Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

1967. MÁJUS 14. napló 4 Külpolitikai konferencia Május 17-én délután fé! kettő órakor a TIT nemzet­közi szakosztálya előadói konferenciát rendez a Bar­tók Klubban. Az európai biz­tonság megteremtésének új fejleményeiről Pető Tibor, a MUOSZ alelnöke, a nemzet­közi kommunista mozgalom időszerű problémáiról pedig Sebestyén Jenő, az MSZMP külügyi osztályának helyettes vezetője tart előadást. NEB-vizsgálat a személyszállításról Június közepéig — orszá­gos vizsgálat részeként — 40 baranyai népi ellenőr tanul­mányozza a megye vasúti és közúti személyszállításá­nak helyzetét. Megvizsgálják megfelel-e a megye közle­kedése a biztonság, az elju­tás! sebesség, a kényelem követelményeinek, hogyan jut kifejezésre a MÁV és az AKÖV munkájában a gazda­ságosságra és az olcsóságra való törekvés, melyik az az ágazat, amely legjobban megfelel a tömegközlekedés igényeinek, milyen fokot ért el az utazás és utaztatás ci- vilizáltsága, milyen a közle­kedési ágazatok, vasúti és a közúti forgalom közötti kooperáció, hogyan hat ki a közlekedési ágazatok munká­jára a magánszemélyfuva­rozás, az idegenforgalom, végül pedig milyen fokon elégíti ki a közlekedési igé­nyeket meglevő vasút-, és közúthálózatunk. Orvhalászok tragédiája Mészáros János, 41 éves segédmunkás, váci lakos, 3 társával egy kölcsönkért la­dikban a Gombkötő-sziget közelében az örvényes Duna- szakaszon engedély nélkül halászott. Éjjel az örvényes víz a ladikot felborította. Mészáros Jánost, valamint Vikite László 42 éves mész­égető, nógrádverőcei és Csernyiczky József 39 éves váci lakosokat elnyelték a hullámok, míg Gyurics Já­nos 19 éves segédmunkás, nógrádverőcei lakost, nehéz küzdelem árán kimentették. r Uj tantárgy születik Világnézetünk alapjai | történelemmel egyező részeket | is rövidebbre kell fogni, más I helyeken pedig szemléleteseb- | bé kell tenni az anyagot. Ez ( egyébként az egész tananyagra : vonatkozik. A rövidítéseknél, a könyv végleges kialakításá­nál azt is figyelembe kell venni, hogy az oktatási re­form szellemében a szakkö­zépiskolák túlsúlyt fognak ké­pezni a gimnáziumokkal szemben a két iskolaforma más-más mennyiségű anyagot j bír el az új tantárgyból. Ősszel már kötelező Jövő ősszel — ahol erre minden feltétel rendelkezésre áll— kötelező tárgy lesz a Vi­lágnézetünk alapjai című tan­tárgy, melynek születésében, kialakulásában a pécsi gimná­ziumnak kezdettől fogva az úttörők fontos szerepe jutott. Thiery Árpád A női cipők művésze — Ezeket a divatlapból másolta? — Dehogy! — Majdnem megsértődik. — Minden nemzetnek saját divatja van. Az irányadó francia divatot nem lemásolni, ha­nem átültetni kell. Sok ál­matlan éjszakám volt most a vásár előtt, ezt a fele­ségem tudná megmondani. Eszembe jutott valami, fel­keltem, nehogy elfelejtsem. Nyugtalanító érzés, amíg az ember nincs kész egy kol­lekcióval. Az ötleteimet kaptafára rajzolom, hogy kövesse a láb anatómiáját. Papírminta készítés után válogatom össze a külön­böző színű bőröket. Ez a beszínezés. Milliméterre kell kiszámítani az anyagok nyúlásét, tudni kell a nyú­lási irányt, és természete­sen a divatszíneknek kell dominálni. — Hol tanulta mindezt? — Csak a gyakorlatban lehet. Külföldön Pirma- sensben és Vigevanóban van modellőr iskola, nálunk nincs. Én sokat köszönhe­tek Marcz Antalnak, ö a főmodellőr, sokéves szak­mai tapasztalata van. És amit tud — márpedig sokat tud —, azt szívesen át Bemutatom Perlaki Fe­rencet. Huszonöt éves és a női lábakból él. Cipőterve­ző ugyanis. Pontosabban modellőr. A női lábbelik mérnökének mondanám, ha foglalkozása nem lenne in­kább művészet, mint mes­terség. — Rendes fiú — mondta róla Rőder Ferenc, a Kos­suth Ktsz elnöke —, de ne dicsérje