Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-17 / 114. szám
napló 1967. MÁJUS 17. Legyen tiszta varas Pécs! Pécs, gyönyörű, kulturált városunk évek óta keményen dolgozik a tisztaságért. A tisztaságról beszélni, azért tenni soha nem elég. Van egy közmondás, amely így szól: A tisztaság íél egészség. Ez a közmondás nagyonis igaz. Tudják ezt az egészségügyi szakemberek, s laikusok egyaránt Állami és társadalmi szervek foglalkoznak ezzel, a közegészségügy szempontjából olyan fontos kérdésselA bérházak tisztasága, a lakók egészségügyi kulturáltsága ma még különböző. A házirend ugyan előírja, hogy milyen közegészségügyi szabályokat kellene betartani a ház lakóinak, egy részüknél azonban a szemlélet és a közezegészségügyi normák között szakadék van. A házirendben előírt normák csak akkor valósulnak meg városunk bérházaiban, a családi házak és környéke csak akkor lesz tiszta, rendezett, ha a lakosság szemléletét sikerül úgy megváltoztatni, hogy ne nézzék tétlenül a szemetelőket és maguk is jó példával járnak elő. A városi tanács végrehajtó bizottsága 1966. december 30-án tartott ülésén így fogalmazta meg ezt a kérdést: a város tisztasága egyenlő a város szeretetével. Vagyis, aki szereti ezt a várost — márpedig mindannyian nagyon szeretjük —, az mindent elkövet a város fisata- ságáért. A Vöröskereszt városi szervezetének sokrétű feladatai közül az egyik legfontosabb a tisztasági mozgalom elősegítése. Ezekben a napokban több száz vöröskeresztes aktíva járja a város lakóházait. Elbeszélgetnek a ház lakóival, felmérik a lakóház tisztaságát és felhívják a figyelmet a szabálytalanságokra, a közegészségügyi hiányosságok megszüntetésére. Kérjük a város lakóit, fogadják szeretettel a vöröskeresztes aktívákat, hallgassák meg tanácsaikat, öntevékenyen vegyenek részt a tisztasági mozgalomban, a személyi és környezeti higiéné szempontjából olyan fontos közegészségügyi szabályok megtartásáért és meg- tartatásáért folytatott közös nevelő munkában. Jakab Ferencné dr., a Vöröskereszt városi titkára Kell-e szemléltetni az irodalmat? A tetty' romok közé Ízléses szabadtéri színpadot épített a Parképítő Vállalat. (Foto: Erb) Színpad, magnó, könyv? A pályadíjnyertes tanárnő véleménye — Van azonban olyan műfaj is. mely kifejezetten igényli a képi szemléltetést: a dráma. E téren már nehéz a megoldás, mert az ország lakossága, így a diákok jelentős része is olyan helységekben él, ahol nincsen állandó színház. Nekünk, mohácsiaknak is nem egy darab megtekintése céljából pécsi kirándulást- kell szerveznünk. Ezért én megalakulása óta vezetem, szervezem az itteni irodalmi színpadot, előtte meg a színjátszó-csoportot vezettem. A mi körülményeink között az irodalmi színpad az egyik legjobb szemléltetés, amellett esztétikai nevelő hatása is nagy, hiszen mind az irodalmi színpad tagjait, mind a közönséget például a szép tiszta, helyes magyar beszédhez szoktatja. F. D. ;Nino« 87oba... r UJ szárnnyal bővülhet a Nádor szálloda? Télen garzon lakások — Étterem a bíróság udvarán — Garázs a Déryné utcában szór, hogy sok idegenforgalmi szerv működik országunkban, de olyan, amely a nyári hónapokban a csoportokat koordinálná, még mindig nincs. De itt is meg kell jegyezni azt, hogy némelykor kettős ünnepen vagy kongresszus alkalmával — hiába is próbálna koordinálni. A Nádor Szálloda új szárnya egyelőre igen nagy terhet venne le mindazokról, akik Pécsre akarnak utazni és akiknek Pécsett szállodai férőhelyet kell biztosítani: csoportok, kongresszusok, sportegyesületek, kirándulások stb. résztvevői részére. Természetesen a város üzleti forgalmának, kiránduló helyeinek és a Mecseken levő létesítményeknek sem volna közömbös a terv megvalósítása, mert