Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-09 / 107. szám

V napló tm. MÁJUS 9. A képernyő előtt vagy olyan részletkérdései­vel foglalkozó fontosabb in­terjúknak. Ezeknek a mű­soroknak a jegyében mu­tatták be a héten (s más­nap délelőtt megismételték) a kiskőrösi földművesszö­vetkezet történetét, egyben a város nagyságú község kereskedelmi fejlődését, melyben talán nem is az évi 200 milliós kereskedel­mi forgalom, hanem a ta­nyavilági tűzhelyeken fel­lobbanó gázláng, a 12 mil­lió forint költséggel épült áruház építése figyelmezte­tik a nézőt a fejlődésre. Nem arról van szó, hogy különösképpen . jó műsor volt ez, sajnos nem. De be­mutatott valamit abból a fejlődésből, mely rendsze­rint csupán a számok tük­rében szokott megjelenni. Jobb lehetett volna a mű­sor. így inkább csak íze­lítőt adott a publicisztikai lehetőségek gazdagságából, csak jelezte azt az anyagot, mellyel nem csupán alka­lomszerűen, de folyamato­san kellene élni a képer­nyőn. DÉLI SZÉL A legtöbb olasz filmren­dező előbb-utóbb hozzá­nyúlt a mai olasz valóság középkori témájához, a szi­cíliai maffia hírhedt rém­uralmának az ábrázolásá­hoz. Ki dokumentumsze- rűen, a műfaj zord tárgyi­lagosságával, mások magas­fokú szenvedéllyel. Enso Provenzale filmje — mely­ben két kitűnő és világhí­rű színész játszotta a fő­szerepet, Claudia Cardina- le és Renato Salvatori — két fiatal ember szerelmé­nek reménytelenségében, a minden tiszta, emberi ér­zés fölött gengszterként uralkodó maffia ábrázolá­sában a hagyományok filmeszközeivel teremtette meg mindvégig feszült és fájdalmas atmoszféráját. Ha helyenként, leginkább a film utolsó harmadában a „hagyományosság” drama- turgiailag is kiütközött, ha a veszély állandó, mester­séges lebegtetése időnként fölöslegesen nyomasztott is; a fiatal munkás, a 21 éves Antonio és a szép Gracia tragikusan rövid szerelmé­nek történetében teljes fénnyel villant fel a maf­fia és rejtettebb összefüg­gésekben a néző többet is megláthatott, mint puszta detektívszerű történetet. Amit elmondott a maffiá­ról, azt hatásos közegben, az érzelmekkel, és kultu­ráltan mondta el, lendüle­tes atmoszférát teremtve (T) DAVIS KUPA A tavasz folyamán hét­ről hétre, legalábbis meny- nyiségben, javuló televíziós sportprogram eddigi legki­emelkedőbb eseménye volt a szombat-vasárnapi tenisz mérkőzés közvetítése. Nem csupán nemzetközi szintje, fontos tétje miatt, de a küzdelem „dramaturgiája” is tele volt nem várt iz­galmakkal. Ami a mérkő­zés eredményét illeti, ez el­sősorban sportszempontból érdekes, hiszen Davis Kupa találkozót a magyar csapat a svédek ellen még nem nyert, de a néző szempont­jából annyiban is érdekes volt. hogy a világ két ki­emelkedően jó teniszjátéko­sát láthatta két napon ke­resztül a képernyőn, s ezen belül a magyar Gulyás Ist­vánt, aki Asbóth után a magyar teniszsport kiemel­kedő egyénisége. Nemzetkö­zi tekintélyét mi sem bizo­nyítja jobban, minthogy a héten lebonyolításra ke­rülő római nagyszabású nemzetközi versenyen baj­nokunkat az olasz Pietran- geli és a délafrikai Drys- dale előtt harmadiknak emelték ki. A magyar Da­vis Kupa-csapat dicséretre méltó játékát nagy izga­lommal s a legtöbb helyen élvezettel nézte