túl. Szerény, szor­galmas, képezi magát, jó viszonyban van a munka­társaival és lesz belőle va­lami. De nem akarom, hogy amatőr létére profinak érez­ze magát. A színes falak kitágítják a szobát, a bútorok és dísz­tárgyak egyszerű vonala, egyensúlyt, derűs harmóniát teremt. Ez Perlaki Ferenc otthona. Nagy halom fran­cia, német divatlapot tesz elém. — Itt kezdődik a modell­őr munkája. A divatirány­zatokat követi. Nemcsak a cipőt kell nézni, mert az a ruha kiegészítője. — Lapoz, mutogat. — Rövidültek a szoknyáik, ezzel járt a csí­kos harisnya, az alacsony cipősarok és a kényelme­sebb orr-forma. Mindenféle skicceket, raj­zokat látok. Központifűtés, rádió, televí­zió, fürdőszoba, a fürdőszobá­ban mosógép, az ebédlőben társasjátékok. Az építésvezető kitűnő ultrarövidhullámú rá­diója mellé éppen a napok­ban kapott 5 kilométer ható­sugarú rádiótelefonokat is, melyekkel nagy területen is módjában áll irányítani a munkát. A Vidra nevű vantatóhajó fedélzetén indulunk befelé, a harmadik gát végében for­golódó nagy úszódaruhoz. A befejezés előtt álló gát végénél áll egy uszállyal együtt lehorgonyozva. — Naponta 60—70 vagon terméskő kerül a mederbe — mondja Szigeti Lajos építés- vezető. Bizony nehéz munka ez, bólogatunk, de hogy mennyi­re nehéz, azt csak akkor lát­juk, amikor már az úszódaru fedélzetén járunk. A daru markolója alá asztalnagyságú köveket kell igazítani, ami­hez sokszor egy egész brigád erejére szükség van. — Munkásaink egyharmada bátai cigány. Sokszor hall­juk, hogy a cigányok nem dolgoznak a legjobban. Ná­lunk nagyon jól dolgoznak. Nézzék azt a két alacsony gyereket, Sárközi Sándort és Mihályt. Az elmúlt hónap­ban 141 százalékos munkatel­jesítményt érek el — mond­ja Szigeti Lajos. A darun persze nemcsak köveket kell emelgetni. Sü- di János darukezelő csoda, hogy nem szédül bele az örö­kös forgolódásba és a nagy vízfelület mindenen átütő csillogásába. Az átforrósodott vasleme­zek cipőn át is égetik a tal­— A komlói pedagógusok május 15-én délután 3 órakor békenagygyűlést tartanak a komlói Városi Tanács nagy­termében. Előadó Lemle Gé­za, a megyei művelődési osz­tály helyettes vezetője les*, A tanyahajó legénysége és a MAHART-darusok aligha­nem Madocsa felé járnak már valahol. Néhány napja még Dunaszekcső térségében dol­goztak, talán három-négy mé­ter hiányzott a harmadik kő­gáthoz. A parthoz kötözött ta­nyahajón már a közeli vontá­ra készülődtek az emberek, Szigeti Lajos építésvezető pe­dig ultrarövidhullámú rádió­ján Bajával kereste az össze­köttetést, hogy az Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság köz pontjába leadja esedékes je­lentését. Dunaszekcső térségében lát­ványosan kiszélesedett a Du­na, s mintegy 800 méteres víz­terület csillogott a falu és Bár határában. A szétterült vízfelület különösen árvizek és a tavaszi jégzajlás időszaká­ban okozott sok gondot. Az Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igaz­gatóság most három kőgátat építtetett a kritikus szakaszon. Szigeti Lajos építésvezető egy térkép segítségével ismerteti a munka lényegét. — Célunk a mederelfajulá­sok megszüntetése, a hajózási út, valamint a jég és árvizek levonulási szelvényének bizto­sítása. Most három kőgáttal négyszáz méter szélesre szű­kítjük a medret. A gátak men­tén a folyó lerakja a hordalé­kát, feltölti a kérdéses sza­kaszt és fokozatosan kialakul majd a vegetáció is. Ez a te­rület persze ártér marad. A bajai hajósok, vízügyi szakemberek ez év január 25-e óta tanyáznak Szekcső alatt. — Holnap hajnalban már hurcolkodunJt a madocsai ka­nyarba — mondogatják az em­berek, de ez a napi megszo­kott életmódon nem sokat vál­toztat. Napi két műszakban dolgoznak reggel 4 órától éj­félig. Az egyik műszak le­génysége látogatásunk