emelné a forgalmukat. Egy kis autóbusz hozná és vinné a vendégeket a vasúthoz és a vasúttól, kirándulásokat rendezne a Mecsekre, a siklósi várba, Or- fűre és a többi kiránduló helyre. Lehetne külön kirándulásokat rendezni halászoknak és vadászoknak, vagy olyan napokat beiktatni, ahol a megyénkben igen gazdag, régi műemléket néznének meg. Kened! Mihály Jogos a portó! ha a képeslap nem nagyobb egy igazi képeslapnál. Olyar „szerencsénk” van, hogy olvasóinkkal elsőnek közölhetjük a postai díjszabásnak egy fontos pasz- szusát, miszerint a szokványnál nagyobb méretű képeslapokra a levélre vonatkozó díjszabás érvényes. Tehát nem 20 filléres bélyeget kel] rájuk ragasztani (vagy 40 fillérest, ahogy . a trafikosok tudják), ha- f nem 30 vagy 60 fillérest. ( Mindezt a posta is tudja, mi tőlük tudjuk, és az olvasó most tőlünk tudhatja- meg. Egyszerűbb lett volna persze nem erre alapozni és a nagyméretű képeslapok postai követelményeit a díjszabásban rögzíteni. Vagy — tudomisén — ragaszkodni a díjszabáshoz. „Nem azért a pár fillérért ...” így kezdődnek azok a panaszos levelek, melyeknek lényege: „Kérem, engem megportóztak.” Ismerjük megportózottak gyanakvó lelkivilágát, hajlamosak azonnal felütni " postai díjszabást. Ebben ez áll. „Képeslap (korlátlan szöveggel) helybe vagy vidékre 20 f.” Miután a megportózott ezt elolvasta, nekiül a levélírásnak: „Nem azért a nyolcvan fillérért, de eny- nyi portót fizettem egy szabályosan, 20 filléres bélyeggel ellátott képeslap átvételekor. A posta igazán ismerhetné a saját díjszabását.” Nos, a posta ismeri a saját díjszabását. A portó jogos. A képeslap ugyanis (korlátlan szöveggel) helybe vagy vidékre 20 fillér, A szállodai férőhelyek bővítése talán sohasem került annyira napirendre, mint most, amikor majdnem megoldhatatlan feladatok elé állítja a szállodákat egy-egy kettős ünnep és a nyári hónapok. Hogyan lehetne Pécsett a szállodai férőhelyeket bővíteni, miképpen nyílna mód arra, hogy az igényeket szál- lodaszerűen lehessen kielégíteni és ne kelljen sok csoportnak és egyéni vendégnek azt válaszolni, hogy nincs szoba. Hogy lehetne még több utasnak a kétezer éves várost megmutatni? Hogyan lehetne az országnak még több valutát szerezni és nem utolsó sorban több barátot? Úgy tudjuk, hogy az 1970- es években Pécsett épül egy korszerű, 300 férőhelyes toronyszálló a város központjában. De mi legyen addig? A bírósági épület, melyet hamarosan egy újjal cserélnek fel, szállodának alkalmas, hisz csupán egy fal választja el a Nádor Szállodától, üzemeltetése pedig lényegesen könnyebb és kisebb költséggel járna, stílusban pedig nagyon hasonló a Nádor épülethez, széles lépcsőháza van és világos folyósói. A termekből átalakítandó szobák egy része lehetővé tenne 160 —170 fő részére korszerű elhelyezést. Udvarában pedig nyári éttermet és délutáni presszót lehetne kialakítani, de mód lehetne talán arra is. hogy a Déryné utcai részben egy 20—25 férőhelyes garázst benzintöltő állomással létesítsenek. Persze, az idegenforgalomban van holtszezon is, melynek áthidalása évtizedek óta nehéz probléma. Sok mindent tettek már, hogy a téli hónapokban legalább a szállodák üzemeltetési költsége térüljön meg. Ez azonban nem mindig jár sikerrel. Az egyelőre még csak képzeletben létező új Nádorban, egy emeletet garzon szobákká lehetne kialakítani, ami könnyebbséget jelentene olyan embereknek, akik kiküldetésben, egyetemen, vagy más elfoglaltság miatt hónapokat töltenek Pécsett. Körülbelül 5—600 lenne egy ilyen szoba havi bére. Természetesen minden kényelmet biztosítanának. Központi fűtést, melegvíz-szolgáltatást, házi mosodát, vasalást, tv-t, rádiót. könyvtárat, reggeli szobaszervizt stb. Szóvátettük már