végig a képernyő közönsége, mond­hatni élmény volt a játék, de a kétnapos teniszközve­títés, a múlt hétfői ököl­vívó közvetítés és más sportesemények tv-közvetí- tése után a nézőben jogo­san merül fel a kívánság, hogy a közvetítések kísérő szövege kellően szakszerű legyen, örvendetes, hogy lehetőleg minden olyan sportág szerepeljen a kép­ernyőn, amely érdeklődés­re tarthat számot, de leg­alább annyira örvendetes volna a kísérőszövegek mindenkori pontossága, tár­gyilagossága és megközelí­tő szakszerűsége. A sport- riporter nem érthet min­den sportághoz egyforma szakszerűséggel, ez termé­szetes. Éppen ezért jó gon­dolat, hogy egyes sport­ágak eseményeinek a köz­vetítésébe speciális szak­embereket vonnak be. SZATÓCSBOLTTÓL AZ ÁRUHÁZIG Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének a közeledtével a közvélemény mind nagyobb figyelemmel fordul a gazdasági jellegű műsorok felé. Nem véletle­nül van viszonylag magas nézőszámuk az ipari és me­zőgazdasági klubműsorok­nak, a gazdasági élet ilyen Négy év alatt hétszáz lakás épül Mohácson Felfrissítik a városképet — Összeállítják a leginkább rászorultak névsorát vántartásból az alaptalan és időközben megoldott kérelme­ket, majd összeállítják a száz legsúlyosabb helyzetben lévő lakásigénylő névsorát. Lakás- politikai irányelveket dolgoz­nak ki. Felmérik a tanácsi rendelkezésű házingatlanokat és új nyilvántartást készíte­nek. Az egészségügyi csoport és a társadalmi aktívák meg­vizsgálják a cigánylakosság helyzetét is. A határozat ár­áról is intézkedik, hogy a vá­ros lakossága láthassa a ha­tározatok eredményét. Miután elkészítették a száz legsúlyo­sabb helyzetben lévő lakás- igénylő névsorát, a sorrendet az igazgatási és jogi állandó bizottság tárgyalja meg, majd a végrehajtó bizottság elé terjesztik. A végrehajtó bi­zottság pedig a jóváhagyás után nyilvánosságra hozza a hirdetőtáblán. Ezt a végrehajtó bizottsági ülés is bizonyítja: az újonnan megválasztott tanácsi vezetők tudják, hogy a lakosság bizal­mát még az eddigieknél is nagyobb felelősségérzettel kell viszonozni. Tudásuk legjavá­val így is kívánnak munkál­kodni. Ezüsfdiploma Salgótarjánból Május 4—7. között Salgótar­jánban rendezték meg a III. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivált. Az előzetes megyei és területi versenyek alapján a megyét és a várost a Fegy­veres Erők Klubja Klub 11 elnevezésű közkedvelt zeneka­ra képviselte a hagyományos kategóriában. A zenekar már a múlt év­ben is eljutott a salgótarjáni fesztiválra, s akkor ezüstdip­lomával jutalmazta a zsűri. Ebben az évben már a selej­tezőkön is nagyobb feladatot kellett megoldani, a fesztivá­lon pedig jóval nagyobb me­zőny gyűlt össze, összesen öt­vennégy hazai és három kül­földi — az utóbbiak versenyen kívül — együttes lépett a zsű­ri elé, a hagyományos kate­góriákban tizennégyet hallgat­tak meg. A neves szakembe­rekből álló bírálóbizottság ér­tékelése alapján ismét ezüst­diplomát kaptak. A Klub 11 Reményi Ferenc és Jerabek Kálmán vezetésé­vel négy versenyszámot mu­tatott be. Különösen nagy si­kert aratott a zenekar egyik tagjának. Nagyági Zoltánnak szerzeménye, a Sopianae 67 című szám. A most tízéves fennállását ünneplő együttes