

Aztán bemutatta Titit, s csöndben irigykedett. Irtó jók voltunk egymásnál.

V7alahol rázendített egy béka, fölnéztem, és láttam,

* hogy az alsó befolyásnál evezek. A telelő vize csőn- des volt, és zöld. A varsarudak magasan kiálltak a vízből; csöndben úsztam át a varsák fölött, mint egy nagy léghajó. Fáradt voltam, de már nem kellett erősen evezni: alig me- rítettem a tollat. A felsó befolyás alatt álltam meg, a Malát iszaposlevelű fűzbokrai végében. A Nap nagyon készülő- dött a Sziget fái mögött; levettem a trikómat, rágyújtot- tam, és merengve mindenféle dlsznóságot gondoltam a Vá- rosnak. meg a Kollégáknak, a Főnöknek; jól éreztem ma- gam. Az sem érdekelt különösebben, hogy fogok-e halat. Benyálaztam a számat, s a cigarettát odaragasztottam. Két- técsíptem egy gilisztát, fölfűztem az egyik horogra, és jó mély eresztékkel beló^attam az egyik bokor mellé, öt perc múlva erős kapásom volt, de a hal elment, s elvitte a gi- tisztát is. Horogra tűztem a másik felét, és ugyanoda enleszeded Katicám a tetejét, átfőzöd, ki- dunsztolod, nyugodtan meg lehet enni. Nem szemrehányásképpen mondom, jelentette ki szomorkás mosollyal. Akkor ezt természe- tesnek találtam, annyira, hogy folyton at- tói féltem, hátha rosszul csinálok valamit, s nem vesznek többé igénybe. Mert a lelki- ismeretfurdalásnak is van határa... Mi- helyt az ember hibázik, senki sem érez többé lelkiismeretfurdalást miatta, hegyin- tenek. s azt mondják, azon a szerencsétlen, kétbalkezes Katicán úgysem lehet segíteni! IS־áron fogtam. — Most magammal vi- ־**־ szem. Katica néni...

Sietve félbeszakított: — Jaj, dehogyis érek rá! Tudod, hogy van az... A rend- szeres munka megköveteli, hoay beosszam az időmet. Nincs felesleges idő! Nem lehet órákat eltölteni várakozással.

— De Katica néni, hiszen most nem kell várakoznia.

— Tudom, lelkem, tudom. Mióta bedől- gozó vagyok a Háziipari Szövetkezetben, másképpen nézek a világba s a világ is másképpen néz rám... Kicsit kihúzta ma- gát. — Most éppen gyékénykosarat fonoga- tok. Pipacsokat varrók ki rájuk. Képzeld csak, Afrikába is rendeltek belőle. Az len- ne az igazi, ha legközelebb odautaznék! Miért ne?... — mondja, és megtapogatja fájós térdét. — S ha mégse sikerül, Hajdú- szoboszlóra. megyek...

PALOTAI BORIS:

DCatiea néni

És csakugyan, a nyolcórás vonat elpöfö- gött az orrunk előtt, s mi megadón várakoztunk a félkilencesre .,,

Ez jutott eszembe, amikor Katica néni, akit egy vicinális is lázba hozott, tenger- parti útjáról számolt be.

— Néhány nappal előbb ment ki az ál- lomásra? — ugratom.

IV ő komoly és méltóságteljes marad.

— Nézd, édes fiam, te azt nem ér- ted... Azelőtt apró szolgálatoktól függött a sorsom ... Például... hogy sikerül-e rá- vennem öcsit, viselje a fogszabályozót!... Vagy éppen akkorát sóhajtottam-e, ami- lyenre Antal bácsi gondolt, ha panaszkodott a feleségére... Azért volt szükség rám, hogy a család ne erezzen lelkiisméretfurda- lást miattam. ״Jaj, gondoskodni kéne azé- gény Katicáról!” Esetenként igénybe vet- tek, amiért viseltes ruhákat kaptam, hasz- nált cipőket.., Ott tartottak ebéden, va- csorán s hazavihettem a tegnapról maradt rizskóchot. A befőttet is nekem adták, amely már romlani kezdett, de ha ügyesen

vuTkánkófferjével, amint ijedten húz, von- szol magával, újra átszámolva gyerekeket és pakkokat, egyre noszogatva, sürgetve, hogy végül is egy ilyen utazás méltán ver- senyezhetett holmi expedíciós vállalkozás vakmerőségével, elszántságával, áldozat- készségével, nem is szólva a veszélyről...

Két vonat indult a reggeli órákban. Egyik nyolc óra ötkor, a másik fél kilenckor. Mi következetesen a félkilencessel utaztunk. Hat órakor keltünk s egy gyorsított film- felvétel szédítő tempójával öltözködve, hét óra után kint voltunk az állomáson, s a jegypénztár előtt ácsorogtunk, amely még csukva vólt.

— Katica néni, menjünk a nyoleórásival.

— Nem lehet! — mondta drámai tömör- séggel.

— Miért nem?

— Mert elkésünk! — mondta etlentmon- dúst nem tűrő hangon.

— De hiszen már itt vagyunk!

— Akkor sem lehet! Jegyváltás, beszál- lás, elhelyezkedés... —» sorolta izgatottan.

ü goszláviai turistautazásról. Ha nem ־**־ atica néni nemrég jött haza egy ju- róla lenne szó, napirendre térnék az utazás fölött. Am ahhoz, hogy ezt az utazást kel- lóképpen méltányolni tudjuk, ismerni kell őt, aki ez idő szerint hetvennégy esztendős. Gyermekkorom kalandosnak tűnő utazásai mind őhozzá fűződtek. Nem sok alkalmam volt utazgatni, egy-két megállónyi szerény kirándulás is már utazásnak számított.

Ha most eszembe jut, Katica néni ijedt arca bukkan fel előttem, cérnakesztyűje, melyet nyugtalanul huzigált le-fel, szoty- tyadt bőrtáskája, amint aggodalmasan ván- dorolt egyik kezéből a másikba. Bármilyen furcsán hangzik, már akkor is öreg volt, pedig még negyvenéves sem lehetett. De ahogy gyámoltalanul álldogált a koromsza- gú peronon, vagy egy aprócska állomás sö- rösüvegekkel kirakott virágágya mellett, várakozástól elgyötört arccal, pillanaton- ként a jegyét keresve, izgatottan pislogva az órájára, olyan öregnek látszott, mint egy megfakult fénykép, amit a fiókban felej- tenek.

Emlékszem egy falun töltött nyárra, amit Katica néni felügyelete alatt töltöttünk el. Hetenként be kellett jönni a városba kü- lönféle elintézni valók miatt. Ezek a be- mCcanások úgv élnek bennem, hogy néha éjszaka felriadok, s Katica nénit látom Misatyrával, dobozaival, spárgával átkötözött

i

A

I

A