idősza­kában éppen ébredezett, a másik az utolsó kőgát végénél izzadt a nagy daru árnyéká­ban. A tanyahajón az élet most már igazán komfortos. szehasonlítási alapot adnak a májusi kérdőívekhez. A szep­temberi tizennégy kérdés kö­zött ilyenek szerepeltek: mi­ért nevezetes a fizikában az abszolút 0 fok; honnan szár­mazik az emberi értelem; mi határozza meg egy adott tár­sadalom fejlettségét; mi a vé­leményed az indonéz esemé­nyekről; mi a világnézet stb. A májusi kérdőív külön ér­dekessége — melyet az őszi­hez hasonlóan negyven perc alatt kell kitölteni — hogy fajsúlyosabb kérdéseit nem csupán a kísérletben résztvevő osztály, hanem összehasonlí­tásként egy másik osztály ta­nulóinak is felteszik. Az idén az „érdekelt” IV C mellett a „semleges” IV, B harmincnégy tanulójának is válaszolni kel­lett a kérdésekre. Érdekes és tanulságos eredmény született. Például az első kérdésre, mely a mikrovilág főmozgásaira vo­natkozott, az „érdekeltek” 90 százaléka helyes választ adott a „semlegesek” körülbelül 40 százalékával szemben. Hason­ló, vkgy ennél is nagyobb kü­lönbség mutatkozott más kér­désekben is, mint például a gazdaságirányítás új rendsze­rére, vagy a természeti rend­szerek, illetve társadalmi ala­kulatok átalakulási folyama­tára vonatkozó és más jellegű kérdésekben. A számszerűsé­gen túl az is igazolódott, hogy a kísérleti oktatásban résztvevő diákok határozot­tabb, körültekintőbb válaszo­kat adtak. Vita az órákon — Kísérleti tárgy lévén kü­lönös szerep jut a pedagógus­nak és a nyilván véglegesen még ki nem alakult tan­könyvnek. Milyen problémák­kal kell ezen a téren megküz­deni? — Az új tárgy oktatása nemcsak a diákot, de a tanárt is új helyzet elé állította. A hagyományos pedagógiai módszereket ennél a tárgynál nem nagyon tudjuk felhasz­nálni. Az óra csupán szerve­zeti keret, amelyet élettel, fe­szültséggel kell megtölteni, és erre legalkalmasabb eszköz a vita. A szemináriumi forrna használhatónak látszik. A vi­ták közegében jobban kifeje­zésre jut a gyerekek önálló­sága, ami egyébként ma pe­dagógiánk egyik legfontosabb követelménye. Ami a peda­gógusok szakszerű felkészülé­sét illeti, a megyei pártbizott­ság alapvető segítséget adott, mert a tizenkilenc megye kö­zül elsőként látta meg, hogy e tárgy oktatásához jól kép­zett tanárokra van szükség, és megbízta az esti egyetemet speciális egyéves tanfolyam szervezésével, amelyen 24—25 tanár vett részt. Következő lépés, hogy a nyár folyamán az Országos Pedagógiai Inté­zet indít egy rövidebb szak­tanfolyamat. — S a tankönyv? — Természetesen még netn végleges. Kialakításában ma­gunk is résztveszünk. Legna­gyobb hibája még pillanatnyi­lag is, hogy maximalista. A múlt évben a jegyzet még négy részből állt, az idén le­szűkítették két részre, de még így is sok. A közös törvények a természetben a könyv egy- harmadát foglalja el, ezt egy­szerűbb megfogalmazásban és összevontan lehet tárgyalni. Más részeket is, különösen a Az 1968/69-es tanévben a középiskolák negyedik osztá­lyában új tantárgyat fognak bevezetni „Világnézetünk alap­jai” címmel. A tantárgy be­vezetését az Országos Pedagó­giai Intézet ellenőrzése mel­lett éveken át tartó kísérlete­zés előzi meg, és ennek a kí­sérletsorozatnak két év óta tevékeny alkotó részese — az idén már az ország huszon­négy másik középiskolájával együtt — a pécsi Leöwey Klára Gimnázium is. Az új tárgy célja A hatvanadik „születésnap­ját” jövőre ünneplő pécsi gimnázium két osztálya vett részt az idén a kísérletben; a szakközépiskolás IV/A har­mincnyolc, és a humán IV/C harminckilenc tanulója. A kí­sérleti oktatást Görcs László igazgató nagy odaadással és hozzáértéssel irányítja, rajta kívül Fiszter Gyuláné szak- felügyelő foglalkozott kísérleti osztállyal. A következő