május 20-án Budapesten a Néphadsereg Központi Tiszti Házában ün­nepi díszbemutatón szerepel a pécsi klub jazz-balett csoport­jával együtt. A tanácson 703 lakásigénylőt tartanak számon. Az elmúlt hetekben meg­vizsgálták a tavaly és tavaly élőt érkezett kérelmek Indo­kait. E szerint életveszélyes lakásban 18, egészségtelen vi­zes lakásban 48 család lakik. Rajtuk kívül 35 nagycsaládos, 219 saját bérleti joggal nem rendelkező igénylő adta be kérvényét. Valamennyien ta­nácsi kiutalásra várnak. A szövetkezeti lakások iránt is évről évre nő az érdeklő­dés, főleg a fiatal házasok kö­rében, akik mindketten ke­resnek. Jelenleg több mint 140 „érdeklődőt” tartanak nyilván. Érthető, hogy a városban, ahol a lakáshelyzetet még az 1965-ös árvíz is súlyosbította, nem könnyű a jogos igények kielégítése, különösen, ha meg­gondoljuk, hogy 1961-től 1965- ig csak 89 lakás épült állami erőből, saját erőből pedig 330. Tehát öt év alatt a tanács csak 89 igénylőnek tudott új lakást adni. Az elmúlt esz­tendő már lényegesen jobb volt; 109 tanácsi, 30 szövet­kezeti, 36 OTP lakás épült, ezen kívül 37 családi ház fel­építéséhez segített hitel folyó­sításával az OTP. Kétségtelen, hogy a lakás­igénylőket elsősorban az ér­dekli, hogy 1967—1970-ben mennyi új otthon épül a vá­rosban. Kezdjük a számokkal: négy év alatt közel 700 la­kást akarnak építeni, ennyi lakást a város történetében ilyen rövid idő alatt még so­sem építettek. S ez a szám minden valószínűség szerint még növekszik is. Az ötéves tervben felépülő új lakások­kal felfrissítik a városképet, városiasabb külsőt kölcsönöz­nek a Duna-parti szép tele­pülésnek. Van azonban ennek az éremnek egy kevésbé fényes oldala is. A közel hétszáz la­kásból 97 tanácsi, 30 szövet­kezeti, 72 OTP lakás lesz. Harminc lakást vállalat épít­tet. Négyszázhatvan lakás fel­építéséhez kölcsönt nyújt az OTP. Tanácsi lakás tehát mindössze 87 lesz a jelenlegi 703 igénylőnek.. ■. Hogyan lehet mégis a mos­tani helyzeten az adottságok­hoz képest legjobban segíteni? — erre a kérdésre keresett választ egyik legutóbbi ülé­sén a végrehajtó bizottság. Elhatározták, hogy társadal­mi aktívák segítségével, az igazgatási osztály és jogi ál­landó bizottság közösen felül­vizsgálja a város területén nyilvántartott összes lakás­igényléseket Törlik a nyil­Az újonnan megválasztott Mohács városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága egyik legfon­tosabb feladatának tekinti a lakáshelyzet megjavítását. Milyen is a város lakáshely­zete? 1960-ban Mohácsnak 18 075 lakosa volt 1965-ben 18 400. A lakások száma pedig 1960-ban 5412, 1965-ben 5848. Nyolcvan vagon műszer Megérkezett a Szovjetunió­ból a azőnyi kőolajfinomító­ba a gázolaj kénmentesítő üzem berendezéseinek első csoportja. Az első hazai kénmentesítő technológiai blokk terveit le- nángrádi mérnökök készítet­ték, a berendezések hetven százalékát a szovjet ipar szál­lítja; összesen nyolcvan va- gonnyi berendezést és műszert várnak a Szovjetunióból. A Bánki Donát úti Gimnázium történetében először ballagás tegnap délben. 