néhány-. Hová menjen Kelemenné? Kelemen István 1945 óta nem adott életjelt magáról, 1962-ben a Pécsi Járásbíróság, testvére kérelmére holttá nyilvánította. özvegye, Kelemen Istvánné öt évvel később, tehát idén januárban azt a felvilágosítást nyerte a III. kerületi tanács egészségügyi csoportjánál, hogy ha kiváltja férje halotti anyakönyvi kivonatát, segélyt fog kapni. Nagyon megörült a hírnek, akkor még nem gondolta, hogy lehetetlen megszerezni ezt a bizonyos kivonatot . . . Először a III. kerületi tanács anyakönyvezetőjéhez fordult, majd tartva magát az utasításhoz, férje születési helyére, Keszüre utazott. Mivel Keszün megszűnt a tanács, Pellérden próbálkozott. Ott azonban az derült ki, hogy ügyében a III. kerületi tanács illetékes. Kelemenné ekkor a III. kerületi tanács mecsekaljai kirendeltségéhez fordult, nyilván abból a meggondolásból, hogy itt még nem járt. A kirendeltségen azonban úgy tájékoztatták, hogy ebben az ügyben a pel- iérdi tanács illetékes ... Szerkesztőségünkhöz írt levelében felteszi a kérdést, most aztán hová menjen? Hogy egészen őszinték legyünk, mi sem tudjuk. De közreadjuk panaszát, hátha valakinek eszébe jut valami. (Kéri) József né, magyar—német szakos gimnáziumi tanár. Huszonnyolc éve tanít, már másfél évtizeddel ezelőtt országos második díjat kapott az általános iskola nyolcadik osztálya számára írott magyar irodalmi tankönyvtervezetével, utána beválasztották a Tankönyvíró Munkaközösségbe is, részt vett a reformtankönyvek bírálatában is. Most a Mohácsi Kisfaludy Gimnázium tanára. — Az említett pályázaton való részvételnek két feltétele volt: arról írni, hogy a pedagógus hogyan építi be az órákba az iskola-rádió adásait, továbbá egy eredeti műsorösszeállítást adni, amely esetleg alkalmas adásra is. Több kategória volt, én a középiskolai irodalmi órákról írtam. Németből is írtam volna még, de sajnos ezen a nyelven nem lehetett pályázni, csak franciából és oroszból. — Pályaművem a magyar' irodalomtanítás audiovizuális! szemléltetéséről szólt. Az indítást egy a Magyartanítás J című módszertani folyóirat-; bán már megjelent cikkem; adta. Abban azonban csak i elvi és lélektani kérdésekkel! foglalkoztam. A mostani pá-1 lyázat viszont kifejezetten azt j akarta tudni, hogy milyen a; rádió eddigi adásainak ha- < tásfoka. Főleg a negyedik. osztályos irodalmi műsorral, ! vagyis a Nyugat költőivel, J Tóth Árpáddal, Kosztolányi- ; val, Babitssal, Juhász Gyű- ; Iával foglalkoztam, illetőleg < a róluk sugárzott adásokkal.! Ezen kívül néhány elsőosz- ! tályos anyagrésszel is, így főleg az Odüsszeiával és Anti-; gonéval. — Mint ezt megírtam, az I eddigi műsorok jól kiaknáz-! hatók a tanításban. Az iro- j dalom hang útján történő; szemléltetése alkalmas arra, ; hogy aktívabbá tegye a figyelmet. Azonkívül megfelelő technikai felszereltség ese- j tén egészében vagy részben | ismételni is lehet. Vagyis, j amelyik iskolában van mag-; nó, ott fel kell venni a mű- < sort, s így a pedagógus, a! gyerekek időben kötetlenül; használhatják, továbbá a sza- ; lag megfelelő leállításával egyes részletekre is többször í vissza lehet térni. Nem szól- I va arról, hogy egy jó hang- orgánumú, képzett színész; mennyivel nagyobb hatást tud elérni a felolvasással, mint i az ebből a szempotból képzetlen tanár. írók, rendezők, alkotóművészek, pedagógusok mindig visszatérő problémája: kell-e szemléltetni az irodalmat, s ha kell, akkor milyen mértékben? Két véglet között alakulnak ki az álláspontok: Az egyik: az irodaiam keltse fel az olvasó, a tanuló fantáziáját, s a gondolatot ne kísérjük mindjárt képpel, illusztrációval, filmmel, tehát — látvánnyal. A másik: ennek ellenkezője, készen kell tálalni az irodalmat, s