tan­évben már három osztály ta­nulóit vonják be az új tan­tárgy oktatásába, a harmadik osztályt Bősze Györgyné irá­nyítása mellett. Két esztendő nem tiű sok egy új tantárgy kialakulása szempontjából, de ha a beve­zetés közeliségét vesszük fi­gyelembe, és a kísérletek ed­digi tapasztalatgazdagságát, izgalmas munkáját — Görcs László igazgatónak a második kísérleti év végén bőven van miiről beszámolnia. — Az új tantárgy célja, hogy a diákokat felkészítse a politikai, gazdasági és vi­lágnézeti kérdésekben való helyes tájékozódásra, hozzá­segítse őket a dialektikus ma­terialista gondolkodás és az egvséges természettudomá­nyos világkép kialakításához. Tehát: szintézist kapjanak a világnézeti jellegű tárgyakból, szinte összefoglalva láthassák a négy év anyagát Tájéko­zódni tudjanak a fölmerülő politikai kérdésekben, mások érvelésében megtalálják az ellentmondásokat, egységes és pontos képet alkothassanak a társadalomról, amelyben él­nek. Az új tantárgy célja, hogy megtanítsuk a gyereke­ket a helyes vitatkozásra, hogy véleményükben a lénye­ges részekre helyezzék a súly­pontot. Véleményem szerint az új tárgy segítségével olyan képességekre tehetnek szert, ami a korábbi tananyag ösz- szcfüggéseit tárja fej előttük. Arról nem is beszélve, hogy az anyag szervesen kapcsoló­dik az érettségi történelmi mellóktételeihez, az egyetemi felvételi vizsgákon pedig bő­vült ideológiai ismeretanyag­gal vehetnek részt. S az élet­ben, a világ dolgai között magabiztosan alakíthatják ki véleményüket, az ideológiai valóságnak megfelelően. Két kérdőív Az új tárgy oktatása heti háromszor egy órában folyik. A kísérleti jelleghez tartozik, hogy érdekes kérdőívek segít­ségével szeptemberben és má­jusban, a tanév befejezésekor különböző ideológiai jellegű felméréseket végeznek. A szeptemberi kérdőívek lénye­gében a tanulók marxista—le­ninista ismereteinek szintjére kére^ választ, s kitűnő ösz­Négymillió tégla terven felül a lakosság részére nyerskészlettel rendelkeznek, s így a kemencék folyamatos üzemelését biztosítani tudják. Az égetésben eddig is jó eredményeket értek el. A ter­vezett 35 506 000 téglával szemben már 39 613 000 dara­bot égettek, s a terven felüli mennyiséget a TÜZÉP útján a lakosság kapja meg. Az elmúlt hetek csapadékos időjárása nem kedvezett á téglaiparnak: milliós nagyság- rendű elemi kárral kell szá­molnia a Baranya és Tolna megyei Téglaipari Vállalat­nak. A mostani napos idő vi­szont kedvezően segíti mun­kájukat. Jelenleg terven felül körülbelül másfél milliós l i L pat. Vass Ferenc fedélzetmes­ter már derékig meztelenre vetkőzött és vihart jósolgat a „rohadt sarok” felól, ami az­tán késő délután meg is ér­kezik. — Mit kell csinálnia a fe­délzetmesternek? — Olyan vagyok én kérem, mint a házmester — mondja Vass Ferenc nevetve. Igaz is, amit mondott, meg nem is. Vass Ferenc háza egy hajó, melyért nemcsak felelni kell, hanem úsztatni, vontatni, ki­kötni is, ami egy háromeme­letes bérháznál bizony soha netn fordul elő. A MAHART darushajó el­sőfokú helyszíni gazdája Sztupa Lajos. Sztupa Lajos a vezető, tőle függ a mená- zsi, és a két úszódaru le­génységének minden gondja, de a daru gondja is, akár vontáról, akár munkáról van szó. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság részére ez alkalommal bérmunkát vé­geznek. aztán együtt indul­nak tovább Madocsa felé. Ahogy a hajósok mondták, a Duna mostanában állan­dóan „játszik”, hol árad, hol apad, de a vízállás idáig ma­gas maradt. Rossz volt a hal- járás, a gátak viszont elké­szültek, akár apadt, akár áradt. Bertha Bulcsn Vízi daruk és uszályok Vass Ferenc fedélzetmester. Südi János darukezelő, Szigeti Lajos építésvezető és Sztupa Lajos az úszódaru parancsnoka.

Next

/
Thumbnails
Contents