146 érettségiző búcsúzott ek­kor az iskolától és tanáraitól. Riporter — vagy üzemmérnök? nunk. Mit szól a feleség a férj próbálkozásaihoz. Fel­teszem a kérdést, de az asz- szonyka nem nagyon lelke­sedik. Karcsi válaszol. — Fessel kollégám ren­delkezésemre bocsátotta a Magyarország 1967-es évfo­lyamát, ezt nagy buzgalom­mal tanulmányozom, de csak azért, hogy szégyent ne vallják, a tv-riporterség- ben magam sem hiszek. Ha valaki a családban és a közvetlen környezetében jó­pofa, ez még nem jelenti azt, hogy riporteri alkat, és élethivatásul választhatja a talpraesettséget. Miért ta­gadjam, büszke vagyok ar­ra, hogy áz eddigi két for­dulóban továbbjutottam, de azért a fizikát nagyobb in­tenzitással tanulom, tartom magam ahhoz, amit a me­gyei döntő után mondtam: a felsőfokú élelmiszeripari technikumot szeretném el­végezni, hogy üzemmérnök legyek. Sok szerencsét, Bikki Kar­csi. a vetélkedőhöz, az üzemmérnökséghez, az élet­hez! Kéri Tamás klubjának munkájában. A szakma ifjú mestere moz­galomban, és az egyik leg­jobb ifjúsági szocialista bri­gád patronálója. Annyit mesél róluk, hogy ez — és maga a brigád jó munkája — külön cikket érdemel. Budapesten végezte az élelmiszeripari techniku­mot, ahogy ő mondja, a térképről választott magá­nak munkahelyet. Egyéb­ként Kisújszállásra való. Azt hiszem, kezdem érteni az összefüggéseket. Ez a fiatalember végülis idegen még Szigetváron, a távolság miatt csak nagy ünnepeken látogat haza, természetes, hogy társadalmi elfoglalt­ságokkal igyekszik kitölte­ni a szabadidejét. Élénken tiltakozik. — Azért itt sem vagyok egyedül, kilenc hónapos kisfiam és feleségem van, az édesanyjánál lakunk. — A felesége dolgozik? A szomszéd asztalnál ülő nő mosolyogni kezd. — Hogyne, közvetlen munkatársam. Ez ismét olyan ziccer, amit nem szabad kihagy­dolgozik, és sosem fogy ki az ötletekbőt Karcsi, aki most tér visz- sza az irodába, felkapja a mondat végét: — Hiába dicsérsz, úgysem fogom azt mondani, hogy te meg jó zenész vagy... — Mutasd meg a „Szét­rúglak SC” legújabb szá­mát — javasolja Bíró Jós­ka. A főzelékrészleg Bikki- szerkesztette újságjáról van szó. — Nem adna egy tiszte­letpéldányt? — kérdezem. — A laptársunknak? A legnagyobb örömmel. Beszélgetés közben jön­nek a dolgozók szabadságot aláíratni, 1 citromsavat véte­lezni, az idős portás bácsi telefonál: „Te vagy az, Karcsikám?", és Bikki Ká­roly határozottan, de a tisz­teletet megadva intézkedik. Beosztottainak mintegy ki­lencven százaléka idősebb nála. Szakmai munkája nem emészti fel az energiáját. A szigetvári városi KISZ vb ipari bizottságának az elnöke, tevékenyen részt vesz a vállalat műszaki — Karcsikám — mondja az ötven év körüli takarí­tónő a huszonegy éves mű- szakvezetőnek —, ezt a töltőtollat találtam, biztos keresni fogja valaki. — Jól van, mami — bó­lint a főnök, és • takarító­nő kivonul. A zsűri egyik tagja sze­rint Bikki Károly volt a Riporter kerestetik vetélke­dő legtermészetesebb visel­kedésű résztvevője, Megye­ri Károly pedig meg is rót­ta Karcsi riporter-párját, amiért nem használta ki a kínálkozó ziccert, azt ugya­nis, hogy ez a fiatalember nemrég szerelt le a katona­ságtól, és máris hetven embert irányít a Szigetvári Konzervgyár főzelékrészle­gében. A főnök főnöke, Kollányi László üzemvezető így nyi­latkozik: — Karcsi a munkájában is érvényesíti azt a