lehetőleg mindent szemléltetni. A dolgok természeténél fogva mindez elsősorban pedagógiai kérdés, mert többnyire az iskola padjaiban dől el, hogy megszereti-e valaki az irodalmat, vagy sem. Kégi irodalomtanár és jó pedagógiai szakember kapott; most országos első díjat egy lényegében e kérdéskörbe vágó pályamunkájával: Kövest KISZ küldöttértekezlet Sásdon A KISZ sásdi járási bizottsága tegnap tartotta küldött- és vezetőségválasztó értekezletét a járási művelődési házban. Az alapszervezetek 84 küldöttének megbeszélésén részt vett dr. Jerszi István, az MSZMP Sásdi Járási Bizottságának titkára is. A bizottság két éves munkájáról szóló beszámolót De- vecseri József, a járási KISZ- bizottság titkára tartotta, majd Keszler Gábor, a revíziós bizottság nevében számolt be az elmúlt két év munkájáról. Az értekezlet résztvevői 33 fő® bizottságot, a bizottság tagjai pedig hét fős végrehajtó bizottságot választottak, valamint kijelölték azt a hét elvtársat is, aki a revíziós bizottságban fejti ki ténykedését. A KISZ Sásdi Járási Bizottságának titkára ismét Devecseri József lett. — Legenda é* valóság a Laser- fegyverek ról elmen haditechnikai előadás lesz a Központi Ifjúsági Klubban (Pécs, Déryné u. 18.) május ll-án, csütörtökön este 8 órai kezdettel. Minden érdeklődőt szívesen látunk. (x) Ellopták Siklóst nyok ellopták Siklóst. De ez nem történt meg. Még a maradékbolt is a helyén volt, ahol Daka Lajosné boltvezetőtől kédeztem meg, hogy mit is vittek el azok a fránya cigányok? — Három métert ebből a hatvanhat forintos nylonból. Ilyen cakkosan vágták le, látja? — ügy hallottam, hogy a fél boltot elrabolták. — Ugyan! A siklósiak minden bolhából elefántot csinálnak. Csak a siklósiak? Mindenesetre örvendetes, hogy hazánkban több az ilyen bolhából csinált elefánt, mint a tolvaj cigány. Sajnálatos viszont, hogy a hazai elefántok száma a nem lopás cigányok számát is meghaladja. Ez egyben rendkívül figyelemre méltó természettudományos felfedezés és Magyarország egzotikus jellegére utal. Hacsak nem minden cigány tolvaj, nem minden vezető bürokrata és nem minden néger kanibál. A. G. — Ha nem hármat — emelte fel ujját egy bajuszos öreg. — Én úgy hallottam. — Hol? Mikor? — A maradékboltban, ma reggel. Elemeitek vagy négyezer forintot. — Egy fenét — tette le vízzel telt két vödrét az érkező tenyeres-talpas asz- szonyság. — Kilencen voltak, négyen falaztak, a többiek meg letakarították, ami a pulton volt. Bele a batyuba. Negyvenezret is megért, amit elvittek. Ilyenek ezek, az anyjuk szemét is kilopnák. A csoport nőtt, egy diplomata táskás úr tényként szögezte le: — Hajnalban történt. Kézikocsival jöttek, felfeszi- tették a rácsot és a fél boltot elrabolták. A barátom látta, 6 értesítette a rendőrséget. Rács mögött ezeknek a helyük, mindet le kéne csukni, mert meglátják, egész Siklóst el fogják lopni! * No, most ide kellene írni csattanónak, hogy a cigáMegkötöttem a cipőfűzőm, s mire felnéztem, eltűnt Siklós. A vár, a járási tanács, a házak, az utcák. Volt-nincs. Meglepett a dolog. — Kérem — szólítottam meg egy megfelelően felháborodott fiatalembert —, kérem, nem tudja hova tűnt a falu? — A cigányok! Megint a cigányok! Ellopták, az anyjuk... De már viszik is őket a kapitányságra. — Hová? — A kap... A keservüket, hát azt is ellopták! Micsoda tolvaj népség! * Mindezt, persze, kitaláltam. Siklóst nem lopta el senki. De valami eltűnt, kétségtelenül, akaratlanul hallottam meg a főtéren beszélgető kis csoport mellett elhaladva. — A cigányok fújták meg, kilencen voltak. — Mit? — Léptem visz- sza. Nem lepődtek meg. Egy atlétatríkós férfi készségesen válaszolt. — Egy vég szövetet a négyszáz forintosból. i A A tettyei romok között...