szelle­mességet, amit a vetélke­dőn mutatott. Jó szakem­ber, messze kimagaslik ha­sonló korú társai közül. Sze­retik a beosztottai, a kol­légái, szeretem én is, talp­raesett ember. — Én azt becsülöm ben­ne — mondja Bíró József technikus, — hogy nem ve­ri a mellét, akármennyit is Cérna és olló kéthetes gyakorlati foglal­kozás végén, a vizsgaremek elfogadása után, és a szak­mai elmélet érettségi vizs­gája után tehetnek le.) Né- hányan szakmai vonalon szeretnének továbbtanulni: a Felsőfokú Ruhaipari Technikumban Budapesten, textilgépész szakon a Mű­szaki Egyetemen, illetve a Tanárképző Főiskola mű­szaki szakán. Érdekesség­képpen: egyetlen lány ké­szül a jogi karra is az osz­tályból. A politechnikai kiállítás­ra álomszép gyöngyhímzé- ses estélyi ruhát készítet­tek, estélyi köpennyel. Hogy milyenek lesznek a vizsgaremekek? Tanáraik szerint nem fognak szé­gyent vallani. Könnyeznek a lányok, mert a virágillatú iskolá­ban most majdnem min­denki könnyezik. De a könnyek nagyon hamar le­száradnak majd, hiszen máris kezdődik a gyakor­lati két hét, amikor szá­mot kell adni a szabás- varrásból, aztán meg 24-én az írásbeli érettségi. Aztán jönnek a felvételik — és... Az idei nyárra is meg­hívta őket a drezdai gyár. Ezúttal azonban a gyár dol­gozói látják vendégül a lá­nyokat, mindenki azt írja: jöjjenek minél többen, nagy szükség van a munkájukra. Tavaly jelesre vizsgáztak Drezdában ügyességből és szaktudásból. Elbúcsúznak az iskolától, ahol megszerezték az álta­lános tudást, amire egy 18 éves embernek szüksége van. De két hét múlva — úgy tervezik — külön kis ballagáson búcsúznak a műhelyektől, ahol viszont azt a különleges szaktudást szerezték meg, amire nyu­godtan alapozhatják a jö­vőjüket. A félhomályos folyosó­kon nehéz yirógillat, ha­talmas embertömeg, feke- téllnek az ünneplős ruhák. Az emeletről énekszó hal­latszik: „amíg az osztályt nézem elmerengve, az én szemem is mintha könnyes lenne.. .n A harmadikosok fehér- biúzos csapata most a Leö- wey Gimnázium IV. a. osz­tálya előtt áll meg, szere­nádot adnak a távozóiknak. Ez a IV. a. a szabó-varró szakközépiskolai osztály, azok a híres-nevezetes lá­nyok, akik tavaly nyáron Drezdában végeztek komoly termelőmunkát, a NOVI- TAS ruhagyárban. Most pedig ülnek a pa­dokban, hallgatják a szere­nádot — és sírnak. Két­ségbeesetten merednek ma­guk élé, de hiába minden igyekezet, előbb-utóbb mindegyik odakapja a sze­méhez a zsebkendőt... Kö­vér könnyek potyognak a padokat borító gyöngyvi­rágra, orgonára, nefelejcs­re, tulipánra, és a gyönyö­rű cserépvirágokra, amiket az utódok a szerenád köz­ben minden lány elé oda­cipelnek. A táblán tulipánszirmok­ból kirakva: Búcsúzunk tő­letek. fehér virágokból pe­dig egy ruha, három piros szirom-gombbal. A dekorá­ció a harmadikosok műve, az az embléma viszont, amely minden ballagó lány karján ott virít, maguké a ballagóké. Cérna és olló van az emblémán, a lá­nyok találták ki, hogy meg­különböztessék magukat a többiektől. Mert a szakkö­zépiskola nem akármilyen rangot ad. S nem akármilyen vég­zettséget. A most végző 38 lány közül a legtöbb üzembe megy, a szakvizsga után, (amit a ma kezdődő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents